Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

11 Csütörtök, 1985. július 11. Készülődés a YIT-re Szerdán ülést tartott a Xll. VIT Magyar Nemzeti Elöké­szitö Bizottsága. A testület jelentést hallgatott meg a világifjúsági és diáktalálko­zó nemzetközi és hazai elő­készületeinek helyzetéről, majd döntött a fesztiválra utazó magyar delegáció poli­tikai mandátumáról. A nemzeti előkészítő-bi­zottság a küldöttségtől azt várja, hogy a VIT-en a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány kül- és belpolitikája szellemében, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség törekvéseivel össz­hangban képviselje a magyar fiatalokat. Mutassa be ha­zánk szocialista fejlődésének négy évtizedét, az ifjúság­nak a fejlett szocialista tár­sadalom építésében betöltött szerepét. Juttassa kifejezés­re: a fiataloknak alapvető érdekük és feladatuk, hogy hozzájáruljanak a béke meg­őrzéséhez Földünkön. A de­legáció fordítson megkülön­böztetett figyelmet a szovjet néppel és ifjúsággal, a Le­nini Komszomollal való ba­rátságunk erősítésére. Se­gítse a szocialista országok ifjúsági testvérszervezetei­vel folytatott együttműködé­sünk bővítését, hangsúlyoz­za, hogy szolidárisak va­gyunk a fejlett tőkés orszá­gok kommunista szervezetei­nek a társadalmi haladást, az ifjúság jogainak védel­mét szolgáló harcával. Biz­tosítsa a magyar fiatalok aktív támogatásáról a nem­zeti függetlenség kivívásáért és megszilárdításáért, az imperializmus, a neokolonia­lizmus, a faji megkülönböz­tetés ellen küzdő erőket. A küldöttség feladata, hogy segítse a különböző ideoló­giai, politikai orientációjú ifjúsági szervezetek közötti párbeszéd fenntartását és bővítését. (MTI) Kissori évtizedek (1) Elsüllyedt világ „Ez .a föld csak arra jó, hogy át ne essen az em­ber a másik világra." Kissor négy kilométeres földút Mórahalom és Ásott­halom határán. Sűrűn sze­gélyezik a tanyák, sokan lakják — ma még. A kisso­riak két emberöltőnyi törté­nelmét igyekszik szálára szedni ez az írás. — Mitől Kissor a Kissor? — Mert kisebb, mint a Nagysor — válaszolja Szögi Mihályné. Kiderül, a Nagy­sor Királyhalmán túl, Jugo­szláviában van. Kissoron jobbára kisparasztok laktak a fölszabadulás előtt. Volt persze nagyobb birtok is a közelben, Dobó Ferencé, akit csak Feri gazdának emleget­tek, több száz hold földje volt, még versenylovat is tartott. Volt aztán béres, napszámos is fölösen. — Nem szabályozták ak­kor a születést. Istenverése volt, h'a valakinek nem szü­letett gyereke. Tiz-tizenhá­rom is világra jött egy csa­ládban. Még ruhájuk sem volt, nem is telt volna any­nyinak. Pöndölben jártunk, hátul hasított bugyinadrág­ban. Ha pisilni kellett, csak félrecsaptuk — emlékezik Szögi néni. — A szegényebb család­ban, ahogy nőttek a gyere­kek. odaadták béresnek, li­bapásztornak. Ott dolgozott, amit tudott, kosztolták, ru­házták fizetségképpen — meséli Turú Imre, ' — Ha egy szegény emtíer fölfogott aratnivalót egy gaz­dától, akkor minden tizen­kettedik kereszt volt az övé. Annyian ajánlkoztak részes­aratónak, hogy akivel meg­egyeztek, annak még rabot­ra is menni kellett. Ingyen csinálták a rázottat — szé­nát szalmával kevertek ta­karmánynak. A gazdagabbak a cséplőmunkásoknak sem adtak enni, a feleségük hordta utánuk lábosban — mesél tovább Szögi Mihály és felesége. — Elment az egyszeri nap­számos a gazdához, tejfölt adtak reggelire és túl bőven ette. Bizony rászóltak: nem túró ám ez, János. A másik helyen meg szőlőt kötözni voltak a lányok. A gazda uzsonnára savanyitott ubor­kahajat vitt nekik. Mondta, hogy imádkozzanak evés előtt. Azt felelték, ezért a kis uborkahajért nem kell nagy hálát adni az istennek. — ötven fillér volt a bál­ba a belépődíj. Nyolcvan fil­lér volt egy napszám. Azért hajnaltól késő estig kellett dolgozni. Nyolcvan fillérbe került egy