Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

5 Csütörtök, 1985. május Ifi. Tudományos ülés a fogklinikán Ünnepi tudományos ülést rendezett tegnap, szerdán Szegeden, a fogászati klinikán a Magyar Fogorvosok Egyesülete délkelet-magyarországi csoportja és a SZOTE fogászati és szájsebészeti klinikája. Dr. Tóth Károly egyetemi tanár, a Magyar Fogorvosok Egyesülete délkelet-magyarországi csoportjának elnöke üdvözölte a résztvevőket, és nyitotta meg a tanácskozást. Dr. Erich Körber profeszszor, a tübingeni egyetem tanára a fogorvosi protetikai kezeléssel és tervezéssel kapcsolatos vizsgálatok eredményeiről tartott előadást. Á tudományos tanácskozáson dr. Orsós Sándor egyetemi tanár, a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöke az egyesület tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet nyújtotta át a nyugatnémet professzornak. Emlékezés Kosztolányira Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulója alkalmából kétnapos tudományos ülésszak kezdődött szerdán a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztálya, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezte konferencián elsősorban a legújabb kutatások eredményeiről számolnak be a hazai, illetve az emlékülésre meghívott külföldi szakemberek. Szabolcsi Miklós akadémikus megnyitójában emlékeztetett arra: néhány év óta hagyománnyá vált, hogy jelentős alkotóinkról — szüle tésük jubileuma alkalmából — tudományos ülésszakon emlékezünk meg. Kosztolá nyi is a Nyugat körül csoportosuló nagy nemzedék kiemelkedő képviselője volt, s részese az irodalmi folyóirat kisugárzásában kibontakozó szellemiségnek. A róla megemlékező kétnapos ta nácskozás szervezői arra törekedtek, hoev többféle nézőpont és módszer érvényesüljön az életműve elemzésében. Természetvédelem Madártani kiállítás, diaés filmvetítés, szakmai előadások sora teszi színessé a II. Űjszegedi természet- és környezetvédelmi napok eseménysorozatát, melyet a héten dr. Gallé László egyetemi docens nyitott meg. A május 23-ig tartó rendezvény tegnapi programjában GyOvai Ferenc tartott előadást az Odessza városi klubban a madárgyűrűzésről és a madarásztáborokról. Ma, csütörtökön este 7 órakor a November 7. Művelődési Házban — ahol a környezetvédelmi és madárvédelmi kiállítás is megtekinthető. — Érdekességek hazai kígyóinkról, békáinkról címmel hangzik el előadás. Holnap, pénteken a rovarok és pókok világával ismerkedhetnek az érdeklődők, szombaton madáretetőbarkácsolásra várják a gyerekeket, a madárbarátokat, akiket a múzeumi matinékról jól ismert dr. Csizmadia György főiskolai adjunktus avat be a műhelytitkokba. Vasárnap pedig, délelőtt 10től egy óráig az űjszegedi ligetben madarak és fák napja rendezvényt tartanak, melyet Szél Antal vezet. Az iskola és környezete, avaqy Sortűz egy fekete bivalyért Színes magyar film. Gion Nándor regényéből írta: Szabó László, Jeli Ferenc és András Ferenc. Fényképezte: Kende János. Zene: Petrovics Emil. Rendezte: Szabó László. Főbb szereplők: Jean Louis Trintignant (Szakácsi Sándor), Jean Rochefort (Újlaki Dénes), Székely B. Miklós, Kállai Ferenc. Belga kritikus irta az idei magyar játékfilmszemléről vélekedve e film kapcsán, hogy kooprodukciós alkotás, mégis megmaradt benne valami nagyon magyar. Ha vesszük, hogy Franciaországban élő magyar rendező a jugoszláviai magyar irodalom egyik első emberének. Gion Nándornak regényéből készített filmet, csak mélységesen egyet lehet érteni azzal a múlt havi Filmvilágban napvilágot látott szakmai elismeréssel, mely szerint „miért kellene még kisebb darabokra szabdalni, amink van: az egységes magyar kultúrát, ezt a ma 15 millió embert? Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne egészükben tartsuk 6zámon a magunk értékeit, akárhol élnek a képviselői: a szomszédban vagy szerteszórva. Jól felfogott önérdekből." Hogy e megállapítás milyen fontos igazságtartalmakkal bír. egy roppant íigyelemreméltó eredménnyel példázható: a filmszemlén a KISZ-díjjal kitüntetett. Sortűz egy fekete bivalyért című alkotással. Szólni kell persze az irodalmi alapanyag szerzőjéről, Gion Nándorról is. Ez a roppant vonzó, igen eredeti írói világú művész többi művével együtt (gondoljunk a Latroknak is játszott című könyvére, vagy a tévéváltozatban is bemutatott, A kárókatonák mén nem jöttek vissza cimű regényére), 6zinte egyszemélyben reprezentálja a jugoszláviai magyar irodalomban az egyetemes magyar literatúra hagyományosan magas nívóját, és a jellegzetes bácskai vilá-» színképeit. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik a jugoszláviai magyar irodalom tradicionálisabb, nem a neoavantgarde-ból építkező, tehát letisztultabb, érettebb alkotásait a Kosztolányi-hatás bűvöletébe ragadt, ugyan tiszteletreméltóan míves, ám kissé ideiétmúlt opu6zoknak minősítik. Amenynyire csak jó és rossz irodalom van, annyira kizárólag csupán szuverén, öntörvényű, önálló univerzummal rendelkező művészi teljesítmények léteznek — kontra álmélység divatmanírok és dilettantizmus. A Gion-könyvekHSŰrH szövetű, színdús, lírai és igen bensőséges atmoszférája kitűnően érzékelhető Szabó László filmjében. Hangulatteremtő ereje rendkívüli, finom líraisága szerencsés ötvözetet alkat a végre-valahára élő, valószerű, kitűnő dialógusokkal. És hálistennek. ez egyszer igazi gyerekeket láthatunk: azt ugyan tudtuk eddig is, kevés mai írónk ismeri olyan jól, olyan pontosan és lényeglátóan a gyermeklelket, mint Gion Nándor, ám, hogy a filmes adaDtáció ennyire ..el tudta kapni" ugyanezt, azért feltétlen elismerés és gratuláció jár. Ahogyan Szabó László a láthatóan komoly gonddal kiválogatott, jobbnál-jobb gyermekszereplőket mozgatja, vezeti: rendezői bravúr. Miként a film kétharmad részének látszólag egymással csupán lazán öszszefüggő epizódokból álló szerkezete mintegy észrevétlenül történetté összeálló dramaturgiai felépítése is. Igaz az utolsó harmadban mintha kissé túl sok jutna a jóból, mintha túlzottan megszaporodnék a drámaiság. hatóereje pedig ennek arányában valamelyest csökken, ráadásul a záró képsorokban egy bántó anakronizmus is fölfedezhető (Halottak napján aligha lehet zöldellő lombok között, rövidnadrágosan gyertyákkal sétálni) — e hiányosságokat feledtetni tudja a film egészének igényessége, bensőséges, olykor szuggeszív világa, természetes bája. humora. Ügy is mondhatnánk: szépsége. A szépség fogalma éppúgy megkerülhetetlen az értékeléskor, mint az író művészi kvalitásainak filmes átmentését végrehajtó vállalkozás dicsérete. Hiszen itt nincs fenenagy. viláeot rengető mondandó. végső soron „csak" a felnőtté érés gyermeki tapasztalatai követhetők nyomon a világháború után néhány évvel, valahol egy magyar faluban. Am az elénk varázsolt figurák, helyzetek és hangulatok együttese valami sajátosan meleg ragyogást biztosit ennek a különös varázsű, kedvességével és lélektani-eszmei tisztaságával kifejezetten szeretetre méltó alkotásnak. A szépség, gyanítom, valahol itt kezdődik, és itt is végződik, tűi és innen az esztétikán. Ha úgy tetszik, az igázi mozi 'közvetlensége cs játékossága lép itt frigyre a formai-technikai ele mekkel. Az empátia a történelemmel. a gyermeki lélek természetrajza az emberi világ borzalmaival és gyönyörűségeivel. Az eredmény: jó és szép „kis" magyar film. De jó az ilyet leírni... Domonkos László Szobrász"-portré Az előzmények azért érdekesek, mert egy általánosság konkrét igazolásául szolgálhatnak. Magunknak is mondjuk néha. de meg is halljuk elégszer: milyen könnyű a rosszat, a hibát észrevenni, fölmutogatni — és milyen könnyen marad észrevétlen az érték, az eredmény... Ülünk egy szertárban és nevetünk. Lakner Edit tanárnő felhőtlenül, magam bizony kényszeredetten. Nemrégiben jelent meg ezeken a hasábokon, hogv Lakner tanárnő és kollégája, Varga László, díjakat nyertek országos pályázaton. A pályázat témájára figyeltem föl, őszintén szólva fogalmam sem volt, mit takarhat „Az iskola és környezete" cím. Gondoltam, megkérdezem, s megírom. A 600-as szakmunkásképző intézet (mindketten ott tanítanak) szertárában derült ki. hogy valami adminisztrációs késedelem folytán értesíthették most lapunkat a pályadíjak sorsáról, mert hisz ezeket a fönt nevezettek nem kevesebb ideje, mint fél esztendeje — már megkapták. Ne írjak semmit, azt mondja a tanárnő. Hiszen: nem aktuális. Hát, tessék eldönteni! Visszalapoztam a Csongrád megyei pedagóguspályázatok listájában: Lakner Edit neve évek óta szerepel, díjazott, jutalmazott, „magas színvonalú íráskészségről tanúskodó" pályamunkák szerzőjeként. A helyi bírálók a legjobbnak ítélt dolgozatokat küldik el az országos pályázatra, s azon sem az idéfr— bocsánat,-1 tavaly -« nyert először dí jat. „Az elégtelenek nyomában" című munkájában iskolai és családi háttereket „fényképezett". okokat és következményeket kutatott. .,Pályaválasztás és beválás" címmel roppant időszerű témához nyúlt: hogv tudniillik milyen képük lehet a nyolcadikosoknak, vagy méginkább a szülőknek a jövendő foglalkozásról, pályáról; hogyan alakul, színeződik ez a tanulóévekben, és mi lesz vele a munkába állás idején? Mi nem aktuális? Hogy a holnapi karosszéria- és szerkezetlakatosokat olyan tanárnő tanitja a szakma csínjára-bínjára, aki — nincs jobb szó — szerelmese a míves kétkezi munkának. Szenvedélyesen érdeklik — a kocsiszekrények. Az osztályterem falain szétboncolt autókarosszériák lógnak, szemléltetés végett. A tanárnő a legszívesebben órák hosszat beszélne arról, miért szép egy-^gy karosszéria. Nézzem csak a kötésmódokat! A domborított elemeket! Higgyem el, ez szobrászmunka! Csak ne mosolyogjak: ö Erdély csodálatos tájain járva bizony azt is a szépségek közé sorolja, ,ha lát egy finoman ívelt ereszcsatornát. s a bádogosmunka tisztelete ugyanúgy helyet kao az útiélményei között. mint a hegyek, patakok, erdők harmóniája ... Évek óta Pestre jár, a műszaki könyvtárba, adatokat gyűjteni. Dédelgetett terve hogy könyvet írjon a kocsiszekrényekről. De erről tényleg semmit az újságba, tiltakozik ez végkéop nem időszerű, hiszen, ha véletlenül mégsem sikerül? Ám beszélgetésünk rövid ideje alatt nem úgy ismertem meg, mint akinek ne sikerülne, amit nagyon akar. Tessék figyelni: a tanárnő eredetileg nem pedagógusnak készült, a gépipari technikumba járt (hármon voltak leányok!), általános gépésztechnikusként öt évig dolgozott. Miután mindent megtanult a kábelgyártásról, arra gondolt, talán mégis a nagyszülők és szülők foglalkozását kellene folytatnia. A pedagóguspályán a gyerekek ragaszkodása mellett külön jutalom, hogv talán több alkalom adódik — az írásra. Szakoktató lett az intézetben. majd elvégezte a főiskolát, matematika-műszaki ismeretek szakon. Ez volt 1972-ben. Azóta tanít, kirándulni viszi a gyerekeket, meglátogatja a családjukat, segít, ahol tud. És ír. Pályázatokat, amelyekre a szakmai erények fölsorolása után mindig odaírják a bírálók, milyen pontosan, szépen, „írói vénával" fogalmazott a szerzőjük. Mindezenközben lépést tart a szakmával-szakirodalommal. Üszóedzésterveket készít a gyerekeknek, meri időközben ebben is szakértelmet szerzett. Maga is rendszeres úszó, olvasó, zenehallgató, hiszen ^„amit az ember nagyon akar, arra van ideje", És egyfolytában a gyerekek sorsa izgatja, azt igyekszik formálni, olyan invencióval, mint egy szobrász az anyagát. Mert a dolgozatok élettényeken alapulnak, s a tanárnő tudja például, hogv száz megbukott elsős közül 27-től meg sem kérdezik otthon: miért? mi baj van? Tudja azt is, hogy a tanulók túlnyomó többségének napi 24 óráiéból csak kettő, azaz kettő jut szórakozásra, sportra, kikapcsolódásra, művelődésre! Sokakkal ellentétben vallja, hogy a „gyerekanyag" egyáltalán nem „romlik" évről évre. inkább csak a múlt szépül — általában mindannyiunk emlékeiben. A tanulók nem butábbak; viszont a kötelességtudatuk valóban fájóan hiányzik, az érdeklődésük, kíváncsiságuk is egyre fogy. Miért? — kérdi a tanárnő, és tudja, a gyerekek kíváncsinak szűr letnek. És persze még számos kérdése van. Szerintem: csupa aktuális! Így aztán érdemes forgatni a dolgozatlapjait — egész évben! Sulyok Erzsébet Szecsődi Mint korábban beszámoltunk róla, Cziffra Györgynek, a Franciaországban élő világhírű zongoristának tavalyi alapítványát két szegedi művész is elnyerte. Iván Ildikó, a színház magánénekese, a minap mutotkozott be a Cosi fan tuttéban, Szecsődi Ferenc hegedűművész szintén játszott koncerten. Nagy László fotói abból az alkalomból örökítették meg a virtuóz hegedűs játékát, hogy holnap, pénteken utazik Párizsba majd Scnlisbe cs Marscillebc, az alapítvány kedvezményezettjeként. Május 19én Senlisben, 26-án" Marseille-ben ad koncertet, s 28-án indul haza.