Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

MAGAZIN 44 Vasárnap, 1985. augusztus 18. Belányi György Egy régi hely Felkeresel egy helyet, ha hiányzik épp a múlt, s már nem tudni, ki helyett voltál és vagy, és ki hullt ki kontúrjaid közül szó nélkül és testtelen, ki hagyott el és ki szült meg újra, s ki jár velejn most szüntelen, ha kezem nem is fogja, nem, s emlék sincs róla. Nem keresem helyem, múltán se verték szét, gsak épp oly végleges lett reggelente az ég, s ki tudja, hová van ez behelyettesítve rég. Takáts Gyula Kettős pályán hátrál A régi házak járnak az eszemben. Belenőnek lassan az időbe, mint kiszáradt hársfa fekete ága lépcsőnkről az égbe... Gerle is szól a kitömött bernáthegyi fölött... A pávák gyönyörű sátrat fújnak rozsdás kaszák közül. Seregélytrágya festi a padot s egy láthatatlan tüll uszályát. A mogyorók gyökere közt a macskák hófehér csontváza hűsel. Zeng a kakukk a pörjés kertből, és Kossuth szól az előszobából, összebeszél a kép a madárral s a téglák lombot, a lombok téglát bontanak ... Magasan a tornyon orgona erőlködik habarcs között. Hozna virágot is. de valaki ott fönt minden tavasszal leszedi. — Ki megy föl érte?... Van-e szárnya s kinek hozza, sehol egy váza?!... Lépcső se föl, pincébe se. Betömve és régen lezárva, mint elfelejtett esküvői palackok szája és az ablak, amely csak volt, de fíiíve mégis nyugattól északig bolttá feszül, mint pókhálós és egérrágta ég... Alatta két ló. a Piros és Szedres csalánból ég havára fölnyerit. S lovak helyett már hattyúk húzzák tovább a csézát... Az ég erósebb, és fehérebb az idő is... A napóra szára letörött. Számok kopott sora mit se számol. Ali a tüzes gömb!... Hiába áll a ház is... Arnyakat sem mér az óralap. Keitős pályán hátrál a világból a ló, n kút, » kutya és pince, pad. macskák, torony és orgona! Csak nevük világít... Még meg sem kérdezik: — Hová. pókhálós, egérrágta ég? — Csillog némán a csillagok pecsétje és csillog a seregélyürülék ... Naplemente A tanya fölött a nap megnyurgította az árnyékokat, s a fény is egyre sápadtabb lett. Az árnyékok komorak voltak, akár az öregek arca. Kobzos János gazda arca nagyon hasonlított a délutánhoz. A kora miatt is, no meg azért is lett még borúsabb az arca, mert a fia, Jancsi elébe állt, s ezt mondta: — Megházasodom, édesapám. — Aztán kit veszel el? — mordult rá az öreg. Mióta nélküle is megy a világ, s ő egyre jobban kikopott belőle, azóta ingerült. Még olyan dolgokba sem szólhat bele, ami pedig rá is tartozna. Már Rozi, a felesége is egyre ritkábban kéri ki az öreg véleményét. Megy a saját feje után, főz, amit akar. Most meg ez a kölyök is. — Aztán kit veszel el? A hang teszi a muzsikát, az ilyet másként szokás mondani az apának. Kérve. — Kit, kit? Hát egy lányt, akit szeretek — nyel egyet Jancsi, aztán nagy bátran hozzáteszi: — Aki gyereket vár tőlem. Na, ez sok volt egyszerre az öregnek. Gyűl benne a méreg. — Mit csináltál, te gazember?! Húszéves se vagy! Katona se voltál, de gyereket csinálni már van eszed! Tudod mit? — enyhül meg az öreg — hiszen mégis csak az ő vére. — Vetessétek el, majd katonaság után is elveheted. — Nem úgy van az! Teri már a hatodik hónapban van! Kobzos megint hallgat. Lassan pirul ki az arca. — Ide pedig nem teszitek be a lábatokat, az biztos! Menj az udvaromból, mert úgy