Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 71. szám

12 Kedd, -1985. március 26. Mindenféle Igazán nem panaszkodhatunk: évfordulók, nagy események előnyösen éreztették hatásukat a heti műsorban. Igen szívesen emlékszem vissza Bató György háromrészes, Metszetek című vállalkozására: 1980-tól tekintette át — szakértők beszélgetésre szólításával, s rengeteg adattal — gazdaságunk, társadalmunk, kultúránk főbb jellemzőit. Nem volt könnyű dolga, nem is tudta másként csinálni, csak örökös mentegetőzéssel, hiszen: mennyit lehet elmondani fontos dolgainkról egyegy órában? Ha sokat is markolt, talán mégis megérte, mert általában sikerült úgy irányítani a beszélgetéseket, hogy mindegyik részben kellően aláhúzták az utóbbi 5 évünk jelenségeiből a holnap is hatókat, problémáiból a legsürgősebben megoldandókat. Gondolatokat indukált és erősített fel a Metszetek, felelős cselekvéseket sürgető televíziós publicisztika volt. Élvezetes műsorrá kerekedett a Film és emlékezet is. amelyben Bulla Károly szerkesztő Szabó György műsorvezetésével 40 év legjobb magyar filmjeiről „mesélt". Elkerülendő a keresztmetszetek szikárságát, szárazságát — bőséges illusztrációval, filmrészletekkel. Bizonyítékokat szolgáltatva a magyar filmművészet önállóságáról, felnőttségéről, erejéről. Ez is, mint a hét „főműsora", Osztrovszkij Erdő című komédiájának adaptációja, a Budapesti Tavaszi Fesztivál „begyűrűzése" leend tévénkbe. Föltétlen híve vagyok annak, hogy a nagy, országos művészeti eseményekhez kapcsolódjon a televízió (az őszi művészeti hetek is ilyen), legalább bizton számíthatunk rá: ilyenkor a sikerültebb, rangosabb produkcióit látjuk. Lengyel György rendezése is míves munka, kabinetalakítások egész sorozatával, gondosan komponált jelenetekkel. A szereplők teljes listáját ide írhatnám, egytől egyig amolyan „jól megcsinált", színes íigurákat teremtettek. A baj csak az, hogy az Erdő tévéadaptációja semmiféle felfedezést nem tett arról, hogy a kor Oroszországának teljesen közismert jelenségei, vagy, ha tetszik, kortalan társadalmi jelenségek — miféle emberi közreműködéssel állnak elő, pontosan kicsodák, milyen emberek a megtestesítői mindazon „csúnyaságoknak", melyek, mint a vezércikkekben, meglehetős didaktikával soroltattak itt elő. Ügy mint pénzsóvárság, érdekelvűség, gerinctelen törtetés — szemben az érzelmes-romantikus emberséggel. A ráismerés lehetőségét nem kaptuk meg ebből a kétségtelenül színes, részleteiben érzékletes előadásból, talán, mert olyan könnyen átlátható, kiszámítható, meglepetés nélküli volt az egész, mint egy operett. Maradt a „láttam már" kényelmetlen érzése. A heti kínálat még választásra is kényszerített szerdán, s talán megbocsáttatik, hogy a Videoton és a Manchester United mérkőzésének drámai fejleményei elcsábítottak, s nem számolhatok be a népesedési gondokkal foglalkozó szegedi műsorról. Így csak a témaválasztást dicsérhetem: nem tudunk eleget beszélni erről! Muszáj minden alkalmat megragadni, hátha egyszer kellőképpen átjárja közgondolkodásunkat: nagy a baj! Sulyok Erzsébet a jegyzetről Hangos publicisztika. Az éterbe „kilőtt" újságcikk. Közérdekű, hallható írásos okfejtés. Igen, ez mind és ezen felül is még sok egyéb az a sajátos műfaj — amit rádiójegyzetnek neveznek. Hallottam már olyan vélekedéseket, hogy nem is igazán a rádióba való: a felolvasott írás a vizuális élmény adta gondolatisággal azonos mértékben nem tudja lekötni az embert, hiszen csak füllel követhető, ha még oly jól megírt (és jól felolvasott!) is. Nem tudom, feltehetően alkat dolga e megítélés: az viszont biztos, hogy ahányszor akarva-akaratlanul rádiójegyzetet hallgattam, az utólag valóban jónak minősíthető mű legalább annyira lekötötte figyelmemet, mint az írásos sajtóban olvasható bármely izgalmas cikk. A jegyzet természete, hogy rövid (öt-tízperces), frappáns, a világos, logikus gondolatmenetre épülő, fontos társadalmi-közéleti jelenségeket vizsgáló, ezekről véleményt mondó írásmű. Egyféle mini-publicisztika, hogy az újságírás egyik szakmai terminus technicusát alkalmazzuk rá, erőteljes atyafiságban lévén a mi munkánkkal. A rádiójegyzeteket írók éppúgy újságíró—íróemberek, mint a napi- vagy hetilapokban publikálók, egészen természetes tehát, ha azonos minőségű kritériumokat alkalmazunk megítélésükkor. Hogy mitől jó egy jegyzet, persze sok tényező dönti el. Az íráskészség éppoly fonton, mint a mondandó plaszticitása, világos okfejtése, szellemessége, eredetisége, vagy éppen az adott téma izgalmas, aktuális mivolta, és mélyen átélt, egyéni módon történő feldolgozása. Két rádiójegyzetet hallottam az elmúlt héten — mindkettő egyszerre jelentett példázatot bizonyos műfaji törvényszerűségek jelenlétére, sajátosságaira — és a jegyzet hallatán a hallgatóban felmerülő kifogásokra, ellenérzésekre, fenntartásokra is. Pethö Tibor a Tükörképek című adásban szerdán este a Kossuth adón Nemzettudatmagyarságkép című jegyzetét olvasta föl. A téma izgalmasságához kommentár aligha szükséges. Ráadásul a jegyzet némiképp kapcsolódott a most időszerű évfordulóhoz is — legalábbis annyiban, hogy az elmúlt 40 esztendőt áttekintve villantotta föl ennek az oly lényeges, jövőnk szempontjából alighanem nélkülözhetetlen fontosságú kérdéskörnek többféle vetületét, a nemzetkarakterológia sorsától a magyarság önérzetének, önismeretének változásáig s addig a végső megállapításig, miszerint egyfajta mentőakciót kell(ett) indítani nemzeti indentitásunk megőrzésére. Lényegretörő, pontos, tiszta, jó jegyzet volt, s ha nem is a teljesség igényével készült (ilyen terjedelemben nem is készülhetett) — amit megmutatott, az a továbbgondolásra éppen elegendő. Ez pedig a legfőbb cél. Bakonyi Péter (a közelmúlt egyik nagy könyvsikere, a Téboly, terápia, stigma című mű szerzője) jegyzetét vasárnap délben, szintén a Kossuth rádióban hallhattuk. Korszerűtlen érzelmek volt a címe, s arról a (szerintem eddig egyáltalán nem megfelelően észlelt) össztársadalmi tünetről szólt, amely a cinizmus, a „kemény" nemtörődömség és az „álrealizmus" álarcai mögül sújt megvetéssel és lesajnálással minden nyíltabb, őszintébb érzelemmegnyilvánulást, légyen szó meghatottságról, lelkesültségről vagy éppen a könnyek nyílt, leplezetlen valóságáról egyegy emberi arcon. A tematikával megint nem volt baj, sőt. A logikai érveléssel sem — hiányérzetünk mégis támadhatott. Bakonyi Péter kitűnően érzi a jelenség tapasztalható ág-bogait, részleteit, differenciáltan érvel és okosan példálózik — éppen csak megmaradt a felszínen. Az okokról, ezt az igaz és valóban lehangoló össznépi tünetet kiváltó miértekről, nem hallhattunk, még a szubjektív találgatás jegyzetben megvalósítható szintjén sem. Márpedig csupán regisztrálni egy fontos szociális jelenséget — egy jegyzet számára sem lehet elegendő. Megjegyzem, a Magyar Rádióban a rádióújság tanúsága szerint hetente meglehetősen sok jegyzet hangzik el. Vannak állandó rovatban fellelhetők (például Fekete Gyula vagy Faragó Vilmos írásai) és vannak alkalmiak. A jegyzeteket lehet. kell is bírálni, műfaji követelményeiket taglalni, elmélkedni fölöttük és miattuk — csak egyvalami lehetetlen. Nem figyelni rájuk. És ezért kell szeretni őket. Domonkos László Munkavédelmi bizottság alakult Tegnap, hétfőn a megyei tanács épületében megtartotta alakuló ülését a Csongrád megyei MunkavédaJmi Bizottság. A jelenlevők megtárgyalták és elfogadták az idei munkatervet, valamint meghallgatták az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség megyei felügyelőségének beszámolóját az 1984-es év baleseti helyzetéről. A bizottsáe tagjai folyamatosan figyelemmel kísérik a mezőgazdasági és ipari üzemek munkavédelmi helyzetét, az agrokémiai tevékenység alakulását. Megtárgyalták a beruházások munkavédelmi tervfejezeteit, áttekintették a védőruha és személyi védőfelszerelés ellátottságát, valamint a munkavédelmi szakemberek szakmai felkészültségét. A bizottság elnöke Csápenszki István nyugdíjas, a tejipari vállalat volt igazgatója lett, titkára Vincze József, az OMVF megyei főfelügyelőségének vezetője. A bizottság tagjai: dr. Zimányi Mária, a KÖJÁL munkaegészségügyi osztályvezetője, dr. Csányi Mátyás, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője. Garay Andor, a DELÉP műszaki igazgatója. Marsi Mihály, a Zöldért vállalat igazgatója, Gajdán István, a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. Bagi Adám, a TESZÖV titkárhelyettese. Temesvári János, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályának vezetője, Jámbrik. Mihály, a Vasutasok Szakszervezete területi bizottsága politikai munkatársa. Hegyközi István, a pincegazdaság műszaki osztályvezetője. Gáti Zoltán tűzoltó százados, a megyei tűzoltóság parancsnokhelyettese és Batki Sándor, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának politikai munkatársa. Zenei naptár Jubileumi koncertek A JUHÁSZ GYULA TANARKÉPZÖ FŐISKOLA ének-zene tanszékének bensőséges hangulatú, ünnepi hangversenyén Handel és Bach születésének 300. évfordulójára emlékeztek, míg a Tisza Szállóban tartott koncert második felében, hazánk felszabadulásának 40 éves jubileumát ünnepelték. A szereplők, mint Avasi Béla főiskolai tanár mondotta köszöntőjében, „a zenei nevelés jövendő reménységei", azaz főiskolai hallgatók és oktatóik. Az ének-zene tanszék kamarazenekara Hándel G-dúr Concerto grossóját (Op. 3. Nr. 3.) nemes, barokkos lendülettel, zengő tónussal szólaltatta meg, Monoki Lajos biztos vezényletével. Két versenymű tolmácsolására is vállalkoztak, igen korrektül, fegyelmezetten. Hándel F-dűr orgonaversenyének kiegyensúlyozottan. finom mértéktartással muzsikáló szólistája, Mészáros Emma volt. aki egyébként valamennyi elhangzott mű zongorakíséretét is könnyed biztonsággal szólaltatta meg. Bach c-moll versenyművét két zongorára Maczelka Noémi és Kemény Erzsébet stílusos, pontos előadásában élvezhettük. A műsor második felében századunk magyar komponistáinak műveit hallhattuk. Matusovits Edit igen ihletetten, finom hangvétellel tolmácsolta Kodály Nausika s Sugár—József A. A széDség koldusa című dalait. Békési Magdolna két Ady-vers Vaszy és Avasi megzenésítette változatát énekelte el frissen, üdén, a művek hangulatának (Tavasz elé és Cseng az élet) megfelelően. Kodály Katonadalok című dalfüzérét Bárdy Sándor adta elő szugKesa£ív kifejező erővel. Egri Lákló pedig Kodály Felszántom a császár udvarát című dalával gyönyörködtetett. Bárdos, Kodály, Kocsár és Vaszy műveit szólaltatta meg a főiskola női kara dr. ML hálka György avatott vezényletével. A kitűnően tolmácsolt kóruskompozíciók közül is kiemelkedett Kodály Zöld erdőben kezdetű művének artisztikus, eszményi finomságokat feltáró előadása. A főiskola vegyes kara is fellépett, Kreuter Vilmosné hangulatos vezényletével, s szintén Kodály- és Bárdosműveket adtak elő. végül a műsor zárószámaként Egri László ízes szólójával emelve, Kodály Toborzóját énekelték kedvre hangolóan, tüzesen. A SZEGEDI EGYETEMI ÉNEKKAR a JATE Dugonics téri aulájában, szombat és vasárnap ünnepelte fennállásának 60., a JATE Ságvári Gyakorló Gimnázium vegyes kara pedig 30. évfordulóját. Mindkét kórus vezetője a fáradhatatlan s lelkes énektanár-karnagy: Szécsi Jözsef. Az ünneplő kórusokat és vezetőjét az egyetem rektora, "dr. Kristó Gyula és rektorhelyettese dr. Kocsondi András köszöntötte. Kitüntetést adtak át a KISZ KB részéről, a KÖTA díját pedig Sapszon Ferenc — egykori egyetemi kórustag, ma a rádió énekkarának karnagya — nyújtotta át a jubilálóknak. Tisztelettel s szeretettel köszöntötték a szegedi kórusélet 88 éves doyenjét, Kertész Lajos karnagyot is. Az Egyetemi Kórus jó adottságú társulat;. Meglepően szépek a férfikari szólamok, főként a tenor, ami a magyar kórusok tenorínséges életében különösen értékelendő. Lélekkel s muzikálisan énekelnek. Erkel Névtelen hősök című operájából az Éljen a haza című kórustételt lélegző ívű, átélt, hangulatos előadásban hallottuk. Erkel Bánk bánjának Bordalában is ügyesen asszisztált a kórus Szálma Ferenc operaénekes zengő szólójához. Az „érdemes művész" kitüntetés birtokosa egykor szintén a kórusban énekelt, most az énekkar „örökös tagjává" választották. Mozart Varázsfuvolájából a Bűvös csengetytyű című tercettet finom bájjal könnyedén, hajlékonyan szólaltatták meg. A kedves szoprán hangú Szécsi Eva, s az ígéretes, szép basszus Szécsi István énekelték a szólót. A basszista még a Beethoven IX. szimfónia zárótételéből bemutatott rövid részletnek a magánszólamát is igen figyelemreméltóan énekelte. A 60 éves jubileum tiszteletére ajánlotta Karsai József a legújabb művét, melyet József Attila versére írt Imádság megfáradtaknak címmel. A kompozíció bemutatóját — melyen a szerző is jelen volt — Szécsi Éva, a 'kórus korrepetitora vezényelte, színesen és energikusan. Hatásosan szólaltattak meg Orff Catulli Carmina című oratóriumából is két tételt, melyek imponáló szólistája a csengő, tiszta tenor dr. Zámbó Géza, a kórus egykori dalos titkára volt. A gyakorló gimnázium Ságvári vegyes kara is kellemes hangú, tisztán éneklő együttes. Az ünnep nagyszerűségétől ugyan kissé elfogódottak voltak, pedig nyugodtan muzsikálhatnak felszabadultabban. úgy. hogy főleg a fiúk arcán is tündököljön a zene öröme. Mert adottságaik megvannak ahhoz, hogy a művek tartalmát, s szépségét közvetíteni tudják. Igen megragadó volt az Egyetemi Énekkar jelenlegi s hajdan volt dalosainak lélekkel teli előadásában a reneszánsz művek tarka csokra. S a zenét szerető és szívvel művelő fiatalok ünnepiét méltóan zárta a régi s a vendégkarnagyok. azaz dr Mihálka György s a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és Városi Kórus karnagyának, Ujváry Gézának dirigálása. Az emlékezetes hangversenyt Liszt Magyar ünnepi dalának előadása koronázta meg. Szécsi József vezényletével, s Maczelka Noémi zongorakíséretével, aki az egész műsor orgona- s zongorajátékosi posztján teljesített szép szolgálatot. Berényi Bogáta # Újjáépített múzeum Megnyílt az újjáépített Iparművészeti Múzeum első állandó kiállítása. Korábban, a kulturális intézmény fennállásának 113 éve alatt, csak időszaki, karharakiállitással léptek a közönség elé. A Művészet és mesterség című űj tárlat átfogó ismereteket ad a látogatóknak az iparművészet, a kézművesség fejlődéséről, a középkortól a századfordulóig. Utazik a színházi opera A nyugati országrészbe utazik holnap, szerdán a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata. Március 28 —29-én Szombathelyen, április 1-én Sopronban vesznek részt a városok felszabadulási ünnepségein. Erkel operáját, a Bánk bánt mutatják be Angyal Mária rendezésében, Oberfrank Géza vezényletével. A főbb szerepekben Juhász József, Iván Ildikó, Lengyel Ildikó, Kenessey Gábor, Gyimesi Kálmán és Gurbán János lép fel. A társulat április 2-án érkezik haza. Eközben két előadás is elmarad Szegeden. A Kisszínházban március 27-éről az Ármány és szerelem, a Zenésből pedig március 30án A Nyugat lánya. Somogyi Károlyné felvétele A Szegcdi Gyufagyárban nemcsak a hagyományos, mindennap kezünkbe vett, dobozos gyufa készül. Hosszadalmas, munkaigényes eljárással szállodák, áruházak reklámcéljait szolgáló levclgyufákat is gyártanak. Tavaly 1 millió 200 ezer „pakli" hagyta cl az üzemet . ..júfeiía^-rt.. . .. . „ AWMártiisfcj r