Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

2 Kedd, 1985. július 23. Képernyő Az állampolgár toporog és fizet „Miért v-m f-kpf"'' itt sem előrelépni?" Kérdezi — talán önmagától és mind­nyájunktól Karácsondi Mik­lós, a „Lesz-e Hollóháza a porcelán Weimarja?" cimű, szerdán bemutatott egyórás riport-dokumentum szer­kesztő-műsorvezetője. A kér­dés pedig arra vonatkozik, miért nem sikerült a sza­nálás gödrének szélén topof­gó höllóházi porcelángyár­nak „följavulni". Sem hatal­mas összegű bankkölcsön, sem a Szász Endrével Való „véletlen találkozás" és a mester hétéves porcelán­körüli munkálkodása ré­vén! Idegesítő ez a kérdés. Mert az bujkál mögötte: mennek az évek, megy ve­lük így vagy úgy az egész világ, mi meg csak topor­gunk, és félő, jóvátehetet­lenül lemaradunk. Az én szememben a hollóházi gyár csak egyetlen példa persze, de annak eléggé elrettentő. Mert a filmből kiderült; csupa jóindulatú, jó szakér­telmű ember dolgozik itt is, mégsem eredményesek. Tud­ják, hogy termékeik elavul­tak, uram bocsá, ízléstele­nek, nem versenyképesek a nemzetközi piacokon. Szász Endrével, illetve ki tudja hányadik szenvedélyes nyilatkozatával azért lehet rokonszenvezni, mert őt is ez a langyos lébecolás idege­síti. Bármennyire hihetet­lenek, már-már tragikomé­diás felhangúak arra vonat­kozó tervei-ötletei, hogy szellemi-kulturális központot óhajt varázsolni Hollóházán, kastély-szállodával, úszó­medencével, helikopter­összeköttetéssel Pestre, haj­nali lovaglásokkal, sárkány­repülésekkel, alkotóházzal, ősbemutatókkal, amelyekre tódulnának a világ unikum­ra vágyó gazdag szhobjai — szóval, akárhogy is, abban mégis igazá lehet: rosszul szervezett, munkaerőhiány­nyal küzdő és a hitelek el­lenére katasztrofálisan töke­szegény ez a gyár. (S ilyen­ként nincs egyedül ebben az országban.) Ebből a hely­zetből a Szász-termékek ön­magukban képtelenek ki­menteni, annál kevésbé, mert nincs (elég nagy és bő) piacuk, azt előbb meg kel­lene teremteni, ami szintén nem megy magától. És mert még az sem biztös, hogy tömegével kellenek a vi­lágnak a Szász-Stúdió festett porcelánjai.». Józan ésszel végiggondol­va: mégis folytatni kéne ezt a vállalkozást, ha már bele­vágtak. Csakhogy ehhez át kellene állni amolyan Szász, tempóra. A film azt sugall­ta: nem megy ez nekünk ... Vajon? Mert akkor ki fizeti vissza azt a sok milliót? Csak nem mi? Akik a por­celánokat (és egyéb, boltok­ban kapható árukat) méreg­drágán kényszerülünk meg­venni? Sulyok Erzsébet Rádiófigyelő Utazni szükséges (tenne) A mondás szerint ugyan hajózni szükséges, azaz na­vigare necesse est, ám tá­gítsuk kissé a kört: utazni általában szükséges. Így nya­ranta főleg, de egyébként is. Utazni jó. az utazás művel, az utazás kaland. Utóbbi fél mondat egy múlt héten indult hatrészes rádió­program-sorozat nyitánya­ként hangzott el: pénteken délután a Kossuth adón Messze, messze ... címmel régi magyar világutazók nyomába eredt az a Maller Sándor által írott és össze­állított, igen színvonalas adás, amelynek első darabja az Europica Varietas szerző­jét. a magyar nyelvű útirajz műfajának megteremtőjét. Szcpsi Csombor Mártont mu­tatta be. Méghozzá fölöttébb tanulságosan. Nemcsak a 365 esztendeje, 1620-ban Kas­sán megjelent első magyar útleírás ismertetésével tud­hattuk meg például azt, hogy milyenek voltak akko­riban a lengyelek, milyen­nek tűnt a Temze (..nagyobb a Bodrognál"), s hogy „az világ legnagyobb csudája" már akkoriban is Párizs va­la — de arról is tudomást szerezhettünk, milyen is az, ha az embert újra meg újra elfogia „az utazási gerje­dezés". Amihez — időn, vái­lalkozókedven, különböző felszereléseken túl — még egyvalami föltétlenül szüksé­geltetik. Néhai jó Csombor Márton így fogalmazott: „áz járás-kelés pénz nélkül... olyan, hogy kívánságomnak eleget nem tehettem." Hát ez az. Erről nem be­szélt. igaz. nem is nagyon beszélhetett a Messze, mesz­sze... első adása. (A soro­zat különben az ősz folya­mán nyilvános matinémú­sorral akar kirukkolni. 8—14 éves gverekek útleírásált várva.) Szabó Éva szerkesz­tő-műsorvezető és Maller Sándor jóvoltából most han­gulatos, jó kis összeállítást hallhattunk az egyik legne­vesebb és máig méltatlanul kevéssé ismert régi magyar világjáróról, s azt is észre­vehettük ama piszkos anya­giak tekintetében; időnként ő sem állhatott sokkal job­ban akkortájt, mint mi mos­tanság. Pedig utazni szükséges. Lenne. Utazni lehet is. sza­bad is. (Nyugaton olykor még mindig váltig csodál­koz.nak is e tényen. Holott nem ezen kellene csodálkoz­niuk. InkíJj azon. hogy, mondjuk egy négytagú csa­lád e hazából indulván, milyen leleményes trükkök­kel képes három hetet va­lamerre feléjük eltölteni, a konzervektől a szódásszifonig és a vadkempingekig.) Mindezek következtében azután légyen bármily íny­csiklandó egy másik, a múlt héten (szombaton délután a Petőfi adó Magunkat ajánl­juk című összeállításában) indult sorozat. az Ínyes földrajz, erős a gyanúm, vajmi kevés Angliába és az USA-ba látogató honfitár­sunk részesülhet kellőképpen eme országok konyhájának ínyencségeiből. Merthogy az Ínyes földrajz első része e két angolszász ország „hús és borrajzát" (meg egyéb gasztronómiai rajzát) kívánta fölmutatni, nem mindig ér­dekfeszítően és tömören ugyan, ám mindenesetre a közhelyesség és unalom­útvesztőiben jól-rosszul evickélve. Aki nem ismerte, így elméletben legalább megismerhette a fish and chips-et és a pie-t, a zelle­res sült kacsát és a plum, pudingot — utazva az em­ber ízlelget(ne) is. Ez éppúav a kaland része, mint a táj vagy a legfontosabb: maguk az emberek. Mert bizony utazni szükséges. Lenne. Domonkos László tttTjedi ünnepi hetek Könyvkiállítás az MTESZ megyei székházában, az elmúlt év díjnyertes sze­gedi nyomdatermékeiből. Megnyitó: ma délután 3 órakor. A kiállítást Oláh Miklós, a városi pártbi­zottság titkára adja át a közönségnek. Pedagógiai Nyári Egye­tem fjjszegeden, az MTA Biológiai Központban, jú­lius 24-ig. Keserű Ilona festőmű­vész gyűjteményes kiállí­tása a Bartók Béla Műve­lődési Központban, augusz­tus 20-ig. Nyitva: 10-től 18 óráig. Tápai Antal szobrász, Varga Mátyás díszletterve­ző munkáiból kiállítás a SZOTE Dóm téri oktatási épületében, július 31-ig. Nyitva: 10-től 18 óráig. Makovecz Imre építőmű­vész kiállítása az újszege­di November 7. Művelődé­si Házban, augusztus 8-ig. Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-töl 14 óráig. Váradi Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klub­jában, augusztus 20-ig. Nyitva: szombat és vasár­nap kivételével 10-től 19 óráig. Kiszncr József kosárfo­nó munkái, valamint a Tápéi Háziipari Szövetke­zet gyékény-szövései a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, július 31-ig. Nyitva: 10-töl 18 óráig. A munka poézise. Kép­zőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésé­nek elmúlt 40 esztendejé­ről a Fekete-házban. Nyit­va: 10-töl 18 óráig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai (nyitva: 10-töl 18 óráig); Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csong­rád megye gyógyszerésze­iének múltjából; Ember és környezete; Csongrád me­gyei parasztbútorok és -vi­seletek; Kőolaj és föld­gáz; Lucs-képgyűjtemény; Buday György metszetei. Néptánc félidő Szép lányok, szép ruhákban — a közönségdíjas bolgár együttesből Lezárult a tizedik nem­zetközi néptáncfesztivál folklórbemutatóinak sora. A három újszegedi estén Vas­tagh Attila reflektorfények­hez tervezett, elegánsan pasz­tell díszletében tíz ország táncosai és zenészei „tették elénk" népük kultúrájának válogatott gvöngyszemeit. Pénteken, szombaton és va­sárnap egyaránt akadt „cse­mege" a látnivalóra-vidám­ságra éhes közönségnek, még a szigorúbb szemmel figyelő szakmabelieknek is. A tapsokból és a szavaza­tokból ítélve az első estén hazai csoportnak, az Építők Vadrózsák Táncegyüttesnek produkciója volt nyerő a közönségnél (vasárnap éj­szaka a Vigadóban ők ve­hették át a faragott tükröt, melyet a magyar csoportok közül csak egynek juttathat­tak a nézők). A jugoszláviai Vrbas mediterrán hatásokat tükröző, eredeti monteneg­rói táncai viszont a szak­mától kaphattak volna ba­bért. Szombaton „erősebb" mezőnyben • két kitűnő ma­gyar együttes (a Medosz és Kertészeti Egyetem, vala­mint a VDSZ Bartók csapa­ta) társasagában a baszk­földi Argia és a görög Ka­larrytes mutatott kuriózu­mokat. A közönségdíjas mindazonáltal a román Doi­na Moldvei lett: virtuóz hangszerszólóikért is, ar­chaikus jegyeket őrző. szín­vonalas előadásban tolmá­csolt táncaikért is megérde­melten.. A tánc régies elemeinek szinte a nyomait is eltüntet­te a civilizáció, a szalonok világának múltbeli divat­áramlatai hagytak feltűnő nyomokat Nyugat-Európa népeinek tánckuttúráján. s még a tőlünk északra élő szomszédos népekén is. A Magdeburg Táncegyüttes vasárnap esti bemutatója pregnáns példákkal szolgált erre. Az ellenkezőiére, hogy tuniillik, elsősorban törté­nelmi körjilmények folytán megőrződhet akár középkori messzeségek népi tánckin­cse, arra Bulgáriából érke­zett vendégek mutattak bizo­nyítékokat. Csodálatos tán­caik, zenéik, a nagyon fel­készült, összeszokott együt­tes előadásában eleven ha­tást váltottak ki, a szem­kápráztatóan gyors, jelleg­zetes mozgáskombinációk és a színgazdag kosztümök va­lóban festői látvánvt nyúj­tottak. A volgográdi szovjet vendégek stilizált szokások­ból és táncokból kötött csok­rában erőt, ügyességet, ak­robatikus képességeket igénylő szólók kerültek, az attraktív produkciónak örült a közönség. Az utolsó estén Bulgária csapata nyerte el a faragott tükröt. A házigazda szerepköre mindig kényes és nehéz: a Szeged Táncegyüttes min­den szempontból helytállt. A folklórbemutatókat záró — Nagy Albert művészeti vezető és Timár Sándor ko­reográfiáiból összeállított — műsoruk is. az előadásmód­juk is példaszerű volt. Ma, fesztiválfélidőben, „lazításként" sportvetélke­dők lesznek. Holnaptól' gá­Lapróbák a dómszínpadon. S. E. Nyitott parasztudvar Vastagh Attila, a" szabad­téri játékok műszaki igaz­gatója, annyi díszletterv technikai kivitelezője, idén először kapott önálló terve­zői feladatot — a néptánc­fesztivál gáladstjére. — Huszonnyolc év alatt sokféle beosztásban tevé­kenykedtem már. Sokszor nemcsak a műszaki kivitele­zést bízták rám, hanem elő­fordult, hogy kisebb-nagyobb szcenikai feladatokat kellett önállóan megoldanom'. Bár Háromszor fordul a békehajó Már szóltunk az idei if­júsági napok programjairól. Főként az újdonságokról, amelyeket a rendezők első­sorban a vendégváró város­lakóknak szánnak. A játé­kos sportversenyeken kívül lássuk rnit tartogatnak még a hétvégi napok! A tavalyihoz képest nem csökkent a rendezvények száma. Jóllehet, amikor Sze­geden kezdődnek a 19. Ifjú­sági Napok, Moszkvában a világ ifjúságát köszöntik a fanfarok. Itthon, Balaton­földváron. a szovjetunióbe­li VIT tiszteletére rendezik ugyanebben az időpontban a magyar mini VIT-et. Szege­den július 26-án. pénteken zenés információs műsor tá­jékoztat — a Tisza-parton — délután 2-től. Az ott elhangzottak alap­ján is válogathatnak. Ugyan­ott 5 órától popzenészek lépnek föl. nem messze a Móra-parkban 6-tól a turkui néptáncegyüttes műsora kez­dődik. A múzeum előtt 7 órától mai dalosok énekel­nek. Disekótáncverseny kez­dődik 6-tól a Vigadóban, es­te 9-től a Várkertben pan­tomimjáték. Az újszegedi szabadtérin hajnali 2-ig szó­rakoztatnak Bergendyék show-mŰ6orukkal. Az ex­pressz csoportok jegyet kap­tak a Tavaszköszöntöre, amely fél 9-kor kezdődik — a Dóm téri bemutató első előadása ez. A belvárosi ifjúsáai klubok mint a na­pok többi estéin, éjszakáin — már az első este 7-től hajnalig nonstop program­mal várják a fiatalokat. Szombaton, a jelesebb ese­mények: country muzsiku­sok játszanak 1 órától a Ti­sza-parton, ahol 5-kor kez­dődik a karnevál, majd az MHSZ légi bemutatója, 6 óra után sorsolják a SZlN-tom­bolákat. 8-tól éjfélig tart a popkoncert. A Volán Napos úti pályáján még annál is tovább — nagy érdeklődés­re tarthat számot a P. Mo­bil együttes (éjféltől hajnali 2-ig szerepelnek). Újszege­den, a színpadon, a Magyar Színkör előadása látható, majd egy amerikai film. A színpadhoz közeli ligetben délután 2-től diákcentrum lesz. A Tiszán háromszor fordul szombaton a VIT­békefiajó. A gyerekek a Roo­sevelt téren szórakozhatnak egész nap. Vásárfiáért az Árpád térre mehetnek, az érdeklődők; itt lépnek föl a néptáncfesztiválon szerepelt együttesek is. A szombat es­ti klubprogramok közül ajánlom figyelmükbe a sza­badkai Aquarlus lemezklub műsorát és Bródy János ön­álló estjét. Előbbi a JATE­klubban, az utóbbi a Volá­néban. Vasárnap Méta sportru­hákból rendez divatbemuta­tót 11 órától a Nagyáruház. M. E. Vastagh Attila nem vagyok díszlettervező, eredeti szakmámtól — gé­pész üzemmérnök — nem ál) távol ez a tevékenység. Am mig egy gépész elsősor­ban a funkcióra ügyel, a színházban legalább olyan fontos az esztétikum, a lát­vány is. Ettől szép — és igy megízlelvén, mondhatom — nehéz is ez a munka. — Mi okozott fejtörést? — Régóta szívügyem a néptáncfesztivál. Nóvák Fe­renc vezető koreográfus fel­kérése igazi megtiszteltetés, egy ideig mégis fontolgat­tam, igent mondjak-e. Nem szerettem volna ugyan, akár­csak látszatát kelteni, hogy ez a rendezvény kitüntetet­tebb helyet kapna, hogy na­gyobb gondot fordítanék rá, mint a Játékok más előadá­saira. — Az újszegedi folklóres­tek díszletei — melyeket szintén ön tervezett — fino­mak, visszafogottak voltak. Hagyták, hogy az egyes né­pek folklórjának jellegzetes­ségei „beszéljenek". Milyen lesz a gála színpadképe? — Egyformán fontosnak tartottam, hogy a koreográ­fiára jól lehessen táncolni, hogy ennek megfelelő legyen az elrendezés, ugyanakkor impozáns látványt is nyújt­son. Ügy fogtam fel a Ta­vaszköszönlőt, hogy a ma­gyar népművészetnek olyan ünnepe, ahol — külföldi — vendégek is részt vesznek. Nyitott parasztudvart kép­zeltem, mintha a nézők a házból szemlélnék az ünnepi rítusokat. A népi építészet egyes elemeit valósághűen, más részleteket átgondoltan formáltam színpadi díszletté. Megpróbáltam ötvözni az egyes tájegységek jellegze­tességeit. Ez azért sem volt különösebben nehéz, mert a magyar parasztudvarok nagy­jából hasonlítanak egymásra. A felső traktusban pincesor húzódik, s ezzel a színpadot magassági irányba tagoltam. — Prózai kérdés: mennyi­ért? — Közismert, hogy ma­napság az anyagárak, szol­gáltatások, energiaköltségek egyre emelkednek. Nekünk is ehhez kell alkalmazkod­nunk, mégha ez nagy ne­hézséget is jelent. Saját bel­ső ízlésünk — no, meg hogy igyekszünk jól végrehajtani feladatunkat — diktálja, ne engedjünk a színvonalból. — Ezek szerint nem is­métlődhet meg a tavalyi István, a király luxuselő­adás? — A János, a vitéz sem kerül kevesebbe, ha jerre gondol, de a tavalyi pazar látványt ennyiért nem tud­juk megismételni. Egyébként nem is ez a legdrágább. A szarvassá változott fiak és a Varázsfuvola sem kíméli jobban a pénztárcánkat... Most úgy tűnik, a Varázsfu­volára költünk legtöbbet. — Hol tartanak a műszaki előkészületek? — Eddig húsz tonna vasat daraboltunk, 70—80 köbmé­ter fát aprítottunk, jó né­hány ezer négyzetméter tex­tilt dolgoztunk fel. Négy és fél méteres szobrokat gyár­tottunk, lesz szélgép, konfet­tiszórás. Sokszor a biztosít­hatatlant kell biztosítani, a megszervezhetetlent meg­szervezni. Huszonhatodikán este itt el kell indulnia az előadásnak. Varjú Erika

Next

/
Thumbnails
Contents