Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

5 Hétfő, 1985. április 22. Diákszeminárium Szegeden Tegnap, vasárnap utaztak haza azok a finn. nyugatné­met, NDK-beli és magyar vendégek, akik a JATÉ-n, a felsőoktatás tartalmi és technikai kérdéseiről vitáz­tak — mást nem igen tehet­tek, mivel hogy hallgatók voltak. .Jóllehet a rendezők, a tudományegyetem KISZ­vezetösége, a megjelentnél Jobb országból nagyobb szá­mú résztvevőre számítottak, a nemzetközi diákszeminá­rium maroknyi csoportját korántsem zavarta a kevés létszám: így gyakrabban ju­tott szóhoz mindenki. Ma­gyarországon reformot sür­gető hónapokat, éveket em­legettünk a minapig. amikor­is megszületett az oktatásról — a felsőoktatásról is — szóló új törvény, ami ter­mészetesen nem jelentheti a téma körül kibontakozott társadalmi vita lezárását. Tartalmi és technikai kér­desek. hangzik a szeminá­rium címe, másként, mond­hatnánk, a tartalom, a for­ma. vagyis a mit és a ho­gyan kérdéséi kerültek szó­ba Szegeden a hét vegen. Sokat hangoztatták a kifeje­zést: kreatív embereket ké­pezzenek. Lukács Zoltán IV. éves vegyész a JATE-n: — Szerintem a H8-as okta­tási reform nagyfokú stabi­lizálódást hozott Magyaror­szágon, ugyanakkor a BO-as évekre nagyfokú elmaradást is okozott. Ugyanis Nyuga­ton mostanra létrejött egy olyan tömegű és minőségű szakember-gárda, amely ké­pes a szemünk előtt zaló technológiai reformot vég­hez vinni. Gondolok a mik­roelektronikára, a biotech­A „szicíliai főorvos" és a hiszékeny asszony Mindig elcsodálkozom, amikor olyan bírósági akták kózótt válogatok, amikor hiszékeny és naiv embere­ket csapnak be. Idősödő höl­gyeknél gyakori ok a hiszé­kenységre. hogy a sokkal fiatalabb szélhámos szerel­met színlelve, házasságot ígér... És a károsultak sok­szor futhatnak a pénzük után. sőt olyan helyzetbe kerülnek, hogy jobbnak lát­ják, ha nem kerül nyilvá­nosságra az ügy. Igaz is, barátaik, ismerőseik úgysem értenék meg — utolsó le­hetőség adódott egy megké­sett megértő szerelemre ... Nehéz elképzelni — mégis így történt —. hogy a három általános iskolát végzett férfi főorvosnak adta ki ma­gát és ezt el is hitték. Az 53 éves asszony jóval meg­ismerkedésük után panaszol­ta el a rendőrségen a 10 évvel fiatalabb „főorvos" szélhámosságait... Színhely az újszegedi fe­dett uszoda, ismertebb nevén „Kuglóf". Itt Román János 43 éves, Apátfalva. Csoko­nay u. 9. szám alatti lakos megismerkedik egy 53 éves magányos hölggyel. A me­dence szélén sántító kislány halad el mellettük. Román Jánosnak a legjobb alkalom arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Csak úgy mel­lékesen megjegyzi: — Mi, orvosok segítünk az ilyen szerencsétlen embere­ken. — A következő pilla­natban már beszélget az asszonnyal, akinek elmond­ja, hogy szicíliai születésű es a II. számú belklinika főorvosa. Néhány perc múl­va rátér az anyagiakra: — Elég rosszul fizetnek itt Magyarországon, sőt minden sintérmunkát velem vé­geztetnek el. Van egy arab diák barátom, aki súlyos beteg és csak külföldi gyógyszerrel lehetne segíteni rajta. Sajnos most nincs pénzem, pedig a barátom felgyógyulása függ ettől. A hölgy 340 forintot ad Román Jánosnak mondván, most csak ennyi van nála, de másnapra randevút be­szelnek meg, amikor újabb 200 forintot kap. Ekkor jön az újabb mese . . . — A klinikán lakom, a ruhatáram eléggé szegényes, ráadásul hivatalos vagyok egy orvosi bankettre. Na­gyon szeretnék elmenni, de szégyellem a ruhám a kollé­gák előtt... Mit tesz a jószívű hölgy? Felöltözteti tetőtől talpig. A köszönet sem maradhat el. — Rózsám, drágám, kö­szönöm. Nagyon megkedvel­telek. a tervem az, hogy fe­leségül vegyelek! A „főorvos úr" következő ötlete már egy romániai utazás volt, hiszen ott orvos házaspár ismerősei vannak. Meg egyébként is négy nyel­ven beszél, nem lehet semmi gondjuk. Ezúttal 5 ezer fo­rintot vesz fel az utazásra. A pénz elúszik, az utazásból nem lesz semmi... Legközelebb a Liget ven­déglőben találkoznak. Ro­mán János házassági ígére­tet tesz, de ennek fejében a hölgy arany pecsétgyűrűjét veszi „zálogba". Igaz meg­ígéri, hogy arany nyakláncot csináltat „Rózsájának". Ezu­tán hetek telnek el. mire újból jelentkezik a „főor­vos". íme az újabb történet: — A klinika Mercedesével utaztunk három kollégám­mal Debrecenbe egy orvos­kongresszusra, amikor ka­ramboloztunk. Én vezettem. A kocsi összetört, a kollé­gákat pedig Debrecenben a klinikán ápolják. Menjünk el meglátogatni őket... A hölgy pénzt vesz magá­hoz és elindulnak Debre­cenbe. Román János megbe­széli hogy előr'emegy. szíve választottja pedig várja meg az állomás várótermében. Ahhoz azonban, hogy a jo­gosítványát visszakapja. 12 ezer forintra van szüksége. A nő ismét a péntárcájába nyúl. A „főorvos" egy órát elszórakozik az első kocs­mában, majd visszatérve örömmel közli, hogy a kol­légái jól vannak, viszont a kocsira meg 12 ezer forintot kért a szerelő. Ezt az össze­get is megkapja, sőt hazaér­kezve Szegedre, még 800 forint kölcsönt fizetésig. Ki tudja meddig húzhatta volna az esküvőt, meddig tartott volna még a hölgy félretett pénzéből, de elér­kezett az a nap, amikor megkezdődhetett a „vissza­számlálás" . . . Erre akkor adódott lehetőség amikor a hölgy megjelent a belklini­kán és a portán Jósé Joún főorvos urat kereste. A nem­leges válasz után megkérte a portást, hogy telefonálja végig az összes szegedi kli­nikát, kórházat. Sehol nem ismertek ilyen nevű főor­vost. Az átejtett hölgy csak ettől a pillanattól kezdett gyanakodni. Barátnője un­szolására jelentkezett a rendőrségen és közölte, hogy másnap van randevúja Ro­mán Jánossal, azaz Jósé Joánnal a postán. Ekkor ugyanis 25 ezer forintot visz a „főorvosnak", mivel közö­sen vásárolnak egy Traban­tot. A postán azonban nem­csak a hiszékeny asszony várta .. . Román János azonnal be­ismerő vallomást tett. Sőt, amikor a vizsgálati osztá­lyon találkoztak, megígérte, hogy ha kiszabadul, nagy lakodalmat csapnak, a nó­táját is elhúzza a hölgynek, hiszen mint mondta: én vagyok Békés megye leg­jobb prímása! Mindehhez hozzá tartozik, hogy három gyermek édesapja, külön él ugyan feleségétől, de a há­zasságot még nem bontották fel Bagaméry László nológiára. a távközlés forra­dalmára. Ha mi ezzel a fo­lyamattal lépést akarunk tartani, olyan felsőoktatási rend szükségeltetik, amely­nek legfőbb célja a kreatív, a gondolkodó értelmiségi képzése. Jávor Judit meg csak első­éves a szegedi tanárképző főiskola matematika—fizika szakán. — A szellemi kapacitások kihasználásáról sokat be­széltünk. Arról. mennyire nivellál ez az oktatási rend ahelyett, hogy differenciál­na. Ha lenne elég ösztönző húzóerő, nagyobb különbsé­get tenne diák és diák kö­zött. persze a megítélés alapja feltétlen a teljesít­mény, a tehetség lenne. Gyógyirt hozna, gondolom, a passzivitás ellen is, s megszűnne ez a „tömegter­melés". Teszár Láseló szegedi jog­hallgató: — Tenv és való. passzí­vak vagyunk, akár az okta­túsi. akár a szociális-érdek­védelmi kérdésekben. Van — lenne — probléma éppen elég. Én az, egyetlen kiutat az elitképzésben, a szakoso­dásban látom. Nem értem, miért félünk annyira a ki választódástól. Diák és ta­nár. ha produkál, nagyobb eredményt mutat föl az át­lagosnál, kapjon megkülön­böztetett figyelmet, elisme­rést. Mint kitűnik. kritikus, egyben önkritikus vélemé­nyek ezek. ,s ez a hangvé­tel jellemezte a szemináriu­mot is. A külföldiek megis­merhették a szegedi tudo­mányegyetemet. ez is célja volt a nemzetközi diáks/.e­mináriumnak. Amint Kozma József, a KISZ-bizottság tit­kára fogalmazott, a szemi­náriumon mutatott készsé­get a párbeszédre folytatni lehet, söt, kell. például a nemzetközi éoítőtáborokban. Mag Edit Megkondult a városháza nagyharangja Száz éve égett le a színház Szeged első kő-szinháza a bécíi Fellvcr és Helmer cég tervei alapján épült. Terv­dokumentumait és a szín­házbelsőt ábrázoló színes metszetraj/.okat a Levéltár őrzi, az épület tömbjének formálódását viszont a So­mogyi Könyvtár és a Múze­um gyűjteményében levó korabeli fényképeken követ­hetjük nyomon. Az. árvíz utáni Szeged újjáépítéséről készített felvételek több ké­pén tűnik fel a felúllványo­zolt épület (1882). Távlati képen környezetében láthat­juk a még belül épülő, kí­vül már kész színházat a Tisza-partig nyúló, akkori­ban parkosított Stefánia tér­rel. A reprezentatív épületet a királylátogatási album (1883) számára ix lefényké­pezték. Egy kitűnő felvétel közel hozza es plasztikusan őrzi az első köszinház míve­sen kialakított, fehérre me­szelt falait. A város fölé emelkedő im­pozáns épület messziről hir­dette „ennek a városnak szellemet és áldozatkészségét. Fehér fala messze beragyo­gott a pusztába" — írja vá­rosát szerető pátosszal az akkori újságíró. A szegedi Nemzeti Színházat ISU3. ok­tóber N-én a király nyitotta meg. Ez a színház volt a szegedi újjáépítés legnagyobb büszkesége, és másfél év múlva, IS65 tavaszán, tiiz pusztította el. Száz év távlatúból a Sze­gedi Napló és a Szegedi Hír­adó április 23-i híradásainak soraiból máig átsüt, milyen megdöbbenést keltett a ka­Láng és füst csap ki az épületből Bingo Benkó Sokszor olvashatunk rö­vid közleményt, X. vagy Y énekes. zenész külföldön fellépett itt, vagy ott. Azt már csak feltételezhetjük, hogy valószínűleg sikert is aratott, különben nem ka­pott volna meghívást. Mű­vészeink határon túl' fogad­tatásáról, kinti szereplésük­nek visszhangjáról nagyon keveset tudunk. Pedig állí­tólag zenei kiválóságaink rendkívül exportképesek, és zenei életünk jó valutater­melői „iparág". Épp ezért nagy érdeklődéssel forgat­tam Riskó Gézának a Ben­kó Dixieland Band amerikai és mexikói turnéjáról szó­ló riportkönvvét. Az Esti Hírlap munkatár­sa, aki a zsurnaliszták gö­röngyös pályáját éppen Sze­geden kezdte. véletlenül csöppent a kirándulásba. Az rendjén van. hogy Benkóé­kat meghívták Amerikába. Ha már ott lesznek, akkor meg kellene örökíteni tur­néjukat. hiszen nem minden­nap invitálnak magyar dzsessz-zenekart a dzsessz szülőföldjére. Ezt mondogat­ta fünek-fának Koltay Gá­bor filmrendező. (Neki is köze van Szegedhez, ö ren­dezte tavaly nyáron a sza­badtéri nagysikerű István, a király rockODerát.) Senki nem hallgatott rá, egyszerű­en financionális okok miatt. Az illetékes intézmények­nek. szerveknek nem volt erre az útra kemény valu­tája. Aztán egy budapesti nagyvállalat reklámcélból felvállalta a támogató sze­repét. így szállhatott a fil­mes stáb és annak riportere. Riskó Géza a tengerentúli járatra. Véletlen szüleménye a Bingo Benkó című könyv, és ezt becsületesen meg is írja a szerző. Azért időzök el az utazás születésének kö­rülményeinél. mert a honi tollforgatók szegénységét, a rendszeres külföldi riport­utak korlátozott lehetőségeit néha leleményesseggel olda­ni és bővíteni lehet. Természetesen ezenkívül csupa izgalmas dolgokról ol­vashatunk: hogyan nyerik e! Benkóék a nagyérdemű közönség szimpátiáját, a legjobb külföldi együttesnek járó pálmát. Még New Or­leansban is jegyzik őket, pe­dig ott minden utcasarkon áll egy zenei zseni. A riport hü krónikása a Band tenge­rentúli sikerjárásának. Mel­lesleg az író jól megfigyeli az amerika' társadalom szo­kásait. megjelenik a külön­böző fogadásokon, ahol egy sajátos életforma intimitásai közé is bepillanthat. Az események és érdekességek tükrözésénél a könyv több, mint egy riportkötet. Riskó élményeit szociológiailag is feldolgozza. Tipikus példa aria. amikor Las Vegasról, é; ennek apropóján a maf­fiáról ír. A hazai mozinéző képzelete a maffiát a lövöl­dözéssel és a gyilkolással társítja. Las Vegasra nem ez jellemző, ott a nyugalom mindennél fontosabb. szer­vezet őrzi a játékosok biz­tonságát, és garantálja so­kaknak a szerencsét is. Kü­lönben nem lenne olyan népszerű a világon ez a iá­ték paradicsom. Mégis jelen van a maffia, és az író sze­repüket, kilétüket próbálja megfejteni, újabb magyará­zatéi keresve a hírhedt je­lenségre. Nemcsak ilyen szenzációkkal traktál ben­nünket a szerző, múlt szer­dától bizonyság, amit ö még Mexikóban nem sejtett, hogy biztos résztvevői le­szünk a 86-os világbajnok­ságnak. Acevedo úrral. a Mundial '86 szervezőbizott­sága operatív főnökével ké­szítet' interjúból megtudjuk, nem lesz olcsó mulatság an­nak. aki a helyszínen sze­retne drukkolni. A jegvek 3-tól 59 dollárig vásárolha­tók. H. M. tasztrófa a szegediekben. Ér­demes a történteket az ér­zékletes leírások alapján fel­idézni. A színházban április 22-én délelőtt színpadi próbák foly­tak: Pálmai Ilka művésznő szegedi tartózkodásának Nő­emancipacio című búcsúelő­adásáru készültek. Ugyan­ezen a délelőttön tartották a szokásos havi „tü/.rendőri" vizsgálatot is. Leírása ma már tűzoltás-történeti érdé­késség. Megtudhatjuk, belő­le például azt is, hogyan mu­tatta be a tűzoltóparancsnok a légszesz fecskendő működé­sét. A színházi próba, a vas­függöny mögött, háromne­gyed kettőig tartott. Három óra előtt érkezett a színházi bizottság a szoká­sos postabontásra, amikor „a színpadra vezető lépcsőn hukdosva rohant lefelé Ha­jor Jenő színhazfestö, színé­ből kihalt arccal ...Ég. ég a zsinórpadlás, ég!!" —kiabál­ta. A tust először a zsinór­padlás „ventilláció-lyukán" tört ki. ezt a vigadó kőfa­lain dolgozó munkások vet­tek észre, és tüzet, kiabáltak a falakról. Az ott-tartó/.ko­,do Jiraszek Nándor és Uaclio mérnök rohant elsőnek a színház bejáratához, az aj­tók azonban zárva voltak, így ezek ablakait bezúzva hatoltak a színház, belsejébe. ,,Iszonyú kép tárult eléjük. A lebocsátott vasfüggöny mar izzó allapotban piros­lott. és fölötte s alatta a hosszú. széles nyelvekben csapkodott ki a láng a szín­padról. a zsinorpadlasról a nézőtérre." A lelefonvészjelre alig 5 perc alatt lölhangzottak a „városi és önkénles tűzoltók vészjelző sípjai, a katonaság dobpergése." A városháza nagyharangja három óra öt perckor kondult meg, egy­egy messze zúgó üléssel je­lezve. hogy tűz van. Döb­bent arcú emberek lepték el a színház környékét és a mellékutcákat. Ezeket u per­ceket rögzíthette Ravasz Im­re felvétele, melyet, a Hor­váth Mihály utcai műtermé­ből kirohanva készített. Ezen a színház még ép. és „vilá­gosan kivehető a sokaság is, mely a színházat körülvette." Huszonnyolc városi, ugyan­annyi önkéntes tűzoltó, 10 Kéményseprő eröíeszi tése aránytalanul kevés volt a tüz. dühöngésével szemben, melynek terjedését nagy­mértekben segítette az erős északnyugati szél. Védeni kellett a közelben álló épü­leteket i.s. Fél négykor láng­ban állott a nézőtér és a homlokzat tetőzete is, ek­kor dőlt be uz izzó vas­függöny a nézőtérré. Há­romnegyed négykor az óriási csillár zuhant le a magas­ból. Egy-egy ilyen mozzanat óriási robajjal, fekete per­nyeesővel, tüzes vasdarab­kák, összeolvadt üvegdara­bok szerteröppenésével járt. Ilyen üvegszemek kerültek a múzeumba 1939-ben Heke Gyula miniszteri tanácsos adományaként. „Esti hat arakor elmond­hattuk. hogy a szegedi szín­ház volt" — írja a Szegedi Napló munkatársa a puszta faluk láttán. A színpad es nézőtér helyét parázstömeg borította. Éjfélkor ugyan­ilyen megdöbbentő a lát­vány a színház, kopasz l'alai között izzó parázstömeggel. A kiégett színházat körül­vevő falakról készült Letzter és Társa cég fényképe, mint­egy bizonyítékul, hogy a le­írások nem túloztak a pusz­tulásról. Már uz első tudósítások azzal értek végei, hogy a szegedi kőszínháznak minél előbb újra fel kell épülnie. A megvalósítás nem sokat váratott magára: ISSti. ok­tóber 2-án ünnepélyesen meg is nyitották. Az első kőszinházra vonat­kozó, eddig feltárt doku­mentumokat — az évfordulo napjától — a Móra Ferenc Múzeum előcsarnokában te­kinthetik meg azerdeklödok. T. Knotik Marti Kisiklott két vagon Szerencsés vasúti baleset történt szombaton Kiskun­dorozsmán, az úgynevezett ..szállásvágányon". Két te­hervagon kisiklott, és közel 100 beton talpfát megron­gált. Emiatt az iparvágányo­kon mind a Délépnél, mind pedig a Zöldértnél szünetelt a forgalom. A baleset-elhárítók ínég szombaton kiemelték a ki­siklott vagonokat. A pálya­fenntartók vasárnap 14 órá­ra kicserélték a megrongá­lódott pályaszakaszon a tulofakat. A Zöldért is meg­kapta vasárnap délután azokat a vagonokat, melyek­ben primőr árukat — retket es salátát — szállítottak szomszédos országokba. Először a Délép iparvágá­nyán indult meg a forga­lom. A beérkezett építők, anyagokat a szokottnál gyor­sabban kirakták, igv segí­tették a Zöldért munkáját is. A vasút kerülő úton tudta az exporthoz biztosítani a szükséges vagonokat. I

Next

/
Thumbnails
Contents