Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

6 Kedd, 1985. niájus 7. Választási jeleli gyűlések Tegnap, hétfőn folytatódtak az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok jelölő gyűlései. A jelöltek elfogadták a Hazafias Népfront programját, és elnyerték a jelenlevők többségének támogatását. Munkatársaink Szegeden, Ullé­sen és Algyőn jártak. Hármas bizalom Nagy László felvétele A jelöltek: dr. Komócsin Mihály, Árendás József és Király Zoltán Szeged az elmúlt két év­tizedben reneszánszát élte — mondta Papp Gyula, a városi tanács elnöke, aki szamokkal is bizonyította ezt. Hangsúlyozta, hogy a múlt századi nagy árvíz után is hősies erőfeszítése­ket tett a város; 1960 óta megépült 35 ezer új lakás. Ez azt jelenti, hogy több mint százezer ember költöz­hetett új otthonba, s nem is akármilyenbe, mert a la­kótelepeken kivétel nélkül komfortos, fürdőszobás la­kások épültek. A Jövő képe szebb a mus­tánínál — mondta a tanács­elftbk. Ha gazdagabbak le­szünk, akkor arra is gon­dolhatunk, hogy 80, vagy akár 100 négyzetméteres la­kások is épüljenek. Papp Gyula szólt a város néhány gondjáról is. Elsőként a tö­megközlekedésről. A regge­li órákban túlzsúfoltak a villamosok és a buszok. Napközben viszont szinte üresek. Ennek ellenére sem változtatnak a közlekedési szokásokon. Az 5. számú országgyűlé­si választókerületben a Ha­zafias Népfront dr. Komó­csin Mihály nyugdíjas párt­munkást, a megyei pártbi­zottság tagját, és Árendás Józsefet, az Üj Élet Tsz el­nökét ajánlotta. Azt hiszem, mindkettőjüket fölösleges bemutatni. Hosszú-hosszú évek közéleti szereplése tet­te őket ismertté a szegediek körében. Dr. Komócsin Mi­hály ma is ebben a körzet­ben lakik. Árendás József pedig itt dolgozik. És most hadd szóljak a harmadik jelöltről. Király Zoltánról, a televízió szegedi stúdiójá­nak riporteréről. 1948-ban született. Valamennyien is­merjük a tévé Ablak című adásaiból. A jelölő gyűlésen Bálint László, a szalámigyár és húskombinát vezérigazgató­ja elnökölt. Ott volt Szabó Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára és dr. Székely Sándor, a szegedi városi pártbizottság első tit­kára is. Amit valahány résztvevő megállapíthatott: az embe­reket egyre jobban érdekli lakókörzetük sorsa, s hal­latják is érte a szavukat. Ezt tette például Papp Sán­dor is, aki Hattyastelep gondjait sorolta föl. Szó esett persze Alsóváros és Móraváros problémáiról is. Több csatorna kellene, s gondoskodni volna szüksé­ges tisztításukról is. A városi tanács elnöke vá­laszában tényekkel bizonyí­totta, hogy ezek a városré­szek sem mostoha gyerme­kek. Fejlődésükről, fejlesz­tésükről gondoskodnak a vezető testületek. Ebben az évben például két új ABC­áruház épül. az egyiknek a móravárosiak, a másiknak az alsóvárosiak örülhetnek majd. Papp Gyula szólt ar­ról is, hogy ha a lakosság hozzájárul, meg lehet való­sítani jó néhány progra­mot, így például a gázveze­ték-épitést. és a vízszolgál­tatás javítását. A jelölő ",'űlés végén mindhárom képviselőjelölt szólt várható programjáról. Dr. Komócsin Mihály arról beszélt, hogy itt született, volt már ennek a választó­kerületnek a képviselője, minden gondot. problémát ismer tehát, azon szeretne fáradozni, hogy ezek meg­oldódjanak. Árendás József is hasonló programot ígért. Király Zoltán is hitet tett amellett, hogy megválasztá­sa esetén legiobb tudása szerint képviseli a lakóterü­leten élők ügyeit. Az 5. or­szággyűlési választókerület­ben mindhárom jelöltnek bizalmat szavaztak. r. F. gyakorlatában a buktatókat is éppoly intenziven együt­tesen ismerik-élik meg, mint a sikereket. Tölgyesi Bélá könnyű szívvel „ismerte be" a tavalyi algyői kudarcot, a kivitelezők körüli egészség­telen huzavona károkozó hatását. Könnyen tette, mert a jelöló gyűlés napjá­nak délelőttjén írták alá a megállapodást az új — és eddig megbízhatóbb — ki­vitelezővel, a Dégázzal, hogy vállalják az „olajfalu" gáz­programjának idei feladata­it. Na persze, azokat sem kihagyva, akiknek tavaly gáz helyett csak ígéret ju­tott. Az idén ők lesznek az elsők. Jó hírt hozni mindig ió, gondolhatta az előadó, s joggal érezte meg: az el­múlt öt év alatt vé"zett köz­életi munka, a társadalmi­gazdasági élet fél évtizedes változásairól, az elmúlt ciklusról szóló beszámolója akkor „talál" igazán, ha he­lyi, úgyszólván testre, mé­retre szabott lesz. S akkor, ott, sikerült is. Könnyű dol­ga lett egyszeriben a leveze­tő elnöknek: oly kevesen szóltak hozzá, hogy egy pil­lanatig sem kellett gondol­koznia, szelíden, vagy eré­lyesen figyelmeztesse a fel­szólalási idő betartására a jelentkezőket. Alig voltak. Amennyire egyértelmű egyetértéssel a beszámolót fogadták, olyan természetes módon reagáltak a jelöltek­re is a helybéliek: támogat­ták mindkét várományos felkerülését a jelölőlistára. Akárcsak a jelöltek. Manap­ság oly sokat elmondtuk már, hogy a kettős jelölés­nél a lemaradó sem lesz vesztes, hogy mi sem ter­mészetesebb, mint a két „el­lenfél" egymást dicséri, is­meri el. Papp Istvánné, az algyői postahivatal főpénztárosa bemutatkozó beszédében például nyomatékosan hang­súlyozta: a jelölttársamat szívből választom — júni­usban. Naggyörgy József, a Dél­Tisza Menti Afész elnöke tanácstagjelöltté választá­suk után nemcsak gratulált Pappnénak, hanem bátorí­tóan megjegyezte, ha ő lesz a póttanácstag, számíthat a segítségére. Sportszerűség­ben nincs hiány! S még bú­csúzásnál is kedélyes be­szélgetés, kedves mosolyok kíséretében köszöntek el mint régi ismerősök. Aligha látszott rajtuk, hogy most találkoztak először, s ho<»" — mert végül is vagy egyi­kük, vagy másikuk — ellen­felek lennének. A közösségi megbízatást most kortyol­gató postáskisasszony, s a három évtizedes közéleti múlttal rendelkező szövet­kezeti elnök. Ellenfelek? Volnának nálunk ilyenek? S pont ők? Nos, az a bizo­nyos látszat nem ezt mutat 1 a. I. Zs. mm Határoztak Ullésen Sebmid*. Andrea felvétele A képen, balról jobbra: dr. Rusz Márk, Veszclinov Dánielné cs dr. Juratovics Aladár Gázos ügyek — Ezt a dumát tanítani lehetne! — foglalta össze tömören a félrelesült hajú fiatalember az Algyőn ren­dezett jelölő gyűlés előadó­járól. Pontosabban arról a nyíltságról, és kendőzetlen, őszinte, de tárgyilagos hang­vételről, amelyet az estén az új iskolában tapasztalt. Volt, aki úgy fogalmazott Tölgyesi Béla — a városi tanács építési, közlekedési osztályvezetője — előadásá­ról, hogy „kifogta a szelet a vitorlából". A panaszkodók, zsörtölődök, vádaskodók vi­torlájából. Ha ugyanis arról beszél kertelés nélkül, ami legégetőbb gondként foglal­koztatja a helyi lakókat, nincs miről beszélni. Algyőn éppen ez történt. A 64. számú választókerü­letben többen készültek „kipakolni", hogy mégiscsak felháborító, hogy megalakí­tották a földgáz-bevezetési társulást, megrendelték a munkát, s mégsem készült el sem a vállalt, sem a re­ményekben képzelt, módo­sított határidőre a gázveze­tékük. Mit mondjanak ak­kor, amikor a tanács képvi­selője szájából hangzik el a kudarc beismerése! Mintha csak éreznék, nincs „ez az oldal", és nincs „a másik oldal". Elvégre is a kom­fortot jelentő gázprogram­ban közösen munkálkodó társak vagyunk! Lakossági társulás — tanácsi irányítás — nem is új fogalmak, de az összefogás mindennapi Csongrád megye 7. számú országgyűlési választókörze­tének második jelölő gyű­lését Üllés község művelő­dési házában tartották meg tegnap, hétfőn este. A nagy­terem zsúfolásig megtelt: ot.t Voltak az üllésieken kívül a forráskúti, a bordányi és a domaszéki választópolgárok képviselői is. A Himnusz után szavalattal tették ün­nepélyesebbé a jelölést. A megjelenteket Nyáriné Tajti Anna köszöntötte, s ellátta a gyűlés elnöki tisztét. A Ha­zafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága képvise­letében Ocskó Lajos mon­dott beszédet. Elsősorban az érintett négy község életé­ről szólt. A környék gazda­sági helyzete figyelemre méltó, szép eredményeket tudhatnak magukénak. A mezőgazdasági üzem és a községek megtartó ereje erő­södött. Fölemlített néhány olyan gondot is, amelyek megoldása nem várhat so­káig. Beszéde végén ismer­tette a választási törvényt, majd javaslatot tett a HNF jelöltjeire. A korábbi deszki jelölő gyűlésen dr. Rusz Márk és Veszelinov Dánielné mellett harmadik jelöltet is javasol­tak a választópolgárok kép­viselői, dr. Juratovics Ala­dár személyében. Mo6t mind­három jelöltet újból bemu­tatták, akik a gyűlés részt­vevői előtt vállalták a nép­front programját és a jelölt­séget. Élénk lett a gyűlés hangulata, amikor a fölszó­lalásokra került sor. A „ho­moki" emberek elismeréssel nyilatkoztak volt képviselő­jükről, dr. Rusz Márkról, méltatták Veszelinov Dáni­elné tanárnő munkáját, s so­kan dr. Juratovics Aladár tevékenységét ecsetelték, amelyet a környék fejleszté­séért tett és tesz. Véleményt mondott: dr. Joó Andrásné orvos (Üllés), Tari Istvánné tanár (Üllés), dr. Kalivoda Imre szakszövetkezeti elnök (Domaszék), László Ferenc szövetkezeti tag (Üllés), Se­lindi Jánosné szakszövetke­zeti tag (Bordány), Ádám Jenő tanár (Bordány), Mé­száros György gumigyári dolgozó (Deszk), Márkus Sándor olajipari dolgozó (Szeged), Dudás Kálmán té­esztag (Üllés), dr. Kálló An­talné tanár (Domaszék), Sza­bó Imre téeszelnök (Forrás­kút), dr. Vratán György or­vos (Bordány), Viola Tamás olajmunkás (Szeged), Seres László tanár (Üllés), Engi László olajmunkás (Doma­szék), Jámbor György olaj­munkás (Üllés). Ezután az elnök elrendelte a szavazást. Mindhárom jelölt, a deszki és az üllési jelölő gyűlése­ken megkapta a szükséges szavazatot. Tudományos tanácskozás Csongrád megye egészségügyének 40 éve A Csongrád megyei tanács vb egészségügyi osztálya, a megyei egészségügyi intéz­mények, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete me­gyei bizottsága és a Magyar Vöröskereszt megyei vezető­sége tudományos ülést ren­dezett tegnap, hétfőn a SZAB székházban. Csongrád megye egészségügyének 40 éve címmel. Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese üdvö­zölte a megjelenteket majd dr. Koncz János, az MSZMP megyei bizottságának titkára Egészségpolitikánk 40 éve cimmel tartotta meg beve­zető előadását. Vázolta a felszabadulás utáni magyar egészségügy és szociálpoli­tika fejlődését és szólt azok­ról az ellentmondásokról is, amelyek az egyes szakaszo­kat jellemezték. A századforduló elmara­dott közegészségügyén már a Magyar Tanácsköztársaság is megkísérelt lendíteni. Fönállásának rövid 131 nap­ja alatt is időtálló intézke­dések egész sora született, egyebek között az állami egészségügy megteremtése és az ingyenes egészségügyi el­látás. Ugyancsak követésre méltó példákat szolgáltatott a Szovjetunió több évtizedes egészségügyi gyakorlata. A Horthy-korszak magas cse­csemőhalandóságot, elmara­dott egészségügyet örökített ránk, a II. világháborúnak áldozatául esett a magyar orvosok ápolónők, beteggon­dozásban résztvevők 25 százaléka. A felszabadulás utáni népi demokráciának ezeket a hátrányokat és a háború pusztításának követ­kezményeit kellett leküzde­nie. Az ötvenes évek igazsá­gos megítéléséhez tartozik — mondotta az előadó —, hogy ebben az időszakban meg­kétszereződött a biztosítot­tak száma szülőotthonok létesültek, szakképzett káde­rek láttak munkához és nö­vekedett a szülő nők anyagi támogatása. Mérföldkő volt 1959., amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt részle­tesen elemezte egészségpo­litikánkat. A 15 éves prog­ram már előrevetítette egye­bek között a lakosság ingye­nes kezelését, gondozását is. Az általánossá vált társa­dalombiztosítás új helyzetet teremtett: az egészségügynek a korábbi feltételek között kellett több ember ellátásá­ról gondoskodnia. Az egész­ségügyi dolgozók áldozatos munkájának köszönhető, hogy eleget tudott tenni az ágazat ennek a követel­ménynek. Üjabb lendületet adott az egészségügynek az 1960-as évek végén a párt tudo­mánypolitikai határozata, amely az orvostudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazására ösztönzött. Az utóbbi esztendőkben az egészségügyi szociális ellá­tás mennyiségi és minőségi javulása szembetűnő. To­vábbi fontos feladat azon­ban, hogy a gyógyító mun­ka mellett mind nagyobb szerepet kapjon a megelőzés, a közgondolkodás részévé váljanak az egészséges élet­mód tudnivalói Ez annál is inkább időszerű itt me­gyénkben, mert az alkohol­fogyasztási és az öngyilkos­sági statisztikák szerint eb­ben élen járunk az ország­ban. A jövőt vázolva hang­súlyozta az előadó: elsődleges teendő a legnehezebb körül­mények között élő rétegek, szinte egyénre szabott szo­ciális megsegítése, az egész­ségügyi munka minőségi javítása és a társadalmi mé­retű egészséges életmódra nevelés. A tudományos ülé­sen dr. Janó János, Pádár Lászlóné, dr. Rózsa József, dr. Varró Vincze, Rákos Gyula, dr. Nemes János, dr. Boros István. dr. Végh Gyu­la , dr. Szász Károly és dr. Némethy Edit tartott korre­ferátumot az egészségpoli­tika egyes kérdéseiről. Emlékülés a Honvédelmi Minisztériumban A fasizmus felett aratott! győzelem 40. évfordulója al­kalmából emlékülést tartot­tak hétfőn a Honvédelmi Minisztériumban. Kárpáti Ferenc altábornagy, politikai főcsoportfőnök, miniszter­helyettes elnöki megnyitója után „A fasizmus felett ara­tott győzelem történelmi je­lentősége, tanulságai, a Szov­jetunió döntő szerepe a győ­zelem kivívásában'' cimmel Pacsek József altábornagy, vezérkari főnök, miniszter­helyettes tartott előadást. Ezt követően több előadó méltatta a Vörös Hadsereg szerepét hazánk felszabadí­tásában, a fasizmus felett aratott győzelemben. 3 Az emlékülésen — ame­lyen részt vettek a Magyar Néphadsereg vezető szervei­nek képviselői —, jelen volt a Honvédelmi Minisztérium Katonatanácsának több tag­ja, valamint Nyikolaj Szil­csenko vezérezredes, a Var­sói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői fő­parancsnokának magyaror­szági képviselője, Konsztan­tyin Kocsetov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Had­seregcsoport parancsnoka és Vlagyimir Zotov ezredes, a Szovjetunió budapesti nagy­követségének katonai és lég­ügyi attaséja. Az ülés Kárpáti Ferenc zárszavával ért véget. Befejeződtek a munkásörök rajvetélkedöi A győzelem napjára be­fejeződtek a „Szabad ha­zánk 40 éve" címmel 1984­ben meghirdetett rajvetélke­dők a munkásörségben. Eze­ken az emlékversenyeken a felszabadulás és az azóta el­telt négy évtized történelmi és helytörténeti eseményei­nek tudnivalóiról mérték össze ismereteiket a mun­kásőrök. A munkaidőn kí­vül rendezett vetélkedőkön a történelmi ismereteken túl kiképzési, gyakorlati ismere­tekben, járőrversenyeken is összemérték tudásukat a ra­jok. Sok helyütt — például Budapesten, Csongrád, Haj­dú-Bihar, Fejér, Vas, Veszp­rém megyében —, az ifjú­sági szervezetek közremű­ködésével döntötték el a helyezéseket. A munkásőr­rajok az úttörőkkel, a KISZ-tagokkal, az úttörő- és ifjúgárdistákkal közösen ké­szültek fel és vettek részt a versenyeken. A nagy si­kerű vetélkedősorozaton sok idős munkásőr elevenítette fel személyes élményeit a történelmi sorsfordulókról. A nyertes rajok parancs­nokai és tagjai elismerésül parancsnoki dicséretben ré­szesültek, és tárgyjutalmakat kaptak.

Next

/
Thumbnails
Contents