Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-14 / 111. szám

Kedd, 1985. május 14. 7 A stílus: többféle Miért néztem inkább az Esték Abodyval második részét, s nem a Lakótelepi mítoszok című tévéjátékot? Holott a recenzens] illendő'; ség fordítva követelte vol'' na. Mert hiszen fiatal, tehetséges rendező. Felvidéki Judit munkájáról van szó. Bé, \s Pál író első filmjéről, niut i P István, a közismerten adnak színész főszereplénácstag... választó rt teszek fel magamíelhaszn - nyilvánosan — ilyen ,t' Mert bár rögvest •j derülni, hogy személy +„,tnt engem most nem zavart a szerkesztői „telitalálat" ,hogy ugyanis két, érdeklődésre egyaránt számot tarb produkciót miként is lehet egy időben adni), másolat nyil"án zavart. És nert ez a pénteki példa megnt nem maradt egyedül a núlt héten! A Kulisszán innen, kulisszán túl című háromrészes sorozat darabjait például oly sikerrel rejtették el a 2-es főidejében, mintha nem is a tévé saját kuliszszatitkairól szólnának... Az ember törheti a fejét: talán időközben meggondolták, mégsem adják ki a köznek eme szakmai nyílt titkokat (melyekről Sipos Tamás csevegett — más tévésekkel). De vissza a „mítoszokhoz". Vagy legendákhoz? Abody Béla személye köré időről időre legendák szövődnek, ezért is voltam kíváncsi Vitray Tamással folytatott beszélgetéseire. Meg azért is választottam, mert a Lakótelepi mítoszokat már láttam a tavalyi, veszprémi ősbemutatóján. S az ember általában nem szívesen konstatálja, hogy tavaly óta nem lett okosabb. Biztosra vettem ugyanis, hogy amint akkor nem nagyon értettem, miről szól ez a játék, most sem nagyon érteném. Azt gondolom, tipikusan olyan munkáról van szó, melyről szoktuk volt mondani: minden a helyén van, részleteiben minden rendben, de az egész — valahogy nem jön össze. Márta István érdekes, invenciózus zenéje, Mikó — és a többiek — színészi játéka, a Hollós Olivér vezérelte operatőrök munkája: magával ragadó. Igen érdekesek a gondolati elemek: az emberiség nagy mítoszainak lakótelepi — utánérzései? Üjrateremtési kísérletei? E mai közeg és az embert formáló nagy legendák végzetes idegensége? A meglepő, néhol sokkoló képek, jelenetek tartalma számomra csak kérdőjelekkel fordítható le, s ilyenkor legalább két eset lehetséges: 1. nem vagyok „befogadó", érzelmileg-értelmileg alkalmatlan lévén a lehetséges „üzenet" vételére, s mint az imént mondtam, sajna, tavaly óta nem lettem okosabb; 2. nincs is „üzenet", vagyis nem végiggondolt a mű. inkább csak amolyan tévés zanza, különös alkotói ötletek egymás mellé forgatása, „kezeljétek, ahogy akarjátok"-alapon. Abodyt meg Vitrayt hallgattam tehát, akiknek minden szövát érteni véltem. A címszereplő iránti régebbi keletű tiszteletemnek egyik indoka ugyanis: éppen a stílus. Abody úgy tud beszélni (és írni), hogy folyamatos figyelemre, szellemi készenlétre készteti hallgatóját (olvasóját). Valami furcsa kettősséggel: egyszerre lényegretörő, egyszerű — és hatalmas szellemi hátteret beláttatóan bonyolult. Mágnesként vonzzák a figyelmet eleven szófordulatai, hasonlatai, szellemes mondatfűzései. tág „mögötteseket" fölvillantó, „kihagyásos technikája". Néha a leghétköznapibbnak tetsző, prózai megnyilatkozása is — mint vers: amit nem mond, de valami titkos tudással, ragyogó érzékkel mégis sejtet, az a mondanivalóiából az igazán érdekes. Nem a szokványos, és gyakran bosszantó talányosság. üres rejtelmeskedés ez. Inkább talán a szóban forgók továbbgondolhatóságának lehetősége. És — vélem — ez avatja televíziós személyiségéé (is) Abodvt. Sulyok Erzsébet Á választóvonal rádiófigyelő Csongrád megyei illetőségű műsort hallgatok a rádióban. a yálasztóvqnal cjmű sbptsáitjíafé^efka István A döntő Című riportját, pénteken este a Kossuth adón. Nem kell hosszabb időnek eltelni ahhoz, hogy rájöjjek: itt a szűkebb haza tömegkommunikációs jelenlétének ténye alig jelent különlegességet. Mert anynyira tipikus, ízig-vérig mai magyar jelenség áll előttünk, hogy a helyszín és a szereplők nyugodtan behelyettesíthetők az országban bárhová. Következésképpen a Választóvonal szociális tanulságának választóvonala sem megyehatárokon, hanem mélységesen emberi