méter könnyű kartonanyag. Három napig kellett dolgozni egy ruhá­nak való anyagért. Egynapi fükaszálásért nem kapott az ember egy kiló kockacukor­ra valót. — Azt mondták akkor: ez az itteni föld csak arra jó, hogy át ne essen az ember a másik világra. Nem volt elég trágya: úgy fészkeltük a kukoricát. Ástunk egy gödröt, beleszórtunk egy ke­vés trágyát, kapával össze­kevertük, arra vetettük a Szögi Mihály és felesége magot. A gyerekek mind pásztorok voltak. Minden jószágot legeltetni kellett, mert a takarmányozás még drágább volt. Örültünk, ha télre maradt mit enni a jó­szágnak. Olyan keservesen jutottunk egy kis pénzhez, azt is oda kellett adni ku­koricaszárért. Járt az uram lovas kocsival Tompára ér­te. fölborult éjszaka. Nem volt subája, majd megfa­gyott az úton. — Próbálkoztunk mi min­denfélével Az Örhalmi ura­ságnál voltam főkertész majd egy évig. Mi bírtuk legto­vább. Kogutowicz Károly professzor vezette ott a faj­takísérleteket. Kiabálós, vad ember volt, mindig jegyzék­ben adta át a letolast még a tanársegédeinek is. Ha jóked­ve volt, azzal kezdte: gra­tulálok, kedves Szögi — az­tán hozzátette: de csak a marhaságához. Dr. Köpe Dezsőt, a gyümölcstermesz­tési ügyintézőt csak köpede­lemnek hívta. Ha meghara­gudott, professzor létére ug­rált mérgében. Tíz hónap után meguntam: én ennyi pénzért ezt a szekatúrát nem viselem el. Csak félhe­tett valamitől, mert nem merte aztán megvárni az oroszokat: elszökött Nyu­gatra. Pedig Szent-Györgyi­ék például ittmaradtak. Láttam többször örhalmi Károly századost is. Észre sem vett az engem, még a köszönésemet sem fogadta. A birtokai jövedelmét rakta a csongrádi takarékba a fe­lesége nevére. Foksániban aztán rámköszönt egy má­sik hadifogoly: szervusz, Szögi. Hát a százados úr volt! Mikorra hazajött, a felesége összeállt egy sebész főorvossal. Mennyi hadi­foglyot megvárt hűségben a felesége, de ezek még any­nyira sem becsülték egy­mást, mint a közönséges pór emberek. Hurcoltak engem, mint katonát le-föl: mindenütt csak azt láttuk, hogy le van rongyolódva ez az ország. S a nyomorúság mivé tette az embereket is: egy uradalmi majorban négy béresasszony főzött egy konyhában. Az egyik három tojással sütötte a cicvarát, a másik néggyel, még ezen is képesek voltak összeveszni. Szögi Mihály üstökét több­ször rángatta a háború, míg végül magával ragadta egé­szen. — Először csak a lovai­mat hívták be katonának. Elhajtottam őket, mire haza­értem megszületett a fiam. Mindenki sóhajtozott: édes istenem, mire született ez. Aztán elvittek engem is .. . Tanács István (Folytatjuk.) Diákok nyári munkán Pénzt a takarékba, vagy elköltsük ruhára? A diák munkája a tanu­lás, s a nyári szünet két és fél hónapja a megérdemelt pihenésé. Míg év közben egy-egy osztály közösségé­nek a követelmények azo­nosak, addig a nyár az ön­állóság, az okos időbeosztás próbatétele. Ahány gyerek, annyiféle elképzelés, s a programot a fantázia mel­lett a család anyagi hely­zete, életszemlélete befolyá­solja. S ahogy a felnőttek munkájuk mellett tanulhat­nak, szabad idejében a di­ák is vállalhat munkát. Az elhelyezkedés módszerei kü­lönbözőek sokan mennek szüleik munkahelyére, má­sok ismerőseik révén jut­nak testhezálló feladatok­hoz, s akinek ez nem ada­tik meg, a munkaközvetítő­ben érdeklődik. Dékány Mártát, a Ságvá­ri gimnázium negyedikesét a Postakocsi kemping por­táján találtam. Éppen az adminisztráció logikáját és útvesztőit tanulmányozta. Nem mindegy, hogy egy vendéget, aki telexen fog­lalt három napra szobát, két vagy három éjszakára osszon-e be. Eleinte kéznél a segítség, az üzletvezető­helyettes, s még egy-egy el­rontott űrlap is megbocsát­ható. legfeljebb újat kell helyette írni. Pár nap múl-: va már megy minden, mint a karikacsapás. Nekem nem a szobafoglalási lehetősé­gekről adott információt, inkább arról, hogyan került ide. — Ismerősöm segített eh­hez a munkához, egy hó­napig busszal járok ki. Előtte a szüleimmel már voltunk két hétig a Balato­non, vállalati üdülőben. Hogy jobban elteljen a ma­radék idő, gondoltam, nem árt, ha dolgozom. Nyolctól négyig vagyok itt, négyezer forintos fizetésért. Félrete­szem a jövő nyárra. Az uszodában is látha­tunk fehér köpenyes. ifjú dolgozókat. Egyikük-mási­kuk kezében súrolókefe, bő­szen sikálják a medencék széleit, a lefolyók környé­két. Odafent, az épületben ablakokat pucolnak a lá­nyok. kezük nyomán csil­lognak-villognak az üveg­táblák. Két fiú eldobott csikket „csípett nyakon" a pázsiton, s a járdalapok közötti részeken sem ma­radhat fű vagy gyom, neki­állnak tépkedni. Papp Mi­hálynak, aki most végezte el az általánost, unokatestvé­re szólt; hogy ide jöhet. Az egy hónap nemsokára letelik, június huszadikán kezdett. Váltóműszakba jár, hattól egyig vagy egytől nyolcig. A hét végén is dolgozni kell, cserébe hét közben jár egy szabadnap. — Nemcsak munkából fog állni a nyaram, két hét­re az NDK-ba utazom, cse­jFüduitetésre, apáim mun­kahelye révén. A kerese­tem körülbelül 2200 forint lesz, szeretnék egy kismo­tort venni. Az egészre nem lesz ugyan elég a pénzem, a szüleim majd kipótolják. Joó Csabának az édes­anyja keresett helyet itt. az uszodában, ő is most végez­te a nyolcadikat. Neki más tervei vannak. — A pénzt takarékba te­szem, s még augusztusban is keresni akarox hozza. Hat napig a múzeum szer­vezte ásatáson veszek részt. Addig a családommal a Ba­latonon, vállalati üdülőben nyaralunk. Itt, a fürdőben, kint a szabad levegőn jól megvagyunk, ha nagyon meleg van, megmártózunk a vízben. A tizenhét éves Németh Ágnest, aki a Tömörkény gimnázium tanulója, a jól 'ismert „dobozps kerékpá­ron" pillantottam meg a Pacsirta utcában. Errefelé már két hete ö hordja reg­gelente az olvasnivalót. — Szóltunk az újságos­nak, ha szabadságra megy, a területén vállalnám a he­lyettesítését. Hajnali ötkor kelek, kilenc, fél tízre vég­zek. Utána végig szabad a hapom. Ha már dolgozom; ez ideális időbeosztás. Hogy pontosan mennyi lesz másfél hónap alatt a ke­resetem, nem tudom még, azt kapom én is, aimit a hivatásosok. Tavaly is a postán, dolgoztam a telefon­központban. Az akkori ke­reset elfolyt, ruhára, divat­cikkekre. Most inkább autóvezető-tanfolyamra fi­zetem be. A textilművekben a gyári dolgozók gyerekeit foglal­koztatják. A szülők igény­Hernádi Ferenc kö Nem volt könnyű sorsa a most hetvenéves Hernádi Ferencnek. — Tudják — mondja —, engem Gorkij Anya című regénye tett kommunistává. Ügy gondoltam, hogy bala­lajkázní és sakkozni tanu­lok a munkásotthonban, az­tán a kezembe adták ezt a könyvet. Szegeden született. Szülei gyári munkások voltak. Ap­ja 1936-ban meghalt. Halá­la után Hernádi Ferenc el­hagyta a családiát, mert illegális tevékenysége miatt édesanyja kitagadta. 1927— 45 között Szegeden Varga Mihály kender-nagykereske­dőnél volt kifutó és raktá­ri munkás. 1937-ben kato­nának vonultatták be. Ki­képzés után leszerelték. 1942-ben majd 44-ben is­mét katonának hívták be. Alakulatától 1944 tavaszán megszökött, és Csehszlová­kia területén jelentkezett a Vörös Hadseregnél. 1945 ja­nuárjában tért vissza Sze­gedre. 1930-ban a szegedi mun­kásotthonban kapcsolódott be az ifiúmunkás-mozga­lomba. 1932 februárjáig az SZDP ifjúmunkás-szervező­je volt Szegeden. Tagja volt a szavalókórusnak, a ter­mészetbarátok körének és az MTE sportegyesületének. Itt került kapcsolatba Gesz­tei Mihállyal, Gombkötö Pé­terrel, Nagygyörgy Máriá­val és több más ismert sze­Fraknóy Gábor, Horváth Károlyné Hernádi Ferenc gedi harcossal. 1932 febru­árjában lett tagja a KIMSZ-nek. Szemináriu­mokon vett részt, amelyeket a marosi, Tisza menti me­nedékházban tartottak. Részt vett illegális röpira­tok készítésében, amelyek sztrájkra való felhívást tar­talmaztak. A Szovjetuniót éltették, munkát, kenyeret követeltek. A röpiratokat a kül- és belvárosban terjesz­tették. Tevékenységét a rendőrség felfedte, és több ízben őrizetbe vette. A kín­vallatások ellenére sem árulta el elvtársait. Illegá­lisan továbbra is tartotta a kapcsolatot a párttal. 1945. május 2-án Szege­den tagja lett a demokrati­kus rendőrségnek, és 1969. március 1-jéig teljesített szolgálatot a BM köteléké­ben, ahonnan rendőr őr­nagyként vonult nyugdíjba. Hernádi Ferencet 70. szü­letésnapján, tegnap, a sze­gedi városi pártbizottságon Horváth Károlyné a me­gyei, és Fraknóy Gábor a városi pártbizottság titkára köszöntötte. lik, hogy egy hónapra itt helyezhessék el gyerekeiket. Nyugodtabbak, ha itt van­nak szem előtt. A fegyel­mezésük is egyszerűbb, a munkavezető csak szól az anyunak-apunak, hogy be­széljen a lelkükre. Vagy százan dolgoznak itt, többen két műszakban. A nagyobb fiúk fonodái anyaghordók, a kisebbek és a lányok fo­nalmentéssel foglalatoskod­nak, a fonodában vagy a szövödei előkészítőben a hulladékfonalat húzzák le a hüvelyekről, vannak akik a ládakészítőben keresik a „kenyerüket". Vöneki Gyula a Déri Miksa szakközépiskolába jár, most a kézügyességét fejleszti a „csülökhúzással", ahogy itt a gyűrűs hüvely­ről a fonallefejtést nevezik. — Tizenhat ötven az óra­bér, ennyiért érdemes elvi­selni ezeket a kötöttsége­ket. Különben utána kipi­henhetem a fáradtságot, Sopronban fogunk üdülni a családdal. Onnan átme­gyünk Bécsbe, családi beru­házásként veszünk nekem egy Commodore—64 számí­tógépet, tartozékokkal. Ott tizenötezer forintnyi összeg­ből ímegvehetjük az álmaim masináját. Remélem, a vám se lesz túl sok. Bezdán László autósze­relőnek tanul, most pénzt keres. Elvált édesanyjával él, gondolkodásmódja már­már felnőttes. — A pénzt takarékba te­szem, jó lesz majd később, 'ha lakásra, kocsira kell. Most nem költők belőle. Az én nyaralásom Rúzsán, a nagymamámnál lesz, segí­tek neki kapálni, a ház kö­rüli munkákban. Azért a strandra > eljárok!"' (Füsíqfc Márta rq.drtótis. az egy hónap utolsó hetét töl­ti itt. Ez még nem minden, egy hétig egy maszek vi­vágkertésznél fogja az itteni keresetét kiegészíteni, a rá­érő idejében a mamának is segit a kertjében. Az Ad­riára mennek, a szülőkkel, s a ruhatárat is ideje már felújítani — erre kell a pénz. A nyár közefjén a mun­kaközvetítőben már csak a konzervgyárat tudták aján­lani az érdeklődőknek. A múlt héten a gyárban hat­vannégy, zömében nyolcadi­kat végzett diák serényke­dett. Legtöbben kint a sza­badban, a göngyölegtelepen, az „üveghegyen is túl" vá­logatták, rakosgatták a boltból visszahozott üres konzerves. üvegeket. Mások a csempe, divatjamúlt üve­geket törték apróra, hogy az iparnak elszállíthassák. A fiúk rakodólapokat, fa­rostlemezeket válogattak, raktak kocsira. Gaál Ferenc egy biciklit szeretne venni a keresetből. Ezért vállal­ta a nehezebb anyagmoz­gatói munkát, a sűlybérrel összejöhet a hat órára száz­húsz forint: — Az első nap volt ne­héz, de azóta hozzászoktam a munkához, jó a társaság is. Igaz, ha hazaérek, az az első. hogy alszom egy jó nagyot. A nyáron még a szüleimmel kimegyünk két hétre Sziksósra sátorozni. Dobi Andrea és Kiss Irén Edit radnótisok: — Nem ez volt az elkép­zelésünk a nyári munkáról. Laborban szerettünk volna elhelyezkedni, az tisztább munka, és lehet. hogy hasznosíthatnánk később a tanulásban. Jövőre hama­rabb kezdjük szervezni a munkavállalást, az idén el­késnünk. E°v kicsit unalmas egész nap az üvegeket pa­kolászni. de hát erre vál­lalkoztunk. Egvébként a munkához biztosítják a fel­tételeket. raitunk múlik, hoev haladunk-e. kere­sünk-e. Maid kipihenjük magunkat, egvikünk az Ad­rián. másikunk a Balatonon. Tóth Szeles István

Next

/
Thumbnails
Contents