Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 74. szám

4 Péntek, 1985. március 29. Kádár János elvtárs vita záró beszéde (Folytatás a 3. oldalról.) sadalmi helyzetével. Talán joggal mondhatom: ennek uz az oka, hogy több évtize­des erőfeszítések nyomán javult a helyzet. Nem arról van szó, hogy már nincs mit tenni, hiszen itt is han­got kaptak jogos igények, például a továbbképzéssel kapcsolatban. Szeretnénk to. vábblépni a nők társadalmi megbecsülése és az egyenjo­gúság valóságos érvényesí­tése terén is. Vannak olyan társadalmi kérdések, amelyek a nőket talán súlyosabban érintik, mint a férfiakat. Ilyen a válások nagy száma. Ebben nyilvánvalóan sok minden szerepet játszik, talán az is, hogy a nök most keveseb­bet tűrnek el, mint régen, hiszen maguk is dolgozók, szavuk van a közéletben és otthon is. Lehet, hogy sokan túl fiatalon házasodnak. Mindenesetre a válások nagy száma valós problé­ma, amellyel úgy kell fog­lalkoznunk, hogy tudjuk: a családok felbomlása nem­csak a felnőtteket érinti, s nemcsak az asszonyokat sújtja erősen, hanem meg­gyötri a gyermekeket is. Társadalmunk eddig is sok­féleképpen segített a nők­nek, például a családot, a gyermeknevelést támogató kedvezmények útján. Mind­ebben elismerésre méltó módon előbbre léptünk az utóbbi években, s most ar­ra törekszünk, hogy a hely­zet tovább javuljon. Nagyon jó volna a harmonikus csa­lád. az anya és a gyermek jó értelemben vett kultu­szát erősíteni társadalmunk­ban. Sok szó esett a nyugdí­jasok helyzetéről is. Azt hi­szem, ebben a kérdésben helyes álláspontra jutott pártunk, a kongresszus; tennivalóink világosak. Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: te­gyünk meg mindent, amit kell a nyugdíjasok érdeké­ben — az igazán rászoru­lóknál tegyük ezt minél gyorsabban —, de ne „kis­korúsítsuk" a nyugdíjaso­kat. Társadalmunk teljes értékű, megbecsülésre érde­mes tagjai ők, akiknek érez­niük kell. hogy a társada­lomnak szüksége van rájuk. Ez a legfontosabb. Hallot­tam már olyan fiatal mar­xista előadóról, akinél sok­kal különb veteránt tud­nék az előadói emelvényre képzelni, hogy a munkás­mozgalomról beszéljen, még akkor is, ha bottal sétál odáig. Erőt próbáló feladatokat a fiataloknak A fiatalokról szólva is csatlakozhatom számos fel­szólaló megállapításához. A döntő: erőt próbáló felada­tot adni a fiataloknak. Itt persze a társadalmi szerep­lésre érett fiatalokról beszé­lünk. de szerintem még egy gyermek nevelésének is az a titka, hogy már három­éves korban kapjon olyan feladatot, nmelyet el tud vé­gezni, és ha teljesiti a meg­bízatást, dicsériük meg ér­te. Ezzel formáljuk ébredő öntudatát. Felelős, a képességeiket próbára tevő feladatokat, társadalmi megbízatásokat kell adni tehát a fiatalok­nak. Mert enélkül soha nem derül ki, melyikük alkalmas a nagyobb megbizatáso4c teljesítésére, és melyikük nem. Kedves elvtársak! Amikor még egyszer meg­említem azt a nagy figyel­met és fegyelmet, amellyel a küldöttek és a meghívot­tak a kongresszus vitáját követték arra gondolok, hogy ez a más országokból érkezett küldöttségeknek is 6okat mond pártunkról. Itt szeretném még egyszer meg­köszönni a szovjet, a por­tugál és az etióp küldöttség vezetőjének felszólalását, a (többi testvérpárt üdvözle­tét, amelyet a sajtóban nyil­vánosságra hoztunk és ho­zunk. Kongresszusunkra — kel­lő szerénységgel — ezúttal sem hívtuk meg ;)z egész világ kommunista és mun­káspártjait. Tanácskozásun­kat a nemzetközi részvétel szempontjából európai jelle­gűnek nevezhetjük. Mégis nagyon sok üdvözlő távirat érkezett a kongresszus cí­mére olyan kommunista és munkáspártoktól, amelyek itt nincsenek képviselve. Nekik is illő módon meg fogjuk .köszönni az üdvöz­letet és a szolidaritást. Kedves elvtársak! Néhány szót a sajtóról. Mi a sajtó dolgozóinak munkáját — ide értve a nyomtatott sajtót, a rádiót, a televíziót és a hírügynök­séget is — nagyon fontos­nak tartjuk. Nem mindig mondjuk így. vagy ilyen szépen, de a lényeg ez. A kongresszusra készülve is arra törekedtünk, hogy a sajtó dolgozóinak megfelelő munkafeltételeket biztosít­sunk. A lapoknak, a távira­ti irodának, a többi sajtó­szervnek ki kellett elégíte­nie a kongresszus iránti nagy érdeklődést. Tanács­kozásunk alkalmából szá­mos külföldi tudósító is ér­kezett hazánkba szocialista és kapitalista országokból egyaránt. Számukra is megfelelő feltételeket igye­keztünk biztosítani. külön televíziós rendszeren követ­hették a kongresszus min­den eseményét. hallhatták minden szavát. Tudomásom szerint ezzel elégedettek is voltak. Azért tettük mindezt, mert komolyan gondoljuk, hogy pártunk hazafias, in­ternacionalista párt. a né­pek barátságának híve. Eh­hez az is hozzátartozik, hogy segítsük a népek köl­csönösen jobb megismerését. S ebben óriási szerepe van a sajtónak. Nyilván nem mindenkinek volt alkalma követni a kongresszus nemzetközi saj­tóvisszhangját. Hadd mond­jam el: nagyon nagy figyel­met fordít erre a kongresz­szusra a Szovjetunió, a töb­bi szocialista ország sajtó­ja, s nagy terjedelemben számolnak be munkánkról a kapitalista országokban működő testvérpártok lap­jai is. Ez jó és megtisztelő számunkra. mennek a városban, mint más napokon szoktak. Ezzel arra célzott, hogy érdekte­lenség mutatkozik kong­resszusunk iránt. Az igaz­ság. hogy mi munkakong­resszust tartottunk, és az embereket is arra kértük, hogy rendesen végezzék a dolgukat. Ez is történt. A kongresszus küldöttei itt, kollégáik pedig a maguk helyén dolgoztak. De akár­hol is tevékenykedtünk, azonos szellemben, egy ügyért dolgoztunk. Itthon is nagy figyelem követi tanácskozásunkat, a kongresszus munkájával va­ilósággal együtt élt a párt­tagságunk, sőt az ország egész politikai közvélemé­nye. Ennek sok jele van. Nemcsak az, hogy az újsá­gok nagyobb számban fogy­nak, hogy a tv-nézők keves­lik a kongresszusi adásidőt. Ennek vannak más, még ennél is fontosabb jelei. A szerkesztő bizottság je­lentésében szó volt azokról a levelekről, amelyek nagy tömegben érkeztek a kong­resszus előkészítésének idő­szakában. Sokszor valóban megható, megrendítő formá­ban fejtik ki egyes emberek a véleményüket, álláspontju­kat. A kongresszus ideje alatt is kisebb-nagyobb kol­lektívák, szocialista brigá­dok, egyes emberek elküld­ték üdvözletüket táviratban, levélben. Ezekben kifejtet­ték nézeteiket, felajánláso­kat tettek a kongresszus tiszteletére, s közölték: tel­jesitik, amit korábban vál­laltak. A bizalom legmaga­sabb fokának tartom, hogy ezek az üdvözletek nagyon gyakran azt is tartalmazták: amit a kongresszus határoz, annak megvalósításában ké­szek részt venni. Ez a bi­zalom értékes jele. A múlt héten én is olvas­tam egy levelet, amely az egyik hetilapunk szerkesz­tőségébe érkezett. Az újság egyik olvasója írta: ö érdi lakos, 82 éves nyugdíjas vas­utas, pártonkívüli. A szoci­alizmus építésének híve. Most magában él, két derék fia fontos munkaterületen dolgozik, így nem tudnak mindennap találkozni. Na­gyon sokat gondolkodik, amikor egyedül van. Azt ír­ja: ő semmit nem tud fel­ajánlani, de az életét odaad­ná azért, hogy folytatódjék Magyarországon az, ami ma történik a szocializmus és a nép érdekében. Kedves elvtársak! A párt szerepéről szólva még egyszer szeretném hang­súlyozni, hogy az MSZMP marxista—leninista párt. A magyar kommunistákat a szocializmus, a kommuniz­mus elvei vezérlik. Hazánk­ban szocialista társadalmi rendszer, népi hatalom, népi állam van. Célunk világos: a fejlett szocialista társadalom felépítése. De ez sem önma­gáért való program. Marx és Engels, majd Lenin sem azért dolgozták ki forradal­mi elméletüket, és annak .szilárd, időtálló alapjait, hogy maguknak dicsőséget szerezzenek, hanem azért, hogy a munkásosztály fel­szabaduljon, az embernek ember általi kizsákmányolá­sa megszűnjön, az imperi­alizmus hatalma megtörjön, a népek szabadon és béké­ben élhessenek. Békében és barátságban minden néppel Élénk érdeklődés itthon és külföldön A kapitalista világ polgári lapjai szintén foglalkoznak pártunk kongresszusával. Teszik ezt a maguk mód­ján, egy részük korrekten ad hírt róla. más részük — hol a ..politika megmereve­déséről", hoil „liberalizáló­dásról" cikkezve — politi­kai jósolgatásokba, szemé­lyi kombinációkba bocsátko­zik. Erre még néhány órá­juk van. azután azt ajánl­juk, hogy a kongresszus ha­tározatain gondolkodjanak el. Egy polgári lap azt írta: Budapesten nem látszik, hogy összeült a kongresszus, az emberek úgy jönnek­A marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amely­től soha nem térhetünk és nem is térünk el. Azért dol­gozunk, hogy a munkásem­ber, minden dolgozó boldo­guljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő fe­lé tekinthessen. Azért dol­gozunk, hogy szocialista ha­zánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, ho­gyan ítéli meg a világ köz­véleménye a Magyar Nép­köztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet for­málni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. S ez fontos számunkra, hiszen történel­münk során sokféle képet alkothatott országunkról a világ. Gondoljunk csak arra, hogy a monarchia széthul­lása után rövid ideig tartott a polgári forradalom. Ké­sőbb győzött a proletárfor­radalom, amelyet az antant segítségével, külső fegyveres erők levertek. Utána hosszú ellenforradalmi korszak kö­vetkezett. A felszabadulás utáni fejlődésünk sem volt egyenletes és törés nélküli. A nemzetközi közvélemény­ben tehát Magyarország ké­pe kissé összetett Becsület­beli kötelességünk, hogy ezt a valóságnak megfelelően formáljuk. Azt akarjuk, hogy a szocialista országok népei, a világ haladó erői, a béke hívei, a reálisan politizáló polgári személyiségek úgy tekintsenek Magyarországra, mint amely békében és ba­rátságban akar élni a világ minden népével. Mert meg­győződésünk, hogy az em­beriség jövőjének nincs más biztató útja. A mi népünk kis lélekszá­mú, alig több mint tíz és fél millióan vagyunk. Ehhez viszonyítva jelentős számú magyar él az ország határa­in túl, közeli és távoli or­szágokban. Dolgozzunk azért is becsülettel, hogy a hatá­rainkon kívül élő magyar Testvérpártok üdvözletei A külföldi testvérpártoknak az MSZMP Xlll. kongresszusára küldött üdvözletei meleg szavakkal kö­szöntötték a tanácskozást, toeóbbi sikereket kíván­nak a magyar kommunistáknak, a dolgozó magyar népnek a fejlett szocializmus építését szolgáló prog­ram folytatásához, megvalósításához. Eljuttatta a kongresszushoz jókívánságait a Máltai Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Párt­ja, a Német Kommunista Párt, a Norvég Kommunis­ta Párt, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt, az Olasz Kommunista Párt, a San Marino-i Kommunista Párt, a Spanyol Kommunista Párt, a Svájci Munka­párt, a Török Kommunista Párt, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt, a Mozambiki FRELIMO-Párt, a Jemeni Szocialista Párt, a Kongói Munkapárt, a Madagaszkári Függetlenség Kongresszus Pártja, az Angolai MPLA—Munkapárt, a Sandinista Nemzeti Felszabaditási Front. Üdvözölte az MSZMP XIII. kongresszusát a „Bé­ke és Szocializmus" folyóirat, továbbá a Francia Szo­cialista Párt és a Pánhellén Szocialista Mozgalom. • A Magyar Szocialista Munkáspárt Xlll. kong­resszusához üdvözletek sora érkezett olyan kommu­nista és munkáspártoktól, valamint nemzeti demokrati­kus mozgalmaktól is, amelyeknek képviselői nem vol­tak jelen a tanácskozáson. Ezeket az üdvözleteket a Xlll. kongresszus a szolidaritás megnyilvánulásaként örömmel fogadta, és szívből jövő köszönettel viszo­nozta. Ilyen üdvözletet küldött az Argentin Kommunista Párt, Ausztrália Szocialista Pártja, az Algériai Nem­zeti Felszabaditási Front (FLN), Bahrein Nemzeti Fel­szabaditási Frontja, a Benini Népi Forradalmi Párt, Bolívia Kommunista Pártja, a Brazil Kommunista Párt, Chile Kommunista Pártja, a Chilei Szocialista Párt, a Costa Jlica-i Népi Élcsapat Párt, a Dél-afrikai Kommunista Párt, az Ecuadori Kommunista Párt, az Egyesült Államok Kommunista Pártja, a Guadeloupe-i Kommunista Párt, a Guatemalai Munkapárt, Guineai és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Füg­getlenségi Pártja (PAIGC), a Hondurasi Kom­munista Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Izraeli Kommunista Párt, a Jamaicai Népi Nemzeti Párt, a Japán Kommunista Párt, a Jordán Kommunis­ta Párt, Kanada Kommunista Pártja, a Kinai Kom­munista Párt, a Kolumbiai Kommunista Párt, a Ha­ladás és Szocializmus Párt (Marokkó), a Mexikói Egyesült Szocialista Párt, a Nigériai Szocialista Dol­gozó Nép Pártja, a Palesztin Kommunista Párt, a Paraguayi Kommunista Párt, a Perui Kommunista Part, a Salvadori Kommunista Párt, a Szaúd-arábiai Kommunista Part, a Szenegáli Függetlenségi és Mun­kapárt, a Szíriai Kommunista Párt, az Arab Baath Szocialista Párt (Szíria), a Szudáni Kommunista Párt, Uruguay Kommunista Pártja, Venezuela Kom­munista Pártja, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (Hazafias Front) és a Zöldfoki-szigetek Függetlenség Afrikai Pártja. unií Nemzetközi visszhang származásúak, magyar nem­zetiségűek emelt fővel hall­gathassak, ha Magyarország­ról esik szó. Kedves elvtársak! Pártunk — ez világnézeté­ből is következik — opti­mista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amely­ben — az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk. Eközben eszembe jut, mit írt Arany János Toldi Mik­lósról. Szavait egyik nem­zeti sajátosságunk jellemzé­sére is szívesen idézem: „Hogy ha nő veszélye, nő a bátorsága!" De a kongresszusi felszó­lalókat hallgatva Madách Imrét is idézhetjük. Amit ő Az ember tragédiájában le­írt, azt mi. kommunisták is valljuk: „Ember küzdj és bízva bízzál!" Szófia: A csütörtöki bol­gár napilapok elismerően értékelik az MSZMP XIII. kongresszus vitáját. A Ra­botnicseszko Delo, a BKP KB központi napilapja hely­színi tudósításában kiemel­te, hogy a legfelsőbb ma­gyar pártfórum küldöttei­nek felszólalását a holnap­ról való gondoskodás fele­lősségérzete hatotta át. A bolgár tömegtájékozta­tó eszközök egyöntetű meg­ítélése szerint tárgyszerű és alkotó légkör jellemzi a ma­gyar kommunisták küldöt­teinek a tanácskozását. Prága: A csütörtöki prá­gai lapok is nagy terjede­lemben foglalkoztak az MSZMP XIII. kongresszusá­val. A Rudé Právo idézte Gás­pár Sándornak a szakszer­vezeti mozgalom helyzetére, időszerű feladataira vonat­kozó fő megállapításait. Belgrád: A kongresszuson zajló vita nyílt, kritikus és önkritikus légkörét, a témák árnyalt, elemző megközelíté­sét emelik ki a magyar kommunisták legfelsőbb fó­rumáról beszámoló jugo­szláv tömegtájékoztatási esz­közök. A zágrábi Vjesnik és az újvidéki Magyar Szó kifej­ti, hogy a tanácskozáson a leghangsúlyosabban a gaz­dasági kérdésekről esik szó, ami érthető, hiszen a társa­dalom szinte minden terü­lete összefügg a gazdasági helyzet pontos meghatározá­sával, és a továbblépés le­hetőségeinek feltárásával. A Vjesnik aláhúzza, hogy a felszólalók teljes támogatá­sukról biztosították a kong­resszusi dokumentumokban és Kádár János beszédében felvázolt fő politikai irány­vonalat. Kádár János a kongresszus résztvevőinek küldöttigazolványát dedikálja. (Fotó: MTI — Telefotó — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents