Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 74. szám

2 Péntek, 1985. március 29. A szerkesztő bizottság jelentése a kongresszusnak n tanácskozóteremből Övári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a szerkesztő bizottság elvégez­te munkáját. Megállapítot­ta, hogy a határozat terve­zete összhangban van a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolójával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli ki­egészítésével. A kongresszuson felszólaló küldött elvtársak kifejezték egyetértésüket a határozat tervezetével. A tartalmi mondanivalót érintő módo­sító javaslatok nem hang­zottak el, é§ ez megköny­nyítette a szerkesztő bizott­ság munkáját. Mégis úgy ítéltük meg, hogy a Vitá­ban elhangzottak figyelem­bevételével helyes néhány hangsúlyos mondattal gazda­gítani a határozat szövegét. A kongresszus előtti vitá­kat, a pártértekezletek ál­lásfoglalásait is figyelembe véve javasoljuk, hogy a kongresszusi határozatban is fogalmazzuk meg: a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figye­lemmel kísérje a munkás­osztály helyzetének alakulá­sát, és azt is, hogy *— bár a város és a falu közötti különbség csökken — a fa­lusi lakosság életkörülmé­nyeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. Á politikai irányvonal folytatása Szükségesnek tartottuk, hogy a határozat foglalkoz­zon az ellenőrzés fontossá­gával. Ezért a határozatban javasolunk egy mnndaiol ár­ról, hogy a szocialista tör­vényesség érvényesítése megkövetelt a következeles és határozott ellenőrzést, és ennek részeként a Népi El­lenőrzés munkájának fej­lesztését. A pártértekezletek és a hozzászólások alapján java­soljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazdagításához, az emberek életszemléleté­nek, magatartásának ala­kításához. Többen szóltak kongresz­s'zusunkon az emberi ténye­zők fontosságáról. Ezért ja­vasoljuk, hogy a határozat­ban is szerepeljen a fel­adat: a tudomány, a kultú­ra, a művelődés fejlesztésé­vel segítsük az emberek al­kotóképességének kibonta­koztatását. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka, a szocia­lista értékek megbecsülésé­ről. Javasolták és elfogadás­ra ajánljuk, hogy a tömeg­tájékoztatásban is kapjanak ezek nagyobb hangsúlyt. Mar az előzetes vitákban is többen javasolták, hogy egy-egyf kérdést alaposab­ban elemezzünk, és térjünk ki részletesebben a felada­tokra. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvéinek vitája és az itteni vita is javaslatokban, gondolatok­ban sokkal gazdagabb volt, mint ami Végül is a hatá­rozatban megjelenik. Ezt én nem tartom hibának, sőt, természetesnek ítélem. Még­is azt javasolom, hogy a határozat ne menjen bele a részletekbe. Ha ugyan-' is azt akarjuk, hogy a kongresszus legfontosabb mondanivalója eljusson a párt tagságához, sőt, egész népünkhöz, arra kell töre­kednünk, hogy határozatunk a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzon. Ne legyen túl terjedelmes és részletező ol­vasmány. A tervezet a párt politi­kai irányvonalának folyta­tásából indul ki. Ez felel meg egész pártunk és né­pünk óhajának és a felszó­laló küldött elvtársak egy­értelmű állásfoglalásának is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párt vezető szervei-­nek korábbi fontos határo­zatai — csak példaként em­lítem: a Szakszervezeti mun­káról, az ifjúsági- mozga­lomról, a gazdaságirányítás­ról, az oktatásügyről szóló határozatokat — Változatla­nul érvényben vannak, és ezért most az elfogadásra javasolt határozatban nem szükséges ezeket részlete­sen megismételni. A szerkesztő bizottság megállapította azt is, hogy a határozat tervezete tar­talmazza annak a széles kö­rű Vitának a legfontosabb tapasztalatait, amely a kong­resszus előkészítésének idő­szakában országszerte folyt a kommunisták aktív részű* Vételével, éfe riéíín kis szám­ban szövetségeseink, a szo­cializmus pártonkívüli hí­veinek a bevonásával. Amikor a Központi Bi­zottság jóváhagyta a hatá­rozat tervezetét, már ren­delkezésre álltak az alap­szervezetek és a pártértekez­lelek egy részének tapaszta­latai. De a budapesti, a me­gyei és a megyei jogú párl­érlekczletek csak ezután foglaltak állást. Ezért a kongresszust megelőzően gondosan átnéztük a púrtér­tekezletek állásfoglalásait és összevetettük a határozat tervezetévek iránymutató javaslatok Nagyon fontosnak tartom, hogy a megyei szintű part­értekezletek a politika fő kérdéseiben azonos állás­pontra jutottak, és ezek egy­beesnek a Központi Bizott­ság véleményével. A pártér­tekezletek állásfoglalásai, amelyek természetesen han­got kaptak a kongresszust felszólalásokban is, nem te­szik szükségessé a határoza­ti javaslat érdemi módosítá­sát. A kongresszuson folytatott vitából megalapozottan me­rek következtetni arra is, hogy a tisztelt küldött elv­társak-. egyetértéssel fogják elfogadni a Központi Bi­zottság és a Központi El­lenőrző Bizottság beszámoló­ját a szóbeli kiegészítések­kel együtt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kongresZ­szusnak van iránymutató ál­lásfoglalása azokban a kér­désekben is, amelyek kellő részletezéssel nem szerepel­nek határozati javaslatunk­ban. A szerkesztő bizottság a határozat tervezetét több he­lyen pontosította, stilárisan javította. Ezek a módosítá­sok az érdemi mondanivalót nem érintik, és ezért ké­rem, hogy a küldött elvtár­sak ezek részletezésétől te­kintsenek el. Ügy vélem azonban, hogy van jelentő­sége annak is, ha határoza­tunk szövege egyértelműbb, pontosabb és nyelvi szem­pontból is- jobb lesz. A kongresszus előtti hó­napokban a Központi Bi­zottsághoz számos levél is érkezett. Kivétel nélkül mindegyik levélírót az a szándék vezette, hogy se­gítse a kongresszus munká­ját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni ar­ról, hogy minden levelet fi­gyelmesen elolvastunk,, a ja­vaslatokat mérlegeltük. Kö­zülük bizonyára sokan rá­ismernek gondolataikra az elfogadásra javasolt hatá­rozatban. Á lenini normák szerint Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati ja­vaslatban. Ügy érzem, hogy a levélírók nem is ezt vár­ták. Ahogy egyikük fogal­mazott: „levelemmel azt szeretném elérni —- írja —, hogy valahol, valakik oda­figyeljenek az apróbb­nak tűnő problémákra is". Ezt az észrevételt én na­gyon fontosnak tartom. A kongresszus sok fontos ügyet nem tud részleteiben szabá­lyozni. De ha azt akarjuk, hogy a társadalomnak jó le­gyen a közérzete, minden párt-, állami és társadalmi funkcióban levő elvtársunk­nak foglalkoznia kell ezek­kel a kisebbnek látszó ügyekkel. Engedjék meg tisztelt elv­társak, hogy egészen rövi­den szóljak q határozati ja­vaslattal szorosan összefüg­gő néhány tartalmi kérdés­ről is. A kongresszus előtt megéiénküitekí a viták. Ez érthető, hiszen a kortgresz­szust nemcsak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készítette elő. Ezek a Viták megerősítették azokat az alapelveket, amelyek a mi pártunkat Magyar Szo­cialista Munkáspárttá teszik, és amelyeket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni köte­lességünk. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom. elsőrendű kötelességünk ennek védel­me és erősítése. Ennek ér­dekében történelmi progra­munk a szocialista demok­rácia fejlesztése a szocia­lista nemzeti egység erősí­tése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szerve­zőerőre, és ez a munkás­osztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—le­ninizmus elméletét • követi, de ezt nem dogmaként te­szi, hanem a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen iránytűnek tekinti. A párt­élet lenini elveinek és nor­máinak érvényesülésén dol­gozunk, s ez egyaránt vo­natkozik a párt belső éle­tére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsola­tok építésére. Végül pártunk ilyen alap­vető jellemvonásának te­kintem azt is. hogy haza­fias és egyben internaciona­lista párt vagyunk, elutasít­juk a nemzeti közömbössé­get. és egyben a naciona­lizmus minden megnyilvá­nulását is. A szocialista or­szágok közösségéhez tarto­zunk. a nemzetközi mun­kásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini élve alapján építjük kapcso­latainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelembevételével fejlesztjük gazdasági kap­csolatainkat. Pártunk poli­tikájának ezek a maradandó érvényű elvei megtalálhatók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek is­métlésnek tűnnek. De a po­litika folyamatossága meg­követeli ezeknek az elvek­nek ismételt leszögezését. A kongresszusi vitában viszonylag nagy teret kap­tak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a felszabadulás 40. évfor­dulója magyarázza ezt. Ta­lán még az sem, hogy meg­jelentek vitatható nézetek, írások, téves állásfoglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, többnyire inkább visszaemlékezésekben, pub­licisztikában. A történelem és ennek részeként mozgal­munk története számunkra mindenekelőtt azért fontos, mert segít megismerni a jelent, és tervezni a jövőt. Segít megérteni, honnan jöttünk, kik vagyunk, és mivé lehetünk. A részletek­ről vitatkozhatunk, vitat­kozni is fogunk, de vitatha­tatlan tény, hogy a felsza­badulás gyökeres fordulatot hozott az ország életében, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmányaink, amelyekről a határozattervezet is szól. azért valósulhattak meg, mert a párt a nép érdekeit képviselve, a szocialista cé­lokat szem előtt tartva na­pirendre tűzte a megoldás­ra váró kérdéseket, mert forradalmi párt tudott ma­radni. Ez a mi viszonyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadá­lyokat és a torzulásokat, szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibáink­kal is. A megújulás és a reformok pártja volt ez a párt már az 1956. évi ellen­forradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok kö­zött is. Voltak vitáink is, de- ezekben a vitákban a párt' vezető testületeibén — beleértve mostani/ X1H. kongresszusunkat is, nem konzervatívok és reform­pártiak csatáztak, hanem a szocialista, fejlődés hívei vi­tatták és keresték a hely­zetnek leginkább megfelelő megoldásokat. Egységes támogatás Megítélésem szerint a határozat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk legfontosabb kér­déseit. Ami pedig a jövőt illeti, a határozati javaslat tartalmazza legfontosabb teendőinket a következő öt évre. A kongresszus egysé­ges volt a határozati javas­lat támogatásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység megnyilvánul majd a végrehajtásban is. A Köz­ponti Bizottság a Uongresz­szus elé terjesztette a Szervezeti Szabályzat módo­sítására vonatkozó javasla­tokat is. A küldött elvtár­sak támogatták a benyújtott javaslatot, további módosí­tásra nem érkeztek észrevé­telek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fo­gadja el a Központi Bi­zottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Végezetül a szerkesztő bizottság névében megkö­szönöm a tisztelt küldött elvtársak bizalmát, és ké­rem. hogy jelentésünket fo­gadják él. * Övári Miklós előterjesz­tését követően Losonczi Pál a kongresszus nevében meg­köszönte a szerkesztő bi­zottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kap­csolatban ' kérdés, észrevétel nem hangzott el. tájékoztat­ta a küldötteket, hogv a je­len tésről a határozathozatal­kor szavaznak. Ezt köve­tően az elnök beielentette: a Központi Ellenőrző Bi­zottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő iavaslat, ezért Gye­nes András, a KEB elnöke elállt a külön vita-összefog­lalótól. A kongresszus legidősebb résztvevőjét, a 91 éves Hunya Istvánt köszöntik •: . .': • Í H ^1 í gJlllp • - m • ií • ^^^Prjfef Á Ül , JM IPv * ^Sfe Á t íSk I'aksi Zoltánnét, a kongresszus legfiatalabb résztvevőjét köszöntik Munka verseny-vállalások teljesítésével Termelési sikerek A vállalati kollektívák az utóbbi napokban a munkaverseny-vállalások tel­jesítésével, pótfelajánlások­kal, hideg tél miatti terme­léskiesések pótlásával kö­szöntötték az MSZMP XIII. kongresszusát. A mecseki szénbányászok kongresszusi hetet szervez­tek, s hétfő óta a tervezett­nél 9 ezer tonnával több, összesen csaknem 60 ezer tonna szenet hoztak a fel­színre. Már a korábbi he­tekben is túlteljesítették tervüket, így év eleji elma­radásukat pótolták. Munká­jukat segítették az újonnan üzembehelyezett fejtési be­rendezésék. Kimagasló ered­mények születtek a tatabá­nyai szénbányák üzemeiben is, ahol a kongresszus ideje alatt több mint 7 ezer tóhna szenet bányásztak terven felül. A brikettgyári mun­kások a kongresszusi hét minden napján túlteljesítet­ték a termelési tervet, s az előirányzottnál 1400 tonná­val több terméket - gyártot­tak. A gyár fennállása óta ilyen mágus napi teljesít­ményre még nem volt példa.. Az Özdi Kohászati Üze­mekben a kongresszusi mű-' szakokban a hét eleje óta több mint 200 tonnával több acélt csapoltak a tervezett­nél, a hengerészek pedig 600 tonnával teljesítették túl tervüket. Az ózdiak összes­ségében 2 ezer tonnával több készárut szállítottak belföldi és külföldi megren­delőiknek. A diósgyőri Lenin Kohászati Művekben is kongresszusi hetet tartanak. A pótfelajánlások teljesíté­sének eredményeként máris teljesítették első negyedévi térvüket megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy az év végéig — az igények­nek megfelelően — 2 ezer tonnával több hengerelt árut készítsenek az előirány­zottnál. Az Ikarus mátyásföldi gyárában több hónappal az eredeti határidő előtt átad­ták az IK 435 városi csuk­lós, és az IK 396 típusú tá­volsági luxus autóbusz első példányait. Ez utóbbi busz már vevőre is talált, egy észak-európai közlekedési cég vásárolta meg. Az egye­di gyáregység dolgozói tel­jesítették másik felajánlásu­kat is: az áprilisi moszkvai magyar jubileumi kiállításra elkészítették a 695 típusjelű repülőtéri autóbuszt. A Ganz-Mávag acélszer­kezeti gyárában dolgozó szo-. cialista brigádok megszün­tették a csongrádi Tisza híd szerkezeti elemeinek gyártá­sában létrejött elmaradásu­kat, s megkezdték az elemek ütemes szállítását is. A vállalat gépgyárában határidő előtt befejezték egy bolgár megrendelésre készí­tett atomerőművi kazettaát­rakó berendezés szerkezeti elfemeinek gyártását. A vasúti járműgyárban ugyan­csak a tervezettnél koráb­ban útnak indították a szov­jet partnerek részére előál­lított tartalék alkatrészeket, motorokat és sebességváltó­kat, mintegy 2 millió rubel értékben. A győri Rába Magyar Va­gon és Gépgyár mezőgazda­sági gépeket és alkatrészeket gyártó kollektívái, teljesítve az első negyedévre szóló vállalásokat eddig 75 nagy teljesítményű mezőgazdasági erőgépet adtak át a gazda­ságoknak. 300 Rába kistrak­tort is gyártottak, a külön­féle pótalkatrészekből pe­dig 300 millió forint érték­ben készítettek, ezzel is se­gítve a mezőgazdaság zök­kenőmentesebb tavaszi fel­készülését.

Next

/
Thumbnails
Contents