Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

Szombat, 1983. április G. 3 Voks az önállóságra Termelési értekezlet este tízkor Az ezen a héten éjszakás műszakban dolgozók a ká­belgyárban a munkacsar­nok egyik sarkában gyüle­keztek. Vagy nyolcvanan félkörben álltak és hallgat­ták Lábdi Gizella tájékozta­tóját a vállalatirányítás át­szervezéséről. A vállalati előkészítő bizottság tagja el­mondta, hogy az Ipari Mi­nisztérium a Magyar Ká­belmüvek számára vállalati tanács megalakítását java­solta. Gyimesi József, az elő­készítő bizottság másik sze­gedi tagja a törvényességi és gazdasági felügyelet új vonásait ismertette, szólt a vállalati tanács hatásköré­ről. megválasztásának mód­járól. Az első hozzászóló Gorcsa Attila, a gyár párttitkára volt. Beszélt a jelenlegi irá­nyítási forma hátrányairól. a budaoesti központ valós tényeket figyelmen kívül hagyó döntéseiről, az idei tervvel kapcsolatos huzavo­náról, arról, hogy a dolgo­zók összehasonlítják telje­sítményeiket és fizetésüket más szegedi gyárakéval, és munkájuk után igazságta­lannak érzik a lényegesen alacsonyabb átlagbért. Túl nagy az elmaradás a fizet­ségben a Magyar Kábelmű­vek budapesti gyáraitól is. A vállalat összlétszáma 3300 fű. ebből hatszázan a köz­pontbap. alkalmazotti mun­kakörben dolgoznak. Magas ez az improduktív létszám, és feleslege: terheket ró az MKM termelő egvsépeire. A gyári pártbizottság és vén­rehajtó bizottsága a szegedi nyár önállósodását javasol­ja. Ezután a dolgozók kérdé­si ire Gyimesi .lózsef — pld a «vár gazdasági igazgatója is válaszolt. Az első hoz­zászólók arról akartak meg­bizonyosodni. hogv a kivá­lás után is biztosítható lesz a folyamatos termelés, nem szaporodnak tovább az alapanyaggondok a szállí­tók nem a nagyobb megren­delőt részesítik előnyben. E kétségek ellenében döntő érv, hogy jelenleg az MKM­nél sorban állnak a ki­egyenlítetlen számlákkal a szállítók: a nagyvállalat nemritkán csak hetek, hóna­pok múltán tud fizetni. Az ónálló szegedi gyár fizető­képessége lényegesen jobb lenne. Tudnának úgy gaz­dálkodni, hogy a beérkező anyagért azonnal fizessenek. Az itteniek az idén 235 mil­lió forinttal járulnak hozzá a központ rezsijéhez. Ezek után a tervezett gyári nye­reség 171 millió forint, a vállalati eredmény pedig csak 164 millió, tehát az it­teni nyereségből fedezik a többi gvár veszteségét is. Herédi Balázsné szerint a nyereséaröl csak szóban hallottak, de vagy tíz éve egyetlen fillért sem láttak a borítékban. A válasz: a nyereség kicsi volt tavaly, de még ebből is lehetett volna osztani nyereségrésze­sedést. ám a vállalat veze­tése az üsszeset az elenged­hetetlennek ítélt műszaki fejlesztésre fordította. A tavalyi nyereség jelentős vészét vitte el egv hibás döntés alapján megkezdett exportválU'lkoz-s Abu Dha­•biban. Egy 5 millió dolláros üzleten csaV a tsvalvi év­ben I5f .millió forintos vesz­tesége volt az MKM-nek Ennek a balul sikerült vál­lalkozásnak i.s szereoe van abtan. hoRv az idén nem tud'a beváltrni a vállalat a 7 százaléké- keresetemel­kedésre t-tt ígéretét. A fize­tések «e,ósz,'nű'e<» esek 2—3 százalékkal fosnak nőni. A dolgozók következő kérdése arra vonatkozott, hogy azok, akik a hibákat elkövették, felelnek-e rossz döntésükért? A válasz: a valamikori kereskedelmi igazgató és a gazdasági szakigazgató már nincs a vállalatnál. Volt, aki a^t tudakolta, hogv az önálló gyár vissza ludná-e fizetni a vállalat bankkölcsönének reá eső