Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

r" "N VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜUETEK! DELMAGYARQRSZAG 75. évfolyam, 143. szám 1985. június 20., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint ülést tartott a Szeged városi pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Sze­ged Városi Bizottsága ülést tartott tegnap, szerdán délután a tanácsháza dísztermé­ben, Fraknóy Gábor titkár elnökletével. A testületnek Oláh Miklós titkár adott tájé­koztatót az idei országgyűlési képviselő­és tanácslagválasztások tapasztalatairól, majd Székely Sándor elsó titkár előter­jesztése alapján kiegészítette a pártbizott­ság saját hatásköri listáját. Ugyancsak az első titkár számolt be az előző pártbizott­sági ülés óta végzett munkáról. A testület a tájékoztatókat és az előter­jesztést elfogadta. A pártbizottság végül személyi kérdése­ket tárgyalt. Török Juditot, aki a propa­ganda- és művelődési osztályt, eddig meg­bízás alapján vezette, a pártbizottság az osztály vezetőjévé nevezte ki június 20-tól. Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsá­gát az ülésen Horváth Lajos osztályvezető képviselte. Kádár János látogatása az Országos Baleseti Intézetben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára szerdán az Országos Baleseti Intézetbe látoga­tott. Az elmúlt négy év so­rán teljesen felújított, kibő­vített, s az egyik legkor­szerűbb gyógyító intézmé­nyünkké formált kórház megtekintésére elkísérte Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatá­si és kulturális osztályának vezetője. A vendégeket Medve László egészségügyi mi­niszter, Gál János, a VIII. kerületi pártbizottság első titkára és az intézet veze­tői fogadták. Manninger Je­nő főigazgató és Gyárfás Ferenc, az intézet pártbi­zottságának titkára kalau­zolta Kádár Jánost a ha­zánkban legmagasabb szín­vonalú baleseti ellátást nyújtó — korábbi nevén Traumatológiai Intézetként ismert — kórházban. Első­ként a 11 szintes épület hetedik emeletén, az inten­zív osztály munkájával is­merkedtek; itt korszerű műszerek segítségével perc­ről per«®e követhetik nyo­mon a legsúlyosabb sérül­tek állapotát az orvosok. A 363 ágyas intézet né­hány kórtermét tekintette meg ezután a párt főtitká­ra. Vendéglátói elmondták, hogy a betegek szükség esetén a nővérhívó készülé­ken azonnal beszélni tudnak az ápolónőkkel; a 3—5 ágyas kórtermek mondhatni összkomfortosak, felszerelé­sük az itt fekvők nyugodt gyógyulását segíti. Kenéz József bányász, aki tíz he­te szenvedett közúti balese­tet, Kádár János érdeklődé­sére elmondta, s mee is mu­tatta, hogy ágyának dőlés­szögét egy gombnyomásra tudja változtatni, így az előírt terápiának megfele­lően mozdulatlan marad­hat, mégis kényelmesen ét­kezhet, olvashat. Egy másik betegszobában egy baleset­ben megsérült, s nehéz mű­téten átesett asszony gyó­gyulásáról számoltak be, akinek a csípőjébe mind­két oldalon protézist ültet­tek be. A megújult kórházban két szinten 10 műtőt he­lyeztek el, így az azonnali beavatkozást igénylő sérül­tek ellátása mellett az úgynevezett programozott — tehát előre megtervezett — műtéteket is fennakadás nélkül elvégezhetik. Bete­kintve az egyik légkondi­cionájt operálóterembe, megnézték a baleseti sebé­szet speciális igényeinek megfelelő modern berende­zéseket. A röntgenosztályon feje­ződött be a kórházi körsé­ta. A részleget a többi kö­zött olyan készülékkel sze­relték fel, amelyen a leg­bonyolultabb vizsgálatokat is elvégezhetik. Megmutat­ták a vendégeknek a rend­kívül összetett feladatot je­lentő orvosi bravúr: a vég­tag-visszaültetés fázisait rögzítő képeket is; legutóbb egy fiatal nő karját operál­ták vissza sikerrel. Végezetül az intézet igaz­gatótanácsának tagjaival folytatott kötetlen beszélge­tést Kádár János. Medve László szólt a baleseti ellá­tás országos helyzetéről, a kórház vezetői pedig beszá­moltak arról, hogy a kor­szerűsítés tovább folytató­dik: most újítják fel a bal­eseti sérültek utókezelését végző rendelőintézeti épüle­tet, s a tervek között sze­repel egy nővérszálló építé­se is. Kádár János miután megköszönte a tájékoztatást, elismeréssel szólt a látot­takról, a nagy jelentőségű rekonstrukciós munka sike­res befejezéséről. (MTI) élelmiszeripar Feladatok egyeztetése — Mire lesz