Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 71. szám

12 Kedd, -1985. március 26. Megkezdődött a vita a beszámolók felett Egresi Károly: Politikai munka a lakóterületen Juscsák György: Szövetkezetek a településfejlesztésért Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte arról szólt, hogy az elmúlt öt évben a lakóterületeken is megnövekedett a politikai munka jelentősége, és az egyben nehezebbé is vált. Különböző eseményekkel kapcsolatban a hangulati elemek a lakóterületen ki­élezettebben jelentkeztek. Nehéz feladat az is, hogy valódi lakóközösséggé for­máljuk a városrekonstruk­ció következtében létrejövő, nagy létszámú lakótelepeket. — Az újpesti pártbizott­ság időben felismerte a nö­vekvő igényeket. Azt is ér­zékelte, hogy az eszmei és a gyakorlati irányítás javítá­sán túl szervezeti intézke­désre is szükség van. Élve a Politikai Bizottság 1981. évi határozatával, a körzeti pártszervezet közvetlen irá­nyítására lakótelepi pártve­zetőségeket hozott létre. E pártvezetőségek alapvető fel­adata az, hogy a körzeti pártszervezeteket operatívan segítsék, bátorítsák nyitott­ságra a körzeteket, arra, hogy megismerjék a lakos­ság politikai hangulatát, gondjaikat. E széles körű ismeretszerzésben jó segítő­társak a körzetekben a Ha­zafias Népfront-bizottságok, a Vöröskereszt körzeti szer­vezetei, a tanácstagok és a lakóbizottságok. A felszólaló ezután rá­mutatott, arra hogy a kör­zet kommunistái érzéke­nyen reagálnak környeze­tük problémáira. Észrevéte­leik erkölcsi értékét növeli az a tény, hogy az általuk jogosan kifogásolt, káros je­lenségek elleni fellépés — például amikor szót emel­nek a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások, a közleke­dés, a hivatali ügyintézések javításáért, vagy a társa­dalmi tulajdon rongálása el­len — a közérdeket szolgál­ja. — Az a tapasztalatom — folytatta —, hogy az idős embereknél mélyebb az ér­zelmi kötődés, féltjük mind­azokat az eredményeket, amelyeket pártunk vezetésé­vel negyven év alatt elér­tünk Ezután kijelentette: — Nyugdíjastársaim megbíz­tak. hogy mondjam el: mi­közben helyesnek tartjuk, hogy elsőbbséget kap az alacsony nyugdíjak vásárló­értékének védelme, ugyan­akkor kérjük, hogy. az anya­gi erőforrások bővülésével összhangban a nyugdíjak re­álértékének megőrzése foko* zatosan kerüljön napirend­re. A másik kérésünk az, hogy csökkenjen a régi és az új nyugdíjak közti nagy kü­lönbség. Örömmel veszem tudomásul, hogy nyugdíjas­társaim kérése már a beszá­molóban és a határozati ja­vaslatban is szerepel. A továbbiakban arról szólt, hogy a párt számára rendkívül fontos, hogy a lakosság minél szélesebb köreiben hallassa szavát. Ehhez viszont a lakóterüle­teken hatékonyan munkál­kodni tudó pártszervezetek­re is szükség van. Juscsáh György, a Mát­raaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte úgy ítélte meg, hogy az elmúlt öt év mun­kájának értékelését, az irányelvek vitáját magas fokú aktivitás a korábbi időszakhoz képest kritiku­sabb hangvétel jellemezte. Egyes kérdésekben érzékel­hető véleménykülönbségek is kialakultak, de abban mindenütt egyetértés volt, hogy a megoldást a párt csaknem három évtizedes, kiegyensúlyozott, elvi poli­tikájának következetes foly­tatása jelenti. Osztofi Béla: A gazdálkodó szervezetek társadalompolitikai felelős­ségéről 6zólva a felszólaló kiemelte: egyetlen vállalat­nak, szövetkezetnek sem le­het közömbös, hogyan fej­lődnek településeink, gyer­mek- és szociális intézmé­nyeink. Ez nemcsak érzelmi kérdés — mondta —, hiszen ezeken a helyeken nevelke­dik a jövő generációja. Már az iskolákban meg kell te­remteni azokat a körülmé­nyeket, amelyek az ifjúság felkészülését, helytállását rz életben az eddigieknél job­ban segítik. Az. hogy kör­nyezetünkben milyenek a