Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

Csütörtök, 1985. április 18. 5 Megkezdődött a mai magyar zene hete Az első ünnepi esemény Kalmár László szerzői estje volt hétfőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagy­termében. A szerzővel ezút­tal Kocsár Miklós beszélge­tett. Betekintést kaptunk a komponista műhelymunká­jába, s életútjának állomá­sait is megismerhetjük. A bemutatott kompozíciók ár­nyaltabbá tették a szerzőről mintázott portrét. A szá­mok világához való vonzó­dása, a szerkesztéshez való hajlama — mely műveinek pontos arányaiból, tiszta for­málásából. s adott esetben elsősorban a ráció, az érte­lem inspirálta zenei anyag megkonstruálásából kide­rült — nem véletlen. Atyai ágról természettudományos (matematika, csillagászat), anyai ágról zenei impulzu­sokat kapott. A komponista stúdiumának tárgya — pél­dául a Nyolcadok című zon­goradarabjában is — az ará­nyok, a ritmusértékek idő­ben való távolságainak kü­lönböző nagysága volt. Ma­czelka Noémi és dr. Kemény Erzsébet mutatták be négy kézre, s vállalták az 1981­ben komponált négykezes Blues, az érdekes hangulatú zongoramű ősbemutatóját is. Az Invenciók zongoradarab sorozatának négy nem köny­nyü tételét szintén Maczelka Noémi szólaltatta meg, igen szépen. A Szonátát fuvolán és zongorán is Maczelka és Román Zoltán harmonikus, hangulatos, jó előadásában hallottuk. A mű nem a klasszikus értel.emben vett szonátaforma, hanem annak, illetve a dallamnak, a zenei anyagnak különleges, mai szellemben fogant átszerve­zése. Sereno cimü, gordonkára es hárfára komponált müvé­ből — Felletar Melinda és Sin Katalin avatott tolma­csolásaban — fény derült arra, hogy a szerző fantáziá­ját a különleges hangszer­kezelés. a különböző játék­módokkal való próbálkozás izgatta. Színes effektusok halmaza, akusztikus élmény a kísérletező kedv gyümöl­cse. A szerzői estet a vegyes karra írt Seneca Sententiae cimü kórusmű zárta a Can­ticum kamarakórus (vezető Gyiidi Sándor) artisztikus, tiszta tolmácsolásában. Kal­már László ezzel a kompo­zíciójával 1977-ben egy lon­doni alapítvány, a Kodály Foundation kóruspályázatá­nak diját nyerte el. A zenei hét második kon­certjén. kedden este, a Wei­ner kamarazenekar s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola vegyes kara muzsikált, Weninger Richárd vezényle­tével. Igen értékes, jó kom­pozíciókat ismerhettünk meg, magas színvonalú, ki­luno előadásban. Kocsár Miklós Sequenze vonósokra cimu alkotása 1980-ban szü­letett. 14 ötletes, színes, kü­lönböző hangulatu rövid té­léi füzére a szellemében nepdaltisztasagu mű, mely­nek pikáns fűszere a mér­sékelten es drámai funkció­jában igen szerencsésen el­helyezett aleatória. A hangverseny kuriózuma kétségkívül Tarjam Ferenc kürtjátéka volt; havasi kür­tön. Farkas Ferenc örök vi­talitású játékos kedve vará­zsolta koncert pódi unva a végtelen havasok világában honos, érdekes népi hang­szert Müve, a Concertino Kustico, üde, friss, gyönyör­ködtető muzsika. Láng István Három mon­dat a Rómeó és Júliából ci­mü műve atonális zene a javából, s az aleatória szer­ves alkotóeleme. 