Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

3 Hétfő, .1985. július 22. >> Macskák Kiállítás — tömeggel Macskák! Itt lehet megnézni, nincs mese, hirdetik. HP. nem tudnám, hogy Szegeden, a Technika Házában, és nem a budapesti Madách Színházban tolongok a pénztár előtt, azt hihetném, hogy az a bizonyos világszámmusical macskái mutatkoznak be, hiszen egymásba ér a — retikülünk ... Macskakiállítás — tömeggel. őszintén bevallom, fele ekkora érdeklődésre sem számítottam, s íme, a türelmesen tovaaraszoló nézőket látva rájöttem: szeretjük az állatokat. A városi ember díszhal-, papagáj-, aranyhörcsög-, tengerimalac-tartó kedve, kutyához, macskához ragaszkodó természetigénye fejeződik ki az ilyenfajta „állati" bemutatók meghökkentő látogatottságában. Nemrégiben az egyik legsikeresebb kamaratárlatnak könyvelhette el a Móra Ferenc Múzeum a Kovács Sándor Tibor gyűjteményéből rendezett lepkekiállítást, egymás lábát taposták a nézők a hátborzongatóan „igazi" kotorékkutya-versenyen, most pedig? Szerény hírveréssel tudtul adják, hogy macskákat lehet látni, és tessék ... Jó, jó, perzsamacskákat, amelyeknek nálunk még közel sincs olyan ismertségük, kedveltségük, tenyésztési hagyományuk, egyszóval kultuszuk, mint ádáz ellenségeiknek, a kutyáknak, de mégis csak macskák. Vagy nem is annyira „csak"? A királyi eleganciával ketrec tetejéről mindenkit lenéző kék szemű sziámit, a hófehér, a kék, a szürke, a sárga, a „bikolor"-tarka, a teknőctarka, a kék-füst, a kékkrém színvariációkat mutató bundás perzsamacskákat nézve az ember elgondolkodik a természet ezerarcúságan és a tenyésztőkedv játékosságán, és nem kevés tudatosságán. Azon, hogy állatszeretet és divat (szín és minta szerint változik), hobbi és üzlet (a 3 ezerért gazdára találó kiscicák exportcikkeknek is megállják helyüket), genetikai érdeklődés és ... küzdelem a magány ellen. Mindmind összetalálkozik, ha az ember nem felejti el, az állatnak nem lehet hazudni: a létével, a lényével maga is hat az emberre. Nevel. Érzelemre. I. Zs. Az építész drámája, avagy világszám a periférián Aki kérdez: a közönség — Aki válaszol: Makovecz Imre Kissori évtizedek (10.) // Adócsalók n és más szorgalmasok „Míg téeszelnök voltam, addig kitartottak, de mikor kijöttem onnét, úgy rontottak rám a progresszív adóval, mint az éhes hiénák". — Valamikor tanyaközpontot akartak Kissorból is, Gátsorból is — mondja Szögi Mihály: — Ki is mértek harminc szép, sarkos portát. Aztán abbamaradt az egész. Kijött az illetékes, azt mondta, három falut akartok, vagy egyet, de azt rendeset. Nem lehetett itt építeni, engem is megbüntettek, mikor újraépítettem a házat. Mindig azt akartam, hogy ne menjenek el innét a fiatalok. A tanyára annak idején azért költöztek ki az emberek, hogy a munkájuk közelében legyen a lakásuk. Nagyon szíven találta a lényeget az állam, mikor rájött, hogy a házikertekben, háztájiban mennyi értékes árut lehet termelni, ha hagyják. Na mármost: ha szükség van erre a zöldségre és gyümölcsre, akkor nem kellett volna innen elüldözni a fiatalokat, hanem megengedni, hogy itt is emberi körülményeket teremtsenek maguknak. — Mivel üldözték el őket? Nem maguktól mentek? — Mikor már kezdték összeszedni magukat az-emberek, akkor kezdődött a progresszív adó. Én is beleestem, mert itt lakott a fiam, együtt gazdálkodtunk és egybeszámoltak mindent. Míg téeszelnök voltam, addig kitartottak, de mikor kijöttem onnét, úgy rontottak rám a progresszív adóval, mint az éhes hiénák. Akkor már évtizede párttag voltam, előtte 12 évig téeszelnök, a legnehezebb időkben — ez mind nem számított. Védeni szerettem volna mindig ezt a részt, úgy is csúfoltak, hogy én vagyok a kissori polgármester. A tanyai emberek máig