törvényszerűségek kerítésein át húzódik (ezúttal). A kiindulópont: az idei év első felében sorra alakultak meg a vállalatok,'különböző gazdálkodó szervek önkormányzati testületei, amelyek döntenek arról, megerősitik-e a korábbi vezetőt funkciójában, avagy újat választanak. „Demokráciából, emberismeretből vizsgáznak most a dolgozók. Tulajdonosi felelősséggel kell dönteniük, hogy hajtandók-e együtt dolgozni az első számú vezetővel, vagy sem" — olvasható a rádióújság előzetesében. A Csongrádi Állami Gazdaság 51 éves igazgatóját a tanács nem erősítette meg munkakörében. „Hol vétettem?", kérdezi. Stefka István riportja természetesen kétfelől eredt nyomába a történteknek: miért váltották le az egyértelműen komoly szakmai eredményeket elért igazgatót, akit hat nappal (!) a választás előtt a helyi pártbizottság és a Medosz Megyei Bizottsága kimagaslóan pozitív hivatalos minősítéssel illetett — s a leváltásban milyen szerepet játszhattak a dolgozók, a korábbi beosztottak és a vállalati tanács tagjai? Hogy a leváltott vezető teljesen ártatlannak érzi magát, és értetlenül áll a történtek előtt, az nyugodtan természetesnek vehető. Az viszont már annál kevésbé, hogy legalábbis feltűnő ellentmondások fedezhetők föl a fizikai dolgozók (mindöszsze öten voltak közülük a 20 fős vállalati tanácsban) véleményei és a helyetteseknek, a közvetlen alárendelteknek a leváltott igazgatóról szóló vélekedései között. A kifogások szerint a vezető hangneme nem tartatott megfelelőnek, durva volt, és sohasem vette figyelembe, hogy nem automaták, hanem emberek között dolgozik", ö viszont azt mondja, csupán a rosszul, hanyagul végzett munka ellen emelt szót. mindig, s nem csekély mértékben éppen azokkal szemben, akik igen jelentős szerepet játszottak leváltásában. Hol, merre hát az igazság? Baja, ha volt ennek a rendkívül érdekes és fontos riportnak, csak annyi lehetett, hogy nem tette világossá félreérthetetlenül fekete-fehérré: pontosan mi is történhetett? Kollektív mezben egyféle személyi boszszú érvényesült, „fő alatt"? Netán — a finoman érzékeltetett és egymástól erősen eltérő módon interpretált „ügyek" jóvoltából — itt is. amott is lehet ok a gyanakvásra? Egyvalami-viszont, ha legvégül kissé bro? súraízü tanulságként is, de kimondatott, figyelmünkbe ajánltatott: nemcsak másféle vezetői magatartásokra lesz szükség ezután, de a demokrácia (úgy-ahogy) növekvő lehetőségeivel, az új formákkal való esetleges viszszaélések veszélye is lényeges, ha a reformfolyamat eme elemeit vesszük szemügyre. A csongrádi példa döntő érve a fentiekkel együtt persze egyetlen, igen éles választóvonalat azért meghúzott: légyen szó igazgatók munkastílusáról vagy demokratikus úton történő választásról, személyes sérelmekről, vagy jogos közösségi döntésekről — csakis a morális alapokon történő változásoknak-változtatá soknak lehet igazán hitelük. Hogy a dolog enyhén szólva nem éri el a kívánatos szintet: láthatjuk. És bőven akad, ami ijesztő kísértetként lebeg körülöttünk — ilyen esetekben is. Domonkos László Szakszervezeti küldöttség utazott a Vajdaságba A Szakszervezeti Szövetség Vajdasági Tartományi Tanács meghívására háromtagú magyar küldöttség utazott hétfőn három napra Újvidékre. A delegáció vezetője Princz László, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának titkára. Tagjai: Kovács Pál, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa közgazdasági osztályának vezetője és dr. Nagy Máté, a Csongrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója. A küldöttség tanulmányozza a jugoszláv szakszervezetek tevékenységének főbb kérdéseit, a szociálpolitikai intézkedések hatását, az életszínvonal alakulását, az árak és bérek egymáshoz való viszonyát, az áruellátást, valamint a társadalombiztosítási ellátások, juttatások rendszerét. Megkezdődtek az érettségi vizsgák Héttőn az ország valamennyi középiskolájában megkezdődtek áz írásbeli érettségi vizsgák. Az 1984—85-ös tanév végén a gimnáziumokban összesen 770 osztály, 23 ezer 211 tanuló, a szakközépiskolákban 961 osztály, 27 ezer 465 tanuló érettségizik. Az esti és levelező tagozaton a gimnáziumokban 5 ezer 979-en, a szakközépiskolákban 16 ezer 737-en végeznek. V A gimnáziumban érettsé- teményét!; egy szabadon vágizők az idén is négy köte- lasztott életmű vagy irodallező tárgyból: magyar nyelv mi alkotás értelmezése az és irodalomból, matematiká- 1945 utáni magyar irodalomból, történelemből és egy ból. idegen nyelvből vizsgáznak, A szakközépiskolákban a ötödikként olyan elméleti „ „„ _„,„... . , i i , r , ,.„.- magyar nyelvből es írodavagy gyakorlati fakultatív tárgyat kell választaniuk, lomból vizsgázok a kovetkeamelyet a harmadik és ne- zö tételeket kapták: gyedik osztályban tanultak. Magyar nyelv és irodalomból, valamint idegen nyelvből írásbeli és szóbeli vizsga is van. A drámaiság jegyei Móricz Zsigmond novelláiban; József Attila sorsának, költészetének megidézése és érA szakközépiskolások írás. telmezése Nagy László „Jóban és szóban vizsgáznak zsef Attila!" című versében; magyar nyelv és irodalom- Drámai hősök döntéshelyzetből, és csak szóban történe- ben (egy szabadon válaszlemből. Szaktól függően kö- tott dráma értelmező bemutelező vizsgaanyag lehet a matematika, fizika, biológia vagy más tárgy. Minden szakközépiskolásnak érettségiznie kell legalább egy szakmai elméleti tárgyból, írásban és szóban egyaránt, és egy szabadon megválasztható idegen nyelvből. A hétfői magyar nyelv- és irodalomvizsgát követően május 14rén matematikából, 15-én és 16-án a gimnáziumokban idegen nyelvből, a szakközépiskolákban a szakmai elméleti tárgyból rendeznek írásbelit, 17-én a gimnazisták fizikából, kémiából, valamint idegen nyelvből, a szakközépiskolások pedig idegen nyelvből adnak számot felkészültségükről. A szóbeli vizsgák időpontját az iskolák határozzák meg: ezek június 10. és 22. között zajlanak le. Az idén 39 355 tanuló jelentkezett felsőoktatási intézménybe: ők a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgát négy tárgyból — matematikából, fizikából, kémiából és biológiából — május 20-án és 21-én írják meg. A magyar nyelv- és irodalomvizsgák során a gimnáziumokban a következő tételek közül választhattak az érettségizők: A haza és az emberiség gondolata a reformkor költőinek műveiben; Értelmezze Radnóti Miklós „Sem emlék, sem varázslat" című költatása). VIT-Vágta Segítsünk a csapatnak! A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága a VIT-Vágta döntőjébe jutott megyei csapat munkájához kéri a lakosság segítségét. Akinek birtokában van megyénk elmúlt 40 évére jellemző tárgyi emlék, levélben, vagy telefonon értesítse a megyei KISZ-bizottságot az évszám és a tárgy megjelölésével. Amennyiben a felkínált anyag felhasználható! a bizottság munkatársai elmennek érte, s néhány napra kölcsönkérik. Remélhetőleg ez a segítség nagyban hozzájárul csapatunk eredményes szerepléséhez a Békéscsabán, májúi 18-án megrend.ezendő területi döntőn. A KISZ Csongrád Megyei Bizottságának címe: Szeged, Rákóczi tér 2. Telefonszáma: 14-811. Kitüntetések a SZOTE-n A Szegedi Orvostudományi Egyetemen pénteken tartott ünnepségen dr. Cserháti István rektor kitüntetéseket adott át. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott dr. Hunyadi János adjunktus, (bőrgyógyászati klinika). Nagy János tanszéki mérnök (Orvosi Vegytani Intézet) és Pasek Béla tudományos munkatárs (Számítástechnikai Központ). Miniszteri dicséretben részesült Barna Istvánné programszervező (Számítástechnikai Központ), Bencsik Sándorné állatgondozó (1. számú belgyógyászati klinika), Hajdúná Sipos Etelka laborasszisztens (szülészeti klinika). Tokodi Istvánné védőnő (szülészeti klinika). Tarjányi Ferencné osztályvezető ápolónő (sebészeti klinika) és dr. Regös Vilmosné röntgenasszisztens (radiológiai klinika). ELTE Jubileumi közgyűlés Alapításának 350. évfordulóját köszönti az ELTE, hazánk, s egyben Közép- éa Kelet-Európa egyik legnagyobb hagyományú egyeteme. Az ország legrégibb, megszakítás nélkül működő felsőoktatási intézményének alapítólevelét 1635. május 12-én írta alá Nagyszombatban Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. A jubileum alkalmából számos ünnepi rendezvényre: megem-i lékezésekre, avatási ünnepségekre, tudományos konferenciákra. és más kulturális eseményre kerül sor ebben az esztendőben. A jubileumi rendezvénysorozat nyitányaként hétfőn ünnepi közgyűlést tartottak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületében. Fülöp József akadémikus. az ELTE rektora köszöntötte a meghívottakat: politikai és tudományos életünk képviselőit, közöttük Grósz Károlyt. az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Budapesti Pártbizottság első titkárát és Radics Katalint, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjét. Az ünnepségen Németh G. Béla akadémikus, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója méltatta az évforduló jelentőségét, felvázolta az egyetem három és fél évszázados történetét. Szólt arról a vezető szerepről, amelyet az universilas a magvar oktatási intézményrendszer kialakításában betöltött, mindenkor, s most is a hazai művelődésügy élvonalában járva. M agya magyar Szólni sem tudtam, olyannyira a meglepetes erejevél hatott rám a kép az alatta közölt kommentár. Valamelyik politikai vagy gazdasági lapunk tette közzé: meditál, imádkozik koncentrál az ifjú japán pincér. Munkaidő előtt, reggel. Hogy szellemi és fizikai kondícióját „összekapja", ráncba szedje magát, csinosan, rendezett gondolatokkal, öltözékkel ugorhasson, abszolút udvariasan, az első vendég asztalához — meg az utolsóéhoz is. S csak a pincérek tesznek így? Dőre a kérdés, mert ugyan mitől lenne a japán autóipar, a japán mikroelektronika a japán „akármi" olyan, amilyen. Miré föl emlegetnénk a felkelő nap országát itt, a Kárpát medencében csodásnak. Dehogyis a természeti jelenség lenyűgöző szépsége miatt. S csak azért jutott eszembe a pincérügy, mert közben győzködtem magamat mi másképp csináljuk, s nem föltétlenül roszszabbul. (Mert a földrajzi, éghajlati, gazdasági, politikai, történelmi adottságaink — tudjuk — mások.) Szóval mi, ha koszos az utca, városszépítő akciót hirdetünk, az elhagyott kicsiknek gyermekfalut építünk. Ha nincs ki enni adjon az öregnek, adunk, vagy fűtünk rá, elvisszük neki a gyógyszert mentőakcióba fogunk, meg úttörőket, kiszeseket szalasztónk a tanyára. És ha a munkásember műveltsége hézagos, brigádversenyt, vetélkedőt hirdetünk, vagy ha a népgazdasági terv teljesítésében lemaradás .mutatkozik", verseny-mozgalomra szólítjuk a dolgozót. Lelkesülünk, buzdulunk. Baj? Hát ilyen közösségi a mi morálunk! Am egy idő óta nem tündökölnek oly fényesen rekordjaink. Firtatjuk, milyen is valójában az a Sok: nem romlott-e, hogyan csomagolták, tiszta-e ízletes.e mennyit ér, mennyi anyag és energia kellett hozzá, r morál, minőség kell-e, vun-e piaca, veszike viszik-e., eszik-e, beveszik-e" ... Nem egészen ? Ügy tűnik, nem egészen. Legyen akkor mozgalom, buzduljunk, lelkesüljünk például a minőségért. így gondolta a KISZ KB is, úgy két éve, nem is tudom pontosan,. Alakuljanak Minőségi körök a gyá. rakban a vállalatoknál — szólították a fiatalokat. Le. gyenek kovászai, erjesztői a minőség mozgalmának. A napokban meg azt mondja nekem a KISZ KB egyik osztályvezetője: Magyarországon adott egyfajta munkafegyelem, egyfajta munkaszeretet, egyfajta morál. (Önök is ismerik, nem?) S ezzel nem bír ez a mozgalom. Erre ők nem gondoltak. Summa summárum. rájöttek ebből nem lehet mozgalmat csinálni. Kutatták hát az eredményes minőségi változások módszereit és formáit. Mert változni kell — minőségileg. 1984 októberben a Tungsrammal, a Medicorral, a Rábatexttel üzleti alapokon nyugvó megoldást találtak. Gazdasági társulást alakítottak. Az előzetes — egyébként a szegedi Textilművekben is elvégzett — kísérletek fölmérések tapasztalatait hasznosítják. Jelenleg még csak a tárgyalásos, előkészítő szakaszban tartanak de egykét megkötött üzlettel is dicsekedhetnek már. A társulás vezetői megválogatják a partnereket. Ott lehet minőségi kört létrehozni. ahol az azonos munkát végző dolgozók csoportja észrevételezi a hibák okait is, képes azokat megoldani, elhárítani. No és ott, ahol a gazdasági vezetők utánaszámoltak, és bízvást számithatnak a tisztes nyereségre is. Szóval ahol egyébként sincs Selejt. Mert a magyar munkás — szól a további, tudómásul veendő érv — nem meditál, nem koncentrál De lelkesül, és a zsebére dolgozik. Mag Edit f