Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-23 / 197. szám
8 Péntek, 1985. augusztus 23. DM röviden Szegedi gyermekek a szarvasi úttörőtáborban Szarvason, a Holt-Körös partján, festői környezetben rendezték be másfél évtizeddel ezelőtt az úttörőtábort, ahol jól felszerelt faházakban száz gyermek üdülhet egyszerre. Augusztus második felében a MÉH Országos Tröszthöz tartozó telepek dolgozóinak gyermekeit fogadták, igy Budapestről, Miskolcról, Szegedről és számos más városból érkeztek kispajtások, akik felejthetetlen tíz napot töltöttek a Körös-parti városban. Tornya Erika — aki szeptembertől a Radnóti Miklós Gimnázium tanulója lesz — testvérével együtt érkezett Szarvasra. — Gyönyörű ez a környezet — mondja lelkesedéssel —, nagyon jól érezzük itt magunkat. A Tisza-parton nőttünk fel, jól úszunk, és itt, a Körösben a legnagyobb kánikulában is kellemesen, telik az idő. A program színes, változatos. Voltunk a gyulai Várfürdőben, megnéztük a szarvasi arborétumot, a Ruzicskay-alkotóházat, a kempinget; discót rendeztek nekünk és olyan sportvetélkedőt, amelyre meghívták a Délép-üdülőben nyaraló német és csehszlovák gyerekeket is. — Nekem főleg a motorcsónakázás tetszett a HoltKörösön és a sétahajózás a Körösön — magyarázza Bivinyi Miklós nyolcadikos tanuló. — És el ne feledjük, milyen csodálatos élmény volt hintóval sétakocsikázni. Kár, hogy hamarosan betöltöm a tizennegyedik évemet, és mint úttörő, már nem jöhetek Szarvasra a táborba, de visszajövök majd más program keretében. A. R. Megfagyott lila derengés az arcon. Eszméletét elvesztve, szemei nyitva maradtak, a száj mintha a levegőbe készülne harapni. Nem érti, mi készteti arra, hogy csaknem egy órája figyelje ezt a szisztematikusan rutinszerű küzdelmet egy ember életéért. Miféle perverz, félelmetes kíváncsiság ez, amely odavonzza a rácsos ablakhoz? Az utcán emberek jönnek éle mennek, s mindannyiszor tőle kérdezik, hogy vajon mi történt odabent az étteremben. Észrevétlenül, cigányzene dallamfoszlányarira lopakodott be a halál, hogy kiválassza a maga emberét a jókedvűen nótázó asztaltársaságból. ök már éppen indulni készültek, amikor barátjuk invitálására átültek a szomszédos asztalhoz, ahol Béla bácsi, a nyugdíjas asztalosmester és ősz hajú barátnője múlatta a korántsem oly drága időt. Szinte irigykedve nézte az öreget, aki hetvennek mondta magát, ám barázdált arcával, tömör, koromfekete bajuszával, csontkeretes szemüvege mögött csillogó huncut szemével hatvannak sem látszott. A társaságában levő asszonyság, akinek feltűnően fiatalos arca sehogysem volt szinkronban a feketéből hirtelen őszbe váltott hajjal, egyre azt bizonygatta, hogy neki öt kiskorú gyermeke van. S bár ezt senki sem vonta kétségbe, a nő mégis minduntalan gyerekeiről beszélt, fényképüket mutogatta, dicsekedett a legkisebbel, aki csak nemrégiben született. De nehogy azt higgyük, hogy ő most magára hagyta őket (mi akkor éppenséggel semmit sem hittünk), vigyáz rájuk a szomlszédaszszony. Értelmetlenül múlt az idő, az életnek igenis vannak efféles üresjáratai, amikor magányunkat nyüzsgő társaság veszi körül, és mégis Nem láttn, mikor került a padlóra a fehér inges, sötét bőrű férfi. Az ősz hajú magyar anya éppen arról fecsegett, micsoda disznóság, hogva vakációra hazahozott állami gondozottak után ilyenkor is kell gondoInfarktus zási díjat fizetni. Béla bá' állandósult mosolya elárulta, hogy ő már a világba való belenyugvás békevonatán utazik. Tőlük néhány méterre, a piros szőnyegen ott feküdt az élettelennek