Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

Hétfő, 1985. március 4. 5 ' Vásárhelyen a leletek egy része Tornyai ju Van Tornyai Jánosnak egy nagyon jól ismert fest­ménye, a Juss, melynek té­mája három évtizeden át foglalkoztatta A magyar falu drámája fogalmazódik meg a vásznon; a szinte semmi örökségen osztozkodó szegény emberek ádáz ma­rakodása. Az első, 1901-ben készítet változat elbeszélő 'hangja a végső, a 30-as években festett kompozíció­ra expresszív szaggatottsá­gú, szenvedélyes művé vált. A hódmezővásárhelyi szüle­tésű iskolateremtő mester J:iussát" az utókor két — kétes értékű — szenzáció koré hordhatta. Az első szenzáció időpont­ja 1936. szeptember 24. — négy nappal Tornyai halá­lát követően —. amikor is a korabeli sajtó szalagcí­mekben közli: Eltűnt Tor­nyai János festőművész 8(10 képe. A második szenzáció­ra negyvennyolc évet kellett várni. ,A múlt év novem­berében röppent szét a hir: Budapesten, a Makarenko utca 9. szám alatti műte­remlakások egyikének fel­újításakor a padló alá rejt­ve megtalálták Tornyai 713 festményét, naplófeljegyzé­seit, leveleket, fényképeket (többek között azokat, ame­lyeket Plohn József készí­tett a Juss előtanulmánya­ként vásárhelyi műtermé­ben). A Tornyai-lelet — reményeink szerint — er­jesztő bombaként robbant langyosodó képzőművészeti életünkben. A Magyar Nemzeti Galériában decem­berben óriási érdeklődés kí­sérte bemutatását A napok­ban pedig a szülőváros ró­la elnevezett múzeuma ren­dezett kiállítást a lelet har­madából, mintegy 260 kép­ből. Különös ez a bemutató. Szokatlan. fésületlen, s mégis felkavaróan tanulsá­gos. Vékony furnér- és dek­lilapokon, jórészt kéttenyér­nyi vagy levelezőlap méretű festményeken egy nagy művész feljegyzései, rögtön­zései. színvázlatai, képi ötle­tei, variánsai. S mégis va­lamennyi viseli a kiváló művész hitelesítő jegyeit. A furnérlapok vetemedettek, nincsenek szépen körbevág­va, némelyik repedezett is, a képek alatt nincs cím. év­szám, szignó is csak itt-ott. Mondhatnánk, szegényes te­matika: hiszen jórészt tág horizontú alföldi mezőket, szegényes tanyaudvarokat, puritán szobabelsőket, ligeti padokat fest. Csakhogy ez a látszólagos szűkösség fan­tasztikus mélységeket tarto­gat. rendkívüli következe­tességet rejt. Művészi önbe­csülést, lelkiismeretességet, tökéletesre való törekvést. Neki ..egy tenyérnyi vászon elég ahhoz, hogy megremeg­jen rajta a búza ..." (Sokakat érdekelhet, mi­ként kerültek ezek a mű­vek majd fél évszázadra száműzetésbe, néhány pad­lódeszka 6Ötét fogságába. Dióhéjban a történet: Tor­nyai János egy évvel ha­lála előtt megbízást ad ügyvédjének, hogy szerezze vissza pesti műtermében ha­gyott. felesége által birto­kolt festményeket, hiszen végrendeletében szülőváro­sára. Hódmezővásárhelyre hagyta életmű jelentős részét, több mint 600 fest­ményt. De még számos al­kotás volt tulajdonában. Az előzményekhez tartozik, hogy Tornyai 1925-től együtt élt Proits Szabó Rozáliával, akit később feleségül is vett, de a házasság rosszul sike­rült. s 1935 nyarán vissza­költözött pesti műteremla­kásából Vásárhelyre. Halála előtt négy nappal, 193G. szeptember ltí-an a beteg festőt felesége — azzal az ígérettel, hogy gondosan ápolja — visszavitte Pestre, nyomására megváltoztatta végrendeletét s a hagyaték Proits Szabó Rozáliáé lett. Tornyai halála után peres­kedés kezdődött az özvegv és Vásárhely között, végül :'•'..;..... •• V/ 