Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

\ MAG Szombat, 1985. április 27. 64 Fenyvesi Félix Lajos Alkony Mint sebből kitépett fekete-véres kötés, szállnak a hegy felett sötét felhőrongyok az alkonyi ködfüst-ragyogásban. Talpig aranyba önt, a szél egy korbácssuhintására annyi levél dől a fáról, s recsegve hullnak a száraz ágak a búcsúzó kertek sáros, deres füvére. Mintha szívemből zuhant volna e vacogó táj ide elém, minden porszeme fáj. Lábamra roskad a sok kinnfeledett virág; Kövek hidege süt vakítva. Az erdő fakó lombjai közt átcsap a csönd. Holt lelkek bolyongó árnyai föl-füllobognuk előttem a kopár tűzfalakon — — ó, voltntok-e boldogok, vagy mint mi, kerestétek tovatűnt álmaitok? Állok a romba dőlt ház mellett, az üres ólban a halál láthatatlan kutyái, a kiszáradt fenyők, mint roppant felkiáltójelek merednek fölfelé. Jön a tél! Szakad a békétlen hazákra fehér Niagara-átok, fülünk szénnel, fával, piros dallal a költő, hogy ne dermedjenek holttá a nemzetek, s elötündöklenek Karácsonyéi gyertyafényes ékszerei: öröm és könny, sóhajnyi remény a békességre, a szeretetre; száncsengö zeng, vadászkiáltásra visszhang felel, lói villan a zúz.mara-lüggöny mögött, mint Nap-iz.z.ás, az Idő meggyötört képe is. A befagyott tó összetört tükör, az. utak betemetve mindenütt, mennydörgés-béléses lavinái készül legürgelni a vihar, de nézd, a virrasztó vándor tüzétől oszlik a sötétség, s lassan észrevétlen átmelegszik a világ! A Karancslapujtőy szisztéma — Ja. és volt még három szelet kenyér is... — A vendég elégedetten hátradóit székében. — Igenis, három szelet. — A pincér firkant, aztán megkérdi: — Szabadna látnom az. alsó kenyérhéjakat? — Szabadni szabadna, ha meg nem ettem volna. — Mit hallok, uram, ön megette?! — Jól hallja, uram: meg. — A papírral együtt? Reményiem. azt legalább lemeste róla. — Papirt? Milyen papirt... volt rajta papír is? Csak nem ette meg a fene... Vendég úr töméntelen papírhulladékot érez a gyomrában, egy papírgyűjtőid verseny megnyeréséhez elegendő galacsint érez, föl akar állni, pincér úr nem engedi. — ön ette meg. vendég úr. s nyilván előre megfontolt szándékkal, hogy ne ellenőrizhessük a kontrollpupírral, valóban anynyi kenyeret fogyasztott-e, mint amennyit bevallott. — De kérem, én . . . — Most persze azt állítja — ön nem tud semmit. Ezt ismerjük. Nagyon jól ismerjük, ön azt se tudja, mi az a Karancslapujtőy szisztéma, igaz? Vendég, porig sújtva, töredelmesen: — Neem ... — Nos, ezt mindenki mondhatja. De igy is jó. A mi bölcs vezérigazgatónk, Karancslapujtőy Balambér kitalálja nekik a teljcs-kenyér-alap-papírrali-beragasztást és ók nem figyelnek oda. Jellemző! Megesznek egy egész kenyeret, és nem veszik észre, hogy mit esznek... Fantasztikus...! És..,. — Nem egy egész! Három szelet volt! — Most aztán a szemembe hazudik! Hogy higgyünk magának, ha még csak le sem mcste... Nem látta a föliratot: itt kell leválasztani... — Mi-it? Lottószelvényeket ragasztottak a kenyerembe? — Az. ön helyében én nem tréfálkoznék, vendégkém! Büntetendő cselekményt követünk el, oszt hülyére vesszük a figurát. he? Ez itt nálunk nem válik be, a Karancslapujtőy szisztéma ugyanis eleve számol az ilyen kétes üzelmekkel. Sötét hangon: — 300 forint helyszíni bírságolás.. . — Vagy? — A vendég reményt önt magába. De az csalfa. — Semmi! vagy! De ha már tegeződni szerelnél: te azért vagy, hogy fizess. Képtelen léted egyetlen értelme ez, világos? Vendég már-már a tárcájához nyúlna. Hirtelen felcsillan a szeme, erő és öntudat ül ki az arcára, kihúzza magát. — Nincs meg! Kilopták a zsebemből! Főúr kérlek, nincs egy