Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

3 Csütörtök, 1985. május 2. Ünnepi demonstrációk, majálisok Szegeden és a megyében (Folytatás az 1. oldalról.) szöntötte a Széchenyi tér közönségét, s fentebb a sportgép nyaktörő mutatványai késztették elismerésre a tenyerüket nem kímélő felvonulókat. Ahogy egy-egy ünneplő kollektíva elvonult a dísztribün előtt, azonmód, együtt maradva haladt át az újszegedi Ligetbe, s többen onnan egyenest az immár hagyományosnak mondható másik majálisra, a tarjáni Zápor-tó környékére ment át. Késő estig hullámzotthömpölygött a sok aggodalommal várt, s végre megjött napsütésben a majálison ünneplök serege. Ételital bőven várta a tömeget, s teljes nagyüzemben állt az alapos felkészüléssel rajtolt szegedi Vidám Park is a szórakozni vágyók rendelkezésére. Hűvös volt ugyan a napsugár mégis benépesültek — már amennyire az időjáráshoz képest lehetséges — a bátrabbakkal a strandok. Az újszegedi sok programot ígérő majálistól nem maradt le a tarjáni sem, ahol már délelőtt 11 órától megkezdődtek a különböző rendezvények; mint például a suk érdeklődőt vonzó népművészeti vásár, a hajómodell-bemutató vagy a dzsessztáncprogram, Sokan elismeréssel ütötték össze tenyerüket az algyői hagyományőrző népi együttes feszes ritmusú előadásán. Este pedig utcabál, diszkó hangjaira szórakoztak a Tarjánban összegyűlt fiatalok és idősebbek. Kalap az elnökségnek Számtalan apró epizód színesítette a szegedi tömegdemonstrációt, melyen hfel arra figyeltek fel a tömött sorokban tolongó nézők, hogy egy-egy csapatban jellegzetes öltözéket — a Centrumnál kormányőr alezredest. a SZÉF-nél mongol diákot — látnak, netán önfeledten nótázó kisgyerekeket pillantanak meg, vagy spontán megmozdulás töri meg a menetritmust s pillanatokra megváltoztatja a hömpölygő tömeg képét... Amikor a Minő cipőgyár dolgozói vakító fehér szafarikalapjukban közeledtek, még éppen hogy tapsra lehdültek a tenyerek. Aztán hirtelen fiatal lánykák csapata repülőrajttal célozta meg a dísztribünt. Hipp-hopp. s a meglepett elnökség tagjainak ajándékként kezébe nyomtak egy-egy kalapot. Nagy derültség, kézrázás, majd kisvártatva — közszerepléshez szokott emberekre nem jellemző módon — zavart tanácstalanság: nyakkendőg honatyák a fejfedőket gyűrögetve egymást méregetik, hogyan „foglaljanak állást" kalapügyben? Végül is csupán egyetlen fejen díszlett a hófehér szafari: Bálint Lászlóén, a szalámigyár vezérigazgatójáén. Na ja, neki könnyű a gyárban ez előírás! És különben is, hátha látja egy külföldi vevő .. . I. Zs. Változékony idő, változatos programok Schmidt Andrea felvételei lyen színű." Ha nehezen is, de kisütött a nap, hat táncospár ropta a fölvonulók előtt táncát a harmonikás zenéjére. Asotthalmon nagy volt a fölbolydulás. A falu határa előtti kirándulóerdőbe a együtt ünnepeltek a mórahalmiakkal. A bekötőút mellett személykocsik sora várta gazdáját. Ahogy elnéztem, a jó levegőn, a bográcsos ebéd után szívesen maradtak együtt az emberek egy kis beszélgetésre. Közben a gyerekek pónilovat nyergelhettek, vagy a kis kocsiba ülhettek — vérmérsékletük szerint. A tízéves Fenyvesi Csaba leszállt a lóról, irigykedve figyelte bátyját, aki most került sorra. A papának csak annyi dolga akadt, hogy leszurkolja körönként a tízest. A jó eb.