1971-ben Hannoverben volt az ősbe­mutatója a Liszt Ferenc Ka­marazenekar előadásában, .Sándor Frigyes vezényleté­vel. A kiváló elődökhöz mél­tó volt a Weiner kamaraze­nekar produkciója. Itt is, mint a bemutatott többi kompozíció megszólaltatása során is, a gondos, pontos, lélekkel teli és őszinte ügy­szeretettől fűtött munka eredménye mutatkozott meg. Az igényes mü mindhárom tételét szuggesztíven szólal­tatták meg. Méltó zárása volt a nagy sikerű hangversenynek a vonós zenekarra, kamaraze­nekarra, basszusszólóra s or­gonára írt, megrázó hangu­latú Vántus kisoratórium, a Fragmenta Bathoriana. Az 1979—80-ban született há­romtételes alkotás a nyírbá­tori városi tanács felkérésére, a város 700 éves évforduló­jára készült. A zene szöve­gének anyagát (I—III. té­tel) — a nyírbátori temp­lomban nyugvó — Báthori­ak márvány síremlékein ta­lálható latin nyelvű töredé­kek szolgáltatták. A II. té­tel anyaga a híres Krucsai oltár építtetőinek temetésén elhangzott magyar barokk búcsúztató részletnek vere­tes, szép szövege. Döbbene­tes hatással beszél az elmú­lásról nemcsak a vers, ha­nem Vántus István zenéje is. Sinkó György e tételt a zenekar és a kórus kíséreté­vel i-endkivül mély meg­győző, láttató erővel, izzó drámaisággal, finom lírával tolmácsolta. A III. tételben (Sírfelirat) az ötszólamú ve­gyes kar magasztosan, fé­nyesen zengő szólamaira ala­pozva, a pentaton dallamvi­lágból sűrített dús, pompá­zatos harmóniákkal gazda­gítva, ritka szépségű, mély­értelmű költői vallomást hallottunk az emberi életről. Berényi Bogála Szakszervezeti emlékülés Kétnapos rendezvényso­rozatot tart Szegeden a Népszava Lap- és Könyvki­adó, valamint a Szakszerve­zetek Csongrád megyei Ta­nácsa — a felszabadulás 40. évfordulója jegyében. Az SZMT oktatási központjában (Vörösmarty utca 5.) ma, csütörtökön délután fel 2­kor két kiállítást nyit meg Kiss Jenő. a Népszava Ki­adó igazgatója: az egyik a Népszava történetét mutatja be, a másik a ..40 éve tör­tént a szakszervezeti mozga­lomban" címet kapta. A megnyitó után. 2 órától saj­tófórumra várják az érdek­lődőket a Népszava Szer­kesztőség vezetői és munka­társai. Pénteken reggel fél 9-kor Roland Ferenc, a SZOT osz­tályvezetője nyitja meg „A szakszervezeti mozgalom tör­ténelmi útja és jelene" cí­mű emlékülést. Búza Már­ton, a Szakszervezetek El­méleti Kutató Intézetének igazgatója plenáris ülésen tart előadást a szakszerveze­tek helyéről, szerepéről, majd három szekcióban — történeti, gazdasági-politikai és kulturális témákról — folytatódik a konferencia munkája. Nemzetközi tudományos eszmecsere Lukács György Lukács György helye és szerepe a marxista elmélet XX. százaai fejlődésében címmel nemzetközi tudomá­nyos üléssza* kezdődött szerdán a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Művelő­dési Minisztérium, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, Társadalomtudo­mányi Intézete és a Politi­kai Főiskola rendezésében, a Budapest Kongresszusi Közpóntban. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára. A háromnapos esz­mecsere-sorozatot Szentágo­thai János, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke nyitotta meg, köszöntve a konferencia külföldi — a szocialista országokból és több tőkés államból érke­zett- —, valamint hazai résztvevőit, majd Huszár István, az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének igazga­tója tartott előadást Gon­dolkodva cselekedni címmel. Lukács Györgyről szólva hangsúlyozta, eszmecsere, a vita. a kritika lehetősége és gyakorlása Lukács György számára sohasem volt gesztus, hanem a leg­szorosabban hozzátartozott a filozófiáról, a politikáról, a filozófia és a filozófus, a politika és a politikus tár­sadalmi feladatairól