Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

Szombat, 1985. május 4. MAGAZIN Dokumentumok — beázásügyben Április 22-én Még mindig áznak címmel cikket közöltünk a Gáz utca 12. számú házban beázó lakásokról. Az ügyben levelet kap­tunk a Déléptől, amelyet az alábbiakban közlünk. ..A Dclmagyarország Még mindig áznak című cikke alapvetően valótlan adatokra épül. ebből következően állításai, következtetései hamisak, a közvélemény félrevezetését, a Délép hitelének rontását, s a vállalati kollektíva rágalmazását szolgálják. A Gáz utca 12. szám alatti (Északi városrész I B. ütem 118.) épület ügyében az Éiszaki Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet fel­peresként pert indított vállalatunk ellen. A perben a Csongrád me­gyei Bíróság 1984. október 11-i ítéletében a felperes keresetét el­utasította és kötelezte a felperest 12 350 forint szakértői díj és 30 ezer forint eljárási illeték megfizetésére. Az ítélet száma: 1. G. 40.151 1981.9. Remélhetőleg világos a bírósági ítéletből, liogy a pert a szövetkezet nem nyerte meg, hanem elbukta. Nem tudni, hogy a cikk írója Tanárs István és a cikkben szereplő Nagy János, Tor­nyai János és Lázár János, a Gáz utca 12. szám alatti lakói honnan vették az ítélettel ellentétes értesülésüket, miszerint nekik a Délép valamilyen munkával, szolgáltatással tartozik. Alaptalan az. az állítás is, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kötelezte bármire is a Délépet a Gáz utca 12. szám alatti házzal kapcsolatban. E ház ügyében még fellebbezés sem történt. A Leg­felsőbb Bíróság Gf. IV. 3. 489 1981. 3. számú, 1985. február 11-i íté­Hogy olvasóink is megítélhes­sék, kifogástalan kivitelezésről vagy helyette a jogszabályok csűröséről-csavarásáról van-e szó. idézünk az Északi város­részben beázásokkal kapcsolatos dokumentumokból, s felhívjuk a figyelmet néhány olyan mozza­natra, amelyről a Délép vezér­igazgatója megfeledkezni lát­szik: 1 Az Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet össze­sen 6 beázó ház, az Északi város­rész 113., 117., 1111., 119.. 120., és 142. jelű epületek szavatossá­gi javítását kérte a Csongrád Megyei Bíróságon indított, a Dé­lép által idézett számú perben. A Délép valóban megnyerte ezt a pert. De nem azért mert tisz­tességes, jó minőségű munkát végzeit, hanem mert addig fol­tozgatta a tetőket, míg lejárt a szavatossági idö. Idézünk a szóban forgó Ítélet­ből: „A bíróság a felperes (a Jakásssövetkézet) keresetét elké­settség miatt elutasította." Ugyancsak az ítéletből, derülnek ki a következők: Az ÉVM 10/1981. (VI. 3.) számú rendele­tének melléklete szerint a víz­szigetelések kötelező alkalmassá­gi ideje 5 év. A 117. jelű épü­let szavatossági idejének kezdő időpontja 1979. január 2., a 118­asé 1979. január 4. Az ötéves kötelező alkalmassági idő tehát 1934. január 2-án illetve 4-én járt le. A beázó házak előtörténete ki­derül a megyei bíróság által kért szakvéleménybői. amelyet az Építésügyi Minőségellenőrző In­tézet szakemberei készítettek. Idézzük: „Az épület legfelső szintjein levő lakások a haszná­latba vétel pta többször és fo­lyamatosan beáztak. Kivitelező a lakók, illetve a lakásszövetkezet bejelentései alapján a tetőszige­teléseken többször végzett javí­tásokat. A javítások általában a kilyukadt neoacid szigetelőlemez kijavításában nyilvánultak meg, ami nem járt kellő eredménnyel, mert a tetőszigetelés mindig újabb helyeken lyukadt ki, és a lakások továbbra is beáztak." A megyei bíróság ítéletének indok­lása is kitér erre. Idézzük: „Az alperes az épületek tetőszigetelé­sét ma rnár meg nem határoz­ható időpontokban többször ja­vította." Az időpontok utólag azért nem határozhatók meg, mert sem a javítás időpontjá­ról, sem a módjáról nem érte­sítették a tulajdonos lakásszö­vetkezetet, így az nem is tudta a munka minőségét ellenőrizni, egyáltalán jegyzőkönyvvel átven­ni a munkát. Idézzük a megyei bíróság íté­letéből: .,1983. szeptember hó­napot követően az alperes (a Délép) a tetőszigetelés további javítása elől elzárkózott." Ismé­teljük, a kötelező alkalmassági idő csak 1984. január első nap­jaiban járt le. Ismét idézzük az ítéletet: „Legutóbb 1984. január hó 2-án a felperes (a lakásszövetkezet) levelet intézett a beavatkozóhoz (Szeged Városi Beruházási Vál­lalat), amelyben 31 lakóépület tetőszigetelésének javítása ücvé­toen kérte intézkedését a kivite­lező felé. Beavatkozó 1984. ja­nuár 13-án továbbította a fel­peresi jegyzéket az alperes felé. lete arra kötelezi a Délépet. hogy 1985. április 30-ig az Északi vá­rosrész 117. jelű épület (Gáz utca 10.) tetőhibáit javítsa ki. De ez nem a 118. épület! És nem itt laknak a felsorolt lakók sem. A Délép természetesen eleget tesz a Legfelsőbb Bíróság ítéletének, de mivel ez a tetőszigetelés felbontásával jár, éppen a lakók érdekében várt a csapadékmentes időre, Az újságíró belekeveri a február 2-i viharkár következményeit a Délép garanciális kötelességéről szóló írásba. A Lakásfenntartó Szövetkezet nem rendelte meg a Délépnél a viharkárok javítását. Ehelyett a vihar ürügyén félrevezető tájékoztatással, a félretájé­koztatott közvélemény segítségével próbálja a feladatot és a felelős­ségét a Délép nyakába varrni, ugyanakkor más szervezet felelős­seget takargatják. Hogy melyik vállalat mit ir a levélpapírjára, nem a valótlan ál­lításokat ellenőrizetlenül továbbadó cikkek hatására történik. De elgondolkoztató az a felfogás, amely bizonyítja, hogy Tanács István milyen beállításnak válik eszközévé, szószólójává. A bírósági ítéletek — ha már nem is a valóság —. tisztelete minden állampolgár számára kötelező, különösen, ha a városi napi­lap több tízezres példánya áll rendelkezésre a közvélemény befolyá­solása céljából. SIPOS MIHÁLY. A Délép vezérigazgatója" kérve azt, hogy a jelzett épüle­teknél a tetőszigetelési hibákat szüntesse meg, miután a koráb­bi javítások eredményre nem vezettek. Az alperes a kötelező alkalmassági idő elteltére törté­nő hivatkozással elutasító vá­laszt adott." O Hogy a Délép már a kivi­telezéskor hibákat követett el, s azok egy részét a javítgatá­sok alkalmával sem korrigálta, arra álljon itt bizonyítékként a szakértői vélemény alábbi két részlete: „A párazáró alufóliát valamennyi épületnél az attika­l'alra a hőszigetelés felső síkjáig felhajtották, amely takarja az ol­dalkiszellőzést biztosító, az atti­kaíalba beépített kerámiarácsot. A gőznyomás-kiegyenlítő alufólia bitumenzárja az attikaszegélynél általában hiányzik." A 117—118. jelű épületeket (Gáz u. 10—12.) együtt tárgyalja a szakvélemény. Idézzük: „A két épület közvetlenül egymás mel­lett került elhelyezésre, közöttük, dilatációs' hézaggal. A két épület tetőszigetelése oly módon kikép­zett dilatációs hézaggal kapcso­lódik egymáshoz, hogy a szerke­zeti dilatációs hézag mentén két egymással szembefordított jéeve­tö éket helyeztek el. A jégvetö ékek hátlapja közt kb. 5 centi­méter széles ki tömet len hézag van, amely felett a neoacid le­mezt kifeszítve átvezették. A di­latációs hézag környezetében a neoacid lemezen feltűnően sok folt, szakadás látható. Az attikafal mentén elhelyezett hungarocell jégvető ékek a víz­szigetelő lemez alatt kimozdultak helyükről. Az elmozdulás általá­ban 20—50 centiméter, de több méterre eltávolodott darabokat is találunk. A jégvető ékek el­mozdulása valószínűleg egy vihar alkalmával következett be, mert azoknak az aljzathoz való lera­gasztása nem volt megfelelő. A jégvető ékek a neoacid lemezt olyan mértékben megfeszítették az elmozdulás alkalmával, hogy azon az attikafalak és a felépít­mények szegélyénél ráncosodá­sok, szakadások keletkeztek. A 110. jelű épület egyik sarká­tól kiindulva az attikafal szegé­lyezését kb." 15 méter hosszan a 113. jelű épülethez hasonlóan új­ra készítették. A javítás során az eltávolított rétegeket itt sem pó­tolták. Az attikafal belső síkja és a hőszigetelés között kb. két cen­timéter széles, a hőszigetelő táb­lák között 3—3,5 centiméter szé­les kitöltetlen hézagok találha­tók. A vizsgálat surán ellenőriztük egy páraszellőző beépítését is. A feltárással megállapítottuk, hogy a páraszellőzö tárcsájánál; és a rávezetett alufólia összeragasztá­sa hiányzik, mind a párazáró, mind a gőznyomás-kiegyenlítő réteg esetében. A felbontott pá­raszellözőnél a párazáró alufólia fordított helyzetben, kavicsszó­rással felfelé volt elhelyezve." O A lakásszövetkezet megfel­lebbezte a megyei bíróság­nak a már idézett számú ítéletét — próbaként, kizárólag a 117-es számú ház esetében. Ezúttal