Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-28 / 150. szám

Péntek, 1985. június 28. Tanácskozott a megyei KISZ-bizottság Rendkívüli ülést tartott a KISZ Csongrád Megyei Bi­zottsága tegnap, csütörtökön, a KISZ-iskolán. A megyei ifjúsági vezetőtestület zárt ülésen Germánné Vastag Györgyit választotta első tit­kárnak. Germánné neve, a szegedi fiatalok körében, is­merősen cseng. A szegcdi KISZ-bizottságra 1978-ban került titkári funkcióba, amelyet 1982-ig látott el. Germánné Vastag Györgyi megválasztásával egyidejűleg Szilágyi Jánost, az eddigi megbízott első titkárt föl­mentette a megyei testület, mind funkciójábór, mind bi­zottsági tagságából. Már ko­rábban az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának osz­tályvezető-helyettesévé ne­vezték ki. A megyei KTCZ-bizottsag a megyei testület titkárává választotta Hcbina Pétert, aki 1979-ben érettségizett, s a szegedi tanárképző főisko­lán magyar—történelem sza­kon szerzett tanári diplomát. Az újszcedi KISZ-iskolán politikai munkatársként dol­gozott. Népművelők találkozója A művelődési otthonokban tevékenykedő népművelők háromnapos országos talál­kozója kezdődött csütörtökön Zalaegerszegen. A megnyitó után A kábel televíziózás a helyi tájékoz­tatási rendszerben címmel hangzott el előadás. A mai, pénteki program A kutatások és eredmények a helyi társadalom hazai vizsgá­latában c. előadással kezdő­dik. Ezt a művelődési ottho­nok helyzetének, majd a Magyar Népművelők Egye­sülete munkájának megvita­tása követi. Tábornézőben Hz olasz-díjas baritonista Kissé romantikusan hang­zó bejelentést tett évadzáró társulati ülésén a szegedi színház igazgatója. Egv ala­pítványról szólt, az olasz operákat népszerűsítendő, melyet Németh Józsefnek, a társulat kitűnő baritonistá­jának ítéltek oda. Később megtudtuk, még az őszön idős győri munkásember kereste föl ajánlatával a színházat, azt kérte, hogy neve maradjon titok. Vala­mikor éveket töltött a nap­fényes Itáliában, ott szere­tett bele az cjusz operairo­dalomba (haionló érzelmei­vel távolról sincs egyedül a világban), s alapítványával azért gondolt éppen Sze­gedre, merthogy itt szüle­tett. Az első díjnyertes tehát Németh József: — Kellemes meglepetés­ként ért, nem is tagadom. Hamarjában visszapörgetve csak a közelmúlt eseménye­it. Á Nyugat lánya Rance seriffjét, az Álarcosbál Re­néjét, a Tosca Scarpiáját, a Don Carlos Pósa márkiját és a Nabuccót énekeltem az olasz repertoárból. — Valahol azt írták': Re-\' né szerepét mintha rászab-',' ták volna. Mégis, a felso-fi­voltakból melyik a legked­vesebb? — Szerencsés vagyok, hogy Oberfrank Géza fő­zeneigazgató Renével is megkínált, hiszen eddigi pá­lyafutásom alapján nem­igen hittem volna, hogy magas baritonszerepeket kapok. — A közelmúltban Kla­genfurtban és Grazban ara­tott sikereket. Szegedi tar­tózkodását huzamosabbra tervezi? — Családi körülményeim alakulása is közrejátszik abban, hogy itt építsem pá­lyámat. Feleségem, Dobos Kati, a prózai társulat egyik vezető színésze, de Attila fiammal és édes­anyámmal is sokáig nélkü­löztük egymást. Egyébként nem mondtam végleges btf­csút a külhoni operaszínpa­doknak. Továbbra is járok vendégszerepelni, ebben az évadban szeptember és ja­nuár között tizenötször éne­keltem Nabuccót Kaisers­lauternben. Szó van olasz­országi és franciaországi 'meghívásokról is. • — Tervei tehát? — Hangom karaktere sö­tét tónusú, amiből sokan úgy vélik, csak a basszba­riton szerepek valók nekem. Én ezzel nem egészen értek egyet. Kétségtelen visaont, hogy az Operaház követke­ző évadjában velerrí terve­zik az Aida Amonasróját, a Carmen Escamillóját, a Hunyadi Gara nádorát, sőt a Bánk Peturját is. — Hasonló Petur, gondo­lom. elkelne a szegedi szín­házban is. Egyébiránt hét­főn délelőtt nótákat éne­kelt a rádióban. — Lesz folytatás is: júli­us 16-án egyenes adásban lépek fel. Két