Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-12 / 162. szám

Péntek, 1985. július 12. Takarékpénztári mérleg Az esztendő első hat hónapjában a terveknek megfelelően alakult a takarékpénztárak forgalma. A lakosság az OTP-fiókoknál és a takarékszövetkezeteknél csaknem 9 milliárd forint betétet helyezett el. A tapasztalatok szerint a huszszabb lekötésű, magasabb kamatozású b etétforfnák népszerűbbek, főként a takaréklevél, az ifjúsági betét és a három évre lekötött betétek. Konkurrenciát a betéteknél magasabb kamatozású kötvények, célrészjegyek jelentenek. Kiszámították ugyanis, hogy — a dinamikus betétnövekedés ellenére — az emberek megtakarított pénzüknek kisebb hányadát helyezik el a takarékban, mim néhány esztendővel ezelőtt. Topább gyarapodtak viszont az OTP-fiókoknál az átutalási betétszámlák, bár változatlanul gond, hogy a munkabér-átutalást a vállalatok az OTP szorgalmazása ellenére nem szívesen vállalják. Hosszúlejáratú — döntően építési — hitelt 1,5 milliárd forinttal nagyobb összegben nyújtott az OTP, mint a múlt év első felében. A hitelállomány növekedése azonban mégis kisebb a tavalyinál. sokan ugyanis visszafizették korábbi tartozásukat, hogy igénybe vehessék a gyorsabb törlesztéssel járó kedvezményeket. Családi ház építésére 1(1 ezren kérlek hitelt, kétezerrel kevesebben, mrnt bivaly. Nagymértékben növekedett viszont a felújítási, korszerűsítési, tatarozást kölcsönt kérők száma. Míg az elmúlt év első felében 43 ezren, idén 52 ezren vették igénybe ezt a lehetőséget, főként Budapesten. A tavalyi első félévi (i,4 milliárd forinttal szemben idén 7,8 milliárd forint értékben kért és kapott a lakosság közép- és rövidle járatú áruvásárlási, illet ve személyi hitelt. Háromszázezer alkalommal folyósítottak a takarékpénztárak áruvásárlási kölcsönt, 450 ezren kaptak személyi hitelt. A termelési hitelek iránt is élénk az érdeklődés: mintegy 100 ezer gazdálkodó kért mezőgazdasági kölcsönt 1,6 milliárd forint értékben. (MTI) Kissori évtizedek (2.) Felszabadulás—alulnézetből „A mi fiatal életünkből tíz év elugrott. Elvitte a katonaság, a háború, a fogság." — Megtanulta a mi családunk keletre az utat. Apám Oroszországban volt hadifogoly. Ott volt, amikor elbántak Miklós cárral. Egyszer szóltak neki a társai: jöjjön már Szögi bácsi, most akasztják a cárt, nem nézi meg? — Akkor, ha valaki elment szolgálni, azt sem tudta, hogy iparkodjon, nehogy elvegye a helyét a másik. Az uram bevonult katonának, én meg Királyhalmán laktam a csecsemő fiammal. Amikor jöttek a szovjetek, azt mondta az úr, akinél dolgoztunk, menjünk a rendőrségre jelentkezni. Be is mentünk egy magyar lánnyal, de a szerbek nem értek rá velünk foglalkozni. Ott voltak a szovjetek, azoknak kellett kocsit, lovat rekvirálni. Mondták, hogy várjunk. Beküldtek egy terembe, ahol a fal mind össze volt vérrel fröcskölve. Nagyon megijedtünk. Mire várunk mi itt? Kiszöktünk, eljöttem haza apámhoz. Sorban elhoztam a holmimat, utoljára a tehenet húztuk el az uram öccseivel. Akkor már nagyon féltem, fasorok mellett vezettük hazafelé a jószágot. Odaát maradt egy sparhelt, azért már nem mertem visszamenni. Sosem felejtem a bombázást. Ott állt egy orosz vonat a szelevényi erdő mellett, a katonák meg mellette, az út szélén. Jöttek a német repülök, mi nem is tudtuk, mit kéne csinálni. Láttuk, hogy a katonák szétugrottak, mi is úgy csináltunk. Sokáig a fülemben volt a bombának a suhogása. Hasaltam az árokban és szorítottam egy fücsomót, mintha az használt volna valamit. Mikor elmentek a repülők, az ujjaim nem akarták elengedni azt a marék füvet. Láttam azelőtt is a háború kezenyomát. Jött egy sebesülteket szállító vonat, megállt Királyhalmán. Szedtünk almát, kimentünk, elvittük nekik. Belegondoltam, hogy azt a sok szenvedő, megcsonkult szerencsétlent mindet hazavárják valahol. — Földosztáskor a feleségem kijegyeztette azt a földet, amit úgyis mi béreltünk a várostól. Akkor véglegesen a mi nevünkre írták. — Akartak többet is adni a máséból, de visszautasítottam. Azt mondtam, nem kell nekünk, ez is sok. — Tudott-e valamit a férjéről? — Amikor Foksániból elvitték őket, cédulákat dobáltak le a vagonból. Később aztán levél is jött. De ő maga csak 47-ben ért haza. Addig apám tartott el engem is, a tehenet is. Borzasztó szegénység volt, a kórházból is idejártak szalonnát kunyerálni, hogy tudjanak mit adni a betegeknek. A végén föléltük azt a kis tartalékot, el kellett adni a tehenet. Egyik nap eladtuk, másnap hazaért az uram. — Arra jöttem haza, hogy beteg a feleségem. Meg kellett operálni. Nem volt még SZTK a parasztoknak, mindenért fizetni kellett. — Azt mondták, adnak ingyen ruhát a gyerekeknek. Elmentem a fiammal Asotthalomra, de elzavartak: azt mondták, csak terheseknek jár, akinek már megszületett a gyereke, annak nem. Elmentem, adjanak tejet. Azt felelték, nincs mit enni a városban, oda kell vinni. Kellett az uraknak! Mi meg boldoguljunk, ahogy tudunk, összesen egy konzervet kaptunk a gyerekeknek, azt is későn, amikor már meglettünk volna nélküle. — Apám, meg két másik ember honosította meg ezen a vidéken az őszibarackot. Elmentek Szatymazra, onnan hoztak csemetéket. Volt is szép ültetvény, csak háta háborúban nem jutottunk permetszerhez, meg nem is volt, aki permetezzen, mind tönkrementek. A tehenet már a jó új pénzért, forintért adta el a feleségem. Nem akartuk, hogy elfogyjon az ára, telepítettünk rajta három hold szőlőt. Kézzel fordítottunk, ültettünk. A szőlő olyan, hogy először csak a munka van vele, évek múlva kezdi csak viszszaadni a befektetést. Dolgoztunk, vártunk, reménykedtünk, hogy majd termőre fordul, és vele jobbra a mi sorsunk is. Még nem is termett, amikor fölszorozták ötszörösére. Hiába mondtam, hogy csak a munka volt ezzel még, különben is szegény ember vagyok én, -nem háborús nyerészkedő, most jöttem a Szovjetunióból, nem ért semmit. Rámordítottak: — Akkor is szőlő az, megérti!? Tanács István (Folytatjuk) Vasutasok ünnepe Nagygyűlés Budapesten — Megemlékezés Szegeden Több mint négyezer vasutas részvételével vasutasnapi nagygyűlést tartottak csütörtökön a MÁV Északi Járműjavító Üzem nagycsarnokában- Az ünnepségen ott volt Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, ürbón Lajos közlekedési miniszter, és Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára is. A Himnusz hangjai után Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója nyitotta meg a nagygyűlést, majd Czinege Lajos mondott ünnepi beszédet. Elöliáróban tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a kormánv üdvözletét a magyar vasút több mint 130 ezer dolgozóiának. Az ország gazdasági helyzetét értékelve rámutatott: az idei tervcélok elérése rendkívül fontos gazdasági stabilitásunk megőrzése, az életszínvonal-politikai célok teljesítése és a VII. ötéves terv megalapozása szempontjából egyaránt. Éppen ezért sajnálatos, hogy — bár a termelő egységeknél dicséretes és eredményes kezdeményezések történtek — még nem sikerült behozni az év eleji termeléskieséseket. Ezért az eddiginél is szervezettebb, fegyelmezettebb, minőségileg jobb és mennyiségében is több munkára van szükség. Czinege Lajos ezután arról a megkülönböztetett szerepről szólt, amelyet a vasút tölt be a népgazdaság életében. — A gazdasági élet változásai a MÁV-ot sem kerülték el, a vasútnál is érezhetőek voltak az utóbbi években a kedvező és a kedvezőtlen hatások egyaránt. Jó dolog — húzta alá a miniszterelnök-helyettes —, hogv több olyan nagy jelentőségű létesítményt adtak át, amelyek például a záhonyi, a Kelenföldi, a Kőbányakispesti pályaudvarok fejlesztését szolgálták, javítva mind a fuvaroztatók, mind a vasutasok munkáját. Ugyanakkor az egész közleHány fő az egy fő? Bolyongás a bürokrácia útvesztőiben Eltelt 1985 első féléve, s téeszekben még azt sem tudják megmondani, hogy mennyi az 1984-es bázis létszámadat. Nem a termelőszövetkezeti szakemberek a hibásak ebben, hanem az idei szabályozó rendszer létszámszámítási előírásai, amelyek némelyikét azok sem értik, akiknek ellenőrizniük kellene a betartását. Kiderült ez tegnap délelőtt az MTESZ Kígyó utcai székházában, ahol nagy számban gyűltek össze a termelőszövetkezeti könyvelök, meghallggtni a PM ellenőrzési igazgatóságának szakembereit. Netrn vállalkozom arra, hogy részletesen ismertessem a fölmerült problémákat. Születtek ebben pongyolán és nem egyértelműen fogalmazott rendeletek, születtek továbbá egymásnak is ellentmondó magyarázó brosúrák. körlevelek, leiratok. Jó néhány nyitott kérdés van, amely egyeztetés céljából még mindig kering a főhatóságok között. A probléma érzékeltetésére csak annyit: még azt sem mindig tudják eldönteni, egy fő az hány fő. Állományi létszámnak számít-e az a dolgozó, akit a növénytermesztésben. foglalkoztatnak, de ott csak márciustól októberig van munka? Négy hónapig nem tudják foglalkoztatni — pedig egyébként teljes jogú tag az illető, teljesiti is az előirt kötelező munkaidőt. A kényszerpihenőn töltött négy hónap tartós megszakításnak számít-e vagy nem? És hogyan kell számolni? Az adatokat naptári évenként tartják nyilván, tartás megszakításnak az számít, ha valaki legalább három hónapig nem dolgozik. De lehet-e (vagy kell-e?) úgy számolni, hogy január—február, meg az előző év november—decembere az nem négy. hanem kétszer két hónap? Mindennek ugyanis a téeszre súlyos pénzügyi konzekvenciái lehetnek. A másik eldöntetlen, vitás kérdés, hogy a teljes állományi létszámnak 6zámító tagok részesművelését hogyan számolják el. Dolgozik egy szerelő a műhelyben, ledolgozza az előírt órákat, emellett vállal részesművelést. A részesművelés után járó keresete nyugdíjjárulék alá esik-e vagy általános jövedelemadó alá? Munkadíjnak számit-e a munkaruha helyett kifizetett készpénz? Hogyan kell adózni az egyes kitüntetésekkel adott pénzjutalmak után? Amikor Molnár István, a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Csongrád Megyei Igazgatóságának osztályvezetője azzal kezdte, írásban adják be a megjelentek a kérdéseiket, mert nem biztos, hogy kapásból tud válaszolni rájuk, csodálkoztam. Később már nem. A revizorok itteni