már nem szavatossági javításként, ha­nem hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése címén követelték a teljő javítását. A Legfelsőbb Bíróság ennek a fellebbezésnek helyt adva kötelezte a Délépet, hogy a 117-es ház tejejét 1985. április 30-ig javítsa ki. Az ítéleti indoklásában ez áll: „A Legfel­sőbb Bíróság I. számú polgári és gazdasági elvi döntése III. pont­ja alapján a hibás teljesítés­sel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésére nem vonat­koznak a szavatossági jogok ér­vényesítésére megszabott határ­idűl;. Az ilyen igényt az altalá­nos elévülési időn belül lehet ér­vényesíteni. Kártérítés eseten jogvesztő határidő nincs." J A lakásszövetkezet a pró­baperben született ítélet, alapján a másik öt ház eseteben törvényességi óvásért folyamo­dott a megyei bíróság ítéletének megváltoztatására. Beadványuk­ból idézzük: „Az ítélet alapján feltehető, hogy a Csongrád Me­gyei Bíróság előző ítéletében té­vedett a többi épület vonatkozá­sában is. Tekintettel arra, hogy az 'épületek vonatkozásában több milliós kárról van szó, amely végső soron szövetkezeti tagjain­kat sújtja, a szakértői vélemény alapján — helytelen kivitelezés miatt — kérjük a T. Csongrád Megyei Főügyészséget, hogy vizs­gálja felül mindkét1 ügyben ho­zott első fokú ítéletet, és ameny­nyiben erre lehetőség van, szí­veskedjék törvényességi óvást kezdeményezni a Csongrád Me­gyei Bíróság előzőekben hivatko­zott mindkét ítélete ellen." A többi ház ügyében, még nem szü­letett döntés. C A február 2-i vihart nem „belekevertük" a szavatos­sági ügybe, hanem feltételeztük, hogy a szakértői véleményben ; felsorolt kivitelezési hibák össze­függésben állnak a viharkár sú­lyosságával. 6 A lakásszövetkezet azért * nem rendelte meg a Dé­léptől a viharkárok javítását, mert akkor annak költségét az egyes házak felújítási alapjából kellene kifizetni. (Egyetlen ház, a 117-es esetében is, 200 ezer fo­rintról van szó.) 7 A Délép úgy állítja be, • mintha a Gáz u. 12. (113. épület) és a Gáz u. 10. (117.) há­zaknál semmi közük nem lenne egymáshoz, holott közös a tete­jük, azonosak a szakértő által megállapított kivitelezési hibáik — és mindkettőben áznak a la­kók. 8. Valóban tévedtünk: a Leg­felsőbb Bíróság nem a Gáz u. 12., hanem a 10. számú ház te­tőjavítására kötelezte a Délépet április 30-i határidővel. A határ­idő letelt, ám az ítélet végrehai­tásához e sorok írásakor a 10-es­b.en sem kezdtek hozzá. Sipos Mihály azt írja: „mivel ez a te­* tőszigetelés felbontásával jár, a Délép éppen a lakók érdekében várt a csapadékmentes időre". Mi következik ebből? Csapadékos időben nem kötelező végrehajta­ni a Legfelsőbb Bíróság ítéletét? Vagy ez a vállalat sajátos „hu­manizmusa"? Az ítélet az évek ótp beázó lakók érdekében szü­letett, s a Délép ugyancsak a beázó lakók érdekében nem hajt­ja végre? Ami minket aggaszt és elszomorit: az iratkötegek halmait át­böngészve. egyetlen együttirzö srót, a lakúk helyzetét figyelembe ve­vő megnyilvánulást sem találtunk. Pedig ezek az emberek '— s há­nyan még városunkban! — jóformán azóta aznak, mióta nagy öröm­mel beköltöztek életre szóló reményekkel az otthonukba. Illyés Gyula Két kéz (Részletek) Aki kezelt e kézzel, szoborral kezelt, érccel; nem melegséget érzett: vas merevséget. Mintha nem egy érző lényé volna e kézfő, •hanem egy óriás nép nyújtaná biztatásképp. De ez a tenyér nem holt, ez élő-eleven volt, ez olyan hű erő volt mint maga a termőföld. Ezzel a természet szólt, ha épp okpsat gondolt, olyasmit mondott ezzel, mint virággal, gyümölccsel. Mert hogy szállt az ostorfa, ha kézbe e kéz fogta! Kapa hogy sürgött-pörgött, ha őhozzá szegődött. Zsákok hogy telítődtek, telten hogy emelődtek, padlásra hogy repültek, teltek és ürültek. E kézzel állva párba a kalapács hogy járta, s hogy csengett, ahogy illő, hozzá az üllő! Ha ujjal csak hozzáért, megindult a kazángép füttyentve a másik gépnek egy óriásit. ö műve volt kis varsám, rézpatkóm csizmám sarkán; a fatalpon szál drót, mely első korcsolyám volt. Mintha mindegyik ujjba kis mester lett volna bújva, Tíz pici mester, — járták; hogy is csinálták? E két kéz után kaptam, ha elzuhantam; ez simogatott, ez vert. ez gyúrt belőlem embert. i

Next

/
Thumbnails
Contents