Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

Péntek, 1985. május 3. 3 Választó Tegnap, csütörtökön Szegetlen folytatódtak a tanács­tagok jelöló gyűlései, amelyeknek túl vagyunk már a fél­idején. Munkatársaink Tápén, Hattyastelcpcn, Béketelepen és belvárosi választókerületben vettek részt jelölő gyűlé­sen. írásaikból adunk összeállítást. Egy választópolgár naplójából ölő gyűlések 1950. A hároméves terv most fejeződik be. Még tart az ország újjáépítése, még fújnak a fényes szelek. A rajzasztalokon új városok és gyáróriások tervei. 1950. öt éve ért véget az emberiség történetének mindeddig leg­szörnyűbb háborúja. Szegé­nyek vagyunk; apám, anyám lódenkabátban. Mackóban járok, bakancsom is van hozzá. Jövőre megyek isko­lába. 1950. Savanya Miklóst ta­nácstaggá választja Hattyas­telep lakossága. Először. És bizalmat kap minden vokso­láskor. Miklós bácsi (min­denki igy hívja Hattyason) harmincöt éve dolgozik a te­lepért. És közben fontos, fe­lelősségteljes posztokon áll helyt. Sokáig elnöke az Üj Élet Termelőszövetkezetnek, később a Településtisztasági Vállalat igazgatója. 1950. ötéves vagyok. Ját­szom. Nem tudok fényes sze­lekről, nem tudok rajzaszta­lokról, perekről sem tudok. Bartha Pisti és Surányi Tibi elsősök. Az egyszeregyet ma­golják, megtanulják leírni a kis m betűt; olvassák: a ma­ma főz. A mama jobbára hús nélküli ételeket főz. 1950-et írunk. És eltelik majdnem egy emberöltő. A huszonkilenc éves Miklósból Miklós bácsi lesz. Pistából dr. Bartha Ist­ván Tibiből Surányi Tibor mérnök. István is, Tibor is munkásként kezdi az életét. Előbbi a szolnoki gépgyár­ban. utóbbi a nyomdában. Gépmesterként. Munka mel­lett tanulnak. Ma. negyve­nes éveik elején, a jo­gász a DEFAG igazgatási osztályát vezeti, a mérnök a Szegedi Nyomda műszaki igazgatóhelyettese. Ök harmati a népfront jelöltjei a 74. tanácstagi vá­lasztókerületben. Ritkán já­rok Hattyason. Megvallom, Miklós bácsit sem ismerem, aki harmincöt esztendeje szó­szólója az itt lakóknak. És nem ismerem a hattyasiak gondjait sem. Pedig van elég. A jelölő gyűlésen Deb­reczeni Pál, a városi tanács pénzügyi osztályának veze­tője sorolja ezeket: közel a Tisza, csapadékos, belvizes években a csatornahálózat felmondja a szolgálatot. Töl­tik. töltögetik földdel az ut­cákat s ez tulajdonképpen afféle bumeráng. Egységes terv kellene, okos koncep­ció és persze pénz is kelle­ne ahhoz, hogy orvosolha­tóak legyenek a bajok. Mert hát sokan vannak. A gyűlés résztvevői ki nem fogynak a panaszból. Van utca, amelyik nincs kivilá­gítva rendesen s annak el­lenére, hogy nemrégiben ha­lálos baleset is volt, lámpa­ügyben nem intézkedett senki. Az óvodában példát­lanul hanyag, mit hanyag, trehány munkát hagytak maguk után az építők. És a tanács embere minderre rá­bólintott. A hattyasi emberek nem bólintottak, ök dühö­sek. Figyelem a három tanács­tagjelölt arcát. Miklós bá­csié rezzenéstelen, a két negyvenesé nyugtalan. Bár­melyiküket is választják meg Hattyason akkora batyut kell cipeljen, gondokkal megrakott batyut persze, amekkorát kevesen vállalná­nak föl. A hattyasi hármak fölvál­lalják. És csak azt kérik, hogy választóik segítsenek nekik. Mert egyedül nem megy, mert kell egy csapiat. A csapat megvan. Minden hattyasi játszik benne. P. F. jában. Beszélt mas építésze­ti kérdésekről is, elmondta, a Belváros környezetszeny­nyező forrása nagyon gyak­ran a nemtörődömség, a ha­nyagság, valamint a bizton­ságos közlekedésre hívta fel a figyelmet. Papp Gyula nemcsak a je­lölt jogán, hanem mint a város, állampolgára hangsú­lyozta, Szeged meg tudta őrizni sajátos arcát, karak­terét. a modern építészet le­hetőségei mellett is. Megma­radt az egyedi és utánozha­tatlan városkép, nem lett számozott város. És ez a la­kosság, valamint a közigaz­gatás igényes és jó egvütt­müködésének eredménye. Nádas László felszólalásában az emberi kapcsolatok érde­kes. szövevényes rendszerét elemezte, ami alapja a jó teljesítménynek. Ehhez ter­mészetesen nélkülözhetetlen a bizalom és a megértés, mit többek között a 2. szá­mú választókerület jelölő gyűlése jól példázott. H. M. A tápéi hármak Szeged nem számozott varos Szeged 2. számú választó­kerületében nem kérték a gázvezetékek újabb kilomé­tereinek lefektetését, nem szóltak az elmaradt csator­názásról. sem az utak kohó­salakos feltöltéséről. A töb­bi jelölő gyűléstől kissé kü­lönbözött, amit a Belváros­ban tartottak. A rendhagyó fórumnak oka éppen abban rejlik, hogy a választókerü­let Szeged legszebb tereit, utcáit foglalja magába. Hogy is mondta Hofgesang Péter, a gyűlés szónoka? ,.Ez a vidék a város ékszer­doboza." És az ékszerdoboz­ról általában azt tartiák, csillog, különös fényben pompázik. Annak ellenére, hogy nem tettek sok közér­dekű bejelentést az elmara­dott közművesítések miatt, mégis érdekes, sőt, izgalmas volt a jelölő gyűlés. A vá­lasztópolgárok a város álta­lános fejlődéséről, örömei­ről és gondjairól beszéllek. Ugyanis a népfront nevében dr. Diós József Nádas Lász­lót, u Tömörkény gimnázi­um és szakközépiskola taná­rat, illetve Papp Gyulát, a szegedi tanács elnökét java­solta tanácstagjelöltnek. Mindketten régi társadalmi munkásai a város közéleté­nek. Nádas László két évti­zede tevékenykedik a nép­frontnál. Papp Gyula ugyan­annyi ideje tanácstag. Mind­kettőjük egyforma arány­ban kapott bizalmat a jelö­lő gyűléstől. A belvárosi oártház zsú­folásig tele volt helvbeliek­kel, s a nagy érdeklődés an­nak is szólt, hogv a volt ta­nácstag egyben 1974 óta ta­nácselnök, s ilyen helyen Szeged általános dolgai terí­tékre kerülhetnek. Akik eb­ben reménykedtek, nem is csalódtak. Horváth Lászlóné azt bi­zonygatta, a hagyományo­kat megőrizve, milyen nagy gondot fordítottak az okta­tás reformjára szűkebb pát­riánkban. és a pedagógia továbbfejlesztésében úttörő­szerepet vállalt a Tisza-par­ti város. Büszkeséggel emii­tette, Szeged, iskoláinak pa­tinás ió hírét tovább öregbí­tette. Annus József, mint a Tiszatáj egyik szerkesztője, az értelmiséeiek nevében dicsérte a kulturális beruhá­zások ütemezését. Minden ötéves tervre jutott egy olyan nagv építkezés, amiért lel­kesedtek a szellemi foglal­kozásúak. Volt, amikor az egyetem intézményeit bőví­tették, aztán a közművelő­désre költöttek milliókat, és megszületett a nagyszerű könyvtár-levéltár. Most az idén befejeződik a színház rekonstrukciója, s ettől mindenki reméli, hogy a művészeti élet i.s élénkebb lesz. Az intézmények tuda­tos és ió ütemű fejlesztése hozzásegítette Szegedet, hogy a kivívott tudományos és kulturális rangjának megfelelő helyzete legyen az országban. Kovács Ala­jos szóba hozta azt a kez­deményezést. aminek alap­ján a szabadtéri játékok több mint húszéves nézőte­rét mozgathatóra cserélik ki. Igy reméli, nemsokára a Dóm tér eredeti szépségében pompázhat az év tíz hónap­Régi közhely, hogy a lát­szat — néha — csal. s ez a hét elején éppenséggel te­litalálatnak i.s beillik a tá­péi 60. számú tanácstagi választókerületben tartott jelülő gyűlést illetően. Tör­tént ugyanis, hogy az is­kola közelében sem sikerült találkoznom olyannal, aki tudta volna, mi i.s lesz ott nemsokára. A tanácstalan­ság — számomra szomorú — kifejezője volt, hogy jó­akaratú tápéiak már négy megállóval előbb leszállí­tottak a buszról, gondolván, hátha így könnyebben el­érem. amit keresek. Ám. hogy ez a rosszat sejtető előkészület valóban csak látszat, s nem a tartal­mat kifejező valóság volt. azt mi sem bizonyítja job­ban. mint hogy az utolsó percben úgy tele lett a IV/B osztályterme, hogy a későn érkezőknek már csak az ajtófélfa jutott. Ráadásul a „Tisztelt hallgatóság" egyál­talán nem volt hallgatag. Az iskolaigazgató előadá­sa nyomán, melyben az el­múlt öt év munkájáról, fej­lődéséről beszélt, percek alatt olyan parázs vita, élénk eszmecsere keletke­zett a 60. számú választó­kerületben, hogy jegyző­könyvvezető legyen a tal­pán, aki képes mindazt be­túhűséggel visszaadni, ami — és főleg: ahogyan! — ott elhangzott. Lényegretörően, szenvedélyesen szóltak a lápaiak a település életét és persze közhangulatát befo­lyásoló helyi tényezőkről, az oly sok vitát kiváltó gázve­zeték-építésről, a szűkebb környezet egyre romló esz­tétikai állapotáról, a csator­názottság aggasztó elmara­dottságáról, és arról, hogy a városi tanács oda jelölt ki szeméttelepet, ahol öt­ven-hatvan méterre embe­rek élnek — zárt ablakok mögött, hiszen a bűz nem veszi figyelembe a telekha­tárt jelölő táblát. Volt te­hát mit figyelnie a jelölő gyűlésen bemutatott és a Hazafias Népfront által ja­vasolt jelölteknek: a koráb­bi tanácstag Simon lstván­nának, s az újoncnak szá­mító Török Ilonának, akik természetesen úgy hallgat­ták a vehemens felszólaló­kat, hogy a megválasztásuk esetén az ö gondjaikkal is foglalkozniuk kell. S a szenvedélyek fölcsap tak akkor is, amikor a két jelölt — rátermettségét el­ismerve — mellé egyszer­esük egy harmadik is ke­rült. Két nő mellett egy férfi. Márton György — ez a népszerűség velejárója — a legutóbbi társadalmi ösz­szefogást igénylő munkánál, a helyi gázvezeték-építésnél amúgy „funkció nélkül" in­tézte a közösség ügyeit, s a hétfői jelölő gyűlésen a de­mokratizmus érvényesülésé­nek élő példázataként töb­bek javaslatára s természe tesen a nyílt szavazás után felkerült a jelölőlistára. Tápé népe most hármas választás előtt áll: régi ta­nácstaguk marad? (három gyermek mellett jelenleg gyesen), vagy felváltja az ifjú leány (Török Ilona, az Expressz ABC dolgozója még épphogy betöltötte második X-et!), vagy a höl­gyek mellé állított egyszem férfi lesz a körzet gond jainak ismerője, az embere­ket képviselő tanácstag. Minden eldől a választások nál! Addig is: ők a „tápéi hármak". I. Zs. Géplakatos és geodéta Csupán néhány utcából áll a Sintér-tó környéki, a volt téglagyár melletti Béketelep. Mindig kiesett a forgalom­ból vándor csak elvétve jött erre. Nem volt mit keresni a Rókusi állomás mögött. A nemzetközi útról is csupán apró házak tűnnek föl a tá­volban, az öthalmi út felől a vendégmarasztaló sár ve­tett gátat az utazónak. Vál­tozást — ami a látogatást il­leti — talán a Volán salak­motorpálya felépítése ho­zott. Igaz, ez is csak a ver­senyek idején növelte-nö­veli az átmenő forgalmat. Lényeges változást jelen­tett uz új Rókus és az Észa­ki városrész felépítésé. „Kö­zelebb" került a telep a vá­roshoz. Legalábbis vizuáli­san. A 78-üs autóbusz a fő . köldökzsinór" az E5-ös út felől. A másik oldalról, az öthalmi útról a troli köze­líti, de ez gyakorlatilag sem­mit sem segít a béketelepi­eknek. Említettem a téglagyárat. Ez régen megszűnt, helyére szemétdomb került, amely éveken át guberálóbirodalom volt. Végül ezt is felszámol­ták és várják a telepiek a legjobb megoldást, a Medi­kémia üzemházát. Ezzel még közelebb kerülhetnek a vá­roshoz. Abban bíznak: ha Nemzetközi mezőgazdasági banklanácskozás hazánkban A Mezőgazdasági Bankok Nemzetközi Szövetsége (CICA) május 6—8 között Budapesten tartja soron kö­vetkező — kibővített — központi bizottsági ülését. A szervezet csaknem két évti­zeddel ezelőtt francia ban­kok kezdeményezésére ala­kult. A CICA tagjai időről időre kicserélik tapasztala­taikat az agrárpolitika. a hozzá szorosan tartozó pénzügypolitika kérdéseiről, megvitatják a bankok sze­repét a mezőgazdaság fi­nanszírozásában. A szerve­zet az évek során a tapasz­talatcserék fórumává vált. előbb nem akkor a szövet­kezeti ipar beindulásakor megoldódik a közlekedési gond is. Jogos elvárás, hogy az autóbusz ne csupán a központig járjon. A 66. választókerület ta­nácstagjelöló gyűlésen hal­lottam még azt is, hogy va­lamennyi utcában lefektet­ték a gázvezetéket és ez az egyik legnagyobb választó­körzet. Lehet, tájékozatlan­ságom miatt döbbentem meg, amikor megtudtam: a tanácstagnak gondja az E5-ÖS melletti Gyulatelep és Fehér-tó ügye-baja is. A ke­rület a Bajai útig, a dorozs­mai csatornáig terjed. A legfontosabb orvosolan­dó gondok: egyetlen nyilvá­nos telefon működik (vagy nem) s az is a „faluszélen"; nincs orvosi rendelő, patika és az egyetlen magánkeres­kedésen kívül megfelelő élel­miszerüzlet; kellene egy rendőrségi segélyhívó; szük­ség volna eszpresszóra, ven­déglőre. járdalapra, aszfalt­ra, sűrűbb buszjáratra. A gyűlésen az ábécé sor­rendjében tettek javaslatot a jelöltekre: Gyémánt József géplakatosra és Vass József geodétára. Mindkettőjüket jelöltté választották. A. S. Bizonytalan „leányság" Idén január elsejétől a Kéziszerszámgyár szegedi' egysége leányvállalatként működik, de túl április kö­zepén még nincs kész a te­vékenységét szabályozó va­lamennyi dokumentum. Hiá­nyoznak például az aláírá­sok az együttműködési szer­ződésről. ami az anyaválla­lat és leánya kapcsolata'! pontosan szabályozná. Aá alapító határozat több hete elkészült, ez a legfontosabb közös ügyeket rendezi. de részletekre nem tér ki. * A gazdasági önállósodás a termékszerkezetet nem érinti. Sót, nyugodtan mondhatjuk, hogy e terüle­tet csak követi a szervezeti változás. A szegedi gyár ugyanis erre az évre terve­zett 172 millió forintos ter­melési értékéből mindössze két és félmilliós tételt szál­lít a Kéziszerszámgyár más telepeire, ennek a fele kész­termék. és a másik fele jut továbbfeldolgozásra. Az új termékek aránya az elmúlt években 5—6 százalék volt. mostantól szerelnének több újdonságot kínálni vevőik­nek. és a megújulási muta­tót tíz százalék fölé tornász­ni. Az újdonságok ezentúl gvorsabban kerülhetnek a Piacra, hiszen az engedélyez­tetésben egy léDcső kima­rad. Az út rövidül, kevesebb! lesz a tilalomfa, de a szab­ványoknak sajut erőből kell megfelelni A nyolcvanas évek kezde­téig kényelmes helyzetbea volt a Kéziszerszámgyár. Az év elejére befutottak ai partnerek megrendelései, a gvár kapacitását bőven meg­haladták az igények. Az év első hónapjaiban a kereske­delmi ügyek intézői, és a legfelsőbb gazdasági veze­tők „kimazsn áztak". hogy melyik vevőknek a legérde­mesebb szállítani. Ig.v köny­n.vű volt szép. mutatós ered­ményeket produkálni. Ma más a helyzet. Erre az év­re a szegedi gvár kapacitá­sának kb. 80 százalékára vun biztos vevő. Azért, hopv ne álljanak a gépek,, be kell csalogatni a vásár-, löt. meg kell gvőzni, az itteni új termékekkel az ő munkája lesz könnyebb, il­letve terméke korszerűbb. Az exportügyeket az idén: még az anyavállalat intézi, de a jó belföldi kereskedést gyorsan meg kell tanulni. S máris lehet készülni a kül­piac állapotából, hiszen a következő évkezdettől onnan i.s Szegedről kell csábítani a vevőket. Nagy előnye a változásnak, hogy a piaci információk ezután közvet­lenül a termelővállalathoz, érkeznek be. így gyorsab­ban lehet ráállni u keresett cikkek gyártására. Tanulni kell a pénzügyek kezeleset is. A bankokkal a kapcsulatot eddig kizárólag Budapesten tartották. Az adózási rendeletek dzsunge­lében való eligazodás, ;1 különböző jelentési kötele­zettségek ismerete, a hitel­ügvek értése még a közép­(leány)vállalatnál is leg­alább egy-két plusz embert) igényel. * Nem mondható, hogy bő­kezű anya volt a fővárosi Kéziszerszámgyár. A követ­kező három évben a sze­gedieknél összegyűlő ér» dekeltségi alapnak a felére igényt tart. Ez az arány, szokatlanul magas. Más szülök általában .30—40 szá­zalékos elvonással is beérik. Az alig elfogadható indok, hogv ha kevesebb lenne az önállósodó leány befizetése, könnyen alaphiányossá vál­hatna az alapító. Ugyanis a püspökladányi részleg fej­lesztésére bankhitelt vettek fel, és ennek törlesztése ezekben az években súlyos terheket ró a Kéziszerszám­gyárra. Csakhogy a banktar­tozások visszafizetésénél az új technika által elért több­letbevételekre kellene első­sorban támaszkodni. A be­ruházás eldöntésekor nem szabadna más, jól dolgozó részlegek jövedelmére éoí.te­ni. Vajon mi a haszna a szegedi gyár gazdálkodásá­ban annak, hogy Püspök­ladányban modernebb gépek dolgoznak? Az ittmaradó összeg nagy részét bérfejlesztésre fordít­ják. így tudják átlagosan 6 százalékkal növelni az idén! a kereseteket. Ez duDláia az alapító keresetnövekményé­nek. de a szegedi gyárban dolgozók jövedelme mérf így is elmarad a fővárosi gyáregységek átlagától, sőt az ágazatban dolgozó szegedi vállalatokétól is. Ha a bért emelik ilyen! mértékben, kevesebb marad műszaki fejlesztésre. Mind­össze egymillió forint. Ez pedig egy IFA tehergépko­csi kicserélésére. egy-egy géntörés költségeinek fede­zésére elég. és talán még egy szerszámgép vásárlásá­ra futja. Csak a jelenlegi műszaki színvonal tartásá­hoz évi 5—6 millió forint kellene. Ujabb gondokat jelent, hogy a téli energiakorlátozás hatása a kéziszerszámok, gyártásánál u következő hó­napokban jelentkezik maid. A második és a harmadik; negyedévben ugyanis az Özdi Kohászati Üzemek nem tudják szállítani a kívánt mennyiségben a meg­rendelt anyagokat Kezdő­dik tehát a beszerzők országos kalandozása elfek­vő. átvehető készletekért. Az új leányvállalat termelésé­hez ugyanis nagyrészt cél­gépeket használ. Kapacitá­sának csak 10—15 százaléka konvertálható, állítható át más termékek gyártására. * A nehézségek ellenére nagy a bizonyítási vágy' a kollektívában. A három­éves (talán túl hosszú) át­meneti időszakban szeretné­nek minden kételkedőt meggyőzni arról, hogv képe­sek az önálló gazdálkodás­ra. Minél iobb eredményt akarnak elérni, teszik ezt) annak ellenére, hogy a3 esetleges többletnyereségnek is csak az 50 százaléka ma­radhat náluk. I*i »; legalább ennél a pénzfor­rásnál méltányosabb elosz­tást elérni. Csakhogy, ami­kor a leányvállalat kilép a napvobb gazdálkodó egy ségből. az anya diktálja a feltételeket. Bölc István I

Next

/
Thumbnails
Contents