Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-15 / 191. szám

Csütörtök, 1985. augusztus 15. 3 tze-yedi ünnepi hetek Tóth Sándor szobrász ki­állítása nyílik ma, csütör­tökön, a Gulácsy Lajos Teremben. Délután 5 óra­kor Karácsonyi Sándor, egyetemi tanár nyitja meg. Táblakép-festészeti Bien­nálé a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály ut­cai Képtárában, és az If­júsági Házban. Szathmáry Gyöngyi szob­rászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Ku­pola galériájában, szep­tember 19-ig. Nyitva: 10­től 18 óráig. Keserű Ilona festőmű­vész gyűjteményes kiállí­tása a Bartók Béla Műve­lődési Központban, au­gusztus 20-ig. Nyitva: 10­től 18 óráig. Az Akvarista szakkör és a MATOE közös kiállítá­a SZOTE Dóm téri Oktatási Épületében. Váradi Gábor grafikái a Sajtóház klubjában, au­gusztus 20-ig. Nyitva: hét­köznap 9-től 18 óráig. Hobbim a vasút. Orszá­gos vasútmodell-kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20­ig. Nyitva: 10-től 18 órá­ig. A Kass Galéria kiállítá­sa a Vár utca 7. szám alatt. A munka poézise. Kép­zőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésé­nek elmúlt 40 esztendejé­ről a Fekete Házban. Nyit­va: 10-től 18 óráig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai: Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csong­rád megye gyógyszerésze­iének múltjából; Emberes környezete; Csongrád me­gyei parasztbútorok és né­pi viseletek; Kőolaj és földgáz; Lucs-képgyűjte­mény; Buday György met­szetei. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. (Tápé, Vár­tó utca 4.), nyitva: 3-tól 6-ig. // Á díszletet nem kell megtapsolni" Hont és az oroszlánok Kedd este van, elmúlt tíz óra. Markó Iván izzadtan, csapzottan még átvesz né­hány jelenetet táncosaival a Szarvassá vált fiak második részéből. Néha hallatszik bársonyosan kérő hangja a rendezői mikrofonból, töröl­ve Szabados György kemény effektjeit. Végre leülhettünk a fönti nézőtéri traktus első sorába, a gyéren világító lám,na fénykörébe Gombár Judittal. Tulajdonképpen díszlet- és jelmeztervezőként jegyzi a színlap, de jól tu­dom, a Győri Balett eseté­ben felborult a hagyomá­nyos színházi hiarerchia. — Nézze, nálunk, a Győri Balettnél kicsit mást szeret­nénk. Már a felállásunk is különbözik. Itt minden tán­cos egyenrangú, nincsenek külön szólisták és kartánco­sok. Az évek folyamán min­denki kapott szólószerepet, de lehet, hogy a következő percben a karban látjuk vi­szont. Ivánnal tizennyolc éve ismerjük egymást. Azt hiszem, különböző, mondhat­nám ellentétes személyisé­gek vagyunk. Másfél évtize­des együttélés, rengeteg kö­zös munka után nyugodtan mondhatom, Dillantásokból értjük egymást, ö minden érzését. <*ondolatát ösztönö­sen a tánc nyelvére fordítja, én vizuális típus lévén, rög­tön látom elképzeléseit. Ugyanakkor én rettentően kritikus alkatnak ismerem magam — természetesen mindig a produkció érdeké­ben. Ez Ivánnak rendkívüli biztonságérzetet ad. mert tudja, nem valaki ellen szó­lok. hanem az előadás érde­kében. Nem vagyok képes homokszemeket hagyni a fo­gaskerekek között. Látja, most. hogy Ivánnak be kel­lett ugrani a megbetegedett Demcsák Ottó helyett, én vettem át' á helyét' a tende­zői pultnál, s ő tudja, az ő szemével is látom, mi tör­ténik a színpadon. — Kérem, mondja el. ma­ként alakul eav-egy produk­ció sorsa, hogyan formáló­dik a munkafolyamat, hogy simul emibe kettőjük ellen­tétes jelleme? — Mindenekelőtt a terve­Gombár Judit zett darabról kezdünk el be­szélgetni. Az első pillanattól látom, amiről beszélünk — s ezt azonnal el is mondom. Így aztán egyszerre születik mondandó, koreográfia, lát­vány. Természetesen mind­ketten megküzdünk elképze­léseinkért. Mindig egy ví­ziót építünk tovább és to­v bb, így születik meg a darab, az egységes élmény. Ügy gondolom, kiegészíti egymást Iván imoulzív alka­ta és az én tudatosabb vi­láglátásom. — A mostani, szegedi pro­dukció mindenkév-en rend­hagyó vállalkozás. Első ré­szét a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese és a Bihari Táncegyüttes mutatja be, Nóvák Ferenc rendezésében, Rossa László zenéjére. E rész a folklórkincsből énít­kezik.. s a Szülőház a címe. A második részben Markó koreográfiájára a Győri Ba­lett társulata a Város-víziót táncolja. Gombár Judit híd, összekötő kapocs. hiszen mindkét ' "sz díszletének és jelmezének megálmodója. — Igyekeztem olyan szín­padi teret tervezni, ami a darabból következik, szerve­sen együtt él a tánccal, a mozgásokkal, segíti a gondo­latok. érzések közvetítését. Á király muzsikusa — „Tábornok úr", már két napja keresem. — Nagyon igyekeztem Szegedre. A moszkvai VIT­ről hazaérkezve Pesten kel­lett maradjak, a televízió­ban készítettük felvételün­ket. Amint végeztünk, jöt­tem is. de nem tábornok­nak. Megváltozott a szere­pem. A francia király ze­nészei leszünk mindannyi­an. — Nem zavarja a szerep­változás? — Szerintem így köny­nyebb. Hangszerekkel me­gyünk a színpadra hangula­tot „csinálni". Táncoltatjuk a királyt, a közönséget pe­dig mulattatni szeretnénk. — Ha Koltay Gergely ne­ve nem is, a Kormorán együttesé ismerős ebben a városban. — Két évig játszottunk a JATE-klubban, talán ezért. Rendszeresen fölléptünk az ifjúsági napokon is. Emlék­szem, egy alkalommal zu­hogott az eső. pont a mi koncertünk előtt. Jó órás késéssel tudtuk kezdeni a műsort, s a közönség kitar­tóan várt. Együttesünk minden meghívást elfogad, mondhatnám, szerepléseink a kereslettől és a költsé­gektől függenek. — Az István, a király­ban is szerepeltek? — Én regős voltam, az együttes többi tagja meg Koppány kíséretéhez tarto­zott. A zenei felvételek ké­szítésekor is ott voltunk. — Nagy a kereslet a • - n „ ni, Ko'.tay Gergely Kormorán által képviselt folk rock muzsika iránt? — Ahogy vesszük. Nem vagyunk válogatósak, leg­alábbis az itthoni meghívá­sokkal kapcsolatban. Kül­földön évente 4—5 alkalom­mal játszunk. Sok ország­ban megfordultunk már. nem sorolom. Emlékezetes volt a venezuelai szereplé­sünk. Egyébként leggyak­rabban Hollandiában és az NSZK-ban turnézunk. Az imént szó esett a televízió­ról. Oda is rendszeresen hívnak bennünket. Volt például egy 10 részes soro­zatunk az Iskolatévének, szerepeltünk a Bolond Is­tókban. — Hogyan fogadta a Já­nos a vitéz hírét? — örültem neki. Butaság az Istvánhoz hasonlítgatni. A szereplők közül jóllehet sokan ugyanazok, sem ze­neileg sem tartalmilag nem látok alapot párhuzamok keresésére. Örülök azért is, mert a popszakmában éve­kig elképzelhetetlen volt, hogy a különböző műfajok képviselői együtt szerepel­jenek. Azt hiszem, Magyar­országon mindenki szereti Petőfit, költészetét, ezt a remek tündérmesét is, a János vitézt. — Hol szerepel legköze­lebb az eayüttes? — Októberben utazunk Hollandiába, NSZK-ba. De­ák Bili Gyulával közösen űj programot viszünk. Deák Bili Band néven is szere­pelünk. — Műfaji változás is vár­ható? — Megtartjuk a magunk folk rockját, Bili a saját­ját. Közösen dolgozunk, míg meg nem unjuk egymást. M. E. Puritán ez a játéktér, igye­keztem mindent lehántani, ami nem funkcionál. ami nem kapcsolódik szervesen az eleven táncszínházhoz. Ennek a munkának vannak technikai .problémái, a tér által felvetett. megoldandó feladatai. Valamiképpen tu­domásul kell venni a színfa­lak mögött levő dómot. Mi­vel nem lehet meg nem tör­téntté tenni, valamiképpen kapcsolódni szeretnék hoz­zá. Az első rész organikus, ölelő karokat idéző, fészek­meleg hangulatot árasztó elemeinek meleg vöröses­barnái követik a Dömötör­torony színélményét. A má­sodik rész az architektúra vonalait folytatja, formai­lag keres kapcsolódási pon­tokat. Ugyanakkor a nagy­város hideg. konstruktív fémkubusai, vastraverzei el­idegenítőek. Természetesen, ahogy a két koreográfus a két részben valójában pár­beszédet folytat, továbbgon­dolják egymás szándékait. Ahogy a megfelelésekből, fe­leselésekből. párhuzamokból, áthallásokból szerves egység jöhet létre, úgy a díszletnek is vannak forradáspontjai. Ilyen például a központi elem, a kapumotívum. A díszlet különben játszik, be­leszól a darabba: a kapuk nyílnak-csukódnak. a falak összezárulnak, a traverzek vezetékei leereszkednek. . — Ügy tudom, egy időben Szegeden is dolgozott. — Valóban, a hetvenes évek elején a szegedi szín­ház jelmeztervezője voltam, sőt. itt készítettem első dísz­letemet is. öt évig dolgoz­tam a pécsi színháznál, ak­kor kerültem szoros kapcso­latba a csúcson levő Pécsi Balettel. Vonzódásom a ba­letthez. a táncszínházhoz szákmai indíttatású. Ez a* fajta munka kívánja a leg­nagyobb fegyelmet. Olyan jelmezeket kell tervezni, melv láttatja a testet, sza­bad mozgást biztosit, ugyan­akkor látványos, élménysze­rű. Hét évig dolgoztam az Operában, 25 vagy 26 ba­letthez készítettem terveket. Aztán Béjart társulata kö­vetkezett. Az volt az én „egyetemem". Kaptam tőle egy „főszerepet", egy juta­lomjátékol: Monté Carlóban, Tokióban. Párizsban tehet­tem próbára felkészültsége­met, állíthattam igen magas­ra a mércét. Furcsa módon ez a jutalomjáték is igazol­ta meggyőződésemet, hogy én nem játszhatom el a da­rabot. a diszletet nem kell megtapsolni. — Hatodik éve Győr. ti­zenöt balettest. óriási sikev rek. fantasztikusan gyors nemzetközi elismertség. Van-e titok? — Győr teljes más. Bor­zasztó jó énzés, hogy tud­juk: ez a mi ügyünk, a mi feladatunk, a mi missziónk. Itt valóban alkotó ember­nek érzem magam, önma­- nkat, személyiségünket is é-ítiük a közös munkában. Arról beszélhetünk a tánc egyre népszerűbb nyelvén, ami bennünket foglalkoztat, ami elkeserít, és ami fel­emel. Ez számunkra élet-ha­lál '-^rdése. S olyan korban élünk, amikor elkoptak, ki­fakultak a szavak, de moz­dulatokkal. tánccal olyat is közvetíthetünk, amit köz­hellyé koptattunk, amit nem tudunk, vagy nem merünk elmondani. Tandi Lajos Amilyen remek színész Hernádi Judit, a János a vitéz gonosz mostohája, olyan botcsinálta idegenve­zető lenne — ha vizsgára kényszerülne, bizony meg­húznák a fülét. Márpedig az előadás kezdetéh (meg a vé­gén) idegenvezetőt játszik, civilben. Ekkor emlegeti az ugyancsak civilekké avan­zsált szereplöknek, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok színhelyén vagyunk, ahol 1931-ben tartották az első előadást, Hont Ferenc ren­dezte — maid valamivel ké­sőbb a Dömötör toronyra hívja föl a figyelmet, an­nak is a homlokzatán levő kőoroszlánra. Márpedig. Az első szabad­téri játékokat valóban 1931­böi jegyezzük, ám nem Hont Ferencnek, a Játékok kétségtelenül leghatásosabb propagátorának, hanem He­vesi Sándornak rendezésé­ben. aki a Nemzeti Színház társulatával Voinovich Géza Magyar passió ját vitte színre — Hont csak két esztendő­vel később, 1933 augusztusá­ban rendezte itt Az ember tragédiáját. A Dömötör to­rony hírneves leletéről pedig meglehetősen köztudott, nem oroszlán, hanem bárány — eredetiségéről, értékéről egy időben ádáz viták dúltak szép Szegednek városában. A kőoroszlánok párszáz méterrel arrébb találhatóak — a régi hídnál levő múze­um lépcsőinél, s jóval fiata­labbak, kevésbé értékesek a báránynál. V. E. Dedikálás Gregor József, Hernádi János a vitéz című pop­Judit és a Bergendy-együt- daljáték dupla albumát ma. csütörtökön délután 4 órá­tes dedikálja eddig megje- tói fél 6-ig. a Kölcsey utcai Bent lemezeit, valamint a hanglemezboltban. Iluska és Bagó: Katona Klári és Balogh Ferenc r „Al vendég" a deszkákon 3i9n! .1 .-^AOíaSíV-Q .öfp S -iOl jiigbzuttiOH'aua * kérésére.' Áz vo'lt "áz utolsó darabom. Azzal búcsűztam. — Keserűséget érzek a hangjában. — Gondoljon csak a szin­padmunkások sorsára. Ün­neplik. tapsolják, amikor először csillantja meg tehet­ségét. Szinte megrészegítő a siker, amikor „profi lesz az ember", ' a kisujjában a szakma. Aztán egyszer csak kiöregszik. Különösen a lán­cosokra • igaz ez a tétel. 44 éves vagyok. S szavam sem lehet, olyan kedvezően ala­kult a sorsom. — Biztosan tánccal kap­csolatos a munkája. — Maradtam a Honvéd­ban, koreografálhatok. Sze­rencsém, hogy értek vala­micskét ehhez, s fölismer­ték, észrevették. Két éve hagytam abba a táncot, per­sze ez nem jelenti azt. hogy azóta színpadra sem léptem. De menthetetlenül hízik, nehezül az ember, ha már nem aktív. — Magán nyoma sincs a fölös kilóknak. — Van. ott ahol nem lát­szik. s most. amikor el­kezdtem próbálni, éreztem, jobban kell hajtanom ma­gam, mint a többieknek. — Hogyan kezdte? — 1954-ben a Bihari Já­nos Táncegyüttesben. Jó in­díttatást. kaptam Nováktól, Szigetitől. 1951 végén az Ál­lami Népi Együttesben pont fiatalítottak, amikor jelent­keztem. Fölvett Rábai. 4 évet töltöttem ott amint megtudtam, hogy Nóvák a Honvéd élére került. Ter­mészetesen visszamentem hozzá. — A Honvédban. azaz a Maayar Néphadsereg Mű­vészegyüttesnél töltött esz­tendők gyümölcsözőek vol­tak, bizonyosan. — Igen. Kaptam rangos kitüntetéseket, ám számom­ra a legfontosabb a taps volt. Ez nagyon szép pá­lya. Küzdelmes. S' nem sza­bad elfelejteni: ahol nagy a fény, ott nagy az árnyék is. M. E. Szűcs Elemér Piros, fekete, barna dresz­szek, harisnyák, kopott pó­lók, tükrös csizmák, balett­cipők kavalkádja a színpa­don. A feszes dresszek ki­munkált izmokat formáznak. Lebilincselő látvány a csiz­más lábak, erős, inas karok kemény, férfias mozdulatai,' a lányok hajlékonysága, könnyed nőiessége. Fura. Ha a mozgás, a tánc életta­ni magyarázatát vesszük alapul, a cifra figurák égési folyamatok produktumai. S a tehetség, a rátermettség még tovább ösztönzi, űzi a táncost: égesse magát mind jobban és jobban, hogy még tökéletesebb legyen a mozdulat. — Szűcs Elemér élete a tánc. — Már nem táncolok. Ezért került a nevem mellé a „meghívott vendég" rövi­dítése is a Szarvassá válto­zott fiak szereposztásán. — Nem lehet véletlen, hogy Markó meghívta a De­magóg szerepére. — Talán az a 22 esztendő, amit táncoltam a színpadon a meghívás oka. De nem hiszem, hogy elfelejtette vol • na Iván az Izzó planétákat Abban is szerepeltem, az ő

Next

/
Thumbnails
Contents