Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

Szerda, 1985. március 6. 3 Nagy László felvétele Sokféle műszaki megoldású, különböző rendeltetésű gumitömlőt gyártanak a Taurus szegedi gyárában. Az első negyedévre elegendő megrendelést kaptak, volt munkájuk. A folyamatos gyártást csak a részleges cnergiakorlátozás akadályozta, alternatív megoldásként pakurával fűtöttek a nehéz napokban. így sikerült elérni, hogy csak két nap elmaradást szedtek össze, ezt is megszüntetik majd később „Muszáj kód ex 99 A gazdaság élénkítésének új eszközei Kereskedelmi hitel és váltó Kezemben egy javítási számla. Valahol a tanyavilágban adták, ki, tévét javítottak, ezt dokumentálja a típusnyomtatvány. Hátoldalán hat pontban foglalják össze a javításra vonatkozó jótállási feltételeket, a reklamáció mikéntjét. Tanulságos olvasmány a számla is, meg a hátoldala is. Pontos és plasztikus képet nyújt a szolgáltatószféra szemléletéről és gyakorlatáról. 1. Nezziik a számlát: a íizeténtlő 210 forint áll anyagköltségből, kiszállási díjból és munkadíjból. Az anyagköltség 2 forint 80 fillér, amely utóbb az összeadás során 3 forintra kerekedik. A kiszállási dij 60 forint. A munkadíj 147 forint. Az anyagköltséget ne vitassuk. Meggondolásra érdemes azonban a kiszállási díj összege: miért pont 60 forint? Ehhez tudni kell a következőket: a tanyavilágból a tanácsházára kell bemenni, bejelenteni, ha elromlik a tévé. Ott öszszegyűjtik a bejelentéseket, aztán — hetente egy nap — „kiszáll" egy szerelő, és sorra járja a bejelentett címeket. Általában ugyanazon a napon érkezik, pontos napszakot azonban már nem lehet kérni tőle, reggeltől estig otthon kell miatta rostokolni. Egy-egy ilyen napra községénként összegyűlik 8— 10 bejelentés is, a kiszállási dij ennyiszer 60 forint. Nézzük a munkadíjat! A „Munka leírása" cim alatt kódszámokat találni. Ezeket egyszerű halandó nem képes megfejteni. A megrendelő, nem értvén a javítók kabalisztikájához, úgy számol, ahogy tud. Azt mondja: negyedóráig dolgozott a szerelő a készüléken, s kért érte 147 forint munkadijat. Az illetőnek tehát négyszer enynyi, vagyis 588 forint az órabére. Persze, két lehetőség van még így is: vagy tényleg elvégezte negyedóra alatt a kódszámokkal jelzett munkát, s akkor irreálisan magasak az egyes munkafázisokra megállapított díjtételek. A másik lehetőség, amit csak óvatosan merek megkockáztatni: némelyik szerelő olyan munkafázist is kódol a számlára, amit nem végzett el. Ez inkább a megrendelő sanda feltételezése, ha kevés munkáért sok pénzt kérnek tőle. ! 2.1 A javítási számla hátoldalán a szolgáltató vállalat úgy tesz, mintha valóban szolgáltatni akarna. Igazi szándéka felől azonban kétség támad az általa diktált feltételekből, amelyeket, legalábbis a megrendelő szemszögéből „muszájkódex"nek is nevezhetnénk. Az 1. pont így kezdődik: „Vállalatunk a 16 1976. (VI. 4.) MT sz. rendelet alapján jótállást vállal a javítás során elvégzett munkára, valamint a beépített alkatrészekre és a felhasznált anyagokra." Itt jön az első jellemző feltétel: „A jótállás időtartama a javítás összegétől függ, amely 50o forint alatt 3 hónap, 500—5000 forint között 6 hónap. 