gyakorlata egyébként is úgyszólván egyedülálló az országban. Megtehetnék, hogy csalj utólag, ellenőrizni meg szankcionálni menjenek a téeszekbe — ők előre, a megbeszélés, az együttgondolkodás formáját választották. Fölvállalva azt is, ha valaminek az értelmezésével maguk sincsenek tisztában. Az egész összejövetelt egyébként a MÜSZI területi irodája szervezte, amely ezzel a szolgáltatással ig igyekszik megkönnyíteni a téeszek számviteli munkáját. Bizonyos, hogy a találkozó közelebb vitt az egységes értelmezéshez. Nekem az volt a benyomásom: ez a bonyolult, nehezen érthető, gyakran változó szabályozás ellentétben áll a reformfolyamatnak az önállóságot növelő, ügyintézést egyszerűsítő elveivel. A megjelent könyvelők némelyike erőteljesebben fogalmazott: azt kéne idehívni, hogv megmagyarázza, aki kitalálta ezeket a jogszabályokat. T. I. kedési ágazat, s egyben a vasutasok gondja is, hogy a MÁV eszközparkja, illetve annak jelentős része — a korlátozott fejlesztési lehetőségek következtében — nem felel meg a növekvő igénybevételnek, a korszerűség követelményeinek. Társadalmilag is számottevő és példamutató a Magyar Államvasutaknak az a sok eredményes kezdeményezése, amellyel ellensúlyozza a gazdasági nehézségeket. Korszerűsítették például az energiafelhasználás szerkezetét, szigorították a költséggazdálkodást, javították az üzem- és a munkaszervezést. A helytállásra továbbra is szükség van. Vannak még feladatok a szolgáltatások színvonalának javításában is. Mindez valamint a szállítás gazdaságosságának növelése a szervezettség fokozásával, fejlett technológiai módszerek alkalmazásával, a közlekedési ágak közötti optimálisabb megosztással és még mérsékeltebb energiafelhasználással érhető el. A ráfordítások csökkentése különösen jelentós. Ezért a szervezés egyik legfontosabb céPává kell tenni a működési és irányítási feltételek eredményérdekeltségre alapozott továbbfejlesztését. A kormány jelentős eredményeket vár ezen a téren az országos munkaversenytöl. A vasúti létszámhiány enyhítéséről szólva Czinege Lajos utalt arra, hogy a központi támogatás mellett szükség van arra is, hogy a vasút fokozza munkaerőmegtartó és munkaerő-toborzó tevékenységét, még jobban törődjön a szociális és jóléti ellátás színvonalának emelésével. Czinege Lajos végezetül kiemelte: — Pártunk, kormányunk, társadalmunk elismeri a vasútnál és más szállítási és közlekedési ágazatban dogozók becsületes helytállását, számít erre a jövőben is. * Tegnap reggel 8 órakor megkoszorúzták a munkásmozgalmi emléktáblát a szegedi igazgatóságon. Délután pedig a művelődési házban ünnepséget rendeztek a vasutasok. Jelenlétével megtisztelte őket Cserháti István, a SZOTE rektora, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Horváth Károlyné, a megyei Pártbizottság titkára, Schmidt József, a szegedi városi pártbizottság titkára és Csonka István. Szeged megyei város tanácselnökének általános helvettese. Ünnepi beszédet Lovász Lázár vasútigazgató mondott. Hangsúlyozta: „A köszöntés annak a megbecsülésnek méltó kifejezése. amellyel szocialista társadalmunk elismeri munkánk népgazdasági jelentőségét. A társadalom részéről megnyilvánuló bizalom — munkánk erkölcsi elismerése — arra kötelez, hogy megőrizzük szakmánk tisztességét, fokozzuk az üzembiztonságot. javítsuk együttműködésünket valamennyi közlekedési ág dolgozóival, és