Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

MAGAZIN 44 Vasárnap, 1985. augusztus 18. Belányi György Egy régi hely Felkeresel egy helyet, ha hiányzik épp a múlt, s már nem tudni, ki helyett voltál és vagy, és ki hullt ki kontúrjaid közül szó nélkül és testtelen, ki hagyott el és ki szült meg újra, s ki jár velejn most szüntelen, ha kezem nem is fogja, nem, s emlék sincs róla. Nem keresem helyem, múltán se verték szét, gsak épp oly végleges lett reggelente az ég, s ki tudja, hová van ez behelyettesítve rég. Takáts Gyula Kettős pályán hátrál A régi házak járnak az eszemben. Belenőnek lassan az időbe, mint kiszáradt hársfa fekete ága lépcsőnkről az égbe... Gerle is szól a kitömött bernáthegyi fölött... A pávák gyönyörű sátrat fújnak rozsdás kaszák közül. Seregélytrágya festi a padot s egy láthatatlan tüll uszályát. A mogyorók gyökere közt a macskák hófehér csontváza hűsel. Zeng a kakukk a pörjés kertből, és Kossuth szól az előszobából, összebeszél a kép a madárral s a téglák lombot, a lombok téglát bontanak ... Magasan a tornyon orgona erőlködik habarcs között. Hozna virágot is. de valaki ott fönt minden tavasszal leszedi. — Ki megy föl érte?... Van-e szárnya s kinek hozza, sehol egy váza?!... Lépcső se föl, pincébe se. Betömve és régen lezárva, mint elfelejtett esküvői palackok szája és az ablak, amely csak volt, de fíiíve mégis nyugattól északig bolttá feszül, mint pókhálós és egérrágta ég... Alatta két ló. a Piros és Szedres csalánból ég havára fölnyerit. S lovak helyett már hattyúk húzzák tovább a csézát... Az ég erósebb, és fehérebb az idő is... A napóra szára letörött. Számok kopott sora mit se számol. Ali a tüzes gömb!... Hiába áll a ház is... Arnyakat sem mér az óralap. Keitős pályán hátrál a világból a ló, n kút, » kutya és pince, pad. macskák, torony és orgona! Csak nevük világít... Még meg sem kérdezik: — Hová. pókhálós, egérrágta ég? — Csillog némán a csillagok pecsétje és csillog a seregélyürülék ... Naplemente A tanya fölött a nap meg­nyurgította az árnyékokat, s a fény is egyre sápadtabb lett. Az árnyékok komorak voltak, akár az öregek arca. Kobzos János gazda arca na­gyon hasonlított a délutánhoz. A kora miatt is, no meg azért is lett még borúsabb az arca, mert a fia, Jancsi elébe állt, s ezt mondta: — Megházasodom, édesapám. — Aztán kit veszel el? — mordult rá az öreg. Mióta nél­küle is megy a világ, s ő egyre jobban kikopott belőle, azóta in­gerült. Még olyan dolgokba sem szólhat bele, ami pedig rá is tartozna. Már Rozi, a felesége is egyre ritkábban kéri ki az öreg véleményét. Megy a saját feje után, főz, amit akar. Most meg ez a kölyök is. — Aztán kit veszel el? A hang teszi a muzsikát, az ilyet másként szokás mondani az apának. Kérve. — Kit, kit? Hát egy lányt, akit szeretek — nyel egyet Jan­csi, aztán nagy bátran hozzáte­szi: — Aki gyereket vár tőlem. Na, ez sok volt egyszerre az öregnek. Gyűl benne a méreg. — Mit csináltál, te gazember?! Húszéves se vagy! Katona se voltál, de gyereket csinálni már van eszed! Tudod mit? — eny­hül meg az öreg — hiszen még­is csak az ő vére. — Vetessétek el, majd katonaság után is el­veheted. — Nem úgy van az! Teri már a hatodik hónapban van! Kobzos megint hallgat. Lassan pirul ki az arca. — Ide pedig nem teszitek be a lábatokat, az biztos! Menj az udvaromból, mert úgy elverlek, hogy magam is megbánom! Jancsi csak néz, aztán megér­ti. Elindul a ház felé, hogy kis idő múlva a tornácra tegye két kis bőröndjét. — Nemsokára értük jövök. Az öreg nem mond semmit, csak áll. Aztán előkerül az asz­szony is, aki a szomszéd tanyá­ban volt kotlóért. Mert olyan különös a tyúkok világa, hogy az egyik tanyában kotlanak nyakra­főre, a másikban pedig az isten szép nevére sem hajlandók. Kob­zosné tyúkot vitt a szomszédba kotlóért. A fészek itt áll elké­szítve, aláválogatta a tojásokat is, ráültette az egyik vertyogó tyúkot, de az csak állt a tojá­son, nem akart ráülni. Jön nem is titkolt örömmel, hiszen sike­rült a csere. A két bőrönd lát­tán meglepődik, elengedi a kot­lóst. — Hát ezek a bőröndök? — Nem látod, hogy bőröndök? — Azt látom, de minek van­nak a tornácon? Kobzos nagyot nyel. — Azért, mert Jancsi költözik. — Miért, hová? — Kobzosné maga a méltatlankodás. — Nem mondaná meg, hogy hová? — Költözik, mert nősül. Aztán meg kívül tágasabb! * — Elküldte az egyetlen fiun­kat? Maga vén bolond! — jajdul fel Rozi. Kobzos nem szereti, ha az asszonynak igaza van. A fejére nőtt már, azért mer ilyet mon­dani. De az úristenit, ki hallott még ilyet? Egyszerre lakodalom meg keresztelő!? — Elzavartam, az istenit a faj­tájának! El én! Egy megesett lányt akar elvenni. Azt mondja, tőle van a pulya, de én nem hi­szem! Hát akkor le is út, fel is út! Az én házam nem átjáróház, hogy ide mindenféle jöttment csak úgy betegye a fenekét! Rozi megszeppen az öreg in­dulatától. Máskor ilyenkor el­hallgat, de most nem tud. — Maga meg nem is beszélt még rendesen Jancsival, a lányt se látta, mégis elüldözi őket a háztól! Milyen ember maga?! — Hogyhogy milyen ember? Hát nem dolgoztam én eleget, mióta csak ^z eszemet tudom?! Nem neveltem fel ezt a latort rendesen? És ez a hála érte. El­megy az első megesett lánnyal! Márpedig, amíg én élek, az lesz ennél a háznál, amit én akarok. Megértetted?! Az asszony egyszerre kicsinek érzi magát, nagyon kicsinek. Néma fájdalommal indul kotlót ültetni. Az öreg Kobzos úgy érzi, megnyerte a csatát. A fronton érzett egyszer ilyet. Húsz kilo­métert mentek előre egy nap alatt, pár puskalövéssel. Ez még az elején volt. Ilyen veres volt akkor is az ég. Aztán másnap hajnalban iszonyatos ágyútűzre ébredtek. Ágyútűzre a hátuk mögül. S morgott a föld, és tan­kok dübörögtek. A dűlő felől motor berreg, az­tán előbukkan a téesz GAZ-ko­csija. Gyorsan jön, megáll a ta­nya előtt. A fiú szótlanul száll ki, felmegy a tornácra, felveszi a bőröndöket, aztán nagyon las­san megy a kocsiig. A bőröndö­ket beteszi a hátsó ülésre. — Isten áldja, édesapám! Ezt már a terepjáró ajtajából mondja, visszafordulva. Aztán fölzúg a motor. A berregésre Kobzosné is elő­kerül, s látja az induló terep­járót. — Jancsi, Jancsikám! A fiú ezt mar nem hallja, az anyja a tornácnál zokog. Az öreg arca is megrándul. Eddig csak apunak szólította Jancsi, esetleg apának. Sose mondta, hogy édesapám. Kobzos mereven áll, de lelkét melegség járja át. Odamegy asszonyához, s vállára teszi a kezét. — Ne sírj már, egyszer úgyis elment volna. Ha nem most, ké­sőbb. Ki kell azt próbálni, mennyire ember már. S hallgatnak. Csak az asszony hüppög. — Hanem, hallod, eredj be holnap a faluba, hogy tudjuk, ki­féléhez is kerül. Vidd magaddal a takarékot is, aztán majd meg­látod, mennyit kell kivenni be­lőle. Kobzosné nem mozdul, csak a hüppögése csöndesül el. A nap­lementétől az egész tornác me­szelt fala lángol. Néznek, néznek a poros dűlőútra, aztán az asz­szony az öregre pillant. Micsoda mély barázdák ezek? Csupa ár­nyék és csupa fény. BÜDAHAZI ISTVAN Böröndi Lajos Félálomban hanyatt feküdtem tenger borult rám kék ég hallgattam ahogy zúgtak a habok madár-halak cikkantak fölöttem alattam tengermélyi síkos kavicsok fa hordalék tenyérnyi levél úszott el szemem előtt csigák rákok tengeri csillagok ráhúnytam szempillámat a világra s e tenger most itt belül kavarog Új kenyér 174 UV--? ÍVJ „Asztalon a friss kenyér Betölti szagával a házat..." Alekszandr Jasin: „A friss kenyér" cí­mű verséből idézünk, Lányi Sarolta for­dításában. Folytatása a vízszintes 1. és függőleges 60. számú sor. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első folyta­tása. (Zárt betűk: C, R, I) 13. Színművész (Flórián). 14. Cserje. 15. Shakespeare egyik királyalakja. 16. Régi űrmérték. 18. Fogoly. 20. Becézett női név. 21. Orosz helyeslés. 22. Alma népies neve. 23. Becé­zett férfinév. 25. Siló egynemű betűi. 26. Légies. 28. Zokog. 30. Való. 32. ... ezerjó, borfajta. 33. Megvételre ajánl. 35. Elő­kelő. 37. Becézett női név. 38. Sógor. 39. ...-móg. 41. Van ilyen irat is. 42. Étel­ízesítő. 43. Gyógyvíz. 44. Paradicsom. 46. Kutrica. 47. Mozi, közhasználatú idegen szóval. 48. Munkacsapat. 50. Folyamatá­ban megáll. 52. Játszma a teniszben. 54. Halom. 56. Származik. 58. Keleti férfi­név. 59. Ázsiai félsziget. 60. Némán sir! 61. Egyfajta biliárdjáték. 62. Lakoma. 63. Római 950. 64. Autóiskola. 66. Irányító­szó. 68. Csonthéjas gyümölcs. 69 Kelet­kezik. 71. Évelő növény és női ncv 7' Német író (Tliomas, 1875—1955.). FÜGGŐLEGES: 1 Valamely akadémia tagja. 2. Ütemesen kattog. 3. „. kérdez" (Ady) 4. Vés. 5. Szibériai folyó. 6. Meg­határozott időszak. 7. Csőrös fuvola. 8. Olimpiai csúcsszerv. 9. Silbak. 10. Pusztít. 11. Sportöltözék. 12. Illesztő. 17. Becézett női név 19. Vonatkozó névmás. 22. Ren­dező irodánk. 24. Szófaj. 27. Az Arno mellékvize. 28. Csiszolt. 29. A tetejére. 31. Az alumínium népszerű rövidítése. 33. Idős. 34. Nagyot mond. 36. Diktál. 38. Szenvedés. 40. Váratlan fordulat (kiejtve). 43. Fűző. 44. Ésszel felfogja. 45. Régi köz­jogi méltóság. 47. Testrész. 48. A közepébe hajít. 49. Görög törzs. 51. Kerülgeti az igazságot. 53. Fordított névelő. 55. Idegen női név. 57. Móricz Zsigmond Betyárok című regényének nőalakja. 59. Hím állat. 60. Az idézet befejező része. (Zárt betűk: E, K, E.) 65. Iskola rövidítése. 66. Lám. 67. Még előbbre. 68. ... es Salaam. 70. Szűr része! 71. Intéző Bizottság. 72. AAA! 73. Másolni kezd! BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. és a függőleges 60. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Az augusztus 10-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: AKKOR SZÉP AZ ER­DŐ. MIKOR ZÖLD, MIKOR A VADGA­LAMB BENNE KÖLT. A helyes megfejtést beküldők közül sorsolással hatan könyvjutalmat nyertek: Fodor Margit. Szeged. Oskola u. 18.; Bal­Ici G%•<"••• K iss Novak La*,.. ... Koter Pál, Szeged, Attila u. Ili.; Néveri Teréz, Szeged, Közép fasor 4/A. A nyere­ményeket postán küldjük el. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő: a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10 auv íjáWWWM^tett.-*

Next

/
Thumbnails
Contents