500Ö forint fölött 12 hónap." Vagyis a vállalat nem attól teszi függővé, mennyi időre vállal garanciát a munkájáért, hogy mennyi az adott" alkatrész szokásos élettartama, hanem attól, menynyi a javítás összege. Ha sokat fizetsz, hosszú a jótállási idő, ha keveset, rövid. Hogy ez nem félreértés és belemagyarázás, arról biztosít a következő, ugyancsak az első pontban szereplő passzus: „Ezt az időtartamot nem hosszabbítja meg a munka elvégzése során beépített új alkatrész vagy részegység esetleg hosszabb időtartamú jótállása." A szolgáltató tehát figyelmen kívül hagyja, hogy a gyártó például egy háromszáz forintos alkatrészre egy év garanciát vállalt. Ha ő nem kapott a javításért legalább 500 forintot, akkor fütyülhet a gyári garanciára. Mi történik, ha valaki nincs megelégedve a végzett munkával? Természetesen reklamálhat. De hogyan? „4. A javítással kapcsolatos minőségi kifogást először szervizünk vezetőjével közölni szíveskedjék. További reklamációjáról vállalatunk igazgatóját írásban vagy szóban értesíteni szíveskedjék." Ez rendben is volna, csak éppen a cég neve nincs föltüntetve a számlán. Van ugyan két rubrika is, ahová vállalati bélyegző járna, de lefelejtették. Ezt írhatjuk a szerelő trehányságának a rovására. Ami azonban már a vállalati szándékot jellemzi: ezen a* típusnyomtatványon nemhogy nincs kinyomtatva a szerviz neve, címe. a szervizvezető kiléte, a vállalati igazgató neve, címe, telefonszáma, hanem még helyet sem hagytak neki. Aki tehát reklamálni merészkednék, az előbb nyomozza ki, hová is fordulhat. „5. Minőségi kifogása 15 napon belül kivizsgálásra kerül, amelynek eredményéről önt írásban értesítjük. Amennyiben panasza ezek után sem rendeződött, úgy felügyeleti szerveinknél teheti meg észrevételeit, melynek címe szervizeinkben található." Ha tehát valaki mégis kinyomozná, hol és kinél reklamálhat, annak írásban válaszolnak. Ha még azzal sem elégedett, kezdhet nyomozni újra. Beutazhat a szerviz központjába (ilyenkor miért nincs pl. .,beszállási dij"?), s megkérdezheti, mondanák már meg neki, kinél panaszolhatja be őket. Mert ugyebár a felügyeleti szervek címe, vezető tisztviselőik nevesem fér el azon a bizonyos, a megrendelők bizalmát növelni kívánó tájékoztatón. Mi történik, ha nem a javítás minőségére, hanem a 6zerelő viselkedésére kíván panaszt tenni a megrendelő? Erről nincs halvány utalás sem a „muszájkódex"-ben. 3. Ha nyilatkozatot kérünk a szolgáltatóiparban dolgozó vezetőktől, tényekre támaszkodva mondják, hogy igen alacsony a reklamáció aránya. Ugyanezért nyugodtak a felügyeleti szervek is: hozzájuk is alig érkezik panasz, úgyszólván nincs mit 'kivizsgálni. A megrendelőknek alighanem okuk van hallgatni: legközelebb, ha elromlik a készülékük, ugyanannak a cégnek ugyanazt a szerelőjét kell hívniuk. A vezetők és felügyelők viszont meg vannak róla győződve: a lakosság elégedett és bizik a munkájukban. Tanács István AZ UTÓBBI IDŐBEN egyre többet szólunk arról, hogy gazdaságirányításunkban a pénzügyi és hitelpolitikának nagyobb teret célszerű biztosítani. Ezt a törekvést tükrözi az a fontos tény, hogy ez évtől — ha nem is látványos lépésekkel — kezdetét veszi a bankrendszer korszerűsítése. A Nemzeti Bankon belül kialakított 3 tagozat (a jegybanki és két hitelbanki) magában hordozza az üzleti jellegű tevékenység fokozódását. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bank „hatósági" jellegű munkája a hitelezésben összességében csökken, partneri rangra emelve a vállalatok és a bank kapcsolatát. Az 1985-ös cv sok tekintetben nagy fontosságú. Éves célkitűzéseink realizálása meghatározó a VI. ötéves terv teljesítésében; ugyanakkor elősegítheti a VII. ötéves tervünk megalapozását is. Ez tükröződik ez évi hitelpolitikánkban is, mely tovább erősíti azt a szándékot, hogy a pénzügyek és a hitel eszközeivel megfelelő módon ösztönözze a termelés hatékonyságát, jövedelmezőségét. Miután az 1985. évi hitelkeretek — különösen fejlesztési területeken — viszonylag szerények, a korábbinál is nagyobb felelősség hárul minden bankszervre, hogy az igényekről körültekintően, üzleti szemlélettől vezérelve döntsenek. A gazdaság élénkítése érdekében — a vásárlóerőkiáramlás kézben tartása mellett — aktív pénz- és hitelpolitikát kell folytatnunk, ennek megfelelően fejlesztési lehetőségeinkkel úgy kell élnünk — elsősorban a technika és technológia megújítása terén —, hogy nemzetközi versenyképességünket javíthassuk. E törekvéseinkhez eszközként biztosítani kell a rugalmas tőkeáramlást, s építünk a világbanki hitellehetőségekre is. A ma még korlátozott fejlesztési forrásokat ugyanakkor összpontosítani kell azon gazdasági területekre, ahol meg tudunk felelni a versenypiac sokoldalú követelményeinek. AZ ÜZLETI BANKOK szerepét a hitelek körültekintő kihelyezése mellett a betétek növelésére is összpontosítani kell. 1984-ben a gazdálkodó egységek fizetési képessége, fegyelme tovább romlott, növekedett a sorbanállások száma. Év közben a sorbnnállúsi gócok oldására az MNB két alkalommal is hitellehetőséget biztosított, hatása azonban csak átmeneti jellegű volt. A likvidálási helyzet múlt évi, további romlása következtében a fizetőképesség kedvezőbbé válása érdekében 1985 januárjától új hitelkonstrukciók alkalmazására nyílt lehetőség. A folyószámlahitel bevezetésével a korábbi likviditási hitel adminisztratív korlátait igyekszünk feloldani. A 70-es évek elején máralTisztújítás az újságíróknál A Magyar Újságírók Országos Szövetségének szegedi csoportja — 103 Csongrád megyében élő és dolgozó újságíró — tegnap, hétfőn, a Sajtóházban tartotta meg ötévenként esedékes munkaértékclö és vezetőségválasztó értekezletét. Ennek keretében Megyeri Károly, a MÜOSZ főtitkára sajtópolitikai és más szakmai kérdésekről tartott előadást. Ezt követően a szegedi újságírók megválasztották a helyi csoport vezetőségét, amelynek titkára dr. Gazdagh István, a Délmagyarország főmunkatársa lett. Megválasztották a júniusban esedékes MÜOSZközgyülésre a szegedi újságírókat képviselő küldötteket is. Megyeri Károly kora délután a megyei pártbizottság székházában találkozott dr. Koncz Jánossal, a megyei pártbizottság titkárával, majd ellátogatott a Magyar' Televízió körzeti stúdiójának székházába is. kalmazott áruhitelhez hasonló konstrukció a most bevezetett kereskedelmi hitel intézménye, mely az áruszállítás és szolgáltatás finanszírozásának meggyorsítását teszi lehetővé a jogi személyek között létfejövő hitelszerződéses kapcsolat jóvoltából. Ezen hitelezési forma legális hitelkapcsolatot tesz lehetővé gazdálkodó szervezetek között, egyben társadalmi érdekeket is szolgál a sorbanállások remélt mérséklésével, a fizetési fegyelem javításával. A kereskedelmi hitel feltételeiben az érdekelt felek szabadon állapodhatnak meg bizonyos korlátok között. Említést kell tenni a maximum egyéves futamidőről, és arról, hogy beruházások finanszírozására nem vehető igénybe. Emellett az ilyen hitelek kamatát nyilvánvalóan befolyásolják a visszafizetési feltételek. Szocialista gazdaságtörténetünkben most először kerül bevezetésre a „fizetési ígérvény" (váltó) intézményrendszere, amelytől szintén nagyobb fizetési fegyelem kialakulását várjuk, s egyben a pénz forgási sebességének meggyorsulását is. A váltó — mint értékpapír — forgalmazását szigorú szabályok határozzák meg. Magyarország 1965-ben csatlakozott a Genfi Váltójogi Egyezményhez, így hazai alkalmazásának jogi keretei az 1/1965-ös igazságügyi miniszteri rendeletben szabályozásra kerültek. A váltóforgalmazás csak áruszállítás és szolgáltatás teljesítése esetén lehetséges, kizárólag jogi személyek között, tehát kereskedelmi hitelügylet alapján. A váltó kapcsán jelentkező fizetési követelés más jogi személyeknek átruházható (eladható), az üzleti bankok által leszámítolható, illetve a jegybank által viszontleszámítolható. A Nemzeti Bank apparátusára — részben az új hitelezési formák bevezetése kapcsán, részben az üzleti jellegű tevékenység fokozódása folytán — űj és megnövekedett feladatok várnak. Az itt dolgozó szakembereknek növelni kell elméleti és gyakorlati felkészültségüket, informáltságukat. A hitelügyekkel foglalkozó munkatársaknak — az eddiginél — sokkal tájékozottabbaknak kell lenniük azokról a gazdálkodó egységekről, amelyek ügyével foglalkoznak. A hitelezési tevékenység során űj tényezőként jelenik meg a kockázatvállalás, amely kiterjed mind a személyekre, mind pedig a szervezetekre. A banki munkára a jövőben még inkább jellemző kell, hogy legyen a prognosztizáló, közgazdasági elemző tevékenység. Az üzleti bankok — az országos hiteltagozat keretében —, a hitelpolitikai irányelvek és a jegybanki szabályozás befolyása alatt önállóan alakíthatják hitelpolitikájukat, melynek kapcsán szükséges hangsúlyozni, hogy a számlabetétek nagysága döntően befolyásolja a tagozatok hitelkihelyezési lehetőségét. Az 1985. évi forgóeszközfinanszírozási gyakorlatunk fő célkitűzését úgy jellemezhetjük, hogy a rendelkezésre álló hitellehetőségeket minél többször szeretnénk „megforgatni". Ezt csak úgy biztosíthatjuk, ha ezen hitelékkel a piacképes termelés és forgalmazás igényeit elégítjük ki, és főleg olyan vállalkozásokat segítünk, amelyek társadalmi érdekeket szolgálnak, ugyanakkor megfelelően jövedelmezőek. AZ MNB ORSZÁGOS hálózatának szerepe tovább fokozódik, a hitelezési tevékenységen túl jó néhány devizahatósági jogkör is — a közeljövőben — decentralizálásra kerül. Ezzel az intézkedéssel azt szeretnénk elérni, hogy az utóbb említett fontos tevékenységet közelebb vigyük az ügyfelekhez, és az ügyintézést is meggyorsíthassuk. Csongrád megye mezőgazdaságát az elmúlt 2 év aszályos időjárása igen hátrányosan érintette. Ezen nehéz évek után alapos elemzésre van szükség a hiányok feltárása, pótlása, a saját erő mobilizálása, a gazdaságok megerősödése érdekében. Az élelmiszeripari alágazat is nehéz éveket élt át. Pénzügyi egyensúlyuk helyreállítása és megszilárdítása többirányú erőfeszítést igényel. A megyei bankszervek sajátos eszközökkel igyekeznek gondjaik enyhítéséhez segítséget nyújtani, igy például az I. negyedév során is a legfontosabb üzemviteli kiadásaikat megfinanszíroztuk, ezen. túlmenően egyedi tanácsokkal is készségesen rendelkezésre állunk. Ezekkel az intézkedésekkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy megyénkben minden élelmiszer-gazdasági egység ismét önfinanszírozó legyen. Tavaly a világbanki gabonaprogram megyénkben befejeződött. Ez évben új program keretében egyes állattenyésztő telepek fejlesztésével kapcsolatos célkitűzések kerülnek felkarolásra. E fejlesztésekkel növelni szeretnénk az ágazat jövedelemtermelő képességét és exportját. A világbanki hitelezés elmúlt évi tapasztalatai azt súgják, hogy ezzel a lehetőséggel a jövőben is élni kell. A bank ezt azzal tudja elősegíteni, ha a fejlesztések előkészítését még alaposabbá teszi. AZ IDEI hitelpolitikai irányelvek egy lépéssel közelebb visznek a pénz- és hitelpolitika mozgásterének növeléséhez. A megyei igazgatóságok, mint az MNB egységes szervei, sokat tehetnek — és tesznek is a pénzügyi — és hitelrendszerben megfogalmazottak maradéktalan teljesítéséért. Dr. Horváth Gyula MNB megyei igazgató Felkészülés m Jylbiiey mi díszszemlébe Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére április 4-én Budapesten megrendezik a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek díszszemléjét, amelyen — a hagyományoknak megfelelően — a Magyar Néphadsereg, a BM Határőrség és a Munkásőrség diszalegységei vesznek részt. A kijelölt alakulatoknál megkezdődött a felkészülés: hétfőtől valamennyi felvonuló díszalegység a helyőrségében gyakorol.