Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

Hétfő, 1983. április 29. 3 A vadállomány nemzeti kincs Megyei vadász-küldöttközgyűlés Vásárhelyen Szombaton tartották Hódmezővásárhelyen a Magyar Vadászok Országos Szövetsége Csongrád megyei küldött­közgyűlését. A vadásztársaságok tisztújító közgyűlése előz­te meg a megyei tanácskozást, így az ötéves munkárcl szóló beszámoló már építkezhetett a társasági mérlegekre is. A küldöttek elöre, írásban megkapták a megyei intéző bizottság, az ellenőrző bizottság és a fegyelmi bizottság beszámolóját, amihez dr. Somogyi Ferenc elnök fűzött szó­beli kiegészítést. A küldöttközgyűlés tartalmas vita után elfogadta a beszámolót, meghatározta az 19990-ig szóló vadászati é.< vadgazdálkodasi célkitűzéseket, majd megválasztotta a Mavosz Csongrád Megyei Intéző Bizottságának új tiszt­ségviselőit. Az i. b. elnöke dr. Csikós Ferenc, titkára Dra­gon József lett. megyei vadászmester Szente László. Az or­szágos küldöttközgyűlésre három delegátust választottak. A küldöttközgyűlésen adták át a Nimród Érem kitün­tetést dr. Kakuszi Lászlónak (Szeged), dr. Vereczkei Gyu­lának (Zákányszék), Vass .Jánosnak (Szentes), Sós Mihály­nak (Székkutas, Völgyesi Józsefnek (öpusztaszer), Csókási Jánosnak (Szeged) és Tanács Imrének (Kiskundorozsma). A Hódmezővásárhelyi Előre Vadásztársaságot Ninród­plakctíel tüntette ki az országos szövetség. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége képviseleté­ben dr. Papp Lajos államtitkár, az intéző bizottság tagja köszöntötte a küldöttközgyűlést, a Csongrád Megyei Ta­nács képviseletében pedig dr. Petrik István általános el­nökhelyettes vett részt és szólalt fel a tanácskozáson. A vadászatról és a vad­gazdálkodásról a legtöbb embernek csupán romanti­kus elképzelései vannak — célszerű hát a megyei be­számolóba kapaszkodva va­lamelyes reális megközelítés. Számokban: megyénkben 24 vadásztársaság működik, közöttük 3 bérkilövő (vadá­szati területtel nem rendeli kező). A társaságok 393 ezer hektár vadászterületet bé­relnek. A vadászlétszám je­lenleg 11114 — valamivel több, mint öt évvel ezelőtt, de ez a szám meglehetősen stabil. Egy vadászra 291 hektár jut. A jelentkező sok, ám a taglétszám szoro­san, .iái&srfdl'uaa a vadászati lehetőségekkel. vagyis a sorbanállók száma a jövő­ben sem apad lényegesen. Csökken ugyanis a vadál­lomány ... A monokultúrás nagyüzemi termelés, a fák; erdősávok, csenderesek ki­vágása. a tanyahelyek fel­számolása. a kemizálás és a. műtrágya csökkenti a vad. számára fontos élőhelyet, búvóhelyet gyakori a nö­vényvédő szerek ártalma a vadállományra, az éjszakai mezőgazdasági munkák, a tarlók., nádasok és más bú­vóhelyek leégetése tovább rontja a vad megmaradásá­nak esélyeit. A vizek is el­szennyeződnek, a ragadozók elszaporodnak. És akkor még két kemény pusztító tél is jött... Meg az orv­vadászok: hurkolás, csupdá­zás. légpuskázás, gépkocsis vadorzás... A vadállomány becslések szerint a következő: őz 10 ezer 800 — jó ezerrel keve­sebb az öt évvel korábbinál; nyúl 46 ezer 600 — a két utóbbi esztendőben gyako­rolt kímélet 8—10 ezres szaporulattal fizetett: fácán 58 ezer — jóformán fele az 1980. évinek; a vaddisznó viszont „honossá" vált — • 50—100 darabra becsülik a megvei 