grandom se... engem már idejövet kifosztottak. Erted: engem már nem lehet — kifordítja zsebeit —. üres . . .. üres... Ó, be szép az. élet! Ö, de jó nekem! ..Néha az. kell. hogy dé-delgess..." — dúdolja, majd, némi sót hintve a főúr orrára, kitáncol az ajtón. Főúr: Na tessék! A konkurrencia már megint beleköpött a levesünkbe. — És ez rna már a nyolcadik eset, főniük... A megvágott pasasok napja! — Frici kérem, szóljon Karancslapujtőynek. hogy valami új szisztémát kellene kitalálni. — De mit, főnök, ugyan mit? Fogpiszkáló-felárat? Sópótdíjat? Légköbméter-megváltást? — Ne törje a fejét, Fricikém, Majd ű, majd a mi vezérünk ... Karancslapujtőy csak egy van! — Látja főnök, ez az, amiben tévedtünk... SIMÁI MIHÁLY Megrovásban részesítem Nyolc ellenőrzőt szedett be. Bosszantotta, hogy utasításra teszi, holott magától is utánanézhetett volna az elégteleneknek. Várható volt, hogy felszaporodnak, messze még a május, mikor újra szorít a bizonyítvány. Ha a jeles lazít, akkor hármasra felel, ha viszont a kettes — hát nincs nagy csúszási lehetősége. Ez a legnehezebb, ez a másodikos korosztály. Próbára teszi az idősebbeket is, nemcsak őt, az alig másfél éves tapasztalatával. A harmadik ellenőrzőbe körmöli már: „Kedves Szülő! Gyermeke a második félévben gyenge eredménnyel indult, ezért tanulószobára kötelezem." Nem nevetséges, amit most csinál? Jelölt korában úgy képzelte, odaül minden nehéz gyereke mellé, segít. — Hamar tudomásul vette, hogy sok a problémás, nem pátyolgathatja mindegyiket. Hogy elszaladt a szünete! Darabban minden, aminek nekifogott. Nem nagy kedvvel kezdi az új félév második hónapját. A szöveg kész, azt is tudja, hány sorban fér el, hol kell elválasztani, nem kell gondolkozni rajta. Ahogy a negyedik ellenőrzőt nyitja — gépiesen, fél figyelemmel —, keze megáll a döbbenettől. ,,/lc iskola értesítései és a szülő kérései" rovatban egy bejegyzést lát, ismeretlen kézírással: Ilosszakodott Pap Erika magyarórán ezért meg rovásban részesítem. Sietős, ideges írás, alatta két kézjegy, a felső nyilván a bejegyzőé: K. K„ itt már cirkalmazott hetükkel, elegánsan, a másik a sz.ülő, az apa aláírásának pontos hamisítványa, az. eredetijét sorozatban láthatja az osztályzatok alatt: P. A., Papp Attila. „K. K." — Melyik ez? Katona, Kiss, Kovács, Kőházi, Kővágó? Persze, a szomszéd, Kiss Kati, Erika padtársa ez, az. örökös csinytevő, az osztály nagy kópéja, bohóca-vadóca, a vagány — rm^ már ráismer gyerekes betűire is. Hamarabb is kitalálhatta volna. — Te irtad? — Én — mondja Kati, kis hivalkodással, de hangjában ott bujkál az ijedtség. — Már tegnap gondoltain, hogy meg tetszik találni. — És miért írtad? Felrántja a vállát: — Nem a tanárnő óráján írtam be. — Hát ez engem nem vigasztal meg, Katalin. Félrehajtott fejjel áll a bűnös, félihosollyal, félmegszeppenéssel az arcán. „Mit kell tenni ilyen esetben ?" — Tényleg rosszalkodott Erika? — Nem. Akkor nem. Akkor csak játszottunk. Előkerül a másik bűnös is. — Én nem is tudtam róla. Csak amikor beírta, akkor mutatta meg. /• — De hiszen alá is hamisítottad. — Apukám írta alá. — Erika, miért hazudsz? — Pedig apukám írta alá. Tudják, hogy irtja a hazugságot. Azt is. hogv keményen bünteti. Erika tiszta szemmel néz rá, pedia az ö kezében ordít a bizonyíték. Négyemeletes új ház a lakótelep keleti szélén, földszinti lakás, gyönyörű bútor, vastag szőnyegek, falitányér, hangulatlámpa, a vitrinben áttetsző porcelán. A másik szoba ajtaja nvitva. ott is úi a bútor. kellemes a meleg, a rend, talpig függöny az ablakokon Süpped a fotel, amiben hellyel kínálják. Szerencséie van: mindkét szülőt otthon találja. Az ana állandó éiszakás, most alváshoz készülődik, délelőtt tüzelőolajat hordott. Az anya osztott munkaidőben dolgozik: hajnalban négy óra, délután szintén. Imént ledőlt egy kicsit, mert szédült, munka előtt még a vacsorát készíti fel. Erika sehol, csak este jár haza, mindig talál elfoglaltságot, barátokat. Az apjával alig látják egymást: reggel már nincs, este még nincs itt'hon a gyerek, néha az ajtóban köszönnek egymásnak. — Valami baj van? — kérdezi félszegen, megzavart álmossággal a férfi. — Ezt láttuk — lélegzik fel az asszony, ahogy megnézi az ellenőrzőben az utolso bejegyzést. — Az uram alá is írta. — Tényleg az apuka irta alá? — Ez az uram kézjegye — szól azonnal az asszony. — Én — mondja lassabban az apa. — Nem jó gyerek, nem is okos gyerek, már megszoktuk. ö kiteszi az ellenőrzőt, mi aláírjuk. Sok a kettes, néha akad hármas is, ilyen beírás is. Tavaly meg is bukott kémiából, pedig az általánosból kitűnővel jött. — Nem vették észre, hogy ez hamisítvány? — Kérem, bent a rovó, alá kell irni. — Nem kérdezték meg, mit követelt el? — A középsővel, a fiúval, sokkal löbb baj volt. Visszabeszél — beírnak; dohányzik — beírnak; ha a leckét másolja, akkor is beírnak. Ez a harmadik gyerekünk, igaz, a fiú csak iparit végzett, de tudjuk, hogy megy, megszoktuk már. Ha nekem visszabeszél, én nem írhatom meg senkinek. — De a szöveg tele van hibával! A gyerek neve is rosszul van írva! — Mindenki tévedhet* — legyint a férfi. — Önöknek is sok a dolguk. — Nincs is ilyen nevű tanára Erikának! — Nekem jelezte — szól közbe az asszony —. hogy ebből baj lehet. Mondtam is: fiam. te sose komolyodsz meg. De most nem is ő a hibás, hanem a másik, ez a Kati, aki mellette ül. Olyan ritkán vagyunk együtt az urammal, hogy nem is szóltam még neki. Felváltva sorolják: a nagylány az ősszel ment férjhez, kiköltöztek. Itt az új lakás, földszinti, a legdrágábbak közül, új a bútor, tele vannak részlettel, kell a pénz, vállalnak minden túlmunkát, megfognak minden garast. Karambolozott a fiú, szerencsére, csak a motornak esett lmja, de pénz kell oda is. A fiatalasszonynak is elkel még a segítség, ha különköltözött is, csak az ő gyerekük. Es Erika? — akarta kérdezni, — Erikát mikor vesszük észre? Ha férjhez megy vagy ha karambolozik? Erika szeret öltözni, fodrászhoz jár, kozmetikushoz, nem marad el a többitől. Az a dolga, hogy tanuljon, még csak mosogatni se szokott. Idejét, zsebpénzét maga osztja be, meg is ígérte, hogy többet nem bukik meg, csak nagylány már ő is, nem kell állandóan a sarkút taposni. A házi feladatokban Ugyan nem segíthetik, de az erlenőrzójét megnézik mindennap. Nem titkolhatja el se az egyeseket, sg a beírásokat. J|A Mivel nyugtassa magát? A szokásosnál többet nem mulasztott ő sem, a szülők sem. Papíron minden rendben van. Mi beírunk, ők aláirják. ö bejegyzi, hogy a gyerek ront, és azt hiszi, hogy elvégezte a dolgát. Ha nyolc gyerek ront, mind a nyolcnak ugyanazt a szöveget írja be, hogy hamarabb megszabaduljon egy rutinfeladattól. Nyolc gyereknek hány különböző oka lehet a rontásra? 0 ugyanazzal a sablonnal jelzi nyolc szülőpárnak. Kikerüli Erikát, beírásokkal intézi el Erikáit. Papíron tehát minden rendben van. Pontos a könyvelés. Én jelzem, hogy észrevettem a bajt. ők ielzik hnffv tudomásul vették az én észrevételemet. Mi beírunk, ők aláirják. És Erika becsülettel hozza-viszi az ellenőrzőjét, hogy szaporítsuk egymás alatt a néviegyeket. örülhetne: Erika nem hazudott. Csak Katit kell megbüntetnie. — Diákcsíny volt, majd nevetnek rajta az ötéves találkozón. De hányunknak jár ez a meg rovás, Katalin? PATAKI EDIT a