Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

MAGAZIN Szombat, 1985. július 6. w ffi) SOS! ^ SOS! SOS! (ffi) SOS! gg) SOS! gg V

an, aki egyetlen gyermekét is könnyedén kiengedi védőszárnyai alól, s van, aki felelősséget érez a világ minden gyermeke iránt. Különösen, ha maga is nélkülözni volt kénytelen az anyai ölelés melegét, mint a korán árván maradt ausztriai Hermann Gmeiner. Fiatal medikusként megesett a szíve a háborúban apátlanná, anyátlanná vált kisgyerekeken, de a sorsukért való aggodalom tettekre is serkentette. A szülök pótlásának lehetőségeit latolgatva adakozásra szólította föl honfitársait, s nem eredménytelenül. Bebizonyosodott, az azonos érzések rezonanciája csónakra képes: pótolni tudja a pótolhatatlant, családot teremt a családtalanoknak. Az Inn völgye fölött, Tirol festői kis falujában, Imstben 1949-ben fölépült az első SOS Kinderdorf, ahol árva és elhagyott gyermekek nőhetnek föl, érezve az anyai gondoskodás, a testvéri közösség nyújtotta biztonságot. A határokat nem ismerő humanitás szép példájaként azóta már 72 országban több, mint 200 gyermekfalu ad otthont a szülőket valamilyen okból nélkülözni kénytelen kisgyermekeknek. A Bécsben székelő nemzetközi szervezet égisze alatt működő gycrmckfalvak merőben különböznek azonban a hagyományos nevelőotthonoktól, árvaházaktól. Gmeiner nrofesszor elképzelései szerint a családi fészekmeleg az, amire minden kisgyereknek szüksége van ahhoz, hogy testben-lclekben egészséges, a közösség, a társadalom számára hasznos felnőtté válják. Első, alapvető feladat hát a megfelelő élettér megteremtése. Egy-egy nagy család kcnyetkrivs, pk4kt»*us cuieiyezcseie aitiaunas otcnonokat kell tehát építeni, ahol az anya öt-nyolc, különböző korú gyereket különösebb nehézség nélkül tud nevelni. Az otthon, az anya, a testvéri közösség a biztosíték arra, hogy ezeknek a szerencsétlen sorsú gyermekeknek már nem a kóborlás, a nélkülözés, a lezüllés jut osztályrészül. Az SOS Gycrmckfalvak négy alapelve rögzíti is ezt a szándékot: „Az elárvult, elhagyott gyermekeknek elsősorban anyára van szükségük; az SOS gyermekfaluba kerülő gyermekek testvérként nőjenek fel; minden család saját házban lakjék; szoros érintkezésben éljenek a szűkebb és tágabb környezettel, mely segíti őket abban, hogy egészséges felnőttekként érkezzenek abba a társadalomba, amelynek tagjai, nemzetük történelmi és kulturális hagyományai, társadalmi és világnézeti viszonyai szerint." Ezeket az alapelveket mondja jmagáénak az SOS Gyermekfalu 1983. októberében megalakult magyarországi egyesülete is. S mint ismeretes, az elképzelesek szerint még az idén megnyitja kapuit Battonyán az első hazai gyermekfalu, amelynek fölépítéséhez a nemzetközi szervezet Magyarországnak egymillió dollárt adományozott. Várandósan Státuszukat jelenleg nehéz meghatározni;. Még nem gyermekfaluanyák. Mondhatnám, anyajelöltek, szívem szerint „várandós anyák". Aligha érez nagyobb titokzatosságot, bizonytalanságot, aggodalmat az az aszszony, aki saját egyszem gyermekét hordja a szive alatt, mint ez a 13-ról 11 fősre csappant kis csapat. Igaz, az ő érzéseik nem egy kis elképzelt csecsemőhöz, még csak nem is nagyobbacska copfos kislányarchoz, szeplösorrú kisfiúhoz kötődnek, hanem talán saját jövőjük, sorsuk izgatja őket: sikerül-e anyává lenniük. S ha a várakozás, a fölkészülés nehéz hónapjai után „igen" a felelet, s egy nagy kanyar után egyenesbe jut a merőben új értelmet kapott életük, hiszem, hogy szívükbe és minden, gondolatukba Pannikák, Lacikák, Terikék és Ferikék költöznek be. * Körülültünk egy nagy asztalt, és beszélgettünk. Volt, aki hallgatott. Volt, aki — úgy éreztem —, tolakodónak vél minden, szeAz anyaságot is meg kell tanulni Mint minden családban, a fő szerep a gyermekfalu otthonaiban is az anyáé. Az anyáé, aki maga vér szerint gyermektelen ugyan, ám szive szerint életadó, életet fönntartó, gondoskodni, szeretetet adni képes nő. Hogy kiből lehet úgynevezett gyermekfaluanya? Bármelyik lakossági népréteg, foglalkozás képviselője jelentkezhet, akinek befejezett iskolai végzettsége, szakképesítése van. Az érettségi nem kötelező. Ne legyen azonban férjnél, legyen mentes mindenféle családi kötelezettségtől. Általában 23—35 év közötti testileg, szellemileg egészséges jelölteket várnak. Olyan nőket, akik vállalják a többhónapos, elméleti és gyakorlati kiképzést. A hazai lapokban annak rendje, s módja szerint megjelent a fölhívás. A jelentkezők közül a gondos válogatás után 13-an „akadtak fönn" a rostán. Korábbi munkahelyükön fizetés nélküli szabadságot kértek, majd összecsomagoltak, és februárban Szegedre utaztak, hogy a 9 hónapos fölkészülés idejéből hatot az egészségügyi főiskolán töltsenek. A „kihordási idő" negyedik hónapjában túljutottak az első vizsgákon. Dr. Szél Évát, a főiskola szegedi tagozatának igazgatóját kérdeztem, mit tanultak az „anyajelöltek" eddig és milyen eredménnyel. Először egészségügyi ismereteket, a gyermekgondozás tudnivalóit sajátították el. A 0—18 éves korúak szomatikus fejlődéséről hallgattak előadásokat és gyakorlati tapasztalatokat is szereztek: a gyermekellátás, az öltöztetés, fürösztés, az egészséges életmódra nevelés, a szoktatás módszereit is megtanulták. Meglepően lelkesek voltak, amikor fejlődéslélektanról volt szó, a pszichológia megfogta őket. Gyermekgyógyászatból is bőséges ismeretekre tettek szert: tudnak az egyes betegségek tüneteiről, arról, mit kell tenniük a láz, a hányás, a hasmenés megszüntetése érdekében, akkor, ha valamire túlérzékeny a gyerek, s légszomjjal küszködik. Foglalkoztak testneveléssel is, hogy tudják, mi a teendő, ha lúdtalpas valamelyik gyerek, netán gerirrcferdülése van, de a jó anya ismeri annak a módját is, hogyan kell megszerettetni a testmozgást a gyerekekkel. A szakemberek különös gonddal készítették föl a jelölteket a háztartási balesetek megelőzésre, illetve a gyors elsősegélynyújtásra, Részük volt autogén tréningben is, hogy képesek legyenek a tudatos lazításra, naponta pár percnyi kikapcsolódásra is. Benn ültem a lányok egyik vizsgáján. Amint hallgattam okos, lelkiismeretes fölkészülésről valló válaszaikat, eszembe ötlött vajon hány, saját gyermekét váró anya készül ilyen tudatosan, ilyen lelkesen a gondozás, a nevelés felelősségteljes feladatára. Bizony, elkelne efféle tanfolyam az édesanyáknak is. Az első, szakirányú tudást felmérő vizsgán megfeleltek a „várandós mamák", akik azonban nem könnyen alakítható csecsemőket vesznek védő szárnyaik alá, hanem eddig idegen hatások közepette élt, ismeretlen reakciókkal válaszoló, nagyrészt már kialakult egyéniségű gyerekeket. Ahány fiú és kislány, annyiféle bánásmódot igényel. S bizony anya legyen a talpán, aki rögtön megtalálja a leghelyesebb nevelési módszert. Ehhez nyújt segítséget a képzés jelenlegi szakaszában a tanárképző főiskola pedagógiai tanszéke. Ezen kívül háztartási ismereteket is tanulnak, a díszítés, a takarítás, a főzés mellett el kell sajátítaniuk a háztartás szervezésének, a gazdálkodásnak a tudományát is, hiszen családfőként nekik kell beosztaniuk hónapról hónapra az őket megillető „apanázsát. A jelöltek ebből a témakörből is vizsgáznak, majd a hátra levő időben intézményeket látogatnak, nevelőintézetekben gyűitenek közvetlen tapasztalatokat, akkor már végre gyerekek! között Az egészségügyi főiskola közreműködésére azonban ezután is szükség lesz. hiszen a „Pótmamák", az utánpótlás képzésekor is számítanak munkájukra. Sass Ervin Örömtrónus örömtrónust építettem tornyoknál magasabbat szavaim királyságát kínálva cserébe szavaidért és szavaid bársonyát simítva a trónusnak elébe és építettem azt tornyoknál is magasabbra harangok zúgása fölé a felhők arcánál Is magasabbra villámok lángjai közé a sötétkék csend világánál is magasabbra hogy az a szó az egyetlen úgy záporozzon rám miként a nap sugarai öntik el a júliusi várost Falu a faluban Battonya kisközség a magyar—román határon. Kedves, háromnemzetiségű falu, sok fával és virággal, ég felé törő templomtornyokkal, óvodával, iskolával, gimnáziummal. A majdani főbejárat felől gyümölcsoskert képe tárul elénk, a lombok mögül előkandikáló, már vakolt vagy még csupasz falakkal, itt-ott cseréppel vagy fóliával borított tető villan elő. — Az idelátogató bizottságnak annak idején megtetszett a régi, úgynevezett Fáskert, ezért esett erre a helyre a választásuk — mondja kalauzunk, Biliernz Zoltán, építésvezető, a kivitelezők, a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat dolgozóinak egyik irányítója. Valóságos paradicsom lesz ez a gyerekeknek, egyelőre azonhan nekünk külön gondot okoz a fák megőrzése. A négy utcával határos, 3,2 hektárnyi területen U-alakban, a telekhatár mentén helyezkednek el a lakóházak, a családdá szerveződő-melegedő kis közösségek otthonai, összesen 12 épület. A hagyományos magyar vidéki házak stílusában kétféle típusú családi ház épül itt, 140 négyzetméter körüli alapterülettel, ám mégsem lesz közöttük két teljesen egyforma: színben, a bejárat előtti oszlopok anyagában, formájában eltérnek egymástól. A belső burkolómunkák ugyan hátravannak még, érdemes azonban körülnézni az épületekben. Legyenek a kísérőink! A tornácról — majd egy szélesre tárható üvegajtón át — jókora hallba lépünk. Ez a családi élet színtere: lakótér, étkező, társalgó. Balra nyílik a konyha és onnan a kamra, s ugyancsak ezen az oldalon van egy gyermekszoba is, esetleg a legkisebbeknek, akiknek mindig a mama mellett a helyük. Jobbra, egy másik bejárati ajtó folytatásaként, keskeny előszoba, ahonnan egy anyaszobába — talán a pótmamáéba — kazánházba, fürdőszobába, WC-be lehet, jutni. Térjünk vissza a hallba! Némi fantáziával „fölöltöztethetők" a csupasz falak, a lépcső, a galéria vaskorlátai, s ha fölnézünk, a tető belső felülete, az igényes munkával kör alakúra formált ablaknyilások. Hirtelen palotában érzem magam, vagy ha ott nem is, a magyar életnívó — sokak számára szédítő és elérhetetlen magasságban levő — legfölső fokán. Odafönn, a tetőtérben egy kisebb és egy nagyobb gyerekszoba, fürdőszoba, kazánház, raktár, és itt kap helyet az anya is. Hasonló elrendezésű a másik típusú épület is, területe néhány négyzetméterrel nagyobb, igy a második szinten egy szobával több van. Lépegetünk a törmelékek, csomagolóanyagok között, s a „falu" központjában egyszer csak elénk tárul egy görög színházhoz és egy mai templomhoz hasonlatos építmény: a tornyos közösségi épület, amely előtt kör alakú szabadtéri színpad műsorait nézhetik majd a gyerekek. Odalenn ugyancsak színpad szolgálja szórakozásukat, művelődésüket. A faluban külön épületben él majd a „polgármester", azaz az igazgató, s szállodaként szolgál az ide érkező vendégeknek a négyszobás vendégház. A falut a Lakóterv Finta József vezette munkaközössége, Sarlós Júlia és Csizmás Gyula tervezte. „Kacsalábon forgó gyermekparadicsom" — gondolom, miközben a leendő sportpályák, játszóterek helyén baklatok és a pázsit helyett egyelőre az építkezés melléktermékeit kerülgetem. Ne bántson érte senki, de közben betolakodott agyamba egy kérdés: a határtalan humanitásnak, a minden áldozatra is képes jószándéknak vajon nincsenek-e ugyanilyen nemkívánatos melléktermékei? Nevezetesen: a felnőttként innen szárnyra bocsátott fiatalok nem keresik-e majd — netán minden áron — a kerítésen kívül is a „kacsalábat"? Márpedig ez nem jellemző a „hagyományos, magyar építészeti stílus"-ra. Félő, hogy a saját lábukon állva, a felnőttkor küszöbén nem is találják meg. -s. mélyére vonatkozó kérdést. Volt, aki visszakérdezett, s volt, aki fölösleges, szenzációt kereső kíváncsiskodásnak tart minden jó szándékú érdeklődést is. Legtöbbjükben azonban fölfedeztem meleg anyai vonásokat is. Közreadom beszélgetésünket, kérésükre, név nélkül. — Nekem ez az utolsó lehetőség. Egyedüli elvált vagyok, s azt hiszem, a 38 évemmel .a legidősebb. Nem lehetett gyerekem, ezért is volt sikertelen a házasságom. Ügy érzem, így teljesedik ki az életem ... fizikailag, szellemileg is képesnek érzem magam, hogy több gyereket fölneveljek. — Ezerszer átgondoltam, milyen lehetőségeim vannak. Férjhezmenés, örökbefogadás... 32 éves vagyok, s egyik lehetőséget sem használtam ki. Kapóra jött Battonya, s gondoltam, nincs értelme tapsra várni. — Nekem például nem lehet saját gyerekem. — Egyikünknek sem volt gyereke, elfogadjuk másokét, azt szerettük. Hogy milyen a sajátunkat szeretni, talán nem tudjuk meg soha: de azt igen, hcigy szeretetet adni tudunk. — Nem attól függ az anyaság, hogy ki hozza világra a gyereket. Más anya megszüli és eldobja a sajátját. A szeretettel érdemli ki az ember az anyaságot... — Hogy 23 éves fejjel miért döntöttem így? A 15 év alalt majd eszembe jut, hiányzik-e a saját családom. Miért nem fogadja el, hogy ez is lehet a családtervezés szokatlan formája? Egyszer talán természetes is lesz... — mint volt az apácák idejében— — Ezt le ne írja, épp -eleget cukkoltak már ezzel bennünket! — Különben is mindenki arra kíváncsi, miért vállaljuk. Hát én azért vagyok itt, mert nem kötöttem egy-két rossz házasságot, nem hoztam világra gyerekeket, inkább azt kellene firtatni, miért bomlanak föl családok, miért a felelőtlenség, az alkoholizmus, miért a sok szenvedő, veszélyeztelett gyerek... — Persze, a mi magánéletünk, az igen, jó csámcsogni való téma! Bezzeg a sok felelőtlen válásról, az állami gondozottakról kevesebb szó esik ... — Magának van gyereke? Hány? És jelentkezett volna, mint mi, falu-anyának? Miért nem? És mikor döntött volna úgy, hogy igen? — Csalódott nőkről beszélnek. Mi nem csalódtunk. Férfimodell hiánya, csonka család? Ugyan! Nézzék inkább azt, hogy van 12 nő, aki vállalkozik mások elhagyott gyerekeinek a fölnevelésére, olyanokéra, akiknek senkijük nincs, de anyjuk lesz. — Furcsa, hogy ezt a témát a mi oldalunkról nézi mindenki. Nem azért veszem magamhoz a gyerekeket, mertl nekem van szükségem rájuk.. — Nem, nem érezzük áldozatnak magunkat, nekem szükségem van rájuk. Életem összekötődik az övékkel. — Hogy milyenek legyenek? Ha rosszak, az nem baj, az életrevalóságot jelent, csak alattomosak, komiszak ne legyenek, és kötődjenek hozzám. Akkor nem lesz baj. — Tíz éven aluliakat szeretnék ... — Lehet, hogy egyszer-egyszer elcsattan egy pofon ... — ... de ez lesz a végső megoldás. — Hogy képzelem el az estéket? Az este mindig olyan lesz, amilyen a nap volt... — Ki tudja, mi lesz 15 év múlva? Talán meghosszabbítom, talán 1-2 gyereket magammal viszek. Nem szeretném, ha szétszélednének a szélrózssa minden irányába. Esetleg nagymamaként, kisegítőként maradok Battonyán. — Az ideális anya olyan, akihez 15 év után is visszajárnak a gyerekei. Várni fogom őket, tudom. , . Az oldalt irta: % — CHIKAN ÁGNES -