'állományt Legtöbb fejfájást a fácán okoz a vadászoknak, nedig évente több mint 66 ezer, nevelt fácánt bocsájtottak ki a területre. A mérleg „ne­gatív". mert a közel 333 ezer madárból csak 294 ez­ret lőttek vagy fogtak visz­sza élve, s hol van akkor a természetes szaporulat? A vadásztársaságok ren­geteg társadalmi munkával járultak hozzá a vadállo­mány növeléséhez, megóvá­sához, ellátásához. Kiadása­ik magasan növekedtek, be­vételük szerényen. Tavaly 33 milliós bevételükre 30 milliós kiadás esett, pénz­ügyileg gyöngülnek, adósod­nak. Mit csinálnak a vadászok, amikor nem lőnek? Fácán­nevelőket, vadetetőket épí­tenek, kutakat fúrnak, vad­földet művelnek, a vadászati berendezéseket. eszközöket javítják, külföldi bérvadá­szokat kalauzolnak, nyulat hálóznak exportra. tojást gyűjtenek — társadalmi munkában. Már-már min­den vadásznap ellentételé ugyanannyi közösségi mun­ka. De minthogy a vadállo­mány nemzeti kincs, meg­védését, értékesítését, gya­rapítását ma már csak ilyen áron lehet teljesíteni. Kiderül a beszámolóból, hogy a Csongrád megyei vadászok fegyelmezettek, ál­dozatkészek. s van elképze­lésük a vadgazdálkodás fel­javítására is. Fokozni akar­ják a dűvadírtást, próbál­koznak a fogoly mesterséges nevelésével (e madárfaj már. majdnem kipusztult, jelen­leg védett), kacérkodnak a dámtelepítés gondolatával, növelni szándékoznak a va­dászati kultúrát, fejleszteni a sportlövészetet. Minde­nek előtt a fácántenyésztés korszerű útját-módját kere­sik. s különlegesen fon­tosnak ítélik programjuk­ban az élőhely fejlesztést. Az egyesületi életben a de­mokratizmus, a rend. a fe­gyelem. a takarékosság, a közgazdasági szemlélet érvé­nyt/értése ' a légh'ángsúTyb­sabb. Csongrád megye vadásza­ti gondjai nem sajátosak, a vadállomány és a vadgaz­dálkodás mutatószámai az országos tendenciáknak megfelelően alakultak. Vad­bőség és vadászati lehető­ség dolgában még mindig az', élen jár: hatodikként sorol­ja a statisztika, még ha a vadászterület egyharmada gyönge természeti adottság'"' is. Nem versenyzés a tár gya a nagyobb igyekezetnek hanem a teljesebb népgaz­dasági haszon és a gazda­gabb vadászöröm. Sz. S. I. Szikesváros Dorozsma Czeszélyes az idei ápri­^ lis. Talán még annál is rapszodikusabb, mint amivel az állandó jelzőjét kiérdemelte. A hideg első napjaival ott folytatta, ahol elődje a március abba­hagyta. Aztán a huszonegy­néhány Celsius-fokos „for­róság" két hétig már-már a nyarat ígérte. Ebben az időszakban virágok milliói bontottak szirmot. Még kéklett az idén késlekedő ibolya néhány bokra, illa­tozott a kulcsvirág, a fólia alatt szeglük bimbója pat­tant, a fűtött üvegházak­ban nyújtóztak a kulák, A szabadföldben szárb'aszük­kentek és nyíltak a karcsú nárciszok, szint színre hal­moztak a tulipánok. S ebben az időszakban sehol egy virágos jeles nap! Az Andreák és Em­mák alig győztek vázát keríteni a névnapjukra ka­pott tenger virágnak. Nem viselik annyian e két női r.evet, hogv szobájukba a várost övező kertek min­den egyszerre jött virága befért volna. Április tize­dike után szinte óráról órá­ra csökkentek a virágárak. Aztán a Marx a Csillag és a Szent István téren a tarjáni piacon és a boltok előtt nem is szálanként, hanem csokronként szab­tak filléres árat. Nem