Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

AZ MSZMP SZEGED VÁROSI B I Z O T T SÁGÁNAK LAPJA Estéink - ünneplőben M

ióta moziba, színházba, sőt, hangversenyre is szinte kötelező az aznapi „munkaruhában" menni (különben kinéznek a farmerbe, gyolcsba, szitaszövetbe öltözött szomszédaink), zavarban vagyok. Nem mintha nem szereztem volna be idejekorán a farmert, gyolcslnget, a laza szövésű textíliák különböző fajtáit, de mégis... Ha nagyritkán eljutok esti moziba, színházba, pláne hangversenyre, úgy szeretnék fölvenni valami olyan ruhát, amit azért nem hordok mindennap! Aztán mégsem veszem föl és így legalább belesimulok a nagy átlagba, sem túl-, sem alulöltözött nem vagyok!... Azért gondolkodom erről most. mert az utóbbi két hét majd minden estéje más volt számomra, mint a többi. Nem a „vacsorakészítés, gyerekfürdetés, -nevelés — adj egy pohár vörösbort hadd lazítsak" örök forgásában teltek a tévéhíradó körüli órák, hanem — hadd fogalmazzak így — közéleti estéim voltak. Jelölő gyűlésekre voltam hivatalos, s ha ez nekem a szó legszorosabb értelmében munka is, akkor sem felerlkezhetem meg arról, hogy ez mások, a gyűlés többi résztvevője számára ritka alkalom arra, hogy találkozzon a jelolt tanácstaggal, képviselővel, a lakóterületi társadalmi szervezeteink vezetőivel. Szóval: ünnepi estek voltak ezek a javából, hiszem, hogy nem csupán a tudósítást készítő újságíró számára. Tapasztalataim igazolják ezt: egyetlen papucsban, tréningben a szomszéd házból csak éppen átugró férfit, lésülellenül, „pongyolában" megjelenő nőt sent láttam az immár két hete figyelemmel kisért jelölő gyűléseken. Pedig soha senkit meg nem rónának érte, ha némiképp otthonosan, legalábbis kényelmesen öltözve tenne tiszteletét a jelölő gyűlésen! De hát alighanem mások is úgy vannak ezzel, mint az egyik szónok, aki elmesélte kezdés előtt: még gyorsan hazaugrott lecserélni az egesz nap hordott ingét. Mint az az iskolaigazgató-nő, aki „csak" házigazdája volt ugyan a rendezvénynek, mégis vett — saját zsebérc — némi üdítők, hogy a „főszereplőket", a jelölteket, a szónokot meg tudja vendégelni a gyűlés végeztével. Mint az a leköszönő tanácstag, aki vett két csokor virágot, hogy az őt követő két hölgyjelöltet Illően köszönthesse... Egyszer, majd amikor mar csak emlékirataim szövegezésével kell bajlódnom, minden bizonnyal fölidézem ezeket a minapi estéket is. Nem hagyom akkorra, elmondom most; jó érzés volt látni, hogy csaknem mindenütt ünneppé, legalábbis ritka alkalommá tudták tenni a jelölő gyűlés estéjét. Nem kellett sok hozzá: egy terítő és csokor virág az asztalra, „jobb helyen" felirat: köszöntjük a jelölő gyűlés résztvevőit. Egy vers, egy iskoláslány a körzetből, aki tud zongorázni, egy nemzetiszínű zászló az elnökség asztala mögött, egy lemezjátszó, két lemezzel — a Himnusz és a Szózat fölvételével... L

átható volt, tanúm rá több tucat jelölő gyűlés jobb tucatszor több száz résztvevője, hogy azok voltak az igazán emlékezetes esték, amelyeken nem csupán jelölteket állítottak, hanem megadták a formáját, a módját is. Virággal, verssel, közös énekléssel. Nyakkendővel és frissen váltott inggel. Anyákkal, akik aznap nem saját kezűleg fürdették a gyereküket, apákkal, akik lemondták az esti ullipartit. Választókkal, akik talán valamivel többet megtudtak annak a két-három névnek a birtokosáról, amelyeket majd június íl-án egy .szavazócédulára nyomtatva látnak viszont újra. Akkor is ünneplőben — úgy hiszem. rálfy Katalin Éljen é$ virágozzék 40 éve szabod hazánk! (Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavaiból) Ledolgozás, túlóra, végéem A Londoni körúti gyár udvarán ember nem mozdul. Csak a gépek kiszűrődő zúgásából és néhány, fal mellé állított kerékpárról lehet arra következtetni. hogy vannak, akik a szombat delelőttöt itt, munkával töltik. Gál Sándorral es Tokodi Lászlóval sétáljuk körbe a gyárat. A fóliaüxeniben különböző s/inü műanyagok tekerednek a gépen. Készül már a bá'.akötözőszalag is a mezőgazdaság szá tnára. A nagycsarnok bői az egyik sarokban plafonig sem érő térelválasztókkal elkerítetlek egy kisebb részleget. A bejáratánál tábla figyelmeztet: Zajos üzem! Az itteni gépek dübörögnek, kattognak, süvítenek, csattognak. Abonyi Andrásné egy darálót etet hulladékkal. Ollóval szabdalja a hosszú csíkokat azért, hogy a leesett anyagból ismét szemcsés alapanyag lehessen. A fóliatizem, a raschelzsákok készítői, és a hulludék-vifiszanyerök azért dolgoznak ma, hogy ma jd karácsony és szilveszter között csak ünnepléssel és pihenéssel telien az idő. Pálinkó Erzsébet egy zsákgyártó gépet kezel. Most elég csak csendesen szemlélnie, ahogy a gép karjai három halomba egymásra rakják a kiszabott zsákoldalakat. De ha az. automatika lyukat talál a fólián, indulhat levágni a hibás darabol, ragasztani az anyagot. A következő részleg bejáratánál a műanyagok változatos szaga helyett az igazi kender pora csap orron. Hiába az elszívó- és a párásitóberendezés, azért a rosiok közül kerül por a levegőbe is. Nagy Lajos kalaKcszülnck a raschelzsákok szálai páccsal a kezében jön ki a gépek közül. Dicséri a százéves masinák munkabírását. Ezeken a durvább szálú „D" kender sem akad el. Hogy mi a s/ülönbség a „D" és a „C" minőség között? Már a tapintásában is óriási. — Most itt egy végéem dolgozik? — Nem, nem — tiltakozik Nagy Lajos. Mi csak túlórázunk. A csomagolóban, a hálóüzemben nagy a csend, kísérőim a frissen elkészült silókat mutatják. Hamarosan megszűnik a granulátum zsákolása. A nagy udvari tartályokból kompresszor küldi majd ez alapanyagot az üzembe. Csizfk Vince a ÍÖniunka* időben egy egész részleg mestere. iMost a Simítógép mellől jön elénk. A kócós fonal szappanos oldatba merül, majd dörzsöli a gép. — Megéri szombatonként a szálak szakadását figyelni? — kérdezem Csizik Vincét. — Hát egy kicsit sok a fonalhiba ma, de azért jól fizet a túlmunka. Nem lenne baj, ha gyakrabban jöhetnénk. Legutóbb március utolsó napjaiban géemkáztunk. A fonodában a végéem 15 tagja dolgozik. A csoport közös képviselője Simon Ferenc. — Nincs nézeteltérés önöknél az eltérő munkák miatt. vagy az egy összegben kapott jövedelem eloszlásakor? — A csapatot úgy válogattuk össze, hogy mindenki értsen több művelethez is. Így mindenki oda siet dolgozni, ahol munka van. A pénzt pedig egyenlő részekre osztjuk. Már több mipt egy éve minden a . legnagyobb rendben megy -nálunk. Ezt az utolsó' mondatot talán a gyár vezetői is elmondhatják. A Kenderfonu gyárat az elmúlt évi munkája alapján Kiváló Gyár címmel tüntették ki. Bő le István az MSZMP KB A Magyar Szocialista Munkáspart Központi Bizottságának ülését április 29-re ciszszehivták. Az ülésen — a Politikai Bizottság javaslatára — tájékoztatót hallgatnak meg az időszerű politikai kérdésekről. (MTI) Majális Szegeden Május elsején zenés ébresztő köszönti a dolgozókat. A Munkásőrség fúvószenekara és a MÁV fűvósegyüttese járja a várost. A munkásőrök útja a József Attila sugárúton, a Budapesti körúton, a Csillag téren, a Kereszttöltés utcán, majd viszszafelé a Retek utcán, a Rózsa utcán, a Csongrádi sugárúton, a Makkosházi körúton, a troli vonalán át vezet a Széchenyi térre. A MÁV-fúvósok a vasutas művelődési háztól indulva az Április 4. útján, a Dóm téren, az Oskola, az újszegedi Vedres és Csanádi utcán, a Székely soron, a Tisza-hídon át a Széchenyi téren, a Kossuth Lajos sugárúton, a Párizsi és Londoni körúton, a Tolbuhin sugárúton és a Dugonics téren át a Lenin körútig adnak zenés ébresztőt. Az ünneplők a Széchényi tér középső sétányán épített tribün előtt haladnak el, ahol a város és a megye politikai és társadalmi életének képviselői üdvözlik őket. Az ünnepi felvonulást majális követi, az újszegedi ligetben és Turján városrészben. Suli-buli A tízemeletesek visszaverték, fölerősítették a csengő hangját tegnap, vasárnap délelőtt. Mely ezúttal nem a tanóra, hanem a „buli" kezdetét jelezte — a felsővárosi lila iskolában. A Bartók művelődési központ népművelőinek szervezésében egész napos program várta az iskola tanulóit és a környékbeli nebulókat: rendhagyó biológiaóra. loei. papírhajtogatás. bábkészítés, filmvetítés, rajzverseny, táncház, színi- és bábelőadás, játék, játék... Fotóriporterünk, Nagy I.ás/.lő buli-hangulat-képei a bizonyítékok: a lakótelepi gyerekek is örülnek, ha játszhatnak... Szombat a kenderfonóban Ülést tart Napraforgó, kukorica A hűvösebbre fordult időjárás és a szemerkélő eső ellenére vasárnap is országszerte élénk munka folyt a földeken; vető- és növényvédőgépek százai dolgoztak a határban, hogy minél előbb elvégezzék az esedékes tavaszi mezőgazdasági munkákat, s csökkentsék a zord téli időjárás okozta kétháromhelcs késést. A gazdaságok egyik legfontosabb feladata jelenleg a napraforgó és a kukorica magjának földbe juttatása. Csongrád megyében a kukorica tervezett vetésterületének mintegy 60 százaié- • kán vetették el eddig e fon- i tosabb takarmánygabonát, a j Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz pedig már befejezte a kukorica vetését. A gazdaságok megkezdték az alföldi szik fehér aranyának. a rizsnek a vetését is: vasárnap mintegy háromnégyszáz hektáron került földbe a mag. E melegigényes kultúrának eddig egy- | harmadát vetették el a i nagyüzemek. A hét végi műszakokkal ! sokfelé befejeződött a borsó, j a tavaszi árpa, a zab, a cukorrépa vetése is. I 75. évfolyam 99. szánt 1985. április 29., hétfő Ára: 1,80 forint VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! I