Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

75. évfolyam, 158. szám 1985. július 8., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Csak belföldre A

kit csak valamelyest is foglalkoztat a gazdaság, vagy ha az nem is, hát az, hogyan is fogunk élni, javulhat-e, vagy stagnál, vagy éppen romlik a közeljövőben életszinvonalunk, alighanem aggódva figyelte az ev első felének gazdasági teljesítményeiről szóló közleményeket. Mert hallhattuk, olvashattuk, hogy a rendkívüli hideg tél, vagy 200 millió dollárt vitt el az ország kasszájából: ennyivel több fűtőanyagot, energiahordozót kellett importálnunk. És veszteséget okoztak a közvetett hatások is. Az, hogy az energiaszolgáltatás szűk keresztmetszetei miatt gépsorokat, gyárakat kellett időlegesen leállítani, hogy jusson elegendő energia a lakások fűtésére. Ez az év is jól kezdődött — mondhatnánk. És a gondoknak mindezzel még nem értünk a végére. Mert az ország többletkiadásait sajnos, egyelőre nem tudtuk többletbevételekkel kompenzálni. Sót, az ipar teljesítménye — főként exportja — jócskán elmaradt a tervezettől. így aztán külkereskedelmi mérlegünk tetemes passzívumot mutatott fel. Azt pedig már megtanultuk, hoev az. ilyen lemaradások előbb-utóbb éreztetik hatásaikat mindennapjainkban is. Ha nem ieszunK KepeseK javítani a Helyzeten, ha az ipar és a mezőgazdaság együttes idei exportbevételei nem fedezik az import kiadásait, és fizetési kötelezettségeinket, akkor az egyértelműen azzal jár, hogy képtelenek leszünk életszínvonal-politikai céljaink megvalósítására. Azaz, ismét csak szorosabbra kell fogni a belső fogyasztás gyeplőjét. Az okokat már sokan elemezték. Az alapvető baj alighanem az, hogy iparunk igazán összességében nem versenyképes, termékeink színvonala elmarad az elvárhatótól. De akadnak itt más gondok is. Sokat beszéltünk már arról, hogy divattá lett egy időben a teljesítmény-visszatartás. Az a gondolkodásmódhogy ha valakit munkahelyén, a munkaidőben végzett munkájáért nem fizetnek meg, az általa elvárt módon, hát kevésbé töri magát, kevesebbet dolgozik, hogy több energiája maradjon arra, hogy munkaidő után keresse meg a számára szükséges összegeket. Most, mintha valami ilyesminek lennénk tanúi az iparban is. Egyre több vállalati vezetőtől hallom az utóbbi időben: nem érdemes exportra dolgozni. Nem éri meg, nem keresünk rajta, vagy éppen ráfizetünk. És beszélnek a preferenciák, adókedvezmények csökkentéséről vagy éppen megszüntetéséről. És arról, hogy az igazi piac a hazai. Ott lehet keresni ... A szemlélet akár érthető is lehet. Hiszen a vállalat is a piacról él. A termékeiért kapott bevétel-kiadások után fönnmaradt hányadából, a haszonból kell gazdálkodnia. Abból képes béreket emelni, fejleszteni. Egyáltalán: megélni. És, ha a haszon elmarad, vagy éppen veszteséget könyvelhet el egy-egy üzleten, hát ésszerű reakciónak tűnik, ha más, jobban fizető piacokat keres. És sok esetben úgy tűnik, ez éppen a hazai piac. Ilyen gazdagok lennénk? — tehetnénk föl az obligát kérdési. És valóban. Hiszen, az utóbbi években azért, hogy gazdasági egyensúlyunkat helyre állíthassuk, számos, a belső fogyasztás csökkentését szolgáló intézkedés született, a bérkiáramlás szigorú ellenőrzésétől kezdve, a beruházások visszafogását szolgálókig. Mindez azt a célt szolgálta volna, hogy a hazai piacon is megjelenjenek és erőteljesen érvényesüljenek a keresletet ésszerűbbé tévő, az ország valódi gazdasági lehetőségeihez igazító korlátok. £.= józan ésszel úgy gondolná az ember, ha kevesebb a belföldi vásárlóerő, hát a termelők szabad kapacitásaikat külföldi piacokra próbálják értékesíteni, ezzel is hozzájárulva az egyensúly javításához. Emellett pedig — ha kevesebb pénz áll rendelkezésére — válogatósabb lesz a hazai vásárló is. Nem vesz meg akármit, és akármennyiért, jobban megnézi, mire költi a pénzét. Az eredmények — úgy tűnik — nem igazolták mindenben az elképzeléseket. A belföldi piac sem szűkült be igazán, csak egyes területeken. És leginkább olyanokon, ahol a szabad kapacitásokat nem lehet külföldön értékesíteni. Például az építőiparban, ahol a minőség, a szervezettség messze alatta marad a külföldi követelményeknek, áraink pedig magasabbak annál, hogy versenyképesek lehessünk. És áraink általában is magasabbak annál, hogy igazán versenyezhessünk a külföldi piacokon, úgy, hogy még tisztes hasznunk is képződjön az üzleten. Ezért is mond le sok vállalat az exportról, inkább nem használja ki teljesen kapacitásait. E

" s talán ez a legnagyobb gond. Hogy a hazai piac — kénytelen-kelletlen — most is elfogadja a gyöngébb teljesítményeket, és hajlandó azokat magas, vagy viszonylag magas árakkal honorálni, elismerve a magas termelési költségeket. Külföldön pedig a gyenge munka- és üzemszervezés következtében árainkkal, a hiányos piaci kapcsolatok és orientáció miatt a marketingben, a műszaki—közgazdasági gondolkodásmód gyengeségei miatt pedig színvonalban nem vagyunk sokszor versenyképesek. A belföldi vásárlókkal viszont általában sikerül elfogadtatni ezeket a sokszor kényelemből, megszokásból . is származó gyengeségeinket. Pedig egyértelműen veszélyes, ha egyre több termelőnél válik jelszóvá: csak belföldre! Mert az egyensúlynak nyilván mégiscsak helyre kell állnia. Ennek árát pedig mi, valamennyien fizetjük. Szávay István Szövetkezeti nap Üllésen Tegnap, vasárnap délelőtt kilenc óra tájban egyre több személykocsi és az ünneplőkkel zsúfolásig megtelt autóbusz állt be az Ullés határában levő erdei pihenőhely parkolójába. A hivatalos program tíz órakor kezdődött, ekkorra már az erdei tisztáson felállított dísztribünön és környékén igazi nyarat varázsolt a régen várt napsütés. A rövid megemlékezés hallgatóságából sokan körös-körül az árnyas fák alatt helyezkedtek el. A Csongrád Megyei Szövetkezetek Koordinációs Tanácsa soros elnökeként Oeskó Imre, a Mészöv elnöke köszöntötte a résztvevőket, a párt- és állami szerveknek az elnökségben helyet foglaló megyei és helyi képviselőit, a mezőgazdasági, ipari, általános és fogyasztási, valamint a takarék- és lakásszövetkezetek tisztségviselőit, a velük ünneplő családtagokat. Bartha László, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője beszédében értékelte a szövetkezeti mozgalom helyzetét, az eddig elért eredményeket, szólt az elkövetkezendő időszak feladatairól. Elmondta, hogy a 63. nemzetközi szövetkezeti napról a világ 67 országában megemlékeznek, s a szövetkezés eszméjének életképességét bizonyítja világszerte a 364 millió szövetkezeti tag. Hazánkban is tekintélyes szerep jut a szövetkezeteknek, az élelmiszer-termelés háromnegyedét, a szolgáltatások felét adják, és a kiskereskedelmi értékesítés 40 százalékát itt bonyolítják le. A községek, a falusi és