édre jólesik az ital, nem panaszkodott Németh Dezső, uz ásotthalmi nresszó erdei standján: — Fél 1-kor már negyven láda sör elfogyott, az üdítőt is nyakalták a gyerekek és a járművezetők Ha elfogy a kőbányai, a szlovák sör biztos végig kitart. Egy másik helyszínen, az erdészeti szakiskola gyönyörű parkjában egész nap pörögtek az események. A természeti környezet miatt telepedtek ide a televíziósok. Láthatta az ország a kulturális műsorokat, a mesemondót, a táncosokat. A favágó- és rönkrakó verseny i& valódi izgalmakat ígért. Reggel a kürtös vadászok épp innen ébreszthették az országot. A kamera a természet csodáit — növényeket, állatokat pásztázva, hangulatos képeslapot állított öszsze. A riportrnűsorban megszólaltatták Frönlich András szakiskolai igazgatót, Sági János nyugdíjas tanácselnököt! is, aki a falu szolgálatában eltötött 30 év után tavaly ment nyugdíjba. Szűkebb környezetünk ismét megmutathatott magából egy kis darabot, azt hiszem, érdekfeszítően és oldott légkörben. (Somogyi Károlyné felvételein: 1. Nagygyűlés Kisteleken. 2. Gyerekek a pusztaszeri fölvonuláson. 3. Kürtszóra vonulnak a zsomhóiak. 4. Készül a paprikás az ásotthalmi erdőben.) r. sz. i. A

változékony időjárás miatt nehéz döntést Vállaltak az ünnepségek szervezői. Községenként változott a kép. Csengelén már korábban eldöntötték, hogy teremben tartják a nagygyűlést. Bakson a kul túrház előtt hintázó gyerekek fogadtak a hírrel, nem a Tölgyesbe vonulnak, maradnak a kultúrházban. Ervük sem gyenge, egy pár csepp eső a 'mi autónk szélvédőjére is esett útközben, kiszállva a kocsiból ajánlatos volt jól begombolkozni. Pusztaszeren uz iskolások vidám zsivaja fogadott, nagy volt a sürgés-forgás. Kinek májusfa, kinek zászló jutott, volt, aki papírból kivágott békegalambot szorongatott a kezében. Hat órától feldíszített lovas kocsin zenészek járták a falu utcáit, egy kis bemelegítő hangulatot adva a zimankósan kezdődő napnak. Tíz órakor az iskolások, KISZ-esek és szocialista brigádtagok menete, családtagjaikkal együtt, az élővirágból font diadalíven áthaladva igyekezett az arborétumban levő Hét vezéremlékműhöz. Az ünnepi beszéd után kezdődhetett a mulatozás, a büfések étellelitallal várták a gyaloglásban megfáradt felvonulókat. Kistelek főutcáján végeláthatatlan sorban hömpölygött a tömeg. A gimnázium előtti park meglelt ünneplő emberekkel. Mielőtt Oíf József tanácselnök elkezdhette volna beszédét, a megafonból az eredményesen dolgozó kollektívákat köszöntötték, külön azokan, akik épp e nap tiszteletére nyerték el az elismerő címeket. A iteibün mögötti sátorban a Szeged Táncegyüttes tagjai öltözködtek. Az ünnepi beszéd a negyvenedik szabad május elsejét, a munka ünnepét éltette. A hétköznapok mában jó néha megállni és elismerni azok munkáját, akik mindannyiunk boldogulásáért a legtöbbet teszik. Ezután a táncosok produkcióját fogadta elismerő taps. Nekik még egy fellépésük volt tegnap: Ásotthalmon, a televíziós adás egyik programjaként. Zsombón Rózsa Sándor csárdájához almaággal feldíszített teherautón zenészek vezették a falu népét. A vidám talpalávalóra még a menetelés is könnyebb. Zákányszéken uz út meni i gömbakácokon mindenfelé szalagok lengedeztek. A főtéren önfeledten szórakozó emberekre leltünk. A felső tagozatos tanulók színjátszó köre Papp Attila tanár vezetésével részleteket adott elő a Szentivánéji álom című darabból. Nem akárhogyan érkeztek ám ide a fölvonulók. Makra János tsztag szervezte a lovasbemutatót: „Tizenöt év óta öltöztetem be ilyenkor a legényeket kölcsönzői pusztai lovatruhába. Eleinte csupa fehér ló ficánkolt a sor elején, ma örülünk, ha erre a mutatványra néhány jójárású lovat találunk, mindegy, mi-