volt I /. r •• •• Virogozon után ez másképp a Budapesti körút virágpávi Ionjánál sem. Ha a nárciszok lel­két nem vágta volna ket­té a virágszedő ollója, biztosan megsértődnek azért, hogy húsz fillérért kellett áttepülniük a zárt lakásokba. Két hete, va­sárnap délután szálanként öt forintért akartak nekem ajándékozni egy káludsok­rot a lakótelep közepén. Ha megállok, talán még ol­csóbban is adták volna. Az elmúlt hét végén a nagy tanácstalanság volt jellemző a virágpiacra. S/ombaton borongott, va­sárnap reggel zuhogott. A szombati piacnyitáskor úgy tűnt. megint teli vödrökkef; bőröndökkel kell hazatérni a virágárusoknak, ötven fillérért és forintért kínál­ták a tulipánt három­négy forintért a még ki sem nyílt gyöngyvirágot. Aztán hirtelen elfogyott a Termeten virág. Hála talán az ünneplő Valériáknak és Zitáknak? Tíz óra körül még néhányan tartották a hajnali árat, de egyes újonnan jött árusok újra szálanként három—négy forintért adták a csipkés­szélű, ritka-cil'ra tulipáno­kat, s már sikerült eladni a virágbolt gyöngyvirág­csokraiból is a hivatalos. 18 forintos áron. Ismét lehe­'•tott húsz forintot kérni a kakikért és adtak a ve­vők tizennégyet a cirmos­szegfűért. A legkülönösebb virágai és a legstabilabb árai azért még mindig egy sátorlap alatt áruló hölgy­nek voltak. Igaz. az itt vásárolt szálak alatt so­hasem kell cserélni a vi­zet, csak legfeljebb néha a port kell letörölni róluk. Az elszáradásuktól sem kell tartani, mert ez mű­anyag ... A piaci mozgásokból ** ítélve az idén sok kis­termelő vélte úgy, hogy jövedelmezőbb a zöldsé­geknél virágot ültetni a földbe. Túl sokon váltot­tak. Ezért a virágözön utóhatása még egy-két hó­nap múlva is érezhető lesz. a tavalyinál feltehető­en jóval magasabb primőr­árakon. Persze, a paprika, paradicsom uborka árát nemcsak ez az egy tényező növeli de a terjeszkedő virágültetvények által el­foglalt föld is hiányzik a zöldségfélék alól. B. I. A Dugonics tér sarkán szállunk fel a villamosra, mint néhány évvel ezelőtt, íjmjkor Kiskundorozsmára utaztunk. Akkor a dorozs­mai templom előtt volt a végállomás, most a Postás sporttelep előtt. A régi út­vonalat még jelzik az ott­felejtett „beton talpfák". A Budapesti út elágazása után várjuk az autóbuszt. Le­hangoló környék. ÜJ OSZTÁS A vásártérről indulunk gyalogsétánkra. Az útszéli árok felett szemétből épí­tett hidat a szél. Aztán az „új osztás" csodaházai, mint oázis. Alig van két egyforma épület. Az egyéni ízlés tükörképei. A Szekerce u. 23. szám alatt hatan dolgoznak jó­kedvűen. A „gazda" Gyu­ris László 29 éves fiatulem­ber. — Egy évvel ezelőtt kezd­tük ásni az alapot. A 150 népvszögöles telket 63 ezer forintért vásároltam. A Hódgép szegedi gyáregysé­gében -óolgoaom. Dorozsmai vagyok. Megbeszéltük a menyasszonyommal, hogy belevágunk az építkezésbe, hiszen saját otthont aka­runk. Szerencsére a szüle­ink anyagilag támogatnak bennünket, ráadásul roko­nokkal építjük az egyedi terv alapján készülő házat — mondja, aztán végigve­zet bennünket a szobákon. — Ez lesz a nagy nappali. Lenn három szoba, fent pe­dig padlásizobát tervezünk. Itt lesz a fürdőszoba, a konyha. A garázsból nyí­lik a betonpadlós. bazalt­kockákkal kirakott falú bo­rospince. Eddig 300 ezer fo­rintnál