Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

5 Hétfő, 1985. június 10. A kakas még egyet sem szólt Mórahalmon, amikor a tanácsházán már serénykedtek a szavazatszedö bizottság tagjai, a népfront és a tanács munkatársai: szortírozták az urnákat, a szavazólapokat gyűjtő ládákat, pontosan tizet, hiszen tíz a választókerület a városi jogú nagyközségben. E környék választópolgárainak 40 százaléka külterületen él. ök a régi tanyai iskolákban vagy a mai téeszközpontokban éLhettek választójogukkal. Gondoskodtak természetesen az idősekről, a betegekről is, akikhez mozgóurnákat vittek. A 8-as számú országgyűlési. az 5-ös számú tanácstagi választókerület polgárai a tanácsházával szemközti iskolában szavaztak. Csiszár Istvánná még aludni szeretett volna, de jóval hat előtt már a folyosón toporgott. „Sok a munka a ház körül, piktorolunk, takarítunk, így hát inkább fölkeltem sötétben, hogy idejekorán szavazzak, otthon dolgozhassak." Hegedűs Piroska a szokott időben ébredt, de sietett. Már negyven éve siet hajnalonta a csarnokba, ö a tejátvevő. Mohai András dolga is sürgős, mert műszakba megy Szegedre, a Volánhoz, ahol húsz éve vagyonőr. — Anyukám fodrász itt, a faluban. Fölköltött, mert neki kell nyitni az üzletet. Pihenhettem volna még, „szabin" vagyok, de anyu sürgetett. Nekem nem újság a korai kelés, ugyanis klinikai ápolónő vagyok, volt időm megszokni az éjszakázást. Mindezt egy csinos kislány mesélte, aki hat órakor választott. Az emléklapot KÓ6ZÓ Csilla kapta, aki „ ... először élt szavazati jogával...". Bal oldali képünkön: szavazatszámlálás a 202. számú szavazókörben. — Jobbra: szombaton, késő éjszaka, a szegedi tanács épületében Deák Ágnes, a városi választási elnökség elnöke ünnepélyes keretek között átadta a mandátumokat, megbízóleveleket Szeged országgyűlési képviselőinek. A képviselőket köszöntötte Papp Gyula, a városi tanács cinüke és dr. Székely Sándor, a szegedi pártbizottság első titkára is. Az ünnepi eseményen részt vettek Csongrád megye politikai és társadalmi életének vezető képviselői, Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Pctrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese, valamint Patkó Imre, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője. Képünkön: Karácsonyi Sándor átveszi képviselői mandátumát. Ezren a bizottságokban A szombati választásra Szeged szavazópolgárainak többsége egy rövid sétányi időt szánt, meg még pár percet eltöltött a szavazókörben, aztán és előtte ka-ki tette, amit akart. A választás 180 helyszínén — egészen pontosan helyiségében — türelmes kalauzokra, a választás mikentjét újra és újra elmagyarázó, a jelölteket pár szóval jellemző, bemutató szavazatszedő bizottságokra találtak. Együttesen 900-an működtek közre tegnapelőtt e bizottságok reggel hattól kezdődő munkájában és a szavazatok összeszámlálásaban. A bizottságok tagjai már korábban esküt tettek, hogy hazánk érdekeinek megfelelően, a törvényesség betartásával és legjobb tudásuk szerint végzik felelősségteljes — és tegyük hozzá: már csak időtartama miatt is fárasztó — munkát. Közülük 180-an a városi tanács apparátusából titkári feladatokat láttak el, további hetvenen pedig a szavazás technikai lebonyolítását, ellenőrzését segítették. Szóval csaknem ezer szegedi közül néhánnyal volt alkalmunk arról beszélgetni, az ő számukra mit hozott a szombati nap. Aradszki Évát, a PM Ellenőrzési Igazgatóságának munkatársát elnöki teendőkkel bízták meg a 35-ös szavazókörben. Ennek a szavazatszedő bizottságnak azt a nevet is adhatnánk, hogy a „Gát utca 7-beliek". — Hárman vagyunk egy házból a mi bizottságunkban, a népfront körzeti bizottságától kaptuk a bizalmat. Délelőtt 11 óráig 650 szavazójukból 435-től már elköszöntek. Tudták már, hová keli mozgó urnát vinniük, csakúgy, mint a 43-as körzetben bizottság tagjai, akik az .üreg-Rókus" öreg iskolájában, a Kossuth Lajos sugárútiban így summázták az első fél nap tapasztalatait: „flottul megy minden" ... A 38-as és 39-es szavazókörben délre már a választók 75—80 százaléka járt. Meg egy kisebb „roham"-ra számítottak délután, Várták a két órai műszakzárásról érkezőket. Ott, a Kodály téri 'iskolában jobbára az Északi lakásszövetkezet munkatársai és igazgatóságának tagjai fogadták — jó ismerősként — az érkezőket. Velük esett meg — mesélte Csorna Lajos, az igazgatóság elnöke —, hogy egy bácsi, kilépve a szavazófülkéből, tán nem is szándékosan, inkább természetes közlésvágyból a bizottság elnökéhez, Simor Oszkárhoz fordult. — Ha titkosan szavaztam is, csak elmondom, én őrá adtam a voksom! — S mutatta a ' falra függesztett fényképes táblán, hogy két tanácstagjelöltje közül kire. Hattyasi terefere — Surányi nem politikai okokból kisebb — mondja Papp Sándor, a hattyasi népfronttitkár —, nem tudták elérni a fotósok, mert tanfolyamon van. A szavazóhelyiség falán levő fényképeket szemlézzük. Mind a hármat. És a másik hármat is. Hattyastelepen hat jelöltből kellett szombaton kettőt választani. És ehhez a komplikált dologhoz (szervezés kérdése) kellett a fogadóbizottság is. Illusztris tagjai voltak. Az olajos, a fiákeres, meg a hűtős. Vagyishogy: Papp Sándor, aki az olajosoknál dolgozik, s darus kocsit vezet, Seres István, aki eredetileg, s másodállásban suszter ma is, de személykocsit vezet. A harmadik vezető hütökocsival jár, Aradvári József a neve. A három ..kormányférfi" kedvesen fogadta a választásra érkezőket. Bevezették őket a választás technológiájának rejtelmeibe, majd bevezették őket a terembe. Mindezt az udvaros felügyeletével tették. Ez Sándor Ferenc beceneve, aki az iskola és az óvoda épségére, széoségére vigyáz karbantartóként. És Sándor Ferenc — előrelátó ember! — mindenkit felszólított arra, hogy vegyen részt a közelgő társadalmimunka-akcióban. — Nézze — fordult felém — ez az épület is, meg az óvodaudvar is társadalmi munkában készült. Lelkes emberek a hattyasiak, ha kapnak segítséget, maguk sem tétlenkednek a köz érdekében. A kormányférfiak elintézték, hogy kapjak egy széket a szavazatszedő bizottság asztalánál. Nczgclődhettem. És láttam, hogy emléklapot kap egy tizenkilenc éves hölgy. — Elszámoltak — mondta lakonikusan. •>•>•? — Az orvosok szerint egy hónappal ezelőtt már meg kellett volna szülnöm a gyereket. — És? — Azt szeretném — mondta kicsit pirulva Tantucz Fcrencnc —, ha ma, a választás napján adnék életet neki. Gyerekek persze többen is voltak. Sáringer Mihályné két kisfiával jött szavazni. A nagyobbikkal készítettem is egy nyúlfarknyi interjút. íme... — Szia, Csabi, hány éves vagy? — Töltöim a hatot. — Anyukád benn van a fülkében, mit csinál? — Telefonál! Simon Józsefné, a bizottság tagja, Csabika óvónőié megsimogatta a gyerek buksi fejét... Simonék voltak azok is (egy id_ős házaspár), akikről a házastársi cgyüvétartozás szép példáját kellett feljegyeznem. Simonné elindult a fülkébe, a férje utánarikkantott: .Várj, megyek veled!" A 74. számú tanácsi választókerületben 'Papp János volt a biciklista. És volt nála — sajnos — egy lista. Az öregeké, a betegeké, akikhez ő vitte a szavazóládát. A Titeli utcában találkoztam vele. Jó egészséget kívánt nekem. P. F. Egy fái pogácsa Nem tudom, készült-e statisztika arról, hogy az ezer „hivatalos" közreműködőből — és akkor még nem számoltam a szavazók eligazításiban segédkező úttörőket — szóval, hogy az öttagú bizottságok munkájában hány férfi és hány nő vett részt. Gyanítom, az utóbbiak /voltak többségben. Jóformán kérdés nélkül is sejtettem, hogy gondos háziasszony módjára már előző nap megfőzték az ebédet-vacsorát, átcsoportosították az esedékes takarítást és mosást, átadták a gyerekek ellátásának öröJ mét-gondját életük párjának, a nagyszülőknek. a szomszédasszonyoknak. így volt ez a rókusi 43-as s^avazókörben is, ahol az öt hölgy ebédjéről akkor sikerült valamit megtudnom, amikor Jellebbentették i szalvétát a púposra rakott tányérról. Kínálták I— elfogadtam. Én még életemben ilyen finom sajtos pogácsát nem Ikóstoltam. A maradékát az utcán várakozó kislányom kikapta a kezemből... K. P. Akihez szólni lehet... — Miért fontos az ön számára a szavazás? — Hivatalosan kérdezi, vagy csak kíváncsi? — Érdekel... — Ja, az