pénz, A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ve­zető munkatársai, valamint Csongrád megye párt- és ál­lami vezetői feladategyeztetö tárgyalásra ültek össze teg­nap délelőtt a megyei ta­nács épületében. A tanács­kozás középpontjában a me­gye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának fejlődé­se, a VII. ötéves terv elő­készítése állt. A mai hely­zet elemzésével indult a vi­ta, majd konzultációval foly­tatódott: a fölvetődött prob­lémák közül melyik oldha­tó meg a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokból, hol lehet előrelépni szervezéssel, a hatékonyság javításával, s mi az, ami — bár jogos igény lenne —, az elkö­vetkező tervidőszakban sem valósulhat meg. Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese is­mertette a megye mezőgaz­daságának és élelmiszeripa­rának legfontosabb gondjait. Ezután Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság első tit­kára fogalmazta meg azo­kat a kérdéseket, amelye­ket a továbblépés érdeké­ben meg kell válaszolni az ágazat és a megye vezetői­nek. A szabályozó rendszer Érett borsó - festetlen dobozokban Konzervgyári jelentés A Szegedi Konzervgyár udvarán szokatlan a csend, más években sokkal na­gyobb nyüzsgéssel járt a borsószezon. S ez egyálta­lán nem véletlen: nyolc és fél millió forintért felépí­tették a feldolgozó gépsoro­kat befogadó könnyűszer­kezetes épületet. A sürgés­forgás azóta kisebb helyre korlátozódik és a munka is szervezettebbé válhat. A napi 32 vagonnyi borsó­szemet egyetlen előkészítő, mosó, osztályozó soron fel tudják dolgozni. A töltő és zárógépeknél elágazó futó­szalagokon sebesen vágtat­nak a borsóval töltött üve­gek és dobozok. Nagy Gyu­láné, gyártásvezető helyettes minden szokatlan zajra fel­néz beszélgetés közben. A terem közepén állva min­den áttekinthető, ha egy-egy szalag megáll, kocogva ösz­szetorlódik üveg és doboz. Innen jól látni, hogy hol kell közbelépni, de villám­gyorsan A. folyamatos gyár­tásban az egy-két perces leállások a legkellemetle­nebbek, egy kis rész hibája miatt az egész rendszer megáll. A jó szervezésen sokkal több múlik, mint a ^munkaintenzitáson. Folya­matos termeléssel nyolc óra alatt hatvanezer üveg és száz-száztiz ezer doboz ha­lad keresztül a két folya­matos működésű sterilizáló berendezésen, ahol 133 Cel­sius-fokon tartósítja az igen érzékeny borsószemeket. S az elkészült konzerv egy ré­szét, jelenleg az üvegeset azonnal címkézik, csoma­golják a szomszédos csoma­goló és raktár épületben. Üvegekben, szállításra készen a borsó Diákok is dolgoznak a gyár­ban. Tizenhetedike óta 95 Borsod megyei középiskolás­nak szerveztek itt „építő" termelő-tábort. Bagó János, üzemgazda­sági főosztályvezető elége­dett a beérkező borsó meny­nyiségével és minőségével. Igaz, az időjárás okozhat ütemtelenségeket. A borsó betakarítása általában 6 hét alatt megtörténik, ezalatt hétszáz vagonnyi szemből több mint ezer vagonnyi borsókonzervet szerelnének legyártani. A készárunak közel kilencven százalékát a szocialista országokba szál­lítják. Épp itt a szállításnál a bökkenő, jó lenne az első félévben minél több dobo­zos konzervet kiküldeni, de sajnos nem elég a festett doboz, mivel későn érkezett be az országba az import lemez. Sima dobozokba is kell zárni s ezt bizony cím­kézni kell. A dolgozók egy csoportja tizenkét órát tölt a gyárban, aki ezt nem tudja vállalni, az csak nyolcat. A nyújtott műszakot, mint tavaly, jól megfizetik, a pótlékokon kívül prémiumot is adnak a többletmunkáért. A borsó­szezon jól indult, s ha a folytatásba sem csúszik hi­ba, bizakodhatnak egy jó uborka, paprika és paradi­csomtermésben. Esetleg még az utóbbi években szűkösen beszerezhető gyümölcsökből is sikerül felvásárolni. Eny­nyi mindennek kell össze­jönnie egy sikeres konzerv­gyári évhez. T. SZ. I. mire nemf szigorodása és állandó vál­tozásai, előre nem tervezhe­tő volta károsan befolyásol­ja a termelést. A mezőgaz­dáknak a szabályozás és az értékesítés oldaláról is a biz­tonság hiányzik leginkább. Ügyszólván, egyetlen olyan termék sincs, amelynek megnyugtatóan biztosítva lenne a piaca. Nem sok tör­tént a zöldségpiac szabá­lyozása ügyében sem, a meghatározó jelentőségű Bosnyák téri piacon szinte áttekinthetetlen káosz ural­kodik. Racionális terv volt az állati vér humán célú felhasználására a vérporító üzem létesítése. A felhalmo­zási adó bevezetésével ez a beruházás meghiúsulni lát­szik, pedig hosszabb távon mutatkozó haszna nem áll arányban azzal az összeg­gel, amit a felhalmozási adó címén nyerhet a költségve­tés. Kérdőjelek halmozód­nak a hódmezővásárhelyi ál­latorvosi kar és a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola jö­vője körül is. Az első titkár a válaszok és a megye ér­dekeit figyelembe vevő döntések mellett azt is kér­te, a MÉM az eddigiekhez hasonlóan támogassa az Öpusztaszeri Nemzeti Em­lékpark további építését. Haskó Pál, a Csongrád Me­gyei Teszöv titkára, és Mol­nár Lajos, a szövetség el­nöke a támogatási rendszer felülvizsgálatát, a növény­védő szerek minőségének fo­kozottabb ellenőrzését kér­ték. A minisztérium nevében Magyar Gábor miniszter­helyettes és munkatársai vá­laszoltak. Már korábban föl­merült néhány más kérdés, ezekre is választ adtak. A pénzügyi források ismereté­ben nem lesz lehetőség Sze­geden új malom építésére, a szentesi erőtakarmánygyár rekonstrukciójára, új sze­gedi szalámiérlelö torony lé­tesítésére. A VII. ötéves terv utolsó éveiben sor ke­rülhet a szegedi malom re­konstrukciójára. A vérporí­tó üzem beruházására eset­leg több érdekelt cég tár­sulásával elő lehet teremte­ni a pénzt, s úgy megvaló­sítható. Lehetőség van vi­szont Szegeden féltartós te­jet előállító üzem létesíté­sére — cz jövőre, a tervek szerint meg is valósul. A megye hütöipara meglehető­sen elmaradott, jelentős fej­lődésre nincs is kilátás. Sem pénz, sem a fejlesztést iga­zából indokló kereslet nincs egyelőre. Csökken a mély­hűtött áruk exportja, s az életszínvonal csökkenése meg az árak emelkedése mi­att a hazai kereslet sem növekszik. Szóba került a kutatások fej'esztése, koncentrálása is. Ez szerteágazó kérdéskör, hiszen ide tartozik a ho­moki területek vizsgálata, az egyes zöldségfajták, va­lamint a biotechnológiai alapkutatások és kísérleti termesztés, egyáltalán, a tu­dománynak a gyakorlatban történő minél hatékonyabb alkalmazása, ennek megszer­vezése. Itt sem lehet a for­rások bővülésére számítani, összefogással, az egyes ága­zatok érdekeltségi rendsze­rének megszervezésével azonban lépni lehet. Az Élelmiszeripari Főisko­la jövőjét illetően nem két­séges, hogy Szegeden szük­ség van erre az intézmény­re — kérdés csak az, hogy milyen formában. Megma­rad-e önállónak, vagy a Kertészeti Egyetem egyik kara lesz, továbbá csak üzemmérnököket képez-e, vagy lehetőség nyílik ok­leveles mérnökök képzésére is? A hódmezővásárhelyi fő­iskolai kar a Debreceni Ag­rártudományi Egyetemhez kerül, állattenyésztőket ké­peznek majd, ezt a mostani beiskolázásnál már a leen­dő hallgatók tudomására hozzák. A minisztérium vezetői azt mondták, ök már annak is örülnének, ha a szabályo­zás fő elemei és mozgásirá­nya kiszámítható, hosszabb távon állandó lenne. Igye­keznek a mezőgazdaság sa­játos adottságait a szabályo­zás kialakításakor elismer­tetni, ez azonban nem min­dig sikerül. A költségtöbble­tek az iparból gyűrűznek be a mezőgazdaságba, arra tö­rekszik a MÉM, hogy a VII. ötéves terv során ezeket el­lentételezzék. T. I. Kis-Balaton-avatás Elkészült vízgazdálkodá­sunk egyik jelentós alkotá­sa, a kis-balatoni vízvédel­mi rendszer első szakasza. A létesítményt szerdán a ter­vezők, kivitelezők, vízügyi szakemberek, a három Ba­laton-parti megye párt- és állami vezetői, s a különbö­ző főhatóságok képviselői­nek jelenlétében avatták fel. A védelmi rendszer Ba­latonhidvégnél tartott üzem­be helyezési aktusán Czi­nege Lajos miniszterelnök­helyettes mondott beszédet. Többek között hangsúlyoz­ta: — Hosszú távra szóló kör­nyezet- és természetvédelmi programunk kiemelt célki­tűzése csodálatos természeti kincsünk, a Balaton ko­rábban aggasztó méretek­ben romló vízminőségének javítása, a vízi élővilág lét­feltételeinek gyarapítása. Ebben lesz elsődlegesen nagy szerepe a készülő vízvédel­mi rendszernek. A továbbiakban kis-bala­toni vízvédelmi rendszer el­ső ütemben elkészült lé­tesítményeit a Miniszterta­nács elnökhelyettese jelké­pesen átadta Gál Ferenc­nek, a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság veze­tőjének. A kis-balatoni első ütem beruházásával együtt a Balaton védelme szem­pontjából igen nagy jelen­tőségű egyéb munkák is be­fejeződtek. 1

Next

/
Thumbnails
Contents