vallott meggyőződéséhez. A korszak nagy konfliktu­sainak megoldásában szere­pel vállalni: ez volt Lukács György filozófiai pályakez­désének vezérmotívuma. E konfliktusok közül Lukács számára az egyik legdöntőbb a kultúra és az elidegenítő polgári társadalom ellent­mondása volt. Felismerte, hogy a kultúra kiemelkedő teljesítményei csak egy. alapvetően kritikai viszony talaján jöhetnek létre a pol­gári társadalomban. Ebből kiindulva szükségképpen iu­tott el oda, ahová Adv ips elérkezett: a munkásosztály­Maraton életre-halálra SE új fihr jfmí^Si Színes, szinkronizált ame­rikai film. Irta: William Goldman. Fényképezte: Con­rad Hall. Zene: Michael Small. Rendezte: John Schlesinger. Főbb szereplök: Dustin Hoffman, Laurcnce, Olivier, Roy Scheider. Wil­liam Dcvane, Marthc Kel­ler. Valamikor tavaly ősszel, a jugoszláv televízió műso­rában. egv éjszakai vetíté­sen láttam elöször ezt a (most is) nem valami sze­rencsésen, mert didaktiku­sán magyarított, eredetileg Marathon man cimü John Schlesinger-filmet. Hideg, szeles, őszi éjszaka volt, rpár az egész ház aludt, és — esküszöm — féltem. Re­mélhetőleg nem hat dicsek­vésnek. ha kimondom: nem tül gyakran esik meg velem ilyesmi, akkor viszont meg­lehetősen sok krimin edzett, egyébként is tudtommal rendben levő idegeim vagy két órára szokatlanul, jócs­kán megtépázódtak. Azt pe­dig szükségtelen különöseb­ben bizonygatnunk. hogy minden bűnügyi, vagy ha­sonló jellegű alkotásnál ele­mi összefüggés áll fenn a nézőre gyakorolt hatas mér­téke és az adott mü szak­mai színvonala között. Igaz, e kérdés távolról sem ennyire egyszerű, de nem árt tisztázni azt. sem: az oly emlékezetes Éjféli cowboy rendezőjének mostani (1976­ban készült) filmje nem igazán krimi nem is ka­landfilm. nem is valamiféle lélektani dráma. bünügvi körítéssel — hanem mind­egeik együtt, és mégis vala­mi egészen más. Akár spe­ciálisan új kategóriának is lehetne nevezni, ha a fe­szültségkeltés es a filmké­szítői felkészültség kritériu­mai alapján lehetne csupán osztályozni a hivatalosan ugyan nem művészinek ne­vezett, de — Hitchcock óta — művészi szinten készített ..borzongatók" egyes darab­jait. A Maraton életre-halálra, azt hiszem, egyszerre a mes­teri izgalomkeltés, a tökéle­tesen megszerkesztett „ak­ciófilm". és a halovanyan, mégis igen hatásosan jelzett históriai utórezgések érzé­keltetésének mintadarabja. Ez utóbbi elem némi ma­gyarázatot kíván: az indító kéosor és a befejezés előtti snittek szuggesztív keretbe fogjak a német—zsidó vi­szony sajátos fénytöréseit is (Ráadásul közben is hall­hatjuk egy nö szájából: „miért valljam be. hogy né­met vagyok? Ügy is minden­ki úgy utál bennünket, mint a ..." Az idézet, lehet, hogv nem pontos, de emlékezzünk rá: Bulgakovnál is azt mondja az ördög: — ..talán német vagyok...") Ritkán látni emlékezetesebb film­kockákat ilyen tíousú alko­tásokban. mint például, midőn New York zsidóne­gvedében. a tömérdek ra­gyogó ékszerbolt között fel­ismerni vélik a valamikori tömeggyilkost, aki ördögisé­gében egyszerre idézi Men­gel'ét és Éichmannt. s aki mai valóiában is oly töké­letesen azonos régi önmaga­val. A film legelején, látszólag két bogaras vénember cse­püli egymást német—zsidó alapokon, autóik ablakain kiüvöltv'e — s egv pillanat alatt fejre áll minden, tra­gédiák pattannak elö, akár jelképértékűnek felíogható­an is. Ez Seh'.esinger másik nagy bravúrja: ritmikus énítkezése