újságba írja? Mindegy. Én udvaros, meg konyhás vagyok Baiástyán, a Kamion-csárdában, de bármilyen furcsa is, érdekel, hogy ki az az ember, akihez szólni lehet, mert mondjuk planíroztatni kellene az utat, és az a személy elintézi a tanácsnál. Érti ugye, hogy mit mondok? Szeretem tudni, ki az, aki segíthet gondjainkon. — Kire szavazott? — Hát nem titkos ez? Nekem úgy mondták, hogy nem kell elárulni a választottamat. Elég annyi,-hogy ismenem a jelöltet, eddig rendes ember volt, biztosan az is marad, hát rászavaztam. Ealástya határában az Űrhalmi tanyai iskolában mondta ezeket Gémes Sándor. Ebben a tanyai körzetben 292-en szavaztak, közülük 19-en először. A kisteleki áfész előtt, a platánok alatt hárman „lógtak ki" a sorból: Falusi László, Falusi János és Takó Ferenc. Hogy milyen sorból ? A nyugdijasok randevúzó helyéről, a beszélgetők sorából. Oka volt ennek, főleg az, hogy F. János a választás előtti napon jött haza Párádról a szanatóri-i umból, ahol makacskodó gyomra miatt kezelték. A testvérével. F. Lászlóival véletlenül találkoztak a boltnál, T. Ferenc pedig régi ismerősük. — Kérem, mondják meg, ha nem titok: miről beszélgetnek? — A szanatóriumról, a betegségről, a vasútról és mindenről, még a lányokról is. — Választásról? — Mar voltunk. arról nincs mit diskurálni. Ismer-, jük a kénviselőnket, a ta-, nácstagunkat. megszavaztuk őket. Reméljük, marodnak továbbra is a patronálóink; — mondta F. László, az erdészet karbantartója. — Mi a véleményük a Heysel-stadion eseményeiről? — Az a barbárság teteje, nem voltak normálisak, akik csinálták. Meg kellene válogatni a szurkolókat — fgy vélekedett F. László. F. János pedig egy ígyen: — Nehéz ügy, mert a szurkoló választ csapatot. Tettüket elítélem, szörnyű tragédia ez. Súlyosabb büntetést érdemeltek volna az angolok. — Tudom, magának az a dolga, hogy a választásról faggasson. Hiába kérdezi. Laci előbb már elmondta, hogy szavaztunk, én is úgy gondolom, ahogy az előbb hallotta, de most már arról trécselünk, amiről akarunk. így igaz. ahogy Takó Ferenc. a vasút rokkantnyugdíjasa mondta. Mozdonyfűtő volt, baleset miatt sajnos, idő előtt jöhetett a „nyugdíjasok padjához" időt tölteni, beszélgetni. A. S. TP-Á 11/48 A szegedi tanácsháza egyik irodáját szombaton éjszaka elfogialták a komputerek, mert a tanács számítástechnikai részlege egy kisszövetkezettel együttműködve készült a választás napjára. Csak próbának szánták a XX. század csúcstechnológiájának felhasználását a szavazatok értékelésénél. Kardos Kálmánnal, a tanács számítástechnikai részlegének osztályvezetőjével három hete gyakoroltak a kibernetikusok erre a napra. Nem kevesebb, mint harminc programot készítettek, hogy a TP —A 11/48 típusú közepes teljesítményű gép terminálja 10 perc alatt megmondja az eredményt. A kísérlet különlegessége még az is, hogy a nagy számítógépet nem költöztették a városházára, hanem a Kelemen utcai gépközponl és a tanácsháza termináljai között kábel-összeköttetést építettek ki. Ez a kapcsolat is újszerű, hiszen a vonal a két végpont között másodpercenként 9 ezer 600 jelet továbbított. Természetesen a terminálon egyetlen betű sem jelenhetett meg addig, míg az összes adatot be nem táplálták. Előzetesen arra számítottak, hogy szombaton este 9— 10 óra között az értékelő számítástechnikai csoport már mindent tud. A képernyőn mégis csak éjfél után villantak föl az első nevek, mert az utolsó szavazó urnák 11 óra után érkeztek. Egyébként a gép tudására jellemző, hogy egy-egy jelöltre vonatkozó összes adatot a foglalkozástól kezdve a választáson elért népszerűségi indexig feldolgozott. Remélik a számítástechnika szakemberei, hogy a legközelebbi választáson már nemcsak a központban, hanem Szeged minden szavazókörzetében személyi számítógépek helyettesitik a szavazóbiztosok munkáját. Még egy érdekesség: a TP—A harminc ember egynapi munkáját végezte el negyedóra alatt. Éjjel a tanácsházán ÉMWffi&k Az összeállítást készítették: Ács S. Sándor, Halász Miklós, Pálfy Katalin, Petri Ferenc, Regős Éva Fotók: Nagy László és Schmidt Andrea Ki korán Platánok i k