Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

2 Éljen a szocializmus es a beke! N (Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavaiból) 3z SZKP KB plénuma A XXV//. kongresszust 1986. február 2S-től tartják Gazdasági és külpolitikai kérdések #. Moszkva (MTI) Moszkvában kedden megtartották az SZKP Központi Bizottságának plénumat. A tanáeskozáson felszólalt, s a Szovjetunió Kommunista Pártja soron következő XXVII. kongresszusának előkészítésével és megtartásával kapcso­latos kérdésekről mondott beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Gorbacsov ismertette az SZKP KB Politikai Bizott­ságának javaslatát arról, hogy a párt XXVII. kong­resszusát 1986. február 25­töl kezdődően tartsák meg. A kongresszus — mutatott iá Gorbacsov — korszakos je­lentőségű állomása lesz az ország fejlődésének. Fontos­ságát az általa megvitatandó kérdések rendkívüli jelentő­sége, a szovjet társadalom elölt álló feladatok nagysá­ga és újszerűsége adja. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban szólt arról, hogy a Szovjetunió komoly eredményeket ért cl a társa­dalom éleiének minden terü­letén. Az ország hatalmas, sokoldalúan fejlett gazda­saggal, jól képzelt káderek­kel rendelkezik. Az ipari, a tudományos és műszaki fej­lődés sok területen vezető helyet vívott ki a világban, és szilárdan tartja is ezt a helyei. Mélyreható változá­sok mentek végbe a szovjet társadalom életében is. A társadalom minden tagja számára biztosított a mun­kához, s az azért járó ellen­szolgáltatáshoz való jog, a társadalom a születéstől a késő öregkorig gondoskodik az egyénről, biztosítja szá­mára a kulturális fejlődés lehetőségét, az egyén jogai­nak tiszteletben tartását. Egyre szélesebbé válik a dol­gozók részvétele az ország irányításában. Mindezek megkérdőjelezhetetlen ér­tékei, elválaszthatatlan vo­násai a szocialista életmód­nak. Belőlük táplálkozik az országon belüli politikai sta­bilitás, a szovjet társadalom­ra jellemző optimizmus és a jövöbe vetett hit. A szovjet emberek joggal büszkék mindezekre az ered­ményekre. Az élet, és annak dinamizmusa azonban szük­ségessé teszi a további vál­tozásokat és azt, hogy a szó legszélesebb értelmében új, minőségi szintre emelkedjen a társadalom élete — muta­tott rá Gorbacsov­A legtöbb kérdés ma az. hogyan gyorsítható meg az ország gazdasági fejlődése. A politikai bizottságban ezt a kérdést megvitatva egyhan­gúlag arra a megállapításra jutottunk, hogy ennek meg­vannak a reális lehetőségei. Munkánk középpontjába a gazdasági tevékenység inten­zivebbé télelét, és a tudo­mányos-műszaki haludás meggyorsítását kell állíta­nunk. At kell alakítanunk az irányítást és a tervezést, a szerkezet- és beruházási po­litikát, pillanatnyi megállás nélkül tovább kell erősíte­nünk a szervezettséget és a fegyelmei, alapvetően meg kell javítanunk tevékenysé­günk egész stílusát — muta­tott rá Gorbacsov. Forradalmi jelentőségű változtatásokra, alapvető­en új technológiai rend­szerekre, a legkorsze­rűbb technikára történő áttérésre van szükség. A tu­domány és a technika leg­korszerűbb eredményei alap­ján lényegében a népgazda­ság valamennyi ágazatát technikailag meg kell újíta­ni. A továbbiakban az SZKP KB fötitkura hangsúlyozta, hogy minden területen hala­déktalanul energikus intéz­kedéseket kell hozni a gaz­dasági irányítás megjavítása érdekében. A stratégiai fel­adatok megoldása végett to­vább kell fejleszteni a köz­pontosított tervgazdálkodást, s ezzel együtt bátrabban kell előrelépni a vállalatok jogai­nak, önállóságának kiszélesí­tésében. Az ország gazdasági és társadalmi fejlődése meg­gyorsításának legfőbb értel­met az SZKP abban látja, hogy tovább növekedjen a szovjet n£p jóléte, minden szempontból javuljon a szov­jet emberek élete, és létre­jöjjenek a személyiség har­monikus fejlődéséhez szük­seges legkedvezőbb feltéte­lek. Beszéde további részében az SZKP KB főtitkára nem­zetközi kérdésekről szólt. Emlékeztetett a fasizmus fe­lelt aratott győzelem közelgő negyvenedik