kapcsolatainkat az utazóközönséggel és a szállíttatokkal, jobban figyeljünk a lazaságokra, hanyagságokra, melyek, ártanak a vasutasmunka becsületének. A vasutas fogalomnak, úgy, mint az elmúlt három és fél évtizedben, a jövőben is a kötelességteljesítést, a gondosságot, a pontosságot kell jelentenie, hiszen a vasút hazánk közlekedési rendszerében továbbra is kulcsszerepet tölt be. Zavartalan működése és fejlesztése a gazdasági feilödés nélkülözhetetlen feltétele. Vasutasok nélkül a legkorszerűbb mozdony, a legtöbbet tudó önműködő biztosítóberendezés, a legnagyobb teljesítményű pályaépítő géplánc, az elektronika legújabb vívmányait felvonultató számítógép csak a dolgozó ember közreműködésével válnak alkotóerővé. Mindezek alapvető feladatként jelölik meg az emberről való gondoskodást, a vasutasok élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítását, és annak a tudatnak az erősítését, hogy a vasutas nemcsak a vasú* dolgozója, hanem annak ec'ben gazdája is legyen." A vasútigazgató értékelte az elmúlt év eredményeit, maid kitüntetéseket adott át. Miniszteri dicséretet kapott Szabó Imre hódmezővásárhelyi állomásfőnök, Babka Tibor szentesi tolatásvezető, Halász Ferenc szentesi mozdonyvezető. Vezérigazgatói dicséretben részesültek heten köztük Szegedről Domonkos István kocsilakatos, Kovács Antal szertárfőnök. Somoskői János személyzeti ügyintéző, igazgatói dicséretet húszan kaptak, így Kozák István mozdony irányító. Dobó Sándor váltókezelő. Bödö József kocsivizsgáló. Márta Imréné szakács, Tóth Gyuláné ügyintéző, Urbán Antalné takarítónő, Balla Béláné ügyintéző, Bodri Károly ügyintéző, Masa Géza ügyintéző. Lakatos István csoportvezető. Szentesről Döme Ferenc vonatvezető. A nyugdíjasok közül Tóth Ferenc, Császár István, Gulácsi Mihály, Kővári Pálné, Barta János, Öze Lajosné, Kecskeméti Mihály és Bodor Antal kapott igazgatót dicséretet. Kiváló dolgozó 150 vasutas lett. Elismerést kaptak a törzsgárda tagjai is. LIpari bemutató az OMÉK-on Az idei augusztus 17—25. között megrendezendő Országos . Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és vásáron az ipar is képviselteti magát, erről tartott csütörtökön sajtótájékoztatót Gábor András ipari miniszterhelyettes. Amint elmondta, az ipar és a mezőgazdaság együttműködése meghatározó jelentőségű a hazai gazdaságban. A hazai gépipar a mezőgazdaság által felhasznált technikai eszközök mintegy 40 százalékát adja. -4z OMÉK-on megközelítően száz iparvállalat mutatja be gépeit, berendezéseit. Különösen jelentős a mezőgépipar vállalatainak fejlesztő tevékenysége. A kiállításon mutatják be a többi között a Zalagép Vállalat 16 egységből álló korszerű munkagép családját, amelyet a hazai Rába és a szovjet gyártmányú traktorokhoz fejlesztettek ki. Figyelmet érdemel például az Orosházi Mezőgép Vállalat magyar szabadalom alapján gyártott új zöidségbetakarító gépe. Külön kiállítási részen képviselteti magát az OMÉK-on a vegyipar. Az ágazat termékei a mezőgazdaságban jeienieg már mintegy 40 milliárd forintot képviselnek. Az összes felhasználás 40 százalékát adják. A vegyipar termékei „beépültek" a mezőgazdaság sikereibe, a világszínvonalú gabona- és zöldségtermesztésbe, s az intenzív állattartásba. Kiállítják- a gyártók azokat az új növényvédő pzereket. műtrágyákat, amelyek a következő évek termelési eredmenyeinek fokozását segíthetik. 0 i