Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

/ Álmodni — gyeplővel S

zinte már fújjuk és közhellyé koptatjuk Balázs Béla 1946-os, lapunkban megjelent cikkét, az Álmodni kell, álmodni! címűt, melyben a szabadtéri játékok felújításáért szállt síkra, sőt kibontakoztak képzeletében egy nagyszabású fesztivál kontúrjai, egy olyan művészeti, közművelődési programé, olyan nemzetközi kultúrünnepé, amilyet „Hellász óta nem látott a világ." Álom volt, telistele megvalósítható elképzelésekkel, fantáziával, szárnyaló lelkesedéssel, duzzadó energiákkal. „Az álmok nem hazudnak" — írta egykoron Petőfi, álom és valóság nagy csatájában az előbbinél volt mindig az ostor, az utóbbinál a gyeplő és a fék. A szabadtéri játékok 27-ik évadjára készülünk, s nem lehet közömbös számunkra, milyen eredmenyeket, tapasztalatokat, sikereket vagy kudarcokat leltározhatunk szeptemberben. Különösen azért ígérkezik fontosnak a közelgő szezon, mert érezhetően forrásban, változásban, megújulásban van a fesztivál ügye, új csapásokon, fölfrissült vállalkozásokon dőlhet el további sorsa, életképessége, vonzereje. A tavalyi évad értékelésekor szinte mindenki egyetértett abban, hogy az István, a király Dóm téri bemutatója, kirobbanó sikere más fénytörésbe helyezi a Játékok egészét. Melyek is voltak a legtanulságosabb fölismerésekV Elsőként talán az, hogy a tartalmi-művészi-esztétikaipszichológiai szempontok alapfeltétele a technikai bázis. Mert amikor a felújítás bölcsöringatói között megjelentek a technikusok, s elhelyezték hangszóróikat a székek alatt, az ország legtöbb lakásában még csak a Kossuthot harsogta a vezetékes rádió, néhány néprádió kínált szűkös választékot és gyatra hangélményt, a csúcsot a Pacsirta jelentette. Am közben eltelt egy negyedszázad, kell-e sorolnom a Hi-Fi minőségű rádió-, lemezjátszó- és a magnómárkákat?! Kifinomult a fülünk, hozzászoktunk a precíz felvételekhez, hozzáidomultunk a fölerősített hangzásokhoz. A Dóm téren alig történt lényeges változás. Be is kalkuláltuk már a várható élménybe, de az István erősítőivel, hangszóróival, hangerejével, differenciált hangzásaival konzerv-mivoltában, laboratóriumi produktumával is új mércét állított. Kiküszöbölte a helyszínnek, az időjárásnak, a pillanatnyi diszpozíciónak, a technika minden veszélyének kitett élő produkciók rizikófaktorait, (Persze éppoly hiba lenne átesni a ló másik oldalára, s ezután kizárólag „konzervekre" hagyatkozni az élő színház varázsának rovására!) Hasonlóak a következtetések a szcenika és a látványteremtés más területein is. Ezek a tanulságok azért is fontosak, mert reális közelébe jutottunk a legallergikusabb pont, a nézőtér megoldásának. Az új, szellemes, aránylag olcsó és könnyen mozgatható nézőtér kiviteli tervei készülőben, a hetedik ötéves tervben remény van megvalósulására. Sok akut probléma megoldódik, a technikai arzenál nem csupán modernebb, korszerűbb lesz, de jobban alkalmazkodik majd a helyi igényekhez. S akkor nem zsörtölődnek a városvédők és nem konkurrál a sztereórádió sem. Tér és. színház békésen élhet együtt. Nem hagyható szó nélkül egy másik körülmény sem. Sok neves és kiváló művész számára — szinte törvényszerűen — a szegedi nyár rendszeres kirándulás, biztos pont, betervezhető összeg lett (!). Ezzel egyenes arányban lanyhult a figyelem, utat tört az érdek, esett a színvonal. Ez a rutin jelleg sok, jobb sorsra érdemes darabot vitt zátonyra. Gondoljunk csak egyes hazai sztárok odavetette alakítására, félig kész produkciók bemutatására, igénytelen statisztamunkára, hányaveti szcenikára, A tavalyi rockopera e téren is példát mutatott, s bizonyította, a műfaji nyitás hordalékaként más tanulságokat is megfogalmazhatunk a fiatal és tehetséges alkotók foglalkoztatásának igényétől a statiszták kimunkált szerepeltetésén át, a presztízsek emeléséig. A szervezők, rendezők az idei program összeállításakor úgy igyekeztek álmodni, hogy a lehetőségek gyeplőjét sem engedték el. Négy produkció kerül „mindössze" a dóm előtti színpadra, de valamennyi tartogat izgalmat, újdonságot, vonzerőt. A

fesztivál jelleg lényege, hogy a rendezvények ne korlátozódjanak a színház esti óráira, hanem a művészet sok ágában kínáljanak élményt, látnivalót, szórakoztató programot. A tervek ismeretében az egyik szemem sir, a másik meg nevet. Elégedettséggel tölt el, hogy olyan országos jelentőségű kiállításnak adunk otthont, mint a második táblakép-fesztészeti biennálé, de bosszankodom, hogy nincs a tervekben Csavlek Etelka kiállítása, mert micsoda kuriózum, hogy A varázsfuvola Paminája jeles keramikusművész is; örülök a zenei programok sokszínűségének, bár nem fér a fejembe, micsoda félreértett értékőrzés tart távol az ifjúsági napok egyik estjén a Don, tértől egy nagyszabású koncertet; szívesen látom, hogy r, népünnepély mellett helyet kapnak a rétegigények, az intimebb műfajok, de még mindig hiányolom, hogy a hatezres közönség előtt fellépő kiváló művészek egy-egy monodráma vagy önálló est erejéig nem találkozhatnak egy kisebb közönségcsoporttal — teszem azt, a városi tanács csodás udvarán ...?! Forrásban van a szegedi fesztivál. Okos tanácsokra ésszerű együttműködésre vágyunk, a lehetőségek bátrabb kihasználására, a megőrzés és megújítás feladataira kell összpontosítani valamennyiünknek, akiknek szívügye álmodni — és féken tartani álmainkat! Taadi Lajos m VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 146. szám 1985. június 24., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Alkotótábor Asottha'.om ismét vendégül látja csodás parkjában. nagyszerű környezetében. kényelmes körülményeivel a rajztanárok megyei továbbképző stúdiójának és a képzőművészeti körök kiemelkedő tehetségű tagjainak mintegy negyvenfős csoportját. A nyugalmas közeg, a művészek szakmai irányitó segítsége, az előadások és a parázs viták igazán jó alkalmat teremtenek a feltöltődésre, élményszerzésre, kollektív megméretésre. A fafaragók csa* pata az idén Ásotthalom egyik (parkos terére készít faragott játszótéri plasztikákat — avatását majd az ősszel tartják. Nagy László fényképezőgépével az alkotómunka pillanatait örökítette meg. Befejeződött a Pannónia Vásár Eredményes magyar részvétel A XII. Szabadkai Pannónia Vásár tegnap, vasárnap bezárta kapuit. Ügy tűnik, hogy az idei vásár jobb volt, mint a két évvel korábbi. Ebben szerepet játszik az a tény, hogy oldódnak azok a nehézségek, amelyek éveken át csökkentették a gazdaság fejlődését, vagy jobb esetben csak stagnálásra kényszerítették. A szabadkai vásár célkitűzései között említette Martinovity Nikola, a vajdasági regionális gazdasági kamara elnöke, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok serkentőjének tekintik a szegedi és a szabadkai vásáror <cat. S e találkozók jól illeszkednek a két ország ternelési, kereskedelmi és sokoldalú kooperációs kapcsoltainak rendszerébe. A Pannónia Vásár általá:os jellege miatt elsősorban a fogyasztási cikkek domitálnak a kiállítók körében, r. a profil szerves része a •tatár menti gazdasági, kereskedelmi és áruházi cserék, agyüttműködések már kialakult és állandóan bővítésre szoruló munkájának. A magyarországi kiállítókat a Szegedi Ipari Vásár szervezte, és ez alkalommal rekordszámú cég jelentkezett: öszszesen 79 magyar bemutatkozó volt jelen a szabadkai vásáron. A jugoszláviai résztvevők száma kétszer ennyi volt, bár a kiállítási területük ezt egyáltalán nem tükrözte, úgy tűnt, mintha a magyarok volnának többségben. Az is igaz, hogy némely jugoszláviai export— import cég negyven szervezetet „jegyzett" a katalógusban. A szakemberek több alkalommal is találkoztak, hogy üzleti kapcsolataikat megerősítsék, bővítsék. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmai napon a szentesi zöldségtermesztők és a szegedi gabonatermesztök, -kutatók számoltak be eredményeikről jugoszláviai partnereiknek. A Boscoop Agráripari Közös Vállalat a szarvasmarha-tenyésztési rendszerét ismertette déli szomszédaink érdeklődő szakembereinek. Talán látványosabb és nagyobb érdeklődésre számottartó volt a határ menti árucserével szakmai konferencia. Zsótir Mihály, a Szegedi Ipari Vásár igazgatója vásárzárás előtt elmondta, hogy a külkereskedelmi vállalatok. a Dél-alföldi Árucsereforgalmi Társaság képviselői. és természetesen az érdekelt magvar és jugoszláv cégek megbízottai részletesen áttekintették le^tőségei(Folytatás a 2. oldalon.)