Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

21 Csütörtök, 1985. május 9. Elhunyt dr. Ambrus István Kedden Szegeden, 64 éves korában elhunyt dr. Ambrus István, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács nyugalmazott elnöke, Debrecen város díszpolgára, a munkásmozgalom régi harcosa. A párt, a szocialista építés, a dolgozó nép felemelkedése érdekében vízott harc fáradhatatlan katonáját vesztette el személyében, akinek emberi és közéleti fejlődése, életútja összeforrott egész felszabadulás utáni történelmünkkel. Bár munkásságában nagyobb részt Hajdú-Bihar megyéhez kötődött, neve és tevékenysége nem ismeretlen szűkebb pátriánkban sem, hiszen 1947-től függetlenített pártmunkásként a nagy-szegedi pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője volt, ahonnan politikai iskola elvégzése után került Hajdú-Bihar megyébe. Életéhez hozzátartozott a politikai életben való aktív részvétel mellett a folyamatos önképzés, melynek során nemcsak szakmai — mezőgazdasági — stúdiumokat végzett, hanem már megyei titkárként pártfőiskolára is járt. Ré6zt vett az 1956-os ellenforradalom felszámolásában, a néphatalom védelmében, a párt újjászervezésében. 1960-ig a megyei pártbizottság titkára volt, majd a megyei tanács elnöke lett, s tanácselnökként végezte el a tanácsakadémiát és a jogi egyetemet is. Több mint másfél évtizeden át töltötte be a megyei tanács elnökének funkcióját, s országgyűlési képviselőként is szolgálta a szocialista építés ügyét. Munkatársai jó vezetőnek, az emberi problémák iránt nem érzéketlen felelős funkcionáriusnak ismerték meg dr. Ambrus Istvánt. Tevékenységéhez hozzátartozott, hogy nagy figyelmet fordított a mezőgazdaság fejlesztésére, a termelőszövetkezetek megszilárdítására is. Nyugdíjba vonulásának oka megromlott egészségi állapota volt és pihenőidejét nyugdíjasként Szegeden töltötte. Munkásságát a párt és a szocialista állam magas kitüntetésekkel ismerte el: megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a Szocialista Magyarországért kitüntetést, az Április 4-e Érdemrendet és mindezek mellett a város szeretetének jeleként Debrecen díszpolgárává avatta. Dr. Ambrus István halálával súlyos veszteség érte a magyar munkásmozgalmat. Temetése a szegedi Belvárosi temetőben lesz május 13án délután 1 órakor, ahol a városi tanács által adományozott díszsírhelyen helyezik örök nyugalomra. Gyermekműsorok Hatodik alkalommal rendezik meg Kőszegen május 20. és 25. között a Televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek szemléjét. Mint azt szerdán a Televízió székházában tartott sajtótájékoztatón elmondták, az immár hagyományos szemle célja, hogy áttekintést nyújtson a mindenkori legfrissebb termésről és az alkotók megvitathassák tapasztalataikat esztétákkal, írókkal, pedagógusokkal és a társintézmények munkatársaival. Az idén 23 különböző műfajú művet, 1983—84-ben készült alkotást mutatnak be a találkozó első három napján. Az egész napos vetítéseket május 23-án és 24-én tanácskozás és vita követi, amely során a meghívottak — köztük a szocialista országok televízióinak szakemberei, pszichológusok, rendezők és írók — cserélik ki nézeteiket a látottakról, a gyermekműsorok értékközvetítő és értékorientáló szerepéről, valamint arról, hogy milyen viselkedési normákat közvetítenek a gyermekeknek készült műsorok. Ebben az évben először osztanak ki a kőszegi szemlén díjakat is. A kritikus díját az öttagú — film- és tévékritikusokból álló — zsűri itéli oda. A közönségdíjat természetesen a legilletékesebbek, a gyermekek szavazzák meg. Az ifjúság nemzetközi éve alkalmából az Állami Ifjúsági Bizottság is kifejezi elismerését majd egy-egy díjjal. A szemle ideje alatt a város különböző helyszínein számos különprogram szórakoztatja a gyermekeket és felnőtteket. Könyvajándék az egyetemnek Paletta