sem felejtették el azt a néhány évet, mig legjobban erőszakoskodtak a progresszíven emelkedő jövedelemadóval. A legtöbb felháborodást nem az adó ténye okozta, hanem a végrehajtás módszerei, amelyek akkor is nélkülözték a nyil-' vánosságot, a társadalmi kontrollt. Akivel barátságban voltak az adósok, annak elfogadták a saját bevallását, akármennyi jövedelme volt is, akire meg rászálltak, annak annyit becsültek, amennyit akartak. Volt ahol összeadták a kukorica árát, meg a disznókét, hiába mondta a parasztember, hogy ö csak egyszer kap azért pénzt, mert a disznó megeszi a kukoricát. Másutt arra hivatkozva tettek különbséget, hogy akinek a mintagazdaságába elvitték a szemlélődni érkező kiküldötteket, megetették, megitatták, attól nem lenne ildomos még adót is kérni. Inkább ezek részét is kivetették a szegényebbekre. De ez sem mindenütt volt jellemző. Szögi Mihály például épp azt fájlalja, hányszor vendégeskedtek a téeszben éhes-szomjas kiküldöttek, akik később aztán kimutatták a foguk fehérjét. — Föl voltam jelentve, mint adócsaló — meséli. — Amikor megkaptam az idézést, kérdeztem az elnököt meg a párttitkárt, mi ez. Ügy tettek, mintha semmiről sem judnának. Azt mondják, tán vettél valamit a jugóktól. Mondom, nem abból élek én. Bementem aztán a megyére, ott mondták, hogy adócsalásért jelentettek föl.' Ki is jöttek, vallattak, mi termett, menynyi termett. Itt ordítottak velem a kertben, hogy hazudok. A fiam már alig tudott uralkodni magán, én csendesítettem, hogy ki ne lökje őket az udvarról. Mondtam nekik, szépen köszönik meg a 12 évi szolgálatomat. Szögi Mihály sem maradt adós, ő pedig följelentette az adószedőket, hogy kenőpénzért mérséklik, vagy elengedik a progresszív adót. Azt mondja, vizsgálta is egy ideig a rendőrség, de senki sem tudja, mire jutottak, egyszer hirtelen abbahagyták. A progresszív adó akkor is nagyot fordított a felemelkedő Kissor sorsán, ha néhány év múlva eltörölték. Szögiék példája nem egyedülálló, sokan, többek közt Biró Józsefék is fizetni kényszerültek, s elgondolkozni, érdemes-e szorgalmasnak lenni. — Én nem szidtam az adósokat, emberségesek voltak, a felszámolható kiadásaimat még meg is toldották, de igy is 28 ezer forintot kellett fizetni. Hazajöttek a gyerekek, barackot termeltünk, bikát hizlaltunk, úgy nézett ki, egyenesben vagyunk. Hanem amikor ki kellett fizetni az adót, azt mondtam, ha ez így megy tovább, megint kopaszon maradunk. El is mentek a gyerekek más munkát keresni, s nemcsak ők. hanem nagyon sokan, akkori fiatalok. És ezek már soha nem jönnek vissza, az unokák meg még kevésbé, hogy folytatnák a gazdálkodást. Tanács István (A befejező rész következik) (Makovecz Imre, a magyar építészét „fenegyereke" az idén ötvenéves. Eddigi főművét, ?. sárospataki művelődési házat a Nemzetközi Építész Szövetség Kairóban tartott januári kongresszusa az elmúlt években megvalósul'; legjelentősebb 10 épület közé sorolta, ö fémjelzi a „szerves építészet" néven ismert törekvéseket. Lehet munkáit csodálni és elvetni, vitatkozni és párbeszédet folytatni vele, csak egyel nem lehet — közömbösnek lenni iránta. A Szegedi Ünnepi Hetek egyik fontos kiállítását rendezte meg az újszegedi November 7. Művelődési Ház, amikor Makovecz Imre munkásságának keresztmetszetét közönség elé tárta. Szerencsés ötletként a tárlatnyitót követően az érdeklődők találkozhattak az eredeti gondolkodású, szenvedélyesen nyitott alkotóval. A beszélgetést Nóvák István építész-tervező, a MÉSZ helyi csoportjának titkára vezette. A kérdések döntő részét a közönség tette fel. Ebből a párbeszédből válogattam a következő részleteket.) — Milyen közegben nevelkedett, milyen hatások alakították, formálták fejlődését? — Rendkívül fontosnak tartom a neveltetést. Minden gyereknek el kell sajátítania azokat a kötelező evidenciákat, amelyek birtokában épelméjűnek tekinthető. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a harmonikus család, a szülők társadalmilag hitelesített kapcsolatai egymáshoz és más emberekhez. Ebből a közegből szerezhető meg az az éleslátás, megismerési erő és szeretet, amely mai körülményeink között egyre nélkülözhetetlenebb- Háláj val gondolok szüleimre, akik eleven és inspiráló környezetet teremtettek számomra. — Ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynek tagjai a pályakezdés, az öntudatra ébredés időszakában élték meg 1956 társadalmi-politikai földindulását. Ezenkívül milyen hatások határozták meg építészi tájékozódását? — Annak az 1956-os ősznek az eseményei egyik pillanatról a másikra felnőtté érlelték az akkor húszévesek nemzedékét. Élménye mindenképpen katartikus és meghatározó, generációs vízválasztó. Óriási lendítőerő! jelentett Rudolf Steiner antropozófiájának megismerése valamint az organikus építé szet atyjának, Frank Lloyc.' Wrightnak munkássága Steiner eredeti szellemisége és Wright belső törvényszerűségeket kibontó, az adottságokban rejlő elemek továbbfejlesztésén alapuló, a szervező, öntörvényű megfogalmazásra törekvő példája összekapcsolódott bennem. Elkezdtem keresni saját fajtám paraszti környezetének lényegét. Megnyílt egy nagyszerű világ a messzi múltban, melynek napja a föld mélyén ragyog, s ahol igazi internacionális kulturális örökség rejtőzködik. Ennek pedig mi vagyunk a letéteménye-' sei, itt a Kárpát-medencében. Ebből alakult ki az az irányzat, melyet szerves, vagy eleven építészetnek nevezek. Ez nem stiláris kérdés, hanem gondolkodásmód, emberi tartás, magatartásforma, szellemi és morális probléma közvetlen környezetünkkel szemben. Ha herri lenne olyan elkoptatott a szó, azt is mondhatnám, hazaszeretet kérdése. — Milyen esélyei vannak a kor magyar építészének elképzelései megvalósítására? — Már a pálya kezdetén sem tudtam beállni a. sorba, fogaskereke lenni a hagyományos tervezővállalati struktúrának. Éreztem, hajlamom és kedvem egyaránt az elevenebb épületek felé irányít. Tapasztalnom kellett, miként kezdődött a szellemi panelesítés, miként teremtett ez a. koncepció technikai-technológiai bázist, hogyan születtek meg a panelvárosok egyenépületei, bennük egyenéletekkel, a környezeti kényszerpályák szükségszerű traumáival, atomizált és neurotikus alaphangulataival. Én megtehettem, hogy ebben nem vettem részt, de a magyar építészek döntő többségének drámája ott van, hogy a tervezőirodákban 6—7 ezer forintért nem várják — várhatják — el tőlük képességeik mozgósítását, nem határozzák meg viselkedésüket, helyüket a társadalom koordinátarendszerében, nem ismerik fel a súlyosan sérült beteg gócokat — vagy szemet hunynak fölötte. Otthon azután sokan 10 ezerért magánházakat terveznek, kettős tudatuk lesz, lassan eladják magukat, s minden esetben a könnyebb ellenállást választják. Ebben rejlik az építész drámája, s ettől függ, milyen lesz a magyar építészet, milyen az ország képe. — Neve és munkássága isf mert nemcsak itthon, de külföldön is. Elismerések, díjak, szakmai értékelések igazolják törekvéseinek létjogosultságát és munkáinak kvalitásait. Mégis azt mondta, periférián dolgozik. — Valóbai. igy van, s ez talán természetes is ebben a hazai struktúrában. Az utóbbi évek építészete a bizonyíték arra, hogy a legértékesebb szakmai gondolatok a periférián — Portugáliában, Svédországban, Írországban — születtek. Ennek a helyzetnek és az ebből következő magatartásformának a nagy ellentmondása az, hogy pillanatnyilag nem tud reális alternatívát adni annak a társadalomnak, amelyért aggódik. T. L. Rugalmasabban, gyorsabban A vaskohászat félévi mérlege Hallom, hogy... ... nagy megkönnyebbüléssel tette le a telefonkagylót a minap a Szeged Tourist egyik ügyfele. „Végre célhoz értem" — mondta, mikor az idegenforgalmi hivatalban fölvilágosították: jó helyen jár, !h?. Szeged környéki tanyát szeretne bérelni két hétre. A hölgy ugyanis hónapok óta hallja, hogy így a tanyai turizmus, úgy a jó falusi levegő, de hogy hol is kaphatna pontos címeket, árajánlatot és részletes tájékoztatást, azt csak hoszszas nyomozás után sikerült kiderítenie. Pedig, ha. fölhívja a Tourinformot (azok kedvéért, akik. nem tudják: a bp.-i 179-800-as számot), hamarabb megtalálhatta volna idei nyaralása színhelyét. Mindegy most már, az ügy szerencsés véget ért. Az esetet — mint jellemzőt — Párkányi Gyulától, a Szeged Tourist helyettes vezetőjétől hallottam. Meg azt is, hogy az idén kielégítő ugyan üdülőtanyáik, bérelt falusi házaik forgalma, de . . . De az eddigi sikereket, hogy évente megkétszereződött a Csongrád megyei tanyákon üdülök száma, az idén nem tudják ismételni. „Pedig még senki nem panaszkodott az árak miatt." No, ezt készséggel elhihetjük, hiszen a legolcsóbb 180 forint személyenként és naponta, de a legdrágább is csak 600 forint. (Persze ott már herendi étkészlet van a tálalóban, és medence az udvarban — kezdtem viccelődni, de ráfizettem: tényleg így van ...) Egyébként az idén 14 tanyában 60—70 vendéget tudnak egyidejűleg elhelyezni —, s érdekes módon inkább a külföldiek érdeklődését látják a Szeged Touristnál élénkülőnek. Talán odakint jobb a magyar idegenforgalom propagandája ... ? P. K. A vaskohászati vállalatok legfőbb törekvése, hogy a hazai feldolgozóipar alapanyag-ellátását folyamatosan és az igényeknek megfelelően biztosítsák. Az év eleji gondok óta sokat javult a helyzet, a kohászüzemek több szervezési intézkedéssel meggyorsították az iparvállalatok rendeléseinek fogadását, például az Ózdi Kohászati Üzemekben módosították az eddigi rendelésvisszaigazolási rendszert, s ezentúl rugalmasabban és gyorsabban alkalmazkodnak a vevők változó igényeihez. Az üzemek a második félévben komoly erőfeszítéseket tesznek az export növelésére is, elsősorban hengerelt árukból kívánják bővíteni a kivitelt. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülésnél elmondották: a szokatlanul hideg tél okozta anyagellátási zavarok és az energiakorlátozás miatt összesen 1,6 milliárd forint értékű volt a termeléskiesés. A félév során nyersvasból 1,38 millió tonnát, nyersacélból 1,8 millió tonnát, hengerelt áruból pedig 1.4 millió tonnát állítottak elő az üzemek, általában 2— 2.5 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ilyenkor. Elsősorban a nagy olvasztókban és az acélmüvekben volt jelentős a termeléskiesés, a hengersorok folyamatos üzemét viszont a KGST-tagországok Intermetall szervezetének termékcsere-akciói biztosították. A koksztermelés zavartalan volt, söt a Dunai Vasműben a tervezettnél többet gyártottak. A féléves mérlegadatok szerint 122 ezer tonna hengerelt terméket szállítottak a szocialista országokba, ami csaknem azonos a tavaly első félévi kivitellel. A konvertibilis elszámolású piacokra az éves tervelőirányzatnak 43 százalékát exportálták, illetve adták át, a lemaradást a második félévben kívánják pótolni a vállalatok. Az egyesülés vezetői az első félév körülményeit figyelembe véve úgy ítélik meg, hogy az éves termelési és értékesítési feladatok teljesíthetők. Kérték a vállalati kollektívákat, hogy vállalásaikat a legfontosabb célokív. összpontosítsák. A dolgozók munkáját segítik a kohászüzemekben összeállított intézkedési tervek, amelyek az elmaradások pótlására is irányulnak. (MTI) v . •«<cmwXldu .íc