Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

Szerda, 1985. július 24. 5 fztyetti ünnepi hetek Pedagógiai Nyári Egye­tem Újszegeden, az MTA Biológiai Központjában. Könyvkiállítás az MTESZ megyei székházában, az elmúlt év díjnyertes sze­gedi nyomdatermékeiből. Nyitva: 9-töl Ifi óráig. Keserű Ilona festőmű­vész gyűjteményes kiállí­tása a Bartók Béla Műve­lődési Központban, augusz­tus 20-ig. Nyitva: 10-től 18 óráig. Tápai Antal szobrász. Varga Mátyás díszletterve­ző munkáiból kiállítás a SZOTE Dóm téri oktatási épületében, július 31-ig. Nyitva: 10-töl 18 óráig. Makovccz Imre építőmű­vész kiállítása az újszege­di November 7. Művelődé­si Házban, augusztus 8-ig. Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-töl 14 óráig. Váradi Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klub­jában, augusztus 20-ig. Nyitva: szombat és vasár­nap kivételével 10-töl 19 óráig. Kiszner József kosárfo­nó munkái, valamint a Tápéi Háziipari Szövetke­zet gyékényszövései a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, július 31-ig. Nyitva: 10-töl 18 óráig. A munka poézise. Kép­zőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésé­nek elmúlt 40 esztendejé­ről a Fekete-házban. Nyit­va: 10-től 18 óráig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai (nyitva: 10-tőI 18 óráig); Móra-emlékszoba: Hunok, avarok, magyarok; Csong­rád megye gyógyszerésze­iének múltjából; Ember és környezete; Csongrád me­gyei parasztbútorok és -vi­seletek; Kőolaj és föld­gáz; Lucs-képgyújtemény; Buday György metszetei. Pedagógusok a számítás­technikai kultúráért Befejeződött a nyári egyetem Erkrath próbál Tegnap, kedden bezárta kapuit a TIT megyei szerve­zetének 22. pedagógiai nyári egyeteme. A tanárok szegedi továbbképző fórumán ez­úttal a számítástechnika is­kolai felhasználásáról szóltak az előadások, s a 280 részt­vevő kiscsoportokban ismer­kedhetett különböző típusú személyi .'zámitógépekkel. Soha ennyien nem jelent­keztek még a nyári egyetem­re. mint az idén. A különös érdeklődés nyilvánvalóan a témának köszönhető: a ha­zai pedagógustársadalom jól érzékeli, hogy az informati­kai kultúra elterjedése az oktatásügyben is létfontossá­gú. A szervezők egyik célk­éppen ennek tudatosítása, érvekkel való alátámasztása volt, a másik, hogy a hallga­tók maguk is megszerezhes­sék itt a számítástechnikai alapműveltség elemeit. Az előadások és gyakorlatok be­fejeztével arról kérdeztük Ágoston György egyetemi tanárt, a nyári egyetem igazgatóját: mennyire sike­rült megközelíteni az előro kitűzött célokat? Mi a leg­fontosabb eredménye az el­múlt nyolc napnak? — A legnagyobb ered­ménynek azt tartom, hogy 280 pedagógusvendégünk im­már megfelelő tények és összefüggések ismeretében helyesen gondolkodik az elektronizáció jelentőségéről és távlatairól. Hogy tudják, társadalmi-gazdasági fejlő­désünk kulcskérdése éz. A „nagy témán!' belül különö­sen azzal foglalkoztunk, mi­lyen szerepük lehet az isko­láknak a számítástechnikai kultúra terjesztésében és al­kalmazásában. Megértették, hogy nem egy eszközről van szó a sok között, hanerr, minden eszközt és módszert szintetizáló, átható szem le­letmódról. Hogy a számítás­technikai műveltség immár az általános műveltség szer­ves része, s az iskolai ta­nítás hatékonysága szem­pontjából döntö jelentőségű. Bízvást mondhatom: ennyi tanárt egyszerre nem győz­tek még meg Magyarorszá­gon arról, hogy kezdeménye­zői. propagátorai legyenek az informatikai kultúra iskolai „betörésének". — Erre nyilván azért is volt nagy szükség, mert az oktatásügyi irányításnak nem célja — talán módja sincs erre — fölülről elren­delni a számítástechnika is­kolai . tantárgyszerű oktatá­sát és alkalmazását. — Kifejezetten az iskolák, tanárok