IKiámtási nap|6 TÜZZOMÁNCMOTlVUMOK népesítik be a Móra Ferenc Múzeum Kupola Galériáját. Papp György, Szegeden élő grafikusművész az utóbbi években — főként a kecskeméti zománcművészeti alkotótelepen eltöltött stúdiumok után — beleszerelmesedett a tűzzománc műfajába. Fekete-fehér és színes, a végletekig letisztult, népművészeti ihletésű linómetszeteit mentette át a tűzzománc technikájába. Honfoglaló őseink ékszereket, díszítő tárgyakat készítettek e nemes műfajban — ezt ötvözi Papp György a folklór szín- és motívumkincsével. Kipróbálja a zománctechnika különböző ágait, készít sikzománcot, rekeszzománcot, sodronyzománcot és domborított zománcképet. A témák egvik szálára a legendák, profán történetek, ősi emlékek képi jeleit fűzte, másikra népdalok. balladák, mondókák elemeit. Itt sem tagadja meg humorral átitatott szemléletmódját — néhány alkotásán tetten érhetjük a bö vérű néni humort, a vaskos tréfákat is. Szintetizáló müve, a Buba. amelyen összegzi eddigi eredményeit, tapasztalatait. A háromszögletű fej forma napmotívumai, szív alakú mellrészek és a szoknya kazettás megoldásai a rekeszzománc technikájának letisztult ipéldái. Több ez a kiállítás, mint egv műfaji kirándulás. Egy építkező alkotó újabb birtokba vett szintjének bizonyítéka. A KALAP ÖLTÖZTET — vélhetnénk Kutas László szobrai láttán a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. Aktjai a nöi test szép formáinak játékos feleseléséből születnek, leg-, gyakoribb elemei a kifogyhatatlan ötletességü kalapvariációk, melyek részint nosztalgiát ébresztenek, időben távolabbra tolják a figurákat. részint föl is öltöztetik azokat. Mozdulataikban a Rebekák, Veronikák, Jusztinák, Rachelek. Schallyk különös mozdulataikkal hol kihívóak, hol szendék, egyszer pikánsán ránk kacsintok, máskor lesütött szemmel félrefordulók. Kutas mindig talál valami tárgyat, amellyel teret teremt figurái köré, hol egy padot, hol régi foteleket, hol pamlagot, lépcsősort, vagy erkélykorlátot. Alkalmi érmei mellett ódon városképeket, architektúrákat. ablakokat, kapualjakat, lépcsöíveket, udvari kutakat készít szívesen mintegy ezzel is igazolva nosztalgikus vonzódásait. Szecessziós hangulatot árasztó kisbronzainak hátteréül Hoffmann Henriette színvázlatai. csendéletkezdeményei, foltvariációi, játékos tanulmányai szolgálnak, melyek inkább utalások, felvetések, mint kész festmények. MOSZKVAI ANZIKSZ — megpedig kettő is. Az egyik a Délterv Rózsa Ferenc sugárúti aulájában várta az érdeklődőket. Fekete Ferenc építész tudományos alaposságával, és Hegyi Gábor érzékeny fotooDtiká iával Moszkva szecessziós építészetét hozta kiállításközeibe. A századforduló művészeti törekvéseinek moszkvai emlékeit kitartó szorgalommal, alapossággal és művészi alázattal járták végig, s képbe sűrített üzeneteik nem csupán a szakembereknek szerezhettek maradandó élményt, de a laikus látogatókat is magával ragadták az elegáns fotók, a visszafogott színekkel ábrázolt épületek, a részletszépségek, a motívumok. Szelényi Károly Moszkva és környéke — táj változó fényben címmel rendezte meg fotókiállítását a Horváth Mihály Utcai Képtár harmadik szintjén. A főváros környéki kolostorvárosok — Szuzdal és Zagorszk — aranyló hagymakupolái, égbe karcolt keresztjei, hóban szikrázó ikonjai éppúgy a fényérzékeny celluloidszalagra kéredzkedtek, mint a Moszkva folyó évszakváltozásai, a főváros híres épületei. vagy egy bábu Obrazcov gyűjteményéből, Gogol szobra utolsó lakása előtt, egy kislány a téli parkból, a Vörös tér gránitkockái, a Sándorkert lángja az ifjú házasok virágaival, vagv az Október 25. utca zsúfolt forgataga. Aki járt már Moszkvában, azoknak emlékidéző, akik nem, azoknak vendég csalogató. FOTÓK ÉS KÉPEK láthatók a Sajtóház Művészklubjában, azaz öntörvényű fotók, és csak éppen lencsevégre kapott képek. A két napilap