évfordulójá­ra, s azokra a hatalmas ál­dozatokra, amelyekbe e győ­zelem a szovjet népnek, s Hitler-ellenes koalícióban részt vett más népeknek ke­rült. Leszögezte, hogv ezek­re az áldozatokra emlékezve az SZKP és a szovjet kor­mány külpolitikai levékeny­ségének legfőbb érielmét e tragédia megismétlődésének megakadályozásában látja. A Szovjetunió továbbru is szilárdan halad a béke és a békés egymás mellett élés le­nini útján, amely társadalmi rendszerünkből, erkölcsisé­günkből és világnézetünkből fakad. Mindenkinek tisztán kell azonban látnia: a nem­zetközi kapcsolatok csak ak­kor maradhatnak meg a nor­mális együttműködés med­rében, ha az imperializmus lemond arról, hogy a két tár­sadalmi rendszer közötti tör­ténelmi vitát katonai eszkö­zökkel próbálja megoldani. Az emberiség békés jövő­jéért vívott küzdelemben le­győzhetetlen erőt képvisel a szocialista országok egybe­forrott közössége — állapí­totta meg Mihail Gorbacsov. A testvéri szocialista orszá­gok rendkívül fontos törté­nelmi vívmánya, hogy meg­teremtették a katonai-hadá­szati egyensúlyt a NÁTO ag­resszív tömbjében tömörült országokkal. Ezt az egyen­súlyt a béke érdekében min­denáron meg kell védeni. Az emberiség válaszút előtt áll: vagy tovább erősödik a fe­szültség és a konfrontáció, vagy konstruktív munka eredményeként létrejönnek azok a kölcsönösen elfogad­ható megállapodások, ame­lyek véget vetnek a nukleá­ris konfliktus anyagi előké­szítésének. A kialakult helyzetért el­sősorban az Egyesült Álla­mok vezető köreit terheli a felelősség, mivel tovább erő­sítik a fegyverkezési hajszát, szabotálják a leszerelést, meg akarják szerezni azt a jogot, hogy mindenhol és minden ügybe beavatkozza­nak, konfliktushelyzeteket és háborús veszélyt teremt­senek — szögezte le Mihail Gorbacsov. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára szólt arról, hogy ma különösen fontos a testvéri szocialista országok együttműködésének tökéle­tesítése .és javítása. Kitért a KGST keretein bel üt folyó munkára, majd megállapí­totta, hogy a Varsói Szerző­dés tagállamainak közös meggyőződése szerint mind­addig, amíg a NATO létezik, a VSZ-nek is fontos szerepet kell játszania a szocializmus pozícióinak védelmében Eu­rópában és az egész világon. A Szovjetunió a maga ré­széről továbbra is szilárdan arra törekszik, hogv Genf­ben konkrét, kölcsönösen el­fogadható megállapodások szülessenek, amelyek nem­csak a fegyverkezési hajsza megállítását, hanem a lesze­relés előmozdítását is lehető­vé teszik. A világ békéjének, a jobb jövőnek a biztosítása erdekében ma minden ko­rábbinál nagyobb szükség van a szilárd politikai aka­ratra — szögezte le végeze­tül Mihail Gorbacsov. Honecker Rómában ft Róma (MTI) Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának fő­titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke kedden két­napos olaszországi látogatás­ra Rómába érkezett. A'.ci­ampinói repülőtéren Bettino Craxi olasz miniszterelnök fogadta a vendéget, akit út­jára többek között Oskar Fischer külügyminiszter. Her­mann Axen. az NSZEP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tágja is elkísért. Honecker a tervek szerint találkozik Pertini ál­lamfővel, kétszer tanácsko­zik Craxi kormányfővel, és szerdán a pápa is fogadja őt. Honecker megbeszélései­vel párhuzamosan az NDK­beli és az olasz külügymi­niszter is tárgyal majd egy­mással, s a program napi­rendjén egy gazdasági együtt­működési megállapodás alá­írása is szerepel. Közéleti napló RÉSZVÉTTAVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tancredo Neves elhunyta Tanács elnöke Tancredo alkalmából Trautmann Re­Neves, a Brazil Szövetségi zső, az Elnöki Tanács he­Köztársaság elnökének el- lyettes elnöke és Kővári Pé­hunyta alkalmából távirat- ter külügyminiszter-helyet­ban fejezte ki részvétét Jósé tes kedden részvétlátogatást Sarney új elnöknek. — tett a brazil nagykövetségen. ELHUNYT TAKÁCS IMRE Az MSZMP Központi Bi- gának tagja, az MSZMP Fe­zottsága. jér megyei Bizottságának az MSZMP Központi El- első titkára április 22-én, lenőrző Bizottsága, súlyos betegség után elhunyt. az MSZMP Fejér megyei Takács Imre elvtárs temeté­Bizottsága mély megrendüléssel és íáj­dalommad tudatja, hogy Ta­se április 2(i-án, pénteken 14 órakor lesz Dunaújvárosban, kács Imre elvtárs, az MSZMP a Temető utcai köztemető­Központi Ellenőrző Bizottsá- ben. JUBILEUMI BAJTÁRSI TALÁLKOZÓ Jubileumi bajtársi találko zót rendezett a fasizmus le letti győzelem közelgő évfordulója alkalmából ha­zai politikai tagozata tagjai lók, Antifasiszták Szövetsége. Kedden Budapesten, az Épi­40 tök Szakszervezete székházá­ban Moró István, a tagozat elnöke köszöntötte az egyko­ri küzdelmek harcosait, an­számára a Magyar Ellenál- tifasisztákat. A barátság öt napja (2.) Városnézés-szegedi szemmel Maszek közvélemény-ku­tatásom szerint a barátság­vonat utasai közül kit le­nyűgöztek, kit pedig nyo­masztottak Moszkva hatal­mas .méretei. Már., az ,pjjm­piára épített, 22 emeletes. 1700 személyes Molog.vozs­naja Szállóban, első szál­láshelyünkön kezdődött a „méricskélés". (Irigyeltük is, aki a legfelső emeleten ka­pott szobát!) S folytatódott In vá rs felmérése mind­járt az első órákban, a több órás autóbuszos városnézés idején. Tizenkét sávos su­gárutakon haladtunk — fél óra, mire átvergődsz itt a túloldalra, mondtam ma­gamban. S ráadásul a gya­logosnak nincs elsőbbsége! (Ebből később többször majdnem baj lett. Hiába, az ember úgy hozzászokik a szegedi udvarias járműveze­tőkhöz .. .) őszintén szólva nekem a (puss?»'sísrendszei'ü. hatal­mas áruházak sem lopták be magukat a szivembe — térdig járod a lábad, mire a keresett osztályt megtalá­lod! És zsibbad a talpad, mire az útbaigazítás sze­rint: „ha itt átvágsz a té­ren, már ott is vagy a Moszkva folyónál'. -Hát.por­sze, mintha az Anria-kúttól mennél a ruhagyárig .. . Pe­dig már nem is kellett hó­ban bóklásznunk: Moszkvá­ban órákon át buszozva sem láttuk nyomat a télnek. Az­tán egyszercsak kinézel az ablakon: s roskatagságában is méter magas hófal mel­lett haladsz el! Hát ez hogy lehet? Idegenvezetőnk, Nad­ja („Moszkvában tanultam magyarul, az egyetemen") láthatóan kínban magyaráz­kodik: „ide még nem ju­tottak el a hóeltakarító gé­pek". Körülbelül 15 kilo­méterre. voltunk a város központjától. . Sejtelmem sincs ezek után, mennyibe kerülhet Moszkvában a téli hóeltaka­ritás, a köztéri szobrok, fák védelme. Mindenesetre bár­merre jártunk, deszkabódék óvták a fagytól a szobrokat, ponyvazsákok védték a hó Orvostudományi együttműködés # Budapest (MTI) Magyarország és a Szov­jetunói 1980—1990. évi két-: oldalú egészségügyi és or­vostudományi együttműkö­désének programtervezete — amelyet a két ország egész­ségügyi minisztériumainak képviselői nemrég tekintet­tek át Moszkvában — a két fél számára legfontosabb té­makörök tudományos vizs­gálatát irányozza elő. Esze­rint a magyar és a szovjet egészségügyi, orvostudomá­nyi intézetek csaknem n/olcvan lemát kutatnak együttműködve a következő években. Elősegítik többek kozott az anya- és gyermek­védelmet, a szív- és érrend­szeri betegségek, a rosszin­dulatú daganatok, az ideg­es elmebetegségek gyógyítá­sát, a tüdőgyógyászai, a haematológia és transzfúzió fejlesztését. A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem az odesszai Pirogov Orvostudományi Egyetemmel az arctájék traumás sérüléseinek diag­nosztikai és terápiás mód­jait, a leningrádi Kísérleti Orvostudományi Intézettel a központi idegbetegségek re­habilitációs módszereit fej­leszti tovább. G enfben veget ert a szovjet—amerikai tárgyalások első fordulója. A világ közvéleménye által rendkívüli figyelemmel ki­sért eszmecserékről érdemi hírek — magától értetődő­en, a téma jellegéből kö­vetkezően — nem szivá­rogtak ki. Azt azonban az elmúlt hetekben megjeleni kommentárokból és meg­nyilatkozásokból ki lehet következtetni, hogy az ál­láspontok lenyegében nem közeledlek egymáshoz. Mondhatnánk persze: ön­magában az is eredmény, hogy a háromcsatornás eszmecsere megkezdődött és folytatódik. A tárgyaló­asztaloknál korunk legége­tőbb kérdéséről: a nukleá­ris megbékélésről van szó, arról, hogy sikerül-e meg­állapodni a tömegpusztító fegyverek és az űrháború eszközeinek visszaszorítá­sában. Sietségnek, türel­metlenségnek tehát nincs helye. Az viszont sajnos meg­állapítható, hogy amerikai részről még a látszatát is kerülik jószándékuk kimu­tatásának. Moszkva indít­ványát a közép-hatótávol­Genfi remények ságú rakéták európai tele­pítésének novemberig tör­ténő befagyasztására elve­telték. Holott a morató­rium egyértelműen a szov­jet vezetés ama szándékát bizonyította, hogy eltökél­tek e fegyverfajta csök­kentésére, illetve leszere­lésére. Mihail Gorbacsov bejelentése annál is inkább feltűnést keltelt világszer­te, mert közismert, hogy napjainkban már 54 per­shing—2 és 48 robotrepü­lőgép állomásozik Nyugat­Európában, s érkeznek a továbbiak is, a NATO által meghatározott menet­rend értelmében. Gerard Smith, az ismert amerikai leszerelési szak­értő, aki annak idején a SALT—I. szerződés kidol­gozásában az USA delegá­cióját vezette, a washing­toni szenátus katonai bi­zottsága előtt most kifej­tette: Reagan elnök ür­íegyverkezési programja roppant veszélyeket hor­doz. Smith nem hagyott kétséget afelől, hogy a „csillagok háborújának" meghirdetése hátráltatja a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokat. Tulajdonképpen Smith sem mondott egyebet, mint amit felelős szovjet szemé­lyiségek oly gyakran han­goztattak. Moszkva állás­pontja világos és egyértel­mű: megengedhetetlennek tartja, hogy akár a közép­hatótávolságú, akár az interkontinentális balliszti­kus rakéták ügyében meg­állapodás szülessél;, mi­közben az Egyesült Álla­mok egyoldalúan kifejlesz­ti, a washingtoni szóhasz­nálat szerint, űrvédelmi, valójában támadásra is alkalmas rendszerét. Tehát Genfben lezár­' ták á kétoldalú tár­gyalások első szakaszát. A tárgyalások majd folytatód­nak, s ez vitathatatlanul jó hír. önmagában azon­ban még nem eléggé ke­csegtető. Az igazán örven­detes az lenne, ha a svájci városból a megállapodásról szóló híreket kopognák a telexgépek. Erre azonban még várni kell. Türelem­mel, bizakodva. Gyapay Dénes terhétől a gyengébb fákat. S miközben a Lenin-hegyen próbáltuk emlékezetünkbe vésni a kissé ködös-esős lát­képet, a hátunk mögött ^géplánc J;ez£t^j,túrni-mar­Ikolni rx fhSnF mm!) homok­tól sárgálló hótömböket. Ezek után másnap verő­fény. újabb 24 óra múltán pedig 60—70 kilométeres széllel kavart hóvihar mu­tatta be az április szeszé­lyességét. Legalább kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy milyen lehet az igazi tél!... (S milyen lehetett Lenin­grád blokádja idején?!... A kilencszáz napos küzdelem­ről készített dokumentum­film nézése közben erről is megsejthettünk valamit. A vetítés után kivittük koszo­rúnkat a piszkarjovói hősi temetőbe. Az emlékmű előtt — tartott még a hó­vihar — fedetlen fővel vo­nultunk el.) Leningrád egyébként is kínált még téli eseménye­ket. „Láttatok már tengert befagyva?" — kérdezte Ungváron élő, de Észak Ve­lencéjét mint a tenyerét is­merő idegenvezetőnk, Laci. Naná. hogy kaptunk az ajánlaton — s kibuszoztunk a Finn-öbölhöz. És láttunk tengert már fölhasadozott, de igy is félelmetes jégpán­céllal, halászó sirályokkal — ahogy ez az útkönyvekben meg vagyon írva, s az úti­filmeken meg vagyon mu­tatva. Igen, ez a város is­merős annak i6. aki még sosem lepett 370 hídja egyi­kere sem, aki még nem sé­tált a. Névu deltatorkolatá­nak egyik vízpartja mentén sem, akinek a valóságban még sosem volt alkalma ki­várni az éjjel két órát, ami­kor fölnyitják a hidakat. Vagy aki csak hallott róla, hogy a jégolvadáskor a Né­va szinte visszafelé folyik, s elönti a Vaszilevszkij-szi­get palotáinak földszinti helyiségeit. Hihetővé szá­momra csak akkor vált mindez, amikor a jégtörő­hajók húzta csíkokat fölfe­deztem a hidak előtt össze­torlódott jégtáblatorlaszban. Mintha a Felső-Tiszát lát­tam volna, februárban . .. Pálfy Katalin (Folytatjuk.) j

Next

/
Thumbnails
Contents