Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

8 Csütörtök, 1985. július 18. Síremlék Nagy Lászlónak Nagy László születésének 60. évfordulóján szerdán a Farkasréti temető művész­parcellájában felavattak a költő síremlékét. A bará­tok, pályatársak, tisztelök előtt a budapestiek, vala­mint a Fővárosi Tanács nevében Farkasinszky La­jos elnökhelyettes mondott beszédet a síron magasló fejfánál, amelyet Szervát i­usz Tibor szobrászművész mahagónifából faragott. —• Nagy László életművé­ben egyszerre képviselte a társadalmi és a nemzeti ha­ladfist. a népek barátságá­nak ügyét. Hite tehetsége és emberi helytállása emel­te a szocializmust építő társadalom új irodalmának egyik legjelentősebb képvi­selőjévé. Életmüve éppen ezért válhatott és vált is példaadóvá, mert az új tár­sadalomba vetett hite su­gárzott, sütött át minden megnyilvánulásán. versei­től közéleti szerepléséig — hangsúlyozta Farkasinszky Lajos. Ezután a barátok és a család nevében Ratkó Jó­zsef József Attila-díjas köl­tő méltatta lírai ihletettség­gel Nagy László most is ható életmüvének jellem­zőit, azt a .szavakból ra­kott ronthatatlan várat", amelyet a köHő emelt. Rockopera és egyebek Klubosok Árpádhalmon Klubosokat most, az el­következő napokban, ne ke­ressenek Csongrád megyé­ben. Bezárták az, ajtókat (nn, azért szerencsére nem mindet), és Arpádhalomra utaztak. Mint a megyei KISZ-bizottságtól megtud­tuk. tegnap. sz.erdán dél­utánra mintegy 5'JO-an ér­keztek meg. öt napot töltenek az if­júsági klubok kis közösségei a megye határán található apró településen. Hagyomá­nyosan zsúfolt a program­juk. Fontossági sorrendet aligha lehet fölállítani, a résztvevők döntik maid el. melvik volt a legszórakoz­tatóbb elfoglaltság. (Egyéb­ként. a könnyű. játékos „műfaj' uralja a megyei klubtalálkozó eseményeit.) Azért nemcsak viccelödnek, játszanak a fiatalok ... A klubvezetők tanácsa ülése­ket tart, bizonnyal nem fö­löslegesen, s fontos kérdé­sekről. problémákról cserél­nek véleményt. Aztán nem hiányzik a találkozóról a népi művészeteket, mester­ségeket megismertető, nép­szerűsítő folkprogramok so­ra sem. Népszerű, a fiata­lok körében nagy sikert aratott filmeket vetítenek esténként, neves vendég­együttesek és szólisták (Zo­rán) koncerteznek. \ tisza­"zigeti klubosok rockoperát írtak, Árpád, a halom cim­mel. Természetesen ezt is bemutatják. • Vasárnap, 21-én, Egy klub. egy ötlet címmel a csapatok kiselőadásokban örökítik meg a találkozó legérdekesebb programjait. Ezután hirdetik ki a verse­nyek eredményeit. Dijak át­adásával zárul az idei klub­találkozó. Sárkány­• • I rr OIO Színes, szinkronizált, szé­lesvásznú, amerikai film. Irta: Hal Barwood, IMatt­hcw Robbins. Kép: Derek Vanlint. Zene: Alex North. Rendezte: Matthew Rob­bins. Főbb szereplők: Pé­ter MacNicol, Caitlin Clar­ké, Sir Ralph Richardson. Néhány hete, hogy mind­két „nagymozink" valameny­nyi előadásán a Cápa ment, azon zsörtölődtünk, nincs hová vinni gyermekeinketa nyári szünidőben, ez a véres történet igazán nem nekik való. Hát, most kaptunk me­sefilmet. Sárkányosat-va­rázslósat. Csakhogy, éppen a 14 éven aluliaknak — akik esetleg kíváncsiak lehetné­nek rá — nem ajánlják. A gimnazista korosztályt pedig kétlem, hogy érdekelné a szőke királykisasszony és a kölyökképű varázsló. Ha csak nem jut a fülükbe; egészen tűrhető horror-jele­neteket láthatnak ... Mint a címből is kiderül, a történet egy gonosz sár­kány elpusztítása körül fo­rog (inkább csapong). A fe­nevad rendszeres