1: # T;#jp m Is <1. >: • Enyedi Zoltán felvétele Cim nclkül szerepel is P. Szabó Rozália életjá­radékot kapott a várostól, s elcsitultak a hagyaték körü­li viták. Az özvegy örökö­sök nélkül halt meg 66 éve­sen 1983-ban. Miért rejtet­te el a képeket? Miért őrizte egy életen ót maka­csul és féltékenyen? Mi szándéka volt ennyi évig együtt élni. kiszolgáltatot­tan bármi véletlennek? — A válaszokat P. Szabó Ro­zália jTiQgávBl vitte ci sír­ba ...) Tornyai a magyar művé­szettörténet és a közönség számára is a Juss, a Bús magyar sors, a Nágy Ber­csényi Miklós, a Gémeskút. a Nagyborulás festője Aki „a nagy sömmit", a ..ma­gyar tájat" festette, „magyar ecsettel". Ahogy írja: „Be­lebámulok a nagy pusztá­ba. A nagy puszta meg bá­mul belém", s hogy ..a lé­nyeget többre becsülöm az apr.ó-cseprö igazságocskák­nál és azokat iparkodom lá­zas sietséggel megragadni és tömören letenni úgy. mint az a munka hevében éppen jött- Csak addig dol­gozom, amíg az érzés vezet­te a kezet, jól tudván azL hogy amit azután toldoznik­foídoznék. az csak mester­ség. amelyhez a léleknek semmi köze". Ez az izzás. Jényegkerescs. érzelmi fű­töttség kiderülés és bebo­rulús olvasható le most elő­került képeiről, melyek há­rom helyszínen, Baján. Vá7 sárhelven és Szentendrén készültek, s ami legmegle­pőbb, a sok napsütéses, de­rűs. ..virágba borult" ké­pecske. Mintha az életmű nagv szólói után most Kí­sérő dallamok. díszítések, variációk, etűdök sokaságá­val találkoznánk. Bodnár Éva, Tornyai rnonografusa nvilatkozta: „a most előke­rült hagyaték nagyszámú színpompás téma variációia méa inkább rávilágít elmé­lyült alkotómódjára, lendü­letes festöiségére". A meg­érdemelt „JUSS"-Ta. Tandi Lajos Suli­galéria Az elmúlt hét végétől rendhagyó, mégis nagyon természetesnek tetsző he­lyen láthatóak László Anna gruíikusművésznő lapjai, pár tűzzománca. A József Attila Tudományegyetem Ságvári gyakorló általános iskolájának rajz szaktanter­mében. az oktatási célokat szolgáló rajztáblákkal szem­beni falon. A különös vál­lalkozásról és a tervezett folytatásról szombaton be­széltünk Prisetzky Imre igazgatóhelyettessel. — Gyerekeinkkel eljá­runk • ugyan tárlatokra, ilyen fába azonban mi is először vágjuk fejszénket. Szeretnénk megismertetni tanulóinkkal Szeged mai képzőművészetét, méghozzá ott, ahol a legtöbbet tehe­tünk ezen ismerkedés sike­réért: az iskolánkban Üj rajztanárunknak, Herczeg Józsefnek ötlete volt, hogv idehívjuk a városban ma is aktívan dolgozó, alkotó fes­tőket. grafikusokat, szobrá­szokat már amennyiben ők is jönnek. S a jelekből ítél­hetően máris van érdeklő­dés. Tóth Rózsa. Kovács Maráit, Katona Edit, Dér István. Cs. Pataj Mihály ígéretének birtokóban hó­napokra biztatóak a kilátá­saink. Azt hiszem, nemigen kell a vállalkozás pedagó­giai hasznosságát ecsetel­nem. A gyerekek, harmadi­kosoktól a nyolcadikosokig, rajzórákon, az élő művé­szeti produktumok ihlető közelségében dolgozhatnak. Megnézve az úi köntösbe bújt tantermet, valóban. íz­léses a dolog. A házi tárla­tot László Anna színes fény­képe indítja, ahol mindjárt faliújságszerűen válaszol a diákok érdekes kérdéseire. Grafikáiról bepillantást nyerni műhelyébe, van mit tanulni a gyerekeknek ... N. I. Világirodalom számítógépen Évekkel ezelőtt egy tu­dományos dolgozat szerző­je azt fejtegette, hogy az építőipari dolgozók számá­ra a kocsma: polifunkcio­nális fórum. Érvelésére pontosan nem emlékszem, de