Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

34 Csütörtök, 1985. április 4. Sorsunkból épül a történelem Boldogulni szerelnénk. Egészséget, családi harmóniát, gyarapodást álmodunk magunknak. A történelem fordulópontjait a legtöbben a sors állal rájuk mért megrázkódtatásnak élik meg, a társadalmi berendezkedés értéket pedig azon mérik: megteremtette-e a feltételeket a tömegek boldogulásához. Kevés kiemelkedő egyén játszik főszerepet, legtöbben epizodisták vagyunk a történelem színpadán. összeállításunkban hat ember mesél arról, hogyan élt, él, milyen életet kíván gyermekének. A két idősebb — a 81 éves parasztember és a 61 éves tanárnő — a fölszabadulás előtti magyar társadalom két szélső pólusáról indult. Küzdelmes életpálya vege felé, nem gondok nélkül, de elégedett emberként töltik nyugdija:,éveiket. Középkorúakról, fiatalokról, mai életünk robotosairól szól a másik három írás. A lakásgondok, a gyes, a géemká, a kiskert kulisszái között zajlik életük. A szocialista társadalom eltelt négy évtizedének eredményei nem elégedettségük fokával mérhetők, hanem azzal, hogy gondjaik minőségében mások, mint a negyven év előtti fiataloké. A „kisemberek" sorsában tett történelmi áttekintés végére szükségszerűen kívánkozik a kérdés: milyen lesz a jövendő negyven év? Mire születnek gyermekeink? „Fiatalon könnyen vált az ember..." A

lakást úgyszólván elárasztják a könyvek, népművészeti párnák, virágok. Burgonyás kalácsot eszünk. saját készítésű meggyszörpöt iszunk rá. Vendéglátóm arra kér: kilétét bujtassuk lánykori nevének monogramja mögé. G. R. nyugdíjas pedagógus mesél hát életéről. — 1924-toen születtem Szentgotthárdon. Anyám jónevű nemesi családból származott. Rokonaim nagyon tartották a rangot, szó szerint kitagadták, amikor rangon alul házasodott. Tizenhárom éves koromban meghalt apám. Azután enyhülni kezdett körülöttünk a fagyos légkör. Meghívtak nyaralni. Nem szerettem náluk. Egész nap ültek az asztal körül, és méltóságteljesen fecsegték. Debrecenben jártam középiskolába, a Miasszonyunk iskolanővérek zárdájába, vagy ahogy most is nevezik, a Sveticsbe. A P

app János tanyáját a kissori kövesúttól nem meszsze találom. Az út még nem itta el a tél végi olvadás latyakját, pedig úgy mondják, a homokon hamar átszalad a víz. A föld mélye fagyott, de a napfény már cirógatja a kis ház ablakát, a párkányra rakott virágok nyújtózkodva keresik a fényt. — Hallom a szomszédtól, hogy beteg. Mi baja? — Honnan tudnám én azt? Voltam orvosnál, de a világért sem mondanák mög, mire kaptam az orvosságot. Lőhet influenza. de lőhet, hogy csak a korom. Nyolcvanegy év nem kis idő, történt azalatt egy s más. — Huszonkettőben esküdtünk az asszonyommal. Egy barázda födünk sem vót. Hozományt egyikünk sem kapott. Nagyapámnak annak idején 90 holdja vót még. mpg sok gyérüké. A jussolásnál szétaprózódott a lerülct, az ynpkáknak mán nem jutott semmi. Széksöson. nagygazdáknál laktunk. Hat olyan pakolj ide — amoda idő vót az. Huszonkét év alatt tizenegyször hurcolkodtunk. Tudja jól, a hurcolkodasban a szögény embör csak leéghet. Nagyon sokat dogoztam, mindig más kenyerin vótam. Szőlőt fogtam, hogy valami lügyön. Szőrözni nem tudtunk, éhbért fizettek. Egy hétig dógoztunk egy ingért, fődet mibül vöttünk vóna? A nagygazdánál a lakbér kétszáz út szőlő imögmüvelése vót. Másra nem is nagyon jutott időnk. — Szüret előtt a hártyás szőlőt mindig mög köllött harasolni, éréskor azonban mögközelíteni se vót szabad. Szüretkor soha nem hívtak mög bennünket. De szívesen mönlünk vóna pedig, hogy lássuk miért dógoztunk egész évben. Még egy garaboly szőlőt se adtak a kiscsaládoknak. Egyik lányom huszonkilencben, a másik harmincban születött. Az asszony is mindig kint segitközott nekom. Nem vót kire hagyni a gyerököket, ott sülkölőzlek velünk a napon, tele vót a szömük-szájuk homökkal. Fatengőre rámát csináltam, arra vesszőkosarat, abban húztuk kéthárom kilométerre őket. A lábuknál vót az önnivaló. Próbálkoztunk mink, hogy gyarapodjunk, de nem nézték jó szömrnel. Amikör a feleségöm libát tikart tartani, a gazdaasszony csak ügy engedte vóna. ha a kisliba és a toll feles. Egyik helyön vót az udvaron egy nagy epöi'fa. Vöttom két malacot, gondoltam, az egyiket meghagyom anyakocának, a másikat levágjuk télön. A gazda erre éktelenül begurult. Azt mondta, rondben vpn, de napkelte előtt nem hajthatom eprözni a malacaim. Ezután napfelkeltére mindig odahajtotta a disznójait, hogv nekünk, ne maradjon ,—u. „a ,4n lonva ütcltom a sötétedésben. A kondás biztos..n «.:.*• elülte de nem árult be, inkább mügrázta a fát. Negyvenháromban vótam a gépnél, részre is arattam, ölető vótam, csak úgy rözdültek a kezem alatt a .kévék. Kerestünk mink szépen a gépgazdának, tizenegy és fél százalékot számolt föl. Ebből mi tizennyolcan két „Éngöm a sors nagyon mögüldözött.. és felet kaptunk, ö adta az elevátort a kazalrakáshoz. arra négy ember részét számolta magának, így huszonkétfelé osztoztunk. Nagy területet bejártunk, láthattuk, merre milyenök az embörök. Vót olyan nagygazda, ahol a jó röggelt és a jó éccakát is krumplistarhonya vót. Az is ritka, rá vót csak suttyantva. A szögényebbek. akiknek csak negyven-ötven körösztjük • vót, húsos főtt étellel vártak. Csorváson gazdagabb nép lakott, birkával mög kaláccsal fogadtak. Elmondhatom, sok asszonynak öltem a főztjibül! Az új világ azzal kezdődött számunkra, hogy nem köllött tovább költözködni, a téesz területébe esött a ház. maradhattunk benno.Elejibe a feleségöm is tag vót, de valamölyőnknek ki köllött lépni, mert a jószág mögsinyli, ha egyikőnk sincs otthon. Évről évref gyarapodtunk. Az asszony otthoni munkája is fülért egy keresettel. A rét szélin vót a ház, ludat, birkát, tehenet, baromfit tarthattunk. Kaszálót is kaptam, addig vágtam a füvet, imíg föl bírtam emelni a kaszát. — A Móra Ferenc Tsz-nek. a mórahalmi Vörös Október elődjének alapító tagja vótam negyvenkilencben. ötvenben még cinüknek is mögválusztottak, de aztán egyesüléskor kevesebb elnök is ölég vót. így én lőttem a kocsisok brigúdvezelöje. Harminc pár ló tartozott a kezem alá. akkor a gyalogmunka mellett még mindönt lóval végeztünk. Az ötvenes években három-négy évig én vótam a párttitkár. Mondták mönnyek iskolára. Ügy vótam vele. öreg az én fejem mán az iskolára, mönnyenek a fiatalok. Úgy is Hitt. Végig vezetőségi tag vótam, öreg koromra, nyugdíj előtt mezőőrnek töttek. Szerettem ott dógozni. éngöm is szereltek a népek. Én mindönümet a téesznek köszönhetőm. — A gyerekei? — ötvenkettőben férjhöz mönt az egyik lány. Tisztősséggel kiházasitottuk, bútort vöttünk neki. A vejem tűzoltó vót. Pestre költöztek. Nem él már. n lányom özvegy. A kisebbik lányom, aki most Szegedon lakik, ötvenhatban mönt férjhöz. — ötvenhatot, hogy vészelte át? — Hogv úgy mondjam böcsülettel. Negyvenhét óta párttag vagyok. Jócskán mögrostált bennünket az élet. ötvenketlen vótunk azelőtt párttagok, a „fáradalom" utánra csak tízen maradtunk, annyira be vótak tojva. Neköm is meleg vót a helyzetűm. Mórán ropogtak a fegyverük. szüret