időközön­ként, sorsolás útján kiválasz­tott szüzeket követel — a városlakók békéjéért, cse­rébe. Megsemmisíteni senki sem tudja, az öreg varázsló­nak már nincs, az ifjabbnak még nincsen ereje, hatalma hozzá. A szörny közben újabb áldozatokat követel, a szüzek rettegnek. Van, aki fiúnak öltözik, hogy elkerül­je a végzetet, a tehetőseb­bek (ugye ismerős képlet?) elintézik, hogy leányuk ne­ve ne kerüljön az urnába. A végén persze a sárkány csak elpusztul. De addigra: a király embere megöli az öreg mágust és a nála is vé­nebb szolgáját, a sárkány a királykisasszonyt, Galen, a lányosképü, a király em­berét és a sárkány kölykeit, mígnem aztán az öreg va­rázsló — miután föltámad — a sárkányt, miközben maga is eltávozik az élők sorából. Bonyolult? Ennyi hulla, ennyi véres jelenet egy valamirevaló krimiben is éppen elég, nemhogy me­sefilmben. Persze ez a film Amerikában készült. Ahol Michael Jackson Thrillerét — amelyben vámpirfogú, li­lafejű rémek vicsorognak — már az óvodások is megmo­solyogják. £s hát, vannak (jónevű) pszichológusok, akik szerint a gyereket nem kell óvni a szorongástól, hiszen a félelmek leküzdésének fo­lyamata a fejlődést szolgál­ja. E sorok írójára is rá­férne egy kis fejlődés? Azért mondandót is ki lehetett hámozni az egész­ből. Többfélét is. 1. A sárkányokat meg kell ölni, bármi áron. 2. Szörnyűséges áldozattal rettegett békét vásárolni mi­nek. 3. A korrupció bűnös do­log. Elgondolkodtató viszont, hogy az egyébként igen hősiesen viselkedő, az igaz­ságért küzdő Galen „csak úgy" átlépi a haldokló ki­rálylányt, menti saját bőrét, holott mesebeli királyfiak­tól az Ilyesmi felette szokat­lan. És kissé visszatetsző, ahogyan a bűnös, romlott, szörnyűséges sárkány hullá­ját émelyítően naturális módon teszik közszemlére. Az öreg mondta valahol a film közepén: „a varázslók is kimennek a divatból." Ami azt jelenti, a sárkányok is kihalnak." Vagyis hát sem varázslókra, sem sárkányok­ra nem lesz szükség többé? Varjú Erika tzrqceti ünnepi hetek Pedagógiai Nyári F.gye­tem Üjsze^cden, az MTA Riológiai Központban, jú­lius 17-től 24-ig. Keserű Ilona festőmű­vész gyűjteményes kiállítá­sa a Bartók Bcla Művelő­dési Központban, augusz­tus 20-ig. Nyitva: 10-től 18 óráig. Tápai Antal szobrász, Varga Mátyás díszletterve­ző munkáiból kiállítás má­tól, a SZOTE Dóm téri Oktatási épületében. Meg­nyitja: délután 5 órakor dr. Baradnay Gyula egye­temi tanár. Makovccz Imre építőmű­vész kiállítása mától az új­szegedi November 7. Mű­velődési Házban. Megnyit­ja: este fél 7-kor Borven­dég Béla, a Magyar Építő Művészek Szövetségének elnöke. Az „Üj-Szögedi es­ték" sorozat keretében, a megnyitó után Nóvák Ist­ván beszélget az alkotóval. Váradi Gábor grafikai kiállítása mától a Sajtóház klubjában. Megnyitja: dél­után 6 órakor Tandi Lajos újságíró. Kiszner József kosárfonó munkái, valamint a Tápéi Háziipari Szövetkezet gyc­kényszövései a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, július 31-ig. Nyit­va 10-től 18 óráig. A inunka poézisc: kép­zőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésé­nek elmúlt 40 esztendejé­ről, a Fekete-házban. Nyit­va 10-töl 18 óráig. Hullámmozgást 311 Keserű Ilona motívumai Ügy gondolom, meghatá­rozó élményt jelentett a hat­vanas évek közepén Keserű Ilona számára egv Balaton­felvidéki kirándulás. Még pontosabban a balatonudva­ri müemléktemető „felfede­zése", a nevezetes szív ala­kú sírkövekkel való találko­zás. Ezek a motívumok ugyanis segítették az. eddigi