Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
Szombat, 1983. április G. 3 Voks az önállóságra Termelési értekezlet este tízkor Az ezen a héten éjszakás műszakban dolgozók a kábelgyárban a munkacsarnok egyik sarkában gyülekeztek. Vagy nyolcvanan félkörben álltak és hallgatták Lábdi Gizella tájékoztatóját a vállalatirányítás átszervezéséről. A vállalati előkészítő bizottság tagja elmondta, hogy az Ipari Minisztérium a Magyar Kábelmüvek számára vállalati tanács megalakítását javasolta. Gyimesi József, az előkészítő bizottság másik szegedi tagja a törvényességi és gazdasági felügyelet új vonásait ismertette, szólt a vállalati tanács hatásköréről. megválasztásának módjáról. Az első hozzászóló Gorcsa Attila, a gyár párttitkára volt. Beszélt a jelenlegi irányítási forma hátrányairól. a budaoesti központ valós tényeket figyelmen kívül hagyó döntéseiről, az idei tervvel kapcsolatos huzavonáról, arról, hogy a dolgozók összehasonlítják teljesítményeiket és fizetésüket más szegedi gyárakéval, és munkájuk után igazságtalannak érzik a lényegesen alacsonyabb átlagbért. Túl nagy az elmaradás a fizetségben a Magyar Kábelművek budapesti gyáraitól is. A vállalat összlétszáma 3300 fű. ebből hatszázan a központbap. alkalmazotti munkakörben dolgoznak. Magas ez az improduktív létszám, és feleslege: terheket ró az MKM termelő egvsépeire. A gyári pártbizottság és vénrehajtó bizottsága a szegedi nyár önállósodását javasolja. Ezután a dolgozók kérdési ire Gyimesi .lózsef — pld a «vár gazdasági igazgatója is válaszolt. Az első hozzászólók arról akartak megbizonyosodni. hogv a kiválás után is biztosítható lesz a folyamatos termelés, nem szaporodnak tovább az alapanyaggondok a szállítók nem a nagyobb megrendelőt részesítik előnyben. E kétségek ellenében döntő érv, hogy jelenleg az MKMnél sorban állnak a kiegyenlítetlen számlákkal a szállítók: a nagyvállalat nemritkán csak hetek, hónapok múltán tud fizetni. Az ónálló szegedi gyár fizetőképessége lényegesen jobb lenne. Tudnának úgy gazdálkodni, hogy a beérkező anyagért azonnal fizessenek. Az itteniek az idén 235 millió forinttal járulnak hozzá a központ rezsijéhez. Ezek után a tervezett gyári nyereség 171 millió forint, a vállalati eredmény pedig csak 164 millió, tehát az itteni nyereségből fedezik a többi gvár veszteségét is. Herédi Balázsné szerint a nyereséaröl csak szóban hallottak, de vagy tíz éve egyetlen fillért sem láttak a borítékban. A válasz: a nyereség kicsi volt tavaly, de még ebből is lehetett volna osztani nyereségrészesedést. ám a vállalat vezetése az üsszeset az elengedhetetlennek ítélt műszaki fejlesztésre fordította. A tavalyi nyereség jelentős vészét vitte el egv hibás döntés alapján megkezdett exportválU'lkoz-s Abu Dha•biban. Egy 5 millió dolláros üzleten csaV a tsvalvi évben I5f .millió forintos vesztesége volt az MKM-nek Ennek a balul sikerült vállalkozásnak i.s szereoe van abtan. hoRv az idén nem tud'a beváltrni a vállalat a 7 százaléké- keresetemelkedésre t-tt ígéretét. A fizetések «e,ósz,'nű'e<» esek 2—3 százalékkal fosnak nőni. A dolgozók következő kérdése arra vonatkozott, hogy azok, akik a hibákat elkövették, felelnek-e rossz döntésükért? A válasz: a valamikori kereskedelmi igazgató és a gazdasági szakigazgató már nincs a vállalatnál. Volt, aki a^t tudakolta, hogv az önálló gyár vissza ludná-e fizetni a vállalat bankkölcsönének reá eső részét? Gyimesi József szállításai szerint az itteni gépeket 110 milliós tartozás terheli. Ezt a gyár egv év alatt le tudná törleszteni úav. hogy még bérfejlesztésre is maradna pénze. Orodán András kérdése: — Mi a biztosíték arra. hogy a többi gyárral szemben bírjuk maid a versenyt a megrendelőkért? A Magyar Kábelmüvek gyárai profiltisztítást hajtottak végre. Egy-egy termelőegység termékcsoportonként specializálódott. Olyan termékeket, amilyeneket a Huszár utcában gyártanak, sehol másutt az országban nem tudnak előállítani. Ehhez a jövedelmező termékösszetételhez csak itt van megfelelő gépwrk. Szó esett ;mée az üdültetés megoldásáról, a maidani beruházási döntésekről, arról, hogy a végéemesek munkáját é; jövedelmét (!) az esetleg önállósuló gyárban gyorsabban lehet-e beépíteni a íömunkaidöbe. mint amire a jelenlegi formában kilátások vannak. Sólyom József azt szerette volna tudni, hogy miért nem dönthet már ez a gyűlés a kiválásról. Szerinte az átmeneti időszakban esetleg hátrányos megkülönböztetés érheti a gyárat a központ' részéről, és ez az önálló indulásnál nehézségeket okozhat. Az önállósodásról a végleaes döntést az alapító szerv, az Ipari Minisztérium fogja meghozni. Ehhez a kiválás előnyeit és hátrányait mérlegeli az egész népgazdaság szempontjából. Az n gyár vezetésének fontos és sürgős feladata, hogy az esetleges retorziókat minden eszközzel kivédje. , Volt hozzászóló, aki azt hangsúlyozta, hogy húsz, itt eltöltött év után a jelenlegi kollektívában és vezetésben látja a lehetőségél a sikefes önálló gazdálkodásnak. •Már igencsak elmúlt tizenegy óra amikor az előkészítő bizottság tagjai közül Lábdi Gizella megkérte munkatársait, szavazzanak arról, hogy maradjon-e a Szegedi Kábelgyár az MKM része. Mindenki az önállósodás mellett emelte fel a kezét. Az ezen a nuDon lezajlott négy munkásgyülésen a hétszáz fős kollektívából csak hárman tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. A jelenleai irányítási forma fenntartása mellett senki sem voksolt. Böie István Csökkeni a lemaradás A mezőgazdasági nagyüzemek a késői kitavaszodás miatt március közepén egyértelműen háromhetes késésben voltak. Az elmúlt napok meleg, napfényes időjárásának kihasználására a gazdaságok a halárba küldték a korszerű talaj-előkészítő gépsorokat és a vetőberendezéseket. A MÉM szakemberei szerint alig egy hétre van már szükség ahhoz, hogy a talajmunkák korábbi háromhetes késését csaknem teljes egészében behozzák. Ily módon időben megkezdhetik mintegy 1,1 millió hektáron a kukorica, és 350 000 hektáron a napraforgó vetését. Előkészítik a talajt a 250 ezer hektáros silókukoricaterület alá is. A szakemberek szerint a kettős műszakkal és az éjjeli munkával is gyorsított tavaszi talaj-előkészítés bizonyította: jól sikerüli a téli gépjavítás, és jól oldották meg a munkaszervezési feladatokat is az üzemek. A cukorrépa vetése jó ütemben halad, mindenekelőtt a déli megyékben sorra fejeződik be ez a munka. A tavaszi árpa vetőmagjának 70—110 százaléka van a földben, s már csak néhány napot vesz igénybe a zab vetése is. A zöldborsó első termésének területén szintén földben van a mag. A kertészetekben is jól jött a valódi tavasz; a napsütés és a meleg időjárás nyomán megindult a vegetáció. Kedvező, hogy a gyümölcsösökben elkészültek a tél végi lemosó permetezéssel, ezzel sikerül visszaszorítani a fertőzéseket. jlő szerelmese Hős. Végigharcolta a második világháborút. S egy akkora, szinte földrésznyi országban, mint a Szovjetunió, csak nagyon kevesen részesülhettek e címben, férfiak százezrei harcoltak a frontokon. Gondolná az ember, aki a Szovjetunió Hőse kitüntetést mondhatja magáénak, azt kiváltképp megviselték a megpróbáltatások — föltűnő nyomokut hagytak ... Gondolná a hétköznapi ember, a háború hőse ma, negyven esztendővel a világégés után. megfáradt aggastyán, aki nem veszi szívesen a zaklatást... Guido Pjotr Andrejevicsct sokszor kísértette a halál. Amikor még dörögtek a fegyverek. Ma már nyugdíjas — alig hittem, 1976 óta — tele életerővel, vidámsággal. Energikusan lépked, feszes derékkal ül az asztalnál, beszél, mosolyog, magyaráz. — Hogy kitől örökölhettem ezt az alkatot? Édesanyám volt ilyen. Sosem ült. a keze mindig járt. Azt hiszem, ez a mozgékonyság „küldött" a repülőkhöz. Vonzott a magasság, a távolság. — így lett hát pilóta. — Nem egészen, mert eleinte orvosnak készültem. Két esztendőt el is végeztem, mire rájöttem, a gyógyítás nemes és szép hivatás, de az enyém más kell legyen. Tagja voltam Sztálingrádban az aero-klubnak. l!)37-ben döntöttem, otthagytam az orvoskart, repülni akartam. Két évet dolgoztam. 3!)-ben a katonai főiskolán kezdtem tanulni újra. Mire szükség lett rám, megvolt a diplomám. — Hogyan lett a Vörös Hadsereg tagja? — Kérvényt írtunk 41ben. Akkor már a Dnyepert is átlépték a németek. Huszonhatan írtuk alá a levelet, kö'ztük két legjobb barátom, Szása és Jura. Rosztovban kellett jelentkeznünk. — Merre harcoltak a Szovjetunió területén? — Rosztov alatt kezdtük. Aztán ott voltunk Sztálingrádnál, az észak-kaukázusi harcokban, Kurszkban. Negyvennégy októberétől már határainkon túli területeken harcoltunk. — Mely országokban? — Lengyelországban, Csehszlovákiában. Krakkóban, Katovicében, Brnóban, aztán Csehszlovákia déli részén, részt vettünk Debrecen ts Miskolc fölszabadításában. — Milyen gépeken repült' — Vagy tízfélén biztős. Szerettem a MIG—l-est, 3-ast, repültem németektől zsákmányolt Messerschmitten, de amerikai Cobrán is. — Az öt év alatt hány bevetésen vett részt? — Tudja, a számok csalósak. Nem sokat mondanak. De ha már kérdezte, 412szer szálltam föl, 82 légicsatában vettem részt és hogy pontos legyen a statisztika. hétszer lőtték le a gépemet. — Ügy tudom, a katonák becézik harci eszközeiket, önnek volt-e kedvence? . — Persze. De a mi repülőgépeinkhez való ragaszkodásunknak más oka is volt. A megkülönböztető jelzések, amiket alkalmaztunk, sokszor az életünket is mentették. Tudja milyen volt? A gépek orrára különböző színű csillagokat festettünk. Kéketl sárgát, az enyémen mindig piros volt. A németek is csinálták ezt, de ők mindegyikre feketét festettek. így á mieink fölismertek bennünket. — Mikor kapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést? — A Legfelsőbb Tanács képviselője adta át 1943 május elsején Krasznodarban. Különben a barátom, harcostársam. Jura is megkapta. Szását elvesztettük. — A túlélőknek reményt adott, gondolom önnek is, az újjáépítés, a munka. — Az élet ment tovább. 1945-ben őrnagyként jelentkeztem a légi akadémiára, később a tábornoki akadémiát is elvégeztem. 1903ban lettem vezérőrnagy. — Mesélne a családjáról? — Tudja, szokták mondani. „Sorsát a férfi nem kerülheti el". 1946-ban megnősültem. A fiamból mérnök százados lett. lányom még tanul, angol nyelvszakos hallgató. Két kisunokám van, a fiú ötéves, a kislány meg tizenkettő. Olykor már engem is rendszabályoz. Sztaniszlav Ohanjan. a Komszomolszkaja Pravda munkatársa — részt vett beszélgetésünkön, mikor Pjotr Andrejevics elköszönt, megjegyezte. sok mindent elhallgatott a kisunokák nagyapója. Például azt, hogy egyszer, mikor gépét találat érte, majdnem a fél testérő) leégett a bőr ..., amikor ejtőernyővel menekült a zuhanó repülőgépből, úgy hitte. oda a jobb karja. Bénán lógott, mozdítani sem tudta, jobb kezével kapaszkodott, a fogával nyitotta ki az ernyőt. De hát ezekbe a történetekbe csak nagyon ritkán kezd. Nem kenyere a dicsekvés. Mag Edit A gyermekés felnőttkor határán M indannyiszor szíven üt bennünket, ha arról értesülünk, hány fiatalembert talált az orvosi vizsgálat alkalmatlannak a katonai szolgálatra. A köztudatba szállingóznak hírek arról is, hogy nagy reményű gyermekeink egyike-másika a felnőttkor küszöbén szellemi, fizikai erejét elkótyavetyélvén alkohol és kábítószer segítségével készül valamiféle „nagy utazásra'". Szomorú statisztikai adatok vallanak a középiskolások kóros elhízásáról, fogaik aggasztó állapotáról, de önvizsgálatra is késztethet minden szülőt, pedagógust, orvost az a tény is, hogy a 15—19 éves lányok között évente több mint'hétezren esnek át művi vetélésen. A korán kezdett szexuális életnek persze vannak egyéb következményei is: a fiatal korosztályt sem kímélik a különböző nemi betegségek, i Az e korban különösen dúló érzelmi viharok, az iskolai túlterhelés, meg neuraszléniás betegségbe sodorják a íiai talokat. Túl sötét a kép? Az. De megnyugtatásul: mindez a [serdülő ifjúság igen kis hányadára jellemző. S mielőtt bármelyik vétlen szülőt is mardosni kezdené a lelkiismeret, szólnunk kell még valamiről. Jóllehet, az apák, anyák felelősségé a régi: gyermeküket kézenfogva, apróbb-nagyobb buktatókon átsegítve, épen kell elvezetniük a felnőttkorig, de a mai, megváltozott körülmények közölt. A kenyérkerpsöve is lelt édesanya, 8—10 órai távolléte alatt nem képes úgy őrizgetni a családi tűzhely melegét, mint nagyanyáink tették. Napközben szétszélednek a családtagok, s a gyerekek i.s a „külvilág" ezernyi, jó és rossz hatásával térnek háza. Nem lehet tehát a gyerek minden eltévelyedését, baját, a szülők nyakába varrni, mert egyszerűen nem képesek szemüket állandóan az önálló szárnybontogatást próbálgató „Rókájukon" tartani. Segítségre, főként az iskola, az egészségügy segítségére van szükségük. Az ifjúság sorsa az egész emberiség sorsa. Nem véletlen, hogy az idei, április 7-i egészségügyi világnapra a WHO ezt a jelszót röpítette „világgá", szabad fordításban: „Az ifjúság egészsége jövőnk záloga." Hogy mi, magyarok hogyan munkálkodunk jövőnk érdekében? A kisgyermekek egészségügyi ellátása mindig is szívügye volt a felszabadulás utáni magyar egészségügynek, a serdülőkorú fiúk, lányok azonban sokáig mintha kiestek volna látószögéből. Egy 15 évvel ezelőtti KNEB-vizsgálat hatására, 1975-ben jelent meg rendelet arról, hogy a középfokú oktatási intézmények diákjainak orvosi felügyeletére — a gyermekorvosi szolgálaton belül — önálló serdülőorvosi hálózatot kell szervezni. Hazánkban jelenleg 220 ezren járnak gimnáziumba, illetve szakközépiskolába, 160 ezren szakmunkástanulók. Ellátásukról 200—220 körzet tudna gondoskodni, jelenleg azonban csak 125 főfoglalkozású orvos dolgozik ezen a területen, a többi 46 áli»t lást 195-en látják ej, részfoglalkozásúként. Ezzel a tényl«>» hvéi nem lehetünk elégedették. Akár a néhol tapasztalható fölkészültség hiányával, s talán ez már ebből adódik, azzal sem. hogy az iskolaorvosi hivatásnak egyelőre nincs megfelelő rangja a szakmában. Változást remélhetü«k az Egészségügyi Minisztérium tervei alapján: a VII. ötéves terv végére teljesen kiépül az iskolaorvosi hálózat az országban. Hasonlók a gondok a serdülök fekvőbeteg-ellátásában is. A már nem gyermek, még nem felnőtt korosztály maga sem találja helyét, ha történetesen idős. igen beteg emberek közé kerül. Szerencsére viszonylag kevés, évente 23 ezer fiú. 60 ezer lány szorul kórházi kezelésre, ezért önálló osztályokat nem érdemes fönntartani számukra. Az azonban indokolt, hogv a gyermekosztályokon, megfelelően elkülönített részleget kapjanak, S hogyan törődik az egészségügy a labilis lelkivilága kamasz fiúkkal, serdülő lányokkal, akik közül nem egy beilleszkedési zavarokkal küzd, neurózisban szenved vagy káros szokások rabja lett? Kétségtelen, hogy a megelőzés, a gyógyítás össztársadalmi feladat, amelynek irányítója azonban az egészségügy. Három esztendeje, hogy elkezdődött at gyermek és serdülő mentalhygiénés osztályok szervezése, s jelenleg hét működik az országban, köztük a szegedi. Amint az Egészségügyi Világnap alkalmából rendezett sajtótájékoztatón dr. öry Imre minisztériumi főtanácsos elmondta, a munka színvonalát behatárolja a szakemberhiány: sem gyakorlott orvos, sem pszichológus nincs elegendő. A szakemberek többnyire a serdülőkori neurózisokkal és az egészségkárosító szokások" következményeivel foglalkoznak. feladatuk a gyógyítás. Ami ezután következik, a hosszadalmas utókezelés, a gyakran nélkülözhetetlen környezetváltozás azonban nem oldható meg a kórház falai között. Mindez a nevelési tanácsadókkal, iskolákkal, a családdal együttműködő gyermek ideggondozóra vár, már amelyik megyében egyáltalán van ilyen intézmény. Látványos fejlődési-e e téren aligha számithatunk, hiszen egyegy jó szakember kiképzése a diploma átvétele után 8— 10 évet vesz igénybe. A megfelelő hálózat kiépítését szolgálja a VII. ötéves tervben megépülő szanatórium, kollégium, amely lehetővé teszi a rászoruló fiatalok számára a hosszabb ideig tartó környezetváltozást. A társadalom nem hunyhat szemet az akceleráció következménye fölött sem. Tudomásul kell vennünk gyermekeink gyorsabb nemi érését, s ha tetszik, ha nem, azt is, hogy sokan kisebb-nagyobb rendszerességgel szexuális életet élnek. Ebből a tényből kiindulva, kell megszerveznünk a segítségnyújtás láncolatát, amely a felvilágosítással, a családi életre való fölkészítéssel kezdődik, s amelynek célja az is, hogy megvédjük a kislányokat a korai, többnyire művi abortusszal végződő, testi-lelki megpróbáltatást jelentő terhességtől. A szülő, a pedagógus szakmai támogatást ebben mindenképpen az iskolaorvostól, egészségügytől kell, hogy kapjon. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond — tartja a közmondás. A család, az iskola felelőssége mellett mind nagyobb az egészségügyé is. hogy testben-lélekben ép ifjak léphessenek át a gyermekkorból az embert próbáló felnőttek világába. De a szülő, a pedagógus, az orvost legnagyobb igyekezete sem elegendő, az egész társadalom féltő, okos. szeretetteljes útmutatója, követésre méltó példaadása nélkül. Chikán Ágnes