kezdeményezéseire, a sajátos, helyi lehetőségek szerinti fejlesztésre számít a minisztérium, a központi ..el­rendeléses" stratégia helyett az ..elterjesztésest" választja. Az igazsághoz tartozik, hogy a kellő anyagiak hiányában. Azt tervezik, hogy a „tele­víziót az iskoláknak" akció­hoz hasonlóan társadalmi segítség is érkezik, mondjuk olyan nagyvállalatoktól, amelyek ezt megengedhetik maguknak. Természetesen nem szabad annak megtör­ténnie, hogy a jó kapcsola­tokkal rendelkező iskolák — mondjuk — esodagépeket szereznek maguknak ... Ki­zárólag annak van értelme, hogy az általános iskolákban azonos típusú számítógépek terjedjenek el. Visszatérve a mi dolgunkra: az emlegetett stratégiának nagy szolgálatot tett a nyári egyetem azzal, hogy kialakította a pedagó­gusok érzékenységét, s új támogatókat nyert meg az ügynek. — Gondolom azzal is. hogy számitógépközeibe kerülhet­tek, személyesen megtapasz­talhatták, hogyan működik, mire való. — A hallgatóság többsége teljesen kezdő volt: 15 órás Muzsikáló udvaron BASIC-tanfolyamon vehet-­tek részt Szegeden. Olyany­nyira érdekelte őket, hogy hét végén elkérték a gépe­ket, és a szabad időben tan­tárgyi programokat másol­tak ... Az előadásokon pedig minden alkalmazási tapasz­talat és elméleti összegzés, ami Magyarországon ma megfogalmazható, a pedagó­giában ismert — az mind jelen volt. A Tudományszer­vezési és Informatikai Inté­zet. a veszprémi oktatástech­nikai központ, a pedagógiai intézet, valamint a kiváló pedagógusok által készített, „maszek" tantárgyi progra­mok, vagyis feltehetően a ma legjobbak — a hallgatók rendelkezésére álltak. Remél­jük, a számítástechnika jó , . ,, , , , Nagy László felvételé propagátorai búcsúztak Sze- Már a Dóm téren próbá, a varázsfuvola stábja. Képünkön: gedtől... az NDK-beli rendező. Kari Heinz Erkrath dolgozik a cso­S. E. portos szereplőkkel Nagy Feró a Biciglin Ez az, ami nem gurult eléggé. Mármint a bicigli. Nagy Feró új együttese nem érte el igazán a várt sikert legutóbbi szegedi koncertjén. A téma nem is elsősorban az egvüttes, ha­nem inkább a János, a vi­téz és Feró legújabb tervei­nek megismerése volt. Erről a kétkerekűről ennyit, hogy ősszel szeretne egy teljesen új elképzeléseken alapuló koncertet csinálni a stadi­onban, ahol bemutatkozhat­na az együttes. A János, a vitézben miért nem lép fel? Mindennemű mendemonda ellenére —le­mondta a részvételt. Az in­dok? Epizódszerepet kapott, volna, míg a jelenlegi elfog­laltságát jelentő musicalben, a Hairben főszerepet ját­szik. Rengjeteget próbál. Dolgozik ezenkívül a Ham­let színpadra vitelén, Feró­féle átdolgozásán. Telt szín­házat akar, olyan Hamlet­előadást, mely mindenkit érdekel, s melyet mindenki megért. Jó nevű, tehetséges amatőr gárdával szeretné bemutatni ezt az új Ham­letet, mert. mint elmondta, a Jancsó-féle elképzelés túl­haladott, megítélése szerint másképpen kell bemutatni magát a darabot, és a fő­szeroDlöt, mint embert is új megvilágításban kell ábrá­zolni. Visszatérve a Hairre. Sán­dor Pál rendezi, a koreog­ráfus az USA-ból érkezik, a próbák éjjel-nappal foly­nak. Először a Budai- Park­színpadon, láthat", .kenőbb szeretnék elvinni a Sport­csarnokba is. Bíznak benne, hogy az év előadása lesz az új Hair. Feró nagy várakozással tekint a Hamlet bemutatója elé. Talán megszületik . egy kelet-európai rockopera. Vé­leménye szerint elég karak­teres a rendelkezésre álló népzenei anyag ahhoz, hogy ez igaz legyen Az angol­szászok is a népzenére tá­maszkodnak rockopcráiknál, miért ne volna járható út ez Kelet-Európában is. Erre a népzenei anyagra is lehet támaszkodni — mint alapra —, miért ne arathatna si­kert a Hamlet? fi kérdésre megnyugtató választ a kö­zönség reakciója, véleménye ad majd — ősszel. Szóval Feró dolgozik. Ham­let Hair, koncert a Bicigli­vel. tervek. Talán túl sok­nak tűrlik. ám isinerve Fe­ró temperamentumát, mun­kabírását, valamennyi élkép­zelését siker koronázza. Saj­nálom, hogy nem láthatjuk a szabadtéri színpadán ... Befejezésül jó biciklizést, defektmentes utat. őszig! Balogh József Pege „komolyban // Természetes anyagokból Népi iparművészeti bemutató Szerencsés ötletből szüle­tett a Juhász Gyula Műve­lődési Központ népi ipar­művészeti bemutatója. Kisz­ner József kosárfonó mun­kái, a Tápéi Háziipari Szö­vetkeze t gyékénytermékei és a Szegedi Háziipari Szövet­kezet rongyszönyegei szép egységet alkotnak. A népi iparművészet meglehetősen zavaros, sok. ellentmondás­sal küszködő, az ősi folklór­kincs és a mai üzlet szem­pontjait összebékíteni igyek­vő időszakában taláil a kis­mesterségek azok, amelyek legtisztábban és mégis piac­érzékenyen tudják őrizni a. hagyományt, kielégíteni az igényeket. A klárafalvi Kiszner Jó­zsef a kosárfonás szinte tel­jes arzenálját bemutatja. Használati eszközei között kosarakat, táskákat, lámpa­burákat éppúgy találhatunk, mint kisbútorokat. Rendkí­vül megkapó a vcsszöfonás logikájának szemmel látható megnyilvánulása, az alakuló forma struktúrája, az orna­mensek ősj szépsége. Kár, hogy néhány munkáján ezt az egyszerű szépséget fokoz­ni igyekszik — nyilván meg­rendelői igényekre — külön­böző színű vesszők haszná­latával. A tapai gyékényesekről már eddig is tanulmányok sora jelent meg. Ez a tele­pülés a gyékény fővárosa, a szövetkezet termékei messze lóidon ismertek, a technikai lehetőségek viszont úgy tű­nik, végesek. Ez nem isien­ne baj, hiszen anyag, tech­nika, funkció és díszítés együtteséből már eddig is sok esztétikailag és használ­hatóságát tekintve is érté­kes, tartalmas darab szüle­tett. Viszont nehezen tudom elfogadni a természetes gyé­kényszövés és a pácolt-poli­túrozott fa összebékitési kí­sérletét. Ma jobban becsülöm a rongyszőnyegeket, mint gyer­mekkoromban nagyszüleim l'óldes szobájában. Pedig azokat a pokrócokat maguk készítették, felhasogatott tex­tilmaradványokból. A Sze­gedi Háziipari Szövetkezet éleslátását és üzleti érzékét igazolja, hogy ezt o régen házilag készített hasznos és praktikus szönyegváltozatot nem hagyta veszendőbe. Sőt továbbfejlesztette és a kiál­lításon látott darabokkal igazolja, hogy a különböző anyagok véletlenszerű s kavalkádját meg is lehel re­gulázni, és igen finom ha­tásokat lehet elérni. Ennek a technikának alapvető sa­játossága a csíkos minta, ezzel is igen szellemesen és választékosan élnek az al­győi részleg munkásai. T. L. Bár hallottam harangozni arról, hogy az ismert dzsessz-zenész, Pege Aladár „átment komolyba", mégis zavarba ejtett a Muzsikáló udvarra hirdetett hétfői bő­gőestjének műsorlapja. Lát­tán a mit sem Sejtő néző is meglepetést szimatolt, be is jött rendesen, ám va­lahogyan másképpen. mi­ként gyanítani lehetett. Többnyire barokk szonáták, versenymüvek szerzőihez társult a játékos neve, s ha átirat, nyilván dzsesszes — pedig dehogy. Pege komo­lyan gondolta: más vonós­hangszerek irodalmát transz­plantálta bőgőre, de stílus­ban nem szállt ki, azaz sem­mi fakszni. eltolt ritmus, dzsesszes beütés, a zene ma­radt, ami, vagyis komoly. (Nem, mintha magam a dzsesszt lenézném holmi könnyű műfajnak.) A mű­sor persze némileg módo­sult, a Bartók-, Kodálu-úl­iratok elmaradtak, megma­radt viszont a Marcello-, a Telemann adaptáció. hozzá jött egy Hándel-szonáta, va­lamint két versenymű, Dra­gonettié és Dittersdorfé, meg a ráadások (köztük Saint-Sáens Hattvúia, és végre egy hamisítatlan Pe­ge-imDrovizáció. néDdalra. „kortárs zenei stílusban", szenzációsan). A nagybőgő hálátlan szó­lóhangszer. Pege ambíciója pedig felette tiszteletre mél­tó. Tiszteletre méltó, aho­gyan emancipálni igyekszik, bizonyítani, hogy tulajdon­képpen nagyra nőtt hegedű, csak éppen nem az áll alá kell fektetni. Vagyis hót irodalmat kerít a bőgőnek — ha már nincs szegény­nek — az önálló koncerte­zéshez. Az sem igen feszé­lyezi, hogy bizonyos techni­kai bravúrok, melyekkel egy hegedövirtuóz szédíthe­ti a publikumot, nemigen jönnek át a mélyebb regisz­terekben, futamoknál pél­dául a hangzás volumene erősen csökken a pincemély­ségekben, kivált szabadtéri viszonyok között, de hát ez most mellékes körülmény (az új elrendezésű udvar igazán „tartja az akuszti­kát"). Néhány bizonytalan intonációja, ami vibrátóval még nyilvánvalóbbá válik, azt sejteti, a hangszer ké­pességeinek szélső határai­hoz merészkedett — viszont győzte cérnával, a szorult helyzetekből rendre kivágta magát. S amit például Dit­tersdorf E-dúr versenyében produkált a kádenciákkal, lélegzetelállító, egvedi, fan­táziagazdag, markáns. Pege Aladár, a világhírű dzsesszbögős, egészében jó hangulatú koncerten mutat­ta új oldalát Szegeden (is), ámbátor két megjegyzés fel­tétlenül idekívánkozik még. 1. Műsorát kissé egyoldalú­an -barokk művekre szabta, s ez némi monotóniát kel­tett. 2. Mindössze egyetlen alkalommal villantotta meg dzsesszes hajlamait, legen­dás improvizáló készségét — ebből adhatna többet, ille­tőleg hát, úgy tehetné izgal­masabb ajánlatot, ha régi és új énjét egészséges arány­ban keverné. A zongorán közreműködő Gráf Gábor ideális partnere volt. Ha kellett, telt hangzással éb­resztett zenekari hatásokat, anélkül azonban, hogy el­nyomna a szólistát (pedig egv böeöt lezongorázni iga­zán kísértő .próba, nehéz el­lenállni). N. I. Elhunyt dr. Petri Gábor akadémikus Július 23-án, 72. évében el­hunyt dr. Petri Gábor aka­démikus, az MTA orvosi osz­tály volt elnöke, állami dí­jas, nyugalmazott egyetemi tanár, az Elnöki Tanács volt tagja, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem prorektora.a hallei Martin-Luther Egye­tem díszdoktora, az angol Királyi Sebész Kollégium tiszteletbeli tagja, számos hazai és külföldi tudományos társaság tiszteletbeli és ren­des tagja. Temetéséről ké­sőbb történik intézkedés. * Dr. Petri Gábor halála fáj­dalmas veszteség a magyar orvostudomány, az egészség­ügy és a közélet szamara. Személyében kivételes mó­don egyesült a betegei gyó­gyulásáért önfeláldozó, lelki­ismeretes gondossággal min­den lehetségest megtevő or­vos, a tanítómester, aki tu­dását, emberségét, magas fokú erkölcsi elveit kisugá­rozta környezetére. A tudomány avatott mű­velője volt, tudománypoli­tikus, aki az ember szolgá­latában álló tudomány fej­lődését segítette. A társa­dalom gondjait vállán hor­dozó páratlan műveltségű közéleti férfiú, széles látó­körű ember volt, tanítvá­nyok sokaságát nevelte, el­sősorban saját személyes pél­dájával, mély humanizmusá­val. Élete azt példázta, amit a múlt század nagy magyar sebésze így fogalmazott meg: „vivere alii, non sibi" — másokért élni, nem magun­kért. Fáradhatatlanul küz­dött a közjóért; az orvos­egyetem vezetőjeként annak fejlődéséért rendkívül sokat tett, csakúgy, mint a ma­gyar egészségügy egészéért. Magas beosztása, nagy el­foglaltsága ellenére ajtaja mindig nyitva állt, és min­dig talált rá időt, hogy a hozzá fordulók kisebb-na­gyebb bajain segítsen. Súlyos, végzetes betegsége — amellyel teljesen tisztá­ban volt — sem törte meg kivételes egyéniségét, és munkáját az utolsó hetekig folytatta, amíg csak jártányi ereje maradt. Emlékét megőrzik mind­azok, akiknek oly sokat adott: a barátok, a tanítvá­nyok, a munkatársak, a be­tegek, és megőrzi a Szegedi Orvostudományi Egyetem, amelyet vezetett és gyarapí­tott élete munkájával. r V

Next

/
Thumbnails
Contents