Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

Törvényes úton „Államunk elismeri és védi a munkával, a tör­vényes úton szerzett személyi tulajdont." (Idézet, a XIII kongresszus irányelveiből.) H osszú ideje követett, elvi álláspont, és a reá támaszkodó gyakorlat tükröződik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak a párt XIII. kongresszusára megalkotott irány­elveiben, amikor kimondja: „Államunk elismeri és védi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdont." Egyetlen mondat, s mégis, benne, mö­götte a valóság sokféle elemének, színének kevere­dése, váltakozása, régebbi viták emléke, és jelenlegi ellentmondások felsorakoztatása. A lakosság összes pénzbevétele 1984 decembe­rében ötvenmilliárd forintot ért el. Mire elég ez a pénz és mire nem? Bizonyosak lehetünk benne, hogy kevésre és sokra egyaránt elég. Kevésre, ha az egyének, a családok igényeit tekintjük mércének. Sokra, ha a pénzt okosan beosztva számolunk. Ami tény: egyetlen területe van a legutóbbi években a beruházásoknak, bármilyen szempontok alapján néz­zük is, ahol töretlen a gyarapodás, nincsen vissza­esés. megtorpanás nélküli a haladás, ez a lakossági befektetések köre. Ez a kör ma ötödével nagyobb, mint volt 1980-ban! Ami érzékelteti, a megneheze­dett körülmények ellenére sem szünetel a javak tár­házának gazdagítása. Negyvenmilliárd forint közelében van most már a lakossági beruházások egy esztendő alatti összege, ami a népgazdaság ilyen célú összes kiadásainak a hatodát adja. Ami — az arányok érzékeltetésével — már részben válasz arra is, mire elég a pénz, mire nem. Az előbbieknél is szemléletesebbé teszi a mun­kával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdon súlyát egyetlen — igaz, meghatározó — részterep alaposabb bejárása. Hazánkban a személyi tulajdon döntő hányada: lakás. Az otthonoknak a 63 száza­léka — 2.2 millió lakás — személyi tulajdonú csa­ládi házban lelhető fel. A községekben ez az arány 91 százalék, de a budapesti adatot nem számítva, a többi városban sem kicsiny, mert negyvenkilenc százalékos ez a részesedés: Valamennyi formát — szövetkezeti lakás, társasház — figyelembe véve, a városokban a lakások hetven, a községekben 92 szá­zaléka személyi tulajdonban van. Igények, egyéni és társadalmi források viszonyára, kölcsönhatására, összetartozására — azaz a személyi tulajdon gyara­pítását szolgáló törekvések közösségi támogatására — fényt vet az az adat, hogy az újonnan épült ottho­noknak mindössze a két százaléka az, amelynél a tulajdonosok nem vesznek igénybe kedvezményes kölcsönt. Nincsen semmi rossz, semmi szocializmus ellenes a javak birtoklásának egészséges vágyában, ha ez a vágy a munkával szerzett, illetve .más, kiegészítő jellegű, de törvényes formában elért — például öröklés, totónyeremény — jövedelmekre hagyatkozva elégül ki. Ezeknek a tényezőknek az ismeretében — és még inkább hiányzó hatásaik tapasztaltakor — figyelmez­tető folyamatnak kell tartanunk, hogy míg 1960-ban a lakosság jövedelmének minden száz forintjából nyolcvanat a munka teremtett elő, addig napjainkra ez az arány hatvanötre csökkent. Ami egyrészt arra mutat, magas fokú lett sok tekintetben a pénzben is kifejeződő társadalmi gondoskodás, másrészt viszont arra int, erőteljesen csökkent a jövedelmeknek a munkától függő része, és vele az érdekeltség, az ösztönzés, azaz a társadalomnak nyújtott tényleges teljesítmények valóságos elismerése. Megítélésünk szerint ez a jellemzője mindennap­jainknak több nyugtalanságra ad okot, mint például az, hogy — bár sokan és előszeretettel foglalkoznak V€le _ lottó- és totónyereményekből munka nélkül — de törvényes úton! — lehet jövedelemhez jutni. Kerekítve, egy esztendő alatt hárommilliárd forintot fizettek ki totó-, lottó- és lósportnyereményekre az országban. J elzi a tágan értelmezett személyi tulajdon gya­rapodását, hogy egy év alatt 12,5 milliárd forintot vittünk haza bútorok, 1,4 milliárd­nyíl. háztartási hűtőgépek, 3,5 milliárdnyit tévé­készülékek formájában, s 9,6 milliárd forint volt az a pénz, amelyet az oly áhított személygépkocsik ára­ként egy év leforgása alatt kiadtunk. A lakás — az üdülő — után, mint általánosan a legértékesebb sze­mélyi tulajdont, a gépkocsit említhetjük. Száz mun­káscsaládból 1983. december 31-én 32, a szövetkezeti paraszt háztartásokban ugyanannyi, a szellemiek .- óz háztartásában 58 darab volt található ezekből. Nagyon régi, de érvényességéből semmit sem vesztett igazságot idézünk. A 18. század egyik ki­emelkedő gondolkodója, Adam Smith írta le A nem­zetek gazdagsága című művében: „Saját munkája olyan tulajdona az embernek, amely minden más tulajdonának legfőbb forrása, s mint ilyen a legszen­tebb és legsérthetetlenebb." Az az igazi, a döntő kérdés tehát,, miként sáfárkodunk ezzel a legfőbb forrással egyéni és közösségi méretekben, értelemben, mert ha jól, akkor minden más tulajdonunk körül lehet hiba, baj. S ehhez a jó gazdálkodáshoz elengedhetetlen: az egyén lássa elsőnek — és ugyan­akkor tapasztalja is a javadalmazásban — ezt a for­rást. mért h* a legszentebb, akkor ne sérüljön sok­féle torz hatás nyomán. V. T. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam Ry _ WW 64, szám DELUAGYAR0RS2AG i Avar kincsektől munkásmozgalmi ereklyékig Gyűjtés, kutatás, ismeretterjesztés a múzeumban Az „alapítólevél" tulajdonképpen A Szeged-városi mú­zeum régiség és történelmi emiéklára naplójának első be­jegyzése 1883. augusztus 27-én egy tarsolyról, melynek ve­res posztójára gazdag arany és ezüst fonállal a város cí­merét hímezték. Egykori igazgatójának, Móra Ferencnek nevét 1950-ben vette föl, amikor különvált a Somogyi­könyvtártól. A szegedi intézmény 1962 óta a Csongrád me­gyei múzeumi szervezet központja. A hálózathoz öt városi múzeum és jelenleg összesen 15 kiállitohciy tartozik. A megye gyűjteményeiben mintegy 650 ezer tárgyat őriznek. Az elmúlt cvben a 37 állandó, 60 időszaki és 43 vándor­kiállítást 600 ezer hatszázan nézték meg. A múzeumokban hét vége­ken is zajlik az élet. Igaz, ilyenkor nem elsősorban a muzeológusok tevékeny­kednek, hanem az érdeklő­dők töltik meg a kiállító­termeket, emlékházakat, gyűjtemények bemutató­szobáit. Az elmúlt hét végén is gazdag programot kínál­tak. Most kivételesen a ré­gészek restaurátorok is dol­goztak. A szegedi múzeum­ban készítik elő ugyanis azt a nagyszabású, Avarok kincse címet viselő kiállí­tást. melynek anyagát az ország gyűjteményeiből vá­logatták. Ez a reprezentatív tárlat része lesz annak az öt kiállításnak, amelyet ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére Moszkvában nyitnak meg. Az avar honfoglalástól, 567­től a magyar honfoglalásig terjedő több mint 300 év gazdag leletanyagát válogat­ták ki azt a 4303 tárgyat — ékszereket, arany-, üveg- és kerámiaedényeket, ötvösre­mekeket, csonttárgyakat, szerszámokat és fegyvereket — amelyeket a szovjet kö­zönség láthat majd. A ha­talmas anyagot H. Tóth El­vira. a kecskeméti múzeum régész-iparművésze vezeté­sével Müller Róbert, Kürti Béla és Horváth Attila ren­dezi. Az értékes anyag a napokban indul a Szovjet­unióba. Nagy a készülődés a most felújított Fekete-házban. A romantikus stílusban épült műemlék, mely az 1860-as években, mint belvárosi ka­szinó az önkényuralommal való szembenállás fészke volt; ahol a híres festőmű­vész, Endre Béla született; amely 