Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 74. szám

4 Péntek, 1985. március 29. Kádár János elvtárs vita záró beszéde (Folytatás a 3. oldalról.) sadalmi helyzetével. Talán joggal mondhatom: ennek uz az oka, hogy több évtizedes erőfeszítések nyomán javult a helyzet. Nem arról van szó, hogy már nincs mit tenni, hiszen itt is hangot kaptak jogos igények, például a továbbképzéssel kapcsolatban. Szeretnénk to. vábblépni a nők társadalmi megbecsülése és az egyenjogúság valóságos érvényesítése terén is. Vannak olyan társadalmi kérdések, amelyek a nőket talán súlyosabban érintik, mint a férfiakat. Ilyen a válások nagy száma. Ebben nyilvánvalóan sok minden szerepet játszik, talán az is, hogy a nök most kevesebbet tűrnek el, mint régen, hiszen maguk is dolgozók, szavuk van a közéletben és otthon is. Lehet, hogy sokan túl fiatalon házasodnak. Mindenesetre a válások nagy száma valós probléma, amellyel úgy kell foglalkoznunk, hogy tudjuk: a családok felbomlása nemcsak a felnőtteket érinti, s nemcsak az asszonyokat sújtja erősen, hanem meggyötri a gyermekeket is. Társadalmunk eddig is sokféleképpen segített a nőknek, például a családot, a gyermeknevelést támogató kedvezmények útján. Mindebben elismerésre méltó módon előbbre léptünk az utóbbi években, s most arra törekszünk, hogy a helyzet tovább javuljon. Nagyon jó volna a harmonikus család. az anya és a gyermek jó értelemben vett kultuszát erősíteni társadalmunkban. Sok szó esett a nyugdíjasok helyzetéről is. Azt hiszem, ebben a kérdésben helyes álláspontra jutott pártunk, a kongresszus; tennivalóink világosak. Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: tegyünk meg mindent, amit kell a nyugdíjasok érdekében — az igazán rászorulóknál tegyük ezt minél gyorsabban —, de ne „kiskorúsítsuk" a nyugdíjasokat. Társadalmunk teljes értékű, megbecsülésre érdemes tagjai ők, akiknek érezniük kell. hogy a társadalomnak szüksége van rájuk. Ez a legfontosabb. Hallottam már olyan fiatal marxista előadóról, akinél sokkal különb veteránt tudnék az előadói emelvényre képzelni, hogy a munkásmozgalomról beszéljen, még akkor is, ha bottal sétál odáig. Erőt próbáló feladatokat a fiataloknak A fiatalokról szólva is csatlakozhatom számos felszólaló megállapításához. A döntő: erőt próbáló feladatot adni a fiataloknak. Itt persze a társadalmi szereplésre érett fiatalokról beszélünk. de szerintem még egy gyermek nevelésének is az a titka, hogy már hároméves korban kapjon olyan feladatot, nmelyet el tud végezni, és ha teljesiti a megbízatást, dicsériük meg érte. Ezzel formáljuk ébredő öntudatát. Felelős, a képességeiket próbára tevő feladatokat, társadalmi megbízatásokat kell adni tehát a fiataloknak. Mert enélkül soha nem derül ki, melyikük alkalmas a nagyobb megbizatáso4c teljesítésére, és melyikük nem. Kedves elvtársak! Amikor még egyszer megemlítem azt a nagy figyelmet és fegyelmet, amellyel a küldöttek és a meghívottak a kongresszus vitáját követték arra gondolok, hogy ez a más országokból érkezett küldöttségeknek is 6okat mond pártunkról. Itt szeretném még egyszer megköszönni a szovjet, a portugál és az etióp küldöttség vezetőjének felszólalását, a (többi testvérpárt üdvözletét, amelyet a sajtóban nyilvánosságra hoztunk és hozunk. Kongresszusunkra — kellő szerénységgel — ezúttal sem hívtuk meg ;)z egész világ kommunista és munkáspártjait. Tanácskozásunkat a nemzetközi részvétel szempontjából európai jellegűnek nevezhetjük. Mégis nagyon sok üdvözlő távirat érkezett a kongresszus címére olyan kommunista és munkáspártoktól, amelyek itt nincsenek képviselve. Nekik