pályakép tisztázását és dön­tően befolyásolták a továb­bi művészi kísérletek irá­nyait és törekvéseit (1970­ben még művészi akciót is szervezett az egyedülálló környezetben). Ezekben az. egyszerre sűrített jelekben és antropomorfizalt emlék­kövekben rátalált arra a számtalan asszociációt keltő, barokkos vonalvezetésű, ti­tokzatos, zárt, sokféle mó­don értelmezhető, emberi tartalmakat hordozó motí­vumra. mely számára kom­munikációs jel lelt, üzenet­közvetítő nyelvi elem. S összekapcsolta a pálya első szakaszának gesztusfestésze­tét az utóbbi másfél évtized komplexitásra törekvő, s drámai téralkotásban kitel­jesedő, sokféle eszközzel és hatással dolgozó munkáival. Nem könnyű Keserű Ilona műveihez közel kerülni, nem egyszerű feladat föltörni művészetének burkát. Mert a felszínen színek kavalkád­ja, vándorló motívumok, je­lek metamorfózisai, vissza­visszatérő folklorisztikus uta­lások láthatók — a mélyré­tegekben emberi tartás, szüntelen, gyötrődő kísérle­tezés, tanulás, próbálkozá­sok. belső küzdelmek rejtőz­ködnek. Aki a Bartók Béla Művelődési Központ több termében vállalkozik a ne­hezebb feladatra, s nem­csak végigsuhan az ünnepi hetek rangos kiállításán, az gazdagabb lehet a megküz­dött élmény és ráeszmélés örömével. Mert vitathatat­lan. Keserű Ilona a kortárs magyar képzőművészet egyik legeredetibb egyénisége, akit egyszerűbb elutasítani, mint megérteni, könnyebb han­goskodva lándzsát törni mel­lette, mint vitatkozni vele. A lírai nonfigurativok leg­spontánabb erejű képviselő­je, aki áradó ösz.tönösségét raffinált tudatossággal páro­sítja. akinek temperamentu­mos festészete, gesztusai és színeinek izzó koloritja visz­szafogott. artikulált festé­szetre váltott; akinek mun­káin a magyar népművészet ízes, vásári vonásai a pop­art felszabadított gegjeivel ölelkeznek; akinél a müvek hol indulatos, hol suttogó párbeszédeben hangot kap a humánum, a tiltakozás és elvágyódás, az irónia és a megdöbbentés, a filléres öt­let és az egész életet sűrítő tőmondat végső igazsága. Pályáját alapvetően egy város és egy nagy művész határozta- meg. A város Pécs (melynek tanárképző főisko­láján ma tanít), az útrabo­csátó és nem csupán a mes­terség technikájában eligazí­tó, de a szellemi tájékozó­dást is meghatározó művész pedig Martyn Ferenc. Innen eredeztethető a színek iránti vonzalom, a felfokozott in­tenzitásuk iránti fogékony­ság. Ezt erősítette a hatva­nas évek első felében két esztendei itáliai tanulmány­út, s az elmúlt években vég­zett színelméleti kutatásai, (összegzése a dombóvári is­kolában látható Színforgó­pannó.) Martyn a nonfigu­i-áció, a nyitottság, a nem ábrázoló jellegű vizualitas, a gesztusmüvészet serkentője. A kezdetek motívumai a ka­vicsok, kagylók voltak, majd a balatonudvari sírkőele­rhekből kiforrott az a mo­tívumcsalád, mely egyszer Nyári egyetem iont vac „Nem várhatunk, amíg felnőnek a gyerekek" Az idei pedagógiai nyári egyetem tematikája rendkí­vül vonzó lehetett pedagó­guskörökben: soha ennyien még nem vo'tak (pedig ez már a 22. kurzus) a szegedi továbbképző fórumon. Szá­mítógép az iskolában — bizony nem kis dolog, sem az iskolák életében, a pe­dagógia történetében, de — aligha tévedünk — az egész társadalom és gazdaság fej­lődésében sem. Az iskolai számítógépes programról rengeteg hír­adás, vita szólt az utóbbi időkben. A valódi helyzet, a tényleges eredmények és gortdok egyik legjobb isme­rőjétől, Paris György mi­nisztériumi főtanácsostól, a Tudományszervezési és In­formatikai