ré­szét? Gyimesi József szállí­tásai szerint az itteni gépe­ket 110 milliós tartozás ter­heli. Ezt a gyár egv év alatt le tudná törleszteni úav. hogy még bérfejlesz­tésre is maradna pénze. Orodán András kérdése: — Mi a biztosíték arra. hogy a többi gyárral szem­ben bírjuk maid a versenyt a megrendelőkért? A Magyar Kábelmüvek gyárai profiltisztítást haj­tottak végre. Egy-egy ter­melőegység termékcsopor­tonként specializálódott. Olyan termékeket, amilye­neket a Huszár utcában gyártanak, sehol másutt az országban nem tudnak elő­állítani. Ehhez a jövedelme­ző termékösszetételhez csak itt van megfelelő gépwrk. Szó esett ;mée az üdülte­tés megoldásáról, a maida­ni beruházási döntésekről, arról, hogy a végéemesek munkáját é; jövedelmét (!) az esetleg önállósuló gyár­ban gyorsabban lehet-e be­építeni a íömunkaidöbe. mint amire a jelenlegi for­mában kilátások vannak. Sólyom József azt szerette volna tudni, hogy miért nem dönthet már ez a gyű­lés a kiválásról. Szerinte az átmeneti időszakban esetleg hátrányos megkülönbözte­tés érheti a gyárat a köz­pont' részéről, és ez az ön­álló indulásnál nehézségeket okozhat. Az önállósodásról a vég­leaes döntést az alapító szerv, az Ipari Minisztérium fogja meghozni. Ehhez a kiválás előnyeit és hátrá­nyait mérlegeli az egész népgazdaság szempontjából. Az n gyár vezetésének fon­tos és sürgős feladata, hogy az esetleges retorziókat min­den eszközzel kivédje. , Volt hozzászóló, aki azt hangsúlyozta, hogy húsz, itt eltöltött év után a je­lenlegi kollektívában és ve­zetésben látja a lehetőségél a sikefes önálló gazdálko­dásnak. •Már igencsak elmúlt ti­zenegy óra amikor az elő­készítő bizottság tagjai kö­zül Lábdi Gizella megkérte munkatársait, szavazzanak arról, hogy maradjon-e a Szegedi Kábelgyár az MKM része. Mindenki az önálló­sodás mellett emelte fel a kezét. Az ezen a nuDon lezajlott négy munkásgyülésen a hét­száz fős kollektívából csak hárman tartózkodtak a vé­leménynyilvánítástól. A je­lenleai irányítási forma fenntartása mellett senki sem voksolt. Böie István Csökkeni a lemaradás A mezőgazdasági nagy­üzemek a késői kitavaszodás miatt március közepén egy­értelműen háromhetes ké­sésben voltak. Az elmúlt napok meleg, napfényes idő­járásának kihasználására a gazdaságok a halárba küld­ték a korszerű talaj-előké­szítő gépsorokat és a vető­berendezéseket. A MÉM szakemberei szerint alig egy hétre van már szükség ahhoz, hogy a talajmunkák korábbi háromhetes késé­sét csaknem teljes egészé­ben behozzák. Ily módon időben megkezdhetik mint­egy 1,1 millió hektáron a kukorica, és 350 000 hektá­ron a napraforgó vetését. Előkészítik a talajt a 250 ezer hektáros silókukorica­terület alá is. A szakembe­rek szerint a kettős mű­szakkal és az éjjeli mun­kával is gyorsított tavaszi talaj-előkészítés bizonyítot­ta: jól sikerüli a téli gép­javítás, és jól oldották meg a munkaszervezési feladato­kat is az üzemek. A cukorrépa vetése jó ütemben halad, mindenek­előtt a déli megyékben sor­ra fejeződik be ez a mun­ka. A tavaszi árpa vető­magjának 70—110 százaléka van a földben, s már csak néhány napot vesz igénybe a zab vetése is. A zöldborsó első termésének területén szintén földben van a mag. A kertészetekben is jól jött a valódi tavasz; a nap­sütés és a meleg időjárás nyomán megindult a vege­táció. Kedvező, hogy a gyü­mölcsösökben elkészültek a tél végi lemosó permetezés­sel, ezzel sikerül visszaszo­rítani a fertőzéseket. jlő szerelmese Hős. Végigharcolta a má­sodik világháborút. S egy akkora, szinte földrésznyi országban, mint a Szovjet­unió, csak nagyon kevesen részesülhettek e címben, férfiak százezrei harcoltak a frontokon. Gondolná az ember, aki a Szovjetunió Hőse kitüntetést mondhatja magáénak, azt kiváltképp megviselték a megpróbálta­tások — föltűnő nyomokut hagytak ... Gondolná a hét­köznapi ember, a háború hőse ma, negyven esztendő­vel a világégés után. meg­fáradt aggastyán, aki nem veszi szívesen a zaklatást... Guido Pjotr Andrejevicsct sokszor kísértette a halál. Amikor még dörögtek a fegyverek. Ma már nyugdí­jas — alig hittem, 1976 óta — tele életerővel, vidámság­gal. Energikusan lépked, fe­szes derékkal ül az asztal­nál, beszél, mosolyog, ma­gyaráz. — Hogy kitől örökölhet­tem ezt az alkatot? Édes­anyám volt ilyen. Sosem ült. a keze mindig járt. Azt hiszem, ez a mozgékonyság „küldött" a repülőkhöz. Von­zott a magasság, a távolság. — így lett hát pilóta. — Nem egészen, mert ele­inte orvosnak készültem. Két esztendőt el is végez­tem, mire rájöttem, a gyó­gyítás nemes és szép hiva­tás, de az enyém más kell legyen. Tagja voltam Sztá­lingrádban az aero-klubnak. l!)37-ben döntöttem, otthagy­tam az orvoskart, repülni akartam. Két évet dolgoz­tam. 3!)-ben a katonai főis­kolán kezdtem tanulni újra. Mire szükség lett rám, meg­volt a diplomám. — Hogyan lett a Vörös Hadsereg tagja? — Kérvényt írtunk 41­ben. Akkor már a Dnyepert is átlépték a németek. Hu­szonhatan írtuk alá a leve­let, kö'ztük két legjobb ba­rátom, Szása és Jura. Rosz­tovban kellett jelentkez­nünk. — Merre harcoltak a Szovjetunió területén? — Rosztov alatt kezdtük. Aztán ott voltunk Sztálin­grádnál, az észak-kaukázusi harcokban, Kurszkban. Negyvennégy októberétől már határainkon túli terüle­teken harcoltunk. — Mely országokban? — Lengyelországban, Cseh­szlovákiában. Krakkóban, Katovicében, Brnóban, aztán Csehszlovákia déli részén, részt vettünk Debrecen ts Miskolc fölszabadításában. — Milyen gépeken repült' — Vagy tízfélén biztős. Szerettem a MIG—l-est, 3-ast, repültem németektől zsákmányolt Messerschmit­ten, de amerikai Cobrán is. — Az öt év alatt hány bevetésen vett részt? — Tudja, a számok csaló­sak. Nem sokat mondanak. De ha már kérdezte, 412­szer szálltam föl, 82 légi­csatában vettem részt és hogy pontos legyen a sta­tisztika. hétszer lőtték le a gépemet. — Ügy tudom, a katonák becézik harci eszközeiket, önnek volt-e kedvence? . — Persze. De a mi repü­lőgépeinkhez való ragasz­kodásunknak más oka is volt. A megkülönböztető jel­zések, amiket alkalmaztunk, sokszor az életünket is men­tették. Tudja milyen volt? A gépek orrára különböző színű csillagokat festettünk. Kéketl sárgát, az enyémen mindig piros volt. A néme­tek is csinálták ezt, de ők mindegyikre feketét festet­tek. így á mieink fölismer­tek bennünket. — Mikor kapta a Szov­jetunió Hőse kitüntetést? — A Legfelsőbb Tanács képviselője adta át 1943 május elsején Krasznodar­ban. Különben a barátom, harcostársam. Jura is meg­kapta. Szását elvesztettük. — A túlélőknek reményt adott, gondolom önnek is, az újjáépítés, a munka. — Az élet ment tovább. 1945-ben őrnagyként jelent­keztem a légi akadémiára, később a tábornoki akadé­miát is elvégeztem. 1903­ban lettem vezérőrnagy. — Mesélne a családjáról? — Tudja, szokták monda­ni. „Sorsát a férfi nem ke­rülheti el". 