Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

Szombat, 1985. június 22. 107 Tábori kaleidoszkóp Hét közben azt számolgattam, pontosan hányféle foglalatosságot nyújtanak a gyerekeknek a szegedi táoorok. Kincskeresőket köszönthettünk épp egy Hete, ugyanakkor nyílt a dorozsmai illetékességű víz- és környezetvédők tábora. Gyere-* keknek szervezett pályairányitó táborba invitált a következő meghívás, majd egy telefon az úttörőházi számítástechnikusokhoz. Meg sem lepődtem tegnap, vasárnap, mikor a Tisza-parton, az úttörő-vízitelepen vándorevezosöket találtam, igen, itt a (csillagászati) nyár, jószerével ki sem értékelhették bizonyítványaikat diákjaink, táborba siettek. Szegeden, ahol a villamosok csörömpölése, trolik zúgása, buszok szuszogása, a flasztert boncoló légkalapácsok örökös, fülsüketítő zaja adja az utcák (nagyvárosi koncertjét, otthonra leltek a sátrasok. Június utolsó hetében ötféle szándékkal vertek tanyát általános iskolások: a közkedvelt sóstói fenyvesben, a Tisza partján, a KISZ-iskolán, s benn a város szívében, az Április 4. útján. Ugyan mifélék az emlegetett szándékok, mitől táboros a nagyvárosi könyvtár maroknyi csoportja, a kőház sok kis lakója? Elnéztem a dorozsmai táborozókat. Éppen pihenő volt. Tévésorozatot néztek öten-hatan, néhányan mikroszkóppal vizsgálgattak húsevő növényeket. Tanáraik vetélkedőre készültek, főiskolás hospitáló diák is besegített. Jó szívű kislányka kínálgatta ecetes ribizlijét, nagy derültségre adott okot, mikor kiderült, az útra csomagolták neki. A talált sündisznócska pillanatok alatt fölborította a csendes, modern táborrendet. De mivel az elmorzsolt Mackó sajtot csöndes magányban kívánta elfogyasztani az állatka, útjára engedték. Annál is inkább, mert a főiskolás tanár bácsi meggyőződéssel állította: kölykei már sírhatnak az anyuka után. Fölkerekedett a társulat, settenkedve eredtek a tüskés nyomába. Sok Mackó-kocka kellett ehhez a túrához... Szóval, ebben a modern táborban nyomát sem találtam a gyermeki akarat direkt befolyásolásának, hatvanuk közül egyiket sem láttam durvának, erőszakosnak, akarnoknak, dacosnak és kiállhatatlannak. A természet szépséges felét jöttek fölfedezni. Persze, az ismerkedés módját a pedagógusok határozták meg. (Sára Sándorné, aki országos pályázatot nyert metodikájáért.) Ám a lényeg: a táborlakók sziki zsályát, szittyót, őszirózsát, sóvirágot mentek keresni a dorozsmai Nagyszikre, a tíz éve védett körzetbe, s e növények helyett jó szénatermést ígérő mezőt találtak. Elemezték a fürdő vizének minőségét, az összehasonlító vizsgálatok eredménye nem valami kecsegtető. S míg a felnőttek a környezetvédelem elvi kérdésein polemizáltak, a gyerekek rájöttek Dórozsmán: az emberek nagy része nem környezetvédő! S ezt a méltatlankodó érzést magukkal viszik haza. Évek múltán e tábor élményei talán tudatos cselekvésre késztetnek. Sáráné, Nagy Czirok Emőke, Szépfalusy József, dr. Csizmadia György és a Tóth házaspár missziója beteljesülhet akkor. Ám most kell a kis diáknak a jövő tudománya, hogy mire fölnő, maga találjon a számítástechnikánál is újabbat. Míg egykor a mikroszkóp volt a gyermekálom netovábbja, napjainkban a számitógép. Hiába a szülői odaadás, a tízezrek másra kellenek. Ezt a komputerébséget enyhíti a szegedi TIT és a Balázs Béla Üttörőház. tábora. A nyáron 400 gyerek szerezhet alap- és továbbképzést a programozásból — 1300-ért. Az első csoport most tudta le az elméleti és gyakorlati ismeretek szerzésének 30 óráját. Az úttörőházban, a ta-. nárképző főiskolán, a Tarján, IV-es iskolában és a Ságvári gimnáziumban két gyerek gyakorolhatott egy-egy számítógépen. Amit megtanultak, azt szeptemberben hasznosíthatják: úgy hírlik, minden általános iskola kap gépiét. A látszat ellenére még csak jósolni sem lehet, a szegedi mezőgazdász tábor hetedikesei egy év múltán milyen pályát választanak majd. Gondolná az ember, azért fogadták e pályairányitó meghívást, mert őket már nem nagyon kell győzködni a leleményes téeszvezetőknek, hiszen vállalták a táborterhek viselését. Ha mégsem mellettük döntenének a gyerekek bizonnyal nem veszik zokon. További táborméltatásnak semmi helye, döntse el a felnőtt olvasó-szülő, hogy hasznát veheti-e a gyereksereg a Szegedre csalogató táboroknak, a nálunk szerzett tudománynak. Ügy tudom, erre a hétre karatésokat várunk ... Mag Edit ^ m Szépen búcsúzni! Korszerű halotthamvasztó épül Szegeden Születés és halál — az élet két legfontosabb állomása. Irodalmi művek, képzőművészeti alkotások idézik ezeket a varázsos pillanatokat. A mi szánkból szinte csak közhelyekre telik: aki megszületik, az meg is hal; az élet a születéssel kezdődik és a halállal végződik; mindannyian utasai leszünk egyszer Kharon ladikjának. Bármennyire> is hozzátartozik az élethez a halál, sokkal drámaibb szembenézni vele, mint az élet bármely más eseményével. Talán azért, mert ez egyetlen és végleges. És sokak számára még mindig tabu téma. Pedig az elmúlással, a halállal és a köré szerveződő rítusokkal szembe kell néznünk! Emberhez illő méltósággal; szépen kell búcsúzni! Ehhez azonban megfelelő körülményekre is szükség van. Hétvégi hajtás - sportpályán és másutt A Szegedi Állami Gazdaság kübekházi sport park ját bármelyik lakótelepünk megirigyelhetné. Jól karbantartott füves pályák, sporteszközök várták szombaton a gazdaság dolgozóit és vendégeit egy kis kikapcsolódásra. sportszerű vetélkedésre. Aki részt vett nem csalódott. Ha nem is orSZÁGos bajnokság a SZÁGkupa 1979 óta megrendezett küzdelemsorozata, de a nyertesnek a győzelem feledhetetlen dicsőségét nyújtja. Vagy százötvenen lehettünk, s valamelyik sportágban majdnem mindenki érdekelt volt. Közben szólt a diszkózene, s az esős napok után végre kisütött a nap is. Ha valaki megszomjazott, kőbányai sörért vagy üdítőért csak az „egy napig büfé" biciklitárolóig kellett elmennie. A szervezők mégis elégedetlenek voltak, mert legalább háromszáz résztvevőre számítottak, s nem alaptalanul. Tompái Imre, a gazdaság szakszervezeti sportfelelőse. 6 a kübekházi kerület focicsapatának egyik erőssége, a (hatos mez gazdája nosztalgiával emlékezett a tavalyi küzdelmekre. Akkor háromszázhetvenen voltak. Most úgy látszik sokan nem bíztak az időjárás kegyében. A pusztamérgesi kerület dolgozói egyáltalán nem jöttek el, mivel többen lakodalomba készültek, mások az üllési búcsúra tartogatták erejüket és szabad idejüket. Faluhelyen a hét vége mindkét szabadnapját mégse illik elszórakozni, mi lesz akker a permetezéssel és egyéb halaszthatatlan otthoni teendőkkel. Volt még egy programjuk erre a napra. A mórahalmi választókerületben a négy országgyűlési képviselőjelölt versenyéből egyiküket hozzásegíthették a győzelemhez. Az ásotthalmi Dobó István és felesége kétéves kislányukkal és két rokongyerekkel hajnali ötkor kelt. A felnőttek már hatkor leadták szavazataikat, hogy utána a vállalati busszal időben megérkezzenek a versenyre. A gyerekek a pálya szélén, nyárfák és fűzfák alatt futkároztak, labdáztak, s közben drukkoltak a focizó családfőnek. Rajtuk kívül kevesen mertek gyerekkel kijönni, úgy látszik nagy a híre az itteni sárnak. Az idősebbek közül a nyugdíjas Szimanek József és felesége a négyéves unokával együtt gyönyörködött a fiatalok versengésében. Addig is jó helyen volt a gyerek, míg a szülők, hét végi földművesként. Sándorfalván kapáltak. A kikapcsolódás a barátokkal, ismerősökkel az igazi. A kübekházi határőrök, a Kossuth laktanya katonái és a doci KISZ-esek komoly ellenfelek voltak a sportpályán. Végül az összesített versenyt, a vándorserleget a több csapattal játszó Fehér-tóiak „halászták el" imponáló fölénnyel a tavalyi győztes kübekiek elől. Megnyerték a focit, az asztaliteniszt és a tollaslabdaversenyt. A kübekháziak a lengőtekében és a sakkban diadalmaskodtak. Mindegyik sportágban egyéni bajnokot is avattak, közülük is kiemelkedik Fazekas József teljesítménye, aki a sakktornát sorozatban harmadszorra nyerte. S akinek nem jutott oklevél vagy serleg, esetleg sportmez, az eredményhirdetés után megelégedhetett a vigaszdíjjal, egy jó adag, bográcsban főtt sertéspörkölttel. így ért véget a reggel nyolctól délután négyig tartó nonstop műsor. Egészségükre! T. Sz. I. A temetkezési szokások változásainak korát éljük. Ha végigtekintünk az emberi nem történetén, temetkezési módjaik mindig árulkodtak életformájukról, kultúrájukról, világképükről, hitükről. Napjainkban egy új, nálunk még nem általános temetkezési szokás van terjedőben, ez pedig a halotthamvasztás. Ákik a Bajai úton járnak, túl a rámpán, a repülőtérrel szemben különös épület körvonalainak kibontakozását tapasztalják. Itt épül ugyanis a ' Szegedi halotthamvasztó. Az épületről tervezője, Nyilasi Imre, a Csomiterv építésze tájékoztatott. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium 1978ban született hosszú távú fejlesztési programjában kapott helyet két regionális krematórium felépítése. Az egyik Szegeden, a másik Pécsett. A tervezési feladatot mindkét esetben Nyilasi Imre kapta, aki csehszlovákiai tanulmányútjáról értékes tapasztalatokkal tért haza. Különösen az 197Ö-es évek elején felépült pozsonyi halotthamvasztó szolgált használható, jó példával. A tervezésnél rengeteg szempontot kellett figyelembe venni. A tapasztalatok ugyanis nem voltak valami kedvezőek. Még ma is hoszszú idő telik el a halálozástól a hamvasztás utáni búcsúztatásig, hiszen a krematóriumok — jelenleg kettő működik, az egyik Budapesten. a másik Debrecenben — gyakorta messze Az elmúlt héten tartották az Állami Balett Intézet növendékeinek vizsgaelőadását a Magyar Állami Operaházban. Kilenc ifjú balettművész, hat lány- és három fiútáncos — Sebestvén Katalin Liszt-díjas balettmester osztálya — fejezte be a kilencedik tanévet az intézetben. Az ez idő alatt elsajátított technikai tudásukró' s előadóiművészi tehetségükről adtak számot a vizsgaelöadáson. A háromrészes műsorban Adam Giselle című balettjének második felvonását. egy több tételes balett-összeállítást, és Rossiniana címmel Fodor Antalnak Rossini-művekre komponált táncjátékát tolmácsolták a fiatal balettosok. (Képünkön: Balaton Regina és Nagy Zoltán kettőse.) vannak a halálozási helytől, s a gyászoló családtagok kétszer szenvedik el a búcsúzás megrendülését. Az elképzelések szerint a szegedi krematóriumnál a halálozás után, az égetés előtt szervezik majd a búcsúztatási szertartást, s ezt követően kerül az elhunyt az égetőkemencébe. Így nem sértik ii kegyeleti szempontokat, opitimális viszonyok és kultúrált munkakörülmények között dolgozhatnak. A helyszín részint közel van a városhoz, kapcsolódik a 90res években kijelölendő új köztemetőhöz, jól megközelíthető és az épület mellett kialakítandó buszforduló és -váró a különjáratok számára is megoldja az érkezés, várakozás kérdését. Ugyanakkor nincs lakott terület közelében, minden környezetvédelmi előírásnak megfelel. Az uralkodó szélirány északnyugat-délkeleti, az égéstermék tehát Dorozsma felé vagy a nyugati ipartelep felé száll, de még ha a város felé fúj is, a temető, a vasúti töltés és az ipartelep igencsak megszűri még ezt a minden környezetvédelmi előírásnak megfelelő füstöt is. (Itt jegyezzük meg, hogy a gépészeti berendezéseket a svéd Tabo cég szállítja, mely több évtizedes hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkezik a világon működő halotthamvasztók mintegy 80 százalékában az ő berendezései működnek. A gázüzemű, korszerű gépek fotocellával őrzött automatikája folyamatosan elemzi a füstgázokat, észlel minden változást, és egy mikroprocesszoros berendezés biztosítja levegőadagolással a távozó füstgáz összetételét.) Az épülő halotthamvasztó három részből áll: a szertartástermekből, az üzemi részből, valamint az irodákból és szociális helyiségekből. A nagy- és kisravatalozóban naponta 30—40 búcsúztatást bonyolíthatnak le. Innen az elhunytak vaev a halotthamvasztásokba kerülnek, vagy a környező temetők sírjaiba. Mindkét szertartástérhez fűtött előtér kapcsolódik és egy családi váró. ahol a legszűkebb rokonság búcsúzhat szerettétől. Ez kapcsolódik egy olyan térhez, ahol — egy üvegfal mögött — nyitott koporsóban elhelyezhető a halott. A ravatalozóban nemes egyszerűség, nyugodt térkiképzés, a paraszt-templomok hangulata fogadja a búcsúztatókat. Az épület külső homlokzata fehérre festett tégla, melyet barna faablakok és nyers betonelemek osztanak meg. A belső térbe Szekeres Mihály tervezett dísztéglaburkolatot — a téglák különböző beépítése a Dóm téri téglaarchitektúrára emlékeztető plasztikus felületet ad. Itt helyezik el a kopjafákra emlékeztető faragott székeket is. A világitótestek zsugorított buráit Buczkó György tervezte és színes ólombetétes üvegablakok díszítik majd az épületet. A vasmunkákat Anton Dancsev, hazánkban élő bolgár művész készíti. A terveken ott látható egy ragasztott fából kialakított harangtorony, egy térszervezö erő, egy szimbólum, mely ellenpontozza a földszintes épület szétterülő formáját. Ezt a harangtornyot Nyilasi Imre tervezte. A krematórium környezetének kerttervezője Fekete Zoltán. A szegedi halotthamvasztó Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye regionális feladatait hívatott kielégíteni. A halottakat koporsóban szállítják gépkocsikon Szegedre, majd hamvasztás után urnákban vissza, a helyi temetkezési vállalatokhoz. Az új rendelkezések szerint a hamvakat el lehet temetni (régi, lezárt temetők sírjaiba is helyezhetők), temetők urnafalába tehetők, de igény szerint a rokonok haza is vihetik vagy szét is szórhatják. A halottak a hamvasztóba egy hátsó ajtón érkeznek, innen az égetési rendnek megfelelően hűtőkamrákba, majd a kemencékbe kerülnek. (A szegedi krematórium két kemencével indul, a harmadik később lép be. A prognózis szerint a közeljövőben évente 5000—5500 halott hamvasztásával lehet számolni, figyelemmel arra, hogy sok helyen betelnek a temetők és terjedőben ez az új temetkezési mód.) Az ott dolgozók számára megteremtik az optimális feltételeket, zsilipekkel elválasztott öltözők és szociális helyiségek készülnek. Sok rémhír kelt szárnyra a szegedi halotthamvasztóval kapcsolatban. Környékbeli öregek suttogják: levágják az emberek fejét; nylonzsákban szállítják a halottakat; szállodát építenek mellé; a családi váróhoz étterem is épül, ahol majd halotti torokat lehet* rendezni; a hamvasztó füstje elégetett emberek porával fedi majd be a várost... stb. Tervezők, építészek, a berendezést szállító cég szakemberei egyértelműen cáfolják ezeket a buta feltételezéseket. Olyan halotthamvasztót igyekeztek tervezni és építeni, amely a humánum és a logika jegyében fogant és talán megkönnyíti az emberek életének legmegrázóbb pillanatát, a szeretteik elvesztése felett érzett döbbenetet és keserűséget. Biztosak abban, hogy lehet emberhez méltóan, szépen búcsúzni. T. U