is illő módon meg fogjuk .köszönni az üdvözletet és a szolidaritást. Kedves elvtársak! Néhány szót a sajtóról. Mi a sajtó dolgozóinak munkáját — ide értve a nyomtatott sajtót, a rádiót, a televíziót és a hírügynökséget is — nagyon fontosnak tartjuk. Nem mindig mondjuk így. vagy ilyen szépen, de a lényeg ez. A kongresszusra készülve is arra törekedtünk, hogy a sajtó dolgozóinak megfelelő munkafeltételeket biztosítsunk. A lapoknak, a távirati irodának, a többi sajtószervnek ki kellett elégítenie a kongresszus iránti nagy érdeklődést. Tanácskozásunk alkalmából számos külföldi tudósító is érkezett hazánkba szocialista és kapitalista országokból egyaránt. Számukra is megfelelő feltételeket igyekeztünk biztosítani. külön televíziós rendszeren követhették a kongresszus minden eseményét. hallhatták minden szavát. Tudomásom szerint ezzel elégedettek is voltak. Azért tettük mindezt, mert komolyan gondoljuk, hogy pártunk hazafias, internacionalista párt. a népek barátságának híve. Ehhez az is hozzátartozik, hogy segítsük a népek kölcsönösen jobb megismerését. S ebben óriási szerepe van a sajtónak. Nyilván nem mindenkinek volt alkalma követni a kongresszus nemzetközi sajtóvisszhangját. Hadd mondjam el: nagyon nagy figyelmet fordít erre a kongreszszusra a Szovjetunió, a többi szocialista ország sajtója, s nagy terjedelemben számolnak be munkánkról a kapitalista országokban működő testvérpártok lapjai is. Ez jó és megtisztelő számunkra. mennek a városban, mint más napokon szoktak. Ezzel arra célzott, hogy érdektelenség mutatkozik kongresszusunk iránt. Az igazság. hogy mi munkakongresszust tartottunk, és az embereket is arra kértük, hogy rendesen végezzék a dolgukat. Ez is történt. A kongresszus küldöttei itt, kollégáik pedig a maguk helyén dolgoztak. De akárhol is tevékenykedtünk, azonos szellemben, egy ügyért dolgoztunk. Itthon is nagy figyelem követi tanácskozásunkat, a kongresszus munkájával vailósággal együtt élt a párttagságunk, sőt az ország egész politikai közvéleménye. Ennek sok jele van. Nemcsak az, hogy az újságok nagyobb számban fogynak, hogy a tv-nézők keveslik a kongresszusi adásidőt. Ennek vannak más, még ennél is fontosabb jelei. A szerkesztő bizottság jelentésében szó volt azokról a levelekről, amelyek nagy tömegben érkeztek a kongresszus előkészítésének időszakában. Sokszor valóban megható, megrendítő formában fejtik ki egyes emberek a véleményüket, álláspontjukat. A kongresszus ideje alatt is kisebb-nagyobb kollektívák, szocialista brigádok, egyes emberek elküldték üdvözletüket táviratban, levélben. Ezekben kifejtették nézeteiket, felajánlásokat tettek a kongresszus tiszteletére, s közölték: teljesitik, amit korábban vállaltak. A bizalom legmagasabb fokának tartom, hogy ezek az üdvözletek nagyon gyakran azt is tartalmazták: amit a kongresszus határoz, annak megvalósításában készek részt venni. Ez a bizalom értékes jele. A múlt héten én is olvastam egy levelet, amely az egyik hetilapunk szerkesztőségébe érkezett. Az újság egyik olvasója írta: ö érdi lakos, 82 éves nyugdíjas vasutas, pártonkívüli. A szocializmus építésének híve. Most magában él, két derék fia fontos munkaterületen dolgozik, így nem tudnak mindennap találkozni. Nagyon sokat gondolkodik, amikor egyedül van. Azt írja: ő semmit nem tud felajánlani, de az életét odaadná azért, hogy folytatódjék Magyarországon az, ami ma történik a szocializmus és a nép érdekében. Kedves elvtársak! A párt szerepéről szólva még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az MSZMP marxista—leninista párt. A magyar kommunistákat a szocializmus, a kommunizmus elvei vezérlik. Hazánkban szocialista társadalmi rendszer, népi hatalom, népi állam van. Célunk világos: a fejlett szocialista társadalom felépítése. De ez sem önmagáért való program. Marx és Engels, majd Lenin sem azért dolgozták ki forradalmi elméletüket, és annak .szilárd, időtálló alapjait, hogy maguknak dicsőséget szerezzenek, hanem azért, hogy a munkásosztály felszabaduljon, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjön, az imperializmus hatalma megtörjön, a népek szabadon és békében élhessenek. Békében és barátságban minden néppel Élénk érdeklődés itthon és külföldön A kapitalista világ polgári lapjai szintén foglalkoznak pártunk kongresszusával. Teszik ezt a maguk módján, egy részük korrekten ad hírt róla. más részük — hol a ..politika megmerevedéséről", hoil „liberalizálódásról" cikkezve — politikai jósolgatásokba, személyi kombinációkba bocsátkozik. Erre még néhány órájuk van. azután azt ajánljuk, hogy a kongresszus határozatain gondolkodjanak el. Egy polgári lap azt írta: Budapesten nem látszik, hogy összeült a kongresszus, az emberek úgy jönnekA marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. S ez fontos számunkra, hiszen történelmünk során sokféle képet alkothatott országunkról a világ. Gondoljunk csak arra, hogy a monarchia széthullása után rövid ideig tartott a polgári forradalom. Később győzött a proletárforradalom, amelyet az antant segítségével, külső fegyveres erők levertek. Utána hosszú ellenforradalmi korszak következett. A felszabadulás utáni fejlődésünk sem volt egyenletes és törés nélküli. A nemzetközi közvéleményben tehát Magyarország képe kissé összetett Becsületbeli kötelességünk, hogy ezt a valóságnak megfelelően formáljuk. Azt akarjuk, hogy a szocialista országok népei, a világ haladó erői, a béke hívei, a reálisan politizáló polgári személyiségek úgy tekintsenek Magyarországra, mint amely békében és barátságban akar élni a világ minden népével. Mert meggyőződésünk, hogy az emberiség jövőjének nincs más biztató útja. A mi népünk kis lélekszámú, alig több mint tíz és fél millióan vagyunk. Ehhez viszonyítva jelentős számú magyar él az ország határain túl, közeli és távoli országokban. Dolgozzunk azért is becsülettel, hogy a határainkon kívül élő magyar Testvérpártok üdvözletei A külföldi testvérpártoknak az MSZMP Xlll. kongresszusára küldött üdvözletei meleg szavakkal köszöntötték a tanácskozást, toeóbbi sikereket kívánnak a magyar kommunistáknak, a dolgozó magyar népnek a fejlett szocializmus építését szolgáló program folytatásához, megvalósításához. Eljuttatta a kongresszushoz jókívánságait a Máltai Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, a Német Kommunista Párt, a Norvég Kommunista Párt, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt, az Olasz Kommunista Párt, a San Marino-i Kommunista Párt, a Spanyol Kommunista Párt, a Svájci Munkapárt, a Török Kommunista Párt, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt, a Mozambiki FRELIMO-Párt, a Jemeni Szocialista Párt, a Kongói Munkapárt, a Madagaszkári Függetlenség Kongresszus Pártja, az Angolai MPLA—Munkapárt, a Sandinista Nemzeti Felszabaditási Front. Üdvözölte az MSZMP XIII. kongresszusát a „Béke és Szocializmus" folyóirat, továbbá a Francia Szocialista Párt és a Pánhellén Szocialista Mozgalom. • A Magyar Szocialista Munkáspárt Xlll. kongresszusához üdvözletek sora érkezett olyan kommunista és munkáspártoktól, valamint nemzeti demokratikus mozgalmaktól is, amelyeknek képviselői nem voltak jelen a tanácskozáson. Ezeket az üdvözleteket a Xlll. kongresszus a szolidaritás megnyilvánulásaként örömmel fogadta, és szívből jövő köszönettel viszonozta. Ilyen üdvözletet küldött az Argentin Kommunista Párt, Ausztrália Szocialista Pártja, az Algériai Nemzeti Felszabaditási Front (FLN), Bahrein Nemzeti Felszabaditási Frontja, a Benini Népi Forradalmi Párt, Bolívia Kommunista Pártja, a Brazil Kommunista Párt, Chile Kommunista Pártja, a Chilei Szocialista Párt, a Costa Jlica-i Népi Élcsapat Párt, a Dél-afrikai Kommunista Párt, az Ecuadori Kommunista Párt, az Egyesült Államok Kommunista Pártja, a Guadeloupe-i Kommunista Párt, a Guatemalai Munkapárt, Guineai és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja (PAIGC), a Hondurasi Kommunista Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Izraeli Kommunista Párt, a Jamaicai Népi Nemzeti Párt, a Japán Kommunista Párt, a Jordán Kommunista Párt, Kanada Kommunista Pártja, a Kinai Kommunista Párt, a Kolumbiai Kommunista Párt, a Haladás és Szocializmus Párt (Marokkó), a Mexikói Egyesült Szocialista Párt, a Nigériai Szocialista Dolgozó Nép Pártja, a Palesztin Kommunista Párt, a Paraguayi Kommunista Párt, a Perui Kommunista Part, a Salvadori Kommunista Párt, a Szaúd-arábiai Kommunista Part, a Szenegáli Függetlenségi és Munkapárt, a Szíriai Kommunista Párt, az Arab Baath Szocialista Párt (Szíria), a Szudáni Kommunista Párt, Uruguay Kommunista Pártja, Venezuela Kommunista Pártja, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (Hazafias Front) és a Zöldfoki-szigetek Függetlenség Afrikai Pártja. unií Nemzetközi visszhang származásúak, magyar nemzetiségűek emelt fővel hallgathassak, ha Magyarországról esik szó. Kedves elvtársak! Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben — az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk. Eközben eszembe jut, mit írt Arany János Toldi Miklósról. Szavait egyik nemzeti sajátosságunk jellemzésére is szívesen idézem: „Hogy ha nő veszélye, nő a bátorsága!" De a kongresszusi felszólalókat hallgatva Madách Imrét is idézhetjük. Amit ő Az ember tragédiájában leírt, azt mi. kommunisták is valljuk: „Ember küzdj és bízva bízzál!" Szófia: A csütörtöki bolgár napilapok elismerően értékelik az MSZMP XIII. kongresszus vitáját. A Rabotnicseszko Delo, a BKP KB központi napilapja helyszíni tudósításában kiemelte, hogy a legfelsőbb magyar pártfórum küldötteinek felszólalását a holnapról való gondoskodás felelősségérzete hatotta át. A bolgár tömegtájékoztató eszközök egyöntetű megítélése szerint tárgyszerű és alkotó légkör jellemzi a magyar kommunisták küldötteinek a tanácskozását. Prága: A csütörtöki prágai lapok is nagy terjedelemben foglalkoztak az MSZMP XIII. kongresszusával. A Rudé Právo idézte Gáspár Sándornak a szakszervezeti mozgalom helyzetére, időszerű feladataira vonatkozó fő megállapításait. Belgrád: A kongresszuson zajló vita nyílt, kritikus és önkritikus légkörét, a témák árnyalt, elemző megközelítését emelik ki a magyar kommunisták legfelsőbb fórumáról beszámoló jugoszláv tömegtájékoztatási eszközök. A zágrábi Vjesnik és az újvidéki Magyar Szó kifejti, hogy a tanácskozáson a leghangsúlyosabban a gazdasági kérdésekről esik szó, ami érthető, hiszen a társadalom szinte minden területe összefügg a gazdasági helyzet pontos meghatározásával, és a továbblépés lehetőségeinek feltárásával. A Vjesnik aláhúzza, hogy a felszólalók teljes támogatásukról biztosították a kongresszusi dokumentumokban és Kádár János beszédében felvázolt fő politikai irányvonalat. Kádár János a kongresszus résztvevőinek küldöttigazolványát dedikálja. (Fotó: MTI — Telefotó — KS)