Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Z M S ZMP S ZEGEP VÁROSI BlZOTTSÁGÁN AK LAPJA 100. szám 1985. április 30., kedd Ára: 2,20 forint Az ünnep üzenete M ikor néhány híján száz esztendeje a második internacionálé alapitói — korábbi hagyományokra támasz­kodva — május elsejét a munka, a nem­zetközi munkásosztály ünnepévé nyilvá­nították, ha a társadalom- fejlődésének fő irányát, tendenciáját világosan látták is, előre aligha sejthették a jövő konkrét tör­ténéseit, viharos változásait, zegzugos menetel, átmeneti vereségekkel és vég­érvényes győzelmekkel teli küzdelmeit. Gyökeresen átalakult a világ e szűk év­század alalt: két világháború, forradal­muk és ellenforradalmak, fasizmus és de­mokrácia, tőkés válságok és szocialista fejlődés, a világ első munkásállamának, majd a szocialista világrendszernek létre­jötte, a gyarmati rendszer széthullása, termonukleáris fegyverkezési verseny és bekes egymás mellett élés — ilyen, s ha­sonló végletes erők alakították át, s eb­ben az erőtérben alakult át maga a mun­ka is, minden érték forrása, szülőanyja. Nálunk a századforduló körüli évtize­dek kezdeti munkás-májusai, a tizenki­lences első szabad május elseje, az ellen­forradalmi korszak tiltott és osztályhar­cos demonstrációi után valójában és vég­érvényesen csak a legutóbbi negyven év­ben szabad a május, csak azóta valódi ünnep a munka ünnepe. Méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol minden hatalom a dol­gozó népé. A mi világunk ilyen világ; a mi társadalmunk azért emelte magas er­kölcsi rangra a munkát, mert ez nem­csak az anyagi gyarapodás, nemcsak a közös és egyéni boldogulás forrása, ha­nem forrása minden jognak, szabadság­nak, mércéje minden ember megítélésé­nek; egyedüli forrása az emberi méltó­ságnak is. A tőkés világ — benne a fej­lett tőkés országok — munkanélküli tíz­es százmilliói tanúsítják, hogy még ha anyagi helyzetük romlása elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát, a legmélyebb meg­alázottságot jelenti. Ks a szocialista világ dolgozóinak százmilliói, köztük mi is, ta­núsíthatjuk: azért reagálunk élesen min­den, nem munkából származó vagy nem annak értékével arányos jövedelemre, mert méltóságunkat, a munkához fűződő legszebb szocialista eszményünket sérti. Mert a mi társadalmunk — s ez nem holmi ünnepi alkalmakra tartogatott szó­. virág, hanem immár mélyen az idegrend­szerünkbe ivódott, gondolkodásmódunkat meghatározó valóság: a munka társa­dalma. A sohasem sima és egyenes vonalú, magának mindig ellentmondások legyű­rése árán utat tórő fejlődés egyik ellent­mondása azonban, amit a május elsejét ünneppé nyilvánító elődeink végképp nem láthattak előre, hogy csaknem száz év múltán nekünk, a munka társadalma pol­gárainak, új és nem könnyű problémák­kal kell szembenéznünk, épp a munká­val, saját munkánkkal kapcsolatban. Hogy a munkáshatalom, a szocialista tár­sadalmi viszonyok ugyan szilárd alapot, de csak alapot adnak fejlődésünkhöz, ám automatikussá nem teszik azt. Hogy a munka ünnepén is — ünneprontás nél­kül, de önkritikusan — fel kell tennünk magunknak a kérdést: megfelelő-e a mun­kánk-? Kielégítő-e a színvonala, minősége, szervezettsége, versenyképessége és jö­vedelemtermö képessége; nem marad­junk-e cl vele nemzetközi összehasonlí­tásban? Miközben évente ünnepeljük a munkát, van-e méltó rangja, s becsülete a hétköznapokon? Miközben életünk leg­magasztosabb alapelvének és mércéjének tekintjük, nem siklunk-e el a fölött a prózai, de nélkülözhetetlen követelmény fölött, hogy a lehető legszorosabb érde­keltséget teremtsük meg a munkában, ér­dekeltté tegyük benne önmagunkat, a munka társadalmának minden emberét, kollektíváját? önkritikus, szigorú, realista válaszokat követelnek ezek a gyakran bizony kínzó kérdések; nem egy tekintetben át kell ér­tékelni fogalmainkat. De a munka tár­sadalmának erejét, életképességét épp az bizonyitja, hogy tud ilyen válaszokat ad­ni. A szocialista világ izgalmasan új tö­rekvései épp abban állnak, hogy a mun­ka hatékonyabbá, gyümölcsözőbbé tételé­nek közös és sajátos útjait-módjait meg­találjuk. Nálunk, néhány héttel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa ilyen — nem éppen ünnepi, de őszinte, kendőzetlen — szavakkal fo­galmazott erről a többi között: „Saját munkánk gyengeségeit is tükrözi, hogy