szerkesztőségének fiatal fotósai, Nagy László es Pintér József mu tatkoznak be válogatott fenvkepeikkel. Pintér a mindennapi munka során érdekesnek ítélt kattintasait nagyította ki. ezért anyaga véletlenszerűen állt össze, s csak itt-ott csillan meg a tudatosság fénye. Nagy László láthatóan készült erre a bemutatkozásra — jórészt sorozatait állította ki, me lyek közül igen magas színvonalú az új Somogyi-könyvtár architektúrá jának és tükröződésének látlelete, egy ré gi ház érzékenv röntgenfelvétele, és a néptáncíeszti vál hármas életképe. T. L. A József Attila Tudományegyetem és kanadai egyetemek közötti együttműködést példázza hogy tegnap, szerdán Szegedre látogatott Theodore Arcand, Kanada magyarországi nagykövete: könyvajándékot hozott. A nagykövet az egyetem Ady téri épületében ünnepélyes keretek közt adta át a hetven kötetnyi ajándékot, kanadai irodalomtörténeti, irodalomelméleti, illetve szépirodalmi műveket, amelyek a bölcsészettudományi kar összehasonlító irodalomtudományi tanszékének munkáját segítik. Dr. Mikola Tibor dékán tájékoztatta a nagykövetet az oktatómunkáról és szólt a kanadai intézményekkel tartott kapcsolatokról. Várhatóan a következő tanévtől az angol nyelvű hungarológiai képzésben kanadai hallgatók is részt vesznek. Theodore Arcand-t ezután a JATE központi épületében dr. Kemenes Béla oktatási rektorhelyettes tájékoztatta az egyetem életéről. Kanada magyarországi nagykövetét délután fogadta dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, tájékoztatva őt Somogyi Károlyné felvételiCsongrád megye oktatási és kulturális helyzetéről. Képünkön* Theodore Arcand (balról) átadja a könyvajándékot dr. Mikola Tibor dékánnak. Hetvenöt éves a dorozsmai iskola Holnap ünnepli fennállásának 75. évfordulóját a (mai nevén) 1. számú dorozsmai általános iskola. Előkerülnek a gondosan őrzött, megsárgult, személyes élmények tárgyaiként és iskolatörténeti dokumentumokként egyaránt szolgáló képiek. Kiállításon lesznek láthatók, felidézve a múlt háromnegyed évszázadát. Az 1910-es esztendő májusának 16, napján avatták föl az intézményt tizenkét tanteremmel, két tanácsteremmel és egy igazgatói lakással. Tornaterem és egyetlen szertár sem épült hozzá akkor. Használták az épületeit katonák, még a Dorozsmát megszálló francia csapatok is tanyáztak itt. A két világháború között mindig igen magas volt a tanulói létszám, az 1935—36-os tanévben például 540 fiú és 532 iány. A felszabadulás által létrejött nagy társadalmi változások, az iskolák államosítása itt is igen jelentős újításokhoz vezetett: megkezdődött például az iskolában a gyakorlati foglalkozás oktatása, Csongrád megye községi alsófokú intézményei között itt indult meg eiőször ipari jellegű oktatás. Figyelembe véve a tényt, hogy Kiskundorozsma lakosságának jelentős része már hosszabb ideje az iparban is dolgozott. Jelentős szerepet vállalt a dorozsmai schola az orosz nyelv tagozatos oktatásában is, s általában az itt végzett munka eredményességét bizonyítja, hogy a volt diákok tekintélyes része — életük derekán járó, vagy azon is túl levő emberek — között akad egyetemi magántanár, kutató, orvos és pedagógus is szép számmal Immáron tíz esztendeje, hogy a most jubiláló iskolának mar van egy „új párja" is Dorozsmán, ám a régi, most korszerűsített, több millió forintos költséggel felújított intézmény változatlanul szolgálja e jellegzetes szegedi városrész legifjabb polgárainak szellemi pallérozódását. S ugyan mi egyéb kívánható, az ünnep alkalmából, az itt dolgozóknak, mint hogy az eddigiekhez hasonló hivatástudattal, ügybuzgalommal, szeretettel tegyék ezt a jövőben is. Az ünnep persze ünnep, az évforduló nem csak előre és hátra pillantást lehetővé tevő alkalom, de a közös emlékezés és találkozás eseménye is. Erre várja régi és mostani tanítványait, tanárait a 75 éves dorozsmai iskola. Az ünnepseg penteken délután 4 órakor kezdődik. Forgó András WUi m —— új film f',mAnno Pavlova Színes, szinkronizált, kétrészes szovjet—angol film. trta és rendezte: Emil Lotjanu. Fényképezte: Jevgenyij Guszlinszkij és Vlagyimir Nahabcev. Zene: Jevgenyij Doga. Főbb szereplök: Galina Beljajeva, James Fox, Szergej Sakurov, Vszevolov Larionov, Martin Scorsesc, Pjotr Gu szev. Vannak ám klasszikusok vitatható értelemben is. Arra a filmtípusra gondolok, aminek oly sok egyéb mellett az évszázad (mégiscsak) filmes Mekkája, Hollywood a szülőatyja: az életrajzi, vagy ha úgy tetszik, az úgynevezett karrierfilmekre. Mi sem látszik kézenfekvőbbnek és szakmai „showszempontok" szerint kívánatosabbnak, mint egy-egy nagy művész, esetleg jelentős történelmi személyiség életútját szép kronologikus sorrendben egy játékfilmben elénk tárni. Szinte minden tipikus „nagy" mozifogásra" komoly esélyek látszanak a vászonláthatáron. Lehet itt líra és históriai izgalom, siker és bukás, szenvedély és szenvedés, utazás és kaland, szerelem és nagy barátság, a sort még hosszan lehetne folytatni. Mondhatnánk: minden, akárcsak magában az úgynevezett életben. Hiszen. ahhoz még csekelyke esztétikai feszültség sem szükséges, hogy tudjuk: az egyén (pláne egy nagy egyéniség) színes, forgatagos, nagy életében szinte maradéktalanul tükröződni képes a valósúg. Legalábbis egybizorfyos, sajátságosan totális értelmezés szerint. Eddig nem is volna baj. Csakhogy, a karrierfilmek az évtizedek során éppúgy sémákká merevült mozidarabokká váltak, mint az irodalomban a bestsellerként hódító életrajzi regények. A csak viszonylag tájékozott ember is efféle alkotás láttán — olvasván az első be4 nyomások után teljes biztonsággal megjósolhatja a további fejleményeket, egészén a hőst mindenkoron megdicsőítő befejezésig. Ami variációs lehetőség közben adódik, csupán az ábrázolt egyén működési területéből, nemzetiségéből, esetleg életmódbeli különbözőségeiből következhet. Ám még így is mindig sukkal több a hasonlóság, mint a különbözőség, több a szabvány, mint az eredetiség. Azaz végső soron: több a „valódi" — mint az igaz. Sajnálkozhatunk rajta, de bizony nem történik ez másképpen a klasszikus orosz balett hasonlóképpen klaszszikus, több szempontból monumentális alakjának. Anna Pavlovának életét bemutató, hasonlóképpen monumentális szovjet—angol film esetében sem. Századunk első év''/edeinek nagy orosz baleri,,ája, játssza bármily kitűnően Galina Beljajeva, csak eggyé válik a sorban a jó öreg hollywoodi recept szerint készült alkotások tömegében. A minden efféle „klasszikuson" uralkodó i'elszínességen sem a kitűnő színészi játék, sem a ragyogó operatőri munka, a gyakran „ős-originell" orosz miliő hangulatút szuggesztíven biztosítani tudó képek együttese sem tud segíteni. Ráadásul Emil Lotjanu forgatókönyvének dialógusai több-j nyíre oly furán ásatag _ stílusban íródtak, hogy szinte teljesen természetellenessé tesznek minden hétköznapi emberi megnyilvánulási. A hősök úgy beszélnek, ahogyan egy hófehér leányszobába zárt romantikus lányregényíró és egy fejét forgatókönyvírásra adó szobatudós teljesítményének keresztezéséből származó szöveg kényszeríti őket. A dolog annál inkább zavaró, mert nélia fölsejlik a melyebb. részben történelmieszmei, részben lélektani indíltatasú ábrázolásmód kísértete is — ám rövid idő után mindig, minden viszszazökken a régi kerékvágásba. Üjra győz Hollywood. Anna Pavlova tiszta emberi alakja, óriási művészete és vonzó személyisége természetesen valamiképpen még így is kihámozható. Nem mondom, jó néhány lehangolóan rossz filmnél ez is sokkal jobb. Viszont mindezekkel együtt: olyan jó volna már egyszer egy igazán jó (mert arnyait, mert nem sablonokat követő) filmet látni valakiről, aki megérdemli. Mint Anna Pavlova is. Domonkos László a