Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-28 / 49. szám

Csütörtök, 1983. február 28. 5 Aranyásók a Zenés Színházban Beszélgetés Kerényi Miklós Gábor rendezővel Március idusán mutatja be a szegedi színház operatársulata A Nyugat lányát. Puccini darabját a Zenés színházban Oberfrank Géza dirigálja és Kerényi Miklós Gábor rendezi — vendégként. Amely körülmény azért is érdekes, mert az idei évad operabemutatóiból egyet maga a fő-zeneigazgató rendezett (Álarcosbál), a másik kettőt pedig vendég: előbb Telemann Türelmes Szókratészét az NDK-beli Erkrath. most meg A Nyugat lányát Kerényi. Akinek viszont ismert stimmkollégája az Imre. — Csak névrokonság? Avagy melyik az igazi keresztnév: Miklós vagy a Gábor? — Igen, csak névrokonság Ámbátor meg kell je•gyeznem, ezt a nevet inkább az Imréről jegyzik, az ország egyik legjelentékenyebb színházrendezőjéről, s mindössze annyi lehet a közös bennünk, hogy érdeklődünk a zenés műfajok iránt. Egyébként az eredeti nevem Gábor, apám azonban ismert énektanár, Kerényi Miklós György, s a Györgyöt használja, mig .főmagam az ő tiszteletére vettem föl a Miklós keresztnevet, Remélem, mindez nem túlságosan bonyolult. — Hát? Ennek dacára hadd írjam le nacionálédat! — A főiskolát 1978-ban végeztem. Kecskemétre kerültem, majd jelenlegi munkahelyemre, a Fővárosi Operettszínházhoz. Időközben pedig elvégeztem a konzervatóriumot, ének szakon. —Tenor. Noha igazán nem tanultam meg énekelni. — S ha, tegyük föl. kiesne valaki az előadásból? — Nem állnék helyére. Csak végveszélyben. A darabot ugyanis ismerem anyínyira, viszont nem vagyok úgynevezett folyamatosan játszó tipus. Magamat is kívülről látnám, s ez zavarna •— Szegedi meghívásod története? — Dolgoztam Oberfrankkal az Operettszínházban, sok közös gondolatunk van a zenés színházról, az operajátszásról. Nevezetesen, hogy az opera drámai műfaj, amelyben meghatározó elem a zene, de a drámaiságot határozza meg. Nekünk tehát a drámát kell megjeleníteni. Vagyis hát az opera nem csupán a muzsikából fakadó esztétikai élmény, több annál, drámai élmény, ahol katarzist kell fakasztani a nézőtéren. — Ehhez az alapálláshoz, gondolom, hálás anyag A Nyugat lánya című feladat. — Igen, nagyon örülök neki. Előnyös helyzetben, vagyok, az előkészületek eddigi fázisában Oberfrank rengeteget segített. S mcsí, hogy lassan leteszem a lantot, vagyis átengedem neki a terepet az.eddig végzett munkánkra kell föltenni a koronát, zeneileg kifejezni ugyanazt, amit a színpadi szituációkban megterveztünk. — Kissé szűzbeszédnek hangzik. Rendeztél már operát? — Csak kamaradarabokat. Ez az első nagy falat. Tán mondanom sem kell, itt és most mekkora megtiszteltetés — Milyen gondolatok foglalkoztattak a színpadra állításban? — Mindenekelőtt, hogy Puccini mennyire távolbalátóan komponált, ma is ható gondolatokkal töltötte meg a partitúrát. Például. Olyan befejezést alkotott, mely a főszereplők számára hepiendnek tűnik, ám a többieknek, akik általában véve főszereplők, aranyásók, ugyanez a befejezés az élet nagy tragédiája. Én ezeknek az aranyásóknak sorsában érzem újraéledni a mai világunk pénzhajhászását. az ingázók a vendégmunkások problematikáját. Ám ugyanakkor föltcsz olyan kérdéseket is Puccini, hogy kijavíthatjuk-e hibáinkat, újrakezdhetjük-e az életünket. S nem extrém, szélsőséges helyzetekre szabottak ezek a kérdések, hanem nagyon is realisztikusak. Az embereknek élet és halál mezsgyéjén kell dönteniük, s a döntéseikkel maguknak kelj elszámolniuk. Ezekben a napokban, hogy mindinkább igyekszünk megfejteni a darabot, döbbenünk rá. minő bonyolult •textussal van dolgunk. A Nyugat lánya tán ezért nem tartozik a legismertebb Puccini-opusok közé? Egyebet ne említsek, izgalmasan saíátos az a dramaturgia is, amivel Puccini más és más szituációkban ábrázol azonos témákat — mint szerelmi vallomás, kártyázás, akasztás, tánc — hasonlóan, mégis gyökeresen ellentétes hatássaL Ezáltal tudniillik napjaink egyik legizgalmasabb művészetpszichológiai élményével, a deja vu, az „ezt már láttam" csodájával lep meg bennünket. — Valami egyéb meglepetés? Mármint amire számíthat a közönség? — Egyéb? Hát, ha csak az nem, hogy Sebastian Gonzales először énekel teljes operát magyarul. — Hadd köszönjem mea a beszélgetést azzal a kérdéssel, mit csinálsz a szegedi bemutató után — Két új magyar musical vár az Operettszínházban. Horváth Péter és Nóvák János Amphytrionja és a Robin Hood. amit Asperján György, Miklós Tibor és Madarász Iván készített. Nikolényi István Növényvédő szerek, műtrágyák Gazdaságos-e az anyagfelhasználás a növényvédőszerés műtrágyagyártásban, forgalmazásban és a hasznosításban? Milyen tényezők befolyásolják a mezőgazdasági kemizációban a technológiai korszerűsítést? Ezekre a kérdésekre a megyei NEB munkabizottságának tagjai kerestek választ. Az elmúlt három év tapasztalatait öszszegező jelentésüket tegnap, szerdán vitatta meg a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az energia- és költségtakarékos új eljárások követSomogyi Károlyné felvétele Tegnap reggeltől" a déli órákig szüneteli a villamosforgalom Szegeden, a József Attila sugárúton. Egy darus teherautó rosszul rögzített gémje leszakította a Budapesti körút—József Attila sugárút kereszteződésében a felsövczctéket. emiatt volt az áramszünet. A közlekedési vállalat szeretői gyorsan a helyszínre siettek, és délig megjavították a vezetéket keztében 1980-hoz viszonyítva 1982-ben 19,5, 1983ban 25,5 százalékkal csökkent a növényvédő szerek hektáronkénti felhasználása, miközben a védekezés hatékonyabbá vált. A NEB elé terjesztett jelentés azonban azt is megállapítja: a fejlődést gátolta a növényvédő szerek és műtrágyák választékhiánya, a sokszor kifogásolható minőség. A bizottság tegnapi ülésén elfogadták az idei munka- és ellenőrzési tervet, öt országos vizsgálatban vesznek részt 1985-ben a Csongrád megyei népi ellenőrök. A magánlakás-építésnek, a zöldség-gyümölcs kereskedelemnek, a gépi állóeszközvágyon fenntartásának, a külföldi kiküldetések engedélyezésének és az egészségügyi integrációnak egyes kérdéseit vizsgálják majd meg. Megyei kezdeményezésű vizsgálatból is ötöt tervez a bizottság, s a korábbi évek gyakorlatát követve közreműködnek a népi ellenőrök, egyebek között a megyei tanács és végrehajtó bizottsága munkaprogramjában szereplő elemzések készítésében is. Táncolnék veled... Sokszemközt Medyeczky Ilonával Bűbáj, kedvesség, törékenység. Ez a kép maradt meg bennem róla Húsz éve láttam őt utoljára Szegeden. Akkor búcsúzott a várostól egy zártkörű műsoron. Most, a minap a MÁV művelődési házábán ismét találkoztam Medveczky Ilonával, a legnépszerűbb hazai revüsztárral. Semmit nem változott, az idő nyomtalanul múlt el felette. Bűbájos, kedves, s rendkívül szép a No. 1. táncosnő. Négyszemközt kértem tőle interjút, de betódultak a szépülni akaró szegedi hölgyek, és a lányukból sztárt faragni akaró édesapák. Csak egy óhajuk volt, Tanítsa meg a művésznő a gyermekemet táncolni." . — Hogy tudott sztár maradni? — Külföldnek köszönhetem sikeremet. Ott tanultam meg küzdeni. A profik között ismertem meg a hoszszú formaidőzítés titkát. Bejártam az egész világot, és „névvel',' jöttem tiaza. A külföldi sikereknek köszönhettem, hogy itthon pódiumot kaptam, mert ugye senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ez önmagában nem lett volna elég. ha nincs bennem kitartás, makacs, örök bizonyítani akarás. Vasutas édesapámnak és magam előtt szerettem volna mindig bizonyítani, hogy tehetséges vagyok. Persze, a szerencsével sem álltam hadilábon. — Kérek egy kicsit bővebb magyarázatot. — Megfelelő időben, és helyen kell föltűnni, de ezt eltalálni csak a szerencsével lehet. Hozzám hasonló adottságú táncosnő talán sok fut széles egy országunkban. De idő előtt feladják, mert nem volt alkalmuk a kigurásra, hogy felfedezzék őket. — Mit tanácsol egy most kezdő táncosnőnek a karrierhez? — Kedves és ügyes legyen. — No, és a szépség? — A szépség nem sokat számít, a smink mindent eltakar. — Hogyan őrizte meg ragyoaó kondícióját? — Szauna, szolárium, úszás. Ezek az elmaradhatatlan kellékek. Leghamarabb budai házam kertjében pihenem ki magamat. Olt a tetőjavítástól kezdve a tapétázásig mindennel foglalkozom. Ha kell. rádiót szerelek, szóval ezek a dolgok nagyon jól kikapcsolnak. Schmidt Andrea felvétele — Mcddia lehet ezt a műfajt csinálni? — A hatvanas évek óta nyilatkozom, addig nem hagyom abba, amíg revüszínház nem lesz Magyarországon Jelenleg a Lidóban táncolok, de az nem alkalmas, hogy a revúszínházat helyettesítse. Persze. ha észreveszem a tükörben, amit a közönség még nem lát — hízni kezdek —, akkor abbahagyom. — Kitűnő formáját látva ez a veszély nem fenyegeti. Várja meg a revüszinházat. Mosollyal üti el a tréfát, kezdődik a műsor, két szám között önkéntelenül dúdolom: „Én táncolnék veled ..." H. M. Házibuli új film Ww Színes, szinkronizált, francia film. Irta: Claude Pinoteau cs Danielle Thomson. Fényképezte: Edmond Séchan. Zene: Vladimír Kosma. Rendezte: Claude Pinotcau. Főbb szereplök: Sophie Marceau, Brigilte Fossey, Claude Brasseur, Denise Grcy, Shcila O'Connor. Időnként muszáj engedni a nosztalgia csábításainak. Emlékezni, visszarévedni 15— 20 évvel ezelőtti időkre, amikor — buliztunk. Igaz, erősen korhoz és helyhez kötötten, vagyis amúgy középeurópai módra, a hatvanas években: Tesla magnó szólt, és csodálatos kincsnek számító, Nyugatról vagy Jugóból behozott Beatles-lemezek; csak a legmenöbbeken feszült Super Rifle-farmer, Hangulat-koktélt ittunk Made in Hungary, a vécé lent volt az udvaron, viszont a külvárosban minden okunk megvolt a büszke elégedettségre, hiszen de sokan irigyelték a mi bandánkat: a Jenőéknek három (!) szobájuk (volt. Mi egyéb kellett még a boldogDeszk története és néprajza Ezzel a címmel vaskos tanulmánykötet látott napvilágot nemrégiben dr. Hegyi András egyetemi adjunktus szerkesztésében. A tanulmánykötet annak a nagyszabású tudományos munkálatsorozatnak legújabb produktuma, melynek célja a megye községeinek (és városainak) történetét, néprajzát. mai életét föltárni. A közel 30 lanulmány szerzői gárdája gazdag tematikai közelítéssel térképezte fel a többféle nemzetiséglakta település múltját, hagyományvilágát, földrajzi és művelődésügyi viszonyait; ezeken kívül riportok, eszszék, szociografikus írások szólnak Deszk mai életéről és lakóiról. A bővérűen dokumentált kötet tanulmányainak rezüméit szerb-horvát nyelven is olvashatják. (A részletes ismertetésre lapunkban viszszatérünk). Ságunkhoz? A lányok villamossal jöttek vagy buszszal, az est fénypontja meg ama bizonyos üvegpörgetős játék volt, zálogosdi címén — ugye ismerik? Igen, valahogy ilyenek voltak a mi házibulijaink. Amit most, ebben a többnyire üdének mondható, kellemes-kedélyes, enyhén frivol hangvételű, néha kifejezetten szellemes és alapjában véve szórakoztató francia filmben láthatunk, persze, nemcsak a nosztalgiát élesztgetheti. A mában vagyunk és Párizsban: a nyugati ifjúság bulijai —, hogy finoman fogalmazzak — nem teljesen olyanok, mint a mieink voltak annak idején Rókuson vagy Angyalföldön, Kisteleken vagy Nagykanizsán. S ez még csak hagyján, de azt azért már kicsit nehéz megemészteni, hogy Claude Pinoteau filmjében szigorúan csak kóla, narancslé és egyéb szeszmentes ital fogy a bulikon, ráadásul a résztvevő tinédzserek olyan gusztusosak-elegánsak, mintha egy magazin színes fotóiról léptek volna elénk. Mindegy, törődjünk bele. Annál is inkább, mert több hasonló fura kettősség is jellemzi a Házibulit. Valóság és fantázia vajon hol férhet meg nagyobb létjogosultsággal egymás mellett, ha nem a tizenévesek világának ábrázolásakor? Csakhogy itt bizony nemcsak erről a világról van szó: az alkotók, igen sajnálatos módon, a főhősnő, Vic életkori gyötrelmei és gyönyörűségei mellé bigygyesztik párhuzamosan a szülők univerzumát is. így viszont a leányzójukért ,a bulikra autóval járó ősök házaséletének gondjai is elénk tárulnak — felszínesen, közhelyesen és teljesen szükségtelenül. Jóval örömtelibb egy meglehetősen belevaló öreg hölgy figurája, ki foglalkozására nézve zenész, előéletét tekintve enyhén szólva viharos múlttal rendelkezik, a fiatalokkal pedig mindebből következően tökéletesen haver, azaz cinkos, megértő és segítő. A karakter friss és szellemes, de sajna, a zaváró kettősség itt is fölfedezhető: az idős hölgyemény némi nevelői attitűd igen szükséges felelősségérzetével is bír, úgy tűnik, hatni is tud így a 14 éves lányra — de az utolsó képsorok már igazi franciás graciözitással üzenik: nosza, álljunk tovább egy házzal a nagy érzelmekben, arccal a poligámia felé... Mindez még nem volna baj, de hogy ellentmondás, az biztos. Ne legyünk azonban szőrszálhasogatók: bár sose látnánk a Házibulinál igénytelenebb, könnyed-bájos alkotást. És az immáron görkorcsolyás (!) bulikat is rendező nyugati ifjúság ne alakítson ki bennünk semmiféle kisebbrendűségi komplexust — ki tudja (én nem), miféle összejöveteleket tarthatnak manapság újgazdagék csemetéi? Es még csak ne is nosztalgiázzunk túlságosan: az ifjúság úgy gyönyörű, ahogy van, Párizsban vagy Kisteleken egyaránt, a házibulik pedig azért feledhetetlenek, mert ezt a tovatűnt gyönyörűséget őrzik. És, ha ennek ábrázolása egy végső soron tűrhető, úgy-ahogy még a téma és a hangvétel által támasztott követelményeknek is megfelelő filmben nem tetszik valakinek — az igen rossz jel. Ha úgy veszszük. az igazi öregség bizonyítéka. Életkortól függetlenül. Domonkos László