Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

Csütörtök, 1985. május 16. 113 Békenagygyűlés Részlet egy távirat szöve­géből: ,,Mi nők, édesanyák, azt akarjuk, hogv felettünk és gyermekeink fölött is tisz­tán ragyogjanak a csillagok. Most is, és a jövőben is tisz­tességes munkával, becsüle­tes helytállással, és ha kell. harcos kiállással szolgáljuk a béke ügyét." A táviratot, melynek cím­zettje az Országos Béketa­nács, a konzervgyárban dol­gozó nők írták alá tegnap, annak az ünnepségnek a vé­gén, melyen a szegedi élel­miszeri üzem kollektívája hitet tett békeakarata mel­lett. s A nagygyűlésen dr. Be­rencsi György, a népfront városi bizottságának elnöke szólt a békemozgalom fon­tosságáról, majd átadta a gyár igazgatójának, Rósa Lászlónak az Országos Béke­tanács emlékplakettjét. Koszorúzás A textilipari dolgozók szakszervezete megalakulá­sának 80. évfordulója alkal­mából — a textilipar már­tírjaira emlékezve —, hét­főn koszorúzási ünnepséget tartottak a hűvösvölgyi tex­tilesemlékműnél. A szakszer­vezet elnöksége nevében Martos Istvánné főtitkár he­lyezett el koszorút. Megko­szorúzták az emlékmüvet a textilipar veteránjainak, és fiataljainak képviselői, vál­lalatok és üzemek dolgozói. Korszerűbb ügyfélszolgálat Fel,álvitára!? Az. első pillanatokban el­hülten néztem a vitától he­vült embereket. Ennyire rá­érünk? Városi fórumon kell jobbra érdemes energiákat, retorikai képességeket, lo­kálpatrióta érzelmeket moz­gósítani? Olyan ügy érdeké­ben, ami tulajdonképpen „nem egy ügy"? Vitatkozni olyasmin, amit nem vitaté­ma? Nyilván kitalálták már, a kecskeméti „szoborháború­ról" van szó, aminek egy részletét közvetítette a té­vé a Stúdió '85-ben. Hall­gattam a hozzászólásokat — és rájöttem: megint téve­sek az első reakcióim. Nem mintha afelől támadtak vol­na kétségeim, hogy hol is a szobor helye. Hiszen, ha megrendelést kap a művész, hogy fix helyre készítse el Hunyadi János szobrát, ak­kor a kész művet kétségtele­nül az előre fixált helyen kell elhelyezni, esetünkben Kecskemét Hunyadiról elne­vezett lakónegyedében. Nincs olyan érv a világon, ami feljogosítana másként dön­teni. Mint ahogy a látott vi­tarészletben sem hangzott el egyetlen komolyan vehető érv sem. Inkább csak bal­lasztok. Valami fals művé­szettisztelet lehetett a moz­gató, gondolom. Az a fura, kies hazánkban korántsem szokatlan irracionalitás, hogy tudniillik: általában nehezen vesszük tudomásul, művészek, tudósok, más szellemi foglalkozásúak is a piacról élnek. Rendszeres, hétköznapi munkájukat áron alul vesszük: ám — talán kompenzálásképpen? — „megszólalásaikat" hajlunk szentírásnak tekinteni még akkor is, ha logika nincsen bennük. A kecskeméti vita — me­lyen szokatlanul hosszan időzött a 'Stúdió kamerája — mégsem volt hiábavaló — jutottam a konklúzióig. Nem azért, mert Kiss Ist­ván szobrászművész megha­jolt a köz akarata előtt, s ha más nem, kompromisszu­mos megoldás születik a Munkásfiatalok és a KISZ Egy felmérés tapasztalatai Szegeden 5 tagú munka­bizottság elemezte, a KISZ KB határozatát követően, a munkásfiataloknak a KISZ­hez való viszonyát. Föl­mérték például, hogy aá üzemi demokrácia fórumn rendszerében milyen szere­pet kapnak a helyi KISZ­vezetőségek. megfelelően élnek-e érdekvédelmi-kép­viseleti jogaikkal', mi jel­lemzi a KISZ termelést se­gítő munkaformáit, de rá­kérdeztek arra is, mennyire népszerű a dolgozó fiatalok körében a szervezet. E látle­let már csak azért is indo­kolt volt, mert a városi KISZ-bizottság, a központi határozat végrehajtására, 1983 februárjában adta meg a szükséges instrukciókat a fiataloknak. Az egyik megállapítás sze­rint: örvendetesen nőtt a dolgozó KISZ-tagok száma, csak emelkedett a 30 éven felüliek aránya is. Megnyug­tató, hogy a munkásfiata­lok körében is növekedett a szervezet tekintélye. első­sorban az érdekképviseleti és érdekvédelmi munka eredményeként. A mozgalmi tevékenységek sorából ki­emelkednek a termelést se­gítő munkaakciók — a gaz­dasági vezetők nem kis örömére. Az utóbbi eszten­dőkben a nagyüzemekben egyre kevésbé jellemzi a formalitás az ifjúsági ve­zetők, valamint a gazdasági­szakszervezeti testületek kapcsolatát. Legkevésbé ott. ahol a pártszervezetekkel mindennapos, jó együttmű­, ködést teremtettek. A kisebb 1 vállalatoknál, szövetkézetek­ben már kevésbé sikerült ilyen eredményeket elérni. Sokszor meg sem hívják a KISZ-eseket fontosabb érte­kezletekre, vagy éppenség­gel hívják őket, ám szavuk­ra, véleményükre nem kí­váncsiak. Sajnos, a politikai képzés háttérbe szorult a munkaak­ciók, a művelődési és sport­elfoglaltságok mellett. Sokat kísérleteztek és kísérletez­nek most is. hogy az ifjú­sági vitakörök népszerűb­bek legyenek. Helyes dön­tés volt a központi „előírá­sok" csökkentése, csakhogy néhol nem tudnak mit kez­deni a nagy önállósággal, hiányos a fiatalok politikai ismerete. Mások úgy vélik, túl sok mindennel foglalko­zik a szervezet. túl sokat vállal magára. Jó lenne, ha a számtalan elfoglaltságot differenciálnák, és a közö­sen kialakítottt rangsor sze­rint vállalkoznának. Az ifjúsági szövetség tö­rekszik a fiatalok minden korosztályát megnyerni, programot adni minden fia­talnak. „Célszerű lenne a munkásifjúságot is több ré tegre bontani. hiszen a nagyüzemekben, az iparban — az eltérő termelést segí­tő tevékenységek mellett — másképpen érvényesül az érdekvédelem is, mint pél­dául a széttagolt kereskede­lemben és a szolgáltatásban dolgozó fiatalok körében" — állapítja meg az összege­zés, amelyet a KISZ Szeged városi bizottsága, egyéb té­mák mellett, tegnapi, hét­fői testületi ülésén tárgyalt. M. E. szoborhely ügyében. Hanem azért, mert „fórumgyakor­latnak" számithatjuk. A de­mokrácia bölcsőit, a görög városállamok fórumait idéz­te ez a purparlé. Ama régi időkben tudvalevően min­den apró-cseprőt megbeszél­tek göröghonban; minden olyan dolgot, ami a közös­séget valamiképpen érintet­te. Mi nagy szükségünk len­ne időnként a tudományuk­ra! Egy érvényes kódexre, közmegegyezésre arról, ho­gyan lehet és kell ellentétes nézeteket ütköztetni — va­lamennyiünk érdekére te­kintettel. Minthogy a kó­dexgyártás nem elhatározás kérdése, csakis a gyakorlat­ban alakulhat közmegegye­zés, ilyen szempontból egyetlen fórum sem haszon­talan. Elvégre arra is rá kell jönni előbb vagy utóbb, miről — Viem fontos beszél­ni. Itt van például a Stúdió, amely helyet adott ennek a vitának, mint megjegyeztem föntebb, nem is keveset. Holott készítői joggal pa­naszolják, kevés a heti 50 perc a hazai kulturális élet képének tükrözésére. Általá­ban az időhiányra, más kö­töttségekre hivatkoznak, amikor elhárítják a felada­tot: kulturális életünk el­lentmondásaival, a kecske­métinél sokkal élesebb, na­gyobb horderejű, mert va­lódibb érdekellentéteket föl­vonultató vitáival is foglal­kozzanak. Erre külön, más műsor kellene, mondják. Talán igaz. De amíg nincs másik műsor? Addig men­jünk Kecskemétre? Alvitá­ra? Sulyok Erzsébet Ismét a régi helyén fogad+ ják az ügyféleket az ügyfél­szolgálati irodában, a Szé­chenyi téren, az úgyneve­zett „bérházban", a kapu alatt balra. Bővítésre szorult az, iroda, s az átalakítási munkálatok alatt a tanács különböző irodáiban tájé­koztatták az érdeklődőket. Az építkezés befejeződött. Külön helyiségeket is kiala­kítottak. ahol olyan témák­ról tárgyalnak, amelyek nem valók nyilvánosság elé — éppen a felek érdekében. Ilyenek például a hagyatéki, az éDitési, a gondnoksági ügyek. Az 1974-ben alakult iroda kezdetben csupán tájékozta­tó jelleggel funkcionált. Ezentúl ügyintézést végez­nek. tehát a tanács külön­böző osztályainak munkájá­ban tevékenyen vesznek részt. Most már az építési, telekkialakítási kérésékkel kizárólag az ügyfélszolgálati irodához lehet, kell fordulni. Itt intézik a mozgássérültek üzemanyag-utalványainak, a parkolási jegyeknek a kiadá­sát, a vakok személyi jára­dékával, az egészségügyi ott­honba utalással kapcsolatos teendőket is ellátják. Bárki kérhet jogi tanácsot, tájékozódhat a városrende­zésről. megtudhatja, hogy hol, mi építhető, osztható, vagy sem a telek. Aki terve­zőt keres — talál; az iroda A felújított, kibővített ügyfélszolgálati iroda falára kifüggesztették a ter­vezésre jogosultak névsorát. Az iroda 180—200 ezer ügyfelet fogad évente. Ep­rien ez a nagv szám bizo­nyítja, hogy jól dolgoznak, jó a lakossággal a kapcso­lat. Bármilyen kérdésre megoldást találnak a felső­fokú végzettséggel rendelke­ző munkatársak. A kihelyezett ügyfélszol­gálati irodák (Algyő, Kis­kundorozsma. Tápé) tevé­kenységi köre is bővült. Az eddigi feladatokon kívül környezettanulmányozá­sokkal és hatósági ellenőr­zésekkel is foglalkoznak a peremkerü letekben. A nyitvatartásról: mun­kanapokon reggel 8-tól dél­után fél 5-ig, szerdán pedig 6 óráig várják az ügyfele­ket. lgv biztosítanak lehe­tőséget arra, hogy ne kell­jen munkaidő alatt intézni magánügyet. Az iroda tegnani megnyi­tásán Papp Gyula szegedi tanácselnök mondott beszé­det, s jelen volt többek kő­zött Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára is. rádiófigyelő A humor drámája Jegyzetet hallgatok — a drámai humorról. Ezt a meglehetősen fura (és jó) címet viseli Antal Gábor írása. Csütörtökön este, a Kossuth-adó fenti program­jának kezdete előtt néhány perccel, még azon gondol­kodtam, vajon milyen is lehet a drámai humor? Egyáltalán: mit nevezhe­tünk annak? Hiszen szá­momra akár az is enyhérn drámai erejű humorforrás, ha mondjuk tíz-egynéhány év elteltével találkozom egyetemi éveim egyik, akko­riban csak messziről csodált, fölöttébb vonzó hölgyemé­nyével, s végre szóba ele­gyedvén, meg kell állapita­nom, hogy az illető nemcsak A májusi Kincskereső •„Édesanyám, / virágosat ál­modtam, / napraforgó / vi­rág voltam álmomban, / édesanyám, / te mea fényes nap voltál, / napkeltétől / napnyugtáig ragyogtál." Ágh István anyákat köszöntő versével nyit a Kincskereső májusi szama. A gyermek­napról sem feledkezett meg a szerkesztőség: Avetik Isza­hakján Gyermekkor című költeménye és Nagy Gábor körmendi tanuló korántsem gyerekes „gyerekversét" köz­li ez alkalomból. Május a legszebb tavaszi hónap — Pintér Lajos, Ke­lemen Lajos és Fecske Csa­ba versei idézik fel a ta­vasz hangulatát. „Mackós" vers is akad a folyóirat­ban: Tandori Dezső A Meg­álmodott Medve-Rali című verse és Petöcz András Mi­cimackó-ciklusának újabb darabja. Nagy Gáspár Üveg­ből való verse és Kerék lm. re észt mesefeldolgozása egészíti ki a májusi szám lí­rai anyagát. Befejeződik Annus József­nek az ötvenes évek gyerek­életét bemutató regénye, a Békebeli csaták. A regény hősei elveszítik kedves ta­nárukat, játékfegyvereik mi­'att maguk is majdnem baj­ba kerülnek — amikor a ,.kihallgatás' után elenge­dik őket, hirtelen megérzik: véget ért számukra a gye­rekkor, mert már a felnőt­tek bonyolult, sokszor ért­hetetlenül igazságtalan vilá­gában kell megtalálni a he­lyüket ... Kovács Lajos Mindig várunk valamit cí­mű novellája a tanár-dS.k kapcsolatról gondolkodtatja szereplőit, és természetesen az olvasókat is. A Nevető Irodalomórában Kántor Zsu­zsa Szusszantóval jól jár­tunk című vidám írását ol­vashatjuk. Hermán Ottó és N. László Endre írásai a természet rejtelmeit mutat­ják be. Ezenkívül Lengyel Dénes mondáját (A tatárok rabságában), Lázár Ervin humoros novelláját (Altalá­nos leszerelés), valamint Né­meth Györay, llja Varsavsz­kii és Sánta János írásait közli a Kincskereső májusi száma. A Testvérmúzsák rovat­ban Puskás Ildikó ismerte­ti a Csepeli Ifjúsági Panto­mimtársulat munkáját. A Szerkesztő asztalában a folyóirat őszi terveivel is­merkedhetünk meg. A má­jusi számot Würtz Adám és Varga Ferenc illusztrálta. jól ismer, de egyáltalán nem, úgy emlékszik rám, ahogyan képzelhettem volna ... Hallgatom a jegyzetet, persze rögvest kiderül: itt most történelmi léptékben hallunk arról a bizonyod drámai humorról. A múlt század ötvenes-hatvanas éveinek magyar élclapjaiból vázolódnak föl különböző rajzok (hallva, persze, kissé nehéz elképzelni őket), töb­bek között azzal a kommen­tárral, hogy bizony jó néhá­nyuk esetében csak segítő­kiegészítő lábjegyzetek ré­vén lehetne megtudni, ugyan min is illik kacagni rajtuk. A következtetés ké­zenfekvő: sok minden, amin ma annyira derülünk, holnapra esetleg .épp így! lábjegyzetet igényelhet. (S nyilván fog is.) S hogy sl drámai humor miként is il­leszkedik e konklúziósorba? A históriai folytonosság okán úgy. hogy évszázadunk történelmi h.umorlehetösé­gei az abszurd', a groteszk, a morbiditás határain mesz­sze túllépő példákat mutat­nak. Hallhattuk a példát, hogy embermilliók — vér­fagyasztó — „a szó szorosj értelmében halálra röhög­hették magukat a bejárat fölött olvasható mondaton: Arbeit macht frei." Hozzá­tehetnénk egy némileg köze­lebbi. közszájon forgó pél­dát is (ráadásul ..szakmai természetűt"): Sztálin halá­lakor a nyomdászok állító­lag elszedték a címet: ..mély megrendüléssel" helyett ügy • „mély megrendeléssel" .. S íme, már el is érkez­tünk a drámai humortól — a humor drámájáig. Rette­netesen komor, igen nagy szabású dráma ez. korlátlan időre prolongálva és a világ minden nyelvére lefordítva. Igen nagy kár, hogy An­tal Gábor jegyzete érzésem szerint, nem használta ki igazán és kellőképpen azo­kat a „ziccereket", amikre ez .a pompás téma komoly lehetőségeket adott. A jegy­zet vége ugyanis, a koráb­bi okfejtést kissé ellaposít­va, „elcsavarta" a mondan­dót a mai drámai humorlehe­tőségeknek egy könnyedebb), bár talán látványosabb te­rülete felé (például a hir­detések). olyasféle végső ta­nulságokkal, hogy „tanul­junk meg kinevetés nélkül nevetni, elsősorban önma­gunkon", még mielőtt vé­res vicc lenne a dologból, hiszen a történelem úgyis erre tanítgatna bennünket. Mindez ugyan igaz. de attól, tartok: a humor igazi, nagy drámája napjainkban sem fejeződött be. Sőt, még azt sem merném állítani, hogy akár a fináléhoz közeled­nék. És nevetni ugyan nemcsak lehet, de gyakran muszáj is a jelenidejű tör­ténelem egyik-másik mere­dek bakugrásán, -de azért nem árt jól megjegyezni azt sem: véres viccek jócs­kán szegélyezik ezt a mai világot is. Legföljebb keve­sebben ismerik őket. Árrj egyszer talán majd jobban elterjednek. Feltehetően ak­kor. ha már túlleszünk e históriákon (is). Domonkos László Megállapodás Együttműködési megálla­podást írt alá hétfőn Rottler Ferenc, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat főtitká­ra és Hambuch Géza, a Ma­gyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének, főtitkára. A megállapodás rögzíti, hogy a két szervezet közös munkával, tevékenyen járul hozzá a következő há­rom évben is a magyaror­szági német nemzetiségi la­kosság körében végzendő német nyelvi ismeretterjesz­téshez. Ennek megfelelően összehangolják éves közmű­velődési feladataikat, közös kiadványokat és rendezvé­nyéket terveznek, fejlesztik a nemzetiségi klubmozgal­mat. *

Next

/
Thumbnails
Contents