olyan, majdhogy­nem érzéki élményt nyújt, .mint a jó öreg Hitchcock módszere révén ismert fil­mek, csak most még egy sa­játságosan szuggesztív mi­liösorozattal is elevenebb az összkép: az éjszakai New York, az uruguayi tájak (alig egy-két percig), a pá­rizsi szálloda — szokszor láthatunk hasonlókat. de ilyén plasztikusan, ennyire funkcionálisan bizony elég ritkán. Dustin Hoffmannak, a mozi ma élő. egyik legna­gyobb szlurjának partnere a múlt egyik nagyágyúja, minden idők egyik legna­gvnbb Hamletje: Laurence Olivier. Es „mellékesen" két másik sztár: Roy Scheider, meg a Most és mi.ndörökké­böl Wardenként megismert William Devane. Aligha vé­letlen ez a sztárparádé: ta­lán minősíti a film különle­ges helyét — legalábbis a műfajon belül. . Michael Schmall szenzá­ciós zenéje, izgalom felső­fokon. Lám. még hideg öszi ké«ó e'szakara sincs szük­sé" ahhoz, hogy végre elis­merésre méltó — mondiuk mégiscsak úgy: krimit lás­son egyszer az em^er. Hi­szen, ha sok hasonló lenne ... Domonkos László lyal megkötött szövetséghez. Lukács számára azonban a szövetség megkötése 1919­ben — ha egyáltalán lehet ezt egyetlen dátummal je­lezni — nem befejezés, ha­nem ellenkezőleg: kezdet; egy több mint fél évszáza­dos, világeseményekkel és személyes sorsváltozásokkal, gyakorlati, társadalmi átala­kulásokkal és gondolati megújulásokkal gazdag idő­szak kezdete. E változások közepette azonban Lukács mindig hü maradt az 1919-ben megkö­tött szövetséghez, úgy. aho­gyan ö e szövetséget felfog­ta és átélte: vitázva, küzd­ve. de az összetartozás szá­lait soha nem tépve el. Az előadó beszélt Lukács Györgynek a filozófia és a szaktudományok kapcsolatá­ról alkotott — napjainkban különösen aktuális — néze­teiről, s Lukács gondolatai­nak a társadalomtudomá­nyokra kifejtett hatásairól. Részletesen elemezte Lukács útját Marxhoz. Végezetül rámutatott: ko­runk társadalomtudományai­nak. köztük a filozófiának egyik nagy feladata, hogy az elmúlt időszak változá­sait. fejlődéstendenciáit fi­gyelembe véve — ugyanak­kor nem feledkezve meg a történelmi fejlődés tör­vényszerűségeiről — kidol­gozzák a ma szocializmusá­nak pontosabb, adekvátabb tudományos képét. Az fel­adatunk — mondotta —. hogy bemutassuk, miként áll ma és itt az az ügy, amely­nek Lukács György elköte­lezett híve volt. Aczél György, az MSZMP Politikai Brzotrságának tag­ja. a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, d Lu­kács György Emlékbizottság elnöke levelben üdvözölte a konferenciát. Levelében, egyebek között kifejtette: a párt álláspontját kifejezésre juttatják azok az irányel­vek, amelyeket az MSZMP KB Művelődéspolitikai Mun­kaközössége Lukács György születése 100. évfordulója alkalmából közzétett. Ennek szellemeben az ünnepléssel nem a kritikátlan elfogadás a szándék, hanem az élet­műhöz méltó tiszteletadás kifejezése. ­A legnagyobb tisztelet pe­dig az. ha újraolvassuk, új­ragondoljuk Lukács György müveit, ha szembesítjük azo­kat valóságunk legújabb fej­leményeivel, s magunkat az ő gondolkodói igényességé­vel. Ha merünk tanulni tő­le, amit csak lehet, s tu­dunk vitázni is vele abban, amiben erre indítanak mai elemzéseink. Mint minden nagy gon­dolkodó. de különösképpen, mint minden marxista gon­dolkodó, ö is azért vitázott, hogy tisztán álljon előttünk a valóság. „Ütja Marxhoz" nem volt nyilcvenes, és még kevésbe könnyű. De el­jutott Marxhoz. Leninhez — s saját szavai szerint — ez