művelődési, sportolási, szó­rakozási lehetőségek, mi­lyen az egészségügyi ellá­tás, nap mint nap befolyá­solja az emberek hangula­tát. Hat munkájuk eredmé­nyességére. és egyúttal a vállalat eredményére is. Bi­zonyos vagyok benne — hangsúlyozta —, hogy az a vállalat jár helyes úton, amely együtt él környezeté­vel, külső kapcsolataira is építve teremti meg az ered­ményes gazdálkodás feltéte­leit. Alapvető a versenyképesség megtartása Martinovics Tibor: Párttaggá nevelés az alapszervezetekben Martinovics Tibor, az Óbuda Tsz műszerésze. Pest megye küldötte megállapí­totta: a számadás az elmúlt időszak munkájáról nem könnyű feladat, hiszen vol­tak, vannak és a jövőben is lesznek gondjaink, amelyeket egy adott időszakban mindig a legnehezebbnek érzünk. Ilyen gond az, hogy a mun­kaiukat egyébként becsület­tel végző fiatalok nem kere­sik, nem igénylik, és egyre kevésbé vállalják a közéleti tevékenységet és a pártmun­kával járó feladatokat. A továbbiakban a felszólaló ar­ról szólt, mennyire tudatos, és mennyire megalapozott a pártélet egyik alapkérdése, a párttaggá nevelés az alap­szervezetekben. Saját tagfel­vételének történetét idézve, elmondta: ajánlója, egy idős szakmunkás volt, aki mindig szakított időt arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzék. A továbbiakban aláhúzta: már a munkába lépés előtti időszakban nagyobb figyel­met kellene fordítani a fia­talok tudatának formálására. Jelenleg a tudatformálás mind formájában, mind módszerében elmarad ko­runk követelményeitől, a ma emberének igényeitől. Szük­séges lenne az is, hogy a fia­talok kedvezőbb tapasztala­tokat szerezzenek demokrati­kus fórumrendszereink mű­ködéséről. Politikánk melletti kiállás­ra csak az képes — állapí­totta meg a felszólaló —, aki nemcsak ismeri és elfo­gadja ezt a politikát, hanem a környezetével is el tudja fogadtatni; aki nevelni, ala­kítani, formálni tudja azt a kollektívát, amelyben dolgo­zik. A munkában, magatar­tásban példamutató emberek kollektívájában a fiatalok előbb-utóbb szükségét érzik annak, hogy részt vállalja­nak a politikai munkából. A munka becsülete ma nem az őt megillető helyet foglalja el — hangsúlyozta végül Martinovics Tibor —, pedig gondjaink megoldásá­ban csak a munka segíthet. Osztafi Béla csoportveze­tő, az özdi Kohászati Üze­mek küldötte elmondta, hogy vállalata gazdálkodá­sát a XII. kongresszus óta jelentős változások befolyá­solták: az acél világpiaci ára fokozatosan csökkent, az alapanyag- és energia­árak nőttek. Ez p tendencia csökkentette a vállalat jöve­delemteremtő képességét, saját erőből kevesebb pénz jutott fejlesztésére. Az álla­mi hitelek visszafizetése sú­lyos terhet jelent. Az új ár­Ks szabályozó rendszerrel együtt mindez lényegesen nagyobb követelményeket támasztott a vállalati gaz­dálkodással, a párttagokkal, a dolgozókkal 6zemben. Ebben a helyzetben a vállalat legfontosabb fel­adata volt a gazdasági sta­bilitás megőrzése, a ver­senyképesség megtartása. A népgazdasági egyensúly ja­cvítása érdekében növelték az exportot. Ez évente 50— 60 mülió dolláraktívumot jelentett. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az 1984. évi bér­politikai intézkedések és a melegüzemi pótlék beveze­tése javította a nagyüzemi munkásság egy részének anyagi elismerését de a ki­alakult feszültségeket nem 6ikerült feloldani. A piaci nehézségek, az alapanyag- és energiaellátá­si gondok esetenként terme­léscsökkenést idéztek elő. A felszabaduló munkaerőt más létszámgondokkal küszködő területre irányították át. A felszólaló elmondotta: a vállalat dolgozói közül so­kan úgy próbálták megőriz­ni életszínvonalukat, hogy kisvállalkozásokban, eazda­sági munkaközösségekben kiegészítő jövedelmet biz­tosítottak maguknak. Ez hasznos a vállalatnak. Czinege Gyuláné: A pedagógiai szemlélet megújulásáért Sikula György: Ideológiai tennivalóink Sikula György, a Hajdú­Bihar megyei pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte az ideoló­giai nevelő munka legfonto­sabb feladatairól szólt. Párttagságunk szemléleté­ben és gondolkodásában a jövőben tudatosabban és fo­lyamatosan szükséges bizto­sítani a szavak és a tettek egységét — mondotta. Az a tapasztalat, hogy a külön­böző testületek általában megfelelő határozatot hoz­nak, ezzel azonban sokszor ki is merül az erőfeszítés, nincs elég energia e határo­zatok megvalósítására, a közvélemény tudatos for­málására. a hatékony ellen­őrzésre. Még a párttagság körében is előfordul, hogy másként vélekednek a társadalmi je­Gerezdes János: lenségekről a taggyűlésen és másként baráti beszélgeté­seken. Előfordul az is, hogy a közélet és magánélet egyes személyeknél gyökere­sen elválik egymástól, nem éreznek kellő felelősséget saját munkájukért család­jukért, elhanyagolják gyer­mekeiket, miközben elítélik a televízióban látott vagy az újságban olvasott, hoz­zájuk hasonló eseteket. A felelősséghez szorosan hozzátartozó ideológiai kér­dés a fegyelem kérdése — mondotta a továbbiakban. A hajdú-bihari kommunis­ták egyértelmű véleménye, hogy társadalmunk tudati, szemléleti állapotának egyik központi feladata ma az, hogy erősítsük a nártfegyel­met. az állampolgári fe­gyelmet, a munkafegyelmet. Az utóbbi időben az ta­pasztalható, hogy a társa­dalom elfogadott „hivata­los" értékrendje nem min­dig esik egybe a közvéle­ményével. A munka és a tudás helyett az életvitel objektív forrásai, a tárgyi javak foglalják el az első helyet, nagyon sokszor fel­fokozott, kielégíthetetlen igények alapján. Lényeges társadalmi kér­désnek tartjuk a becsülete­sen végzett munka eredmé­nyének, a megszerzett tu­dás mennyiségének és mi­nőségének nagyobb megbe­csülését. és a társadalmi ér­tékrend ilyen alapú reális helyreállítását a közvéle­mény minden szintjén — hangsúlyozta befejezésül a felszólaló. Czinege Gyuláné, a karca­gi Zádor úti általános iskola igazgatója, Szolnok megye küldötte a nevelőtestületek jó légkörének kialakításáról elmondta: több év tapaszta­lata bizonyítja: hogy ennek megteremtésében és fenntar­tásában elsődleges helyet foglal el a lelkiismeretes munka. Még mindig nem eléggé ivódott be a köztu­datba, hogy a pedagógus­SzabÓ Gyula: Vnunka alapvető színtere a tanóra. Az értékrendet ennek megfelelően kell alakítani. Nagyobb becsületet kell ad­ni a lelkiismeretesen, szor­galmasan, de esetleg csen­desebhen dolgozó pedagógu­soknak. Veszélyes dolog az iskolában, ha a fogalmak mögött nincs konkrét tarta­lom, mert ez könnyen pót­cselekvések elindítójává vál­hat. amely elsősorban látvá­nyos külsőségekben, harsány, de nem mindig tartalmas produkciókban nyilvánul meg. A társadalmi fejlődés egyre határozottabban állít­ja előtérbe az iskolai neve-­lőmunkában a szocialista személyiség vonásaiban gaz­dag pedagógust. Az iskolai innovációs folyamatokban, a komplex iskolakísérletekben pedig különleges jelentősé­gük van az alkotó pedagó­gusoknak. Az életszínvonalnak ára van Szabó Gyula, a Láng Gép­gyár állami díjas művezető­je, Budapest küldötte emlé­keztetett rá, hogy a Köz­ponti Bizottság 1974 már­ciusi ülésén tárgyalta a munkásosztály helyzetét és irányelveket fogadott el an­nak további javításáról. A kongresszusi előkészületek során, az egyéni beszélgeté­seknél, a taggyűléseken és a pártcsoport-értekezleteken gyakran és kritikusan ke­rültek szóba a végrehajtás­sal kapcsolatos tapasztala­tok, észrevételek. — Elgondolkoztató a szá­monkérés — mondotta —, amit főként az idősebb kor­osztály ma nekünk szegez: „Nem ezt ígértétek a hős­korban és a hatvanas évek­ben, hanem sokkal szebb, sokkal jobb életkörülménye­ket, nyugodtabb öregkort." — Alapjában véve igazat kell adnunk a számonkérők­nek — folytatta a hozzá­szóló. — Ígértünk. De az igazság az, hogy a célok ak­kor elérhetőnek, reálisnak tűntek. Ha egy kicsit is ki­tekintünk a világba, láthat­juk, hogy elért eredménye­ink nem lebecsülendők, nincs mit szégyellnünk, emelt fővel járhatunk. Legfeljebb azt vethetik szemünkre, hogy nem láttunk a jövőbe. A legnagyobb mulasztást akkor követtük el, amikora célok mellett ugyanolyan erősen nem hangsúlyoztuk, hogy a magasabb életszín­vonalnak magasabb ára van, és ennek eléréséért jobb munkát kell végeznünk. Nem azt mondom, hogy ke­veset dolgozunk. Dolgozunk, fáradozunk mi éppen ele­get, csak nem elég átgon­doltan, ésszerűen. Fodorné Birgés Katalin: Dolgozzunk nagyobb felelősséggel Vállalati önállóság, érdekegyeztetés Gerezdes János, a Mo­sonmagyaróvári Timföldgyár igazgatója, Győr-Sopron me­gye küldötte felszólalásában a beszámolónak ahhoz a megállapításához kapcsoló­dott, amely szerint nem ki­elégítő a műszaki fejlesztés. Ügy vélekedett, hogy e hely­zet hatását külösen az ex­portorientált vállalatok érzik meg. Nem sikerült csökken­teni a technológiai lemara­dást, az úgynevezett techno­lógiai rés nem lett kisebb. — A munkamegosztásból adódóan természetes, hogy vannak, akiknek a szabá­lyozók kidolgozása és azok betartásának ellenőrzése a feladata, ugyanakkor van­fiak, akik a végrehajtás­ban dolgoznak — hangsú­lyozta. — Ez utóbbi munka hatékonyságának vizsgálata már kialakult, de a fejlő­dést befolyásoló szabályozó­elemek hatékonyságvizsgá­lata még nem kielégítő. Ezért örömmel olvastam a beszámolóban: fordulatot kell elérni a műszaki fejlő­dés szerepének, jelentőségé­nek társadalmi megítélésé­ben. Ez legyen mind a vég­rehajtásában, majd a szabá­lyozók megalkotásában részt vevők közös kötelessé­ge. Az elkövetett hibákért pedig mindkét területen le­gyen arányos a felelősségre­vonás. Az elmondottakkal azt szerettem volna erősíte­ni, hogy a hatékony munka követelménye ne csak a vállalatoknál, a gazdálkodó egységeknél, hanem az irá­nyítás és a döntést hozó minden szinten erősödjék — tette hozzá. Befejezésül arról szólt, hogy Mosonmagyaróvár ipa­rának dolgozóit áthatja a holnapért vállalt felelősség, tisztában vannak a velük szemben támasztott elvárá­sokkal, és igyekeznek azok­nak megfelelni. Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának vezető tit­kára, Békés megye küldötte elsősorban a vállalati önál­lóság, az érdekegyeztetés, a munka- és a lakóhelyi de­mokrácia problémakörével és az ezzel kapcsolatos szak­szervezeti magatartással fog­lalkozott. Hangoztatta: — Feladataink megoldásá­hoz demokratikus vezetésre és a demokráciával jobban élni tudó munkásokra van szükség. Szakszervezeti tes­tületeink világosan látják, hogy valamennyiünk legfon­tosabb érdeke az ország gaz­dasági erejének növelése — mutatott rá. — Ennek ér­vényre jutását azonban csak úgy látjuk biztosítottnak, ha jobban felszínre kerül a gaz­dasági egységek érdeke és a munkások egyéni érdekelt­sége. Mert ennek révén erő­södhet felelősségük, aktivi­tásuk, tenni akarásuk. A felszólaló elmondta, hogy az érdekegyeztetést napja­inkban még sok tényező akadályozza. Ezek között említette az önálló vállala­tok és a gyárak, telepek közti viszonyt, az utóbbiak önállóságának korlátait. Az önállósodási törekvések ma még lassúak, és a gazdasági érdekek mellett a legna­gyobb fékező erő a megszo­kás, illetve az, hogy nem kevés vállalatvezető akadá­lyozója az önállóság kibon­takozásának. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának első tnunka­napja — amelyen Németh Károly, Kardos Ernőné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás ma, kedden, a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik. . .rfVr, irtljilíkttfeim nniwf.ll

Next

/
Thumbnails
Contents