azt említette, hogy a munkások nem csupán az üldögélés és poharazgatás kedvéért térnek be a ven­déglátóipari egységekbe, hanem a munkafolyamat megtárgyalása, a magán­élet kibeszélése mellett a főnök előkerítése miatt is. Nos, ebből a gondolatme­netből a kocsma kacifántos szociológiai elnevezése az érdekes a JATE-klub hét­végi diszkóival kapcsolat­ban. Elvégre a táncmulat­ság is polifunkcionális. Elegendő — állításom iga­zolásául — bekukkantani a Toldi utcai helységbe, egy átlagos pénteki bulira, mondjuk hét órakor. Az es­ti nyitás idején. Jóformán csak a rende­zők és a klub vezetői tar­tózkodnak a folyosón és az irodában. Senki sem üldö­gél a tévé előtt, nincs aki a biliárdgolyókat böködje. Boltívével a nagyterem és a büfé a félhomályban in­kább kongó borospincéhez hasonlít, s kevésbé a „pén­tek esti láz'' díszletéhez. A korai látogató jobban teszi, ha letelepedik, megvárja a szereplöket. A „dizsi" hely­színe kezdetben tűnődésre késztető... Eltelt már öt év azóta, hogy utoljára belépőt vál­• tottam egy diszkóba. Igy könnyedén fölfedezhetem a távolságtartást szemléle­temben, 1 amit nehéz lenne rálátásnak nevezni, külö­nösen egy pinceklubban. Leírom ezt a mondatot, kortyintok egyet a munkál kísérő ásványvízből, és éle­tem legelső táncestélyére gondolok, amelyet nehéz lenne diszkónak nevezni. Beatlest, meg Omegát hall­gattunk, és körben az osz­tályteremben ültek szüle­ink, megmosolyogva, ahogy lángoló arccal gyakorolgat­tuk a fölkérés etikettjét. A jelenkori diszkóban már nem érvényesek a ha­gyományos illemszabályok, s az ironikus bokacsatta­náshoz párosuló „szabad?" nem csupán a soron kiivet­kező rázásra kérdez. Min­den bizonnyal az ántivilág­ban is így volt, de akkor nem lehetett ennyire nyil­vánvaló. S amig a diszkó párválasztást segítő szol­gáltatásán elmélkedek, egy­re többen jönnek le, üdvöz­lik egymást az ismerősök, és rendszerint az első út a büfé pultjához vezet. (Jóni Gábor, a klub ve­zetőjének helyettese: Min­den hétvégén, pénteken és szombaton nyitjuk ki a klu­bot azok számára, akik nem tagjaink. A kulturális programok költségeinek fedezésére két fő bevételi forrásunk van: a klubtag­sági igazolvány megváltá­sából •származó összeg és a hétvégi diszkó bevételei Egy-egy ilyen este 3—4U0 vendéget fogadunk.) Nem tudom, hányan le­hetnek a folyosón, a ter­mekben, de nyolc órakor is sűrűn nyílik a lépcső aljá­ban az ajtó. A lemezlovas társaival rendezgeti a mű­szereket, beállítják a tévé­ket, mert ma este video­disco kápráztatja a szeme­ket. Már a működtetés pil­lanataiban nézőket vonza­nak a színes, lendületes je­lenetek, egy szakállas fiú az ajtófélfának dőlve, tá­tott szájjal bámulja az in­gó-ringó hölgyeket. Gyűl­nek a teremben, kevés a lány, ellenben megannyi Travolta és Boros Tibor a perketton. (Utóbbi említé­sekor második magyar diszkótáncbajnokra gondo­lok.) Szóval, a diszkóban táncolni is lehet, főleg, ha a lemezlovas olyan rutino­san fokozza a hangulatot, mint most. Figyelem, ahogy néhányan az őgyelgésből hogyan váltakoznak ütemes mozgásba. (Andó István Disc-jockey: Hét éve vagyok a „szakmá­ban", immáron szellemi szabadfoglalkozásuként. A jatéban azért adok mű­sort, mert ez minden kol­légának presztízs. Ezt Hor­váth András és Kakuszi Béla nevében is nyugodtan mondhatom. Hogy meddig csinálom még? Amíg el tu­dom magam adni.) A nagyteremben „hő­emelkedés", a büfében egy­re jobban fogynak az