Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

5 Szerda, 1985. július 31. ünnepi hetek Közművelődés és értékrend. Múvelödéselméleti nyári egyetem, az MTA újszegedi Biológiai Központjában. Táblakép-festészeti biennálé a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában és az Ifjúsági Házban. Nyitva: 10töl 18 óráig. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész kiállítása nyílik ma, szerdán a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában. Megnyitó: délután 5 óra. A kiállítást dr. Miiller Józsefné. a városi tanácselnök-helyettes adja át. Tápai Antal szobrász. Varga Mátyás díszlettervező munkáiból kiállítás a SZOTE Dóm téri oktatási épületében, augusztus 4-ig. Köny vkiállítás az MTESZ megyei székházában, az elmúlt év díjnyertes szegedi nyomdatermékeiből. Nyitva: 9-től 16 óráig. Keserű Hona festőművész gyűjteményes kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nyitva: 10-től 18 óráig. Makovecz Imre építőművész kiállítása az újszegedi November 7. Művelődési Házban, augusztus 8-ig. Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 14 óráig. Váradi Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klubjában, augusztus 20-ig. Nyitva: szombat és vasárnap kivételével 10-tól 19 óráig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. A munka poézise. Kénzőművészeti kiállítás Csongrád megye feilődésénck elmúlt 40 esztendejéről a Fekete Házban. Nyitva: 10-tól 18 óráig. Egy n fuvolista " a Varázsfuvolában Áz Éj királynője: Iván Ildikó Kísérletek a nyugdíjasokért — A szegediek már ismerhetik Iván Ildikót, néhány sikeres opera-előadásról. De vajon miképp jutott el néhány év alatt a fiatal művésznő az igazi, nagy szerepekhez? — Fuvolista voltam a zeneművészeti főiskola debreceni tagozatán. Inspiráló zenei közegben éltem. Matuz István tanítványaként sok mindent megtanultam, gyakran játszottam Mozart-Szonátákat és fuvolaversenyeket, elsajátítottam a légzés, a ritmika és sok technikai fogás alapelemeit. A főiskolán karvezetést is tanultam, s kötelezően, heti félórában énekképzés is folyt. A Debreceni Csokonai Színház alténekesnője, Varga Magda foglalkozott velem. Nem hagyott békén: énekesnek kell lenned, mondogatta. Nem vettem komolyan, mígnem férjem. Bodnár László zongoraművész eljött egy órára, meghallgatott, és döntött helyettem. Próbaének lésre jelentkeztem a debreceni színháznál, kórustagnak szerződtettek. Az első szólószerepemet, a Neddát énekeltem, amikor a második előadás szünetében kopogtatott az igazgató, s közölte: ma estétől szólóénekes. — Debrecen utan Szeged következett. — Ajánlották, hívtak ís. Már Pál Tamással szó volt a szerződésemről, végül Oberfrank Géza örömmel fogadott. Szép szerepeket kaptam, úgy érzem, jelentós siker volt Verdi Rigolettójának Gildája, Mozart Cosi fan tulte Fiordiligije és a Bánk bán Melindája. Őszre átkerül két opera, és újabb két gyönyörű feladatot kaptam a következő szezonra, Bizet Carmenjében Michaelát éneklem, és megpróbálkozhatok az álomszerepemmel, Donizetti Lammermoori Luciájával. — Szó volt arról, hogy Szeged csak dobbantódeszka, és ősztől Berlinben vendégeskedik. — Valóban, a berlini Staatsoper szerződést ajánlott. Am, ahogy teltek a hetek, ék konkretizálódtak a feltételek, kiderült, nem neveztek meg szerepeket, hétről hétre csökkent a gázsi, és a férjem állása is feledésbe merült. Igy jövőre is Szegeden lépek föl. — Bizonyára jelentős élmény volt elnyerni Cziffra György alapítványát. — A Franciaországban élő világhírű magyar zongorista, Cziffra György évek óta nemzetközi versenyeket hirdet, s 30 éven aluli győzteseit igyekszik elindítani a Hármaskép A művészet tán azért is csodálatos, mert minden igazi értéke nemcsak egyszerű és megismételhetetlen, de üzenete kimeríthetetlen. Függ a „vevő" ismeretéitől, lelkiállapotától, pillanatnyi készültségi fokától. Tehát a képzőművészeti alkotások — bár korhoz kötöttek, kifejezik alkotójuk helyét egy adott korszakban — kortalanok, századok múltával új és új rétegeket hántanak le róluk az egymást váltó nemzedékek. Mindezeket a kecskeméti művésztelep három alkotójának. Ábrahám Rafaelnek, Bakonyi Mihálynak és Kiss Zoltán Lászlónak JATE klubbeli kiállítása kapcsán kellett előre bocsátanom. Mert műveiken távoli földrészek, históriai és művészettörténeti rétegek sajtolódnak egymásra, röntgensugarakkal átvilágított emberek fizikális és szellemi térképei láthatók, síkba kényszerített tájélmények és mitikus jelképek mozdítják meg a nézők képzeletét. Valóságélmény és szubjektív feldolgozás kohójában az átlényegítés, a metamorfózis különböző fokaira mutat példát ez az alkotói hármaskép. Bakonyi Mihály a metszetek fekete-fehér világában is ráérzett nem csupán, a síkban való fogalmazás törvényszerűségeire, vagy a drámaiságra, de a léptékváltások, a látomások, emlékek, élmények, dokumentumok alkalmazási lehetőségeinek néhol szimbolikus, máskor a szürrealitás felé hajló kifejezésmódjára. Zsírkrétával készített lapjain a foltok egymásmellettiségét és a felületek izgékony megmunkálását disztingvált színvilággal gazdagította. Egyiptomi emlékképei nem csupán architekturális motívumokat idéznek, de a kaputéma szimbolikus jelentését éppúgy érzékeltetik, mint a mediterrán szúrt fényt oldó hatásait. A madarak számára jelképes élőlények — mítoszok, népi hiedelmek, szokások szimbólumai. Ezért nem galambot vagy sast, verebet vagy pávát választ modellül, hanem a Madarat — a védelemre szorulót, a természetet, a szabad szárnyalást, a kötetlen csapongást jelképező motívumot. Kiss Zoltán László egy anatómus precizitásával és egy pszichológus érzékenységével keresi fizikai és szellemi létünk forradásos kapcsolódási pontjait. Gondolat-amplitúdók és érzelem-lázgörbék sisteregnek az izomkötegek, idegpályák, agytekervények topografikus képén. A létezés origója az emberi fej, az agy, a funkcionális anyag és a gondolatöt termelő szellem foglalata. Korunk egyre bonyolultabb koordináta-rendszerében keresi az artikulált e^nberi üzenet lehetőségét: szürkeállománytól szürkeállományig, lélektől lélekig. Szertelenség és rend, ösztönös gesztusok és megfontolt ítéletek találkoznak ebben a képi világban. S hogy nem öncélú laboratóriumi kísérleteket végez, hanem keresi a visszajelzéseket, a reakciókat, arra jó példa 1983-as novemberi naplója, mintegy alkotó-közönség párbeszéd dokumentuma. Ábrahám Rafael fehér papírlapnyi cirkuszporodján kultúrtörténeti alakok, eszközök, tárgyak ironikus randevúja, groteszk tánca zajlik. Botticelli nimfái és az első lokomotív, gazdagon díszített barokk serleg és számítógépen előállítható geometrikus ábra, középkori páncélos lovag és a hattyúval szeretkező Léda otthonosan, de némi csodálkozással, természetesen, ám kis félszegséggel, példaadóan, de valamiképp röstellkedve él ebben a mesterséges, az idő és a tér korlátait fölszabadító, az alkotó kénye-kedve szerint változó fehér porondon. Ábrahám Rafael számára minden művészettörténeti példa, technikatörténeti állomás, minden korszerű ábra egyszerre motívum és jel. Tehát sajátos közegében túlmutat önmagán, egy másikhoz való viszonyában új oldalát tárja fel. Ettől nyerik ezek a lapok időtlenségüket, újszerű tartalmaikat, s ebből adódnak kérdőjelei is. Tandi Lajos pályán. Én is részt vettem 1982-ben egy ilyen kétfordulós próbán. A több mint 30 jelentkező közül a vigadóbeli koncerten nyolcan léptünk fel, és a zsűri — melynek tagjai sorában Cziffra György mellett ott volt többek között Kocsis Zoltán, Láng Iktván és Erkel Tibor — hármunkat tisztelt meg ezzel az ösztöndíjjal, Mocsári Károly zongoraművészt, és nagy