1946-ban meg­nősültem. A fiamból mér­nök százados lett. lányom még tanul, angol nyelvsza­kos hallgató. Két kisunokám van, a fiú ötéves, a kislány meg tizenkettő. Olykor már engem is rendszabályoz. Sztaniszlav Ohanjan. a Komszomolszkaja Pravda munkatársa — részt vett be­szélgetésünkön, mikor Pjotr Andrejevics elköszönt, meg­jegyezte. sok mindent elhall­gatott a kisunokák nagy­apója. Például azt, hogy egyszer, mikor gépét találat érte, majdnem a fél testérő) leégett a bőr ..., amikor ej­tőernyővel menekült a zu­hanó repülőgépből, úgy hit­te. oda a jobb karja. Bénán lógott, mozdítani sem tudta, jobb kezével kapaszkodott, a fogával nyitotta ki az er­nyőt. De hát ezekbe a törté­netekbe csak nagyon ritkán kezd. Nem kenyere a di­csekvés. Mag Edit A gyermek­és felnőttkor határán M indannyiszor szíven üt bennünket, ha arról érte­sülünk, hány fiatalembert talált az orvosi vizsgá­lat alkalmatlannak a katonai szolgálatra. A köz­tudatba szállingóznak hírek arról is, hogy nagy reményű gyermekeink egyike-másika a felnőttkor küszöbén szel­lemi, fizikai erejét elkótyavetyélvén alkohol és kábítószer segítségével készül valamiféle „nagy utazásra'". Szomorú statisztikai adatok vallanak a középiskolások kóros elhí­zásáról, fogaik aggasztó állapotáról, de önvizsgálatra is késztethet minden szülőt, pedagógust, orvost az a tény is, hogy a 15—19 éves lányok között évente több mint'hét­ezren esnek át művi vetélésen. A korán kezdett szexuális életnek persze vannak egyéb következményei is: a fiatal korosztályt sem kímélik a különböző nemi betegségek, i Az e korban különösen dúló érzelmi viharok, az iskolai túlterhelés, meg neuraszléniás betegségbe sodorják a íia­i talokat. Túl sötét a kép? Az. De megnyugtatásul: mindez a [serdülő ifjúság igen kis hányadára jellemző. S mielőtt bármelyik vétlen szülőt is mardosni kezdené a lelkiis­meret, szólnunk kell még valamiről. Jóllehet, az apák, anyák felelősségé a régi: gyermeküket kézenfogva, ap­róbb-nagyobb buktatókon átsegítve, épen kell elvezetniük a felnőttkorig, de a mai, megváltozott körülmények kö­zölt. A kenyérkerpsöve is lelt édesanya, 8—10 órai távol­léte alatt nem képes úgy őrizgetni a családi tűzhely me­legét, mint nagyanyáink tették. Napközben szétszélednek a családtagok, s a gyerekek i.s a „külvilág" ezernyi, jó és rossz hatásával térnek háza. Nem lehet tehát a gyerek minden eltévelyedését, baját, a szülők nyakába varrni, mert egyszerűen nem képesek szemüket állandóan az ön­álló szárnybontogatást próbálgató „Rókájukon" tartani. Segítségre, főként az iskola, az egészségügy segítségére van szükségük. Az ifjúság sorsa az egész emberiség sorsa. Nem vé­letlen, hogy az idei, április 7-i egészségügyi világnapra a WHO ezt a jelszót röpítette „világgá", szabad fordítás­ban: „Az ifjúság egészsége jövőnk záloga." Hogy mi, magyarok hogyan munkálkodunk jövőnk érdekében? A kisgyermekek egészségügyi ellátása mindig is szívügye volt a felszabadulás utáni magyar egészségügynek, a ser­dülőkorú fiúk, lányok azonban sokáig mintha kiestek volna látószögéből. Egy 15 évvel ezelőtti KNEB-vizsgálat hatására, 1975-ben jelent meg rendelet arról, hogy a kö­zépfokú oktatási intézmények diákjainak orvosi felügye­letére — a gyermekorvosi szolgálaton belül — önálló ser­dülőorvosi hálózatot kell szervezni. Hazánkban jelenleg 220 ezren járnak gimnáziumba, illetve szakközépiskolába, 160 ezren szakmunkástanulók. Ellátásukról 200—220 kör­zet tudna gondoskodni, jelenleg azonban csak 125 főfog­lalkozású orvos dolgozik ezen a területen, a többi 46 áli»t