Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

r— Szombat, 1085. április 27. MAGAZIN Társadalomról gondolkodva Vélemények egy konferencia anyagából Lapunk múlt heti, csütörtöki számában már beszámoltunk a Társadalomtudományi Intézet és a JATE Marxizmus-Leninizmus Tanszékcsoport Szegeden rendezett tudományos konferencia plenáris üléséről. A résztvevők szekcióüléseken folytatták a gazdaság és társadalom viszonyának elemzését. Az alábbiakban a korreferátumok anyagából „lepárolt" gondolati sűrítményeket bocsátunk a társadalmi kérdések iránt érdeklődő olvasó rendelkezésére. A gondolatmontázs összeállításánál a szubjektivitást nem kerülhettük el, reméljük azonban, igy is sikerül érzékeltetni valamit a konferencián elhangzottakból. A

hetvenes évtizedben a korábbinál erőteljesebben a külső feltételrendszer Vált gazdasági fejlődésünk meghatározó tényezőjévé. Az ország stabilitásának igénye a termelés és a fogyasztás területén egyaránt a szükséglelkielégítés korlátozását vonta maga ulán. A feszültségek nyomán tübb területen nőtt a centralizáló hajiam, és kitapintható egy ezt erősítő — központi intézkedéseket Sürgető — tár:;udalhji nyomás is. Más oldalról a reform esélyeit növeli, hogy az ideológiában kiszélesedett a korábbi szocializmusfcll'ogás kritikai értékelése, magában a gazdaságban, a társadalomban pedig jelentősen előrehaladt az. érdekek intézményesülésének folyamata. A társadalmi szervezeteknek i.s egyre több összehangoló, egyeztető funkciót keli felvállalniuk, inásrészt az érdekkifejeződés' égy áilott szervezet munkáján Itélül is színesedhet. (SZi'IRULISZ ILDIKÓI A társadalmi szervezetek sokáig homogén egészként kezelték az általuk képviselt rétegeket, majd felülről — a bizottsági elv jegyében — próbálták követni a belső tagolódást. A fiatalság esetében fontos például, hogy a KISZ nem az egyetlen „ifjúsági felelős" a társadalomban, másrészt, növelnie kell a mozgalom „rétegkötődését": Alapsejtjeit a ténylegesen..léte-, ző 'csoportokra (kis közössegekre) kellene építeni. * (MICHELLER MAGDOLNA) A Hazafias Népfront a mainál i.s hatékonyabban működhetne közre a területi és a helyi gazdaságpolitika alakításában. Egyrészt, közvetítheti a lakosság akaratát, elképzeléseit a formálódás és az ellenőrzés fázisaiban. másrészt, a döntésekkel való nagyobb társadalmi azonosulást segítheti elő. (FÁBIÁN GYÖRGY) Az alsó- és középszintű szakszervezeti szervek fontos helyet foglalhatnak el a formálódó érdekegyeztető mechanizmusok rendszerében. A területpolitikai funkció felvállalásával a szakszervezetek helyi szinten is kiléptek a gyári keretek közül, ezt a tevékenységet a területi szakszervezetek foghatjuk össze a legsikeresebben. (HARANGOZÓ JÓZSEF) Egységbe kell foglalni a gazdaság és a társadalom fejlődésére vonatkozó előfeltételezéseket, terveket. A „komplex szocioőkonómiui modell" közép- és hosszú távon veszi számba a magyar gazdaság előrehaladásának feltételrendszerét. Egyik legnehezebb feladatnak bizonyul a távlati célokból fakadó követelmények érvényesítése a rövid távú tervezésben. Az egyetértés csak látszólagos lehet, ha a napi politikai cselekvésekben nem vesszük számba az ellenható érdekeket. hu értelmes kompromisszumok helyett a meglévő különénlekck leplezésének, a döntések halogatásának útját választjuk. (GIDAI EÜZSEBET) A ierülelpőütikni elveket az intenzív fejlődés követelményeihez kell igazítani, a területfejlesztés hatékonysága ma még rosszabb a szükségesnél, és a lehetségesnél. Az intézményes területi érdekegyeztetés, a szabályozás kialakulatlansága, valamint a megfelelő gazdálkodó érdekeltség hiánya miatt a helyi politikai szervek kénytelenek felvállalni egyébként tevékenységkörükbe nem tartozó koordinációs feladatokat is. (GYÖRFFY LÁSZLÓ) A gazdaság és a politika viszonya sajátos vetületben jelentkezik a határ menti területeken. A szocialista gazdasági integráció, az egyes országok közötti politikai és kulturális kapcsolatok e térségben az átlagusnál jóval közvetlenebbül hatnak a fejlődési perspektívákra és a társadalmi tudatra. (P1LISHEGYI JÓZSEF) F

ennáll az a veszély, hogy mind az elméletben, mind a tömegkommunikációban közhellyé koptatjuk a hatékonyságot. A gazdaságban és a tudatban még számos rejtett vagy nyílt fék akadályozza az erőkifejtések növelését. A bérszabályozás továbbra is inkább a vásárlóerő és az egyensúly „karbantartásának", mintsem a teljesítményre ösztönzésnek az eszköze. A gazdaság információs rendszere sem mulatja ki a tényleges hatékonyságot. A vállalkozási-termelési szféra még mindig nem különült el eléggé az irányítási-igazgatási szervezetrendszer bürokratikus mechanizmusaitól. (ANDRÁSSY ADÉL) A gazdaság szerkezetének változásával együtt járó jelenség a szellemi dolgozók arányának növekedése, A szellemi-alkalmazotti foglalkozások belső szerkezeti átrendeződése nélkül azonban ez a tendencia nem feltétlenül csak pozitív. Az irányítási-igazgatási szféra kellő társadalmi ellenőrzés nélkül önfejlődésre i.s hajlamos, másrészt, a vállalatok nem kellő költségérzékenysége, valamint a túlszabályozás is elősegítheti az adminisztratív létszám társadalmilag indokolatlan felduzzadását. (FKI.EKY GÁBOR) „Az ullam vonuljon ki a gazdaságból" felvetés az elmúlt években már csak azért is hamis volt, mert éppen az lenne a kívánatos, hogy a központi és helyi államhatalmi-képviseleti szervek betöltsék a normatív felhatalmazásokba foglalt szerepkörüket a gazdaságpolitika alakításában. a gazdasági folyamatok ellenőrzésében, valamint az érdekek egyeztetésében. Régi tapasztalat szerint a bürokrácia hatékonyan ellenáll minden korlátozásra irányuló kísérletnek. A fejlődés egyik kulcskérdése mégsem lehet más, minthogy a vállalati önkormányzatot védetté kell tenni az államigazgatási jellegű beavatkozások régi és új formáival szemben. ~ (SZENTPÉTERI ISTVÁN) V

állalkozó, nyílt vállalatokra volna szükség. Egyértelműbbé kellene tenni a kormány, az ágazatok és a vállalatok kapcsolatát, a kormányzati munka ne legyen széttago1' ne korlátozhassa azt a gazdaságirányítás intézményrendszerének egyetlen szervezete sem. (GÓSI JÁNOS) Gazdasági fejlődésünk kulturális feltételrendszerét újra kell gondolnunk. Az oktatás reformja kulcskérdés a technológiai rés növekedésének megállításában. Napjainkra a túlmunka általánossá válása es a művelődés állami támogatásának csökkentése szűkítette a kulturálódás lehetőségeit. Ez egyrészt a már eddig is hátrányos helyzetben levő társadul ipi rétegeket érinti legérzékenyebben. másrészt, beárnyékolja a széles érielemben vett műszál.i termelési kultúra perspektíváit. (THOMA LÁSZLÓ) Az egyéni ismeretszintnek, eligazodó képességnek dönlő szere-., pe lehet a társadalmi felemelkedésben. Az oktatási rendszer jelenlegi struktúrája gyakran újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, s a már hátrányos helyzetben levők állami, illetve társadalmi segítség nélkül nem képesek alaovetö változtatásra. (NAGYNÉ KRAJKÓ ERZSÉBET) Az egyes társadalmi szférák közti komplex kapcsolatok elvi követelményét a gyakorlatban is érvényesíteni kell. Az emberi tényező szerepének fokozása napjaink nagyon is konkrét társadalmi feladata. (SZÜGI ISTVÁN) A nem anyagi szükségletek kielégítése területén is utat törhetnek bizonyos piaci mechanizmusok, ezt azonban nem lehet mesterségesen erőltetni. Másrészt, ezen a területen alapvetően továbbra is az állami támogatás és az össztársadalmi felelősség elvének kell érvényesülnie. (MALOVICS JÁNOS) Fontos, hogy a fejlődés fogalmába is beletartozó dinamikus egyenlőtlenség valóban a munka szerinti elosztás vonala mentén termelődjön. A racionalizálás és a demokratizálás egyaránt nélkülözhetetlen eszköz a gazdasági egyensúly megteremtésében. (IMRE OTTÓ) Az extenzív gazdasági fejlődés korszakában a munkához való viszonyt mechanikusan a kapitalizmus elleni osztályküzdelemből vezettük le. A dolgozók termelési magatartását ténylegesen meghatározó tényezőket