Intézet főigazga­tójától (aki előadást tartott a nyári egyetemen is) kér­deztük : — Hogyan fejlesztik to­vább az országos iskolai számítógépes programot? Melyek a legközelebbi ter­vek? — Határponton vagyunk. Nézetem szerint valódi lép­tékváltást jelent, hogy az idei ősztől az általános is­kolák túlnyomó többségében megjelennek a személyi szá­mítógépek. Az iskolák több­ségében, mondom; mind a 3 ezer 600 iskolát ugyanis nem tudjuk egyszerre ellát­ni, annál kevésbé, mert ahova jut gép, oda nem egyet, tízet, tizenkettőt ter­vezünk. Köztudomású, hogy kiscsoportokban lehet leg­jobban, legeredményeseb­ben számítástechnikai alap­műveltséget szerezni. — A középiskolák közölt mégis sok van, ahol csak egy a számitógép ... — A fejlesztés a közép­skolákban és a felsőoktatási intézményekben is elhatá­rozott. Az Állami Tervbi­zottság az idén májusban jóváhagyta az országos elektronizációs programot, melynek fontos része az ok­tatással összefüggő felada­tok pontos meghatározása. A közismert finaszirozási gondok miatt az előter.iesz­tett terveknek azt a válto­zatát fogadták el, amely a legkevesebb ráfordítást igényli, ám ez is ötszöröse a jelenleginek. Hosszas tár­gyalások után már sikerült is egy előnyös üzletet kötni; az idén kétezer Commodore 16 típusú gépet vásárolunk — az iskolák számára. Sür­gető igény, hogy a pedagó­gusképző intézmények gép­parkját is fejlesszük, hiszen a holnapi tanárok megfelelő képzése mellett itt kel fel­készítenünk ^megváltozott feladataikra a már gyakorló, ám számítástechnikai isme­retekkel még nem rendel­kező pedagógusokat. Nem­csak az ő továbbképzésük rendkívül fontos, hanem általában a felnőttképzés, vagyis az informatikai mű­veltség széles körű elterjedt­sége az egész lakosság kö­rében. E széles körű felada­tok jó megoldása nélkül az iskolai program sem érhet célt. — Úgy tudom, ezzel az országos programmal min­denesetre előkelő helyet sze­reztünk magunknak Európá­ban, bár gyakran panaszol­juk föl behozhatatlannak tetsző lemaradásunkat, álta. Iában az elektronizáció­ban . .. — A szocialista országok­ban nincs még állami prog­ram az iskolák számítógép­pel való teljes ellátására. Másféle összehasonlításra nehéz vállalkozni, hiszen a fejlett tőkés országokban általában már olcsón lehet gépeket vásárolni, de állami program csak Franciaor­szágban és Angliában léte­zik. Mindent összevetve, úgy a tizedik helyet mond­hatjuk a magunkénak — Európában. Tartani kelle­ne... — Gondolom, legfőkép­pen azért lesz nehéz, mert a szép tervekhez nincs kelÚ háttér, nevezetesen nincse­nek elég olcsó gépek a bol­tokban. És nyilvánva'óan az általános informatikai kul­túrának is függvénye, mi­lyen sikerrel lehet használni a számítógépeket az iskolá­ban. — Az idén elsőéves egye­temisták és főiskolások már keresték a gépeket az intéz­ményekben. Ez az első visz­szajelzés arról, hogy bár a középiskolásoknak még csak 10 százaléka járt a szakkö­rökbe, az elektronizáció, az informatika iránti érdeklő­dés rendkívüli, ez a kultúra roppant gyorsan hódit, ter­jed. Mindazonáltal igaz, amit mondott: eredményeink az oktatásban a társadalmi­gazdasági fejlődés függvé­nyei, viszont az iskolai vál­tozások sem hatástalanok az egész társadalomra. Tény, hogy aki manapság nem jut időben, gyorsan infor­mációkhoz, s képtelen azo­kat megfelelően feldolgozni, behazhatatlan hátrányba ke­rül. Ezért az elektronizáció­val összefüggő oktatás nem egyszerűen a pedagógusokat érinti: társadalmi méretű szemléletváltozást kell elér­nünk, hiszen nem várha­tunk, amíg a mai, számitó­gépek mellett nevelkedett gyerekek felnőnek. Sulyok Erzsébet hullámként, dombként, más­kor szívként, madárként, emberi bordaszárnyakként, levélként, emberjelként, osz­tódó sejtként s ezek varián­saiként jelenik meg. Nehezen fogalmazhatók szavakba ezek a vizuális üzenetek. A kiállítás föld­szinti grafikai anyaga a mo­tívumok metamorfózisait igazolja. A szitanyomatokon különböző színek, és a motí­vumok egymáshoz való vi­szonya más-más hangulato­kat teremt, más-más gondo­latokat ébreszt, más-más akkordokkal gazdagítja a fő „dallamot". A néhány vib­ráláan színes gesztuskép pe­dig indulatok, érzelmi fe­szültségek, belső vibrációk lenyomata. Alapvető képnek érzem a nagyteremben bemutatott, 1968-ban festett Üzenet cí­mű festményét. A sormin­ták és kaleidosz.kopikus mü­vek után talán ezen jelen­nek meg legtisztábban azok a képi jelek, melyek később egyre tisztábban artikulálják Keserű Ilona folyamatos vi­zuális beszédét. Az itt egy­más mellé helyezett kom­munikációs elemek teljesed­nek ki a Megyünk Szent­endrére! akár jelképes öröm­kiáltásként, a szellemi hova­tartozás vállalásaként is föl­fogható képen, majd bővül­nek, mélyülnek a két varrott textil Függőn. Fontos és ta­nulságos az elkerülhetetlen összevetés oppen Szentendre és a motivumok ürügyén. Mert a Duna-parti kisváros a magyar képzőművészeti élet egyik karakteres és erőteljes szellemi központja, a modernebb vagy pontosab­ban nyitottabb törekvések vonzó és kisugárzó műhe­lye. Természetesnek tekint­hető, hogy vonzódik Bar­csay Jenő geometrizáló és a végső szavakat kereső csú­csaihoz. érdekes „rijódon Vá­sáréig színes kaleidoszkópjai­i ni»k ^köxveliteeév«ft?ikimutat­ható Korniss Dezső folklo­risztikus és jelszerü irány­mutatása, csakhogy oldot­tabban, kevésbé konkreti­zálva; a kapcsolat Bálint Endrévé1 is nyilvánvaló, de Keserűnél messzebb vannak a konkrét, inspiráló vulósug­elemek, motívumai atirtab­bak, asszociatívabbak, ne­hezebben apparcipiálhatók, mert a kötéseket nem a lát­ható valóságban, hanem él­ményeinkben és emlékeink­ben kell megtalálni. Szinproblémákkal szinte minden képen szembe talál­juk magunkat, de néhány alkotásán kizárólag színdi­namikai, színelméleti kérdé­sek illusztrációit igyekszik a műalkotás szintjére emelni — Szintűkor. Színoszlop. Mint­ha a másik. az. ellentétes pó­lus som hagyná nyugodni, találkozhatunk két ,.fehér képpel", a Tél és a Domb ciműekkel, melyeken az ösz­szes szín egyesüléséből lét­rejövő végső „szín", a fehér a domináns, némi plasztikai vibrálást ad e képeknek a hullámpapir fény-árnyék já­téka. De ide sorolható a po­zitív pár, a Fekete áramlás monokróniája is. Hogy foglalkoztatják a tér­és anyagproblémák, arra már festményein is utal. Hul­lámzó felületű Alakuló tér című munkája a méh sejt­motívum és a szivárvány színeinek dekoratív kitelje­sítése. A tér és a pop elve­zette az anyaghoz, melyek közül a textil, mindenek­előtt a durva zsákvászon iz­gatja. Kilép a síkból, vá­szondomborításai egyszer de­koratív falidiszek (Föld-viz, Jel), máskor filozófiai mély­ségű gondolatok kifejezésé­nek lehetősége (A világból — Áramlás). Legfrissebb be­mutatott munkái színházi vállalkozásainak letisztult tanulságait is összegzi, a gondolat, a jel, az artikulált beszéd, a folyamatábrázolás, az asszociatív pályák, vi­szonylatok és kölcsönhatá­sok együttes problémáit is kutatják (Szél I—H ). Tandi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents