Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ításÁjs; > -4'iu. <w$úléi? • m Á megértés nehézségei I

rodalmi hetilapunk levelet közöl egy olvasótól, melyben arról esik szó, milyen rémisztően csekélyke érettségi előtt álló gyermekének és osztálytársainak történelmi ismerete. Mások fölméréseket mutatnak, melyekből hasonló következtetés adódik. A tudatlanság egyébként már-már mutatvány számba megy, egyáltalán nem a részletekre vonatkozik, hanem a főszereplőkre, netán olyan eseményekre, amelyeket tanítási szünettel kíván oktatáspolitikánk; emlékezetessé tenni. Ráadásul mindez fölszabadulás utáni évtizedeinkről, talán azért is, mert messzebbre már a kérdezők sem merészkednek. Különösebb rosszindulatot sem igénylő a következtetés, hogy ilyen életindulás után a helyzet aligha változik, legalábbis ritkán előnyére. Mindez önmagában is riasztó, ám különösen akkor válik azzá, ha elfogadjuk azt a föltételezést, hogy a középiskola mégiscsak alaposabb töfténelmi tájékozottságot nyújt, mint annak hiánya. Másként kérdezve, mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, kik a nyolc általános után leállnak? Akik ügy indulnak első munkahelyükre, hogy mindennapjaik közvetlen élményein, tapasztalásain túl — minden áttekintésük megszűnik. Akiknek társadalmunk politikai intézményei, gazdasági rendszerünk, de a világpolitika is, a csillagháborús fenyegetés is, mindmind a jámbor tudatlanság ködébe húzódik. Száraz György -egyik tanulmányából másolok ide: ..Történelmi tapasztalat dolgában nagyhatalom vagyunk, hisz voltunk bűnösök és áldozatok, átestünk a legsúlyosabb fertőzéseken, s azt is tudjuk, hogy a hallgatás nem orvosság, csak növeli a bajt." Bizonyára sokan egyetértünk ebben, hiszen ezredévnyi történelmünk fölösen is kínál tanulságot annak, aki meghallgatja és megérti eleink üzenetét. Sokan vannak az értők vagy kevesen — ez koronként változik, mert ezernyi tenyező függvénye. Mifelénk azonban úgy tűnik manapság, hogy sajnálatosan kevesen vannak — különösen a iiatal nemzedékekből —, akik szándékaik szerint is ernlékezetükbe kívánjak vésni múltunkat s annak tanulságait. A nyolcvanas évek tiszteletlen rohanásában, technika és tudomány száguldozásai közepette valahogy mulatságosnak tűnik a kioktató prédikáció. A tekintélyre alapozott szózat, melyet rendszerint a fiataloknak címezve zengedezünk otthon, iskolában, munkahelyeken is, sőt uram bocsá*. ünnepi szónoklat gyanánt olykor. Igaz, a címzettek részéről tapasztalható értetlenség még nem jelenti a mondanivaló hiánvát, csak éDpen akadályozza az üzenetet lélektől lélekig. Monológokká teszi a párbeszédet, a hallgatás falát építi az összetartozók közé. Az elmarasztaló ítélet könnyen jón, a legyintés is. És a megoldás? Kádár János kongresszusi zárszavában többször is foglalkozott a fiatalokkal, majd mintegy összegzésül mondotta: „Felelős, a képességeiket próbára tevő feladatokat, társadalmi megbízatásokat kell adni a fiataloknak. Mert e nélkül soha nem derül ki, melyikük alkalmas a nagyobb megbízások teljesítésére és melyikük nem." E programot jelölő kijelentésben a különbségtevés szempontját is megjelölte, nevezetesen a hozzáértés, az alkalmasság kritériumát, vagy más szóval a teljesítményelvet. Legyen mérték a produktum, kiáltanánk boldogan, de ahhoz feladat is kell, hangzik a másik oldalról, a feladathoz meg hozzáértő tudás, replikáznak amonnan ... Megütközés helyeit bölcsebb magatartás elismerni, hogy mindig is ilyen vitákban haladt előbbre a világ, mert a változások természetük szerint ütközésekkel járnak. A felelős posztokra meg most is többen igyekeznek, mivel ezek egyben halalommal is járnak emberek és dolgok fölött, tehát vonzó celt jelent megszerzésük. Így aztán a felelős posztokra törekvők közötti rangsorolók maguk is vizsgáznák társadalmi igazságosságból. De kiválasztási rendszerünk is megméretik a szocialista demokratizmus tárgyában. Talán úgy tűnik, messzebbre jutottunk a fiatal nemzedékek történelmi tájékozatlanságának ügyétől, ám ez csupán a szokásos látszat. A tudás, a hozzáértés megszerzése, szakismeretek tömegméretű elsajátítása csak kellő társadalmi ösztönzés hatására valósulhat meg, mert ennek elmaradása a tanulást iskolai üggyé minősíti. Márpedig ha a tjanulást nem értékeli társadalmunk kellőképpen, akkor ennek nyomán nem lesz becsülete a tudásnak sem. Pontosabban <1 tudás, a tudomány szétválik az egyénnek hasznot hozó és önmagáért való ismeretre, amelyek társadalmi megbebecsültsége határozottan elkülönül, és ezáltal eligazítja az így tájékozódó fiatalokat. Ujabban úgy mondiák, azt érdemes megtanulni, amit megfizetnek, megbersulnelc, társadalmi elismerésben részesítenek, egyszóval, amire szükség van. Minél gazdagabb és előrelátóbb a társadalom, annál szélesebb a támogatott, tehát az egyénnek is hasznos tudományok skálája P

ersze, rajtunk is sok múlik. Egyéni szorgalmunkon, képességeinken, s legfőképpen célkitűzéseinken, amiket viszont mindennapjainkon látunk magunk körül részben-egészben megvalósulni. Lenin arról írt egy alkalommal, hogy a nevelőt is nevelni kell! Ha a fiatal generációk nevelői, szülei, idősebb környezete számára fontos lesz a hétköznapi politizálás, akkor az élet kényszere nyomán birtokba veszik történelmünket. Minden jóslás helyett mondhatni, hogy ez a majdani örvendetes változás szocialista demokráciánk függvénye. A változás reményét erősiti az idő sürgetése. Tráscr László rVlLÁG PRO LETÁRJ Al, EGYESÜLJETEK! 1 75. évfolyam 110. szám 1985. május 13., hétfő Ára: 1,80 forint Szövetkezeti béketalálkozó r Opusztaszeren Somogyi Jvafoiyiie íeívcien: Péter János beszél az Árpád-cmlékniűnél Egy híján az ország valamennyi fogyasztási szövetke. zete elküldte képviselőit, pontosabban versenyzőit ar. ra az országos összejövetelre, amelyet e hét végén Szegeden és Opusztaszeren tartottak. A Mészöv már évek óta rendez dolgozóinak hangulatos, sportos összejövetelt. Idén a hazánk felszabadulásának és a fasizmus fölött aratott győzelemnek 40. évfordulója országos méretűvé tette a megyeiek programját. Kiderült, hogy nemcsak Csongrádban, hanem az ország minden táján természetbarátok is a szövetkezeti dolgozók, akik Szegedre jöttek, az ünneplésen túl, versenyezni is. Szombaton délelőtt utaztak Öpusztaszerre a Béketúra résztvevői. Méltóbb környezetben — mint nemzeti emlékparkunkban, amely természeti szépségekben éppoly gazdag és egyedülálló, mint történelmi emlékeiben — aligha versenghettek volna. A csapatok fi—7 kilométeres akadálypályával birkóztak meg. 4 állomáson kaptak feladatokat. Hogy. nehezeket-e? Szántó Kálmán szerint aki a péceli áfész dolgozója, általában „meg lehetett válaszolni". Azt ugye, példának okáért, mindenki tudja: a kígyómatást hogy lehet gyógyítani. Mint mondották a győztes Pest megyeiek nem igazán természetjárók, játszani szeretnek. Egyikük, Kurucz Sándor, annak idején Szegeden diákoskodott. Néha .leutazik" városunkba ám Szerre nem jutott eí még egyszer sem. Ott pedig a szombati verseny mellett egyéb programok is emlékezetessé tették a napot. Bográcsban főtt a pörkölt, délre hosszú sorok kígyóztak a kondérok előtt — megéhezett a vendégsereg. A környékbeliek otthon ebédeztek, kíváncsiskodni jöttek a parkba. Mint például a Hétvezér téesz dolgozói: Vass József né, tíorka Mátyásné, Hatvani Kálmánné. Vass József Vincze lstvánné, Bánfy István. Diákok, iskolaszövetkezeti tagok is voltak Opusztaszeren. A sándorfalvi Kardos Eva társaival szőtteseket készít. a Petőfi utcai iskolai boltjukban árulnak mindenféle édességet, papír, és «ós2ert. Juhász Mihályné, az áfész szövetkezetpolitikai vezetője, az iskola patronálnia elmondta, évente 35—40 ezer forintos támogatást kapnak a diákok. Most éppen tánccsoportot alakítanak. a gyereknapon mutatkoznak be. Egyébként a találkozó békebazárjában is árusították portékájukat. Kora délután az emlékmű mellett kezdődött a nagygyűlés. Somlyó Györgynek Csak a béke című versét — amelyet Tót/t Edit. a szentesi Horváth Mihály gimnázium tanulója, iskolaszövetkezeti tag mondott el — .nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. Ezt követően Ocskó Imre_ a Mészöv elnöke köszöntötte a béketúrára érkezetteket, akik között ott volt Konsz. tantyin Feoktyisztov űrhajós ezredes, a szovjet béketanács küldöttségének vezetője, dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, Molnár Sándor a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és Szabó G. László, a megyéi tanács elnökhelyettese is. Mielőtt a nagygyűlés szónoka, Péter János lépett volna a mikrofonhoz, K. Feoktyisztov emelkedett szólásra!; Az űrhajósként világszerte ismert személyiség mondandóját azzal kezdte, hogy a szovjet emberek tíz- és tízmilliói a győzelem 40. évfordulóján, a háború szörnyű perceire is emlékezve, a holnap békéjéről beszélnek minden lehetséges fórumon. Teszik ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a háború elkerülhető, ha a világ békeszerető erői, vagyis a népek milliárdjai, következtesen sikraszállnak a béke, a nyugalom, az építő munka eredményeinek megvédése mellett. A világűr további békés kutatását szolgáló eszközök tervezésével foglalkozó mérnökként Feoktyisztov beszélt a csillagháború szószólóinak illuzórikus elképzeléseiről is. Mint elmondotta, a világ haladó erői, a békeszerető milliók, pontosan tudják, hogy minden új fegyverfajta létrehozása merénylet az emberiség, a földi elet ellen. Éppen ezért erősödik szüntelenül és országhatárokat átlépve az űrfegyverkezés elleni tiltakozás. Beszéde befejezéseként a szovjet űrhajós — aki május 7-től 15-ig tartózkodik Magyarországon — a magyar—szovjet barátság további elmélyítéséről, mindkét népnek a béke melletti elkötelezettségéről szólt. Péter János, az MSZMP KB tagja, az Országgyűlés alelnöke a háborút átélt nemzedék hevében beszélt a negyven esztendeje létrejött európai béke semmihez sem hasonlítható értékeiről. Az antifasiszta koalícióban együtt harcolt nemzetek fiainak ma is pontosan kell tudniuk: a háborút emberek csinálják, éppen ezért meg is akadályozhatják. Ma viszont azt is föl kell ismernie mindenkinek, hogy a fegyverkezési verseny újabb és újabb szakaszait ugyancsak emberek tervezik, s mert ez csak nélkülözést és mérhetetlen veszélyeket szülhet, valamennyiünk kötelessége, hogy határozottan föllépjünk ennek az esztelen versenynek szószólói ellen. Májusban, a hagyományos békehónapban, gyűléseinken, összejöveteleinket százan és százan kísérlik meg szavakkal is kifejezni, mennyire drága nekünk a béke. Népünk békeszeretete Európában és szerte a világban egyre inkább elismerésre talál. Szövetkezeti béketalálkozóról lévén szó, az Országgyűlés alelnöke nagy elismeréssol beszélt a mezőgazdasági, az értékesítési és az ipari szövetkezeti mozgalomnak a magyar békemozgalomban betöltött fontos szerepéről is. * A nagygyűlés után átadták a Béke-túra dijait, köztük a szentesi Afész csapatvezetőjének — másodikok lettek az országos versenvben. A megyei csapatok teljesítményét — a hagyományokhoz híven — külön értékelték. Cyőztek a szatymaziak (2. számú csapatukkal), s különdíjat kapott a Sándorfalvi Afész iskolaszövetkezetének csapata. A HNF megyei bizottsága különdíjjal jutalmazta a szentesieket: ők küldték a legtöbb versenyzőt. A békemozgalomban végzett eredményes munkájáért az OBT Elnöksége a békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta Krasznai Mihálynak, a Mészöv titkárságvezetőjének. Emlékplakettet a Kisteleki Egység Afész, békemozgalmi emléklapot e. Kisteleki Áfész Május 1. Szocialista Brigádja kapott. A kitünte• tesek átadása után a Dalstaféták együttes lépett fol, majd szövetkezeli dolgozók amatőregyüttesei adtak műsort. Mag Edit Szombaton Szeged 14 középiskolájában összesen mintegy 1500 végzős diák búcsúzott, mindazzal az érzelmi-hangulati „körítéssel", ami annyira jellemzővé és varázsossá teszi ezt a bizonyos napot. S talán némi Elballagtak szorongás is sajátja lehet mindennek; legalábbis azoknak, akiknek már ma, hétfőn megkezdődnek az érettségi vizsgák: először az írásbelik, ezen belül is a magyar nyelvből és irodalomból. A szóbeli vizsgákat június 9. és június 22. között tartják, a közös érettségifelvételi szóbelik időnontja: május 20—21. Képünkön: a Bebrits Lajos Szakközépiskola végzősei.