örömömre a Szegeden dolgozó Szecsődi Ferenc hegedűművészt. Egy hónapig voltunk Cziffra vendégei. Dél-Franciaországban koncerteztünk, s azóta újabb két alkalommal hívtak Franciaországba hangversenyre. Ez az ösztöndíj elsősorban bemutatkozási lehetőséget teremtett, segítséget az induláshoz, a kibontakozáshoz. Cziffra Györgyben rendkívüli embert ismerhettünk meg. Az a megtiszteltetés is ért, hogy bevitt bennünket „a szentélyébe", és az elefántcsont szobrok, fényképek és műalkotások között, Napoleon korabeli zongoráján, csak nekünk játszott. Csodálatos volt a hangulat, óriási élményt jelentett számunkra, úgy áradt belőle a szeretet, hogy emléke még most is elhomályosítja tekintetemet. — A szabadtéri játékok Varázsfuvola-elöadása és benne az Éj királynőjének szerepe igazi erőpróba. — Az operát már akkor szerettem, és akkor félelmetesen nehéznek, izgalmasnak tartottam, amikor még nem is gondoltam arra, hogy énekesi pályára lépek. Él bennem a félsz, azóta a döntés óta, amióta elfogadtam a megtisztelő felkérést. Az Éj királynője alapvetően gonosz ember, s nekem, aki ennek ellentétje vagyok, igen nehéz volt belebújni a bőrébe. Ráadásul úgy vélem, hogy a hidegséget, a számítást, a rosszindulatot könynyebb kifejezni mimikával, mint az ilyen óriási színpadon szinte kötelező ínagy mozdulatokkal. A rendezőkkel közökén megpróbáltuk keresni a legmegfelelőbb gesztusokat, mozdulatokat. Nagyszerű társaság jött öszsze erre a produkcióra, boldog vagyok, hogy megismerhettem Csavlek Etelkát, ezt a nagyszerű múvé&zt és tiszta embert. — A közelmúltban Szófiában hatalmas sikerrel énekelte Taddei oldalán Gilda szerepét, szeptemberre meghívása van Párizsba, a Nagyszínházban az Ej királynője lesz. Árulja el a titkot, mi szükséges egy ilyen pályainduláshoz? — Szerencse mindenképpen. De nem lehet ölbe tett kézzel várni rá. Minden adódó alkalmat meg kell ragadni, s naponta tanulni, gyakorolni. Próbálkozni kell versenyeken, elöéneklési lehetőségeken, és nem szabad az első kudarcoktól elkeseredni. A szerencse egyik titka, hogy még csábító ajánlatokat is érdemesebb viszszautasítani, mint mindenáron elfogadni más hangfajbeli szerepeket. Túrelem és szorgalom — talán ez lehet a titok. — Ha csak egyetlen mondatot mondhatna magáról, hogyan fogalmazna? — Fuvolista volt — énekes lesz. T. L. A művészeti és pszichológiai napokon Ancscl Éva szólt az emberi együttélés problémáiról. Beszéljünk egymással — mondta —. vegyük észre egymást. Adjunk hangot a problémáknak is, őszintén. Így tett dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai Társaság fótitkára. A Dugonics téri egyetemi aulában Idősek a mai magyar társadalomban címmel tartott előadást. Tegnap, kedden ugyanott azokról a kísérletekről hallhattunk. amelyek az időskorúak szociális, egészségügyi problémáit hivatottak orvosolni. A kísérletek Békéscsabán, Egerben, Füzesabonyban, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett és Szegeden születtek. Az ország minden táján, ami jelzi a probléma nagyságát: az idősekkel való foglalkozás. törődés napjaink Magyarországán össztársadalmi feladat. A nyugdíjasok megnövekedett szabadideiének hasznos eltöltését sokféle megoldással igyekeznek biztosítani. (A hagyományos, a közvélemény által ismert szociális intézményeknek nem ez a feladata elsősorban.) Klubot működtetnek, szabadegyetemet, néofőiskolát hirdetnek, újfajta foglalkoztatási modelleket hívnak életre, pszichológusok. népművelők, szociális gondozók, tehát nem föllétlenül csak orvosdoktorok. Közös jellemzőjük az ember szeretete, tisztelete. — az idős embereké is. E kísérletek célja, hogy az élettanilag törvényszerű, fokozatosan bekövetkező pszichikai, fizikai leépülést lassítsák, megállítsák, ha úgy tetszik, kitolják az aggkor határát. (Az egészségügyi világszervezet