látszó test; részvétlen részvevőivé váltak a halállal beárnyékolt emberi színjátéknak. Most, utólag viszszaidézve, volt az egészben valami groteszk, vállrándító tehetetlenség. Mintha csak tévében nézték volna, borukat kortyolgatva, a halállal szemben időközben megkezdődött küzdelmet. Kibomló tincsekkel hajolt az eszméletlen férfi ajkára egy átlátszó tüllruhás amazon. Lélegzetével igyekezett mozgásba hozni a dermedt szívizmokat; könnyező barna szemében az őrült aggódás szikrái csillogtak. Karnyújtásnyira ültek ettől a némifilmtől, mégis mintha asztalukat üvegbura venné körül; a múlás szigorúan racionalis halottkémeiként akaratlan, ám mégis tüntető mindennapisággal. „Az a nő egész e«te ivott, még megmérgezi azt a szerencsétlent" — mondta affektálva asztaltársaságukból a rövidre struccolt frizurás őszes hölgyemény. Két rövidnadrágos-pólós fiatalember masszírozta a férfi mellkasát. Német dokik, súgta oda a tüsténkedő főpincér. Amikor udvariasan felszólították őket, hogy hagyják el az éttermet, szinte szabadkozva tettek eleget a kérésnek. A belső terem homályló üvegű ajtaja mögött meghúzódó zenészek csak hangsúlytalan árnyak voltak. Látod, mondta neki a barátja, ennyi az élet. Minden vagyunk, és semmik leszünk — (tette hozzá már ő, természetesen csak magában). De hirtelen a tudat klausztrofá biájává zsugorodott a mindenség. Nem ismerte a halált, ha a laikusoknál (és ki nem az) valamivel többet is vélt tudni róla. A halál, mint zavaros, agyagtól piszkossárga víz egy tizenkét éves fiú megérzésében. Akkor már harmadszor dobta föl a Duna, s ha nővére nem ugrik utána másodperceken belül, vége a dalnak. Miközben sodorta a nagy folyam, kizárólagosan az járt a fejében, hogy immár többé nem focizhat. Nem anyjára, apjára, testvérére — egyedül a játék elvesztésére gondolt. A gyermeki tudat őszintén barbár infantilizmusa, amikor még el merte képzelni vágyait. Az élet akkor még maga volt a játék. Ahogy ma felidézi: nem kétségbeesetten, csupán valamiféle szomorú belenyugvással gondolhatott az a srác, ott, a Dunában fuldokolva, a halálra. Ma már persze a halál nem rezignált nyugalom, sokkal inkább gyáva kényszerképzet. Ha ez a halál, szánalmas dolog a vég, gondolta, miközben egyre a fiatal doktornő szőke hajának játékát figyelte, belemerülve a szemlélődés imbolygó semmijébe. Méltatlan volt ez a leskelődés (meglesni a halált), ám szorongásába vegyült valami, a szánalmon túlmutató drukk is. Szurkolt ennek a sötét bőrű férfinak, egyfajta humán fair play nevében: ahogy a gyengébbnek szurkolunk. Figyelte a doktorlány kezét; amint oxigént pumpált a férfi fejére húfeott gumimaszkba: kívülről valószínűtlen játéknak tűnt az egész, akár egy légógyakorlat. Szerette volna megszólítani, segítségéről biztosítani, szerette volna szeretni, igen ezt érezte akkor, szeretni fenntartás nélkül azért, ami. azért, amit tesz. Szeretni a halál miatt, a közhelyek rohadt valóságával: a halál ellen. — Nem, kérem, nem halt meg. Az intenzív osztályon fekszik — mondta másnap a telefonba a mentőszolgálat ügyeletese. A doktornő nevét is feljegyezte egv papírfecnire, hogy majd esetleg /elhívhassa. Persze, mint annyi minden, ez is elmaradt. Tódor János KISDOBOSVEZETŐK MEGBESZÉLÉSE Kisdobosvezetök négynapos országos tanácskozása kezdődött csütörtökön Salgóbányán. a Magyar Úttörők Szövetsége és a Nógrád megyei úttörőelnökség szervezésében. A mintegy száz résztvevő megvitatja az úttörőmozgalmi munka feltételeit, le; hetÓ6égeit, a közelgő tanévvel ko-icsolatos sajátos teendőket. Különös hangsúllyal foglalkoznak a 6-10 évesek önállóságra nevelésének kérdéseivel. a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyermekeknek a mozgalmi munkába való bekapcsolásával. RENDŐRKÉZEN A GYILKOSSÁG GYANÚSÍTOTTJA Ismeretlen tettes e hét keddjén megölte Moravusz Anna 61 éves nyugdíjast, Budapest IV., Árpád út 46. szám alatti lakost. A gyors rendőri nyomozás során megállapították, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható az elhunyttal együtt lakó veje. Halmi Géza 32 éves festő-mázoló. A bűncselekmény oka feltehetően családi nézeteltérés volt. Halmi Gézát előzetes letartóztatásba helyezték, az ügyben a nyomozás tovább folyik. HALÁLOS GÁZOLÁS Szegeden egy pótkocsis tehergépkocsi halálra gázolta a segédmotoros kerékpárral közlekedő Bacsó László 51 éves kőműves, helyi lakost. A vizsgálat eddigi adatai szerint a segédmotor-kerékpáros megsértette a KRESZ elsőbbségi szabályát. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI TANÁCS ÜLÉSE Ülést tartott a megyei társádalombiztosítási tanács tegnap, csütörtökön délután az SZMT székházában. Törvényességi ügyeket, kivételes kérelmeket tárgyaltak meg, majd szóltak a munkáltatóknál működő kifizetőhelyek ellenőrzésével kapcsolatos tapasztalatokról, a társadalombiztosítási rendelkezések végrehajtásáról. Végül bejelentések hangzottak el. Nyárias idő Várható időjárás ma estig: Jobbára derült lesz az ég, késő estétől átmeneti, gyenge fdlhösödés valószínű, futó zápor is előfordulhat. A légmozgás legfeljebb kissé élénkül meg. A nappali hőmérséklet 25—29 fok között várható. — Távolabbi kilátások, szombattól keddig: Meleg, nyárias idő. délután, záporok, zivatarok. A legalacsonyabb hajnali hőmérséklet 15, 19 fok között várható, a legmagasabb nappali hőmérséklet 26, 31 fok között lesz. Jelentős mennyiségű csapadék (legalább napi 5 milliméter) az ország területének 60 százalékán várható. Precizitás Ebéd közben a férj megjegyzi: — Olyan különös ize van ennek a salátának... Megmostad': — Kétszer is, szappannal! — válaszolja mérgesen a feleség. BARACKÉS DINNYELZÜ ÜDLTÖ Barackízű frissítővel gazdagította a Sztár üdítőitalok választékát a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat. Néhány hét múlva ismét újdonsággal, dinnyeízű üdítővel jelentkezik a piacon. A szabadegyházi vállalat három éve kezdte meg az üdítőital-készítést. Az első évben harmincmillió palackot töltött meg Coca Colával, Sztár italokkal és Fanta üdítővel, az idén pedig már hatvankétmillió palack különféle frissítőt szállított a kereskedelemnek. A nyári kánikula idején 3 műszakban dolgoznak a palackozók, s naponta 15—20 teherautónyi üdítőitalt indítanak útnak. ROBBANÁS Robbanás történt szerdán, a Vaal Reefs angol—amerikai társaság aranybányájában, Johannesburgtól délnyugatra. Az 1,6 kilométer mélységben bekövetkezett detonáció következtében nyolc bányász életét vesztette, 30 megsérült. Környezetismeret Rosztov — az „aranygyűrű" ékessége A templomok aranykupolái csillognak az augusztusi napfényben, fehérlenek £ régi paloták keskeny ablakokkal megtűzdelt falai a Nyero-tó partján hullá mok táncolnak Ilyennek látja a turista ezekben a napokban a régi Rosztovot, a Moszkvától kétszáz kilométerre északra levő kisvárost. A legősibb orosz városoknak, az úgynevezett „aranygyűrűnek" egyik legszebb ékessége különösen forgalmas nyáron, a turisztikai szezon idején A város lengyel, angol, német, spanyol szótól hangos, az idegenvezetők fáradhatatlanul kalauzolják az érdeklődőket a város utcáin. Sok-sok külföldi vendéget vonz a Nyerő partjára az egzotikus régi orosz hangulat, még akkor is, ha a város legrégibb épületeiben már nem gyönyörködhetnek. Rosztov több mint ezeregyszáz éves. 862-ből származó írásos emlékekben tesznek említést először róla. A 13. században önálló fejedelemség fővárosa volt, majd a 15. században beolvadt az orosz államba. Nem csoda hát, hogy akad itt látnivaló bőven. A város legfőbb nevezetessége az ottani Kreml, a rosztovi érsekek székhelye, amelynek első templomait és házait a XVI—XVII században építették. A pravoszláv egyház rosztovi vezetősége a XIX. század elején elköltözött a városból, s az érseki rezidencián 1883-ban múzeum nyílt. Avj állandó kiállításon az érsekség több száz éves, páratlan értékű gyűjteményét láthatják az idelátogatók. Az ötvenezer tárgyat, régi ikonokat, fafaragásokat, művészi hímzéseket, arany- és ezüsttárgyakat, festett zoTiáncokat őrző múzeumot tavaly 350 ezren tekintették meg. De csodálnivalóak a templomok falait díszítő, igen jó állapotban megmaradt freskók is. A lőrésekkel lyuggatott védőfalakon pedig ma már nyugodtan végigsétálhatnak a turisták. Van itt érdekesség a zene kedvelői számára is. Sok nemzedék hallgathatta már a híres rosztovi harangtorony játékát. A harangjáték különlegességei a „rosztovi harangok", ezek a zenei miniatűrök, amelyek előadása a rosztovi harangozok privilégiuma. Sok orosz zeneszerző — Mihail Glinka, Pjotr Csajkovszkij, Dmitrij Sosztakovics — használta fel műveiben ezeket a hangzásokat. S ha a sétában a turista megszomjazik, a rosztoviak örömmel ajánlanak fel egy pohár hideg kvászt. A nemzeti italt itt mézzel és egyéb fűszerekkel dúsítják, hogy még finomabb legyen. (TASZSZ— MTI) Sifimr>«yi Károlvné felvétele Tetszik tudni, olyan sokat hallottunk arról, hogy a városi gyerek így meg úgy, hogy nem láthat még háziállatot sem, a csótányon és a szúnyogon kívül nem ismer semmit. Azonkívül itt, a Rókusi körúton már régen kellene lenni egy ABC-áruháznak, mert aki idejön lakni, az nem olyan helyre jön, ahol tejet kapni, hát gondoltuk, legalább biztató látványt nyújtunk ... Országos biológusnapok Huszonnyolcadik alkalommal rendezi meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az országos biológusnapokat, amelynek ezúttal Salgótarján ad otthont. A csütörtökön kezdődött háromnapos tanácskozás mottója: komplexitás a biológiában. Csaknem másfélszáz tudós, kutató, biológus-szakember vitatja meg a tudományág aktuális kérdéseit. Szó esik a génekről, a molekuláris memóriamechanizmusokról, megvitatják a biológiai ismeretterjesztés új típusú szemléltetési formáit, s a tanulóifjúság biológiai képzésének tapasztalatait. A résztvevők ellátogatnak a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetbe, felkeresik a hollókői műemlékfalut, s a Pásztói Béke Termelőszövetkezetet. Az országos biológusnapok idejében a résztvevők igénybe vehetik a TIT Természettudományi Stúdiójának módszertani szolgáltatásait. DELMAGYARORSm A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Bizottságának napilapja Főszerkesztőt Sz. Simon István FőszerkrsztO-lielyettes: Szávsy István Riadja a Csongrád Mégyel Lapkiadó Vállalat. Felelős kladőt Kovács László — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság dtja 10. Sajtóház <7<o — Telelőn: 12-SM — A lapot nyomjál Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. (720. Igazgatói Dobó József — Terjeszti a Magyar Posta. Elóftzetbető a postahivataloknál és kézbesítőknél F.iaflwrtésl HU egy hónapra U forint. — ISSNl S12J—021 X I i —>i J 1