elhanyagoltuk. A munkához való viszonyt morális kérdésként kezeltük, a hétköznapok minden apró mozzanatában a szocializmus erkölcsi fölényél igyek eztünk kimutatni. (SZABÓ MÁRTON) Á munkavállalói tudat a korábbi időszakban gyakran pejoratív értelmezést kapott, vele szemben mindenáron egy elvont tulajdonosi tudat, erősítését szorgalmazták. A munkavállalói pozíció közvetlenebb, az egyén számára érzékelhetőbb. Maga a gazdaság sem nélkülözheti a munkavállalói érdek erőteljes és autonóm visszahatását — ami viszont elképzelhetetlen a szakszervezetek nélkül. (GÉCZI JÓZSEF) A dogmatikus időszak ideológiája és intézményrendszere elfedte a társadalomban valóságosan ható ' K'dékmozgá'sókat, különérdetíeket. A „hétköznapi" politikai tudat — de nemritkán a helyi politikai cselekvés is — gyakran ma is a korábbi pozitív előítéletekből építkezik. A problémák összefüggésben való szemlélete, a más társadalmi csoportok természetes különérdekének tudomásul vétele még csak kialakulóban van. (HÉDERNÉ KOZÁK RÓZA) A

z egyenlőtlenségek objektív ismérveinek vizsgálata mellett nagy súlyt kell fektetni az életszínvonal-különbségek és más társadalmi feszültségek tudati visszatükröződésére i.s. Nem minden réteg képes saját problémáinak megfogalmazására. másrészt, a különféle társadalmi csoportok — egyébként szinte természetes módon — nem annyira az „átlagos", mint inkább az őket irritáló „különös" jelenségeket mérlegelik. (SIMON SÁNDOR) Nehezen tudatosul, hogy az egyensúly csak dinamikus — feszültségekkel is kísért — mozgások eredőjeként képzelhető el. Kísérletet kell tenni a gazdasági egyensúlytalanság modelljének felvázolására. (BALOGH TIBOR) Semmiféleképp sem szabad visszatérni a „kisvállalkozások előtti" gazdasági módszerekhez. Az. itt „váratlanul" felszabaduló energiák azt jelzik számunkra, hogy nem késlekedhetünk a gazdaság fő szektorainak dinamizálásával. Ha az aktivitás tartósan csak a szocialista szektor peremvonalain kap teret, a negatív tendenciák — ünkizsákniányolás, egészségi állapot, társadalmi közérzet romlása, a család kohéziós ebiének gvengülése, a társadalmi szolidaritás visszaesése stb. — felerősödésével számolhatunk. A korábbi szemlélet a termelésben és az elsajátításban túlhangsúlyozta, az individuális tényezőtől elszakította a kollektív jelleget. Félő viszont, hogy amennyiben nem sikerül elegendő mozgásteret. érdekeltséget biztosítani a fö munkaidőben végzett tevékenység számára, a dogmatikus, elvont kollektivizmus helyébe nem egy — az er^éni törekvéseket összegző új típusú közösségi érték, hanem egyfajta nyers individualizmus lép. (FARKAS BEÁTA— HETKSI ERZSÉBET) GECZI JÓZSEF éS*-'"*öl')' PÁSZTOR CSABA METSZETE Ami vitatható Ha azzal a bejelentéssel állnék most elő, hogy „ami hosszú, az nem rövid", aligha csettintene bárki is: micsoda bölcsességet mondtam. Hiszen gyermeteg evidenciát mondlam, s ami ennyire evidens — vagyis magától értetődő —, azt nem hogv bizonyítani, ki jelen leni sem érdemes. És én most mégis ilyen gyermeteg evidenciával állok elő, mert kijelentem, hogy „ami vitatható — az vitatandó". Sőt: nemcsak kijelentem, hanem bizonyítani is igyekszem. Soha meg nem fordult volna a fejemben ilyesmi, ha egy fiatal közgazda ismerősöm ei nem meséli a következő történetet. Három éve dolgoztam már a vállalatnál — mesélte a fiatal közgazda —. amikor magánszorgalomból vizsgálgatni kezdtem, miért van az, hogy vállalatunk rendre későn teljesíti a megrendeléseket, és emiatt nemcsak a reklamációk kellemetlenségeit kell elviselnünk (ami az idegeinkre megy), hanem kötbéreket is fizetnünk kell (ami a zsebünkre megy). Végigvizsgáltam az egész folyamatot: a megrendelés beérkezésétől a megrendelés adminisztrálásán át a termék gyártásáig, csomagolásáig, vagonba rakásáig. És megtaláltam (le. gyek szerényebb: megtalálni véltem) a hibaforrást, vagy ahogy gazdasági-politikai zsargonban mondják: a szűk keresztmetszetet. ( Nem a gyártásban, nem a csomagolásban, nem a