lást 195-en látják ej, részfoglalkozásúként. Ezzel a tényl«>» hvéi nem lehetünk elégedették. Akár a néhol tapasztal­ható fölkészültség hiányával, s talán ez már ebből adó­dik, azzal sem. hogy az iskolaorvosi hivatásnak egyelőre nincs megfelelő rangja a szakmában. Változást remélhe­tü«k az Egészségügyi Minisztérium tervei alapján: a VII. ötéves terv végére teljesen kiépül az iskolaorvosi hálózat az országban. Hasonlók a gondok a serdülök fekvőbeteg-ellátásában is. A már nem gyermek, még nem felnőtt korosztály ma­ga sem találja helyét, ha történetesen idős. igen beteg emberek közé kerül. Szerencsére viszonylag kevés, évente 23 ezer fiú. 60 ezer lány szorul kórházi kezelésre, ezért önálló osztályokat nem érdemes fönntartani számukra. Az azonban indokolt, hogv a gyermekosztályokon, meg­felelően elkülönített részleget kapjanak, S hogyan törődik az egészségügy a labilis lelkivilága kamasz fiúkkal, serdülő lányokkal, akik közül nem egy beilleszkedési zavarokkal küzd, neurózisban szenved vagy káros szokások rabja lett? Kétségtelen, hogy a megelőzés, a gyógyítás össztársadalmi feladat, amelynek irányítója azonban az egészségügy. Három esztendeje, hogy elkez­dődött at gyermek és serdülő mentalhygiénés osztályok szervezése, s jelenleg hét működik az országban, köztük a szegedi. Amint az Egészségügyi Világnap alkalmából rendezett sajtótájékoztatón dr. öry Imre minisztériumi főtanácsos elmondta, a munka színvonalát behatárolja a szakemberhiány: sem gyakorlott orvos, sem pszichológus nincs elegendő. A szakemberek többnyire a serdülőkori neurózisokkal és az egészségkárosító szokások" következményeivel foglal­koznak. feladatuk a gyógyítás. Ami ezután következik, a hosszadalmas utókezelés, a gyakran nélkülözhetetlen kör­nyezetváltozás azonban nem oldható meg a kórház falai között. Mindez a nevelési tanácsadókkal, iskolákkal, a családdal együttműködő gyermek ideggondozóra vár, már amelyik megyében egyáltalán van ilyen intézmény. Lát­ványos fejlődési-e e téren aligha számithatunk, hiszen egy­egy jó szakember kiképzése a diploma átvétele után 8— 10 évet vesz igénybe. A megfelelő hálózat kiépítését szol­gálja a VII. ötéves tervben megépülő szanatórium, kollé­gium, amely lehetővé teszi a rászoruló fiatalok számára a hosszabb ideig tartó környezetváltozást. A társadalom nem hunyhat szemet az akceleráció kö­vetkezménye fölött sem. Tudomásul kell vennünk gyermekeink gyorsabb nemi érését, s ha tetszik, ha nem, azt is, hogy sokan kisebb-nagyobb rendszerességgel szexuális életet élnek. Ebből a tényből kiindulva, kell megszerveznünk a segítségnyújtás láncolatát, amely a fel­világosítással, a családi életre való fölkészítéssel kezdődik, s amelynek célja az is, hogy megvédjük a kislányokat a korai, többnyire művi abortusszal végződő, testi-lelki meg­próbáltatást jelentő terhességtől. A szülő, a pedagógus szakmai támogatást ebben mindenképpen az iskolaorvos­tól, egészségügytől kell, hogy kapjon. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond — tartja a közmondás. A család, az iskola felelőssége mellett mind nagyobb az egészségügyé is. hogy testben-lélekben ép ifjak léphessenek át a gyermekkorból az embert próbáló fel­nőttek világába. De a szülő, a pedagógus, az orvost leg­nagyobb igyekezete sem elegendő, az egész társadalom féltő, okos. szeretetteljes útmutatója, követésre méltó pél­daadása nélkül. Chikán Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents