Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

Hétfő, 1985. július 22. Világsztárok Ma, hétfőn rendkívüli adás lesz a Magyar Televízióban: este 19 órakor megkezdődik a múlt heti világkoncert négyórás amerikai filmjé­nek sugárzása. Zenei siker. Három évti­zed után a lüktető ritmusú popzene képessé vált arra. amit országok, nemzetközi szervezetek nem tudtak meg­oldani: százmilliókban kife­jezett dollártómeget össze­gyűjteni az éhező Afrikának. Amikor l!)54-ben Bili Haley megírta a „Rock az óra kö­rül" cimú dalt, senki sem hitte volna, hogy ez a rit­muszene ilyen népszerűvé, ilyen nemzetközi erővé fej­lődik három évtized alatt. Ezúttal lehetetlen a nemzet­közi siker ok rendszerét gyor­san felállítani és vizsgálni. Talán csak egy sejtés erejé­ig: a felgyorsult ritmusú, felgyorsult életű modern vi­lág társadalmi ritmusát kö­a képernyőn veti, ettől életképes, ettől van a hatalmas, sok száz milliós közönségbázis. Siker a magyar popzené­nek. Az egykor, nem is olyan régen, még megvetett hosz­szúhajúak zenei világa is győzött a ma sugárzandó koncerten. Hiszen idehaza is bebizonyította, hogy nemcsak édeskés diszkózene, hanem szimfonikus rock és rock­opera is kinőhet belőle. Az István, a király már nem­zeti önbecsülésünk egyik tükre lett. Végül az errtberi összefo­gás sikere. Világsztárok jöt­tek Londonba és Philadel­phiába a' hivő szó hallatán, százmilliók rokonszenveznek az. éhezőknek rendezett kon­certtel. Londonban és Phi­ladelphiában párhuzamosan élt a popzene. Déli 12 óra 45 perckor kezdődött a közve­títés, és némely országban hajnali öt órakor ért véget. Népművészeti kiállítás Szombaton Nyíregyházán, a Váci Mihály megyei és vá­rosi művelődési központban több mint ezer érdeklődő részvételével megnyílt a V/l. országos népművészeti kiál­lítás. A népművészeti sereg­szemlére másfélezer alkotó, több mint négyezer a'lkotá­sát küldték be. A szakmai zsűri a beérkezett népművé­szeti tárgyak közül mintegy nyolcszáz alkotó, több mint kétezer pályamunkáját ja­vasolta kiállításra, és tizen­kilenc kategóriában döntött a díjak odaítéléséről is. Az ünnepélyes díjkiosztó az augusztus 21-ig megte­kinthető kiállítás megnyitó­ján volt. A legmagasabb el­ismerést, a Gránátalma-díjat tizennégy pályázó kapta meg. tapsolt. A Vadrózsák-előadta Verbunk miniatűr paródia­remek, melyben kifiguráz­tatnak a jellegzetes mozdu­latelemek, a magabiztos fér­fivirtus, de még a koreog­ráfusi öniimétlő ötlettelen­ség is... Sebestyén Márta, a Ta­vaszköszöntő egyik főszerep­lője — legyezővel. A szép­mívű szerszámot rendelte­tésszerűen használja; lehet vagy harmincöt fok. — Jól mennek a próbák. Kezdem sejteni, mikor, ki­vel, hol kell bemennem a színpadra, s ott mit kell Mesterkurzus Gálahangversennyel zárult szombaton Szombathelyen a tizenkilencedik nemzetközi Bartók-szeminárium. A jú­lius 7-től 20-ig tartó mester­kurzuson huszonegy ország­ból több mint százötven mu­zsikus, zenepedagógus vett részt. A szemináriumot ez­úttal a nyolcadik alkalom­mal rendezték meg Szom­bathelyen — ahol 1940-ben az utolsó vidéki hangverse­nyét tartotta Bartók Béla —, tizenegyszer a fővárosban tartották a Bartók-szeminá­riumot. Az idei képzést karmeste­reknek, zongoristáknak, vo­nósnégyeseknek, hegedű­duóknak