ita­lok. Ismerősök beszélget­nek a falnak dőlve, téma a Radnóti hétfők: „Csabikám — mondja az egyik —, ha kellek a csapatba, akkor -•• Í>P szóljatok, mert a heti két edzés a megyében, a., nagyon kevés." Hallom, hogy illuminált joghallga­tók jegyzettel rendelkező csoporttársukat kergetik. Láthatóan kocsmáról 'kocs­mára. Mások a Piedone­film artisztikus pofonjairól cserélnek eszmét, egy bom­bázó csizmája hegyes sar­kával fájdalmas pontot biggyeszt a lábfejemre. Valóban, pontot kellene tenni a híradás végére. Vagy egy másfajta írásje­let, hiszen a kegyetlen csiz­ma tulajdonosa még utá­nam szól: holnap lejössz a jatéba? Dlusztus Imre Immár másfél évtizede an­nak, hogy a külföldi iro­dalmakkal foglalkozó hazai kutatók elhatározták: kor­szerű színvonalon megírjak a világirodalom történetét. A vállalkozáshoz „hátteret" az Akadémiai Kiadó biztosított. A nyolc kötetre tervezett monumentális mű főszer­kesztője Köpeczi Béla aka­démikus. Ugyanakkor elha­tároztatott az is, hogy a nyolcadik kötet mintegy szintetizálja a korábbiakat, s lényegében adatszerűen felsorolja a világ irodalmai­nak a tényeit, azaz a műve­ket. Első a világon A történészek — nyilván­valóan ott sürgetőbb volt a feladat — már megírták a magyar és az egyetemes tör­ténelmi kronológiát. A vi­lágirodalom kronológiai re­pertóriuma viszont régi. nagy hiányt hivatott pótolni, hi­szen nemcsak a hazai, de a nemzetközi szakmában sincs olyan mű, amely évszám sze­rinti csoportosításban felso­rolná, mikor, hol, milyen művek születtek, kezdetek­től napjainkig, az öt konti­nensen. Különösen nagy elő­nye a vállalkozásnak, hogy — mivel világviszonylatban az első ilyen munka — a magyar irodalmat már ele­ve, súlyának megfelelően, helyezi el az egész anyag­ban. A későbbiekben, ami­kor a repertórium angolul is megjelenik, a külföldi szakembereknek és olvasó­közönségnek is ily módon kell majd számolniuk iro­dalmunkkal. Az adatgyűjtés a 70-es évek elején az MTA Iro­dalomtudományi Intézetében kezdődött. Néhány évvel ké­sőbb, amikor a repertórium főszerkesztője. Vajda György Mihály, a JATE összehason­lító Irodalomtudományi Tan­székének vezetője lett, ,Sze­gedre hozta a munkát. 1977 óta szerepel a repertóriuma tanszék tudományos prog­ramjában. Az egyelőre csak cédulákon összegyűjtött anyag fizikai mennyiségében is hatalmas. Fiókok, szekré­nyek telnek meg cédulákkal, amelyek száznál is több nyelv irodalmi alkotásait tartalmazzák. A századfordulón Anatola Francé francia író tudós­hősét még' betemette a cé­dulahalmaz, amikor meg­gondolatlanul kihúzott egy pingvinekre vonatkozó ada­tot katalógusrendszeréből. A mai kutató — reméljük — elkerülheti a Pingvinek szi­getében leírt kollégája sor­sát. A Világirodalom Kro­nológiai repertóriuma ezek­ben a napokban minőségileg ú.j fázisba lépett: megkezdő­dött az adatok számítógépbe táplálása. A hatalmas adat­mennyiség „legyőzésében", áttekinthetővé tételében együtt dolgoznak az iroda­lomtörténészek és a kiberne­tikusok. A JATE Kiberneti­kai Laboratóriumának ve­zetője, Hunya Péter és mun­katársai a feladatra speciá­lis programokat készítenek'. Az összehasonlító irodalom­tudományi tanszék pedig kü­lön számítógép-konfigurációt kapott a Művelődési Mi­nisztérium Tudományszer­vezési és Informatikai Inté­zetétől. azért, hogy az ada­tokat helyben lehessen fel­venni, a munka mindentől függetlenül haladjon. Harmincezer cédula Az első kartonon mind­ái" gy szimbolikus' jelen­tőségű adat: i. e. 3500, az írás elterjedése Mezopotá­miában és Egyiptomban, az utolsók egyiken "Illyés Gyula kései regénye. Gyakorlatilag az emberiség szépirodalmi kultúrájának egésze jelenik itt meg mintegy harminc­ezer cédulán. A repertórium azonban több akar lenni egyszerű katalógusnál, szá­raz adatközlésnél: történeti hátteret és a művelődéstör­téneti környezetet is bemu­tatja, szintén adatszerűen. A történelmi események, a technika-, tudománytörténeti fejlemények, a művészet- és zenetörténet adatai ténysze­rűségükben is kiemelik, ér­telmezik az irodalmi alko­tásokat, elhelyezik őket egy adott kor szellemi és anyagi kultúrájának összefüggés­rendszerébe. Vegyünk például egy tör­nénelmi és irodalomtörténeti szempontból egyaránt fontos esztendőt: 1905. Ezt az évet száztíz cédulaadat reprezen­tálja. Legelői az oroszor­szági forradalom, majd két művészettörténeti adat: A híd névvel egy német exp­resszionista művészcsoport alakul, a francia „Vadak" kiállítják képeiket a párizsi öszi Tárlaton. Ekkor kom­ponálja Debussy a Teng t, Lehár a Víg özvegyet, R. Strauss a Salome című ope­rát. Ezután következnek a kifejezetten irodalomtörté­neti adatok a hazai és kül­földi könyvtárak egységes decimális rendszere szerint rendezve: a szerző, az ere­deti cim és annak magyar fordítása, valamint a műfaj, esetleg más fontos tényező megjelölésével. Íme e nyug­talan esztendő irodalmi ter­méséből néhány. G. B. Shaw megírja az Ember és fel­sőbbrendű ember; G. Haupt­mann az Elga; Th. Mann a Eiorenza; Wedekind a Ha­láltánc, Gorkij a Nap l'iai című drámáját. Ekkor jelen­tek meg olyan, a XX. szá­zad szellemi fejlődésében fontos szerepet játszó tanul­mányok, mint Max Weber: A protestáns etika és a ka­pitalizmus szelleme és S. Freud: A vicc kapcsolata a tudatalattival című műve. A sort kiegészíthetjük a ké­sőbbi olasz futurista költő, Marinetti drámájával, ver­seivel, illetve Edgár Wallace A négy igaz férfi című re­gényével, a XX. század haj­nalán nagy jövőjű műfaj, a krimi eme nagyszerű darab­jával. Szinkronban Nyilvánvaló, ha ez a vál­lalkozás meg akar telelni a kor tudományos színvonalá­nak, nem mondhat le a kor­szerű technika eredményei­ről. A számítógéppel az anyag könnyen kezelhetővé, „áttetszővé" válik, és köny­nyen hajlithatóvá lesz a tör­téneti, irodalomtörténeti kon­cepcióhoz. A szerkesztés során ko­moly problémát jelentett, hogy az eddigi szakkönyvek, lexikonok, enciklopédiák, fő­leg irányzatok, tendenciák szerint, vagy a szócikkeken belül időrendben tárgyalták anyagukat. A repertórium egyes évszámaihoz viszont „szinkronikus" adatmennyi­ségre van szükség, tehát pl. (mint láttuk) mi volt 1905­ben. A kétféle — történeti és szinkron — szempont azonban összeegyeztethető a számitógéppel. Egyszerűen megkérdezzük, hol szerepel valamely szerző neve, s máris ellenőrizhetjük a lexi­konban, hogy minden fontos művet felvettünk-e már tő­le a különböző évszámoknál. A repertóriumot a tanszé­ki kisgéppel dolgozzuk lel, majd a központi gép rende­zi az addigra már mágnes­lemezeken levő egész anya­got a Kibernetikai Labora­tóriumban. Ha ez megtör­tént, megfelelően szétbontva lektorokhoz küldjük a re­pertóriumot. ök a korábban már említett világirodalom történet egyes köteteinek a főszerkesztői. Megjegyzéseik, kiegészítéseik után javítva adjuk át a kéziratot az Aka­démiai Kiadónak. Pál József J

Next

/
Thumbnails
Contents