Beethoven­dalt, Rubinstein Néró cimű operájának egyik áriáját és Jágót énekelek. S ha már itt tartunk, • augusztusban lemezfelvételem lesz a Ke­gyencnövel, s bár magam csak kis szerepet kaptam benne, nagyon előkelő tár­saság vesz körül: Patane vezényel, s a tenorista Jose Carreras. Varjú Erika Meszf Erzsébetre emlékezünk Kilencvenéves volna, ha élne. Életútjáról kevés ada­tot ismerünk. Tudjuk, hogy dohánygvári munkásnőként kereste kenyerét. Az ősziró­zsás polgári forradalom ide­jén szervezett szimpatizáns sztrájkok egyik gyári szer­vezője, majd a KMP szegedi szervezetének megalakulá­sától egyik vezetője volt. Az 1918 novemberében létre­i*" KMP szegedi szerveze­tében különösen a bőrösök és a festők szakszervezeté­ből kerültek ki a kommu­nista párt első káderei. Kö­zéjük került be Meszl Er­zsébet is, aki a dohánygyá­riakat kapcsolta a szervezet­hez. Az 1919 tavaszára meg­erősödött akciók már a győztes tanácskormány (Ma­gyar Tanácsköztársaság) in­tézkedéseit segítették. A szakszervezeti mozga­lomban edződött munkások kéDviselöiből kerültek ki a Szegedi Munkástanács tag­jai is, köztük Meszl Erisé­bet 1919 áprilisában a vá­lasztások a munkások nagy érdeklődésével és várakozá­sával zajlottak le, melyről a Szegedi Vörös Újság is tu­dósított. A nemzetközi helyzet és a belpolitikai nehézségek — mint ismeretes — nem ked­veztek a Magyar Tanács­köztársaság működésének. Szegeden (a határ közelsége és a francia megszállás mi­att) különösen nem. így az­után a megválasztott mun­kásvezetőkre hamarosan ül­dözé* börtön és politikai megkülönböztetés várt. Meszl Erzsébetet az ellen­forradalom hatalomra jutá­sa után, politikai tevékeny­sége miatt 7 év börtönbün­tetésre ítélték, amiből 5 évet Márianosztrán töltött el. A nemzetközi munkás­mozgalom új szolidaritási lehetősége segített rajta is, amikor ő is bekerült a szov­jet fogolycserecsoportba. Meszl Erzsébet 1925-ben ke­rült ki a Szovjetunióba. Ott halt meg 1935-ben Moszkvá­ban, ekkor csak 40 éves volt. Egészségét, fizikumát korán megtörte a bántalmazás, ül­dözés és börtön. Ugyanakkor hitét, elköte­lezettségét vitte magával a szabadságot adó, szocializ­must építő Szovjetunióba, amit az utókorra is például hagyott. Ezért kell és érde­mes nevére, alig ismert élet­útjára — legalább születési évfordulóján — emlékez­nünk. Micheller Magdolna Az aratás előkészületeiről, kilátásairól tartott csütörtö­kön sajtótájékoztatót a MÉM­ben Magyar Gábor mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Amint elmondta: összesen 1,8 mil­lió hektárról kell betakarí­tani a kalászosokat, s ki­sebb mennyiségben a repcét és a borsót. A nagy nyári munka sikeres elvégzésehez a feltételek adottak: 13 ezer 21 kombájn — többségében nagy teljesítményű gép — áll az üzemek rendelkezésé­re, napi 104 ezer hektár ter­més levágása a kapacitásuk. Egyhónapos aratással szá­molnak. A gépszemlék a legtöbb helyen befejeződtek, kijavít­va, felújítva megfelelő mű­szaki állapotban várják a munka beindítását. Alkat­részből általában kielégítő ellátást ígérnek a forgalma­varva aratás. Néhány déli, határ menti üzemben viszont már beérett az őszi árpa, s így e helyeken megkezdődött a betakarítás. A kedvező ter­més esélyeit növeli, hogy a májusi esők megduzzasztot­ták a szemeket, a technoló­giai fegyelmet az üzemek döntő többsége betartotta, s a biológiai alapok is érté­kesebbek; a búza 60 száza­léka nagyobb hozamokat adó fajtából tevődik össze. A termés fogadására a mezőgazdasági üzemek és a Gabonatröszt vállalatai elő­készítették a tárolókat. Az intenzív gabonatermesztési program 900 ezer tonna tá­rolókapacitás bővítését írja elő, ebből 300 ezer tonna termés raktározására tavaly már felépültek az új táro­lók, s az idén 600 ezer ton­na befogadására adtak vagy adnak át új épületeket. A termés növekedését a tároló­zók. tér bővülése így sem éri el, Az átlagosnál két héttel emiatt az idén is számolni később indulhat az idén az kell kényszertárolással. Könyvek között Petöfitelepen Gyermekszemmel — írták a Somogyi-könyvtár fiókhá­lózati osztályának dolgozói 'pályázatuk fölé, melynek tartalma nem „írott ma­laszt". Az idei olvasótábo­rukban valósították meg a papírra leírtakat. „Az a célunk, hogy a fel­szabadulás óta eltelt 40 esz­tendő eredményeit, doku­mentumait, melyekkel a gyerekek az iskolában, tévé­ből, rádióból eddig megis­merkedtek, megtanulják ér­tékelni; szeretnénk, ha nyi­tott szemmel járnának a vi­lágban, ha észrevennék kör­nyezetük, szűkebb pátriájuk szépségeit; a közösségben. együtt gondolkodva kíván­juk megéreztetni velük, milyen fontos ebben a fo­lyamatban a könyv, az ol­vasás." A tábor helyszíne a pető­fitelepi klubkönyvtár, szer­vezői a Somogyi-könyvtár dolgozói. A könyvtáron kí­vül a Bartók művelődési központ vállalt részt a tech­nikai-lebonyolításban és a szükséges anyagiak előte­remtésében. Ez a nyolca­dik petöfitelepi olvasótábor. Jűnius 17-től máig, pénte­kig, rekordlétszámot, össze­sen 41 tíz-tizenkét éves gyereket „foglalkoztatott" a három kiscsoportvezető, Pa­lotás Jánosné. Molnár Mi­hályné, Szőts Katalin — és a táborvezető. Ménesi La­josné. * Részletek a „Tábori Nap­Ió"-ból: „Ma nagyon jó na­punk volt... A sofőr bá­csinak tetszett a Van ne­künk egy jóvágású sofő­rünk című dal." „Az önis­mereti napon ki szerény­nek, mint az ibolya, ki tü­relmesnek, ki dölyfösnek is­merhette fel magát." „A kecskeméti játékmúzeum­ban készítettünk nádsipot, sárkányt és szőttest." „A félegyházi börtönmúzeum­ban a kínzóeszközök na­gyon megdöbbentettek min­ket." „Öpusztaszeren leg­jobban tetszett a régimódi tanítás. Egyik csoport írt. a másik számolt, a harmadik Ezúttal: dal tanulás és rajz rajzolt." „Mezőhegyesen el­látogattunk abba az iskolá­ba, ami művelődési ház és könyvtár is. Különösen a teleszkópos tábla tetszett." „Ma a csillagokat és a Hol­dat néztük, előtte az egye­temen játszhattunk a számí­tógépekkel." * Palotás Jánosné: „Az a véleményünk, hogy a gyere­kek is, mint a felnőttek, leginkább a saját tapaszta­lataiknak, érzékszerveiknek hisznek. Ezért próbáljuk megmutatni nekik a múltat, a tárgyi emlékeket, s ezért visszük őket olyan helyek­re is, ahol a jelen jellem­zőit tapasztalhatják meg. önkéntelenül összehasonlí­tanak, maguk vonnak le kö­vetkeztetéseket. A jövő­napon diákat látnak, ma még tudományos-fantaszti­kumnak tartott képeket — és beszélgetünk a holnap­ról: milyen lesz a család, az iskola, az élet." Molnár Mihályné: „Tulaj­donképpen csak a nevében olvasótábor ez az idei. Bár a könyv- és könyvtárhasz­nálat mindennapos, lényegi­leg az olvasás eszköz: a film- es diavetítésekkel, ki­rándulásokkal, szituációs játékokkal. vetélkedőkkel, kiscsoportos beszélgetések-, kel együtt arra szolgál, hogy a múlt, a jelen és jö­vő összekapcsolódhasson a gyerekek gondolkodásában, segítsen tanulni-élni. Ilyen­képpen egész tágan értel­mezett közművelődési tá­bor a miénk." * Tizenegy sűrű, program­dús nap után ma, pénteken a gyerekek adják a „mű­sort", amolyan élménybe­számolót arról, amit kap­tak, s úgy ahogy feldolgoz­niuk sikerült. Ezekről az „ajándékokról" videofelvé­telek készülnek, amelyeket szívesen ajánlunk tanulmá­nyozásra szülőknek, pedagó­gusoknak. Végtére jórészt olyan kisiskolásokról van szó, akik a „szabadidő­tesztben" azt írták: tévét nézünk és biciklizünk ... S. E. Ifjú hangszeresek Csongrádon Az első igazán nyárias tábordél titánon kanyarod­tunk á csongrádi zeneiskola elé Illés Mihállyal. A me­gyei tanács zeneiskolai ta­nulmányi felügyelője napon­ta átjár Szegedről, hogy a múlt hét derekától tanyát vert itt a zenei tábor jó 120 lakója, ezért aztán minden­re kapásból tudja 'a választ. Még arra is, hogy az esős idő sem szegte kedvét sen­kinek, legföljebb többet bí­belődtek hangszereikkel, hisz úgyis ezért jöttek. Szombaton zárnak. Vala­mivel túl a félidőn akadt tehát meséinivalója tanárok­nak, diákoknak Kivált „Jó­zsika néninek", a helvi ének­zenei általános iskola nyug­díjas testnevelőjének, aki máskülönben Korsós Jozefa névre hallgat, s több mint másfél évtizede osztja meg nyarát a táborozókkal, ter­vezi szabad ideiüket. tornáz­tatja a gyerekeket, vagy ha kell. öltözteti, felügyeli, re­gulázza. Szükség van rá, hi­szen a 80 tanuló zöme álta­lános iskolás, a megyei ze­neiskolai hálózat tehetséges fiataljai, akik konzista, s néhány főiskolás társukkal együtt zenei pályák felé ka­csingatnak. Az idei csongrá­di táborba — melyet tizen­hetedik alkalommal szerve­zett meg a Jeunesses Musi­cales, a megyei, valamint a helyi tanács — kivált a fa­fúvósokból válogattak, mi­vel ilyen típusú zenei verse­nyek elé néznek, mindazon­által hegedűs és zongorista mindig akad szép számmal. A növendékeket — vizsgáik alapján — csak szaktanára­ikkal együtt fogadják: a művésztanárok óráin tehát diák tanul, pedagógus hos­pitál; vagyis a tábor tovább­kéDzési fórum is. Kocsis Istvánné, a csong­rádi zeneiskola vezetője: — Minden este tartunk koncertet, s bar délutánon­ként kötetlen a foglalkozás, a gyerekek szívesen járnak be gyakorolni. Vásárhelyi, szentesi, szegedi diákok rög­tönöznek kamaraegyüttest, barátságok szövődnek, és szorosabb kapcsolatok ala­kulnak ki tanárok meg ta­nulók között is, kint a ját­szótéren. idebenn a termek­ben. * A tervezetthez kénest mó­dosult a tanári „szereposz­tás". Kerek Ferenc kubai turnéja miatt a szegedi Tö­mörkény szakközépiskola fiatal művésztanára, Garay Nándor foglalkozik az ifjú zongoristákkal, Delley Jó­zsef mellett, a fuvolistákkal pedig nem kisebb szakte­kintély, mint a Décsi szim­fonikusok Liszt-díjas művé­sze, Barth István. Delley József, a szegedi akadémiai tagozat tanára harmadszor jár itt: > — Ügy tapasztalom, idén ügyesebb zongoristákat si­került válogatni, a szaktaná­rok felkészültebb gyereke­ket hoztak, mint a korábbi években. A tábornak kettős haszna van. Egyrészt „több szem többet lát" alapon ér­dekes szakmai megfigyelé­seket tehetünk, a gyerekek zenei és technikai problé­mái világosabban megmu­tatkoznak, ha együtt figyel­jük a szaktanárokkal. Más­részt azt js fontosnak tar­tom, hogy a pedagógusoknak ez a fajta továbbkéDzése nem verbális előadásokon, hanem a közvetlen gyakor­latban történik, a hangszer mellett. Mert, ha teszem azt, a gyereknél valamilyen rossz beidegződést veszünk észre, s az adott darab já­tékán ez már nem segít, fölhívjuk rá a szaktanár fi­gyelmét, így legközelebb ki­küszöbölhető lesz. S hadd tegyem hozzá: azért a tanu­lók is árgus szemekkel lesik egymást. Egészséges kon­kurrencia alakul ki, s azt már ne is említsem — ka­csint hamiskásan —, hogy netán a pedagógusok között 'is. Veszi a lapot a szegedi akadémiai tagozat másik művésztanára, Szecsödi Fe­renc: — Hat ez a heged üok ta­toknál teljesen kizárt. Lé­vén, mert egyedül csinálom. Tréfán kívül: a tábor jó légköre eleve garantálja, hogy túl a vizsgadrukkon, túl az iskolaéven, amolyan levezető edzéssel, hajsza nélkül, játszva tanulhassa­nak a gyerekek. Ami azon is lemérhető, hogy oéldául gyorsabban memorizálnak. Már az első napokban kon­certeztek a zeneiskolai ta­nárok, aztán fölléptünk mi is — ettől kezdve a gyere­kek mintha más szemmel néztek volna ránk. Hiába, le"íobb módszer, ha az ok­tató nemcsak beszél, de be­mutat. Akkor hisznek neki igazán. * Valamikor itt, Csongrádon rendeztek először zenei tá­bort tehetséges ifjú hangsze­reseknek. A kezdeményezés azóta számos követőre talált az országban, haszna ugyan­is nyilvánvaló. Ma díszhang­versennyel búcsúznak a fia­talok e<"'mástól, hogy aztún a különböző évközi verse­nyeken találkozzanak ismét, profitáljanak a tanultakból. N. I. r

Next

/
Thumbnails
Contents