idejin kocsival vit!:ön"sz!iil a falun a kádakat. A pirttagkon.vvem a belső zsebümben. Mögállítanuk suttyó gyerökük, kérdik, hová viszöm az edénvöket. Mondom, viszöm a gazdájukhoz. Igazat mondtam, a téesz pincéje ott vót a régi nagygazda birtokán. Nem bántottak. azt hitték, hordom én is széjjel a közöst. — Ügy hallottam, munkásőrnek is beállt. — Arra gondoltam, éngöm a sors nagyon mögüldözött, ki pártolja ezt a rendszert, ha nem én. Én a régi világba öregségömre nem lőhettem vóna más, csak tarisznyás kúdús. Ez az, amit sose felejthet el az embör. — Miből él? — Egy hold főd van a házzal, eltartási szerződéssel odaadtam a lányoméknak. A házuk itt van a szomszédban, én költöztem ide melléjük Széksósról. A nyáron még ilt tanálta vóna őket, de az őszön beköltöztek a városba. Rókuson. egy nagy házban a hatodik emeletön laknak. A vejem buszsofőr Félegyházán, onnan könnyebb neki az eljárás. A lányom nemsoká gvün ki a tanyai házba, itt dogozik Mórahalmán. a téeszben. A nyugdíj az enyém, hatvankilencben négyszáznyolcvan forinttal kezdtem, most kétezer-háromszúzhetvenöt forintot kapok Szépen halad fölfelé, csakhogy az árak még jobban. Botra ölég. tüzelőt nem köll vönnöm. a ház körül vót sok akácfa, pár éve kivágattam, most is annak a melegit érzi. Egyedül vagyok, feleségöm möghalt hat éve. Idáig jutottunk, amikor a falióra tizenegyet kakukkolt. Rápillantottam, fél tizenkettőt mutatott. — Szét kéne szedni, beállítani, mert möglépte a verést — mondta az öregember. — Nem költözik be a gyerekekhez a városba? — Az "emeletöt soha nem bírnám mögszokni. Itt csak tunalkozok ismerőssel, a pusztában messzire ellátok. Várom a gyerököket, az unokákat... TÓTH SZELES ISTVÁN Svetics szemben volt a Dóczyval. amelyik az Abigélben szérepelt. Átkiabáltunk nekik: Dóczy kacsák! Azok meg vissza: Svetics libák! Ezerhatszáz növendék tanult akkor a Sveticsben, volt elemi iskola, polgári, kereskedelmi, gimnázium és ipari tagozat. I A debreceni tudományegyetemen lettem magyar—klasszika— filológia szakos hallgató. Akkor bárkit fölvettek az egyetemre, de igen magas volt a tandíj. Egy félévre 2116 pengő. Aki jól tanult, a második félévtől már részleges vagy telje.s tandíjmentességet kapott. Be van bélyegezve az indexembe: EGÉSZ TANDÍJMENTES. Azok a régi professzor urak kemény emberek voltak ám! Az volt a rend. hogv ők kapták a teljes utóvizsgadijat. Ha elkezdtek építkezni, tucatjával utasították pótvizsgára a hallgatókat. Van egy villasor Debrecenben, a Nagyerdő mögött, azt beszélték, utóvizsgadíjakból épült az egész. Negyvennégyben már nemigen volt tanítás az egyetemen. Először a német, majd ;i szovjet városparancsnokság költözött az épületbe. Negyvenötben 21 éves voltam. Láttam, a régi világnak mindörökre vége. Fiatalon azonban könnyen vált az ember. Elhagytam a nemesi előnevünket — évtizedekkel később a személyi igazolványomból is kikopott. Vonzott az új vendben, hogy megtalálhatom a helyem: egv elnyomott, megnyomorított osztályt segíthetek fölemelni olyan magaslatra, amelyen a letűnt uralkodó osztály élt. 47-ben Sátoraljaújhelyre hívtak. Úgyszólván a semmiből teremtettük meg a Kádár Kata Népi Kollégiumot. Utána áttettek Pestre, a, Misztótfalusi Kis Miklós Népi Kollégiumba. Szinte semmink sem volt. mindent magunknak kellett -beszerezni. Borsókonzervet savanyú káposztát meg lóhúst kaptunk enni. Akkor volt nagy divat a csasztuskaírás. született is egv rimfaragvány a borsóról: „Fantasztikus öregem, mennyi a ti bajotok, /Mért nem veszi be a borsót a ti kényes gyomrotok." Sorra vágták le a háborúban tönkrement. kivénhedt állatokat. Egyszer láttam konyhán egy feldarabolt gebét, olyan fekete és gusztustalan volt a húsa, hogy utána mellőztem a lovat is, a borsót is. Az egyetemi, főiskolai résznek Rajk László volt a főnöke a középiskolásoknak Gyenes András. A mi kollégiumunkból az Erzsébet Gimnáziumba jártak a gyerekek. Panaszkodtak, hogy kitolnak velük, lenézik, csúfolják őket. Elmentem az igazgatóhoz. azt mondta mit ütöm bele az orrom. Gyenes András viszont űgv vélte, belülről kei! ezt orvosolni Három nap múlva kineveztek az Erzsébetbe tanárnak. Borzasztó lemaradásaik voltuk azoknak a 14—15 éves parasztgyerekeknek. de nagyon értelmesek voltak, és nagvon akartak tudni. Micsoda kegyetlenség kellett ahhoz, hogy a lelkükbe gázoljanak: buta vagy fiam, menj az eke szarvához! Életem legszebb időszaka volt az. Pár évvel voltam csak idősebb náluk. Fegyelmezni soha nem kellett. Éjszakákon át tanultak. Habzsolták a tudást. Csak az jött oda, aki akart nem unszolt senkit a papa, .mama. Jóvátehetetlen vétek volt megszüntetni a népi kollégiumokat. Én ott voltam, tudom nem fordultak szembe a napi politikával. Olyan volt az egész, mint egy föl fűtött mozdony: indulásra készen, teli energiával. Azt mondták: ugye tudom, hogy nem maradhatok tovább az Erzsébet Gimnáziumban? Semmit sem tudtam. Miért ne •maradhatnék? Az nem tartozik magára! Korábban jártam már Szegeden, kedves emberekkel találkoztam itt. így kerültem az alsóvárosi zárdaiskolába. Ez később átalakult pedagógiai iskolává. középfokú tanítóképzővé. Afféle gyorstalpaló értelmiségképző volt ez. szakérettségivel. Az ötvenes években hetente Fellett önéletrajzot írni. X-es voltam, a származásom miatt. Behívattak egyszer a tanácsra, azt mondják én szakképzettség nélkülinek számítok. Beszéltem akkor görögül, latinul, németül, franciául. Kinevettek vele. Azt mondták, vegvem tudomásul, a klasszika-filológia nulla. A mi épülő szocializmusunkban nincs szükség ilyesmire. Beiskoláztak, megtanultam oroszul is, hogv vegyék valami hasznomat. Mi. akkori X-esek mind itthon maradtunk 56-ban is. az a főiskolai tanár, aki oroszul tanított bennünket. lábbal szavazott a szo^ cializmusra. A Sorbonne orosz tanszékéről ment nyugdíjba. Kikerültem tanyai iskolába. Ez hú«z év életem másik ravoit A7ok a gyerekek nagyon szerettek, minden. U.K a kisvonatnál. kikísértek délután. Akkor már megszületett a hatodik gyerekünk is, kellett a pénz. A túlórával és a területi pótlékkal többet kerestém. mint a Radnóti gimnáZiúm igázgatója. Szakmailag is felélős és szép feladat volt: igaz, sókfélét kellett tanítani, de tudtam, amit én megtanítok, azt tudják. Lánypárti voltam. Szerettem volna a két lányom után még egy Zsuzsikat. Helyette négy fiú született. Mind értelmiségiek lettek. Vegyészmérnök, három közgazdász, egy építész. A legkisebbik fiam most készül a jogi egyetemre. Vékonypénzű pályakezdők voltak, mindnek segítettünk. Amikor az első gyerekemnek kellett lakás, még 25 ezer forintot kellett fizetni érte most egy használt solymári paneles l"-'k 740 ezerbe került. Hét unokám van, fényképezni szeretem őket. a virágaimat, a népi hímzéseket. A volt tanítványaim szerettek, űgv gondolom. Most. hogy az 1KV tatarozás címén tönkretette a lakást, írtam az egyiknek. aki ügyes szobafestő. Eljött és helyrehozta Pár éve iártunk Vas megyében. Elmentünk a rokonság egykori kúriái előtt. Egyikben tanácsháza van ma. a másikban szociális otthon. TANÁCS ISTVÁN fer RÉKASSY ÜSÁRÁ RÉZKARÜA