volt élete legnagyobb for­dulata. amelyet, újabbak — a lényeget tekintve — nem követtek. Kommunista mi­voltán belül zajlott gondo­latainak alaJtulása haláláig. ö, aki csakugyan megélte a gondolatot, és megélte, de mozdulni is segítette a tör­ténelmet formáló erőket, nem keveset viaskodott szá­zadunk problémáival. S ter­mészetesen tévedett is. De tévedtünk a viták során mi is. Lukács György azonban tudta korrigálni tévedéseit, s a párt ugyancsak. Igy és ezért tudta életének utolsó termékeny, nagy marxista szintéziseket érlelő szaka­szát pártja tagjaként, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párttal együtt küzdve leél­ni. Lukács György életművé­hez és életéhez akkor va­gyunk hűek. ha valódi vi­tákban, kritikailaa sajátít­juk el hagyatékát. Annyi biztos, hogy Marx és Le­Inin tanítványaként művé­nek ott a helye a XX. szá­zad nagy gondolkodói közt, s hogy nélküle nem halad­hatunk előre korunk megér­tésében. nem végezhetjük el kommunistaként — Marx szavaival — a kor számve­tését önmagával. Magyaror­szág a kommunista Lukács György személyében első ízben adott modern filozó­fust a világnak. Pártunk, amikor létrehozta a Lukács "György Emlékbizottságot, ezzel i.s kimondta állásfogla­lását nagy marxista gondol­kodónk értékeléséről — han­goztatja egyebek között Aczél György levele. Lukács György kultúrafel­fogásáról Köpeczi Béla aka­démikus. művelődési mi­niszter tartott előadást. Hangsúlyozta: Lukács egész kultúrafelfogásában jelen van és az évek során erősö­dik az'íi/. Ígérit'. hogy a kultúrának igjjzi értékek 'al­kotásával és - terjesztésével kell hozzájárulnia az élet megváltoztatásához, mégpe­dig a legszélesebb rétegek körében. A kultúra ebben a felfogásban a társadalom, sőt az élet átalakításának lényeges eleme és egyben célja is. Lukács Györgynek, mint a h,eqeli filozófia kutatójanak alak iát Teodor Ojzermann szovjet akadémikus rajzolta meg. A továbbiakban Szocializ­mus és demokrácia Lukács György politikai filozófiá­jában címmel Tökei Ferenc akadémikus tartott előadást. Lukács és a polgári filo­zófia a XX. században cím­mel Manfréd Buhr NDK­beli akadémikus referált. A konferencia délután szekcióülésekkel folytatta munkáját. A szakemberek egyebek közt Lukács törté­netfilozóf iájáról és költői műfajelméletéről, a magyar munkásmozgalomban betöl­tött szerepéről, filozófiájá­nak a jogfilozófiára gyako­rolt hatásáról, s magyar nyelven megjelent tanulmá­nyairól tanácskoztak. Ma, csütörtökön újabb plenáris üléssel, illetve mun­kacsoportok tanácskozásával folytatódik az ülésszak. (MTI) Áktívaértekezlet A megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya szervezésében tegnap Szegeden, a páltoktatási iguzgatósag székhazában aktivaérlekezletre került sor. A városi, a városi jogú, a városi jogú nagyközségi és a közvetlen megyei irányítású pártbizottságok propaganda­és művelődési kérdésekkel foglalkozó vezetői részére a február 6—7-én, Kaposvárott megrendezett Korunk kapi­talizmusa című, országos elméleti tanácskozásról hangzot­tak el tajekoztató előadások. A kaposvari konferencia há­rom szekciójában elhangzottakról dr. Végh Gyula, dr. Ége­tő Emese és dr. Kanyó Ferenc tartott előadást. Az aktivaérlckezlet második részében dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára aktuális agitaciós, prop<i­ganda- és művelődéspolitikai kérdésekről tájékoztatta a jelenlevőket

Next

/
Thumbnails
Contents