tartunk, de mire tel­jesen elkészül a ház, 800— 900 ezer forintba lesz. Az idén már szeretnénk be­költözni az alsó szintre, hi­szen egy hónap múlva lesz az eskü vöm — mondja, az­tán búcsúzáskor még utá­nunk kiált: — Azt el is fe­lejtettem mondani, hogy két srácot szeretnénk! A PÁRTTITKÁR Virágba öltözlek a do­rozsmai utcák. Meggyfák pompáznak szüzfehéren. amerre csak haladunk. A körzeti pártalapszervezet titkárnője Reseterics Sán­dorné fogad bennünket la­kásán. Csaknem húsz évvel ezelőtt ismertem meg. Ak­kor a textilművek pártbi­zottságának titkára volt, és nem lehetett tője olyat kér­ni. amit ne tudott volna el­intézni. Fonónőként kezdte, majd 13 éven keresztül pártbizottsági titkár volt, hat évig pedig a gyár munkaverseny-szervezője. 1981. június 9-én ment nyugdíjba. Különleges igazságérzet szorult bele. A fiatalokért még akkor is szót emelt, ha véleménye éppen nem egyezett a gvár vezetőivel. Fel kellett kötni a gatyaszárat bármelyik férfinak. ha vitába került vele. Tözsgyökeres dorozs­mai 1982 óta a körzeti pártalapszervezet titkára. — Nagy eredménynek könyvelhetjük el, hogy ren­geteg helyre bekötötték a gazt. az utcák zöménél le­rakták a betonlapokát. Dorozsma: a nagy árvíz ide­jén 1879 tavaszán önálló város volt. Négy vásár tartására ka­póit privilégiumot. . . Területe m . 3628 hektár, amiből 299.7 kül­terület. A isi; hektáros zárt­kertben 1181 kiskertet tartanak nyilván. Ezeken kívül 12(1 hek­tárt lajstromoztak üdülőövezet­ként Sziksós-tó környéken, ahol 396 lelket oszlottak, ez ideig 274-el építettek he. Az 1981-es adatok szerint 10 ezer 068 r. lakosok száma. Ok 2972 ház­ban élnek. Külterületén a lá­nyok száma 138. Dorozsma, a szikso és a cigányok együvé tar­toznak: 1979—80-hao felszámol­ták az ősi putrik.u. Ekkor 350-en költözhettek r. Húz,-, utcában épített telepre. A városrésszé lelt peremkerület egyik nevezetessé­ge .-. szélmalom. Nagy alapszervezet a miénk, hiszen • 125 párttagunk van! Gondom viszont, hogy elég­gé idős a tagság, kis nyug­díjból élő emberek. Sok fel­adatunk van a jövőben Do­rozsmán. Meg kell oldanunk a vásártér takarítását. új gázfogadó állomás építése szükséges, hiszen a jelenlegi már nem bírja a terhelést. Az új lakótelep közelében nincs olyan boltunk, amely biztosítaná az ottlakók alap­ellátását. Vágyam; a dorozs­hiai' embereknek szívügyük legyen, hogy a házuk előtt parkosítsanak, virágokat ültessenek és azt tartsák is rendben. A tanácstagjelölő gyűlé­sen két fiatal hölgyet jelöl­tek Dorozsma választópol­gárai. A párttitkárnő így jellemezte őket: — Mind­kettőt szívesen látnám a tanácstagok között... Ar­ról viszont egy szót sem szólt, hogy az egyik jelölt éppen a lánya, a Defag­óvoda vezetőhelyettese. A férj által főzött kávét bármelyik titkárnő megiri­gyelhetné ... JUSZTIKA A Jerney utcában a Jusz­ti-büfé előtt emberek be­szélgetnék. Íme a büféről kialakult vélemény: — Tavaly olyan pacal és zúzapörköltet lehetett itt enni, hogy a városban azt hiszem nem talált hasonlót. Sajnos az idén már nem főz nekünk Jasztika. Valaki szórakozik vele. Hetenként eltömítik a szennyvízleveze­töt. aztán meg feljelentik ... A ikis büfében ragyogó tisztaság fogad. Hangula­tos bárpult, italok, zene. Hogy miért nincs ételvá­laszték, arról csak nehezen beszél. Nem akar összeüt­közésbe kerülni a Köjállal. Az előbb említett okok mi­att, ugyanis nem tud moso­gatni. A Juszti-büfében azóta megcsappant a forga­lom .., TORONYŐR 61-029. Egyértelmű, hogy ez telefonszám, de kérem, ne hívják, a toronyőr nem veszi fel — mert nincs. A hatvanas évek eleje óta. Utolsó posztolója, Dobai Dezső, elhunyt. Ennyi az in­formációm, s ez amiatt fon­tos, mert igy mesélte Petrov András, a Tizenkilences ut­ca 19-ben, s bizonyította Kormos Ferenc, a volt tűz­oltóparancsnok a Negyven­nyolcas utcában. így: — Idényjellegű munka volt ez. Aratáskor-cséplés­kor nélkülözhetetlen. Lát­ja, ott a toronyban negyfe­lé néz az ablak. Annak ide­jén négy kerületre osztot­ták Dorozsmát. Lehet, hogy az ablakok miatt? Mindegy miért, tény, hogy praktikus volt, ugyanis ha a torony­őr tüzet látott, fogta a te­lefont és leszólt az őrsre, szűkszavú volt, csak any­nyit mondott, tűz van! Mi pedig tudtuk, hová kell mennünk. Ezt a haranggal jelezte. Ha kettőt kondított, akkor a második kerület. Ugye. érti? s mit gondol, merre mentünk öt ütés után? Ne gondolkozzon, mondom én: a tanyavilág­ba. Volt ám, hogy a nagy kapkodásban rosszul szá­moltuk a harangszót, s ak­kor csak felnéztünk a to­ronyba és láttuk a kitett piros zászlót, éjszaka meg a piros viharlámpát, azok mutatták az irányt. — Meséljen emlékezetes tűzről. — Ez valóban mese — de igaz mese. ősöm mond­ta, aki 1876-ban jelen volt a tragédiánál. Akkor 76 ház égett le, a hetvenhete­dikét égy tűzoltó mentette meg. aki a tetőszerkezet fa­csapjait elvágta, a tető két­felé lecsúszott, így nem volt mit tovább gyújtani. Lehet, hogy ez volt az első tűzoltó újítás? Azt elfelejtettem, akkoriban csak nádtető volt, s a böjti szelek so­dorták a zsarátnokot. — A közelmúltban be­végeztetett toronyőrségröl mondjon valamit. Miért vál­lalták az ügyeletet, ki fi­zetett, hány órát kellett szolgálni? — A fizetséget a magán­gazdálkodók adták. Hogy miért vállalták (ketten vol­tak) ki tudja? Így utólag úgy hiszem, szükségét érez­ték óvni a másét. Váltották egymást, a mai szóhaszná­lattal élve 21 órás műsza­konként. Érdemes leírni, hogy a szolgálatos őr nem aludhatott. Éberségét úgy bizonyította, hogy félórán­ként — a múlt században — kürtölnie kellett, később pedig harangütéssel jelezte, hogy fönn van. A konga­tásból mindenki tudta azt is, hogy hány óra van. — Igaz. hogy egy tűz mentette meg az életét? •— Ha 56-ra gondol, igen. Október vége volt, amikor a tanácsháza udvarára gyűjtötték a kommunistá­kat. Szertárunk ott volt, mindannyiónkat belöktek a sorba, hogy ki-ki „érdeme szerint" kötelet kap. Ször­nyű órák vcitak ezex, ami­kor valaki berohant az ud­varba: tűz van a Bethlen utcában! Én ösztönösen el­ordítottam magam: tűzoltók a szertárhoz! Ök teljesítet­ték a parancsot, a tömegben pedig döbbent csend. Ki­rohantunk a kapun. Édes­anyám hallotta és mondta később: valaki elüvöltötte magát „ha nincs tűz, fel­akasztjuk a Kormost". A hír igaz volt. Kisgyerek já­tékból gyújtott meg istál­lót. Mi eloltottuk, vissza­mentünk, a kötél elmaradt, de követelték a gyereket. Csak annyit mondtam: cso­koládét adjanak a kölyök­nek! Persze a gyereket nem hozta senki! Mi maradtunk. Megmaradtunk! B. L.—A. S.

Next

/
Thumbnails
Contents