a termékszerkezet átalakulása vontatottan halad, késedelmesség tapasztalható a tu­dományos eredmények gyakorlati alkal­mazásában, népgazdaságunk jövedelem­termelő képessége a lehetségesnél és a szükségesnél is kisebb". Igen, a lehetségesnél és' szükségesnél: van tehát lehetőségünk előbbre lépni, és nincs is más választásunk; ezért sugárzik mégis erő és bizakodás napjaink e leg­égetőbb kérdésére adott válaszunkból. E z a nap, .május elseje internaciona­lista ünnep. Keleten és Nyugaton, szocialista és tőkés társadalomban, a fejlődő országokban, a világ különböző tájain, más-más külsőségek között, de egyazon gondolat és érzés jegyében ün­neplik meg azok a milliárdok, akiknek nincs más eszközük élni és boldogulni, csak a munka. Közös az érdekük, orszá­guk politikai berendezkedésétől, világné­zetüktől, bőrük színétől és nemüktől füg­getlenül. Közös mindenekelőtt abban, hogy kezük vagy agyuk értékteremtő munkája ne a pusztítás mind tökélete­sebb és mind fenyegetőbb arzenálját gya­rapítsa, hanem a béke, a kölcsönös biz­tonság, a fejlődés, az elet anyagi és szel­lemi feltételeit. Szabadon és békében ünnepelhetjük a munkát az idén is, mint négy évtized óta immár minden évben. S ahogy az nálunk szokás: színes, vidám, derűs légkörben. Am egyúttal azzal az eltökéltséggel, hogy minden erőfeszítésünket, minden fizikai és szellemi képességünket latba kell vet­nünk a következő években munkánk szín­vonalának emeléséért, eredményességének fokozásáért. A munka ünnepének ma ez a legidőszerűbb üzenete számunkra. Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának • un w m err n uSeseröl A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1985. április 29-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság el­nöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titká­rai. A Központi Bizottság ke­gyelettel megemlékezett a közelmúltban elhunyt tag­jairól. A Központi Bizottság meghallgatta és jóváhagyó­lag tudomásul vette Kádár János elvtársnak, a párt főtitkárának tájékoztatóját az időszerű politikai kérdé­sekről. 4 A Központi Bizottság, áttekintve a nemzet­közi helyzetet elfogadta a Varsói Szerződés tagálla­mai párt- és állami veze­tőinek varsói tanácskozásán részt vett magyar párt- és kormányküldöttség tevé­kenységéről szóló tájékozta­tót. Tudomásul vette, hogy Kádár János elvtárs, az MSZMP főtitkára, küldött­ségünk vezetője az Ország­gyűlés felhatalmazásával a Magyar Népköztársaság ne­vében aláírta a szerződés hatályának meghosszabbítá­sáról rendelkező jegyző­könyvet. A Központi Bizottság meg­állapította: a Varsói Szer­ződés hatályának meghosz­szabbítását a nemzetközi helyzet alakulása, a NATO léte és tevékenysége, a bé­két fenyegető veszélyek tet­ték szükségessé. Változatla­nul érvényes a Varsói Szer­ződés tagállamainak az a közös javaslata, amely a két katonai szövetségi rend­szer egyidejű megszüntetését szorgalmazza. A Varsói Szerződés szer­vezete megbízhatóan ga­rantálja a tagállamok biz­tonságát és függetlenségét, jól szolgálja békeszerető külpolitikai tevékenységük összehangolását, a béke vé­delmét Európában és az egész világon. Három év­tizedes fennállása alatt kö­vetkezetesen fellépett és a jövőben is síkraszáll a vi­lágháború veszélyének el­hárításáért, a katonai erő­egyensúly fenntartásáért, a fegyverzet lehető legalacso­nyabb szintjén. Tevékenyen fellép a különböző társadal­mi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésé­ért, együttműködésük bőví­téséért, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért, az enyhülési folyamat ered­ményeinek megőrzéséért. A Magyar Népköztársaság teljesíti a szerződésből rá­háruló kötelezettségeket. Hozzájárul politikai és vé­delmi szervezetünk műkö­désének tökéletesítéséhez, védelmi képességének fej­lesztéséhez. A magyar nép nemzeti erdekeit és a szo­cializmus közös ügyét szol­gálva részt vállal a tagál­lamok külpolitikai tevé­kenységének összehangolá­sában, a közös békekezde­ményezések érvényre jutta­tásában. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a XIII. kongresszus állás­foglalásainak szellemében, a felszabadulás 40. évforduló­jának méltó megünneplése nyomán jó politikai légkör­ben, élénk társadalmi ér­deklődés közepette folyik az 1985. június 8-ra kitűzött országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztások előké­szítése. A magyar dolgozók a kongresszusi és a felsza­badulási munkaversenyben tettekkel bizonyítják elkö­telezettségüket az eltelt négy évtized vívmányai, a szocia­lizmus mellett. A Hazafias Népfront vá­lasztási felhívásában támo­gatja a párt XIII. kongresz­szusán elfogadott ország­építő programot, s ez a vá­lasztások politikai alapja. Az eddigi előkészítő mun­ka tanúsága szerint az ál­lampolgárok a szocialista demokrácia gazdagításaként, a szövetségi politika érvé­nyesítéseként értékelik a választási rendszer korsze­rűsítését, az országos vá­lasztási lista bevezetését, és a többes jelölés általánossá tételét az egyéni választó­kerületekben. A jelölő gyűlések, a vá­lasztási gyűlések, a rétegta­lálkozók és más rendezvé­nyek lehetőséget nyújtanak a lakossággal való széles kö­rű párbeszédre, az országos választási program ismerte­tésére, a helyi ügyek és ten­nivalók megvitatására, va­lamint olyan jelöltek vá­lasztására, akik várhatóan a legeredményesebben képvi­selik a választók érdekeit és a legtöbbet tudják tenni az országos és a helyi célokat kifejező programért. Az országgyűlési képvise­lő- és tanácstagválasztások fejlesszék tovább a szo­cialista nemzeti összefogást, járuljanak hozzá rendsze­rünk demokratizmusának további kibontakozásához; a rendeltetésüknek megfelelő Országgyűlés és tanácstestü­letek létrehozásával erősít­sék a dolgozó nép hatal­mát. O A Központi Bizottság i fontosnak tartja, hogy a kiemelkedő belpolitikai események során kialakult társadalmi aktivitás segítse az 1985. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését. A Központi Bizottság kö­szönetét fejezi ki a dolgo­zóknak a zord időjárás mi­att keletkezett gondok és nehézségek leküzdésében ta­núsított helytállásáért. Fel­hívja a pártszervezeteket, a társadalmi, állami, gazdasá­gi vezetőket, az üzemi, munkahelyi kollektívákat a dolgozókat, hogy a maguk területén kövessenek el min­dent a szokatlanul kemény tél kedvezőtlen gazdasági hatásainak ellensúlyozásá­ért, az első negyedévi ter­meléskiesés pótlásáért. Széles körű társadalmi összefogással, fegyelmezett munkával, jó gazdálkodás­sal, az éves népgazdasági terv teljesítésével kell biz­tosítani az ország töretlen társadalmi-gazdasági fejlő­désének feltételeit. (MTI) Fölvonulás, majális Szép hagyományaink sze­rint országszerte felvonulá­sok, ünnepségek köszöntik a 41. szabad május 1-ét. Az események nyitányaként ma, kedden katonai tisztelet­adással vonják fel Buda­pesten, a Parlament előtt az állami lobogót, illetve a Gel­lérthegyen a nemzeti triko­lórt és a munkásmozgalom vörös zászlaját. A munka ünnepe tisztele­tére nagyszabású felvonulás lesz Szegeden is, a Széche­nyi tél i középső sétányán. A dolgozók reggel 8 órától gyü­lekeznek, s a demonstráció 9 órakor kezdődik. A dísztri­bünön a megye és a város politikai és társadalmi éle­tének képviselői üdvözlik a résztvevőket, akik közt ott lesznek a város tanulóifjú­sága és a vállalatok, üze­mek és intézmények kollek­tíváinak küldöttei. Szép lát­ványt igér a néptáncegyüt­tesek és a sportolók szerep­lése, az MHSZ technikai és légi bemutatója, amelyben sárkányrepülő is helyet kap, s nem kevésbé szemgyönyör­ködtető lesz az evezősök ví­zi felvonulása, amely ter­mészetesen „sportpályáju­kon", a Tiszán tiszteleg a nézősereg előtt. A hagyományoknak meg­felelően az újszegedi liget­ben és Tarjánvárosban, a záportó partján gazdag ma­jálissal várják a felvonulás után a folyamatosan érkező ünneplöket, akik széles körű sport- és kulturális műsor­ajánlatból választhatják ki a kedvüknek legmegfelelőbb programot. A megyeszékhelyhez ha­sonlóan valamennyi telepü­lésen szines felvonulással, majálissal emlékeznek meg a munkásosztály nemzetkö­zi ünnepéről. Mórahalom és Asotthalom lakói az ásott­halmi Gárdián erdőben tart­ják közös majálisukat, dél­előtt 10 órától. Zákányszé­ken 10 órakor, a tanácsháza előtt. Rúzsán fél 11-kor az erdei pihenőnél. Pusztamér­gesen a sportpályán és öt­tömösön 10 órakor az autós pihenőben tartanak ünnepi gyűlést, melyeken az elő­adók méltatják a munka ünnepe jelentőségét. Kisteleken 10 órakor fel­vonulás és háromnegyed li­kőr nagygyűlés lesz. Sándor­falván 10 órakor tartanak felvonulást, amelynek vég­állomása és az ünnepi ese­mények szintere, a sport­pálya lesz. » * Ü

Next

/
Thumbnails
Contents