Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

5 Csütörtök, 1985. március 21. a Á százéves Kosztolányinak" Tudományos ülés „Elérkezett hát ez a jubileum is, Kosztolányi Dezső századik születésnapja. Jókor érkezett, mert a mű körül hosszú éveken át terjengő köd mostanra oszlott el annyira, hogy már az ér-*, te való aggodalom sem kor-' látozhalja a róla való gondolkodás szabadságát." Ezekkel a szavakkal kezdődik a Szabadkán kiadott irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat, az Üzenet Kosztolányinak szentelt, idei 2—3. összevont száma. („A százéves Kosztolányinak"). Dér Zoltán, a neves kutató állította össze ezt a szép küllemű, rendkívül érdekes és gazdag tartalmú emlékszámot. ö volt egyik vendége a centenárium (márc. 29.) alkalmából Szegeden tegnap, szerdán megrendezett tudományos felolvasó ülésnek is. Az akadémiai bizottság Somogyi utcai házában népes érdeklődő közönség előtt Grezsa Ferenc tanszékvezető egyetemi docens mondott bevezető szavakat, Kiss Ferenc tanszékvezető főiskolai tanár tartolt előadást. Mintha csak a fönt idézetteket folytatta volna: A homo aestheticus címmel megragadó, gondolatgazdag esszét olvasott föl Róla, „a gondolkodás szabadsága" jegyében. Hét referátum hangzott el ezután Kosztolányi-élet és -mű kutatásának újabb eredményei, szegedi irodalomtörténészek, egyetemi és főiskolai oktatók és hallgatók — Péter László, Ilin Mihály, Baranyai Zsolt, Szigeti Lajos, Sebéné Madácsy Piroska, Kovács András, Zsoldos Sándor — előadásában. Az egyetemi és főiskolai magyar tanszékek, a megyei TIT-szervezet és az itteni akadémiai bizottság által rendezett centenáriumi tudományos ülésen Péter László irodalomtörténész a költőnek városunkkal, Szegeddel való kapcsolatairól beszélt. Ebből idézünk részleteket olvasóink tájékoztatására, egyszersmind fölhívjuk a figyelmet a szabadkai folyóiratra, melyből teljes részletességgel tájékozódhatni: Kosztolányi és Juhász Gyula itteni találkozásairól, a „Babits tanár úrnál" tett látogatásokról, a tiszteletére és részvételével Szegeden rendezett irodalmi estekről, a Szeged és Vidéke, valamint a Délmagyarország című lapokban megjelent művekről. Péter László fölidézte a költői vallomást Kosztolányi gyerekkori utazásáról: Szabadkáról, a szülővárosból Szegedre; a „legnagyobb utazást", melynek hangulatát, élményét — á hatéves kori ábrándot — hiába kereste a később nagyvilágot járt Kosztolányi. „ ... Szabadka, Budadapest, Kassa és Győr mellett Szeged az a város, amelynek nevét rímbe szőtte" — idézte az előadó Esti Kornél rímeiből: „Mikor látom fakó eged? A holdat a füzes megett? Addig szívem be nem heged, Szeged." Vasutas fiatalok kitüntetése A forradalmi ifjúsági napok alkalmából a MAV Szegedi Igazgatósága területén dolgozó fiatalok közül többen kimagasló szakmai és politikai tevékenységük elismeréseként kitüntetést kaptak. Tegnap, szerdán Budapesten, a MAV Vezérigazgatóságon tartott ünnepségen Vezérigazgatói Dicséretben részesült Gera János kőműves (Szegedi Épület- és Hídfenntartó Főnökség). A vasútigazgatóság központjában Tóth Imre igazgatóhelyettes húsz fiatalnak Igazgatói Dicséretet adott át, köztük Szegedről Kónyáné dr. Kecskeméti Judit ügyintézőnek Szögi II. László járművillamossági szerelőnek, Hegyközi Ferencné előkalkulátornak, F.öldesi Mihály építésvezetőnek. Kiskundorozsmáról Farkas Tibor forgalmi szolgálattevőnek, Hódmezővásárhelyről Benkö Szilveszter váltókezelőnek, Valach János vonalgondozónak, Szentesről Kovács János energetikusnak. Küldöttek a kongresszusra Kelet-Európa, 1944-49 Országos konferenciát rendeznek Szegeden „Népidemokratikus átalakulás Kelet-Európában 1944—49." címmel. A történetkutatók tudományos ülése holnap, pénteken reggel 9 órakor kezdődik az MSZMP megyei oktatási igazgatóságán (Újszeged, Bal fasor 39— 45), dr. Rottler Ferenc, a TIT főtitkára nyitja meg. A plenáris ülésen hat előadás foglalkozik a második világháború utáni kelet-európai átalakulás főbb kérdéseivel és Magyarország helyzetével. Két szekcióülésen tárgyalják az egyes szocialista országok 1944 és 49 közötti történetét, valamint a felszabadítás és a népfrontmozjgolom eseményeit. A tudományos tanácskozást a felszabadulás 40. évfordulója jegyében rendezi a TIT országos történelmi választmánya, Csongrád megyei szervezete, a JATE, az MSZMP megyei oktatási igazgatósága, a Magyar Történelmi Társulat és a Szegedi Akadémiai Bizottság jelenkor-történeti munkabizottsága. A legyőzhetetlen Vutang Színes, szinkronizált kínai film. Irta: Hszie Ven-Ii. Fényképezte: Han Tungnszia. Zene: Vang Ming. Főbb szereplők: Lin CsUan, Csaó Csang-csiin, Cang Csekuo. Tang Ja-li. Ilyesmit sem láthattunk mostanában. Mármint eredeti kínai filmet. Nekem ugyan gyermekkoromból, valahonnan az ötvenes évek végéről, a hatvanas évek elejéről rémlik egy monstre kínai cirkuszfilm, de hát az oly rég lehetett, hogy tán igaz se volt, akárcsak az akkori Kína. Azóta igen sok víz lefolyt a Sárga-folyón, s enyhén szólva alapos (és forgatagos) történelmi változások estek ebben a voltaképpen máig változatlanul titokzatos, hatalmas országban, hol a Földön a legtöbb ember él. És ahol — igen jól láthattuk most — az emberi lélek annyira más rugókra jár ... Az biztosnak látszik, hogy ez a film éppenséggel nem készülhetett volna el. s így el sem juthatott volna hozzánk a Kínában az utóbbi években végbement, igen mélyreható társadalmi-politikai változások nélkül. A legyőzhetetlen Vutang ugyanis több vonatkozásban a Nyugaton már hosszabb ideje bestsellernek számító (főleg videóról nálunk is ismert), Bruce Lee-típusú karatefilmek közé tartozik. Amennyiben több (vagy legalábbis különböző) ezeknél — arra a válasz éppen a „kínaiságban" keresendő. Időbe telik, míg szemünk hozzászokik ahhoz a káprázatos, cikázó, lélegzetelállítóan gyors, a sajátos keleti bunyótechnikára, ezzel párhuzamosan az egyszerűen hihetetlen testi ügyességre épülő harci mutatványokhoz. amelyek úgy a film kilenctized részét képezik. Midőn éppen nem verekednek hatalmas rikkantásokkal. profi akrobatákat megszégyenítő ruganyossággal. elképesztő leleménnyel és (kaszkadőrök nélküli!) trükkök sokaságával — akkor éppen bosszút esküsznek, sírnak, vagy edzenek. Ez az egytized rész. A szó hagyományos, európai értelmében vett dramaturgiáról alig lehet beszélni: ha meg igen, rendkívül primitívnek, meseszerűnek, romantikusnak, gyerekesnek tűnik. A felvételek viszont gyönyörűek, az egész miliő pedig hamisítatlanul, még úgy is mondhatnám, szuggesztíven keleti. És amiben igazán kínai: a harc valóságos és eszmei középpontjában teljes egészében a múlt század végén (is) már gaz imperialistáknak számító. sportszerűtlen, cselszövő. játékkal hódítani (?) akaró japánok elleni harc áll. Hogy végül ki kerekedik felül, egy pillanatig sem lehet kétséges — ám. hogy nekünk az effajta filmes közelítésmód mond-e valamit, annál inkább. Nem tehetek róla, a mostanság oly divatos karate és egyéb távol-keleti .sportok" (vajon kell az idézőiéi?) iránt tökéletesen közömbös vagvok. Mindazonáltal az önfegyelem, a kitartás és az akaraterő ilyen, már-már emberfölöttinek tűnő, többszörösen is ideologizált megnyilvánulásai előtt, ha fenntartásokkal is. de fejet kell hajtanom. (Még akkor is. ha ilv gyermeteg históriában látható.) Hogy a dolog alig-alig állhat közelebb hozzánk, mint az erdei busmanok világa vagy az eszkimók táplálkozási szokásai, az persze más kérdés. Az oly sűrűn verekedő szereplök (ne kívánják, hogy neveik újbóli leírásával az őrületbe kergessem a gépírónőt, éppen elég volt szegénynek a szereposztás is) — döbbenetesen ügyesek. Mi ugyan inkább színészekhez szoktunk egy filmben, de ne kicsinyeskedjünk. Ez legyen á legkevesebb, amiben a Vutangiskoia harcos követői tőlünk különböznek. Domonkos László Rektor a bányatelepről — Etes, vagy Albert-akna? — Mind a kettő — mondja Cserháti István profeszszor — Etes ugyanis az a nógrádi falu, amelyhez Albert-akna tartozik. Ott születtem 1930-ban. — Milyen egy ilyen bdnyászkolónia? — Nekem szép. Egy- és kétszobás házak voltak ott. Kerttel és Nógrádban ez nem is akármilyen dolog; jó volt a vízellátás is. — Az előbb mondta: bányavillamossal járt a gimnáziumba. — Sokan nem tudják, mi ez. Egyfajta kisvasút. Egy órát döcögtem vele,' amíg fel nem értem Salgótarjánba, és átdöcögtünk öt-hat alagúton is. — Romantikus lehetett... — Csuda tudja. Hatkor keltem, délután háromra értem haza. így ment egészen addig, míg 1941-ben be nem költöztünk Baglyasaljára. Ott egyébként futballoztam is. Igaz, hogy csak a fakóban, a tartalékcsapatban. — Aztán? — Fölvételiztem az egyetemen. És akkor egy öreg művezető, a Vilezsál Feri bácsi azt mondta: menj csak nyugodtan Szegedre, én is ott végeztem a fémipari iskolában, biztos, hogy megszereted Szegedet, lehet, hogy ott is maradsz. Dr. Cserháti István Dr. Cserháti István itt maradt. Kitüntetéssel végezte el az egyetemet. Kandidátusi fokozatot szerzett, majd az orvostudományok doktora lett. Ma már világszerte elismert hematológus, a SZOTE rektora. A trombociták számának regulációjával, azaz szabályozásával foglalkozik. Képek között él, az egyik legbecsesebb közülük Stobbe professzor metszete. Ez a grafika egy berlini tanulmányút emlékét őrzi. A híre6 német hematológus az egyik mestere a professzornak, aki tanult Írországban és Rostockban is. — A klinikán van hematológiai osztály. Minden gyógyszer a rendelkezésünkre áll, amit a világon használnak — mondja Cserháti. — És mi nem? — A magyar egészségügy financiális gondjai ránk is vonatkoznak. — Miről beszélne a kongresszuson? — Amiről eddig is beszéltem. Maradnék a kaptafánál. A progresszív és integrált betegellátás ügyei foglalkoztatnak a leginkább. Ugy veszem észre ugyanis, hogy a gyógyítás legfőképp a fekvőbeteg-gyógyintézetekre hárul. S ez nem mindig van így jól, hiszen egy sor dolgot el lehetne intézni az úgynevezett alapellátás körülményei között is. Aztán elmondanám, hogy az integráció ügyeiben példa lehetne a szegedi. Igen jók a kapcsolataink a tanáccsal és a kórházzal. Mesélnék még az orvosképzés problémáiról is, csuda tudja, beszélnék még sok minden másról is, ha 15 percnél tovább beszélhetnék. Petri Ferenc n vezető csak kér A hölgy fiatal és hajadon. Megfontoltan beszél, szereti munkáját, vezet, férfiakat utasít. Volt KISZtitkár, a kisteleki pártbizottság tagja. Diplomáját Szarvason, a növénytermesztési főiskolán állították ki. A höilgy. Tóth Mária pontosítást kíván: — Nem utasítok senkit, csupán kérek. Meggyőződésem, hogy az emberséges szó mindenféle utasításnál hatalmasabb A „menjen és szántson estig" helyett finomabb a „legyen szíves..." így is elmegy a traktoros munkatársam, ráadásul iobb hangulatban és biztos, hogy estig dolgozik. — Mit vezet? — A növénytermesztési ágazatot. Ide tartozik a szántóföldi növénytermelés, valamint a rét- és legelőgazdálkodás. öt középvezető és a Csonka János traktoros brigád tartozik hozzam. Ennek a 32 fős kollektívának magam is tagja vagyok tavaly óta. — Törékeny kislány, és a törhetetlen monstrum. Hogyan jön ez össze? — Egyszerűen. Apu is traktoros volt, idejekorán megszoktam a gépet. Sőt, vezetem is a traktort. A brigáddal egy év alatt megToth Mária szereztük a szocialista brigádzászlót. Ügy érzem, jól megvagyunk egymással. Elvem, hogy mindenki a maga helyén fontos. Kollégáim érzik az erkölcsi megbecsülést. Igyekeznek, újítanak. mindezt a jobb munka érdekében. — Hogyan került a kisteleki Űj Elet Tsz *e? — öt éve pályázat útján, a főiskola után. Édesapám kévén már névre szólóan kaptam a papírt. Fél évig üzemgazdász voltam majd ágazatvezető. Nem bántam meg, hogy idejöttem, annak ellenére sem, hogy a szövetkezetünk kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Lényegesen nagyobb áldozattal érjük el azt az eredményt, amit a jobb téeszek. Fontosnak tartom a meliorációt csakúgy, mint a géDesítést, és a védőerdő-telepítést. Erőeéovásárlásra a meevei tanácstól kaptunk 1 milliót, amit nem kell visszafizetni, de mée több oénz kellene, no meg kötetlenebb beruházási lehetőség hogy felújíthassuk gépparkunkat. Hamar megtérülne a befektetés, hiszen az új traktor gazdaságosabban üzemeltethető. — Küldetése váratlan volt? — Igen de nagyon jólesett a bizalom, az, hogy sok embert képviselhetek. — Szülei mit szóltak a hir hallatán? — Anyuék büszkék a lányukra. Acs S. Sándor Közgazdászképzés Szegeden A Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei szervezetének elnöksége tájékoztatja a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezőket, hogy amennyiben az intézmény szegedi kihelyezett ta. gozatának vonzáskörzetéből — Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyékből — megfelelő számú jelentkező sikeres felvételi vizsgát tesz, az eddigiekhez hasonlóan az 1985/86-os tanévben is lehetőség nyílik, esti tagozatos közgazdászképzés indítására. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szegedi tagozatán ötéves alapképzés folyik ipari tervező 'zervezö és mezőgazdasági szikon esti tagozatos formában. Minden héten csütörtökön 16-tól 20 óráig, pénteken 8-tól 19 óráig és esetenként szombat délelőtt van'-uK előadások a JATE Petőfi Sándor sugárúti oktáti.:'! épületében. Az esti tagozatnak a levelező oktatár-ai szemben igen nagy eicr.'e, hogy az oktatók és I" i : -tök közötti rendszeres és közvetlen kapcsolat c-~-'ményesebben segíti a trnr.nyag elsajátítását. Mivel az Egyetemek és Főiskolák a Magyar Népköztársaságban III. Felvételi Tájékoztató az 1985/86-os tanévre cimű kiadvány nem ismerteti a továbbtanulás e formáját ezért tájékoztatják az érdeklődőket, hogy a közgazdasági tanulmányokat az MKKÉ szegedi tagozatán is megkezdhetik. Az érdeklődők felvételi jelentkezési lapjaikat a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektori hivatalának küldjék el: 1093 Budapest, IX., Dimitrov tér 8.