és zongoraduóknak hirdették meg. A professzo­ri gárda: Devich Sándor he­gedűművész, Eötvös Péter Franciaországban élő zene­szerző, karmester, Kocsis Zoltán zongoraművész, ze­neszerző, Kurtág György ze­neszerző, zongoraművész, Perényi Miklós gordonka­művész, Kochmann Imre zongoraművész, Somfai Lász­ló és Wilhelm András zene­történész. Búj, búi zöld ág-japánul Machidai gyermekkórus Szegeden Helyszíni próba a koncert előtt Machida falu a japán fő­város mellett. A falut ter­mészetesen nem a mi fogal­maink szerint kell érteni, Machida a maga 300 ezer lakosával nálunk igencsak nagyvárosnak számítana. Csendes, nyugodt hely a nyüzsgő-kavargó metropo­lis, Tokió tövében; hangu­latában, jellegében, egész valójában emberi, szeretni­való. Innen érkezett Magyar­országra az Okuma Nobuko vezette gyermekkórus és az Okuma Cuneo által irányí­tott vonószenekar. A házas­pár speciális „magán-zene­dét" tart fenn otthonában, a férj hegedűtanár, a fele­ség szolfézst tanít és kórust vezet immáron tizenhárom éve. Lakásuk nagyszo­bája bármely pillanatban tanteremmé alakítható, szombaton délutánonként — késő estébe nyúlóan — váltják egymást a különbö­ző korú növendékek, körül­belül hatvanan. A legkiseb­bek 6 évesek, a legnagyob­bak pedig a boldogan és rendszeresen visszajáró ..majdnem felnőttek". A „Tehetségesek iskolájából" többen kerültek már a há­rom nagynevű tokiói zene­akadémia valamelyikére, de folytatják a zenetanulást például Magyarországon is. A kórusnak ez az első külföldi útja. Rövid londoni tartózkodás után érkeztek hozzánk — az angliai fő­városban a kétévenként megrendezett Nemzetközt Kodály Szimpozion megnyi­tó ünnepségén léptek fel. A machidai gyerekekkel ké­szült az 1981-es sapporói szimpozion ideién a Japán Kodály Társaság módszerta­ni lemezének anyaga. Első magyarországi hang­versenyüket a Tisza Szálló Nagytermében rendezték pénteken este. A hosszú út után alig volt idejük a pihe­nésre. Mégis a fáradtság szemernyi jele nélkül, jó­kedvűen és mosolyogva elő­ször japán népdalfeldolgo­zásokat énekeltek, a legki­sebbek pedig népi gyermek­játékokat elevenítettek meg. Olyan átéléssel játszottak, mintha nem is koncerten, hanem egy parkban a ma­guk örömére kiszámolócs­káztak volna. A közönség állva gyönyörködött bennük, A nagyobbaktól Josquin, Lassus, Palestrina szerze­ményeit hallhattuk, majd a zenekar Ogura Roh vonós­zenekari szvitjét adta elő Okuma Cuneo vezényleté­vel. Tanítványa, Furukawa Hiroaki két japán dallamot játszott, a Cseresznyevirág címűt és egy nagyon szép népdalt. Két Bartók és három Ko­dály-mű zárta a „hivatalos" koncertprogramot. Termé­szetesen magyarul, minden erőlködés nélkül, mintha Machidában az lenne a leg­mindennapibb, hogy „hegy­völgy rengett, szikla zen­gett". Persze tudom, hogy idegen országban kedves gesztusként szokás az illető ország nyelvén énekelni. Azt is tudom, hogy Okuma Nobukón kívül van még karnagy a világon, aki nem­csak úti előkészületként, ha­nem rendszeresen ta­nítja kórusának Bartók, Ko­dály, Bárdos Lajos és más magyar szerzők müveit. Mé­gis minden alkalommal cso­dálom azt a kórusvezetőt és persze azt az énekkart, aki a tökéletes zenei megfor­máltságon kívül az értel­mezett szöveggel is törödve tud teljes élményt nyújtani, még sajátosan magyar mü­vek esetében is. A machidai kórusnál persze közrejátszik ebben Okuma Nobuko nagy­Nagy László felvétele szerú magyar nyelvtudása is ... Amikor megbeszéltük, hogy faggatni fogom mun­kájukról — nem bízván eb­ben a nyelvtudásban — puskát irt magának. Azt hiszem, ide másolt szövege nemcsak róluk, de a kar­nagynö magyar szókincsé­ről is többet árul el, mint az én elismerő szavaim: „Nem mindenkit hoztam el otthonról. Jelenleg két majdnem felnőtt tanítvá­nyom itt, Magyarországon tanul és itt csatlakozott hozzánk. A kórustagok kö­zül 40-en jöttek el. A 9 évesnél fiatalabb gyerekek nem jöhettek. Ezen kívül velünk jött a zongorakísérő, egy csellista, egy brácsás és a kedves férjem. A férjem a zeneakadémián hegedű­és zeneszerző szakon vég­zett. Utána japán népda'­•kutatással foglalkozott. De kutatásból általában nem lehet megélni, ezért hegedű­tanár lett. Amikor én el­kezdtem foglalkozni a Ko­dály-módszerrel, egy dara­big ő csak figyelte, hogy vajon mi lehet ez. Fokoza­tosan ö is megismerte és a saját munkájában is alkal­mazza. Például most irja azt a hegedűtankönyvet, ami elméletileg sokat vesz át a Kodály-módszerből." Szombaton délután japán vendégeink a mártélyi strandon közös játékkal vég­ződő szabadtéri koncertet adtak, este a Petőfi Sándor Művelődési Központban lép­tek fel. Vasárnap az Opusz­taszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba látogattak, ma, hétfőn a televízió-stú­dióban felvétel készül velük a regionális adás számára. Holnap, kedden búcsúznak Szegedtől. Regős Cva Táncos kaleidoszkóp Forgatókönyv — 750 szereplővel Részlet a fesztivál „belső használatra szánt" forgató­könyvéből: vasárnap reggel fél 8-kor reggeli, 9-tól lj-ig gálapróba (Uramisten, ez négy óra a tornateremben! Vajon kibírják?); ebéd, dél­után 3-tól 6-ig gálapróba a magyaroknak, ugyanekkor színpadbejárás Újszegeden az este fellépő német, bol­gár, szovjet és szegedi együttesnek. A nemzeti (és nem „nemzetközi", ahogy szombaton e hasábokon lát­szott!) nap bemutatói 4-től — hat együttesnek; vacsora, fél 9-től a harmadik folklór­bemutató, U-től táncház a Vigadóban (az eddigi tapasz­talatok szerint: pitymalla­tig. . .). Ugyebár, nem valószínű, hogy az unalom óráit kell számolniuk Szeged fesztivál­vendégeinek ... Az első — pénteki — új­szegedi est után előszedték a jegyeket az urnákból, meg­számlálták, „eredményt hir­dettek" a Vigadóban: a kö­zönségdijat a lengyel Ku­novjan együttes kapta. Mi­csoda örömrivalgás! A len­gyel zenészek rákezdték és abba sem hagyták éjjel ket­tőig: tíz náció lányait és fiait táncoltatták. Már a Tisza-parti megnyi­tón föltűnt a japán úr. Pon­tosabban filmfelvevő csoda­masinája, amit szünet nél­kül dolgoztatott. Szombaton délelőtt a tanácsházán, ahol Müller Józsefné tanácselnök­helyettes látta vendégül az együttesek képviselőit, sike­rült koccintanom Erdélyi Ti­bor ral, a Vadrózsák művésze­ti vezetőjével. Emlékeztem (a sugárzott is szó volt k japán kapcso­— Hogyne ismerném, ő Yochiaki Oka. Civilben víz­ügyi technikus. A japán táncszövetség tagja, tánc­tanfolyamokat szervez egye­temi városokban, mostaná­ban magyar és mexikói szak­embereket hív meg tanítani. Én már ötször voltam a ven­dége. — Mikor megy legköze­lebb? — Remélem, nemsokára. Nincs a világnak még egy helye, ahol úgy tudnának dolgozni, mint náluk. A ta­nítványaim az egész napos fegyelmezett munka mellett az egyórás étkezési időkből általában elspórolnak lelet; gyakorolnak. — ön a koreográfiai mun­kássága elején komoly mon­danivalója, a hatalom és az ember konfliktusait bogozó táncműveket készített. Miért csinál mostanában — kari­katúrákat? Táncparódiákat? — Mért ne? Egyszer az egyik, úgynevezett komoly darabom előadása közben, egy körtánc végén, nem si­keredett a szokásos, feszes kivonulás; valami fura csa­vart csináltak a lányok a színpadon, s a közönség ha­talmasat kacagott és tapsolt. Akkor jutott eszembe: hagy­ni kéne nevetni a nézőket. .. Pénteken este az újszegedi nézősereg ugyancsak neki­vidámodva, fölszabadultan tennem ... Az éneklés és a tánc nem gond, magam is .nóptáncos voltán1 . Szen­esére gálabeli partnerem, C>. • Jftván juthitéf ymfiöMi a debreceni együttesben, va­lamikor, a főiskolai felvétele elött. Bocsánat, én követke­zem . . . * „Elképzelhetetlen, hogy itt fesztivál legyen Bor Jóska nélkül. Mindent tud, min­denkit megért és mindenK.it dolgoztat. Mindig halkan be­szél. Ha nagy a gubanc, ak­kor a leghalkabb, és néz az emberre, amúgy Lentről föl­felé. Amit sose tudtam, az is rögtön eszembe jut... A leg­fantasztikusabb, hogy már esténként képes elmondani, milyen bonyodalmakra szá­míthat a 750 táncos és ze­nész másnap. Azért persze, hogy legyen időnk a dolgo­kat rendbe hozni. Ilyenfor­mán általában nagyobb szervezési zökkenők nélkül marad a fesztivál." A monológot „előadta": Surányi Róbertné, az SZMT osztályvezetője, s akiről szól . Bor József rendező, a Győri Kisfaludy Színház igazgató­ja. a szegedi néptáncfeszti­vál „örökös" rendezője. Magyarul köszöntötték a magdeburgi táncosok Szeged polgárait a Dugonics téren. Szombaton történt, a „Nem­zeti nap" első szereplői vol­tak az NDK-ból érkezett vendégek. A figyelmességet hálás tapsok fogadták, s egy-kettőre elfogytak az Nagy JLászlö felvételei együttes bemulató prospek­tusok is, amelyek szintén magyar nyelvűek voltak ... A hasonló gesztusok „el­SjiaRüjtfftíökfeszti­válon, örömünkre. A baszk­földiek elegáns, három­nyelvű műsorfüzettel érkez­tek, Morvaország követei, a i\unovjan táncosai azt da­lolták a színpadon, hogy „Tisza partján nem jó lefe­küdni...", a lengyelek: „Atalmennék én a Tiszán". Szombaton este meg a ro­mán zenekar húzott magyar nótákat . . . * Tegnap lezárult a folklór­bemutatók sora (a szombati közönségdíjas a román Doina Moldvei együttes; a vasárnap „befutóról" és ar­ról, hogy a magyarok közül ki kapta a faragott tükröt, később tudunk beszámolni). A külföldiek ma, hétfőn el­utaznak a megye más váro­saiba és községeibe, de ven­dégszereplések helyszíne lesz Szolnok, Komló, Bonyhád, Mezőhegyes is. Holnaptól a pénteki bemutatóig a fő program: a Tavas/.koszontő próbái (szerdán már a Dóm téren!). Némi lazításra csak kedden délután nyílik alkaV lom: „Béke és barátság sportvetélkedő", úszó-, foci-, kötélhúzó-, lábtenisz-, diótö­rő-, gumimatracos- és ki tudja még, milyen versenyek zajlanak három helyszínen, a Sportuszodában, a Sportcsar­nokban, a Kisstadionban. Jó szórakozást! Sulyok Erzsébet •4

Next

/
Thumbnails
Contents