elverlek, hogy magam is megbánom! Jancsi csak néz, aztán megérti. Elindul a ház felé, hogy kis idő múlva a tornácra tegye két kis bőröndjét. — Nemsokára értük jövök. Az öreg nem mond semmit, csak áll. Aztán előkerül az aszszony is, aki a szomszéd tanyában volt kotlóért. Mert olyan különös a tyúkok világa, hogy az egyik tanyában kotlanak nyakrafőre, a másikban pedig az isten szép nevére sem hajlandók. Kobzosné tyúkot vitt a szomszédba kotlóért. A fészek itt áll elkészítve, aláválogatta a tojásokat is, ráültette az egyik vertyogó tyúkot, de az csak állt a tojáson, nem akart ráülni. Jön nem is titkolt örömmel, hiszen sikerült a csere. A két bőrönd láttán meglepődik, elengedi a kotlóst. — Hát ezek a bőröndök? — Nem látod, hogy bőröndök? — Azt látom, de minek vannak a tornácon? Kobzos nagyot nyel. — Azért, mert Jancsi költözik. — Miért, hová? — Kobzosné maga a méltatlankodás. — Nem mondaná meg, hogy hová? — Költözik, mert nősül. Aztán meg kívül tágasabb! * — Elküldte az egyetlen fiunkat? Maga vén bolond! — jajdul fel Rozi. Kobzos nem szereti, ha az asszonynak igaza van. A fejére nőtt már, azért mer ilyet mondani. De az úristenit, ki hallott még ilyet? Egyszerre lakodalom meg keresztelő!? — Elzavartam, az istenit a fajtájának! El én! Egy megesett lányt akar elvenni. Azt mondja, tőle van a pulya, de én nem hiszem! Hát akkor le is út, fel is út! Az én házam nem átjáróház, hogy ide mindenféle jöttment csak úgy betegye a fenekét! Rozi megszeppen az öreg indulatától. Máskor ilyenkor elhallgat, de most nem tud. — Maga meg nem is beszélt még rendesen Jancsival, a lányt se látta, mégis elüldözi őket a háztól! Milyen ember maga?! — Hogyhogy milyen ember? Hát nem dolgoztam én eleget, mióta csak ^z eszemet tudom?! Nem neveltem fel ezt a latort rendesen? És ez a hála érte. Elmegy az első megesett lánnyal! Márpedig, amíg én élek, az lesz ennél a háznál, amit én akarok. Megértetted?! Az asszony egyszerre kicsinek érzi magát, nagyon kicsinek. Néma fájdalommal indul kotlót ültetni. Az öreg Kobzos úgy érzi, megnyerte a csatát. A fronton érzett egyszer ilyet. Húsz kilométert mentek előre egy nap alatt, pár puskalövéssel. Ez még az elején volt. Ilyen veres volt akkor is az ég. Aztán másnap hajnalban iszonyatos ágyútűzre ébredtek. Ágyútűzre a hátuk mögül. S morgott a föld, és tankok dübörögtek. A dűlő felől motor berreg, aztán előbukkan a téesz GAZ-kocsija. Gyorsan jön, megáll a tanya előtt. A fiú szótlanul száll ki, felmegy a tornácra, felveszi a bőröndöket, aztán nagyon lassan megy a kocsiig. A bőröndöket beteszi a hátsó ülésre. — Isten áldja, édesapám! Ezt már a terepjáró ajtajából mondja, visszafordulva. Aztán fölzúg a motor. A berregésre Kobzosné is előkerül, s látja az induló terepjárót. — Jancsi, Jancsikám! A fiú ezt mar nem hallja, az anyja a tornácnál zokog. Az öreg arca is megrándul. Eddig csak apunak szólította Jancsi, esetleg apának. Sose mondta, hogy édesapám. Kobzos mereven áll, de lelkét melegség járja át. Odamegy asszonyához, s vállára teszi a kezét. — Ne sírj már, egyszer úgyis elment volna. Ha nem most, később. Ki kell azt próbálni, mennyire ember már. S hallgatnak. Csak az asszony hüppög. — Hanem, hallod, eredj be holnap a faluba, hogy tudjuk, kiféléhez is kerül. Vidd magaddal a takarékot is, aztán majd meglátod, mennyit kell kivenni belőle. Kobzosné nem mozdul, csak a hüppögése csöndesül el. A naplementétől az egész tornác meszelt fala lángol. Néznek, néznek a poros dűlőútra, aztán az aszszony az öregre pillant. Micsoda mély barázdák ezek? Csupa árnyék és csupa fény. BÜDAHAZI ISTVAN Böröndi Lajos Félálomban hanyatt feküdtem tenger borult rám kék ég hallgattam ahogy zúgtak a habok madár-halak cikkantak fölöttem alattam tengermélyi síkos kavicsok fa hordalék tenyérnyi levél úszott el szemem előtt csigák rákok tengeri csillagok ráhúnytam szempillámat a világra s e tenger most itt belül kavarog Új kenyér 174 UV--? ÍVJ „Asztalon a friss kenyér Betölti szagával a házat..." Alekszandr Jasin: „A friss kenyér" című verséből idézünk, Lányi Sarolta fordításában. Folytatása a vízszintes 1. és függőleges 60. számú sor. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első folytatása. (Zárt betűk: C, R, I) 13. Színművész (Flórián). 14. Cserje. 15. Shakespeare egyik királyalakja. 16. Régi űrmérték. 18. Fogoly. 20. Becézett női név. 21. Orosz helyeslés. 22. Alma népies neve. 23. Becézett férfinév. 25. Siló egynemű betűi. 26. Légies. 28. Zokog. 30. Való. 32. ... ezerjó, borfajta. 33. Megvételre ajánl. 35. Előkelő. 37. Becézett női név. 38. Sógor. 39. ...-móg. 41. Van ilyen irat is. 42. Ételízesítő. 43. Gyógyvíz. 44. Paradicsom. 46. Kutrica. 47. Mozi, közhasználatú idegen szóval. 48. Munkacsapat. 50. Folyamatában megáll. 52. Játszma a teniszben. 54. Halom. 56. Származik. 58. Keleti férfinév. 59. Ázsiai félsziget. 60. Némán sir! 61. Egyfajta biliárdjáték. 62. Lakoma. 63. Római 950. 64. Autóiskola. 66. Irányítószó. 68. Csonthéjas gyümölcs. 69 Keletkezik. 71. Évelő növény és női ncv 7' Német író (Tliomas, 1875—1955.). FÜGGŐLEGES: 1 Valamely akadémia tagja. 2. Ütemesen kattog. 3. „. kérdez" (Ady) 4. Vés. 5. Szibériai folyó. 6. Meghatározott időszak. 7. Csőrös fuvola. 8. Olimpiai csúcsszerv. 9. Silbak. 10. Pusztít. 11. Sportöltözék. 12. Illesztő. 17. Becézett női név 19. Vonatkozó névmás. 22. Rendező irodánk. 24. Szófaj. 27. Az Arno mellékvize. 28. Csiszolt. 29. A tetejére. 31. Az alumínium népszerű rövidítése. 33. Idős. 34. Nagyot mond. 36. Diktál. 38. Szenvedés. 40. Váratlan fordulat (kiejtve). 43. Fűző. 44. Ésszel felfogja. 45. Régi közjogi méltóság. 47. Testrész. 48. A közepébe hajít. 49. Görög törzs. 51. Kerülgeti az igazságot. 53. Fordított névelő. 55. Idegen női név. 57. Móricz Zsigmond Betyárok című regényének nőalakja. 59. Hím állat. 60. Az idézet befejező része. (Zárt betűk: E, K, E.) 65. Iskola rövidítése. 66. Lám. 67. Még előbbre. 68. ... es Salaam. 70. Szűr része! 71. Intéző Bizottság. 72. AAA! 73. Másolni kezd! BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. és a függőleges 60. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Az augusztus 10-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: AKKOR SZÉP AZ ERDŐ. MIKOR ZÖLD, MIKOR A VADGALAMB BENNE KÖLT. A helyes megfejtést beküldők közül sorsolással hatan könyvjutalmat nyertek: Fodor Margit. Szeged. Oskola u. 18.; BalIci G%•<"••• K iss Novak La*,.. ... Koter Pál, Szeged, Attila u. Ili.; Néveri Teréz, Szeged, Közép fasor 4/A. A nyereményeket postán küldjük el. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő: a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10 auv íjáWWWM^tett.-*