Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

Tálcán az információ A fehér borítású kötet pár hete az asztalomon, teszem ide-oda, nincs időm utánajárni, mi is ez pontosan, s mire való. Ezenközben nyugtalan vagyok, mert sokakra jellemző tüneteket észlelek magamon is: miközben széltében-hosszában beszélünk az információk szerzésének, cseréjének szükségességéről, az információéhséget korunk egyik jellemzőjeként emlegetjük, s olybá tűnik, mintha folyton loholnánk új ismeretekért — valójában állandó lépéshátrányban vagyunk. A szóban forgó könvv a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára „Kurrens időszaki kiadványainak tárgyszókatalógusa". Dr. Nagymiklósi Erzsébet állította össze, 167 oldalon mutatja be a könyvtár összes időszaki kiadványát, hírlapokat, folyóiratokat, évkönyveket, bibliográfiákat — tudomány-, illetve szakterületenként. A periodikák címein kívül azt is meg lehet tudni, mi a tartalmuk, milyen nyelven íródtak, hol adják ki, vagyis minden fontos dolgot, amelyről általában a katalóguscédulák tájékoztatják a könyvtárlátogatót. Az összeállító arra is ügyelt, hogy az egyes szakterületek időszaki kiadványainak sorában az első helyekre kerüljenek az illető területről átfogóan tájékoztató bibliográfiák, referáló lapok, szemléket, cikkfordításokat tartalmazó kiadványok. Bármi szépen hangzik mindez, a laikust nem hagyja nyugton a kérdés: vajon miért volt szükség erre a könyvre? Hiszen a katalógusokat a tetthelyen, a könyvtárban használja, aki használja, s ez a tárgyszókatalógus, ami most könyvformátumban látott napvilágot, bizonnyal létezik az egyetemi könyvtár folyóiratolvasójában... A válaszért dr. Szentirmai Lászlóhoz, az egyetemi könyvtár osztályvezetőjéhez mentem. * — Kérdezhetek először én? Ha a zsurnalisztika történetéről kíván tájékozódni, vajon végigböngészi-e a címek szerinti katalógusunkat, hogy megtaláljon egy bizonyos külföldi folyóiratot? S vajon tudja-e egyáltalán, pontosan melyik folyóiratot használhatná legjobban? — Segítséget kérnék a tájékoztató szolgálatuktól. — A tárgyszókatalógust azért kellett megcsinálni, hogy a könyvtárosainknak se kelljen oly sokat keresgélni. Könyvalakban pedig azért jelentettük meg. hogy az egész dél-alföldi régióban terjeszthessük. Bár mindössze 500 példányról van szó, minden intézménynek megküldtük, ahol tudni illik, miféle rejtett információs értékekkel szolgálhat a könyvtárunk. A Somogyi például kilenc kötetet kért, részben belső használatra, másrészt a saját olvasóik tájékoztatására. — Miért mondja, hogy rejtett értékek? Az egyetemi könyvtár periodikaanyaga tudtommal teljes egészében föltárt, hozzáférhető. Vagy dugdossák a folyóiratokat? — Dehogy. Am a helyhiány miatt a teljes állománynak csak a töredékét, mindössze 600 periodikát tudunk közszemlére tenni a folyóirat-olvasóban, a többi ezervalahányat kérni kell a raktárból. Hogy valaki kérje, ahhoz ismernie kell. Az olvasók többsége, s a kezdő kutatók sem tájékozottak ennyire! Másrészt honnan tudhatnák', hogy — mondjuk — a világ 180 mezőgazdasági tematikájú folyóirata közül melyik 10 található meg nálunk? Az új tárgyszókatalógussal szeretnénk elérni, hogy meglevő folyóiratainkat többen használják, ne maradjanak lappangó, kiaknázatlan értékek, csak azért, mert a látogatóink nem is tudnak létezésükről. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. — Az új katalógust tehát felajánlják egyéni. közvetve pedig népgazdasági hasznosításra. Megkönnyítik az információszerzést. Mit gondol, valóban olyan nagy a kereslet, mint általában hisszük? Nekem néha úgy tetszik, a könyvtárosoknak már-már fontosabb, hogy segítsék a tájékozódásunkat, mint nekünk, látogatóknak a tájékozódás ... — Minden szakma képviselői igyekeznek a saját fontosságukat, létjogosultságukat bizonyítani. A könyvtárak állománya annál értékesebb, minél sokoldalúbban föltárt, minél könnyebben hozzáférhető. De ha jól érzem az élét annak, amit mond, azt kell válaszolnom: a tapasztalatok szerint bizony csökken az információk iránti kereslet, bármennyit is beszélünk az ellenkezőjéről. Talán mert a nem közvetlenül hasznosítható kutatások háttérbe szorulnak? A kutatóhelyek többségében már csakis megrendelésre, népgazdasági fölhasználásra dolgoznak? Nálunk a hallgatók úgyszólván kizárólag a kötelezően előírt anyagokat olvassák, kérik. Az oktatókat, úgy tetszik, kielégítik a tanszéki könyvtárak. A városi alkotó értelmiségnek. úgymond, nincs ideje tájékozódni, sokszor még a legszűkebb területének új dolgai felől sem. Mi mindenesetre megpróbálunk kilépni a saját falaink közül, s .fölajánlani a városnak, a régiónak, ennyi mindenünk van. ki-ki jöjjön, olvasson, nézze meg a bibliográfiákat. kérjen másolatokat... — Tudtommal eddig is az egyetemi könyvtárban volt Szegeden „a" folyóirat-olvasó. Ügy értem, sokan járnak ide, naponta kétszer is „eladják" a 40 férőhelyet, 80—100 körüli a napi látogatók száma. A jó szándékon kívül mi az oka, hogy nem elégednek meg a spontán kihasználtság mértékével? — A pénz, természetesen. Az imént már céloztam rá: azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy a drágán, nehezen beszerzett periodikák használatlanul heverjenek a raktárpolcokon. A költségvetésünkből másfél milliót visznek el. A 310, nyugati országokból, kemény valutáért vásárolt periodikánk ebből 940 ezret emészt fel. Mármost kint is, itthon is, folyvást emelkednek az árak. Két éve a devizáért megrendelhető kiadványok 20 százalékát országos intézkedéssel törölték. Hiába igyekeztek, ezt a rendelkezést nem lehetett összehangoltan megvalósítani. Ha lenne Magyarországon számítógépes nyilvántartás, nehézség nélkül megállapítható volna, hogy — mondjuk — 20 darab Burda jár ennek és ennek az intézménynek, tehát törlünk a megrendeléséből 18-at, mert talán a maradék kettő is kielégítheti a divatos hölgyek szükségleteit. Ugyanakkor nem törlünk a kisebb könyvtárak rendeléséből egy referálólapot, mert ott nélkülözhetetlen, s amúgy sincs több, se közel, se távol. Mármost ezekben a devizaszegény időkben, amikor kényszerülünk lemondani olyan folyóiratokat, melyeknek 30 évfolyama már megvan, újonnan megjelenőket csak valamelyik réginek a lemondása árán tudunk beszerezni — szóval mostanában mindenképpen törekedni kell legalább azt jól használni, ami még a rendelkezésünkre áll. * A régió legnagyobb folyóirat-állománya, 160 ezer úgynevezett kötési egység (a periodikák egy; vagy fél évfolyama van egybekötve), 1706-fqle kurrens kiadvány található az egyetemi könyvtárban. Immár többféle feldolgozásban; úgyszólván tálcán felkínálva a kedves, információéhes (?) olvasónak, kutatónak. Hát, csak tessék, tessék... wp®**, 4 * ? f «r SULYOK ERZSÉBET Február 12. A MADISZ szegedi székházában gyűlést szerveztek a főiskolai és egyetemi hallgatóknak. Február 14. Megalakult a MADISZ egyetemi tagozata. A vezetőség tagjai, elnök: Kerényi Károly, titkár: Honti Géza, kultúrfelélős: Hermann József, sajtófelelős: Laszgallner (Lőkös) Zoltán, propagandafelelős: Kenderesi Mihály, gazdasági felelős: Balogh Ilona Közülük ketten kerültek be a MADISZ délkerületi vezetőségébe, akiket Forgács István elnök köszöntött. Február 18. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, dr. Valentiny Ágoston igazságügyi, Takács Ferenc iparügyi miniszterek és dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár beszámoltak a kormány addig végzett munkájáról a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett nagygyűlésen. A díszpáholyban helyet foglalt dr. Hamvas Endre megyés püspök is. A gyűlést id. Komócsin Mihály, a helyi szakszervezetek vezetője, nemzetgyűlési képviselő nyitotta meg és zárta be. Ezután a miniszterelnök munkásés parasztküldöttségeket fogadott. (DM., 1945 II. 20. 1—4. p.) Február 23. Szeged város törvényhatósága és Nemzeti Bizottsága díszközgyűlésen emlékezett meg a Vörös Hadsereg megalakulásának 27. évfordulójáról, amelynek vendége volt a szovjet városparancsnok helyettese, Korcenov alezredes. A gyűlést Dénes Leó polgármester nyitotta meg, majd Szirmai István, az MKP délkerületi titkárságának egyik vezetője méltatta a Vörös "Hadsereg dicsőséges múltját és jelenét. (DM., 1945. II. 25. 3. p.) Negyven éve történt Sorok és képek A 40 évvel ezelőtt történtekről — az országos, de főleg a helyi eseményekről — lapunk rendszeresen tájékoztatja olvasótáborát. Alábbi kronológiai összeállításunk 1945 februárjának legjelentősebb szegedi társadalmi és politikai eseményeit kívánja felmutatni. A nagy fontosságú fényképeket Liebmann Béla felvételeiből válogattuk. amelyeket a Móra Ferenc Múzeum történeti osztályának adományozott. Február 1. Az MKP és SZDP szegedi szervezetének vezetői — a két párt országos vezetősége iközött még 1944. október 10-én létrejött megállapodás alapján — elhatározták a helyi összekötő bizottság létrehozását. (DM., 1945. II. 4. 3. p.) Február 4. Szegedi Nemzeti Színházban nagygyűlést tartott az MN FF. Dr. Balogh István államtitkár beszámolt a moszkvai fegyverszüneti megállapodásról, amelyet január 20-án írtak alá. Főbb pontjai: Magyarország visszavonja csapatait, és a magyar közigazgatást az 1937-es határok mögé; 8 nehézfegyverzettel ellátott gyalogos hadosztállyal bekapcsolódik a Németország elleni harcba; 300 millió dollár értékben jóvátételt fizet a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának; felcezlatja a németbarát és fasiszta katonai, félkatonai és politikai szervezeteket; betiltja a szövetségesek elleni propagandát; a békekötésig Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) állítanak fel az egyezmény végrehajtásának nemzetközi ellenőrzésére. Révai József toborzó •beszédének hatására a gyűlés résztvevői vállalták, hogy Szeged egy hadosztályt állít ki az új, demokratikus hadseregbe. (DM.. 1945. II. 6. 3—5. p.) Február 6. Szeged polgármestere kisajátítottnak nyilvánította a Nemzeti Sajtó Vállalatot és a Szikra Könyvkiadó használatába adta. Február 9. A Szegedi Nemzeti Bizottság munkabérrendező bizottság megszervezését határozta el. Február 25. A Belvárosi Moziban a MADISZ szegedi szervezete rendezett gyűlést. Szabó Lóránt a tanárok és tanítók szabad szervezetének nevében szólt. Kovács Attila, a MADISZ délkerületi titkárságának egyik vezetője a földreform szükségességéről. Hollós Ervin, a MADISZ országos központjának kiküldötte pedig a fasiszták felelősségre vonásáról és az ifjúság feladatairól beszélt. (DM., 1945. II. 28. 3. p.) Február 27. A Szegedi Nemzeti Bizottság „több olyan határozatot hozott, amelyek alkalmasak arra. hogy a magyar demokráciának a reakcióval szembeni harcát, a közélet megtisztítását" meggyorsítsák. (DM., 1945 III. 1. 3. p.) Február 28. Megjelent az Utunk c. lap, a MADISZ délkerületi titkárságának politikai és kulturális hetilapja. Ez a Szabad Ifjúság c. hetilap folytatása volt. A névváltoztatásra azért volt szükség, mert .Budapesten ugyanezen cím alatt egy régi illegális lap most legálisan JS megjelenik." Az Utunk felelős szerkesztője: Laczkó István, felelős kiadója: Komócsin Zoltán voltak * összeállította: SÍPOS JÖZSEF Képeinken: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány vezetőinek beszámolója a Szegedi Nemzeti Színházban, 1945. február 18-án. A képen, balról jobbra: Vermes Ferenc, Szirmai István, dr. Balogh István, dr. Valentiny Ágoston, Dálnoki Miklós Béla, Takács Ferenc, id. Komócsin Mihály, örley Zoltán, Donászi Kálmán. Vörös József, ismeretlen, Dénes Leó, Komócsin Illés és Dicsfalussi Ferenc (fent). A Vörös Hadsereg megalakulásának 27. évfordulóját ünneplő tömeg a Kölcsey utcában, a szovjet városparancsnokság előtt (középen). 1945 februárjától minden reggel a Dóm téren volt a város rendfenntartó erőinek — polgárőrök, szovjet cs magyar katonák — eligazítása, illetve parancskiadása (lent).