1917. és 1919. között munkásotthonként szolgált és könyvtárszobájában 1918. október 22-én megalakult a szegedi Nemzeti Tanács; „a szegedi Pilvax", ahogy Ju­hász Gyula nevezte, a Móra Ferenc Múzeum filiáléjaként a helyi munkásmozgalom­történet otthona lesz. Ápri­lis 2-án nyitja meg kapuit három kiállítással: fotódo­kumentumok segítségével mutatják be Csongrád megye negyvenéves fej­loaeset, a moszkvai Bo­rogyinó Körkép Múzeum grafikai anyagából adnak válogatást, es láthatják majd) az érdeklődők a Csongrád megyei Hírlap négy évtize­dének dokumentumait is. E tényből is látszik, hogy a közművelődés szerteágazó hálózatában a múzeumok tán a legmozgékonyabbak, ők végzik a legsokodalúbb, legszerteágazóbb munkát. Az elmúlt évtizedben a nehe­zebb gazdasági körülmények között is jó néhány új épülettel, gyűjteménnyel gyarapodott a megyei háló­zat. Makón például új mú­zeum épült, mellett a táj néprajzát bemutató emlék­ház. A tervek szerint még ez év októberében elkészül a hódmezővásárhelyi Alföl­di Galéria első üteme, az Gpusztaszeri Nemzeti Törté­nelmi Emlékpark népi épü­A Belváros éke: a felújított Fekete-ház Somogyi Károlyné felvételei II. Tóth Elvira avar kincsekkel , letegyüttese .szinte már tel­jes és jól halad a Feszty­körképet majdan befogadó múzeumépület is. Egy nap­sugaras parasztház alkotó­műhellyé avanzsál és az alsóvárosi kolostor egyik szárnyában is múzeumi gyűj­teményt helyeznek majd el. Mint dr. Trogmayer Ottó, megyei múzeumigazgató el­mondta, a Somogyi-könyv­tár majdnem teljes kiköl­Magyar győztes a szegedi maratonin Végső erőfeszítés . es fel­szabadult öröm — ez a két, meglehetősen ellentétes ér­zés tükröződik a szombaton lezajlott 29. Nemzetközi Ba­rátság Maraton verseny fér­fi győztesének. a komlói Bauer Attilának arcáról. A 42 195 méteres távot 2:15:03 óra alatt tette meg, eredménye új útvonalcsúcs! A hűvös, esős időben ren­dezett idény eleji maratonira rekordnevezés érkezett, kö­zel három és fél százan vág­tak neki a távnak. A nem­zetközi verseny egyben or­szágos bajnokság is volt, no és válogató viadal a hirosimai Világ . Kupára. Nyolc ország futóinak két és fél órás küzdelméről la­punk 6. oldalán részletesen beszámolunk olvasóinknak. töztetésével megkezdődhetett. a központi múzeumépület rekonstrukciójának tervezé­se. Minden valószínűség szerint ez a munka a követ­kező tervidőszak egyik leg­jelentősebb vállalkozása lesz. A felújítás idején zavarta­lanul működik majd az in­tézmény. A múzeumokban folyó fel­táró. gyűjtő, megőrző mun­kát némileg hátráltatja a raktári zsúfoltság, a techni­kai lépéshátrány és az a tény, hogy kevés a múzeumi l'iözépkáder. A kutató és tudományos munka színvo­nalára jellemző, hogy a múzeumot tudományos ku­tatóhellyé minősítették. Ma­gas színvonalú munkáikat fontos kiadványokban jelen­tetik meg (évkönyvek, Bálint Sándor-monográfia, Bél Mátyás-kötet). Szinte min­den korosztály és réteg szá­mára kínálnak művelődési lehetőséget. A gyerekeket múzeumi matinékra várják, az iskolásokat rendhagyó órák, a szocialista brigádok­nak kirándulásokat szervez­nek, tárlatvezetéseket tar­tanak. Erősödnek a hazai és külföldi testvérintézmé­nyek közötti kapcsolatok. Terveiket a kipróbált, nemes hagyományok éppúgy serkentik, mint ahogy be­folyásolják a változó anya­gi és tárgyi feltételek. Ügy tűnik, kezd kialakulni az egészséges és hatékony mú­zeumi struktúra, amely nem­csak behálózza a megyét mindenütt új színeket, lát­nivalókat bőven kínáló fi­nálékkal, de minden irányú tevékenységük nyilvánossá­got értékelést és vissz­hangot kap — szakmától, felügyeleti szervektől kö­zönségtől egyaránt. T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents