Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

Csütörtök, 1985. augusztus 15. 3 Minden díszlet „egynyári Utómunkálatok a szabadtérin ff Kihunytak a reflektorok, kedden este utoljára hangzott fel a fanfárszignál. A János a vitéz előadásával búcsúzott a közönség is az idei szabadtéri játékoktól. Ezekben a napokban a fesztiválirodán értékelik az elmúlt nyár eseményeit, számfejtenek. statisztikákat, leltárakat készítenek — odakünn a téren pedig pakolnak. szortíroznak, tárolnak. Vastagh Attilával, a szabadtéri műszaki igazgatójával, ezekről, a közönségnek csöppet sem látványos, szürke hétköznapoknak teendőiről, az utómunkálatokról beszélgettünk. — Az utolsó előadás után huszonnégy órával kezdődik az „emésztés". Szeptember vécére készülünk el. akkorra áll vissza a Dóm tér évközi rendje. — Mi lesz a díszletek, kellékek sorsa? — Általában szétbontjuk. Ha néhány év múlva űjra be is mutatják a darabot, biztos, hogy más színpadképpel. ígv tulajdonképpen minden díszlet „egynyári". Azokra az elemekre, amelyeket a későbbiekben fel tudunk használni — lépcsők, hidak —. nagyon vigyázunk, gondosan eltesszük „télire". A iellegzetes. vagy kevésbé időálló darabokat pedig egészben, vagv szétbontva értékesítjük. Néhányat közülük közművelődési intézményeknek ajándékozunk. — Nem sajnálják a roppant költséggel, fáradsággal előállított szcenikai elemeket? — Igy is megszolgálták a magukét. Látták annyi-m. mint egy-égy hónapokig futó kőszínházi i-epertoárdarabot. A színház egyébként is viszonylag gyorsan létrehoz valamilyen alkotást, ám az ugyanolyan gyorsan le is tűnik. Fokozottan ígv van a szabadtéri produkciókkal. Ilyen rövid idő alatt, ilyen hatalmas tömegnek mutatni valamit — különleges erőfeszítéseket követel. Ehhez pedig összehangolt csapatmunkára van szükség. — Állandó stábbal dolgozik? — Az „örökös tag" én vagyok egvedül; minden évben másokból tevődik össze a közepes üzemnyi — mintegy 220-250 — műszaki ember. A nyolcféle szakma müvelói másutt dolgoznak, nyáron többnyire visszatérnek. Ide rugalmasan gondolkodó és cselekvő embereket várunk. Persze kell egy kis „é-'ltség" is, a színház varázsa. amely idehúzza őket, mert egyáltalán nem keresnek olyan jól, mint a többiek. A világosítók például np-onta 187 forintot kapnak, ezért esetleg 10-12 órát is dolgoznak. — A szorgos munkának szemtanúi lehettünk az elmúlt hetekben. — Igen. a lakatos-. fa-, festőmunkát kinn végezzük, szabad ég alatt. Ideiclenescn. Az ötvenes évek óta... Az asztalosműhelyt az űi SZOTE-klubban rendezhetjük be májustól szeptemberig. A napokban a lelátó alá kerülnek a gépek, szerszámok. — És a díszletek, jelmezek? — Az előadások körött félreállítjuk őket a színpad mellé. A szabadtéri nyári raktára tulajdonképpen közterület. Ami abröl a szempontból ió is lehet, hogy a járókelők bepillanthatnak a színházi világba. Elkeserítő viszont, hogy például a „fellépésre" váró Iluska-szobor csuk" "t egyszerűen lenyiszszantolták. A János a vitéz figurái valószínűleg óvodakerteket díszítenek majd — amíg szét nem áznak az esőben. A jelmezeket pedig később is felhasználjuk, add>- a jobb oldali templomtorony szolgál ruhásszekrényül. Természetesen minden évben leszereljük a lámpákat. hangberendezéseket. Ládákba csomagoljuk a 170 reflektort, a 2400 hangszórót. a hálózati rendszert. Ezeket — s a lámpák vezérlőasztalkáját — a színpad alatti helyiségekben tároljuk a következő évadig. — A szétszerelésről jut eszembe: sokat hallani a tervezett új, mobil nézőtérről... — Az ezzel kapcsolatos teendők valóban csak a tervezés stádiumánál tartanak még. 1986 júniusára készülnek el a tervek, addig egyetlen szöget sem ütnek be. A munkát egyébként ú2v képzeljük el. hogy kipróbálunk minden kis részletet, mert mielőtt hozzálátnánk a kivitelezéshez. ki kellene derülni minden hátránynak. Ne lecyen vita azon, hogy valami rossz, és tervezzük újra — ne húzódjon idő az esetleges átdolgozással. Komplex feladat: úgy kell komponálni a hangosítást, a fénvt. a tartószerkezeteket hogy harmonizáljanak a műemléki környezettel. Varjú Erika Színes, szinkronizált lengyel film. írta: Andrzej Mularczyk. Fényképezte: Stanislaw Mosuk. Zene: Jerzy Matula. Rendezte: Román Zaluski. Főbb szereplök: Bozena Dykiel, Jerzy Michotek, Maria Glatkowska. Régi, féllegális meggyőződésem, hogy tágabb-speciális hazánkban, Közép-Európában minden más. Nemcsak a táj, nemcsak a társadalom, nemcsak az emberek — de szinte még a levegő. a csókok ize. az álmok 6Úlya, a vágyak ereje is. És még mielőtt bárki holmi gyanúsan rosszízű jríisztifikácüóval t vádolna, sietek hozzátenni: ezt a — nem cinikus értelemben veendő — egzotikumot elismerten igen magas művészi színvonalon csehszlovák, magyar, újabban jugoszláv — és lengyel filmek sorozata tükrözte és .tükrözi. A fentiekből roppant logikus a következtetés: ami ebben a Román Zaluskifilmben jó — az éppen az, ami benne hamisítatlanul, mélyen és igazán közép-európai. Hiszen ugvan mi emelhet egy erőteljesen középműfajü vígjátékot a szabványátlag fölé ha nem ama bizonyos szociális töltet. amelv most is úgy van jelen, hogy a látszatházasság-megvásárolt és gyanús vőlegény-papucsférj-házi6árkány nej kőkorszaki vígjátékelemeit ha észrevétlenül hagyni nem is, de jelentékeny részben semlegesíteni tudja. Már az első percek láttán valami furcsa megnyugvással sóhajthatunk föl: a nem éppen pasztellszínek, a kopott tűzfalak, a hatalmaskodó nrimi':*' hrfjíúranyelven hangoskodó, nagydarab káderasszonyság. a rendőr, a 6eftelő, az egész miliő — itthon vagyunk, dőlhetünk hátra megkönypyebbülten a karosszékben. Az sajnos nem derül ki, vajon az 1980 előtti vagy utáni Lengyelországban játszódik-e a történet, de a speciálisan lengyel társadalmi feszültségeket érzékeltető jelenetek (az egyház szerepétől az ellátási helyzetig s a vezetői stílusig) oly szervesen fonódnak össze egy „össz-közép-európainak" nevezhető ábrázolásmóddal, hogy az ironikus társadalomkritika és a komédiái keretbe bújtatott korkép látlelete egyféle „aktuális időtlenséget" biztosit. Még akkor is, ha azon jócskán lehetne vitatkozni, mennyire tompítják a szatirikus közelítésmód borotvaéleit, akár a kevésbé plasztikus figurák (például Dorota, a megesett 6 a feddhetetlen káderéletmód bizonyítása érdekében kényszerházasított leányzó alakja) — akár a tradicionális komédiázás paneljei. Mindazonáltal: nem ez az igazán fontos. A fontos, azt hiszem (például) a következő kedves kis snitt: férjuram türelmetlenül követeli az újságokat. azok nélkül ő nem tud meglenni, mondja. Leánya szolgálatkészen, sietve hozza is a lapokat. sajtónál jobban, semmi sem szigetel" — mondja hősünk, majd akkurátusan csizmájába gyűri a friss nyomdai termékeket... Ez a mondat, ez a jelenet csakis a ,mi tájainkról származhat. Ahol egyébként azért enynyire nem is rossz a helyzet. Hiszen mindezt láthatjuk egy — igaz. távolról 6em Wajda- vagy Kawalerowiez-müveket idéző — „köaépjó," lengyel alkotásban. És ami a fő: láthatunk ennél sokkal különb dolgokat is, ennél sokkal különb, de végső soron ugyanígy és ugyanennyire tágabb-speciális hazánkat, Közép-Európát reprezentáló filmekben. A Családi vészkijárat szintén eme egzotikum, bár kisebb formátumú, mégiscsak édes gyermeke. Ezért lehet szeretni. Djmonkos László Levéltári ismertető Európa csaknem mindegyik országa közreműködik a Budapest Fővárosi Levéltár készülő kiadványa: a Buda és Magyarország török uralom alóli felszabadítására vonatkozó levéltári ismertető megírásában. Főleg a fővárosok levéltárai vesznek részt e nemzetközi együttműködésben. Kapcsolatuk ugyanis a Fővárosi Levéltárral régi keletű. Budapesten Emléktábla-koszorúzás Születésének 90. évfordulója alkalmából szerdán, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában megkoszorúzták Boross F. Lászlónak, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének az emléktábláját. A megemlékezés és a kegyelet virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottságának, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének a képviselői helyezték el Boross F. László emléktábláién. (MTI) Műszakiak A számítástechnikáról A MÁV Számítástechnikai Üzeme szegedi területi üzemegysége vezetőjével, Kojnok Jenővel és a rendszerfejlesztési csoport vezetőjével. Papp Lászlóval beszélgettünk a számítástechnika hazai helyzetéről és szegedi sajátosságokról. — Mennyiben tartoznak a műszakiak közé a számítástechnikát művelök? P. L.: — Az erre a kérdésre adott válaszban kulcsszó a mikroprocesszor-technika. Enélkül ma már szinte lehetetlen gépet eladni. Ezek a gépek a kifejlesztett szoftver rendszerekkel eg.yüt igazán értékesek. Ugyanakkor a hazai számítástechnikára jellemző a témánkénti területi szeparáltság. Ennek az elválásnak a legfőbb oka az, hogy míg a mikroprocesszorok a szabadalmakban összefonódnak a hardverral, addig a szoftveresek szerzői jogot élveznek. — Mekkora előny ezen a területen a szerzői jog? P. L.: — Sokkal több fantázia lehetne benne, mint. amennyire ma' kihasználják. Jó példa a Videoton. Ott a főmunkaidőben alkotott szellemi termékükkel néhányan évi 60—80 ezer forint többletjövedelemhez jutnak á szerzői jog révén. Érdekeltté lehetne tenni nz egyént abban, hogy a főmunkaidőben olyan terméket alkosson, amely más gazdálkodó egységek számára is hasznosítható. Így eladható, és az árából részesülhetne a szerző. De ha valaki géemkázik, a munkaadója számára végzett munka közben nem fogja keresni az eredeti megoldásokat. Tehát létezik egy jó jogi forma, ami ha nem éppen a kisvállalkozások bevezetésével együtt jelenik meg. sokkal hatásosabb lehetne. — Az előbb már szóesdt a számítástechnika különböző területeinek elszigetelöSzombaton, Szegeden Közlekedésbiztonsági vetélkedő A Magyar Autóklub Csongrád megyei szervezete és a Közlekedésbiztonsági Tanács augusztus 24-én, szombaton a „Ki a legügyesebb járművezető és gyalogos" jelmondat jegyében vetélkedőt rendez. A versenyre reggel 7.30 és 8 óra között lehet jelentkezni Szegeden, az Autóklub székházában, a Kossuth Lajos sugárút 112-ben. Indulhatnak a versenyzők: személygépkocsival,, vagy motorkerékpárral, a harmadik kategóriában pedig segédmotorosok, kerékpárosok és gyalogosok jelentkezését várják, akiknek csak elméletben kell bizonyítaniuk a közlekedési szabályok alapos ismeretét. Az autósok és a mo. torkerék párosok a gyakorlatban is összemérik tudásukat. A délelőtti selejtező után a legjobb tíz személygépkocsi vezetője az Árpád téren folytatja a vetélkedést. Onnan ugyanis a televízió egyenes adásban az ország másik három helyszínével egyidőben a döntőt, mely része az egész napos. Hétvége cimü műsornak. Már a délelőtti versenyen értékes ajándékokat nyerhetnek a kategóriánkénti legjobbak. A tévé nyilvánossága előtti vetélkedésnek magnósrádió, hordozható televízió és autórádió a tétje. Az érdekjödők mindkét helyszínen 20 százalékos kedvezménnyel léphetnek be az Autóklubba. Lehetőség lesz emblémás emléktárgyak, ajándékok vásárlására is. déséröl. Ezenkívül, hogyan lehetne jellemezni e szakterület hazai helyzetét? P. L.1 — Ma már sokan művelik a számítástechnikát. Talán kevesebben vannak, az igazi szakemberek, mint akik magukat annak tartjákj illetve a környezetük így tart számon. Az idegen területekről jöttek új friss szempontokkal ragyogó programok elkészítésére lehetnek képesek. Több helyen nagyok a nehézségek az adott feadatra alkalmas gép kiválasztásánál. Ez látványos bukások oka lehet. Rengeteg a párhuzamos fejlesztés. A tipizálás, a szabványos szoftverek kialakítása még igencsak gyermekcipőben jár idehaza. De már beszélhetünk számítástechnikai kultúráról. — Papp László a mikroszámítógépes klubot is vezeti. Tehát a számítástechnika népszerűsítéséért is dolgozik? P. L.: — Azt mar elértük, hogy mindenki felfigyelt az ilj techpik'á'rá. A TTÍegisrnertetésben megtettük az első lépéseket. A propaganda a legnagyobb hatással a fiatalokra volt. Az idősebbek közül is sokan elkezdték az ismerkedést, de aztán többen rádöbbentek, hogy idegen területre tévedtek. Az az ember, aki elvégez egy tanfolyamot, még nem szakember. Ezt neki és a környezetének is tudomásul kell venni. Ebben az ismeretterjesztési formában sokan jó üzletet láttak, így lett meglehetősen vegyes az oktatás minősége. Valami eredménye az ismeretterjesztésnek az ellentmondások ellenére már látszik. A kluboknak az is a feladatuk lenne, hogy ne csak a .laikusoknak adjanak új ismereteket, de segítse a szakmában dolgozók tapasztalatainak kicserélését is. K. J.: — A mikroszámítógépes klub foglalkozásai közül nagy sikere volt a Tippek és trükkök címmel rendezett foglalkozásoknak. Erre sikerült két-három elkalomma! a szakembereket nagyszámban becsalogatni. — A klub bázisa volt a TV-Basic tanfolyamnak is. P. L.: — A jelentkezőknek a fele jelent meg a vizsgán. A megjelentek harmada válaszolt a kérdésekre sikeresen. Segédeszköznek nem ártott volna előzetesen egy mintakérdéseket tartalmazó gyűjteményt összeállítani. Jó lett volna, ha a vizsga előtt is van valamiféle megmérettetés. A Primokat használhatták a felkészülésnél a vizsgázók, de kellett volna hozzájuk a tanári segédlet is. Az ilyen' formájú számonkérésen lehet. hogy sok szakember is megbukott volna. — Mennyire van verseny ma idehaza a számítástechnika területén? K. J.: — Ma idehaza is több cég épít számitógépet. De kevés az igazán komoly gép, amihez megfelelő szerviz is kapcsolódik. A kínálatban a laikus felhasználó nem tud eligazodni. Igazán jo személyi számitógépet egyik gyártó sem dobott a piacra. A Primo öt évvel ezelőtt jókor jött volna. Ma túlságosan drága, és túl keveset tud. Közben megjelentek a nyugati gyártmányú, viszonylag olcsó kisgépek. Részegységenként megvásárolva fogyóeszközként is elszámolhatók. Például a Commodore gyártmányok a velük járó programokkal már egy komoly rendszert alkothatnak. A szoftvereknél valóban kialakult a verseny. P. L.: — A monopolhelyzetben levő nagy cégek nem versenyeznek. Gyártják, ami a terveikben szerepel. Amit a Központi Fizikai Kutatóintézet és a Videoton terme!, azt. el is tudja adni. A kisvállalkozásban szoftvert gyártók között fordul elő néha „öldöklés". Kevés a profi, komplex feladatok megoldására is képes szervezet. Akik csak általános és átlagos produktumokra képesek, panaszkodnak a megrendeléshiányra. — A számítástechnika jórészt csapatmunka. Könnyen szerveződnek team-ek? P. L.: — Egy-egy adott feladatra össze lehet hozni csapatokat. Az már nehezebben alakul ki, hogy a tevékenységükhöz munkaszervezés és munkamódszerváltás. valamint az információ átadása is kapcsolódjon. Szegeden az egész felsöbbszintü szakembergárda szél tagolódik. Egy vállalat — egy szakember rendszer van. Hiányoznak az olyan szervezetek, amelyek elérhető áron kiszolgálják a vállalatokat. K. J.: — Olyan nagy öszn szegért lehet egy feladatot ma elvégeztetni egy külső vállalkozóval, ameiy egy szakember kétévi fizetése. Ezért a kis cégek js felvesznek egy embert. A szakmán belül a kisgép—nagygép ellentét nem igazi harc. Igazából a személyi számítógépek nagygépekhez való csatlakozását. és a táv-adatfedolgozás lehetőségeinek szélesítését kell megoldani. P. L.: — Szegeden sok a szakember, az itt végzett évfolyamok jelentős százaléka itt maradt. — Ez a sok szakember legalább néha összeül-e vitatkozni mondjuk azért, hogy egy kicsit közelebb jussanak az országos horderejű dolgok megszületéséhez? K. J.: — Az utóbbi években sokat változott a niaci helyzet, és ezzel együtt az üzletpolitika is. Az eltávozott ügyfelek helyett újakat kellett szerezni. Ma információt mindenki saiát maga gyűjt saját magának. A cégek kapcsolatában az emberi kapcsolatok a meghatározók. A viták csak a magánbeszélgetésekre korlátozódnak. A géemkák és a személyi gépek megjelenésével gvakorlatilag szétforgácsolódtak a szakmai kapcsolatok. P. L.: — A klubban szerveztünk fórumot kisvállalkozóknak. Ott mindenki csak kérdezett, de .saját eredményeiről nem akart beszélni. Addig még nem jutottunk el. hogv a hasznos kooperációt elképzelhetőnek 'ártsuk. Bőle István