vagonba rakásban, , hanem az adminisztrálásban. Az ügyintézés túlbonyolftottságában, nehézkességében. Feljegyzést készítettem hát a főnökségnek: íme, itt és itt a szűk keresztmetszet, de, persze, ajánlatokat is tettem az ügyintézés egyszerűsítésére. Nem mondom, hogy a főnök, akinek a feljegyzést átnyújtottam, rosszul fogadott volna. Letette a papírokat az asztalra, tenyerével végigsimított rajtuk, és biztatóan nézett a szemembe. Aztán hetekig semmi. Majd behívott a főnök, papírjaimat visszaadta: javaslatát, sajnos, nem fogadhatjuk el. Tény, hogy javaslatom néhány íróasztal megmozgatását, sőt, fölöslegessé tételét tartalmazta, és ez mindenképp személyes kényelmetlenség, de az indokolás nem ez volt. Azért nem fogadhatjuk el javaslalát, mert vitatható. Igy a főnök. Én kihátráltam, azt kérdezve magamtól, és azt kérdezve most önlöl is: fogadjam-e el visszautasitási indokul azt, hogy javaslatom vitatható. A fiatal közgazda kérdésére válaszolnom kellett, és ekkor tolakodott a nyelvemre a gyermeteg evidencia, hogy ami vitatható, az nem elutasítandó, hanem vitatandó. Ekkor ötlött eszembe az is, ami ugyancsuk nem nagy fölfedezés, hogy milyen határozott jelentést kapott közéleti nyelvhasználatunkban ez a szó: gyanús jelentést, rossz jelentést, pejoratív jelentést. Vitatható volt X felszólalása a tanácskozáson, tehát ítéljük el. Vitatható Y találmányának használhatósága, tehát vessük el. Vitatható cikket írt Z, tehát támadjuk meg. Holott nem elitélni, nem elvetni, nem megtámadni kellene, hanem megvitatni. Ami persze nyelvhasználati kérdésnek látszik, amely mögött közéleti magatartástan húzódik. Ragaszkodás a valódi vagy vélt egyértelműség kényelméhez, a gondolkodás egysíkúságához, az ítéletek megl'ellebbezhetetlenségéhez, a gondolkodási és cselekvési alternatívák elutasításához. És ezzel máris vitakultúránkhoz érkeztem. Amelyre sokat panaszkodunk, amely határozott meggyőződésem szerint, sokat javult a két-három évtizeddel ezelőtti mélyponthoz. képest, de amelynek — még határozottabb meggyőződésem szerint — tovább kell javulnia. Mert létérdekünk a demokratizálódás, és demokiácia nincsen egészséges vitakultúra nélkül. Mi a baj még? Nem hiszem, hogy újat mondok: — baj, hogy vitának nevezzük a párhuzamosan futó monológokat, sőt, az egyetértők — vagy latszategyetértők — bólogatásait; — baj, hogy megrémülünk, ha egy tanácskozáson vagy a sajtóban igazi vita robban ki, sőt, ha csak igazi vita körvonalai rajzolódnak elő, akkor is megrémülünk; — és baj, hogy az igazi viták is veszekedéssé torzulnak, mert a vitatkozók elővillanó kardjai nem egymás érveire csapnak le, hanem egymás fejebúbjára. Irtózom attól, hogy most erkölcsprédikációba kezdve, arra buzdítsam magunkat: tanuljunk vitakultúrát. A prédikáció nem segít: az érdekek felismerése, az segít, az érdekek különbözésének elfogadása segít, az érdekek különbözéséből származó véleménykülönbségek tudomásulvétele segít, a véleménykülönbözések vitába egyeztetése segít, az új gondolatok iiánti türelem, amely jól megfér az új iránti bíráló készenléttel, az egyetakarás feltételezésében való jóhiszeműség segít, amely megfér annak elfogadásával, hogy ugyanazt sokféleképpen akarhatjuk. Csak a gyakorlat segít. A vitafórumok szaporodásáé. A gazdasági és önigazgatási reformoké. Amelyek nem mennek — nem is mehetnek — vita nélkül. A választási gyakorlat segit. Ha meg kell vitatnunk, hogy kit jelöljünk és kit válasszunk vállalati igazgatónak. Ha el kell döntenünk, ki legyen a jelöltünk a helyi közigazgatásban és a Parlamentben, azok közül, akik magukat kínálják, vagy akiket mi ajánlunk a tisztelt választópolgártársak figyelmébe. Ez utóbbit persze azért emlegetem, mert hamarosan választások, kötelezően többjelöltes választásoklesznck nálunk. De már most tartanak a jelölő gyűlések. Nem csodálkoznék rajta, ha minden fontos kérdést, amely vitatható, a jelölő gyűlések vilatandónak minősítenének. Es meg is vitatnák. FAKAGO VILMOS •• „-... ¥ k