e terminust 90 éves kortól használja.) Szellemileg aktív nyugdíjasaink óriási lelkesedéssel fogadták a szabadegyetemeket. Ezek általában a TIT támogatásával iöttek létre. Pécsett tavai v 112-en jelentek meg a ..felvételin". Főként a pénzügyi szakmák nyugdíjasai, bányászok, egészségügyi dolgozók. Érdekes, legkevesebb köztük a nyugalmazott pedagógus. Egészségügyi, biológiai, közgazdasági, művészettörténeti témájú előadásokat hallgatnak, közös kirándulásokat tesznek. Már működik a szabadegyetem klubja Pécsett. valamint Mohácson további 30, Bolyban pedig 73 taggal. A nyugdíjas hallgatók rendkívül nyitottak, érdeklődőek az egri népfőiskolán is. Harmincan járnak történelem szakra, tízen tanulnak németül. Lényegesen többen kezdték a tanulást, ám sajnos néhányuk kénytelen volt abbahagyni, mert dolgoznia kellett. Egerben az időseknek nagyon jó a kapcsolata a fiatal hallgatókkal. s mindkét korosztály értékesnek tartja az együtt töltött órákat. Persze szabad ideje a tanyák öregjeinek is bőven akad Kiskunhalason. Lajosmizsén, Tiszakécskén találtak épületet, gondozókat az egyedül éló időseknek. Míg Halason az ápolásra fordítják a legnagyobb gondot, Lajosmizsén a munka lett értékmérője a közösségnek. Tiszakécskén olyan panzió működik, ahonnan bármikor hazamehetnek az idős gazdák, s addig maradnak a tanyán, míg kedvük tartja. Azt talán fölösleges is említeni, a próbálkozások még ha olykor kudarccal is végződnek, tiszteletet parancsolnak. a közfigyelemre feltétlenül méltóak. Ma, szerdán újabb aspektusból vizsgálják az időskorúakhelyzetét. A társadalompolitikai erőfeszítésekről dr. Vidovszky Kálmán. az MSZMP KB alosztályvezetője beszél. Ezután Csongrád megye és Szeged párt és állami vezetői, egészségügyi, szociálpolitikai és közművelődési szakemberei fórumon válaszolnak a nyugdíjasok kérdéseire. E program tehát ma délután 2-kor kezdődik az egyetemi aulában. M. E. Papagenót érezve — Már tanulóéveimben, a zeneakadémia opera szakán foglalkoztatott — kezdi Andrejcsik István. — A Varázsfuvolában Papageno az a szerep, amivel nem egykönnyen lehet „tisztába jönni". Ami az énekesi követelményeket illeti, nem számít túl megerőltetőnek, de a színészi feladatok területén rendkívül nehéz: a gyermeki naivitást, a tiszta őszinteséget hasonló őszinteséggel és átütő erővel kell ábrázolni — bevallom, sokáig nem mertem igazából még gondolni sem rá. Most sem igen lett volna bátorságom hozzá, de be kellett látnom: végső soron ilyen felkérést nem lehet. nert). szabad visszautasítani. Azután a próbák során nagyon megszerettem Papagenót: azt hiszem, talán sikerült valamit megéreznem a figura gyerekes, rácsodálkozó karakteréből, hiszen ó az, akit a műben az emberségre való ráérzésre „nevelnek". Carl Heinz Erkarth rendező nagyon sokat segített úgy hiszem, velem foglalkozott a legtöbbet. Rám is fért... — A korábbi „Papagenoérréseket" nem volt nehéz egyeztetni az Erkrath— Oberfrank? féle koncepciós elvárásokkal? — Nemigen láttam eddig olyan Varázsfuvola-elöadást, amely Papageno igazi énjét „hozta" volna: elsősorban a ió poénokra, egyféle buffo-jellegre építettek, s közben a darab idevonatkozó lényege mintha elsikkadt Andrejcsik István volna ... Pedig igazán .parádés szerep, talán a legjobban megírt, nem lehet véletlen, hogy a szövegíró Schikaneder ..önmagára írta" ezt a figurát... — Fiatal szegedi szólista létére két nagy nvári jelenléte is van az idei fesztiválon. — A Szegedi Kisopera két Oj/enbach-egyfelvonásosból álló produkciójában is fellépek augusztusban, a Tulipatan szigetében Romboidal hadügyminisztert játszom. A Kisopera vezetőjét, Bárdi Sándort révóta ismerem, én akkor kerültem az akadémiára, mikor ö végzett. Többször emlegette azóta a felvételin nyújtott teljesítményemet, én meg az ő vizsgájára emlékeztem ... D. L.