tanyai lakosság életében meghatározó a szerepük. A megemlékezést követően táncosok és énekesek vették birtokukba a szépen zöldellő tisztást. A MarosA táncosok műsorát a legfiatalabbak is érdeklődéssel figyelték menti Áfész citerazenekara dél-alföldi néDdalcsokorral kedveskedett hallgatóságának. A Dél-Tisza Menti Afész deszki „Bánát" néptáncegyüttese szerb táncokat adott elő. A deszkiek néodalköre, az asszonykórus előadása után az üllésiek következtek. Az ^982-ben arany minősítést kapott, és kedden nvugat-euróoai körútra induló „Fonó" néj>táncegyüttes nyolc táncosa ropta a kalotaszegi táncokat, majd az általános iskolásokból. álló ifjúsági csoportjuk mutatkozott be. Eközben az ágasfákon, a bográcsokban javában főtt az ínycsiklandozó marhapörkölt. A kellemesen fanvar füst sok kíváncsiskodót csalogatott a rúzsai Szekeres János hat bográcsához. Akadt konkurrencia is a távolabbi tűzrakó helveken, baráti társaságok főzték a maguk ebédjét. A KISZ-esek délutánra ügyességi játékokat és sportversenyeket szerveztek, aki tovább maradt, az sem bánta meg. * A 63. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából az ünnepségen a szövetkezeti iparból Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kaptak: Bánkúli János, .a Csanádpalotai Építőipari Szövetkezet kőművese, Kátai László, a Szegedi Technoép Kisszövetkezet lakatosa és Oláh István, a Szegedi Építö-. Szak- és Szerelőipari Kisszövetkezet elnöke. A Mészöv Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetettjei: Csúrka Ferencné, a Szentesi Afész osztályvezetője, Miklós Ferencné. a Székkutasi Takarékszövetkezet könyvelője és Vida LászIóné, a Tisza Lakásszövetkezet doleozója. (A szövetkezeti nap országos eseményeit és Losoncéi Pál üdvözlő levelét lapunk második oldalán ismertetjük.) T. Sz. I. Marjai József Moszkvában Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke vasárnap Moszkvába érkezett, ahol részt vesz a bizottság hétfőn kezdődő, 33. ülésszakán. Minikombájnnal arainak A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi és kiszombori telepein több ezer, egyenként 5—20 négyzetméteres parcellán nevelnek kísérleti búzatörzseket, vonalakat, Jceresztezési származékokat. Ezeknek a területeknek a kalászosait külön-külön, erre a célra alkalmas, úgynevezett parcellakombájnokkal takarítják be. A „minikombájnok" megindultak a parcellákon. Vágószélességük alig egynegyede a nagyüzemi gazdaságokban használatos berendezéseknek, de azokhoz hasonlóan egy menetben aratnak, csépelnek. A kis pépek a gabonaszemeket kihúzható tartályokba ömlesztik. Ezekből aztán nagy elővigyázattal öntik át a termést a gabonák adataival megjelölt kicsiny zsákokba. Vigyáznak minden szemre, mert az úgyszólván a világ minden részéből származó bűzatörzsek termése a tudományos kutatások, az új fajták előállítása szempontjából nagy értéket képvisel. A búzaszemeket az intézet központi laboratóriumában vizsgálatok sorának vetik alá. Várakozások piaca Autópiac, vasárnap. Szent István tér. A várakozások piaca. Eladók százai várnak jó pénzű vevőre — sokszor reménytelenül. Vevők, vagy potenciális vevők várnak olcsó és jó kocsira — sokszor reménytelenül. Az eladók egy darabig kitartanak (áraik mellett), a vevők pedig vissza-visszatérnek. Sokszor csak nézelődni, hogy ők majd mennyiért kínálhatják megunt autójukat. Es telik az idő ... Nagy Lűszló felvételei