Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

8 Hétfő, 1985. március 11. 8 Jk pá^é^fetesfeí1 vitája (Folytatás a 7. oldalról.) szerint egyre kevesebb fizi­kai dolgozó gyermeke je­lentkezik a felsőoktatásban való részvételhez legegye­nesebb utat jelentő gimná­ziumokba, s ennek nyomán csökken az egyetemre, fő­iskolára jelentkezők száma is körükben. A jövőbeni tár­sadalmi mobilitás szem­pontjából ez mindenképpen elgondolkodtató tünet. Mi­ként társadalmunk egészé­ben, a fiatalok között is ta­pasztalható, hogy meglehe­tős gyorsasággal csökken a tudás presztízse, s figyelmük egyre inkább a gyors anya­gi érvényesülés felé fordul. Világos tehát, hogy mind a családi, mind pedig az is­kolai nevelő munkában az eddiginél nagyobb követke­zetességgel kell törekedni a valódi értékek középpontba állítására. Ennek első lép­csője lehet a diáksereg fe­gyelmezettebb tanulmányi munkára ösztönzése a szü­lők és a pedagógusok által egyaránt. DR. BARNA SÁNDOR rendőr ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vezető­je felszólalásában tényekkel bizonyította, hogy megyénk­ben a közrend és a közbiz­tonság szilárd, bár az el­múlt esztendőben valame­lyest emelkedett a bűncse­lekmények száma. Ennek okai között első helyen az al­koholizmus terjedése áll, hi­szen a bűnelkövetők igen nagy hányada ittasan kö­veti el immorális, antiszo­ciális cselekményét. Az ál­lampolgári fegyelemről szól­va a rendőrkapitány veszé­lyes jelenségnek minősítette a közvagyon egyre gyako­ribb megdézsmálását, a vesztegetést, a csúszópénzek alkalmazását is. Mindezeket jelentős mértékben könnyeb­bé, bizonyos értelemben Ve­szélytelenebbé is teszi, hogy számos vállalatnál, szövet­kezetnél csupán formálisan működik a belső ellenőr­zés, a vagyonvédelem pedig sok-sok kívánnivalót hagy maga után. DR. KRISTÓ GYULA, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem rektora azzal kezdte hozzászólását, hogy a megyei pártbizottság beszá­molóját reálisnak, az abban kijelölt feladatokat miha­marabb megoldandónak tart­ja. A továbbiakban pedig vázolta az egyetem belső éle­tét, amelynek demokratizá­lódásában meghatározó sze­repe van a pártszervezetek­nek, a kommunista okta­tóknak, hallgatóknak és dol­gozóknak. Az oktató és a tu­dományos kutató munka színvonalasabbá tételét egy­aránt jól szolgálónak minő­sítette a rektor a különböző tanszéki csoportok kialakí­tását. E tudományos mű­helyek számos szaktudo­mányban inspirálói a mind jelesebb eredményeket hozó kutatómunkának. Referált dr. Kristó Gyula az egye­temi pártértekezletről is, amelyen többen is megle­hetős borúlátással beszéltek mind a hallgatóság körében tapasztalható individualizá­lódásról, a közösségi mun­kának való hátatforditásá­ról, mind pedig a tanulmá­nyi munka színvonalasabbá tételét gátló cllátottságbeli hiányosságokról. Ez utób­biak közül a kollégiumok rekonstrukcióját, a régen tervezett új, korszerű objek­tum, valamint a nagyon hi­ányzó menza mielőbbi föl­építésének szükségességét emelte ki. Mindezek mellett is a legnagyobb gondnak azt minősítette, hogy a hall­gatóság körében folyamato­san csökken a tanári pálya vonzereje, holott az egye­temnek alapvető feladata to­vábbra is a tanárképzés. Felszólalását azzal fejezte Be, hogy az oktatómunka színvonalának emelését szol­gáló kitűnő párthatározat végrehajtását mindepjcéppen meg kell gyorsítani. NAGY IMRE, Csongrád tanácselnöke a beszámolási időszakban elért városfej­lesztési eredményekről szá­molt be a pártértekezletnek. Kiemelte, hogy az elmúlt években megépült az új ti­szai közúti híd, s jól halad a vasúti híd építése is. Nem minden büszkeség nélkül mondta el azt is, hogy a vá­ros társadalma nagy áldo­zatkészséggel járul hozzá a fejlesztési célok mielőbbi el­éréséhez. Erről tanúskodik, hogy az elmúlt években há­romszor is Csongrád polgá­rai nyerték el a megyei te­lepülésfejlesztési verseny el­ső helyezettjének járó dí­jat, tavaly pedig az átgon­dolt városrekonstrukciót el­ismerő országos kitüntetés­hez, Hild-éremhez jutott a város. Előretekintésként a jövőre induló, hetedik öt­éves terv előkészítéséről be­szélt a tanácselnök, fölso­rakoztatva a leginkább meg­oldandó feladatokat, hangot adva annak az aggodalom­nak is, hogy vajon lesz-e elegendő pénz a sok-sok munka elvégzéséhez. DR. VARGA DEZSŐ, a pártértekezlet mandátum­vizsgáló bizottságának elnö­ke tette meg jelentését a délelőtti vita berekesztése­ként. Mint ebből kitűnt, a megye kommunistáit képvi­selő 350 küldött szociális ré­tegződése jól reprezentálja mind az egész lakosságot, mind pedig a harminchat­ezer párttagot. A küldöttek közül Szőnyi Ferenc a rang­idős, ötvenkét esztendeje tagja pártunknak. A leg­fiatalabb is makói küldött, a tizenkilenc esztendős Ju­hász Zsuzsanna, kórházi ápolónő. A megyei pártértekezlet délután Papdi Józsefnek, a megyei pártbizottság titká­rának elnökletével folytatta a vitát. DR. SZÉKELY SÁNDOR, a szegedi városi pártbizott­ság első titkára azzal kezdte hozzászólását, hogy a me­gyeszékhely fejlődése féke­ződött ugyan, de nem tor­pant meg az elmúlt esz­tendőkben. A várospolitikai tevékenységben az emberi tényezők kerültek előtérbe. Utalt a tudományos élet, az oktatási tevékenység eredményeire, a nagy hírű Somogyi-könyvtár új épü­letbe költözésére, a színház­épület .folytatódó rekonst­rukciójára, a pezsgőbb szel­lemi életre, majd az ifjúság kérdéskörével foglalkozott részletesebben. Mint mon­dotta: az utóbbi esztendők­ben gyengült a párt befo­lyása az ifjúság körében. En­nek formai oka, hogy a 30. évre helyezték a fiatalság felső korhatárát. Miközben csökkent befolyásunk a 20 év körüliekre. A probléma lényegét tekintve: erősödő közömbösség tapasztalható a fiatalok körében. Az ifjúság nevelésében károkat oko­zott a deheroizálás. A felve­tődő új társadalmi kérdé­sekre kevés a marxista vá­lasz. Ez is nehezíti az el­igazodást. Egyetértett azzal a méltatással, hogy az el­múlt negyven év egy ho­mogénné váló társadalmi fejlődés előtt nyitott utat. S az elmúlt évtizedekben • a történelem során nemcsak először lakott jól' ez a nép, hanem a szellem napvilága mind több ablakon sütött be. A párt megteremtette a jó irányba tartó vezetés felté­teleit, s az országot a hala­dás élvonalába vitte. Nehéz­ségeink ellenére látnunk és láttatnunk kell a jobb jövőt, ehhez türelem, meggyőző ér­vek kellenek. Bátorság és nagy tettek, hozzászólását Ady Endre szavaival fejezte be: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak vol­tak, akik mertek ..." DELI MIKLÓS, a Kőolaj­kutató Vállalat üzemegység­vezetője emlékeztette a párt­értekezletet: immár húsz éve annak, hogy az olajbá­nyászat otthonra lelt Sze­geden. Adatokkal bizonyí­totta: nemcsak a megye ipa­rában, hanem a népgazda­ságban betöltött szerepüket, mivel évről évre jelentős összegekkel járulnak hozzá az állami költségvetés bevé­teleihez. Sikeres kutatómun­ka folyt az elmúlt időszak­ban Üllés, Rúzsa, Forráskút és Dorozsma térségében. Sajnálatos körülmény, hogy az elvonási rendszer nem ösztönöz a jobb munkára. Beszélt a külföldi munkák hasznáról, valamint arról, hogy az üzemi demokrácia kiteljesítésében nagy szel­lemi erőtartalékok rejlenek. A differenciált bérezés el­vét, mely nagyon helyes, ne­héz érvényesíteni, mert a bér szociális jellege erősen él az emberek tudatában. Megemlítette, hogy jó né­hány meddő olajkút van a megyében, amelyet meleg­vizes kúttá lehetne átalakí­tani, de fölhívta a figyelmet a hévízkutakkal való rabló­gazdálkodás veszélyeire is. Az olajbányászok részt vesz­nek a kongresszusi munka­versenyben, növelik szak­mai és politikai képzettsé­güket, jó ^íéhány brigád or­szágos elismerést vívott ki magának. A csaknem ezer­fős üzemben hét pártalap­szervezet működik, amelyet 9 tagú vezetőség irányít. A szétszórt munkahelyek mi­att nehéz a politikai munka szervezése, ezért — szerinte — célszerűbb lenne, ha párt­bizottság irányíthatná és szervezhetné a pártéletet. Hozzászólását olajbányász­köszönéssel, „Jó szerencsét!" kívánva fejezte be. DR. BÓDI GYÖRGY, a KISZ megyei bizottságának első titkára Ullés—Forrás­kút küldötteként vett részt a pártértekezleten és az if­júság helyzetével foglalko­zott. Amíg 19807at megelő­ző öt évben kedvezően ala­kultak az ifjúság életét be­folyásoló fejlesztések, addig az elmúlt öt évben nehe­zebbé vált a pályakezdők és a családalapítók helyzete. A párt és a társadalom meg­különböztetett figyelemmel foglalkozik az ifjúsággal. Utalt arra a tényre, hogy a mostani tizenévesek kon­szolidált körülmények kö­zött nőttek fel. Az irányel­vek megyei összegzésével egyetértve, nem az ifjúság körülményeinek további vizsgálatára, hanem hatá­rozott cselekvésre van szük­ség. Továbbra is össztársa­dalmi feladat az ifjúság ne­velése, de ebben elsődleges szerep a családra vár. Való igaz, hogy az ifjúságnak ön­magáért érzett felelőssége nagyon fontos, de nem ke­rülheti el figyelmünket a családok helyzetében bekö­vetkezett differenciálódás, mely nem erősíti a fiatalok esélyegyenlőségét! A leg­feszítőbb ifjúságpolitikai probléma a lakáshoz jutás. Ezért a jelenleginél több állami lakást kell építeni, mert az egyszeri, vissza nem térítendő állami támogatás önmagában nem oldja meg a problémát. A KISZ tevékenységét ért bírálattal kapcsolatban el­mondotta: azok a jobbítás szándékát tartalmazzák. Az idén az építőtáborok iránt tovább mérséklődik az ér­deklődés. pedig a középis­kolások létszáma növekszik. Ez fölveti az ifjúság mun­kára nevelésének problémá­ját. A fiatalok részt vesz­nek a településfejlesztési feladatok megoldásában, er­re könnyebb mozgósítani, mint az országos célokra, például: a Nemzeti Színház támogatására. A népesedés­politikai intézkedésekről szólva a tudati feltételek hiányát emelte ki. A köz­felfogás szerint a gyerek minden probléma oka. nem pedig az öröm forrása. Ezért lényegesnek tartja a szem­léletformálást. A KISZ fon­tosnak tartja a békére ne­velést, reális nemzettudat és szocializmuskép kialakítá­sát. A KISZ megyei bizott­ságának első titkára azzal fejezte be felszólalását, hogy a szocializmus nemcsak a fiatalokért, hanem a fiata­lok által is épül. SÍPOS SÁNDORNÉ, AKÖ­vegyi Béke Tsz elnöke a makói II. számú mikrokör­zet mezőgazdasági üzemei­nek eredményeiről és gond­jairól számolt be. A nehe­zedő gazdasági körülmények hatására a szövetkezetek fo­kozták együttműködésüket. Ö is megemlítette, hogy a kimagasló termésátlagokat sokkal nagyobb költségekkel tudták elérni. A jobb szer­vezettséggel, munkafegye­lemmel, takarékos gazdálko­dással -további tartalékok tárhajók fel, de ezek a for­rások apadóban vannak. A minőségi árutermeléshez új, korszerű gépekre van szük­ség, mert enélkül nem biz­tosítható a tsz-ek töretlen fejlődése. Javasolta, hogy a pártkongresszuson az or­szágos gondok között ezt is említsék meg. Tisztelettel szólt a tsz-alapítókról, akik­nek többsége már nyugdí­jas. Az ő példájukra utalva mondta: lelkesedés nélkül, pesszimista magatartással ma sem lehet semmire menni. OTT JÓZSEF, Kistelek vá­rosi jogú nagyközség ta­nácselnöke azokról a meg­növekedett feladatokról be­szélt, amelyek a járások megszűnésével a városi jo­gú nagyközségekre — Móra­halomra és Kistelekre — hárulnak. Kisteleken egy új művelődési központ, egy színvonalas vendéglő, több állami lakás megépítése 10 —15 éve a jogos igények kö­zött szerepel, mint a köz­ség fejlődésének szerves ré­sze, de nem úgy. mint a várossá fejlődés követel­ménye. Mindjobban érvé­nyesül a körzetpolitikai szemlélet, mely az egymásra utalt községek kommunális igényeiben, szolgáltatásai­ban javulást hozhat. A la­kosság jelentős értékű tár­sadalmi munkát végzett az elmúlt időszakban. A jövő év januárjától bevezetésre kerülő településfejlesztési hozzájárulásban fantáziát látnak. Természetesen a ta­nácsnak figyelemmel kell lennie a lakosság teherbíró képességére. PÖCSIK GÁBOR, a DÉ­LÉP művezetője az-^gítő­ipart általában jellemző gondokkal foglalkozott. Az építő szakmák utánpótlása nem megoldott, mert ennek A tanácskozás szünetében: Gyárfás Mihály a makói kül­döttekkel beszélget a szép, de nehéz szakmának a társadalmi értéke csökke­nőben van. Az: építőipart azért hagyják el sokan, mert nehéz a munka és ez­zel a keresetek nincsenek arányban. A közvélemény­ben is többnyire a negatívu­mok alapján ítélik meg az építőmunkást. Szerinte az építőipar sokkal több ered­ményt mutatott fel, mint amennyi hiba jogosan a számlájára írható. Reális szemlélet kialakulását kel­lene elérni, hogy ne növe­kedjék tovább a presztízs­romlás. Szervezettebb mun­kával jobb eredmény érhető el, s remélhetően, a gazda­sági szabályozás ezt elősegí­ti. Befejezésül a munkássá válás folyamataival foglal­kozott, illetőleg azt hangsú­lyozta, hogy a kommunisták felelőssége minden munka­helyen igen nagy abban, miként sikerül úrrá lenni a nehézségeken. LOVÁSZ LAZAR, a MÁV Szegedi Igazgatóságának ve­zetője a közlekedés, a szál­lítás helyzetével foglalkozva említést tett arról, hogy amíg a közúti szállításban kapacitásfeleslegek vannak, addig a MÁV nem tudja az igényeket kielégíteni. Ezért javasolja csökkenteni az in­dokolatlan szállításokat. Szükséges lenne a termék­kibocsátási egyenlőtlenségek okait is vizsgálni. Ugyanis egy-két hónapos „csúcs"-ra nem lehet szállítási kapaci­tást tervezni. Változást sür­getett a hét végi rakodás­ban, valamint abban is, hogy szombatokon zavarta­lanul lehessen vásárolni, ügyeket intézni. Befejezésül ismertette azokat a nehézsé­geket, amelyek a vasúti szál­lítást nehezítik. Szükség van a vasúti pályák felújítására, korszerű technika alkalma­zására, amelyet ma már nem lehet emberi erővel pótolni. A vasút iTia már Szegeden is munkaerőgondokkal küzd, noha javítják a szociális el­látást, a munkakörülménye­ket. Méltatta a szocialista brigádok hősies helytállását. Befejezésül hangsúlyozta: a jövőben meg kell teremteni a vasút korszerűsítésének feltételeit. MOLNÁR SÁNDOR, a Ha­zafias Népfront megyei Bi­zottságának titkára azt emel­te ki, hogy a szocialista nem­zeti egység erősítésében je­lentősek az eredmények. A beszámolási időszakban szé­lesedett a népfrontmunka társadalmi bázisa megyénk­ben is. Jóllehet a fiatalok egy részét nem sikerült be­vonni a népfront feladatai­ba. Szólt a településfejlesztő társadalmi munka közösség­és emberformáló erejéről. Megyénkben a népfrontbi­zottságok sikerrel munkál­kodnak a szocialista demok­rácia fejlesztésében, a dön­tések előkészítésében, azok végrehajtásában. Különféle fórumokon, falugyűléseken és városkörzeti tanácskozá­sokon mind többen monda­nak véleményt, s elvárják, kérdéseikre kapjanak vá­laszt és a döntéseknél ve­gyék figyelembe, amit mon­danak. A népfrontmozgalom­ban dolgozó párttagok a jö­vőben is aktívan vesznek részt a szocialista építés mind magasabb követelmé­nyeinek teljesítésében. HÉZSÖ FERENC festőmű­vész, a szegedi tanárképző főiskola tanára a művésze­tek világának kérdéseivel foglalkozott, mely — mint tudjuk — az ideológiai szfé­rába tartozik. A művészek­nek, a politikai felelősséget és az alkotói szabadságot egyaránt szem előtt tartva, az emberekben lezajló vál­tozások bemutatására kell vállalkozniuk. Mint ismere­tes, megyénkben a képző­művészeti élet irányítása de­centralizáltan történik, s en­nek vannak eredményei. Szólt a harmincadik évébe lépett Vásárhelyi öszi Tár­lat, valamint a szegedi táb­lakép biennálé és a Szegedi Nyári Tárlat jelentőségéről. Jó lenne, ha a megyében működő művészeti szövetsé­gek között szorosabb kap­csolat alakulna ki. A mű­vészeti életben tevékenyke­dők körében — állapította meg — lassan terjed a po­litizálok száma. Befejezésül arra hívta fel a figyelmet, hogy a művészetek iránti erdeklődés minden embert gazdagíthat, s az erre való törekvés közel áll szocialista embereszményünkhöz. KOCZKAS FERENC, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka beszámolt azokról az eredményekről, amelyek a munkásörök kiképzésében és szolgálati munkájában, sok­oldalú nevelésükben az el­múlt időszakban megmu­tatkozott. öt egység „Pro Urbe" kitüntetést kapott. A megye közvéleményének el­ismerése övezi a munkás­őröket. Jó kollektívában a legnehezebb feladatokat is sikeresen teljesítik. Példa­mutatóak a szocialista ha­zaszeretetben, részt vesz­nek a közbiztonsági akciók­ban. Sokan részt vállalnak a munkásőrség 30 éves fejlő­désének feldolgozásából, s ezt a fiatalok nevelésében jól hasznosítják. A munkás­örök nemcsak a szolgálat­ban, hanem a munkában is élen járnak. Becsülettel ki­veszik részüket majd a XIII. pártkongresszus határozatai­nak végrehajtásából is. NAGY ANIKÓ, a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatója a felsőoktatási in­tézményekben tanulók fele­más helyzetére mutatott rá, mivel ezek a fiatalok már felnőttnek érzik magukat, de nagymértékben függnek a szülők támogatásától. Sajá­tos gondjaikat érzékeltette, amikor feltette a szónoki kérdést: „egy medika mikor vállaljon gyereket? Amikor tanul, vagy amikor pálya­kezdőként 3700 forintos ' fi­zetéssel, heti többnapos ügyelettel, esetleg albérlet­bet lakva találja magát szembe az élet nehézségei­vel? Az egyetemi és főisko­lai hallgatók igen leterhel­tek, ezért nem értett egyet a beszámolónak azon megálla­pításával, hogy megnöveke­dett a szabad idejük. Véle­ménye szerint növelni kell a KISZ befolyását valamennyi fiatal körében. Ennek érde­kében szükséges az agitáció színvonalának emelése. Szólt arról, hogy a SZOTE hall­gatói és fiatal diplomás pártalapszervezete miként foglalkozik a párttagokkal, s miként védik a hallgatók ér­dekeit. BERTUS PAL, a fábiánse­bestyéni Kinizsi Tsz elnöke azzal kezdte hozzászólását, hogy a beszámoló tárgyila­(Folytatás a 10. oldalon.) i

Next

/
Thumbnails
Contents