Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-20 / 116. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csakhogy az is igaz, hogy mindennapjainkban egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a cserearányromlás fogalmával. Nem értjük, hogy miért kerül annyiba az olaj, a gáz, a benzin, amennyibe kerül. Mevt nem gondolunk arra, hogy mindezek — s még hány termék és szolgáltatás árát! — végül is az egész gazdaság termelékenysége és teljesítőképessége szabja meg. Az, ami meghatározza, hogy mennyi munka-, energia- és anyagráforditással vagyunk képesek egy dollárt vagy transzferábilis rubelt előteremteni. (Csak egy példa: ha jól emlékszem az adatra, Nyugat-Európában az alkatrészgyártás termelékenysége átlagosan mintegy tízszerese, az USA-ban mintegy hússzorosa a miénknek!) V alamiféle szimbiózisban él minálunk egy-két éve két, különböző játékszabályok szerint működő gazdasági formáció. Sokszor dóccenőkkel, időnként ki-kiélezödő ellentmondásokkal. És ez szerintem szerencse is. Mert így tán a valóságban is érvényesülhetnek a tanult elvek, amelyek szerint az ellentmondások a fejlődés mozgató rugói, s amelyek végeredményeként a szimbiózist lassan tán. fokozatosan fölválthatja a szintézis. Mindannyiunk érdekében. Szávay István Schmidt Andrea felvételei lövőnk jelene U gy hozta az élet. hogy nemrégiben többrendbéli dolgom lett egy kisszövetkezettel. Illetve nem is magával a céggel — mert hisz ott a cég szinte fikció —, hanem néhány tagjával. Kőművessel, villanyszerelővel, víz- és gázszerelővel. Fiatal emberekkel, akiken tán csodálkoznom is lehetne. Mert — Jegalabbis a laikusnak úgy tűnik — félelmetesen értik a szakmájukat, tekintélyt parancsoló tempót diktálva dolgoznak, kiváló szervezőkészségről tanúbizonyságot téve alakítják úgy a dolgukat, hogy egyik szakma ne zavarja a másikat, és mégis minden haladjon, és illeszkedjen egymásba és egymáshoz. Nem, nem kérdeztem végzettségüket, képzettségüket. .Részint maradék jólnevellségem okán (mert hát ilyesmi iránt, mégsem illik érdeklődni), de azon sem csodálkoznék, ha egyikük-másikuk fiókjában mérnöki •diploma is meghúzódna. Nem csodálkoznék, mert a szaktudás, a szervezőkészség és a tárgyalókészség, amiről tanúságot tesznek naponta, akár erre is vallhat. És hogy miért is meditálok mindezen? Mert mintha túlon'tűl is sok jó szakember keresné ma boldogulását viszonylag perifériális szférákban. Máris igyekszem elnézést kérni mindenkitől, s magyarázatot is fűzni ahhoz, mit is értek perifériális szférákon. Erre a legjobb alkalmat talán az a napokban tartott országos tanácskozás szolgáltathatja, ahol az MTESZ főtitkárától kezdve, akadémiai és politikai vezetőig jó néhányan immár sokadszor elmondották: az ország jövője szempontjából múlhatatlanul szükséges az, hogy valóban intenzív útra állítsuk át gazdaságunkat, hogy valóban maradéktalanul kihasználjuk a jól képzett magyar állampolgárok százezreiben rejlő szellemi kapacitasokat egy minőségileg megújuló hazai gazdasúg érdekében. E fölszólalások ugyancsak néhány napja hangzottak el,, s mégsem tudom konkrétan idézni őket, mert hiszen legalább tiz-egynéhány éve szinte szóról szóra ugyanezeket az intelmeket hallom a legkülönbözőbb fórumokon. És valóban így igaz. Akárhogyan is nézem, a magam tapasztalataiból is csak hasonló következtetések adódnak. Mármint arra nézve, hogy jövőnk egyértelműen azon múlik, gazdaságunk egészében hogyan leszünk képesek megfelelni a korszerűbb követelményeknek. Azaz, képesek leszünk-e igazán rugalmasan, a mindenkori helyzethez és követelményekhez alkalmazkodva dolgozni? Képesek leszünk-e valóban versenyképes nagyipart létrehozni? Mármint olyan nagyipart, amely legalábbis bizonyos területeken, bizonyos cikkekkel piacképes lehet a világ egyes részein. Es az is tény, hogy ehhez sok minden kellene. Uj technológiák, műszaki fejlesztések, úl eljárások bevezetése, s mindenekelőtt vállalkozó szellemű, jó szakemberek sokasága. M űszaki fejlesztésre manapság csak kevéssé telik. Ez jórészt érthető is. De vállalkozó szellemű, jó 'szakemberekben szerintem még bővelkedünk is. Bővelkedünk, ha érdekeltséget is biztosítunk, ha játékteret adunk, ha ambíciókati keltünk föl emberekben. Am, mintha éppen ebben lenne baj. Mintha mindezeket a föltételeket éppen a perifériális területeken teremtenek meg manapság. Vagyis azokon, amelyeken elsősorban gmk-k, kisszövetkezetek, félmaszek, vagy ma' szek vállalkozások működhetnek. Ahol az anyagi érdekeltség és a személyhez fűződő szakmai ambíció összefüggése nyilvánvalóvá válhat a mai föltételek között is. Nyilván észrevették, hogy mondandóm a nagyüzemmel, u nagyiparral kapcsolatos kérdőjelekre koncentrál. Mert akárhogyan is nézzük, a nagyipar az, amely megtermeli az ország gazdasági egyensúlyához szükséges termékskálát. A nagyiparon múlik elsősorban, hogy cserearányaink romlanak-e, vagy javainak. j£s közben mintha azt látná az ember, hogy sok jó képességű ember perifériális területekre nyargal át. Olyamok, akik meg vannak áldva vállalkozó szellemmel, szervezőkészséggel, s mellesleg kiváló szakemberek. Igaz, nekik is sokat köszönhetünk. Kényelmesebb életet, elérhető, megrendelhető és elkészülő szolgáltatásokat, kisebb-nagyobb munkákat, amelyek nélkül élni ugyan lehet, de nehezen, és sok méreggel terhelten. És az is igaz, hogy mindennapjainkban is elsősorban .ezeket a könnyebbségeket vesszük észre. % 75. évfolyam f***^ t? 116. szam '''V 1985. május 20., hétfő Ára: 1,80 forint Két nyelven - egy hazában Baráti találkozó Deszken Deszk kis település hazánk térképén. Most mégis jelentős szerepet kért magának a helytörténeti kutatásban, a nemzeti tudat, az önismereti, az identitás területén. Hétévi kemény munka eredményeként, mintegy száz kutató — történészek, néprajzosok, biológusok, szociológusok, levéltárosok, könyvtárosok — közreműködésével az év elején jelent meg a több mint ezeroldalasi Deszk története és néprajza — Isztorija i etnografija Deszke című monográfia. A négyezer éve lakott, immár négyszáz éve írásos emlékekkel is rendelkező. a?j utóbbi évszázadokban két nép — magyarok és szerbek — által lakott település históriája, és népi kultúrája igencsak hömérőzheti a Kárpát-medence e térségében élő nemzedékek sorsát), kapcsolatát. Szerbek és magyarok éltek együtt századokon át, gyakran egymásnak feszülő ellentétek szorításában, ám az utóbbi négy évtizedben testvéri közösségben, szocializmust építő. kollektív munkában. A vaskos kötet a múltról szól, az egymást követő, különböző generációkhoz tartozó, más-más felekezetű, elkötelezettségű, szokásokkal bíró emberek örökségéről. de jelenéről, egyéni és közösségi küzdelmeiről, jövöbe vetett hitéről is. Az életről szól ez a monográfia. Az életről, mely tükröt tart e kétnemzetiségű település, a szűkebb környezet lakói elé, de ugyanakkor igazolja, hitelesíti és bizonyítja a nagy történelmi vonulatok igazságát, a tudomány általánosító megállapításait. Egyedülálló a kétnyelvű monográfia hazánk könyvkiadásában. E tett egyszerre dicséri a mecénáló község vezetőit és lakóié, a népes szerzőgárdát, mely dr. Hegyi András kötetszerkesztő irányításával a JATE új és legújabbkori történeti tanszékére alapozódik, és dicséri a lakosságot, mely serkentette, igényelte és megjelenését kjjvetöen értó szemmel olvasta, véleményezte és kritizálta. ' 5 dicséri a Szegedi Nyomdát, melynek munkatársai példamutatóan testesítették meg a kötet szellemi tartalmát. A fontos könyv megjelenése kapcsán szombaton délután Des7lcen barátsági napot rendezte*. Először a községi pártbizottság nagytermében könyvankéton találkoztak a szerzők, valamint a párt-, társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Todorov Radiszláv tanácselnök köszöntötte a résztvevőket. majd Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese mondott bevezetőt és Mándics Marin, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára méltatta a vállalkozást. A beszélgetésen szó esett a kötet értékeiről, példamutató megjelenéséről! arról, hogy a mai deszkiek is történetírók, mindennapi munkájukkal, magatartásukkal és telteikkel írják tovább e monográfiát. A művelődési házban baNagy László felvétele ráti találkozón Vettek részt a kötet szerzői, a deszki adatközlők és a lakosság képviselői. Itt Simicz József, & községi pártbizottság titkára üdvözölte a résztvevőket. köztük Milovan Zidart, Jugoszlávia magyarországi nagykövetét (a diplomatával készült interjút lapunk 3. oldalán közöljük), majc$ Győri Jmre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnökd mondott beszédet. Az ezt követő kultúrműsorban föllépett a "Bánát táncegyüttes, a citerazenekar és az aszszonykórus. A deszki filmszínház előcsarnokában történeti és néprajzi kiállítás reprezentálja a jelentős munkát Májusi hétvége